Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-09 / 133. szám

1959. JÚNIUS 9. KEDD

VtCYtl

iJCirlap

A LEÍRT SZÓ BECSÜLETE

A napokban életbeléptetett sajtótörvény csak szentesítette a szocialista újságírás eddig is kötelező elvét: az újság, az újságíró mondjon igazat! A sajtó tekintélye, az olvasók korrekt tájékoztatása kívánja meg ezt a jogi védelmet és biztosítékot, ami abban is kifejezésre jut, hogy a törvény félreérthetetlen pontossággal meghatározza a helyreigazítás tartalmát és formáját.

Szerencsére nem gyakran, sőt egyre ritkábban fordul elő, hogy a magyar sajtóban — s a Pest megyei Hírlapban is — olyan írás jelenik meg, amelynek egyes adatai, következtetései eltérnek a valóságtól. Az is kétségtelen, hogy ezeket a pontatlanságokat jószándékú, jóhiszemű újságírók követik el, akik az esetek többségében .e- lületes, végig nem gondolt információk áldozatai.

A közelmúltban például lapunk arról számolt be olvasóinak, hogy örszentmiklós községben törpevízművet és vízvezetéket építenek. Mint utólag kiderült, e nagyon szükséges, de éppígy anyagilag is nagy terhet jelentő beruházás ko- rántsincs abban a stádiumban, hogy erről, mint tényről szólhassunk.

Persze, az újságíró mindenkor örömmel számol be életünk új meg új eredményeiről, a dolgozókat érintő kedvező változásokról. így történt ez a szóbanforgó esetben is. Jól esett elhinni, hogy Őrszent- miklós vízellátása rövidesen megjavul, s éppúgy jól esett az újságírónak, hogy erről hírt adhat a nagy nyilvánosság számára. Mindennapjaink valósága az efféle gazdagodások sorozatából tevődik össze, a gyarapodás tendenciája a mi

társadalmunkban vitathatatlan realitás.

Baj azonban, hogy egyes emberek, egyes vezetők hajlamosak a kívánságokat, vágyakat, illúziókat összekeverni a valósággal. Ami például egy tanácsi, egy pártvezető, gyárigazgató, esetleg egy szűkebb testület elképzeléseiben szándék, az még nem terv abban az értelemben, ahogy azt a mindennapi gyakorlatban használjuk. Az sokszor még csak dédelgetett tervezgetés, amelyre a megvalósíthatóság pecsétjét a gyakorlati intézkedések első lépése: a realitáson nyugvó terv érdembeli jóváhagyása üti rá.

De vajon szabad-e a kettőt összekeverni, szabad-e az embereket egy percig is téves hitben tartani csak azért, mert az „idealizálóan" pontatlan tájékoztatásokért egyetlen vezetőt sem vontak komolyabban felelősségre, vagy. mert valamikor, a személyi kultusz idejében néha talán még elismerés is járt a lakkozásért? Erre a párt immár hároméves gyakorlata, politikai és erkölcsi nézetei határozott nem-mel felelnek. Mégis előfordul. hogy egyesek vétenek ezek ellen a fontos elvek ellen. Vétenek ellene könnyű szívvel, néha bántó felelőtlenségből is. S milv különös: informálok eay része rendkívül kifejlődött érzékenységgel kéri számon a saitó munkatársától a bíráló cikkek reávonatkozó tévedéseit.

A szocialista, a kommunista sajtó nem ismer el más mércét, mint az igazságét, a valóságét. Ezzel kell mérni minden leírt szót, minden gondolatot.

EGY TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG HÉTKÖZNAPJAI

TANYAI PARASZTOK KÖZÖTT

Jászkarajenő legnagyobb termelőszövetkezete lesz a Petőfi Termelőszövetkezet

Szerdán tartja Jás'zkaraje- rőn a terv-megbeszélést a Ceglédi Járási Tanacs. mezőgazdasági osztálya a Petőfi Tsz vezetőségi tagjaival. Többek között szó lesz a közös állatállomány takarmányellá- tásáról is. Ugyanis a termelő- szövetkezet nemrégen alakult és jelenleg csak 246 holdon gazdálkodik 17 taggal, de őszre már 3500 hold lesz a

közösben és 230 tagot számlálnak. így a 123 számosállatnak — amelyet az új tagok visznek a közősbe — takarmányt kell őszre biztosítani. Ügy tervezik, hogy másodvetésnek szálastakarmányt vetnek, az abrakot pedig a tagok adják össze.

Ősszel már a Petőfi Tsz lesz Jászkarajenő legnagyobb termelőszövetkezete.

„Ég a napmelegtől a kopár szik sarja.” Arany János ismert, verssora jut eszembe, miközben többedmaigamimal járom Jászkarajenő egyik ifjú szövetkezetének, a Petőfi Tsz- nek csaknem a fél határra kiterjedő földjeit. A hepe-hupás, gödrökkel tarkított dűlőutakon döcögve halad a két álmosan bandukoló ló húzta szekér. Félkörben, amerre a szem ellát, szőkülő gabonatáblák, szikverte legelőkön kérődző szarvasmarhák, kukoricát, krumplit kapáló, szőlőt permetező emberek kínálják a látnivalót.

Határt nézni, no meg a tavasszal belépettekkel beszélgetni indultunk. Kilométereket megyünk, mire egy-egy tanyához érünk. A sík vidéken messziről észrevenni kevéske porfelhőt kavaró szekerünket, akárcsak végtelen tengereken a látóhatár alján közeledő hajó bodrozó füstjét.

— Az ott

Fodor Lajos tanyája

— mutat a távolban fehér lő házcsoport felé kísérőnk, a községi tanács elnökhelyettese.

— Tizenhat holddal lépett be.

— Gyerünk be, legalább iszunk egy ital vizet is.

A dűlő szélén egy akácfa hűst adó árnyékában megpihennek a lovak. Leszállunk a szekérről, s embermagas- ságú rozstábla szélén gyalogolva érünk a tanya udvarába. A kútná! a gazda, Fodor Lajos kavargatja hosszú rúddal a permetlevet. Ügy tesz, mintha csak a kutya veszett csaholására vett volna észre bennünket.

— Kerüljenek beljebb — mondja köszönés után, s a kékgálictól színes kezét kötényébe törölve, a veranda felé invitál mindannyiunkat.

— Megnéznénk inkább az istállót. Lajos bácsi — így a tanácselnök. — Sók még a dolgunk, s magát se akarjuk fenntartani.

— Vártam már magukat. Tudják, csodálkoztam, miért nem jön felém senki. Két hét múlva aratunk, utána meg, ahogy a tavasszal megbeszéltük, a tarlóhántástól kezdve már közösen dolgozunk.

—■ így van ez, Lajos bácsi.

Ez ügyben járunk. Sok marhát, juhot és lovat hoznak magukkal a belépettek, s nincs hová tenni azokat. Tanácsot kérni jöttünk magától is.

— örülök, hogy kíváncsiak a véleményemre — mondja, s szemüvege mögül mégegyszer végignéz bennünket, nem tréfálunk-e .vele. — Mikor látja, komoly a dolog. így folytatja.

— Akartam én már javasolni, többekkel beszéltem is róla,'hogy ne verjük magunkat már a köszönésnél adósságba. Ha nincs kalapunk, fejet hajtva köszönjünk.

— Mire gondol, Lajos bácsi?

— Nekünk, tanyás parasztoknak,

nagy istállóink vannak.

A háznál megmaradó állatok kisebb helyen is elférnek. Nálam legalább tizenkét szarvasmarhának akad hely. Egyéb munkák mellett, ha megbízna a szövetkezet, teljes felelősséggel ellátnám őket. S ha !esz pénzünk, majd építünk másutt nagyabbat, szebbet, de egy-két évig megteszi ez is.

— Éppen ezt akartuk javasolni és kérni — feleli Bene elvtárs. a járási pártbizottság munkatársa. — Igaza van, Lajos bácsi. De elfér itt tíz tehén?

Méghogy el! Van benne silógödör, takarmány-előkészítő. A közfalat ki kell dobni, jászolt betenni, a tetőre, nélhány kéve nád kell, s nem lesz itt panasz.

— Mikor tudjuk ezt megcsinálni?

— Ha anyagot kapok, aratásig elvégzem. Elvégre nekem is. közöm van hozzá.

— Van errefelé még ilyen istálló?

— Itt a szomszédomban, Szűcs Jánoséknál. Menjenek át, én már szót értettem velük is.

leköszönünk, s pár perc múlva Szűcs 'Jánossal tárgyalunk. Nem kell sokat beszélni.

, — Valaha gulyások laktak itt — mutatja a megfeketedett nádtetős, kissé megrogy- I gyant épületet. Néhány bútorom, meg lim-lom van benne, azt átviszem a másik házba.

— Ügy látom, elfér itt ötven növendékmarha — vélekedik Szilád! Sándor, a járási tanács építési szakértője.

— Kicsi a légtere, én

inkább borjúnevelőnek

használnám — feleli rá a gazda, Szűcs János. — Sőt, mivel hajításnyira nádas van, víz és legelőféle, baromfitelepnek lenne legjobb.

— Ezt még megvitatjuk — válaszolják a szakemberek. — örülünk, hogy maga is így gondolkodik.

— Mi élünk majd a szövetkezetben. A mi érdekünk, hogy a magunk erejéből boldoguljunk.

Már elköszöntünk, amikor utánunk szól:

— A kocséri útig legalább 15 ilyen nagyobb istállót találnak; Ahogy én látom, 2C0 marha, kétezer birka, s ötször annyi baromfi számára lelnek helyet.

Szűcs Jánosnak lett igaza. A műszaki brigád három nap leforgása alatt ideális helyeken talált annyi istállót, ahol el lehet helyezni a közös állatait. S ami nagyon fontos: a'közösbe lépett tanyás parasztok maguk ajánlották fel kihasználatlanul álló nagy istállóikat..:

Viharfelhőt kerget felénk a hirtelen feltámadt szél, mire újra a Templomdülőn rázza lelkünket a szekér. Hiába akartuk, az út nem engedett gyorsabban haladni.

—- Ezt a mintegy három kilométeres útszakaszt egy éven belül kikövezzük — magyarázza a tanács elnökhelyettese,

— Valahol errefelé kell

kijelölni a tanyaközpontot

is — nézik a térképet a szakemberek. — Közelebb kell hoznunk a tanyásokat a faluhoz, a kulturált élethez.

Ma még csak petróleumlámpa világít a. tanyákon,; a földekén pedig szik fehérük. A tsz-be újonnan belépett parasztok a holnap gondjait akarják legyőzni. A tanácsházán pedig már arról készülnek a tervek, hogyan tudnák mielőbb elvinni a köves utat, a villanyt, az iskolát, az üzleteket, vagyis a kulturált, emberibb életkörülményeket a tanyasi parasztokhoz? Akkorra a ko- ; pár szik helyén zöldellő veté- ; seket ringat majd a szél, hir- S detve a teremtő, alkotó ember S dicsőségét.

Csekő Ágoston

Munkásőr-talál

í

I

í A'budai járás Sziklai Sán- ! dór nevét viselő munkásőr ! zászlóalja szombaton este tar- ! tóttá évzáró ünnepélyét a Pré- ! seltacél- és Kovácsoltárugyár ! budaörsi kultúrtermében. A ta- S lálkozón Sziklai Sándor özve- ! gye is részt vett a munkásőrök

> pedig családtagjaikat és isme> rőseiket is elhozták.

! Fabinyi Endre a munkásőr j zászlóalj vezetője üdvözölte a í megjelenteket értékelte a mun- 5 kásőrök eddig végzett áldoza- ; tos munkáját. Külön megdi- ; csérte az érdi munkásőr szaPITTLER-ESZTERGA A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN

A Budapesti Ipari Vásáron bemutatott külföldi áruk többségét megvásárolta külkereskedelmünk. Mintegy 300 gyárnak, vállalatnak, intézménynek jut a vásáron átvett külföldi gyártmányokból. A Duna Cipőgyár például 10 000 dollár értékű különböző automata gépet kapott. A Csepel Autógyárban dolgozik majd a Pitüer-gyártmányú revolvereszterga.

OTP-fiók nyílt Ácsán

A múlt hét végén nyílt meg Öcsán a megye 22. OTP- fiókja. A helyiséget a községi tanács bocsátotta a takarékpénztár rendelkezésére és hatvanezer forintos költséggel alakították át. Az új OTP- fiók öt községet lát el hitellel, gyűjti a betéteket és a takarékpénztári tevékenység valamennyi funkcióját betölti.

Mint a megyei OTP-tői értesültünk, tervezik, hogy Érden totó—lottó-kirendeltséget nyitnak, amely a negyedik lesz a megyében.

Segítenek a szülők

Az iskola- és óvodahálózat fejlesztését, új oktatási intézmények létesítését a nyári szünidőben sokoldalú társadalmi munkával segítik a szülők, a városok és falvak lakói. Pécel községben is a szülők végzik el az iskolában a karbantartási, szerelési és javítási munkákat.

Ián ez az é'etmód teremti meg azokat a ritka egészséges embereket, amilyenek a finn parasztok.

A földbirtokok kicsik. Húszhuszonöt hold már jókora birtoknak szármt, azokat a családokat pedig, akiknek 200 holdnál több földjük van, már az egész országban számontart- ják. A mezőgazdaság nagy része gépesített. Villany majdnem mindenhol van, a legtöbb* nyán helyen, a szántást traktorokkal, a házkörüli munkákat villamos gépekkel végzik. Még így is emberfeletti a munka némelyik földdarabon, mert a keskeny parcellán, ahol amúgyís nehezen forog a traktor, sokszor még jókora sziklákat is kerülgetni kell. A finn talaj nem termőtalaj. A mi szemünkkel nézve szinte elképzelhetetlen, mennyit kell dolgozni azért, hogy ebből a talajból valamit kicsikarjanak.

Éppen ezért igen nagy a trágya- és műtrágyafelhasználás.

Fő terményük a burgonya, a gabona és a zöldség.

len szál, amellyel az emberek érintkezni tudnak egymással. Mentünk az országúton és .eltűnt, hogy a tanyákhoz vezető bekötőúton három-négy magas póznára szerelt, kutyaólhoz hasonló házikókat látunk. Ezek a postaládák. Ide teszi be a postás a leveleket, csomagokat, ide viszik ki a tanyáról is, amit továbbítani akarnak. Ha nem jön a postás, vagy a ta- nem várják a levelet, csomagot, sokszor három-négy napig is ott áll a küldemény a ládában, nem bántja senki. Itt találkoztunk először a közmondásos finn becsületességgel. A postaküldeményt megdézsmálni a legnagyobb aljasság, megbocsáthatatlan bűn. Nem is teszi meg senki. De nem kél lábuk az út mellett lerakott, áruval teli kosaraknak, tejeskannáknak sem.

Finnország legnagyobb gondja az ivóvízellátás. A feltörő víz annyira lágy, hogy — az

Mesterséges tenger az Altájon

A szibériai Irtás folyón hamarosan feltöltik a bulhtar- mmi erőmű vízgyűjtő medencéjét. Itt keletkézül a világ egyik legnagyobb mesterséges tengere. Területe 5500 négyzetkilométer, befogadó képessége 53 milliárd köbméter. 1960 őszére a vízierőmű duzzasztott vízszintje egy 10 emeletes ház (30 méter) magasságának fog megfelelni.

Egy-egy tanya a mi fogalmaink szerint óriási méretű, mert a finn parasztnak mindent zárt helyre kell vinnie. Ahogy levágták a gabonát, hatalmas magtárakba hordják be, mert ha jön egy eső és kinn megázik a mag, nem biztos, hogy lesz ideje kiszáradni. Bent az épületben csépelnek, zárt helyen tartják a szalmát és a szénát is, mert a többméteres téli hó alól nem lehetne kiszedni. Láttunk hatalmas. több évtizedes, méternél vastagabb átmérőjű szálfákat, derékbatörve. A téli hó törte el; a méteresnél vastagabb fenyőóriás nem birta ki a ránehezedő hó súlyát.

A tanyaközpontok legfontosabb intézménye a posta. A féléves tél idején ez az egyet:ozó Budaörsön

kaszt amely az elmú't évben kiváló teljesítményt nyújtott; Jó munkájukért az érdi munkásőrök a „zászlóalj legjobb szakasza” elnevezésű vándorzászlót kapták.

Ezután kultúrműsor következett. A Diósdd Csapágygyár KISZ-szervezetének kultúr- együttese vidám jelenetekkel szórakoztatta a munkásőröket* az Operaház énekesei: Déry Gabriella, Tóth Lajos és N: gy Pál operarészleteket adtak elő; A nagy sikert aratott műsort reggelig tartó táncmulatság követte.

Szükség van erre?

Néhány sziget a sok tó között: Aulanko, a finnek kedvelt kirándulóhelye. A szigetek közötti forgalmat a nálunk is ismert vízibuszokkal bonyolítják le. Ezeket a kis, helyi- járatú hajókat a helsinki hajógyárban készítik.

probléma. A halat, a zöldséget és a tejet készítik el számtalan változatban, ez a fő táplálékuk. Kultúráltak és olvasottak. Parasztemberek mondták, hogy a féléves tél már csak kényszerűségből is rászoktatja őket az olvasásra. Sok háznál van televízió.

Meglátogattunk néhány gyárat, beszéltünk ipari munkásokkal. Jól keresnek, de meg is dolgoznak érte. A finn üzemekben úgy szervezték meg a munkát, hogy a munkásnak valóban percnyi pontossággal le kell dolgoznia mind a 8 órát. Akinek nincs földje és nem jut be a gyárba, annak a fakitermelés, erdőirtás és az útépítés ad munkát. Munkások ezrei dolgoznak a nagy útépítkezéseken. Most építik például a helsinki—turku—le- ningrádi autóstrádát. A finnek egészen egyéni módszerrel termelik ki a fát. Gépesített munka ez is. Lefűrészelik a törzset, a tüsköt és a gyökereket benn hagyják természetes trágyának.

Bármerre jártunk, hivata- S los (helyeken és' családoknál is ^ a legnagyobb szeretettel fogad- ^ tak. Számon tartják a finn— $ magyar rokonságot, érdekli $ őket, hogyan élünk, bár az ^ átlagos finn ember semmivel § nem tud többet rólunk, mint ^ mi az ő szokásaikról. Tudják, ^ hogy van Budapest, ismerik ^ a herendi porcelánt, Lahtiban, ^ Pécs testvérvárosában hatal- ^ más zsolnai vázákat muto- ^ gattak és minden küldött- ^ ségnek a lelkére kötik, hogy ^ jöjjenek máskor is, jöjjenek ^ olyanok is. akik még nem is- ^ merik Finnországot, hogy ne ^ csak egy-egy városképről, por- ^ celánvózáról ismerjük egy- ^ mást, hanem valóban élő és ^ segítő legyen kapcsolatunk.

B. V,

Mielőtt megmondanám, miről is van szó, máris megadom a választ: nincs szükség rá. Mármint arra, hogy a MÄV jóvoltából minden vasárnap este tömegverekedésnek lehetnek szemtanúi azok, akik az 5111. sz. személyvonatra Érdligetnél fel szeretnének szállni.

Ez történt most vasárnap este is. A mindössze hat — írd és mond: hat — kocsiból álló „szerelvény” már eleve olyan zsúfoltan érkezett az állomásra, hogy a lépcsőkön is lógtak. Az állomáson mintegy 450—500 ember várakozott. De hová férnek fel? Ami ezután következett, az valóban nem épületes látvány. Lemaradni senki nem akart, mert ez egyet jelent azzal, hogy az éjszakát ott töltheti, ugyanis több vonat nincsen. Verekedés, szitkok,

gyerekek sírása, s a jobbérzésű vasutasok — akik kezüket tárva csak azt hajtogatták, hogy ők is restellik a dolgot

— megnyitották a paklikocsit, hogy az utasok egy része legalább oda bejuthasson. A torna — amelyet a paklikocsiba való feljutás jelentett

— tisztes számlát eredményez a Patyolatnál, ha sikerül az olajfoltokat egyáltalán kitisztítani, S ez minden vasárnap így megy. Vajon szükség van-e erre, akkor, amikor az állomáson az IBUSZ- vonatok tucatja száguld keresztül, nagyrészt üres kocsikkal? Szüksége van-e a MAV-nak erre, amikor nem egy dolog mutatja, hogy messzemenően figyelembe veszi az utazóközönség igényeit.

M. O.

r

őslakók nagynehezen megszokták kénytelenségből — a külföldi egészen biztos, hasmenést kap. Másutt meg az a baj, hogy a vízben rengeteg ásványi só van, ezért ihatatlan. Jó vizet csak a mély, artézi kutakból kapnak^ Számolva a nagy idegenforgalommal, Finnországban nagy mennyiségben gyártják a különböző gyümölcsszörpöket, üdítő italokat. A vízhiány teremtette meg a finnek legendás fürdőzési módszerét, a szaunát is. A forró köveken fejlesztett gőzzel vizet takarítanak meg. Hogy ez a fürdő emellett még üdítő hatású is, az már külön szerencse.

Mint a mindenfelé látható, hatalmas szál fenyők, olyanok a finn emberek is. Magasak, erősek, szépek. És egy kicsit sajnálnak bennünket, mert olyan sokat és olyan furcsa ételeket eszünk. A finn ember számára az étkezés a legkisebb