Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

fist UICV il/Cirlap 1959. JŰMUS 7. VASÄRNAP Az egyenjogúság tanulásra is kötelez Az irodában monoton züm­mögéssé tompul a vetülékcsé- vélők és a felvetőgépek csat­togása. Az asztalnál ülő fe­hérköpenyes férfi messzebb tartja magától a rajzlapot s kissé hunyorítva nézi mun­káját. A papíron szépformá­jú, élénkpiros rózsa bontako­zik ki; a szirmok között mint­ha még ott csillogna a har­mat. Magam is percek óta gyö­nyörködöm már, amikor hir­telen eszembe villan valami: sosem gondoltam volna, hogy bútorvásznak, parasztgarnitú­rák, vagy ler.abroszok sokszor megcsodált. apró, finom mintáit - férfiak tervezik! Ellenkezőleg, azt gondoltam, hogy elsősorban a nők szép­érzéke, fantáziája, fejlettebb ízlése kell az ilyesmihez. Ez a felfedezés adta azt a gondolatot, hogy megnézzem: itt mindent a férfiak tervez­nek, irányítanak, a nők pedig végrehajtanak? Vajon ebben az üzemben, ahol a dolgozók többsége nő, mennyien vesz­nek részt közülük a gazdasá­gi és politikai vezetésben? S hogy egyáltalán, milyen a munkásnők helyzete a Buda­kalászi Textilművekben? lil első benyomások kedve­zőek. A nőbizottság titkárá­val folytatott beszélgetésből kiderül, hogy ebben a gyár­ban nagyon megbecsülik a munkásnőket. Az üzem gaz­dasági vezetői, a párt- és a szakszervezeti bizottság min­dent megtesz törvényes jo­gaik biztosításáért. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy egy munkásnőnek kevesebbet fizettek volna azonos mun­káért, mint egy férfinak. Nincs rá példa, hogy 18 éven aluli fiatalt éjszakai műszak­ban dolgoztatnának. Minden esetben betartják a terhes és szoptatós anyáknak biztosí­tott kedvezményekre vonat­kozó rendeleteket A lehetőségekhez mérten igyekeznek könnyíteni a dol­gozó asszonyok háztartási gondjain. A szakszervezet kezdeményezésére bevezették például a vacsorafőzést: 5,50 forintos áron olcsó, ízletes va­csorát vihetnek haza az asz- szonyok az üzemi konyháról. A nőbizottság kezdeményezé­sére mosógépet vásároltak, amelyet csekély kölcsönzési díj ellenében használhatnak az üzem dolgozói. Az üzemi bölcsődének talán az egész megyében nem találni párját. A nők iránti megbecsülést bizonyítja az is. amilyen mér­tékben bevonják őket a poli­tikai vezetésbe. A pártvezető­ségben például fele-fele arányban találhatók nők és férfiak. Maga a párttitkár is nő. A szakszervezeti bizottság tagjainak nagy része asz- szony. Kapcsolatuk a nőbi­zottsággal jó, kezdeményezé­seit mindig támogatják. Jó a kapcsolata a nőbizott­ságnak a gazdasági vezetők­kel is. Bármilyen kéréssel fordultak eddig az igazgató­sághoz, mindig segítséget, kaptak. Hogy miben? Például a nők napja, az anyák napja, s a gyermeknap előkészítésé­ben. Egyéb problémában is megkapják a szükséges tá­mogatást? Biztosan megkap­nák. de még nem is kérték... Pedig — mint a nőbizottság titkára meséli — ahhoz ké­pest, hogy a gyár dolgozóinak háromnegyede nő, feltűnően csekély arányban vesznek részt a műszaki vezetésben. A személyzeti osztály vezető­jén kívül csupán a befűző­részleg művezetője nő. Még a nemrégiben betegség miatt le­váltott két nő helyét is fér­fiakkal töltötték be, a mun­kásellátási osztályvezetői, il­letve főkönyvelői munkakör­ben. — Így kellett tennünk — mondja a szakszervezeti el­nök — két okból is. Egyrészt azért, mert a nőbizottság sem­miféle javaslatot nem tett a megüresedett munkakörök be­töltésére. Másrészt, nem is tehetett, hiszen nem találtak volna megfelelő képzettségű nőket. — Ezzel kapcsolatban fel­tétlenül beszélnünk kell a ta­nulásról. Sajnos, az asszo­nyok, lányok nemigen tanul­nak. Pedig az üzem fejlő­dik; egyre korszerűbb gépe­ket kapunk, amelyek maga­sabb műszaki képzettséget igényelnék. Igaz, a fiatal nők közül többen jelentkeznek technikumba. Egy részük si­keresen el is végezte. Mások viszont — s ezek voltak töb­ben — egy-két év után abba­hagyták. — Pár évvel ezelőtt né­hány nő elvégezte az egyéves művezetői tanfolyamot. El­méletileg jól megáll! ák a he­lyüket. Csakhogy nálunk a művezetői munkakör nem- csali műszála képzettséget igényel, hanem fizikai erőt is. Ennek a követelmény­nek pedig a nők nem tudtak eleget tenni. Egyetlen egy bírta közülük ezt a munka­kört, de már szólt, hogy ő sem bírja tovább. — Ami a tanulást illeti — meg kell mondanom — a nők nem élnek eléggé az egyen­jogúságuk adta lehetőségek­kel. Megelégszenek azzal, amit elértek, kevésbé igé­nyesek önmagukkal szemben. mint a férfiak, akik maga­sabb szakmai képzettségre, általános műveltségre töre­kednek. Főleg a lányok. Az asszonyok már kevésbé. En­nek a legfontosabb okát ab- baj látom, hogy nagy részük „kétlaki”, akiknél a háztar­tás nem is második, hanem harmadik műszakot jelenti Három műszak után — termé­szetesen — nincs erejük ta­nulni. De ha nem tanulnak — hogyan állítsuk be őket vezető munkakörbe?! Ezeket mondje a szakszer­vezet elnöke, s én, aki kisebb összecsapásra készültem fel a női egyenjogúság védelmé­ben, kénytelen vagyok iga­zat adni neki. Mi lenne te­hát a megoldás? Beletörődni a megváltoztathatatlanba s elfogadni azt, hogy a textil­szakmában a nők nem al­kalmasak vezető munkakör betöltésére? Semmi esetre sem! Előbb vagy utóbb választa­niuk kell az asszonyoknak is a „kétlaki” férfiaknak is); vagy a föld, vagy az üzem. Ha az utóbbit választják, akkor szíwel-lélekkel tegyék, s ne csak kenyérkeresetnek tekint­sék a munkájukat, hanem hi­vatásnak is! Mert ez egyet jelent azzal a törekvéssel. hogyr szakmailag képezzék ma­gukat, művelődjenek, tanul­janak. Csak így válhatnak alkalmassá vezető munkakö­rök betöltésére is. Nyíri Éva ÖNKÉNTES HENTESEK „Sertésdömping” volt a Váci Hús­ipari Vattaiamul az utolsó májusi napokban. Ki- lencszáz hízott koca érkezett és várta sorsa betel­jesülését. Hiába igyekeztek a dol­gozók, mert ahogy a literes edénybe se fér egy liter­nél több, hát ők se tudtak a kapa­citás engedte hét­száznál többet le­vágni és feldol­gozni. Június negyedi­kén már nagyon sürgetett az idő. — Voltunk már ilyen helyzetben tavaly, akkor is megoldottuk a dolgot, most is meg kellene ugyanazt csinálni — beszélgettek a műszaki és az adminisztratív szakemberek. Az irodákban dolgo­zó lányok és asz- szonyok is lát­ták, hogy vala­mit forgatnak a fejükben, oda­mentek hát és megkérdezték: — Ránk nincs szükség? Talán mi is segíthet­nénk valamit. Estére együtt volt az önkéntes hentesbrigád. Férfiak és nők. összesen tizen­nyolcán Elkezdődött a munka. Minden­ki serényen tette a dolgát, mintha mindig ezt csi­nálta volna. Han­tos elvtárs, az igazgató bontotta a hízókat, Vác z Tibor főkönyvelő szalonnázott. (Ez nem úgy értendő, hogy szalonnát evett, hanem szaknyelven kife­jezve, fejtette a szalonnát.) Az utókalkulátor. Bécsi Elemér, a forrázás művé­szetét gyakorolta. Juhász Nándor értékesítési ügy­intéző a nehéz féldisznókat akasztotta a kampókra, a nők belet tisztítottak stb. A nagy disznó­tort éjfélkor ki­tűnő pacalpör­költtel ülték meg. Éjfél után fél há­romig 123 hízót vágtak le és dol­goztak fel. A jól végzett társadal­mi munka után a váciak hazatértek, a vidékiek pedig az irodákban dől­tek le szundítani egy kicsit. Reggel fél S­kor mindenki el­foglalta a helyét és munkához fo­gott. A délelőtt legfontosabb „napirendi pontja” — a játék. Meg szerencse, hogy egyszerre a fele gyermeksereg fel­fér a körhintára. A gyermekek egészségére a szakképzett óvónéniken kívül a doktor bácsi is vigyáz. „Munka” után jólesik az ebéd. Itt még az otthon nem éppen jó étvágyú csemetét sem kell biztatni... /////////////////////////////////. ///S/S/S//S/S//S/SSS/S//SSSSSS/SS//SS/S/S/S/SSS/S/S//SS//S////SSS/S/SSS/SS/SS/S//S///S//S/SSSSSSSSf/SSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSS?fSySSS?/SS/SSSS/SS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSS/S/SSSSSS/SSSSfSSSSSSSSSfS', VARI ISTVÁN HAZA Százhalombatta nem egy ugrásra esik Hajdúdorogtól. Ami azt illeti, Vári István sem ugrándozva jött 31 esz­tendeje hajdúsági szülőföld­jéről a Duna partjára. De 1928-ban valahogyan mégis csak megérkezett és kikötött nem ugyan a parton, hanem az urasági cselédlakásban. Ifjú házas és fiatalember volt. Házasnak mondom, ho­lott éppen azért vándorolt el a Hajdúságból, merthogy semmije se volt, többek kö­zött háza, meg reménye sem arra, hogy valaha háza le­gyen. Nem tudom, hallott, vagy nem hallott a kormány állandóan hangoztatott és so­ha meg nem valósított tele­pítési programjáról. Ha hal­lott is, úgy látszik, volt an.y- nyi esze, nem hitte el, hogy akárcsak egy házhelynyi föl­det juttatnak majd neki. Azt sem tudom, hallott-e az ag­rárollóról, amit akkoriban annyit emlegettek, vagy a gazdasági világkrízisről és ha pállott, megértette-e, mit je­lentenek ezek a rejtélyes szá­rak. Akár megértette, akár fiem, mindegy, mert annyi bizonyos, hogy nagyon meg­érezte. Odahaza a nagy vál­ság minden munkalehetőség­től elütötte, napszámja sem igen akadt. Mi mást tehet a földhöz ragadt szegény ember, elindul világgá, szerencsét, próbálni. Vári István is ezt cselekedte, s szerencséje volt, beszegődhetett béresnek. Akármilyen szűk szoba-kony­ha jutott neki a cselédházban, mégis csak fedél alá került. Akármilyen kevés is volt a kommenciója, éhen már nem veszhetett. Hogy pedig ez mekkora nagy szerencse, azt csak az tudhatja, aki maga is volt hajléktalan, meg éhe­zett Ne higgye azonban sen­ki, hogy Vári István azért megelégedett volna a sorsával. Tudta, többet ér a munkája annál, amit adnak neki. Nem is nyugodott bele a helyzeté­be, hittel gondolt az igazsá­gosabb világra — bár néha úgy érezte, már meg nem éri. De a saját öreg korát — úgy vélte — mégis csak megéri egyszer és megrettent, ha eszébe ötlött a bérességbői kiöregedett emberek kegyet­len sorsa. Mert ha koldulni kell, az még csak hagyján ah­hoz, hogy a fejét sincs hol le­hajtsa. Akármilyen pici kuny­hót, valamit mindenképpen szereznie kell! Százhalombattán a község mögött emelkedő homokhegy oldalán az időben vagy egy tucatnyi hegybe vájt üreg­ben, a cselédházak lakásai­nál is rosszabb helyzetben, emberek laktak. Szegény em­berek. Vári azonban még eze­ket is irigyelte. A sajátjukban laktak! Szerény keresményéből fil­lért fillérre rakva, gyűjtötte a pénzt, rendes lakóház vásár­lására nem gondolt, nem is gondolhatott, mindössze arról álmodott, hogy megvesz egv barlangot a hegyen. Vagy 12 esztendőt kellett dolgoznia érte, de vágya beteljesült, hajdúdorogi Vári István bar­langlakás tulajdonosa lett Százhalombattán. Már nem félt. öregségére lesz hajléka. Csakhogy a bérességének, még mielőtt megöregedett volna, 1945-ben vége lett. Né­hány éve pedig a Kossuth Tsz tagjai elnökükké válasz­tották. Ma is tsz-elnök és megbecsült ember a község- ^ ben. í $ Most pedig tessék figyelme- ^ sen megnézni a képet. A hát- ^ térben a szépen kimeszelt ^ hegyoldalban ajtó és ablaki látható. Vári István volt bar- ^ langlakása. De az előtérben ^ takaros ház áll. Még a fény-1 képen is jól mutat, mondha- £ tóm azonban, hogy a valóság- ^ ban sokkal csinosabb. Eg.y ^ másik fontos dologra is sze- ^ retném felhívni a figj-elmet, ^ a háztetőn látható porcelán ^ szigetelővel ellátott póznára. ^ Nem telefondrót vezet ugyan '/ a házba, hanem villanyvez'ék, ^ de hol van már ez a barlang- i lakástól! ^ Nagy távolságot, vagy 200 kilométert kellett hogy meg- tegyen Vári István Hajdúdo- rogtól Százhalombattáig. Egv ^ tucatnyi év távolságát pedig £ a cselédháztól a barlanglaké- ^ sig. i Az üregtől, a barlanglakás- ? tói alig pár lépésnyi a távol- ^ ság a házig, de hogy ezt a pár lépést megtegye és fel- ^ építhesse a házát, ahhoz egy új világ kellett, amiben még ^ évei súlya alatt is már köny- ^ nyebben lépkedett. Az igazsá- ^ gosabb világot mégis megérte. ^ Van már öregségére fedél a ^ feje felett. Sz. E, Még egy kis „kellemetlensé; — aztán jöhet az ágy ács k Mire felébredünk, már itt értünk anyuka. (Major Józsefné felvételei) — MÁSFÉL KILOMÉTER betonjárda-szakasz építését kezdték meg a községfej­lesztési alapból Bemeceba- rátiban. Gyártják már az újfajta % traktor-pótkocsikat A Győri Szerszámgépgyár | dc'gozói eddig több ezer trak- ^ tor-pótkocsit készítettek a me- ^ zőgazdaság részére, ebben a ^ hónapban pedig billentő szer- ^ kezettel ellátott, újfajta pót- kocsik sorozatgyártását kezd- í y ték meg. A három tonna te-S herbírású, önürítős kocsik kü- ^ lönösen a betakarításnál hasz- ^ nálhatók eredményesen. Az | erőgépről vezérelve oldalirány- ^ ban, jobbra vagy balra billent- ^ hetők. Gyártásánál szalag-1 rendszerű szerelést vezettek § be, ami nemcsak a munkát ^ gyorsítja, hanem az önköltsé- ^ get is körülbelül tíz százalék-1 kai csökkenti. Június végéig ^ néhány százat adnak át a gép- $ állomásoknak és az állami gaz- ^ daságoknak. Az év végéig több ^ ezret gyártanak. '-----------* I f olytatta tanácskozását a balatonfüredi orvoskonferencia I í Szombaton Balatoniüreden í mintegy százötven gyermek- í gyógyász, továbbá közegész- ^ ségügyi és járványügyi szak- $ ember részvételével folytató- 5 dott az orvoskonferencia. $ Gyermekgyógyászati kérdé- j sekről és különféle parazito- í lógiai problémákról négy tá- í jékoztató hangzott el, ame- ; j lyet számos szakelőadás, majd \ vita követett. Amíg anyuka dolgozik Százhárom apróság — negyven bölcsődés és hatvanhárom óvodás — tölti napjainak egy részét a váci Forte-gyár „gyer­mekparadicsomában”. Nem túlzás; valóban nagyszerű körül­mények között élnek itt a kicsinyek, amíg szüleik dolgoznak. A két tágas villához árnyas-napos kert, selymes pázsit, ho­mokozó, körhinta, s jókora udvar is tartozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents