Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-26 / 148. szám

1653. JÚNIUS 26. PÉNTEK re»r Mfft K^Cirlap Vilmos császár budakeszi lovásza Egy különös életpálya kezdetének évfordulójára 1899. JUNIUS 20-ÄT írtak azon a 'kalászérlelő meleg dél­utánon, ámikor a monarchia zászlódíszbe öltözött fővárosá­ba berobogott léhűtőivel II. Vilmos, a német birodalom császára. A nagy cécóval meg­rendezett fogadtatásra a Bécs- ben tartózkodó magyar huszá­rokat is kirendelték, s má.r itt feltűnt „őfelségének” a ma­gyar huszárcsapat élén lépke­dő 'büszke paripa. Másnap a császár maga elé hivatta a ló gazdáját, s 'kérlel­ni kezdte, adja el a szürkét, bármennyit is kíván érte. meg­fizeti a kincstár. A zömök hu- szárőrmester először az isten­nek se akart megválni maga- hevelte gyönyörű lovától, de miután nem volt más választá­sa, végül is a császár szín­aranyból készült zsebórájáért, meg kárpótlásul egy jó marék ezüstmárkáért átadta a pom­pás jószágot. Pár nap múlva véget ért a nagy ceremónia, őfelsége is továbbállt, s az aranypaszo- mántos huszárokat is visszain­vitálták Nagyváradra, a hetes huszárok állomáshelyére. Ré­gen elfelejtették már bécsi él­ményeiket a kint járt huszá­rok, amikor egy szép napon .— ropogós bankók kíséreté­ben — távirat; érkezett: „Vil­mos Bécsben vásárolt magyar lovának volt gazdája azonnal induljon Berlinbe, őfelsége,_ a császár elé audienciára.” A fia­tal magyar huszárőrmester, a budakeszi Polgár Sámuel nem fogadta ugyan kitörő lelkese­déssel a meghívást, de miután parancsról volt szó, annak rendje és módja szerint felült a gyorsvonatra. Zenekar és díszszázad fogadta a berlini pályaudvaron, aztán hatlovas hintó röpítette a császár rezi­denciájára. KÖZBEN EGY KIS ZŰR­ZAVAR támadt, ugyanis a de­rék huszárőrmester sehogyse akart a császár elé menni ad­dig, amíg a Csillagot, kedvenc lovát meg nem mutatják ne­ki. — Előbb a lovat akarom látni, aztán jöhet a császár — jelentette ki határozott han­gon, s az udvarmester eszerint cselekedett. így került aztán Polgár Sámuel, budakeszi béresigyerek Vilmos császár tnellé lovásznak. Naponta egy- egy órát kellett lovagoltatnia a császárt, amiért dúsan meg is fizették. Az apátián, anyát­lan árva gyerek meg nem her­dálta el a pénzt, mulatozni se Járt, hanem szépen összegyűj­tötte a bankókat, s amikor két év múlva leszerelt, Buda­keszin lovat és kocsit vásá­rolt. Életrajzát még azzal kell kiegészíteni, hogy mint béres­gyerek szenvedélyesen szerette a lovakat. Tizenegyéves korá­ban már úgy ült a csikón, mint egy huszárkapitány. Sa­ját nevelésű lovával — ame­lyet végül a hadseregbe is be­vitt — huszonöt aranyat nyert a millenniumi kiállításon. És most fordítsuk a törté­nelem kerekét huszonkét év­vel közelebbre, vegyük elő az 1928-ban megjelent sárgult üjságlapokat: ismerős névvel találkozhatunk. Polgár Sámuel az egykori huszárőrmester, Vilmos császár lovásza Pest egyik leghíresebb konflis- kocsisa lett. Esténként a vén Stefánián ő fuvarozgatta az előkelő hölgyeket, róla írtak a Polgár bácsi és felesége ar. európai kőrúton szerzett emlékérmekkel a tavalyi látogatásunk alkalmával pletykákra vadászó bulvár­lapok, nevét még az akkori divatos slágerekbe is beleszőt­ték. Egyszóval, ő is a város kedvencei közé tartozott. Lo­vát akkor is Csillagnak hív­ták. díszes lámpákkal felsze­relt kényelmes konflisát még a miniszterek is kipróbálták. EBBEN AZ IDŐBEN a szé­dületesen fejlődő világvárosok után Pesten is kezdte kiszorí­tani a lassan döcögő fekete konflisokat a „szélsebesen szá­guldó” kék taxi. Méltó búcsú­zóként a konflis korszaktól Polgár Sámuel Pest utolsó konfliskocsisa a Csillaggal európai körútra indult. Vastag emlékalbum őrzi a hétezer kilométeres út sok-sok élmé­nyét .; . A „vikend” nyolc hónapig tartott és 7000 pengőbe került. Augusztus 28-án lépte át Pol­gár bácsi az országhatárt és még aznap katonazenekar fo­gadta az osztrák fővárosban. Aztán következtek az osztrák városok. Berlinben Hinden- burg kérette magához, s ami­kor a konflis Németországot Is bekalandozta, Hollandia kö­vetkezett. November 17-én ke­reste fel Polgár bácsi Doór- ban II. Vilmos excsászárt, s délután négy órától másnap hajnali háromig társalogtak egymással. Vilma, holland királynő 125 ezer pengőt ajánlott fel a Csillagért — de Polgár Sá­muel nem kötött üzletet. Lon­don, a ködös szigetország fő­városa ugyancsak nagy lel­kesedéssel fogadta a pesti j konflist. AZ ÜT SOK-SOK élménnyel i járt, amerre csak megfordult,1 mindenütt híres emberekkel: beszélt. Hercegek, hadvezé-; rek és exuralkodók aláíró- j sait őrzi a napló, mindamel- : lett az út jó propagandát je- i lentett a magyar lótenyész- : tésnek is. Belgium például j közvetlen a látogatás után ti- i zenkétezer lovat rendelt Ma- i gyarországtól. December 21-i dátummal ez1 a bejegyzés olvasható Polgár j bácsi naplójában: bevonul-: tam Franciaországba. Aztánj Svájc következett volna, de ! útközben olyan ítéletidő ke- ; rekedett, amilyenre évtize- i dek óta nem emlékeztek az j emberek. A meteorológia ma | is úgy említi az 1928—29-es j telet, mint a huszadik szá- i 2ad leghidegebb időszakát, i Több méteres hó borította az utakat, a hőmérő higanyszála pedig helyenként szibériai mélységig szállt alá. Január végefelé kezdődött az igazi megpróbáltatás, s ettől kezdve a konflis hetekig vesztegelt a külvilágtól elzárt kis falvacs- kákban. Az Európát járó magyar konflis február 10-én lépte át újból az osztrák határt 46 fokos hidegben, helyenként öt méter magas hóban. Bécs- be a hóba vájt alagúton ju­tott be, Olaszországba már nem tudott átmenni, ehelyett egy hazai körutat csinált. „Polgár bácsi álma valóra vált — írták róla a lapok, amikor megérkezett — bejár­ta Európát! Miss Európa után most már ő a Mister Európa.” Mi TÖRTÉNT ezután? Az Európát járó konfliskocsi a Nemzeti Múzeumba került, a sokat emlegetett Csillagot a bábolnai méntelepnek aján­dékozták. Polgár bácsi pedig a cifra bakot felcserélte kor­mánykerékkel, elszegődött so­főrnek a kéktaxihoz. 1934-ben ment nyugdíjba, öreg napjait az Inárcsi szociális otthonban töltötte. Nyolcvankét eszten­dőt élt, nemrégen kísérték utolsó útjára. A híres bérko­csis emlékét ma már csak a múzeumi konflis, egy vastag utinapló s az inárcsi temető egyik frissen ácsolt fejfája őrzi.; | Súlyán Pál Szentendre és Vác város tanácsának szakigazgatási tapasztalatcseréje (Folytatás az 1. oldalról.) klubban a Váci Városi Tanács vendégül látta a tapasztalat- csere részvevőit, bőséges és ízletes ebédre került sor, mely pillanatok a'att eltűnt, ugyan­is ebéd után került sorra a nagy izgalommal és érdeklő­déssel várt szakigazgatási öt­tusa. A szakigazgatási öttusába mindkét város népes csa­pattal nevezett be és a rész­vevők a tanácstörvényből, an­nak végrehajtási utasításá­ból, valamint az 1957. évi 4 számú eljárási törvényből összeállított kérdéscsoporto­kat húztak ki és ezekre ad­ták meg a választ. Az érde­kesen összeállított kérdés- csoportok nemcsak élveze­tessé és élénkké tették a két csapat közötti versenyt — melyet nagy izgalommal, ne­vetéssel és tapssal kísért a nagyszámú hallgatóközönség — hanem egyben sok tanul­sággal is szolgált. Nem csoda, hiszen nem egyszer kiderült, hogy az adott válasz — és ezzel együtt a gyakorlat, Ösztöndíjas egyetemisták az állami gazdaságokban Az állami gazdaságok fél évvel ezelőtt kezdték meg a társadalmi ösztöndíjak folyó­sítását. A vezetők gondosan ügyeltek arra, hogy a gyakor­lati mezőgazdasági munkát va­lóban szerető fiatalok kapják az ösztöndíjat, olyanok, akik nem idegenkednek attól, hogy a szerződés értelmében tanul­mányaik elvégzése után leg­alább néhány évet az állami gazdaságban töltsenek. A gaz­daságok képviselői elutaztak az egyetemre és az akadémiák­ra és hogy a fiatalok megis- meitiessék jövendő munkahe­lyüket, látogatásra hívták őket az ösztöndíjat adó nagy­üzembe. A kapcsolat most a szünidő­ben tovább mélyül. Az állami gazdaságok ötven ösztöndíjasa abba a nagyüzembe megy nyá­ri gyakorlatra, ahonnan ta­nulmányai folytatásához az anyagi segítséget kapja. A társadalmi ösztöndíjasok most huzamosabb időn át, s a munkába kapcsolódva ismer­hetik meg a nagyüzemet, amely társadalmi erőből tá­mogatja őket, s ahol később majd megtelepednek. Az ál­lami gazdasági vezetők gon­doskodtak róla, hogy a fiata­lok jól érezzék magukat; nemcsak megfelelő ellátásról gondoskodtak, hanem a leg­jobb idős szakemberek mellé osztják be őket s amennyi­ben azt szeretnék, módot nyújtanak már az első üzemi gyakorlat idején is az önálló kísérleti munkára, tapasztalat- szerzésre. Negyven külföldi borsófajta vetélkedése Monoron Az Országos Vetőmagfel­ügyelőség monori növényfaj­ta megállapító telepén szer­dán rendezték, a külföldi bor- sófajták bemutatóját és bí­rálatát, a Kertészeti Kutató Intézet, a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola, továbbá a konzervgyárak, az állami gazdaságok, valamint a ke­reskedelmi szervek vezető szakembereinek részvételé­vel. A monori telepen az idén 34 fő zöldségnövény csaknem 1000 külföldről ho­zott fajtáját termesztik össze­hasonlító kísérletképpen. Ti- borcz György, a Földműve­lésügyi Minisztérium zöld­ségtermesztési igazgatóságá­nak vezetője előadásában a fajtaminősítés szükségességé­ről és a kísérletek eredmé­nyeiről szólott. A minősítő btzottság''~lÍO külfötdl ' borsó­fajtát vizsgált meg. Közöttük több, igen hasznosnak ígérke­ző kiváló fajtát találtak, ame­lyek részint módot adnak majd a borsó zöldfogyasztási idényének jelentékeny meg­hosszabbítására, másrészt — az egyszerre nagy tömegben érő termés miatt — a hazai fajtáknál alkalmasabbak lesz­nek konzervgyártásra. amelyet a válaszadó folytat — nem egyezik teljesen a tör­vényes rendelkezésekkel és nem egy esetben a válaszadás körül érde­kes és hasznot hozó szak­mai vita bontakozott ki. A szócsatákat mindenki meg­elégedéssel nyugtázhatta, hi­szen nem egy újabb problé­ma tisztázódott. A verseny lefolytatása után, az ered­ménykihirdetés előtt, Kiszel János, Vác város tanácselnö­ke szólt a tapasztalatcsere részvevőihez, pór mondattal vázolva, hogy a tapasztalat­szerzés és csere ilyen for­mája máris gyümölcsözően jelentkezik a városi tanács munkájában. Ki szel elvtárs beszéde után nagy izgalom közepette került sor az eredményhirdetésre, mely Vác város tanácsi dol­gozóinak kis pontkülönbségű győzelmét hozta. A váci csapat 174, míg a szentendrei 166 pontot szerzett. A váci csapatban Csatári Emilné, Blau Márton, Moj- •zes Lajosné, Mojzes József, Szakszik Mihály, Kulcsár Te­réz és Faludi Irma érte el a legjobb eredményt. A szent­endreiek ' közül Mohácsi Lász­ló, _ Tóth Istvánná, Heves Alfréd, Sashalmi Lajosné végzett a legjobbak között. Az eredményhirdetés után a leg­jobb eredményt elérő részve­vőknek kedves ajándékokat nyújtottak át, majd sokoldalú sport- és egyéb programra került sor, amelyben sakk. asztalitenisz, tánc, ultiparti szerepelt. A tapasztalatcsere szerve­zői hangoztatták, hogy nem állnak meg ennél a pontnál, hanem az őszi időszakban tervezik a megye másik két városával, Nagykőrössel és Cegléddel hasonló tapaszta­latcsere megrendezését. Az eddigi tapasztatok azt bizo­nyítják, hogy a szakappará­tus ilyen irányú ismerkedé­se, tapasztalatai, gondjai ki­cserélése, a problémák meg­vitatása újszerű és érdekes formája a tanácsi munkának, melyet mindenképpen to­vább kell folytatni, szélesíte­ni, hiszen az eredmények mindennél jobban igazolják ennek a formának létjogosult­ságát. Mészáros Ottó A - Európát járó konfliskocsi Berlinben, a bakon Polgár bácsi fogja a gyeplőt A Területi Egyeztető Bizott­ság irodájában minden hely foglalt. Az elnök asztalán vas­kos iratcsomó jelzi, hogy a kö­vetkező ügy, ami tárgyalásra kerül: tengerikígyó. Több mint fél éve húzódik, s ki tudja, mikor tesznek pontot a végé­re? Az ügy főszereplője Dobos Vendelné. Azért állt a TEB elé (bármily furcsán hangzik is), mert megbetegedett. Tíz hónappal azután, hogy belé­pett a Budakalászi Textilmű­vekbe varrónőnek, súlyos szem tbc-vel betegállományba került. Ugyancsak tíz hónap múltán táppénz igényjogosult­sága lejárt, s 1958. november 27-én munkára jelentkezett. Egyidejűleg felmutatta az Or­szágos Reuma és Tüdőbeteg­gondozó Intézet szentendrei osztályának igazolását, mely szerint betegsége még nem tel­jesen gyógyult, ezért könnyebb munkára való beosztása indo­kolt. A gyár válaszul Dobos Vendelnél szabadságra küldte, s annak letelte után — a ter­melés átszervezésére való hi­vatkozással — december 10-i hatállyal elbocsátotta. Ennyi röviden a történet. Ebből lett fél év alatt a tengeri­kígyó. Dobosné ugyanis a vál­lalati egyeztető bizottsághoz fellebbezett az elbocsátás el­len. Fellebbezésében előadta, hogy a szemével soha nem volt semmi baj, betegségét a poros munkahelyén szerezte. Férje az Oxigéngyárban dolgozik, fize­tése 1500 forint, ebből harmad­CSAK AZÉRT IS!?... Egy TEB.tárgyalás margójára magával kellene megélnie. Kérte az EB-t, hogy vegye vissza a vállalathoz. Az EB a Szentendrei Járási Tanács Tü­dőbeteggondozó Intézetétől vé­leményt kért Dobosné egészsé­gi állapotáról. Csekély egyhó­napi várakozás után a követ­kező válasz érkezett: „...Do­bos Vendelné munkaképessége ügyében hozzánk intézett nb. levelükre a beteget kezelő SZTK rendelőintézet szemésze­ti szakrendelésétől a követke­ző szóbeli felvilágosítást kap­tuk: A beteg jelenleg munka­képes, éspedig táppénz igény­jogosultságának lejárta, azaz 1958. év november hó 22-e óta. A szakrendelés a betegség ter­mészetével kapcsolatban t fel­hívja a figyelmet, hogy kiúju- lásra hajlamos. Dátum, bélyegző, olvasha­tatlan aláírás.” A vállalati EB ezek után el­utasította Dobos Vendelné ké­relmét. így került az ügy e: év márciusában elsőízben i TEB elé. A TEB hatálytala­nította az EB határozatát, i kötelezte a Budakalászi Tex­tilműveket Dobos Vendéin« visszavételére és a kiesett idő­re járó munkabér ötven szá­zalékának megtérítésére. Igazság szerint Dobosn« ügyének ekkor kellett volna le­zárulnia. Sajnos, nem ez tör­tént A gyár kérelmére a me­gyei ügyészség a TEB határo­zatát megóvta. Indoklásul mellékelte ; Csökkent Munkaképessége Megállapító Orvosi Bizottság írásbeli szakvéleményét, mely szerint Dobosné nem tekinthe­tő csökkent munkaképességű­nek, s betegsége a munkahely körülményeivel nem függ ösz- sze. A TEB az óvást nem fogad­ta el, s Dobosné ügyét döntés végett felterjesztette a Mun­kaügyi Minisztériumba. Vizsgáljuk meg, äiol és hány­szor követtek el törvénysér­tést, vagy szabálytalanságot Dobosné ügyében? Elsősorban ott, amikor átszervezéssal in­dokolták elbocsátását. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy át­szervezés csak papíron tör­tént, a gyakorlatban nem. Az üzem dolgozóinak létszáma az „átszervezés” után éppen any- nyi maradt, mint volt annak előtte. Maga az elbocsátás is tör­vénysértő. hiszen az MT. V. 37. paragrafusának első be­kezdés B-pontja kimondja: „Nem lébet felmondással meg­szüntetni a munkaviszonyát a beteg dolgozónak... gümőkó- ros megbetegedés esetén a keresőképtelenség első napjá­tól számított két évig.” Elgondolkoztató az a szak- vélemény is, amelyet a válla­lat EB kérésére a Járási Ta­nács Tüdőbeteggondozó Inté­zete küldött szóbeli informá­ció alapján. Miről is van szó? Arról, hogy Dobos Vendelné, aki tízhónapi kezelés után nem gyógyultan jelentkezett munkára, egy hónap ala't vá­ratlanul meggyógyult, holott nem is kezelték. Legalábbis ezt állítja az olvashatatlan alá., írású vezető orvos. Súlyos szépséghibája van a megyei ügyészség csatolt ok­mányának is, amely azt bizo­nyítja, hogy Dobosné nem te­kinthető csökkent munka- képességűnek. Ezt a bizonyít­ványt ugyanis anélkül állítot­ták ki, hogy Dobosnét az erre hivatott szervnél bárki meg­vizsgálta volna! Meg sem hall­gatták, hanem az ügyészség hivatalos átiratára azonnal kiadták a „szakvéleményt". Erősen kérdéses az is, hogy valóban nem függ-e össze Dobosné szem tbc-je a munka­hely körülményeivel? Ugyan­csak különös véletlen lenne, ha betegségét a háztartásban és nem poros munkahelyén szerezte volna. Végül feltétlenül szót kell emelni a bánásmód ellen, amelyben Dobosnét a TEB határozata óta részesítik mun­kahelyén. Ugyanabba a varro­dába tették vissza, ahol beteg­ségét — minden bizonnyal — szerezte. De mint csökkent munkaképességű (!) egyént, ezúttal nem varrónőnek, ha­nem anyagmozgatónak. Dobos­né hónapok óta kénytelen a por ellen sötét szemüveggel védekezni, ami csaknem any- nyira ártalmas a szemének, mint maga a por. Többszöri ismételt kérését, hogy helyez­zék könnyebb munkakörbe — például a vasalóműhelybe — elutasították. Nem tudiuk megjósolni a Munkaügyi Minisztérium dön­tését. Egyet azonban megjósol­hatunk: bizonyára nem fog ..csak azért is”-a!apra he­lyezkedni. Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents