Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-25 / 147. szám

1959. JÜNIUS 18. CSÜTÖRTÖK

ZfClrlav

A népi ellenőrzés vizsgálata a vendéglátó iparban

Nagy jelentőségű, a lakosságot is közvetlenül érintő vizsgálatot tartottak a megye népi ellenőrzési bizottságai. Száznál több népi ellenőr közel másfél hónapon keresztül járta a megye vendéglőit, cukrászdáit, italboltjait, hivatalosan a ■„vendéglátóipari üzemegységeket”, hogy megvizsgálja, hogyan segítik a megye lakosságának ellátását.

A vizsgálat első és legfontosabb megállapítása, hogy a megye vendéglátóipara nemcsak bevételét, hanem szolgáltatásait figyelembe véve is fejlődik.

A vizsgálat során felfedezett hibákat, hiányosságokat a népi ellenőrök három csoportba osztották. Nem lehet változtatni a helyzeten egyelőre ott, ahol nagyobb beruházásra, teljesen új berendezésre lenne szükség.

Sok helyen azonban a vendégriasztó külsőt rendszeres karbantartással, kisebb tatarozással, a meglevő felújítási keret jó felhasználásával el lehet tüntetni.

A népi ellenőrök a vizsgálat során ellenőrizték az állami és földmüvesszövetkezeti vendéglátóipar! üzemegységek áruforgalmát, kulturáltságát, az egységek irányítását, ellenőrzését és a tanácsok kereskedelmi osztályának irányító és ellenőrző tevékenységét.

. Megállapították a népi ellenőrök, hogy az állami vállalatok melegkonyhás üzemei a Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmát szabályozó rendeletéit általában betartják. Egyes kivételtől eltekintve, helyesen alkalmazzák a menürendszert, olcsó zónaételekből is megvan a kívánt választék.

Az előfizetéses étkeztetésben az állami vállalatok kielégítik a lakosság igényeit. A Ceglédi Vehdéglátóipari Vállalat 8. számú üzemegységében például márciusban 7180 előfizetéses adagot szolgáltattak ki, amelyből a fogyasztók 2958 adagot hazavittek.

Az előfizetéses étkeztetés további növelésének két akadálya van. Akad olyan eset. mint a Váci Vendéglátóipari Válla-, lat dunakeszi 314. számú kisvendéglőjében is, ahol a vállalat a haszon növelését előbb- revalónak tartja a lakosság igényeinek kielégítésénél.

A Váci Vendéglátóipari Vállalat megszüntette a dunakeszi melegkonyhás vendéglőt s helyette italboltot és cukrászdát. létesített,

pedig a dunakeszi tanács is ellenezte, hogy a főként ipari lakosságú Dunakeszinek ne legyen egyetlen meleg ételt kiszolgáló vendéglője. Ott pej dig, ahol a vállalat hajlandó lenne bővíteni az előfizetéses étkeztetést és erre alkalmas helyiségei is vannak, a lakosságnak nincs szüksége rá.

Hanem a jó ételek után kívánkozó innivalóval a legtöbb helyen baj van.

Alkoholmentes italokból kivétel nélkül minden vendéglőben, cukrászdában csak egyfélét, málnát vagy úgynevezett narancsszörpöt találtak.

Igaz, ebben nemcsak a vállalatok hibásak, hanem az ipar is, amely nagyobb mennyiséget csak ebből a kétfajta üdítőitalból gyárt Az eredmény azonban, akárkit terhel is a felelősség, elszomorító. A Buda- környéki Vendéglátóipari Vállalat 12 egységéből a vizsgálat idején kilencben csak málnaszörp volt.

Az állami vállalatok mellett pedig még összehasonlíthatatlanul rosszabb a helyzet a földművesszövetkezeti vendéglátó- iparban. Azokban az egységekben, ahol a népi ellenőrök megfordultak, a ceglédi földművesszövetkezeti étterem kivételével, egyben sem tartják be a minisztérium áruforgalmi rendeletéit.

Az alhertirsai földművesszövetkezeti étteremben például e árvái talán nem készítenek étlapot, zónaételeket nem tartanak.

Az italboltokban található hidegételek választék és minőség tekintetében is a leggyengébbek. A Tahi és Vidéke Földművesszövetkezet kisoroszi italboltjában a vizsgálat napján talált vagdalthús ötnapos, a szállítási bizonylatok alapján a cukrászkészítmények zöme legalább hatnapos volt. Sok esetben rossz volt a szövetkezeti éttermek árkalkulációja. A ceglédi földművesszövetkezeti étteremben egy szelet rántott halat hibakalkuláció miatt a megengedett 10,25 forint helyett 11,60 forintért adtak el.

Miután egyre inkább elengedhetetlen követelmény a vendéglátóipar kulturáltsága, a népi ellenőrök megállapításai ezen a területen is nagy segítséget jelentenek.

Az állami vendéglátóipar egységeiben a különböző osztályba való besorolás helyesen történt.

Általános hiba azonban, hogy a fogyóeszközök igen silány minőségűek. A tányérok, poharak, evőeszközök csorbák, a térítők szakadozottak, rongyosak.

Mindezek a körülmények nem segítik elő, hogy a megye vendéglátóipara megkedvel- tesse magát a lakossággal, s mennél több háziasszonyt mentesítsenek a háztartás, a főzés munkájától. De azt is megállapították a népi ellenőrök, hogy a megye vendéglátóipara az elmúlt évekhez hasonlítva fejlődik. Kevesebb a bejegyzés a panaszkönyvekben és több az előfizetéses étkezés, fogynak a talponállók, több barátságos kisvendéglő lesz, sőt az elmúlt évekhez viszonyítva jobb, rendszeresebb a vállalatok saját ellenőrzése is. Éppen azért a népi ellenőrök jelentésének hivatalos hangján is áttör a bizakodás, hogy a megye kétségkívül igényes lakossága otthonában is megtalálja végre a kulturált szórakozást, s nem kell a fővárosba bejönnie, ha egy pohárt sört, egy szelet halat tiszta asztal mellett nyugodtan szeretne, elfogyasztani.

I B. V.

Ha minden kötél szakad...?

1 %

= 28000 KILO KENYER

SSSSSSSSSSS'fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS

DUS KALÁSZOKAT lenget a szellő, de már nem sokáig. Kivonultak a kombájnok, az aratógépek, a kaszások, s a szőke, súlyos kalászok engedelmesen borulnak le.

Egy héttel ezelőtt mielőtt még csatasorba nem álltak a gépállomás kombájnosai, aratógépkezelői, érdekes, hasznos elvtársi tanácskozáson vettek részt a gépállomás kultúrtermében. A beszélgetés előkészítése, a pártszervezet és a szak- szervezet együttes munkája volt, vezetéisére pedig Rívó István, az igazgató, csaknem egy napig készült. Osztott- szorzott, bizonyított.

— Rendkívül fontos munka álp'fnost önök előtt — kezdte a beszélgetést az igazgató. — 6 200 000 forint értékű az a termény, amelyet 2342 holdon a közeli napokban learatnak, betakarítanak. Ilyen értékkel való bánás nagy felelősséget ró személy szerint minden kombájn- és aratógépvezetőre Gépeiket ismerik. Gerecze elvtárs szerint ilyen jól felszerelt masinákkal még nem indultak ki. Szabó elvtárs vezetésével a szerelők szívüket, lelkűket adták a javításba.

— MOST, a MUNKA KÜSZÖBÉN, számítanunk keli rá, hogy lesz rossz idő is. A munkát pedig el kell végeznünk, méghozzá nagyon fontos, hogy időben elkészüljenek vele és a lehető legkisebb szemveszteséggel. A gabonának egyszázalékos szemvesztesége 62 ezer forintnyi kárt jelent. Ez az összeg több mint a gépállomás összes dolgozóinak az egyhónapi fizetése! Ugye, nagy pénz? S a vele való bánás önökre van bízva.

— Számolhatunk azonban kenyérben is. Nagykőrös év: kenyérszükséglete 20 ezer mázsa, önök csaknem 21 ezer mázsa kenyérgabonát aratnak le Ebből 28 576 mázsa kenyerei lehet sütni, jóval többet, mini városunk évi kenyérszükséglete. Ha a gabona egy százalékát elszórjuk. 28 ezer kilc kenyeret szórtunk el, tehát városunk 5 napi fogyasztását Háromszázalékos veszteséi meg már egy félhavi kenyerünket jelentené!..;

— A TERMELŐSZÖVETKEZETEK és a gépállomás között kialakult jó viszony, t szövetkezetektől kapott dicséret még jobb munkára kell hogy serkentsen. A kevesebb szemveszteség több gabonái jelent a termelőszövetkezetek raktárában, s ez már magasabb munkaegységérték, módosabb elégedett szövetkezeti parasztságot is jelent, tehát a kom- bájr.vezetők és az aratógépkezelők jó munkája jelentős politikai segítség is.

Ak idáig még egyénileg gazdálkodó, a közeli jövő szövetkezeti parasztjai is nagy figyelemmel kísérik az aratás gépesítését, s a személyes meggyőződés a legjobb agitáció.

Az igazgató szavait végig é'énk érdeklődéssel, felelősség- érzettel hallgatták a jelenlevők. Ezt követően tapasztalatcserére került sor. A régi, sok gyakorlati tapasztalattal rendelkező kombájnvezetők, mint például Túri József, Cseh Ferenc, Gerecze Ambrus ismertették azokat a mesterségbeli fogásokat, amelyekkel a legeredményesebb munkát lehet végezni.

— Nagyon fontos dolog, hogy a kombájn láncait ne vegyük szorosra — tanácsolta Túri József —, mert a lánc könnyen paítan és pótlása időbe kerül.

— A másik nagyon fontos dolog a kombájn reggelenként való alapos lezsírozása — fűzte tovább Gerecze Ambrus, s így föfytátódott* á" beszélgetés még hosszan.

Ma már a határban zúgnak a gépek, s a gépállomási dolgozók felelősségteljes, öntudatos munkája nyomán sűrű rendben hullanak le a kalászok, adják a szemet, a jövő évi kenyeret,

Pacsa Irén

Érdekes, s mindenképpen feljegyzésre méltó dolog történt Ócsán. Nagyon sok baj volt a községben a töltelékáru és a tejtermék ellátással. A község lakossága és tanácsa, nem egy esetben reklamált a földművesszövetkezetnél, ahol vagy ígértek valamit és nem tettek semmit, vagy keretre és különböző rajtuk kívül álló nehézségekre hivatkoztak. Persze egyikből sem lett több töltelékáru, sem tejtermék. Addig-addig tartott ez az áldatlan helyzet, míg a községi tanács „ultimátumot” nem intézett a földművesszövetkezethez: amennyiben sürgősen nem segít a dolgon, behívja a községbe a Népbolt Vállalatot, mert az vállalja az ilyenirányú ellátást is. S csoda történt: hihetetlen rövid idő alatt elegendő mennyiségű töltelékáru és tejtermék került az üzletekbe, s azóta is kielégítő az ellátás.

Felvágotton és töpörtyűn, sajton, vajon túl, érdekesebb és főként nagyobb probléma ez. Nem egy helyen tapasztalhatjuk, hogy egyes szervek, vagy azok illetékesei csak akkor hajlandók megtenni valamit, ha: már minden kötél szakad, ha látják, hogy különben vége a velük szembeni béketűrésnek.

Nemegyszer az üzemek közötti kooperációban is előfordul, hogy csak akkor teljesíti szerződésben elvállalt kötelességét az egyik, amikor a másik fél az iparigazgatósággal és bírósággal fenyegetőzik. Pedig: már korábban is meg tudta volna tenni, ahogy nyilván az említett példa szerint az Öcsai Fmsz is,, már korábban segíthetett volna a dolgon.

Vajon csak bizonyos kényelemszeretet eredményezi ezt, vagy pedig a felelősség- érzet hiányzik azokból, akik csak akkor hajlandók teljesíteni adott szavukat, ha már pattanásig feszül a kötél? Mindkettő, de az esetek többségében az utóbbi. Sokan még ma sem hajlandók tovább látni a maguk — elkerülhetetlenül szűk —, munkaterületén, nem hajlandók meglátni, hogy nemegyszer az összérdek ütközik az általuk szolgált szerv érdekével vagy felfogásával.

Vagy ha azt be is látja, nem hajlandó kisujj át sem mozdítani annak érdekében, hogy másként legyen, hanem úgy vélekedik, hogy akiknek nagyon kell, majd kiverekszik.

Érdekes és a fejlődéssel együttjáró ellentmondás ez, melynek megoldása nem lehet törvény vagy utasítás fel- adata^ hiszen emberekben meglevő hibákról, hibás felfogásról van szó. Ezt csakis az emberek fejlődése. látókörének tágulása oldhatja meg. De ezt a fejlődést lehet és kell is siettetni, hiszen így mindannyiunk számára előbb teremtjük meg a hasznos, gyümölcsöző eredményeket. Ez a változás azonban nem rendelkezések, tanfolyamok terméke elsősorban, hanem elvtársi, munkatársi együttműködésé. Hiszen: sok időt vett volna igénybe, ha példánk esetében a község tanácsa meghívja az FJK vezetőit, s a helyi fmsz-szel együtt megtárgyalja az eset tanulságait? A részvevők számára mindenképp tanulságos lett volna, s nyilván az elkövetkezendő időkben már nem engedik,

hogy kötélszakadásig jusson a dolog.

Persze ez csak egyik útja annak, hogy ilyen területen is előbbre jussunk. A másik útja, hogy a felettes szervek fokozottabban és főként elmélyültebben foglalkozzanak azzal; az alájuk rendelt szervek hogyan és mint dolgoznak és — ez a lényeg — rendszeresen hallgassák meg azokat is, akik ezekkel a szervekkel kapcsolatban vannak, üzleti tevékenységet folytatnak, vagy éppen attól a szervl tői függ zökkenőmentesebb életük, tevékenységük.

Csakis a kétirányú tájékozódás az, ami biztosíthatja a vezetés helyességét és hibát- lanságát. Márpedig a legtöbb helyen ez a kétirányú tájékozódás hiányzik. A felsőbb szervek egy része megelégszik azzal, hogy meghallgatja a saját, alsóbb szervét, s ezzel el- intézettnek, rendben levőnek veszi az ügyet. Mennyit vesztünk ezzel! Negyednyi többletmunkával másfélszer akkora eredményt érhetnénk el.

Mészáros Ottó

A Dunai Vasmű kokszolóműve naponta ezer tonna kohó- kokszot termel. Ezzel a termékmennyiséggel mástél nagy- olvasztó kohókoksz-igényét lehet kielégíteni. Melléktermékéiül, a gázzal a város háztartásait látják el. Épül a Sztálinváros—Budapest közötti gázvezeték is, amelyen a most épülő II. számú kokszolóblokk gáztermékét juttatják majd a fővárosba.

(MTI Foto — Seidner Z.)

A doktor bácsi meg a televízió

goztak. és főleg tudatlanabb bak voltak. Ma már a paraszt jobban törődik magával, igyelcszik a bajt megelőzni. Akkor jóformán férfiember csak tüdőgyulladásnál hívott orvost, mert az magas lázzal járt. Attól pedig féltek. Ma azonban majd mindenki biztosított. Ha valami nincs rendben, orvoshoz megy, gyógyszert íratni.

— Mi az, amire legszívesebben gondol vissza az elmúlt 32 évből?

■" d0I°§ Az egyik a

szülőotthon felállítása, s a másik, a községi fürdő. Ezek hiányzottak a legjobban. Régóta foglalkoztatott a gondolat: milyen más is lenne, ha az asszonyok nem otthon, sokszor igen mostoha körülmények között szülnének, hanem tisztaságban, orvosi felügyelet mellett? Csalk sajnos, semmi, de semmi lehetőség nem volt rá. Hanem a felszabadulás után, 1946-ban úgy láttam, eljött az ideje. Kértem, adtak szívesen. Nem egy helyen lepedött ágyneműt, ha más nem volt. Nem mulasztom el, ha arra járok, be ne nézzek a szülőotthonba. Bár nem voltam az orvosa, mégis a szívemhez nőtt.

Most vette tervbe a tanács a községi fürdő fejlesztését. A tervezésben még részt vettem, de a kivitelezésből kimaradtam. Dehát ez együtt jár az öregséggel, a nyugdíjjal. Csak az vigasztal, hogy tudom, jó kezekben van az én kedves Dömsödöm sorsa, s az a tudat, hogy a sok törődésért, fáradságért szeretetet, ragaszkodást kaptam cserébe.

Komáromi Magda

ne vertek volna. Már az esküvőnk is így kezdődött.

— Hogyan?

— Hát úgy, hogy szépen kiöltözve, itt Dömsödön megyünk a templomba (feleségem is idevalósi volt), karonfogva, mögöttünk a násznép, egyszer csak egy szurtos kis cigányfiú szalad hozzám, ráncigái, menjek, de rögtön, mert hal a mamája! Visszafordultam, kaptam a táskát, biciklit. Aztán — nevet még most is a jóízű emléktől — előbb odaértem a templomba, mint a násznép, A baba épp meglett, mire a putriba értem, csak injekcióznom kellett, s én a kerékpárral gyorsabban jártam, mint ők gyalog. Majd hanyatt estek, mikor a templomajtóban megláttak. De ez példázza az egész életemet. Nagy község ez kérem, akkor volt úgy 7000 lélek, most már gondolom, jő felül van a nyolcezren. Teli voltunk uradalmakkal, pusztákkal. A legtávolabbi, Apaj, ide 18 kilométer. Az is hozzám tartozott. S mivel szegény gyerek voltam, (drága jó nagybátyámnak Ráfkai Ignác postásnak köszönhetem, hogy orvos lett belőlem), nem volt más járművem, csak a bicikli. Kocsit meg nem küldtek értem, a lovat sajnálták. Épp azért az volt az első dolgom, hogy annyi pénzt összekapartam, hogy lovat, kocsit vehessek.-Nagy időkre emiéks2tk vissza. Mikor volt a legtöbb dolga?

— Hát kérem, régen betegesebbek voltak az emberek. Nem törődtek az egészséggel, mint most. Ezt úgy értem, hogy rosszabb körülmények iözött éltek, nehezebbet dőltem, közbe. — Mégiscsak hálásak az emberek. Itt a tanú- bizonyság — simogatom meg a készülék plexilapját.

— Hát bizony, nem lett igaza.

Ingatja a fejét, bepárásodott szemüvegét, törölgeti. Kicsit remeg a hangja, amint elmeséli, hogy 32 éves szolgálata után hogyan búcsúztatták Dömsöd lakói nyugdíjbavonu- lása alkalmával.

— Kérem, annyian voltunk, hogy egy gombostűt sem lehetett volna elejteni. Itt benn a megyétől, meg a tanácstól voltak az elvtársak, meg a rokonok, kinn meg az emberek. Agyondicsértek, aztán csak behoztak egy hatalmas ládát, s abból kivették a televíziót. Nem akartam hinni a szememnek. Olyan titokban csinálták a disznófülűek, hogy én semmit sem tudtam az egészből, az pedig nagy szó, mert engem mindenki ismert, aztán elmondanak fűt-fát.

— De nem baj, ugye? Legalább nagyobb az öröm.

— Hát igén Szebb, jobb ajándékot nem is kaphattam volna. Beteg vagyok, ezért is kellett abbahagynom a munkát. A reumám, az Ízületeim annyira fájnak, néha mozogni sem tudok. Így aztán már 8 órakor legkésőbb le kell feküdnöm, a napi kevés mozgás is annyira kimerít. Most aztán hanyattfelcszem, s mintha moziban, színházban lennék, ahová amúgy is nehezen jutottam el a múltban — csak nézem az előadást... Szegény, jó feleségem, ha ezt megérte volna?! Nem volt könnyű élete mellettem. Talán nem is volt olyan éjszaka, hogy fel

i A közelmúlt egyik szombat

; délutánján egész kis népván- Sdorlás indult meg Dömsödön

■ a Dózsa utca irányában. Ün- [neplőbe öltözött nők, férfiak, Söregek, fiatalok. Voltak talán \kétezren is. Sokuk kezében \kertjük gondosan selyemig papírba burkolt korai virágai i pompáztak. S ez a sok ember j mind azt a kis léces kaput j nyitotta meg. amely dr. Székhely Zsigmond orvos udvaraira vezet. De jutott a népből ljócskán az utcának is, mivel \sokan már az udvarra sem \fértek be.

I De most csak ketten va- \ gyünk a tágas szobában, \melynek kissé régies jellegéitől olyan élesen elüt az asz- ltalon álló hatalmas Munkácsy itelevizió.

\ Székely doktor, a község l „Zsiga bácsija” szégyenkezve, l pironkodva, mint a tettenért \gyerek, ül egy kis fésülködö- l széken. Faggatom, de ő sza- l bódva válaszol.

I — Nahát, amit velem csilláinak, az mégiscsak sok, kiír em. Mert miért ünnepelnek? iDolgoztam, kötelességem volt. I Kérem, én azért mentem or- l vosnak, mert szeretem az em- Ibereket. Már ötéves korom- jban a csirkék lábát kötöztem llapulevéllel. Kemény iskolát l jártunk mi régiek, nem ké- l nyeztettek. Engem még a meg- Iboldogult Bársony János rek- |íor fogadott az egyetemen, aki

■ azt mondta a fiataloknak, l hogy aki erre a pályára lép. laz nagyon sokat fog dolgozni, l nagyoti sokszor fogiák hibáz- \tatni, hálát azonban ne váriján.

I — Dehát, úgy látszik a rektor úr nem volt jó jós — ve-