Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-24 / 146. szám

1959. JÜNITJS 24. SZERDA r-esr HEGYEI Cirlap AMI VÁLTOZÁST HOZOTT KÉPES FILMVILÁG I A nyári hónapokban számos kiváló filmalkotás kerül a ^ magyar mozilátogató közönség elé. Ezekből mutatunk most be $ néhány képet. 1 Színes filmet készítettek az olaszok Homérosz Odüsz- szeuszából. Főszereplője: Silvanano Mangano és Kh-k Douglas. + + csehszlovákok filmet készítettek Zápolska színművéből, a Dulszka asszony erkölcséből. Nadja Tiller a főszereplője a Rosemarie című nyugatnémet filmnek. + + A denevérraj című izgalmas NDK-film a vietnami háború egyik epizódját eleveníti feL I Gina Lollobrtgida két sikeres filmje is bemutatásra kerül. \x egyik: Kenyér, szerelem. Fantázia, a másik: Kenyér, szerelem féltékenység. : Gorkij novellája nyomán ké- 5 szült a Malva című színes > szovjet film. Főszereplője: Dzidra Ritenbergs. MIT OLVASSUNK? 7//////////////A CAO JÜ: ZIVATAR Az ismert nevű kínai drá­maíró egyik legsikeresebb mű­vét adta közre könyvaüakban az Európa Könyvkiadó. Cao Jü vérbeli drámát írt, még akkor is, ha a műben nem jut el az út megmutatásáig, csak az ítélet kimondásáig, s így kritikai realista munka ez a dráma, melyben a huszas évek polgári társadalmának meg­oldhatatlan konfliktusoktól terhes életét ábrázolja, s a műben ott rejlenek az elke­rülhetetlen pusztulás jelei is. Csou Pu-Jüannak, egy szén- bányászati tröszt vezérigaz­gatójának házában zajlik a dráma cselekménye, igen rö­vid idő alatt, mindössze reg­geltől éjfél utánig. Ez a rövid idő mégis tele van zsúfolt cse­lekményekkel, emberek és szenvedélyek heves összecsa­pásával, s vérbeli alakokkal, melyek közül egyetlen egy mellékszereplő sincsen, vala­mennyien a dráma, a cselek­mény középpontjában állnak, s nagy gonddal megrajzolt alakjaik olykor éppen azért válnak már terhessé, mert az író a legapróléhosabban raj­zolta meg figurán minden jel­lemvonását. Ez az aprólékos­ság olykor már tehernek tű­nik, habár a dráma megírásá­nak idejében, a harmincas évek elején nagy szó volt ez az ábrázolásmód, a hagyomá­nyos kínai színház, az opera nagyvonalúságával szemben. Ugyancsak újat és merészet jelentett Cao naturalizmusa a hagyományos kínai opera ha­gyományos idilljeivel és fi­nomkodásával szemben. Az új viszonyok és a régi erkölcsök tütköznek össze a drámában. Egy nagypolgár- család kerül a kapitalizmus új Viszonyai közé, de ugyanakkor szokásaiban, erkölcseiben min­denütt ott kísért a régi, év­századok megkövesedett ha­gyománya, melytől nem tud­nak s nem is akarnak szaba­dulni. Éppen ezért számukra nem is lehet más megoldás, mint a pusztulás. Elő és húsbavágó összeüt­közés hát a. Zivatar alap- konfliktusa és a szerző jó ér­zékkel emeli fokról-fokra a drámai feszültséget, s ezt még az sem csökkenti, hogy az eu­rópai ember számára sok ide­gen kínai szokásra, a hagyo­mányra utáló mondat van a szövegben. Érthető, hogy a Zivatar megszületése óta ál­landóan műsoron van a kínai : színházakban. — ni — (fyáhl (fí>za Uett'ás zott lelkűkben a szabadulás, aj béke, a hazajutás reménysége. 5 Pedig mindketten, sok tízezer^ sorstársukkal együtt, sóvárog-! va várták a pillanatot, amikor ä elindulhatnak haza, Magyar-! ország felé, a Pest megyei: Gyón, szülőfalujuk felé. Aj fogolytáborban születtek meg | a rab költő legszebb, legszo-* morúbb versei, amelyekben! egyre kisebbre zsugorodott a! remény és végül a legsötétebb! kétségbeesés sikoltott föl ben-! nük. Aztán, 1917-ben végkép el- 5 apadt a versek forrása. A köl-! tő lelkét összetörték az ember-! télén szenvedések. 1917-ben; halt meg, abban az esztendő-! ben, amikor az orosz munkások j és parasztok forradalma meg-! döntötte a véres cári uralmat! és megnyitotta volna a szaba-j dulás útját a költő számára is.! Ott temették el baj társai! Krasznojarszkban és helyette! csak mélységesen swmorú! versei érkeztek haza. : H arminchárom éves volt, ; amikor meggyötört arcú j fogolytársai körülállták sír-; gödrét a krasznojarszki fo-j golytemetöben. Magyar László ; érdekekért kirobbantott hábo­rú minden szörnyűségét és irá­nyítóinak elvetemültségét. És ez a fölismerés adta meg min­den új verséneik tragikusan sötét alaphangját. \ háborús propaganda A hangmérnökei mégis a háborús uszítás szolgálatába akarták állítani ezeket a verse­ket, szemben a korszak más nagy költőinek békességért he- vülő verseivel, szemben Ady költészetével Ez volt Gyóni Gézának, a költőnek a tragé­diája, azé a költőé, akinek már régebbi verseiből is kicsendült a lázadás a mindenkori cézá­rok gyilkos akarata ellen. (Caesar, én nem megyek!) Gyóni Gézának, az ember­nek a tragédiája is megren­dítő. A világháború egy sza­badkai újság szerkesztőségé­ből dobta a frontra a háború legelső heteiben. Legendába kívánkozik az a mély szeretet, amely bátyjá­hoz fűzte, s amely a két Gyó- ni-fiút egymáshoz kapcsolta. Együtt estek fogságba, együtt kerültek a krasznojarszki tá­bor drótkerítései közé, és ahogy sokasodtak a fogságban töl­tött hónapok, együtt fogyatko­3yóni maga egész életében nesterének vallotta a megcsú- :olt Adyt, hogy háború előtti /erseinek éppen Ady költésze- ;e volt a legfőbb ihletője. Azt íedig óvatosan elkendőzték, rogy Przemysl és Kraszno- iarszk költője mindennél job­ban gyűlölte a háborút és an- rak a tömegmészárlás biztos edezékekből uszító haszonélve­zőit. A háború alatt nem volt még így olyan vers, amely súlyo­sabb vádat emelt volna ez el- :en az elvetemült banda ellen, •nint Gyóni Géza Przemysl- uen írt megrázó erejű költemé- lye: Csak egy éjszakára küld­jétek el őket... És nem volt talán nagyobb, mélyebb hatású vers sem azokban az időkben. Mégis úgy tálalták a közön­ség elé, mint a sallangos haza- Eiság limonádés elégiáját, vagy harcra uszító indulóját. Gyóni a körülzárt Przemysl Ealai között talált önmagára, igazi hangjára, ott eszmélt ar­ra a kegyetlen valóságra, amely a vele együtt szenvedő katonák sorsét olyan végzet­szerűen megpecsételte. Ezek­ben az elgyötört katonasze­mekben látta meg az idegen A legmélyebb megilletődés- sel emlékezünk Gyóni Gézára, az első világháború nagy költőjére, aki — ha túl­élhette volna a világkatasztró­fát — holnap, június 25-én 75 éves lenne. De már 42 eszten­deje halott. Ott halt meg a mérhetetlen messzeségben, a krasznojarszki fogolytáborban, ahová Przemysl várából so­dorta sok ezer foglyul esett ka- tonatársával együtt a véres vi­lágförgeteg. S orsa tragikus volt, mind embernek, mind költőnek egyaránt. A Horthy-korszak irodalomtörténészei és lexikon­jai igen tartózkodva és szűk­szavúan emlékeznek meg róla és az óvatos megemlékezésből is kiérzik értékelésének bi­zonytalansága. Az irredentiz­mus mákonyát adagoló hivata­los irodalmárok tulajdonkép­pen kínos zavarban voltak ve­le. Eleinte ütőkártyának akar­ták fölhasználni Ady és az Ady-hivők tábora ellen, amely a legsötétebb reakció korsza­kában sem adta föl a forradal­mat Gyóni Gézában a „nem­zeti irányzat” költőjét muto­gatták, de nagy igyekezetük­ben megfeledkeztek arról, hogy Meg januárban beszámol­tunk arról, hogy kultúrott- hont avattak Szigetmonostor községben. Most újra elláto­gattunk, hogy megvizsgáljuk: milyen változást hozott a falu életébe az új művelődési ház. 1— Tavaly még a mozi és a kocsma volt az, ahol a munka Után szórakoztak az emberek —* kezdi a szót Jászai Béláné pedagógus, a kultúrotthon igazgatója. — S ma? A mozi maradt továbbra is, de a kocsmától nagyon sokan el­pártoltak. Elsősorban a fiata­lok. Nem túlzók, ha azt mon­dom: a kultúrház lett a má­sodik otthonuk. Valóban így igaz. Aki es­ténként ellátogat a sziget­monostori kultúrházba, maga is meggyőződhet róla. Játsza­nak, próbálnak, sőt nem egy­szer, itt udvarolnak is a fiata­lok. Operába például még ma is csák nagy ritkáin járnak el a szigetmonostori emberek. De amióta televíziós készülék működik a kultúrházban, még az operaközvetítést is har­minc-negyvenen nézik végig. Mint legutóbb a Bánk bán előadását. Lám, ekkorát változik a vi­lág szinte egyik napról a má­sikra. Látszólag semmi más nem kell hozzá, csak egy kul­túrház. Természetesen csak látszólag. Az üres falak közé az ember -teremtő ereje lehel lelket. Jelen esetben a Jászai j házaspár. Az ő munkájuk; változtatta meg hihetetlenül j rövid idő alatt a szigetmonos- j tori embereket, elsősorban a] fiatalokat. Jelenleg már két színjátszói csoport is működik a faluiban.] Ahol nem is olyan régen még; egy sem volt. Egy felnőtt és; egy KISZ-csoport. A felnőt- i tek Gárdonyi Géza: Fehér; Anna című színművével mu-j tatkoztak be a megyei feszti­válon. Komoly sikerrel. A; kiszisták — egyelőre még csak | a faluban — egyfelvonásosok- j kai szerepeltek. Most Jókat—j Kovács: Gazdag szegények; című vígjátékának előadását! tervezik. Japánban legnépszerűbbek a nyugatellenes könyvek ■ Japánban azok a legnép-; szerű hb könyvek, amelyek j bírálják a Nyugatot és bará-; tian írnak a Szovjetunióról j vagy a népi Kínáról — álla-; pitja meg a New York Times j irodalmi melléklete. A best- j gellerek listáján első helyen j állnak a kapitalizmus belső! ellentmondásait tárgyaló nép-! szerű közgazdasági művek.! Divatosak a Japán múltjáról; szóló, egyoldalúan ázsiai szel-: lemű könyvek is. SZITÁKÉ SZÍTÓ A tánccsoport ma még csak lányokból áll. Pontosab­ban nyolc táncosból. Nemrég vásároltak számukra kétezer forint értékben táncruhákat. Ez volt az első lépés. S a következő: fiú táncosok szer­vezése. Ügy lesz csak teljes a csoport, ha fiúk és leányok egyaránt részt vesznek mun­kájában. Az ismeretterjesztés külön szót érdemel. Az anyák isko­lája keretében hat előadást rendeztek. Egy-egy előadá­son kétszáz látogató volt a százhúsz személyes teremben! A szülők iskolájának négy előadásán ugyancsak. A há­rom mezőgazdasági előadást szintén telt (ház előtt rendez­ték meg. Az őszre újabb elő­adás-sorozatokat terveznek. A könyvtár munkájáról is csak az elismerés hangján szólhatunk. Az idei könyvhé­ten először történt meg a kis szigeti község életében, hogy író látogatott el hozzájuk. Sza- lay Lenke, a Ketten hiányoz­nak című nagy sikerű ifjúsági regény írója és Szász Eta elő­adóművész. A zsúfolásig meg­telt teremből szinte nem akar­ták elengedni az írónőt. Annyi kérdés hangzott el, hogy akár reggelig válaszolhatott volna valamennyire. A könyvtárban jelenleg négyszáz kötetet tartanak szá­mon. S hogy ennyi könyvük is van, azt elsősorban a községi tanácsnak köszönhetik, amely az elmúlt év őszón kétezer fo­rintot adott könyvtárfejlesz­tésre. Az idén — ha keveseb­bet is — de újra adnak. Mert a helyi tanács vezetőinek szív­ügye nemcsak a könyvtár, de az egész falu kulturális fel- emelkedése. Az őszi tervek között sze_ repel, hogy magnetofont vá­sárolnak majd a kultúrház ré­szére. Ez jelentősen emelné a fiatalok klubestjeinek színvo­nalát. Tánczenekar ugyanis még pines a faluban. Ezért is rendeztek eddig az átlagnál sokkal kevesebb táncos ren­dezvényt, mivel a zenekar 800 —100Í forintnál alább aligha jön el a faluba. Ha sikerül megvásárolni a magnetofont, ez nagv változást hozhat. Hogy miért fontos ez? A szigetmo- nostori fiatalok nemcsak sze­repelni, előadást hallgatni sze­retnek, de táncolni is. Akkor pedig inkább a tágas, tiszta kultúrházban táncoljanak, mint a füstös kocsmában. Ez is hozzá tartozik a kulturáló- dáshoz. Mindebből kitűnik, hogy a változás máris lemérhető. Já­szai Béláné szerint azonban még csak ezután kezdődik. Szeptembertől. Amikor már gazdag tapasztalatokkal kezd­hetnek újra a munkához. (prukner)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents