Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-24 / 146. szám

1959. JÚNIUS 24. SZERDA hegyei irtán Az egész ahpszervezet gondja, kötelessége elvették a vasúti jegyét. Azóta ] góljuk sem kapta vissza. Kérte: hát- | zénk. ha tudna valamit szólni érde­kében a pártszervezet. Vagy: a házépítéshez valaki szeretne egy kis hulladékdeszkát venni, hogyan és kinél intézhetné el... Mégis miért van az, h0gy ami­kor ezekben a napokban sok- sok új pártszervezet alakul az új termelőszövetkezetekben, számos dolgozót soronkívül fel­vettünk a pártba, ugyanakkor egyes üzemekben megsértik a párt Szervezeti Szabályzatát nem tartják be a tagfelvételi határidőiket? Sok elvtárs vá­laszolt így: nagyon elfoglalt bennünket például a tavasszal a termelőszövetkezeti fejlesz­tés, most a kongresszusi ver­seny. Mindig akad ezernyi bel­ső tennivaló is, s a tagfelvétel, a dolgozók kiválasztása olykor háttérbe szorul. Ezernyi kez­deményezés, ötlet formálta a kongresszusi versenyt már ez ideig is. Az eddigi értékelések tanúsítják, milyen szívből tel­jesítik csaknem mindenütt a felajánlásokat. Mikor lehetne hát leginkább kiválasztani: kik a példamutatók, kik azok, aikkel erősödhetne a párt. Akiknek munkája, magatartá­sa, hűsége a pártihoz ezekben a napokban tükröződik. Ho­gyan vizsgálhatják külön a munkát, elválasztva az ember­től? Előbb megnézik, mit tel­jesített, azután hónapokkal ké­sőbb azt: milyen a magatartá­sa? Nyilvánvaló, hogy így nem lehet eredményesen, kö­rültekintően gyarapítani a pártot. Mennyivel könnyebb a választás, amikor munkája végzése közben tanulmányoz­hatjuk egy ember jellemét, párt iránti hűségét! De ez csak az egyik oldal. A másik: ha már valakit kivá­lasztottunk és felvettük tag­jelöltnek, magára hagyhat] uk- e? Eldg-e az, ha valamilyen pártmegbízatást adunk számá­ra és többé felé sem nézünk? Szabadjára engedjük a fejlő­dését. Ahelyett, hogy nap mint nap segítenénk, formál­nánk tudatát. Fokról fokra vezetnénk be a marxista—le-- ninista tanításokba. Üj és új munkával bíznánk meg; hogy a hat hónap alatt bebizonyít­hassa: megérdemli a párttag­ságot. Ne forduljon elő, hogy a hat hónap letelte után a tagság nem tudja megállapí­tani: fejlődött-e a tagjelölt, vagy sem. Ne kelljen a tagje- löltségi időt újabb hónapok­kal tetézni, a pártvezetőségek hibája miatt. A Szervezeti Szabályzat bizto­sította hosszabbítási lehető­ség nem azt jelenti, hogy ha­nyagul bánjunk a tagjelöltek­kel, hogy a véletlenre bízzuk, mikor kerüljön felvételük megvitatása a taggyűlés elé. A párt építése, gyarapítása terv­szerű, alapos munkát kíván. Mi éberen vigyázunk a párt tisz­taságára. Sok oldalról vizs­kik kerüljenek kö- De éppen ezért nem mulaszthatjuk ei az emberek nevelését. A Ráckevei Járási Pártbizottságon például állan­dóan figyelemmel kísérik, me­lyik alapszervezetben kinek, mikor jár le a tagjelöltségi ideje. Ekkor értesítik az alapszervezet vezetőségét. Ez szép, követendő példa. Egy­magában azonban kevés, mert mit ér a járási pártbizottság figyelmeztetése, ha az alap­szervezet elfelejtkezik a tag­jelöltségről. Nem érez iránta felelősséget. Pedig azért minden párttag felelős, hogy a tagjelölt meg­ismerkedjék a hat hónap alatt a párt céljaival, politikájával, Szervezeti Szabályzatával, s hogy a párt meggyőződjék a jelöltnek a párt iránti hűségé­ről. S hogy minél több kiváló dolgozóval erősödjék pártunk. Sági Ágnes Kitüntetett kisiparosok Miért nem építhetett Szód orvosi lakást... Bajnóczi Sándor dömsödi ci­pész kisiparost nemrégiben tüntették ki a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” című okle­véllel. Bödő Mihály, dömsödi órás kisiparos kifogástalan mun­kájáért a „Jó minőségért” cí­mű kitüntetést kapta. (Nánási Pál felv.) még Radovics a sződisk pana­„Ha valaki bejárja mostaná­ban a váci járást, feltétlenül észre kell vennie, hogy milyen hatalmas változások történtek az utóbbi évtizedben minden községében és hogy mennyi új épület emelkedik mindenfelé. Ha jól figyel az úton, észre kell vennie azt is, hogy a járás egyik községében semmi sem változott, ott nyoma sincs sem­miféle új építkezésnek. Ez a község Sződ. Mi ennek az oka.” Ezzel a kérdéssel kezdődik az a levél, amelyet a közel­múltban kapott a Pest megyei Hírlap szerkesztősége a sződi Hazafias Népfront-bizottságtól Erdélyi István elnök és Bujtás Károly titkár aláírásával. A továbbiakban arról szá­molnak be, hogy a tanácsok megalakulása óta Szódon nincs maradása egyetlen tanácsi titkárnak sem. A tájékozatlanok azt hihetnék — mondja a levél —, hogy a hírhedt „sződi bicskások” még a tanácstitkárt sem tűrik meg a faluban. Pedig nem így van. A titkárok a falu népével meg­értik egymást, de a járási ta­nács érthetetlen magatartása szegi kedvüket. A falu lakossá­ga már régen bebizonyította, hogy hazafias kötelességét mindig az elsők között telje­síti. Számos vándorzászló és dicsérő oklevél tanúskodik er­ről a sződi tanácsházán. A köz­ség azonban a járási tanácstól a dicséreteken kívül mást alig kapott. Ezekután a következőket ír­ják a népfront helyi vezetői: 1958. szeptemberében új életre kelt a Hazafias Népfront helyi szervezete, megválasztották az új vezetőséget. Eleinte min­denki azt hitte, hogy új kor­szak kezdődik, mindenkit lel­kes munkakedv töltött el és mindenki bízott abban, hogy most aztán teljesednek a köz­ség régi vágyai. Ezek között a legelső helyen az orvosi állás megszerzése állt. A több mint háromezer lelket számláló községnek ugyanis nincs orvo­sa. A legközelebbi orvos a fa­lutól - négy kilométernyire la­kik, keserves tehát a sorsa an­nak, aki — mondjuk — télvíz idején éjszaka szorul sürgős orvosi segítségre. Az orvosi ál­lás megszerzésének legfőbb akadálya az volt, hogy Sződön nincs megfelelő orvosi lakás. A lakosság a népfront kezde­ményezésére nagy lelkesedés­sel elhatározta, hogy társadal­mi munkával építi fel az or­vosi lakást és rendelőt, még­pedig a kora tavaszi hónapok­ban, a mezőgazdasági mun­kái: időszaka előtt, amikor mindenkinek inkább van rá­érős ideje. A falu egyik építészmérnök lakója arra vállalkozott, hogy ingyen, szintén társadalmi munkában elkészíti a terveket, ígéretét be is váltotta, a me­gyei tanács építési osztálya azonban megtagadta a terv jó­váhagyását. Az érvényben le­vő kormányrendelet szerint ugyanis lakástervet csak olyan valaki készíthet, akinek neve szerepel a tervezésre jogosul­tak névjegyzékében, középüle­tet pedig csak tervező válla­lat. Közben a község száz métermázsa cementet is vásárolt a tervezett épület­hez, valamint nagyobb meny- nyiségű épületfát. A cement jelentős része azóta tönkre­ment és a szabad ég alatt tá­rolt faanyag is korhad, pusz­tul. A község vezetősége a me­gye elutasító határozata alap­ján érdeklődött a Pest megyei Épülettervező Vállalatnál, ahol megtudta, hogy az orvosi lakás megtervezéséért több mint hu­szonötezer forintot kellene fi­zetnie. Á lakosságot nagyon elkedvetlenítették ezek a ne­hézségek, különösen az, hogy ennyi pénzt kellene olyasmiért fizetnie, amit egy áldozatkész mérnök ingyen már el is ké­szített. Gondolták, hogy a formai okok miatt visszautasí­tott terveket a Váci Tatarozó Vállalattal patronáltatják. A vállalat vállalta is a patró- nálást, miután felülbírálta a terveket, és azokban műsza­ki hibát nem talált. Most már így juttatták el a rajzóikat a megyei tanács építési osztályá­hoz. A jóváhagyás a mai napig sem érkezett meg — fejező­dik be a sződi népfront levele — és a huzavona hatása bi­zony erősen meglátszik a köz­ség életén. A sződi levelet megmutat­tuk Mátyás Boldizsárnak, a megyei tanács tervosztálya ve­zetőjének. — A megyei és a járási ha­tóságokat az érvényben levő rendeletek kötelezik. Az épí­tésügyi miniszter rendelete ka­tegorikusan kimondja, hogy bi­zonyos értékhatáron túl csak a névjegyzékben szereplő épí­tészek készíthetnek épület*- terveket, középületet pedig csak a tervező vállalatok ter­vezhetnek. A sződi orvosla­kás és rendelő középtűet? az építési osztály mást, .mint amit ten: a^ren­delet alapján me^icélTéff tá­gadnia a magánmérnök által készített tervek jóváhagyá­sát. Az ügy különben az épí­tési osztályunkhoz tartozik. A megyei tanács építési osz­tályának helyettes vezetőjéhez, Radovics Józsefhez fordul­tunk. — A rendelet tiltó intézke­dései — mondotta — hang­súlyozottan vonatkoznak azok­ra a létesítményekre, ame­lyek községfejlesztési alapból készülnek. Volt azért már rá eset, hogy különösen méltány­landó körülmények miatt magánszemélyek által készí­tett terveket is jóváhagytunk, valószínűleg ez lesz á sorsa a sződi tervnek is, amely most áll elbírálás alatt Kö­rülbelül három héttel ezelőtt voltak itt a szödiek. Tervüket az Építésügyi Minisztérium tervező vállalata, a „Lakó­terv” bírálta felül és megálla­pította, hogy annak vannak bizonyos hiányosságai. így a többi között az, hogy az épü­lethez nem terveztek öltöző- helyiséget, márpedig ez elen­gedhetetlen kelléke egy orvosi rendelőnek. A betegek nem vetkőzhetnék le egymás előtt. Ha az észlelt műszaki hiá­nyosságokat pótolják, a Lakó­terv láttamozza a terveket és azok jóváhagyásának nem lesz semmi további akadálya. Elmondotta József, hogy sza nem jogosult, mert hiszen az orvosi lakásra vannak a minisztériumnak kiváló és mindenütt felhasználható típus tervei, amelyekhez néhány forintos térítés ellenében Sződ is köny- nyen hozzájuthatott volna és azok szerint akadálytalanul felépíthette volna az orvosi lakást. — A szigorú miniszteri ren­deletre pedig azért van szük­ség — fejezte be nyilatkoza­tát Radovics József —, mert igen gyakran megtörtént, hogy a községek súlyosan rá­fizettek a társadalmi munká­ban, „ingyen” készített ter­vekre. Előfordult olyan eset, hogy a kellő szakértelem és ellenőrzés hiányában lényege­sen több anyagot, munkát és költséget emésztettek fel az így készült létesítmények. Ennek viszont az volt a kö­vetkezménye, hogy a község- fejieszíés,lassúbb ütemben ha­ladt; mint egyébként haladha­tott volna. Ezek szerint a sződi prob­léma most már rövidesen megoldódik. De azért mégis felvetődik a kérdés: a félesztendős késede­lem előidézésében nem volt némi szarepe a — bürokrá­ciának? Nem mondhatták volna el mindezt — annak idején a sződieknek? Felhívás a peronoszpórc elleni védekezésre A Pest megyei Növényvédő Állomás a következőkre hívja lel a szőlőtermelő gazdaságok figyelmét: Tekintettel arra, hogy az el­múlt napokban a peronoszpóra fertőzésre kedvező feltételek alakultak, a következő esős időszak előtt gondoskodni kell a permetezési munkák hala­déktalan végrehajtásáról. A le- vélzetet 1—172%*®s bordói lé­vel permetezzük, a fürtvéde­lemre rézmészport vagy réz- kénport használjunk. dolgozik és természetesen szintén részt vett az iskola ünnepén. AZ ELSŐ EV növendékeinek nevében Schillervenig János községi tanácstag, a Hazafias Népfront titkára mondta az ünnepi beszédet, ötven esz­tendeje végezte a második osztályt. És egy ötven év előtti elsős kislány, Sárközi Eszter — az apja uradalmi tejkihordó volt — verset mondott az ünnepsé­gen. Bizony, hogy eltelt az idő, már őszbe borult a haja és most özvegy Fekete István- nénak hívják. Ady Endre Üze­net egykori iskolámba című költeményét szavalta. Ajká­ról szépen, hangsúlyosan pe­regtek a szavak: „Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz, A szent frigyüket ÍQV foly­tatják tovább.. Eszti néni Pesten dolgozik különben, a József Attila Színház portása. Színházi ember, nem csoda hát, hogy olyan szépen elszavalta Ady költeményét. Kár, hogy nem hallgathattam meg a szavala­tát. Szokoly Endre hl Ikladi Míisiergyár forgácso­ló üzemében egyik fiatal munkás panaszolta: még az ősszel kérte tagjelölt felvételét és ma sincs az ügye elintézve. Ugyanis a taggyűlésen valaki azt mondotta, hogy nem volt őszinte, mert nem vallotta te disszidálását. A fiatalember azóta is állítja, hogy egy percre sem hagyta el az or­szág határát. Amíg azonban az ügyet nem tisztázzák, addig várnia kell a tagjelöltséggel. De ősz óta miért nem jártak utána? S ha a fiatalember nem volt őszinte, határozot­tan el kellett volna utasítani. Ha pedig az igazat mondja, miért nem foglalkoznak azóta sem vele? Igaz, ma már nem nagyon lehet hasonló panaszt (hallani az Ikladi Műszergyárban, mert a pártszervezet az utóbbi idő­ben igyekezett rendet teremte­ni. Toldi József párttitkár elvtárs maga mondotta el, mi­lyen súlyos hibákat követtek el az utóbbi esztendőkben, ami­kor megfeledkeztek a rend­szeres, tervszerű tag- és tag­jelölt felvételről. El voltak foglalva a nagy, sürgős felada­tokkal és ahelyett, hogy ezeket a tennivalókat összekapcsolták volna a tag- és tagjelölt neve­léssel — különválasztották. Nemegyszer hivatkoztak arra, hogy nem jut idejük a neve­lésre. Ennek lett azután az a következménye, hogy akadt olyan tagjelölt is, akinek ré­gen lejárt a hat hónapja és senki nem gondolt arra: meg kellene nézni, megérett-e már a párttagságra. De volt olyan, aki már egy évnél is régebben tagjelölt és senki sem foglal­kozott vele. A tagjelöltekkel tehát nem sokat törődtek. Néhányuknak volt pártmegbízatása, többen dolgoztak is, de munkájukat nem éllenőrizték rendszeresen és így azt sem kísérhették fi­gyelemmel: hogyan fejlődnek, hogyan készülnek a párttag­ságra. ^ Az.'utóbbi .két. hónapban ti­zennégy. dolgozó párttagságá­ról döhfö'tt 'a taggyűlési Vagyis: a gyár pártszervezete, mér­legelve hibáját és a felsőbb szervék 'figyelmeztetését, ren­det teremtett saját portáján, azaz elhatározta: ezentúl a na­pi feladatok elvégzése köz­ben, azokkal összefüggésben foglalkoznak a tag- és tag­jelölt felvétellel. Az Ikladi Műszergyárban, ha késve is, de megértették: nem volt he­lyes, hogy elhanyagolták a pártépítés e fontos oldalát. \ párttagság utánpótlásáról, a munkában kitűnt és példamu­tató dolgozók pártba való fel­vételéről azonban nemcsak ebben a gyárban feledkeztek meg. Azaz időnként sor ke­rül a taggyűléseken egy-egy dolgozó kérelmének megtár­gyalására, de ezeket az ese­teket sem téveszthetjük össze a rendszeres, tervszerű párt- építéssel. Azzal, hogy minél i több dolgozót bízzanak meg társadalmi munkával és munkája közben, kísérjék fi­gyelemmel fejlődését, tudása gyarapodását. S ha valaki ki­tűnik a munkájában, a tár­sadalmi megbízatást is szíve­sen végzi, foglalkozzanak vele úgy, hogy később tagjelöltnek javasolhassák. A megyei pártbizottság egyik értekezletén a Vác Városi Pártbizottságot is megbírál­ták, amiért jó néhány üzemé­ben régi, „szakállas” tagjelöl­tek vannak. Másutt is előfor­dult már, hogy egy-egy tag­jelölt felvételi kérelem két hó­napig is elfeküdt a párttitkár íróasztalában, ahelyett, hogy éppen ő sürgette volna szerve­zete erősítését. De miért fordulhatnak elő ilyen esetek? Az Ikladi Mű­szergyár pártszervezetéről is sok jót, szépet mondanak el a dolgozók, az Aszódi Járási Pártbizottság tagjai is. Toldi elvtársat, az üzemi párttit­kárt, amikor az üzemeket jár­tuk, itt is, ott is megállítot­ták. Tanácsát, segítségét kér­ték, olykor egészen apró, sze­mélyes ügyükben is. És nem­csak a párttagok. Az egyik munkásnak például valami­lyen szabálvtalanság miatt a MÁV-nál hónapokkal ezelőtt AZ ÚJóÁGÍRÓ is olvas újsá­• got, a saját lapját is elolvassa. \ így jutott tudomásomra mi- j nap, hogy a leányfalui álta- : lános iskola jubilál. Pársoros \ levélben az egyik hatodikos i növendék közölte a Pest me- j gyei Hírlappal a nevezetes ün- ; népét: 50 éves az iskolája és ! ez alkalomból szép ünnepséget i rendezett a tantestület, a szü- 1 lói munkaközösség meg a ta- \ nulók összessége. Azaz Leány- ; falu valamennyi iskolás gyer- \ meke és mindazok, akik 50 esz- j tendő alatt ebben a községben \ koptatták az iskolapadot, Szí- \ vesen részt vettem volna az I ünnepélyen, sajnálom, elkés- \ tem róla. Csak az vigasztal, ! hogy elkésett a jubiláns is. ! Mert bizony még tavaly szep- > temberben töltötte be ötvene- ! dik születésnapját, mivelhogy ! 1908. szeptemberében kezdő- \ dött az első tanév Leányfalun. j Addig nem volt iskolája. Igaz, ! akkoriban még csak a neve volt j falu, valójában Pócsmegyerhez ; tartozott. i Iskolába persze addig is jár­tak a gyerekek. Már aki járt. Az ilyen aztán iákor reggel el­indult a révhez, mert ladikon meg kompon ment az iskolába. cAz ö tüeit íau Is kola Nagy télben még a jégen is átgyalogolt, ha meg zajlott, egyszerűen otthon maradt. Lé­tezett már akkor a tankötele­zettségről szóló törvény. Igaz, ez csak olyan törvény volt, amit nem nagyon tartottak be. A közigazgatási hatóság nem sok gondot fordított rá, tanul-e írni-olvasni a szegényember gyereke. Dolgozni amúgy sem tanul az iskolában, márpedig a betűvetésnél arra sokkalta nagyobb a szüksége. De az ele­mi iskola kötelező látogatása törvény volt mégis, aki akarta, betartotta, elküldhette csóna­kon a gyerekét a pócsmegyeri református iskolába. Mégha kü­lönben katolikus volt, akkor is. Márpedig a leányfaluiak leg­inkább a pápista egyházhoz tartoztak. És éppen ezért lett külön iskolája már 1908-ban Pócsmegyer Leányfalunak ne­vezett részének is. Gróf Appo- nyi Albert ült akkor a kultusz­miniszteri székben és nagy ka­tolikus létére megmutatta, nemcsak az iskolakötelezett­ségről tud törvényt hozni a magyar állam, iskolát is fel­állít, ha arról van szó, ne ok­tassa kálomista a katolikus gyerekeket. Attól fogva, végig gyalog és már nem csónakon állami iskolába jártak Leány­falun a gyerekek. NAGY KÖLTSÉGBE azért nem verte magát a magyar ki­rályi kincstár. Dehogy építte­tett iskolát, csupán bérbevette özv. Herczegh lstvánné, szüle­tett Somogyi Erzsébet kétszo- ba-konyhás házát. Az első szo­ba előlépett tanteremmé, a másik meg Lebonovits Vilmos tanító úr lakásául szolgált. Szűk volt ez a szerény paraszt­ház már az iskola megnyitása­kor. Mindjárt az első esztendő­ben az 1908 —9-es tanévben 62, az elemi tudományok után szomjúhozó gyerek iratkozott be és szorongott a tanteremnek kinevezett szobában. Ez idén két épület nyolc osztálytermé­ben 216 növendék tanult. Itt fekszik most előttem a régi iskolanapló, ahová — az 1947-ben meghalt — Lebono­vits tanító úr bejegyezte az első iskolai év tanítványainak ne­vét, meg adatait, karácsony­kor, hűsvétkor és az év vé­gén tanulmányi előmenetelü­ket. Az első lapon Csapó Bor­bála elsőosztályos neve áll. Az anyja, özvegy Csapó Jó- zsefné napszámosnő, kará­csonykor nem kapott semmi­ből sem jegyet. „Szemoperá­ció miatt osztályozható nem volt”. Hűsvétkor szintúgy: „Osztályozható nem volt, mi­vel kórházban van”. Nem is járt többet iskolába szegény­ke. Aztán meg a bérelt iskola- épület tulajdonosának, öz­vegy Herczegh Istvánnénak Ró­za és Teréz lánya következik. Ez a két lány, mióta onnan 1916-ban az iskola elköltö­zött, ahol egykor tanult, ott lakik az öreg családi házban és mindkettő megjelent az is­kolai ünnepségen. Az ötven év előtti kis diákok közül csak tizen jöttek el. öt akkori el­sős, meg öt nagyobb iskolás. A többi, ki meghalt, ki elszár­mazott ... A következő lapon Fóner Károly neve áll. Annak az anyja is özvegy napszámosnő, elhunyt Fóner István felesége. Jaj. de sok fiatalon megözve­gyült anya árva gyereke járt ötven éve ebbe az iskolába. Mennyi leányfalui kisgyerek apja roppant össze fiatalon a „régi jó világban”, kiderül az ebből az iskolai naplóból. De Fóner Károly él, kőműves lett belőle, most az útépítésnél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents