Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

1959. JÚNIUS 3. SZERDA Mfl MEG TEI hírlap Idegen csengésű, különös szó. Magyar jelentése: esz­ménykép. Ki lehet a diák eszményképe? Az, aki már a múltban is volt: édesanyja, édesapja, tanítója? Vajon bő­vült-e ez a sor az elmúlt mártel évtized alatt? Ezekre a kérdésekre kerestem a fe­leletet több száz iskolai dol­gozatban. A dolgozatokat fiúk. és leányok írták — névvel és jeligével. Ezek az írások — szinte valamennyiből őszinte­ség és keresetlenség árad — hű tükrét adják a mai ifjú­ság érzelem- és gondolatvilá­gának. „As én eszményképem az édesanyám — írja egy nyol­cadikos kislány. — Én i* olyan szeretnék lenni, mint ő. Mindig jókedvű, gondos, csa­ládjáért élő édesanya. Pedig nem könnyű az élete. Heten vagyunk testvérek. Hét gye­rek után pedig ugyancsak akad munka bőven. Mégsem panaszkodik soha. Hajnalban kel, leeső este fekszik, még­sem ingerült vagy türelmet­len. Nemrég megkérdeztem tőle: soha nem fárad el? Azt válaszolta: szeretni kell az életet, kislányom, és akkor semmi sem nehéz!“ Sokan vélekednek ígv a fiúik és leányok közül. S ez is bizonyítja azt, hogy igaz, becsületes emberek szeretné­nek lenni a ma diákjai, akár a szüleik. „Nagyon ügyes, sokoldalú ember az én édesapám — vall dolgozatában egy fiú. — S amit leginkább szeretek benne: soha nem veszti el az életkedvét, bármilyen csapás érje az életben. Mindig meg­áll a talpán, mindig ember tud maradni. Ahogy ő szokta mondani: az a fontos fiam, hogy higgyél az élet szépségé­ben, a jövőben, akkor mindig ember maradsz. Ezért szeret­nék én is olyan lenni, mini az édesapám.” Hinni az élet szépségében, hízni, a jövőben! Lehetne en­nél szebb, nemesebb é’et- Ideál? Aligha. S nem egy, nem is száz édesanya, édes­apa tanítja erre a gyermekét, de tíz- és százezer. S ez a tanítás nem múlik el, mert nem. múlhat el nyom nélkül. Az édesanyák és édesapák mellett harmadik nagy esz­ményképe .mindig is a tanár, a tanító volt. Ezúttal is szá­mos dolgozat számol he er­ről. -v é',.Számtan-fizika tanáromat választottam, az ideálomnak. Nagyon komoly ember és szi­gorú. Szigorú, amikor c mun­káról van szó. Nem tűri a mellébeszélést, a fecsegést. Kezdetben ezért senki sem szerette az osztályban. Ma azonban tűzbe mennénk érte. mert beláttuk, hogy szigorú­sága mögött nagy-nagy em­berszeretet rejtőzik. Azért kö­vetel sokat tőlünk, hogy em- berebb emberek legyünk. Bár­csak én is ilyen következetes lennék mindenben. Nekem azonban még csak ritkán sike­rül” Aki ilyen eszményképet vá­laszt magának, mim az előbb idézett sorok írója, arról senki sem mondhatja el. hogy csak a mának ‘élő, köny- nyelmű fiatal. Ha hibázik is olykor, talpraáll, mert meg­tanulta — éppen a választott ideáltól —, hogy önmagunktól kell a legtöbbet követelnünk. ” Sok diák ír arról dolgoza­tában, hogy írókat, költő­ket, nagy államférfiakat vá­lasztott életideáiul. Ha vala­miféle sorrendet akarnánk felállítani, kétségtelen, hogy Petőfi Sándor kerülne az élre.' de mindjárt utána József Attila, Arany János, Csoko­nai következik. Az államfér­fiak közű} Kossuth Lajos a legtöbb fiú eszményképe. A hadvezérek sorából Bem apó a példa. De vajon hol vannak az új ideálok? A munkásmozgalom hősei, mártírjai? A munka hősei? A világot átformáló tudósok, a béke rendíthetetlen katonái? Ugyan miért hiá­nyoznak még mindig serdii’" ifjúságunk gondola'.v!lá*á-- ’ ezek az új hősök, új életidő* ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1959 Kocsetov: A Jersov fivérek lók? Egy osztálynyi diák kö­zül legfeljebb ha egy akad. aki Martos Flórát, Micsu­rint vagy édesapja vezérezre­des barátját választja esz­ményképének? Az egyik ok .kétségkívül az, hogy az 1956-os ellenforrada­lom nem múlt el nyomtalanul gyermekeink lelkében. A má­sik: nem egy új ideál — ép­pen a személyi kultusz kö­vetkezményeként — eltűnt az élet színpadáról. A harmadik: ezen a területen még mindig keveset tettek pedagógu­saink. A feladat tehát nem is kicsiny. Annál is inkább, mert másfajta „új ideálok” hódítanak egyre nagyobb te­ret ifjúságunk körében. íme így fest az egyik új életideál: „Az én ideálom Luis Arm­strong dzsesszkarmester> Ne­kem minden tagom mozog, ha kivágja a magas falsat. Esténként lázasan keresem a rádió skáláján, hol kaphat­nék el véletlenül egy kis íze­lítőt bámulatos dzsessz-sza- maiból. Azokat nem lehet nyugodtan ülve kibírni!” Azt hiszem, nem lelhet a mi fiataljaink ideálja olyasvalaki, aki csak vitustánc-szerű rán- g'atózást idéz elő követőinél. És nem lehet Gina Lollobrigida és Jean Marais sem, hiába tesz hitet mellettük több leány is. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy kiváló színész, nagyszerű sportember vagy éppen egy dzsessz- zenekar karmestere nem le­het a mi ifjúságunk élet­ideálja. Lehet, de csak ak­kor, ha az eszménykép­választás nem elsősorban a szí­nésznő bájainak, a sportoló at­DCicíültáj Sz£Jitmdimi | A Szentendrén élő festőmű- ^ vészek kiállítása a Ferenczy § Károly Múzeumban nyílt meg § a szentendrei kuturális napok $ alkalmából. | Távol a főváros lármájától, § már több évtizede számos ne- ^ vés festőművész él, akiket ^ idevonzott Szentendre különös $ varázsa. A nagy nyugalom. $ a kedves táj, a környék ér- dekes vonalritmusú dombjai, $ a szántóföldek változó szín- ^ hangulata mind megannyi íel- ^ dolgozásra érdemes témát kí- ^ nál. És maga a városka egyé- ^ ni arca, ódon házsorai, egy- ^ egy műemléképülete, furcsa § formájú ágasbogas fái $ a szélesen hömpölygő Duna ^ partján valóban festő eeset- ^ jére kívánkoznak. A szent- ^ endrei művésztelep ma már ^ fogalommá vált hazánk kép- ^ zöművészeti életében. A most ^ bemutatott alkotások a Szent- $ endrén élő festőművészek — I szám szerint tizenegy — leg- | utóbbi műveit és eredményeit | kívánják a közönség élé tár- $ ni. A kiállítás összképét te- $ kintve, megállapíthatjuk, hogy ^ a munkák nagy része tájkép. $ Sajnos, kevés a mai életről $ és megváltozott jelenünkről szóló festői vallomás. ^ Firk János több alkalom- ^ mai dolgozta fel a földet mű- ^ velő ember témáját: Első ka- ^ pálás. Kaszálók és még szá- ^ mos képe tanúskodik erről. ^ Visszatérő motívumként sze- ^ repel művein a magvető 5 egészalakos figurája, mint pl. 5 Derengő március olajfest- ^ ményén. Olvasó című képén a | petróleumlámpa mellett olva- ^ só paraszt a múlt idők han- ^ gulatát idézi. ^ Friss, színpompás tájként $ látjuk viszont Szentendre el- ^ ragadóan szép részleteit Ilos- $ vai Varga István művein. Le- ^ v égősén megfestett; jól meg- ^ szerkesztett képein minden a § megfelelő helyén van. „Szín- ^ pompás táj című festményén § ösztökélő motívumként a ház | mögötti belső kertek különös ^ báját dolgozza fel. Ezekben a § kertekben a nap tüze olyan ^ erős, mintha az egész kert § reflektorfényben úszna, ezért, is színesebbek a megszokottnál í a virágok és élesebbek az ár- nyékek. A művész érzékeny Andre Stil: Majd holnap szeretjük egymást Onody Béla: önarckép festőiséggel, sok líraisággal fogalmazta meg az Utca mun­kásokkal és Lila kerítés című alkotásait. Mozgalmas, életteli kompo­zíció Szösz Jenő Eső című ak- varelija. Tulajdonképpen ez az első konkrét életkép a vá­rosról. az esti fényeknél, a vasúthoz vezető hídon haza­felé siető emberekről. A ké­kek és szürkék ritmikus vál­tozására épített munka a mű­vész jó színérzékét is mu­tatja. A főleg tájképeket festő Ónoily Béla friss, kellemes benyomást keltő Patakmeder és Tyukovác című műveit ál­lította ki a kiállításon, vala­mint érdekes önarcképét. Meg kell említenünk Deli Antal Müvésztelep télen című alkotását, amely formabiztos előadásmódjával és fegyelme­zett színskálájával jól érvé­nyesül. A fiatal, tehetséges Szánthó Imre hangulatos „a szigetükön”, a csókok és beszélgetések közben már a jövőt festik maguk elé. Azt a jövőt, amikor majd maradék­talanul boldogok lesznek. Ekkor érkezik Raymond be­hívója; A hathónapi boldog­ság után búcsúzni mennek a szigetre. Forró csókjaik közt a lány azt kínálja a fiúnak, amit eddig megtagadott tőle: ártatlanságát. De Raymond a kezdődő férfifelelősséggel és a háború távoli vízióival a sze­mében eltolja magától a lányt. Rövid szabadságok után, másfél év múltán Raymond végleg hazaérkezik. Egy kicsit megváltozott. Ki­csit? Stíl remekül rajzolja meg azt a folyamatot, ahogy a kör­nyezet lassan rádöbben a fiú teljes megváltozására, átfor­málódására. Apró rebbenések* fáradtság, levertség, ezek az első tünetek, aztán az egyre jobban ismétlődő; az emlékek, a háború szülte víziók lassú borzalmai. A holnap, amiről a szigeten álmodtak, elszállt, szinte ész­revétlenül. Elvitte a kor, s nem maradt utána más, csak egy fáradt, ernyedt, céltalan ember és egy még mindig szo­morúan reménykedő lány; (Európa). (murányi) 'sssssss/yyyyssrsssssss ^ifjúsági és diák- lefe című kiállítás bi moszkvai fesztiválon pedig már 131 ország ifjúsága tün­tetett a béke és a barátság mellett. A vitrinekben láthatók azok az ajándéktárgyak is, amelyeket a magyar fiatalok ■készítettek a bécsi világifjúsá­gi találkozó részvevőinek. A Technika Házából öt vi­déki nagyvárosba viszik a ki­állítást. „A világifjúsági és diáktalál­kozók története” című kiáRí- tást szerdán délután nyitják megs tussrajzán Derkovits Gyula, a híres festőművész szombathe­lyi szülőházát örökítette meg. Osztendei tengerpart-ról fes­tett tempsraképe egyszerű művészi eszközökkel hozza elibénk a borús, szürke tónu­sú végtelen tengert. Boromissza Tibor érdekes témát dolgozott fel akvarell- művén, amelynek címe Régé­szeti ásatás. A szinte már ős­lakónak számító idős művész, más sikerült alkotását is lát­hatjuk a kiállításon. A fiatal Balogh László is több értékes művével jelentkezett a sereg­szemlén. Kandó Gyula Kocsi című monotipiája kulturált fogalmazású, dekoratív, de kissé meseszerű alkotás. Sze­repelt még Deim Pál főisko­lás. főleg a kék különböző színárnyalataira komponált műveivel és Szösz Jenőné Gallasz Magda erőteljes ak- vareiljeivel. V. É. $ Szétbomlik egy szerelem; ^ Nem is bomlik szét, csak cél- ^ talanná válik, elveszti minden & szépségét. Röviden erről szól Andre Stil regénye. ^ Mindennapi eset. Az életben 5 hasonló történetekkel gyakran | találkozunk. De ez mégsem § mindennapi. Kézbe veszi egy $ izig-véria jó író és az ő kezé- ^ ben a téma izgalmas, érdekes | regénnyé válik. ^ Ha eszközeit nézzük: a bo- ^ nyolítás érdekessége, az őszin- ^ teség, az egyszerű, de mindig | találó stílus és a kontrasztok ^ — ezek teszik széppé a re- ^ gényt. És az a csalhatatlan ^ írói látásmód, ahogy Stíl ^ mindent megfigyel és lejegyez. ^ A két fiatal szerelmének el- ^ múlását beleágyazza a ma ^ Franciaonszágába. És a véres ^ társadalmi okok rezdülésnyi ^ egyéni kivetülésével mutatja |meg az egymástól mind mesz- | szebb és messzebb kerülő fia- ^ talok szomorú tragédiáját. ^ Raymond és Annié szerelme ^ már gyermekkorukban meg- ^ kezdődik, mikor „együtt rág­6 ták az ánizst”; ^ A kamasz Raymond már ^ pökhendi a lánnyal, de mikor ^ egymásra találnak, megszűnik ^ minden pökhendisége, gátlása, § félszegsége. Együtt kóborolnak $ N >y///////////////////> | Ma nyílik A vilá találkozók törtér $ k A KISZ Központi Bizottsága $ a VII. VIT alkalmából „A vi- ^ lágifjúsági és diáktalálkozók ^ története” címmel kiállítást ^ rendez a Technika Házában. A ^ kiállításon mintegy 250 fény- $ kép mutatja be a nemzetközi | ifjúsági mozgalom kialakulását, ^ a DÍVSZ történetét. • A képek ^ idézik a prágai, a budapesti, a ^ berlini, a bukaresti, a varsói és ^ a moszkvai világifjúsági talál- ^ kozók emlékét, Prágában az ^ első világifjúsági találkozón * még csak 73 ország, a legutób­létatermetének, a színész mar­kánsvonalú arcának, a dzsessz­karmester által produkált vad zenének szól, hanem a mű­vésznek, a tiszta erkölcsű em­bernek. Ez pedig olyan eset­ben, amikor gyakran világré­szek választják el a diákot a választott ideáltól — s így em­berségét, életét aligha ismer­heti — szinte lehetetlen. A lányok dolgozatai között elég szép számmal akadt olyan írásban, amelyben valamelyik fiúismerősüket nevelték ki esz­ményképnek. Persze majd minden esetben olyan fiút, aki „magas, hullámos hajú, gyö­nyörű kék a szeme és kis baju­sza is van.” Pontosan úgy. ahogy az ideált a régi limoná­dé-könyvekben lefestették. Hiába, a bakfisízlés már ilyen. Szerencsére ezek a lányok mind kevesebben lesznek, mert szüleik, tanáraik tanító szavai nyomón megértik, hogy nem a hullámos haj, a gyönyörű kék szem a döntő. És nem is a hí­res embernek kijáró dicsőség és a sok pénz teszi az embert igazán emberré. Előbb, vagy utóbb ők is olyan ideált vá­lasztanak majd maguknak, aki valóban méltó arra, hogy esz­ménykép, követésre méltó pél­da legyen. Ez az élet rendje. A csalóka délibáb szétfoszlik, de a ne­mesfém mindig fényes és csil­logó marad. Ezért nincs igazuk azoknak, akik néhány példa nyomán általánosítanak és azt vallják, hogy baj van a mai ifjúsággal. A több száz dolgo­zat túlnyomó többsége ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Prukner Pál 1 SOHA MÉG... Meghívtak egy este csilláros lakásba, zsúrra, vacsorára. Torta-falo szájak, kávé-nyelő nyelvek Ínségről csevegtek rakott asztal mellett. Pezsgő lehelt fülledt ködöt a szemekre, $ minden szem a külső, ^ az ablakon túli világos világnak árnyait kereste. ^ Tompa jazz tömötten zsibbadt a fülekre, minden fül a külső, az ablakon túli morajló világnak harmóniájában disszonáns hangzatok csendülését leste. ^ Odabenn a bírák, odakünn a vádlott. Soha úgy még elvtárs nékem nem hiányzott. BARANYI FERENC j ---------­Vi dám est ^ Szombaton nyolc órai kez- k dettel kertmegnyitó vidám ^ kabaré- és táncdal-estet ren- | dez á váci helyőrségi tiszti S klub parancsnoksága. A mű- ^ sorban fellép: Ferenci Marika | és Róbert Frigyes táncdal- S énekes, Karcsák János bú- i vész és Madár Tivadar pa- ^ rodista. A műsor után haj- | nali négy óráig táncolhatnak majd a részvevők. »\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V( ; Az ünnepi könyvhét egyik i kiemelkedő regénye Kocsetov S könyve. Elsősorban azért, mert > olyan esztendők történetét ele- \ veníti fel, amelyek közelsége S még szinte kézzelfogható. Köz- ! vétlenül a XX. kongresszus ! előtti és utáni viharos időkről jszol, amikor a tisztulás folya- \mata a felszínre dobta azokat l az erőket is, amelyek mindent \ elkövettek, hogy zavart keltse- 5 nek és a zavarosban a maguk 1 pecsenyéjét sütögessék. ; Az író két szálon vezeti vé- \ gig regénye cselekményét. Az ^ egyik oldalon a magát kom- ^ munistának valló, karrierista i Orleancev mérnök és néhány \ hasonszőrű társa áll, akik sza- I vaikkal és tetteikkel felkavar- i jál: a városi vasmű és az egész | város életét. Mesterkedésük \ nyomán hatalmas vihar táviad, \ amely színvallásra készteti az \ embereket, a kommunistákat \ és nem kommunistákat, a \ munkásokat és értelmiségieket i egyaránt. \ A másik öldal következetes \ képviselői a Jersov fivérek. ! egy nagyszerű kohász-dinasz- \ tia tagjai. Az egyszerű embe­rek egészséges, józan gondol- ! kodásával szállnak szembe a | karrierista, bajt keverő törte- ! tőkkel. Sziklaszilárdan állnak j a viharban, keresik és megta- j látják az igazságot és gyöze- ! delmeskednek a párttal együtt i a revizionista és karrierista | elemekkel szemben. ; Emberek és irányzatok har- \ ca ez a regény. A revizionista ^ támadás és a párt vezette lie- ! lyes irányvonal képviselőinek ; nagy összecsapása. Kocsetov l bátor kézzel nyúl a kényes ^problémákhoz és szenvedélye­den keresi a miértek sorára a l feleletet. Vajon hogyan foglal S állást a- sajtó, a színház, a vá- ! rost és a kerületi pártszerve- i zet? Mit mondanak és cselek­szenek a város lakói? Ki, ho­gyan igazodik el a felkavart emberi érzések útvesztőiben? Tiszta, harcos és őszinte ál­lásfoglalás Kocsetov regénye a párt helyes politikája, a revl- zionizmus ellen folytatott kér­lelhetetlen harca mellett. Kü­lön érdekessége és értéke I regénynek, hogy az író világo­san feltárja a magyar ellenfor­radalom nemzetközi összefüg­géseit és azt, hogy Orleancev mérnök és törtető társai táma­dását hogyan segítették a ma­gyarországi események. Am erényei mellett sem hi­bátlan alkotás Kocsetov köny­ve. A Szovjetunióban is nagy vitákat váltott ki, s bizonyosan sokan vitatkoznak majd a könyvön nálunk is. A könyv hibája elsősorban az ábrázo­lásmódban keresendő. Nagy­szerű a könyvben a magánélet és a munka ábrázolásának összhangja. Tisztán csengő líra a hősök szerelmi életének be­mutatása, de nyomban izzó gyűlölet hatja át az írót, amint az Orleancov-féle kalandorok cselekedeteit festi. Kár, hogy ez utóbbit néha túlzásba viszi, $ ezzel leegyszerűsíti az életet. Ezért történhetett meg as, hogy a szereplők bemutatko­zásakor nyomban kitűnik em­berségük vagy gonoszságuk —» az olvasó már a könyv elején tudja, hogy ki melyik oldalra tartozik. Ez a fő hiba ha el is törpül a könyv erényei mellett, mégis csökkenti annak művé­szi értékét. A könyv ennek az évnek az elején jelent meg a Szovjet­unióban. Csak a dicséret hang­ján szólhatunk az Európa Kiadóról, amely néhány hónap késéssel máris eljuttatta Ko­csetov érdekfeszítő könyvét ft magyar olvasókhoz. Kár, hogy a gyors munka pongyolaságo­kat szült a magyar fordítás­ban. Gondosabb lektorálással ezt könnyen elkerülhették vol­na. — p —

Next

/
Thumbnails
Contents