Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-17 / 114. szám
$ HOMOKTENGER Üúibáúk h tüJuihÁg,6 k C/uditka h a kaLáL igyekeztem mielőbb újabb gondolatot ültetni a fejébe: — Nem fürdik az! Édesanya megfőzi, leves lesz belőle, és holnap megesszük. Juditka elhallgatott. Szemmel kísérhettem, hogyan kapcsolódnak egymásba homloka mögött a megdöbbentőnél megdöbbentőbb gondolatok. Valami él, mozog, hiszen inég csapkod is a szárnyával. Aztán hirtelen kiviszik a konyhába és ott rejtélyes, szörnyű dolog történik vele: elvágják a nyakát. A vágás szó nem ismeretlen, hiszen valahányszor Juditka véletlenül kés közelébe kerül, mindig így figyelmeztetjük: — Vigyázz! Megvágod a kezedet! A vágás fájdalmas, éppen ezért a nyákvágás szinte hihetetlen, a fájdalom felsőfoka lehet. Édesapa azonban annyira hangoztatja, hogy mégiscsak lehet valami mögötte. hiszen bizonyos szűk határok között a felnőtteknek maga elé # I 1 kább, mert ez volt az első ilyen nagyszabású ifjúsági megmozdulás, amely azonban — reméljük —hagyományossá lesz. Kezdjük talán a táncosokkal a sort. Az első kérdés, amiről beszélni kell: a műsorválasztás. Több tánccsoportnál is tapasztaltuk, hogy tudásukat, erejüket meghaladó táncok, vagy táncjátékok előadására vállalkoztak. Ezeknek az együtteseknek a vezetői megfeledkeztek arról, hogy nem felnőtt táncosokkal, hanem iskolásgyerekekkel van dolguk. S ez a műsorválasztás szempontjából döntő kérdés. Mire gondolunk? A nagykátai általános iskola táncosai az ajaki táncot mutatták be. Bár technikailag kitűnően oldották meg ezt a korántsem könnyű feladatot, a tánc mondanivalóját, eszmei tartalmát azonban már nem értették meg a gyerekek — nem is érthették —, s így színtelennek, kifejezéstelennek tűnt játékuk. Ugyanez vonatkozik például az isa- szegi táncosokra is. A jövőben erre gondolni kell. Olyan táncot tanítsanak meg a gyerekekkel, amely játékos és könnyed, s így mondanivalóját is megérthetik a gyerekek. A másik fontos kérdés: tánccsoportjaink vezetői ne bővítsék vagy egészítsék s ki az eredeti tánckompo- ! ziciót vagy népi játékokat ! stílustalan betétszámok- • kai! : Az albertirsai általános iskola j tánccsoportjának műsorában : mutatkozott meg ez a stílus- | törés a legszembetűnőbben. ! Eredeti helyi népi játékot mu- j faltak be. Az ötletesen össze- ! állított táncjáték stílusát azon- J ban gyakran megbontották a ! játékhoz nem illő karikázóval. i Inkább legyen rövidebb a j táncjáték, de ne toldjanak ; hozzá semmit. ; A tánc elengedhetetlen fel- 5 tétele a zene, tánccsoportok ä esetében ugyanúgy döntő fontosságú a zenekíséret. Ezzel ! volt mégis a legtöbb hiba. ! Nem egy együttes minden ; zenekíséret nélkül állt ki í a színpadra és énekszóra ! táncolt — mondanunk sem ; kell, kevés sikerrel. Tán- : colni és énekelni egyszer- ! re — különösen gyors számot — nagyon nehéz, ! különösképpen amikor a fej- ! letlen gyerekeket a gyors moz- ! gás és az egyidejű hangos J éneklés kifullasztja. Mi hát a J megoldás? .Ha más lehetőség 5 nincs, lépjen szövetségre a 5 tánccsoport az énekkarral és 5 néhány jóhangú énekes kísér- $ je táncukat. A helyes termé- | szetesen az, ha népi zenekar i vagy legalább zongora hang- ! jára táncolnak. A harmonikaezt-azt el lehet hinni. Na már \ most, ebből az elvágott nyakú ; pipiből egyszerre csak leves \ lesz! A levest főzik, ezt Ju- ; ditka tudván tudja. Tehát azt,; ami előbb még a szárnyával ; csapkodott, megfőzik és hol-' napra már tányérba kerül! < / Riasztó! Juditka szótlanul maya elé j néz. Megborzong. — Nem lesz leves! — tilta- \ kozik utoljára. Ez azonban \ már csak formaság. Érzem, ő ■ maga sem hisz tagadásában. « — De bizony leves lesz az! \ — hangoztatom konokul. í Azonban, mint mondottam,! Juditka makacs. Váratlanul: megtalálja az utolsó hatásos í érvet, a végső tiltakozást a le- í gyilkolandó pipi védelme ér- í dekében: ' \ — De nekem nem kell! —'} mondja határozottan. — Én nem eszek! í t . í Es, mint a felnőttek is í y olyan gyakran, szentül hiszi, % hogy megoldotta a vitás kér- £ dést, mert a létezéséről egy- í szerűen nem vesz tudomást. \ z-Ordas Iván kíséret már nem a legszerencsésebb megoldás magyar népi tánc bemutatásakor, hiszen ehhez leginkább a vonós hangszerek kísérete illik.' A kíséret sok problémát okozott énekkaraink szereplésénél is. Nagykőrösön például nagyszerűen „álcázták’1 a zongorát, amelynek hangja legfeljebb ha tíz-tizenöt énekesig jutott el a hetven közül. Ez természetesen erősen zavarta az ifjú dalosokat, s ha néhány melléfogás, vagy „csúszás" előfordult, az elsősorban ennek „köszönhető’1. A zongorakísérők hibája az is, hogy né- hányan „önállósították” magukat. Ha valamelyik énekkar hibázott, a kísérő — ahelyett, hogy erőteljes hangvétellel hívta volna fel a figyelmüket a hibára —, továbbra is pianóban kísért tovább. Már a tánccsoportok műsorválasztásában is kifogásoltuk, hogy egyesek erejüket meghaladó feladatokra vállalkoztak. Most ugyanezt elmond- hrtjuk néhány énekkarról is. Ennél azonban nagyobb hiba volt, hogy egyetlen kórus műsorában sem szerepelt klasszikus mozgalmi dal, annak ellenére, hogy ezt a fesztivált a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának tiszteletére rendezték. Ez jelentős hiba. Egy másik műsorösszeállítási hiba is előfordult. Néhány énekszámot kétszer-háromszor is hallottunk egymás után, mint például Liszt Ünnepi dalát. Igaz, ez nem az énekkarokat, hanem a rendezőséget terheli; Nagyobb gonddal, a műsorok egyeztetésével könnyen elkerülhették volna az ismétléseket. A műsorban szereplő két zenekar — a monori zeneiskola harmonika — és á bagi általános iskola népi zenekara — nagy sikerrel mutatkozott be Nagykőrösön, illetve Vácott. A monori zeneiskolások összeszokottságról, simán gördülő játékról vallottak. Kár, hogy túlságosan merevek még ezek az egyébként ügyes és tehetséges gyerekek és minden idegszálukat leköti a hangszer és a karmester. így játékuk csak technikailag volt kifogástalan, a művészi átélés hiányában maradandó élményt azonban már alig nyújtott; Annál többet a különös összeállítású és hangszerelésű bagi népi zenekar. Szereplésük sokáig emlékezetes marad. Az elmondott hibák — ha le is vonnak valamit az első megyei ifjúsági fesztivál értékéből—, mégis eltörpülnek az eredmények mellett, amelyek közül kétségtelenül az a legértékesebb, hogy végre megrendezték. Azért fontos ez, hiszen a ma iskolás énekesei- bői, táncosaiból, zenészeiből | holnap-holnapután már a fel- ^ nőtt öntevékeny művészeti £ csoportok erősségei lesznek. Prukner Pál z > : Egy héttel ezelőtt zajlott le ! Vácott és Nagykőrösön az ! első megyei ifjúsági dalos- ! táncos fesztivál. Vácott az ! Észak-Pest megyei, Nagykőrö- ! sön pedig a Dél-Pest megyei ! együttesek adtak egymásnak | találkozót, s mutatták be tu- : dásuk legjavát. Mint első kí- ! sérlet, jelentős sikert hozott : a két ifjúsági fesztivál. Több ! mint kétezer diák — énekes, ! táncos és zenész — seregszem- ! léje volt ez a vasárnap, s ha ! csupán ezt tekintenénk^ már Jez is számottevő eredmény: «húsz énekkar, nyolc tánccso> port és két zenekar szerep- S lésére számot tarthatunk a jö- 5 vőben is. ! Az eredmény azonban jóval | több volt ennél. ! Az énekkarok és a tánc- ! csoportok jelentős része ! gondos felkészülésről, nagy ; összeszokottságról tett tanúbizonyságot. > Nem egy közülük országos viszonylatban is megállná helyét > és nem hozna szégyent sem ^iskolájára, sem megyéjére. Ez- i úttal mégsem az elért ered- | menyekről szólunk. Ügy gondoljuk, a dicséretet és elisme- S rést szóban, írásban, sőt okle- j vél formájában is megkapták i már a szereplő együttesek, ép- ! pen ezért szükségesnek tartójuk, hogy most néhány szót [szóljunk a fesztivál tanulsá- ó gairól, hibáiról. Annál is in5 tudja, miért nevezi mindenki 5 Verának?) az ősz óta él a ho- 5 moktenger közepén. Nagykő- ! rösről jött, oda jár haza két- [ hetenként-havonként. 5 — Sokat sírtam eleinte, ne- 5 héz volt megszokni itt... Ezt mondja és hozzáteszi, $ hogy most már könnyebb. — De... I És a de után kibukik be- 5 . !-----------------------íőle a szó: [ _ tudja, hogy terhére van —[ ’ akaratlan — Pintéréknek és ki; szeret másoknak terhére len-; ni? i Ha neki is jutna külön la- 5 kás... ! Persze, valamikor, még eny- 5 nyi sem jutott. Nem kaptak a $ tanyasi tanítók *(a kevés ta- $ nyai iskolákban) ilyen fize- 5 test, ilyen lakást sem. De ne mérjük a jelent a: múlthoz. Bizony, őszintén beszélve, [ kevés nevelő vállalkozik arra,; hogy a tanyán éljen, távol) mindentől és még kevesebb! az olyan, aki ide kérje ma-: gát. § Talán, ha jobb körülménye-: két biztosítanánk számukra?...! Egy kerítésen, egy lakáson ; nem múlhat, hogy száz, ezej: gyermek sorsa hogyan s mi-; ként alakul... ! Ezért jött ide, a puszta leg- kezepére az iskola. E célért élnek itt, a világtól elzárva, a tanítók. Megható, milyen büszkén mutogatják a dolgozatfüzeteket. Mint a kertész a gondosan ápolt rózsafán hasadt virágot. Kerek betűket, okos gondolatokat, az újra, jóra, szépre nevelődő lelkek alkotásait rejtik ezek az irkák. * A tanító szeme csillog, a látogató valósággal Vérzékenyül. És a szülők egy része: mint a sziklakő. Még talán olyan sem. Nem rezdül és nem rendül meg, látva, hogy gyermekeik bő marokkal mernek minden tudásból. Pedig ez, a tanulók buzdítása lenne a legtöbb, amit viszonzásképpen adhatnának a nevelőknek, a jó kertészeknek. De mi, a társadalom, a felsőbb szervek is adhatnánk, adhatnának többet. Nézem az új egészségházat (de jó, hogy ilyen is került a homoktenger kellős közepébe!), nézem az egészségházat, irigy szemmel. Mert ezt az épületet és hatalmas kertjét erős léckerítés óvja a puszta állataitól, a malacoktól, \ csirkéktől, falánk kacsáktól. A \ tanítói lak körül pedig — j semmi. Nyolc éve nem tellett volna egy kerítésre? Igaz, a pedagógusok, akik az épületet lakják, összefogva megcsinálhatták volna a sö-j vényt. De a tanyabeliektől va- i jón nem érdemelnének eny- j nyit? Vagy a tanács nem te- i hetne valamit értük? I Tölthet érdemelnének azok, akik idekötik életüket aj homokhoz, a pusztasághoz. Él -itt egy pedagógus-házaspár, Pintér Sándor és felesége. í \ Most kérték áthelyezésüket, { pedig évek óta itt élnek, meg- ^ szokták már ezt a — nékem \ különös — világot. i Es mégis — elmennének. j Nem, nem a városba, nem| közelebb Pesthez. Másik ta- ! nyai iskolába kívánkoznak, í ahol otthon jutna nekik, nem í társbérlet (ez a rossz is elér- i kezett ide, mint az italbolt), j amit érdemes bebútorozniok,; amelyben meg lehet gyökerez- \ ni, ahol megtalálja gyönyörű-« ségét a napi toínítás, úttörő- j munka után a férj és a íele-j ség egyaránt. És a társbérlő? Kecskemétj Rózsa (a jóég I /;/////////////////////////////////y//////// Nem azokra a szomorú napokra gondolok, amikor'kislányom beteg volt, és még az orvosok sem bíztak abban, hogy életben marad. Most a halál egy másik, félreérthetetlen formájával találkozott Juditka. így történt: Sógorom, falusi ember lévén, pontosan úgy viselkedett ahogy egy Pestre vetődött, bőkezű rokonhoz illik: élő csirkével lepett meg bennünket. A csirke a kályha lábához madzagolva pihent és időnként riadtan megrebbent. Juditka, aki a hangyától a lóig minden állatot illő tiszteletben tart, most viszonylag gyorsan megbarátkozott az új lakóval. Erre vall az is, hogy amikor feleségem elkerülhetetlen sorsa elé, a konyhába vitte szárnyas jószágunkat, a már ágyában fekvő Juditka komolyan megjegyezte: ■— A pipi fürdik! Ez nem olyan valószerűtlen gondolat, mint amilyennek a tájékozatlan olvasó első pillanatban hinné. A házban éppen a heti fürdés szertartása dúlt, és a fürdőszobában dél óta egymást váltották a tisztálkodni kívánó társbérlők. Édesanya Juditkát is megfürdette, miért ne fürdetné meg a pipit? A pipi még kisebb mint Juditka, emellett tollas is. A toll szemlátomást piszkosabb, mint az ő bőre. Nem igaz? En azonban mint kérlelhetetlen apa. nem egyeztethettem össze szilárd nevelési elveimmel, hogy leányomat tévútra vezessem. Magyarázni kezdtem: — Nem, kislányom ! A pit édesanya kiviszi a konyhába és elvágja a nyákát. Juditka tiltakozott: — Nem elvágja! Fürdik! — De bizony elvágja! Megöli. — Fürdik! — Megöli! — Fürdik! Leányom makacs teremtés, mint a legtöbb nő. Mivel nem akartam, hogy ezt a két- szólamú dalt éjfélig fújjuk, I Csodálom, hogy a fák 1-----------------— megállnak a l ábukon és nem dőlnek földnek az első szélre. A homok, amibe gyökerüket eresztették, kiszalad az ujjaim közül, mint a híg folyadék. Talá'n a házak is a homok miatt peregtek egymástól ilyen messzire. Furcsa világ. Az idevalóknak, a „bennszülötteknek” nem. Itt születtek, ők is, apáik is, talán-tán el sem tudnák képzelni életüket a zajló, hangos, rohanó városban. Itt csend és nyugalom ül a homok fölött. De az ideszakadtak... A düledező mikebudai major mellett új házak fénylenek. Iskola, tanács- és egészségház, tanítói lakás. A tanítók... Kultúrához szokott emberek. Hogyan kapaszkodtak meg a laza homokban? Az igazgátó nem régen él itt, de hasonló tájról vetette ide sorsa. Otthonosan mutatja birodalmát: — Ez a Tanács körút, az allé... A majorépületek egyikére mutat, az italbolt cégtáblája ékeskedik a homlokéin. (Hát. ez az intézmény ide is eltalált?!) — Ez a Hangulat Karbantartó Vállalat... Mindenre talál egy-egy tréfás szót, nevettető megjegyzést. Nem érzi magát számkivetettnek, mint ahogy megismerkedésünk előtt hittem. — Mindig ilyen jókedvű? Nevet. — Ha mi kesergünk, akkor baj vati! Akkor más már régen sírna! Ez minden, amit mond. Legalábbis az életéről. A többi már az iskolára vonatkozik. Hogy milyen „anyag” él itt! Hogy milyen fogalmazásokat írnak ezek a tanyasi gyerekek, nem is fogalmazásokat — értekezéseket! A szülők pedig .;; Nos, azoknak egy része csak ott tart, hogy keresztjellel szignálja az „értekező’1 gyerek bizonyítványát. — Ezek majd más életet teremtenek a tanyán! — sóhajt és a távolba néz, mint aki már látja, amit az új nemzedék művel. Mert a maiak.., Hát igen. Kiszabadultak a zsellérsorból, földhöz jutottak, ki is szednek belőle annyit, ^ amennyi maguknak kell —^ tovább nincs. A nagy sivár-^ ság, nincstelenség, testi és lel- ^ ki elnyomorítás után ez a ^ szabad lélegzet elég nekik. $ öt gyerek betöltötte tizen- $ negyedik életévét az idén, ez- 5 zel abbahagyta a tanulást. A ^ nyolcadik osztály kellős köze- $ pén. ^ A rendelet, igaz, úgy szól.J hogy azt az osztályt, amit el- $ kezdtek iskolaköteles koruk- 5 ban, be kell fejezniök. Mindegy. I Öt szülő azt mondja.! 1---------------- „Nem akarom, j n em engedem. Én még any- > nyit se végeztem, mint a gye- j rek, azt mégis megvagyok.” | Kész. Point. És hiába tör-: vény, rendelet, családlátoga-; tás, tanácsi figyelmeztetés —i nem. ! Ha a tanács kiszabna bün-i tetést és azt be is vasalná, leg-: alább egy makacs szülőn, meg- i gondolnák a dolgot. De így? Nem! Pedig ezeknek a gyerekek-; nek már többet kell tudniok,; mint az egykori zselléreknek, i- Mohácsi György: Illusztráció J , * « József Attila Mama című köl- : 1 töményéhez.
