Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-09 / 107. szám

1959. MÄJUS 9. SZOMBAT írlap Köszöntő Hajnaltájban napra vártam, Hűs harmatban térdig jártam. Szellő szárnyát bontogatta, Szöghajamat felborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, Harmatcseppet szedegettem, Pohárkába gyűjtögettem. Nefelejcsem beletettem. Hazamentem, elpirultam, Édesanyám mellé bújtam. Egy szó sem jött a nyelvemre, Könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, Kicsi lányát ölbevette, Sűrű könnyem lecsókolta, Kedves szóval lágyan mondta: „Be szép verset mondtál lelkeml Be jó is vagy, kicsi szentem!” — S nyakam köré fonva karját ünnepeltük Anyák Napját! Fazekas Anna Vézna, picike öregasszony volt. Legalábbis ilyennek lát­tam apró legényke koromban és ilyennek látom ma is, jó fél évszázad távlatából. Dehát a méreteket hihetetlenül el tudja torzítani az idő. Pici, törékeny öregasszony, apró madárarcán millió ránc­cal és mindig könnyen köny- nyező szemekkel. Hosszú éve­kig szolgálónk volt, olyan szolgáló, akiről legendák ke­ringtek. Ő fejte Virág nevű tehenünket, ő tartotta rend­ben a baromfiudvart. Mosott, takarított, kenyeret dagasztott és a hosszú nyelű sütőlapáttal ő tolta be az izzó kemencébe a szakajtóba formált kenyér­tésztát. Arról pedig soha meg nem feledkezett volna, hogy amikor már barnapirosra sül­tek a kis kemence szikrázó mélyében a kenyerek, mellé­jük ne toljon egy-egy cipócs- kának szánt tésztagömböt a mi számunkra, gyerekek szá­mára. Jaj, de jó is volna csak még egyszer érezni azoknak a régi cipóknak az ízét. 'aromá­ját. De nem ezekért a cipókért szerettük annyira Julis nénit, hanem a meséiért és határta­lan, féltő szeretetéért. Bár­mennyi volt is a dolga, min­dig maradt ideje arra, külö­nösen a hosszú téli délutánn- nokon, hogy a jó meleg és ra­gyogóan tiszta konyhában maga köré telepítsen bennün­ket és mondja, suttogja ki­fogyhatatlan meséit. Olykor sovány ölébe szorí­tott valamelyikünket, simo­gatta borzas hajunkat, száraz, forró arcát az arcunkhoz szó­JULS§ 63ESESS Édesanyám sokszor aggályos- kodott, hogy Julis néni egy szép napon elhagy bennünket. Már iskolás voltam, de még a leckémet is szívesebben ta­nulgattam a konyhában, mel­lette, mint a szobában. Mert ha elkészült a lecke, tudtam, hogy Julis néni meséit hall-' gathatom. Soha ki nem fo­gyott belőlük. Honnan szed­te őket, nem tudom. Az a gyanúm, hogy megálmodta, vagy álmatlan éjszakákon gondolta ki és suttogta el Jós­ka fiának. De a mesét egyre gyakrab­ban megszakította rekedt kö­högése. Ilyenkor a melléhez szorította kezét. Rokona csak egy élt vala­hol messze, az ország másik felében, egy idős nénikéje. őszi időben történt, hogy sza­badságot kért édesanyámtól. Ezt a nénikéjét akarta meglá­togatni. Könnyezve búcsú­zott el tőlünk, majd felka­paszkodott a széngázszagú vo­natra. Az ablakból sokáig lengette félénk tarka zseb­kendőjét. Ott álltunk az üres sínek között és kimondhatatlanul üresnek éreztük a magunk kis világát is. Hamarosan egy képeslap jött Julis nénitől. Arra kérte anyánkat, hogy ne haragud­jon rá, de nem jöhet a meg­beszélt időre, mert kicsit meg­betegedett. Reméli, hogy ha­marosan meggyógyul. Ben­nünket pedig csókoltat. Aztán elmúlt néhány hét és egy zirhankós téli napon a nénikéjétől érkezett levél. Azt írta meg benne, hogy Julis néni meghalt. Halála napján arra kérte, hogy utazzon el hozzánk és szedje össze ná­lunk maradt holmiját. Néhány nap múlva valóban megérke­zett. Julis néni igazi arcáról most lehullt az álarc. Csak most tudtuk meg, hogy éve­ken át hazudott nekünk, Azt hazudta, hogy a bérét a hajó­jegyre rakja félre. Hát egyet­len fillért sem rakott el. Min­den keresetét azon melegében postára adta és küldte Ameri­kába, o- , dollármilliók hazá­jába, az urának — Józsika szármára. És megtudtuk, hogy — lo­pott is. Amikor a nénike ösz- szeszedte elárvult holmiját, ládája fenekéről egész sereg játékunk került elő. Törött babák, rokkant ólomkatonák, egy kilyukadt gumilabda, egy összevissza görbült játékkard és az én egyik régi. négyéves koromban készült fényképem. — Ó, lelkem. Juliskám — fakadt sírva az öregasszony — ezeket is a Józsikájának ra­kosgatta el. Azt hitte az ár­tatlan. hoay mén mindig az a kisfiú, aki itthagvta. Pedig hát maholnap már katona- i sorba kerül... Magyar László w///^//////>y//////////> Nagyon csinos, fiatalos, köny- nyű szövetruhát láthatunk a képen. Bármilyen pasztellszín­ből szép, sötétebb árnyalatát használva a széles övnek. 4 AZ ISKOLA HUMORÁBÓL A tanító bácsi azt a feladatot adta a kis első­söknek, hogy az addig tanult be­tűk segítségével írjanak szavakat. A kis Forgács Gyurka azonban nem ír. ceruzája hegvét rágja, arca elárulja, hogy töp­reng. — Mi baj, Gyurka? — kér­< ezi a tanító bá­csi. — Nem jut eszembe a „tré” betű — v'iva sz- kodik a kisfiú. — Minek az neked ? kíván­csiskodik a ta­nító. — Elsőnek az anyukám nevét szeretném leírni, ő pedig Trézsi — hangzott a fiúcs­ka magyarázata. * Olvasására ele­jén a tanító néni azt mondja a gye­rekeknek: — Na gyerekek, most egy érdekes dolgot olvasunk, de szeretném, ha mindenki egyedül olvasná el. Majd meglátjuk, ki lesz a legelső. A gyerekek el­kezdik a nemes vetélkedést. Pis­tike már az első percekben meg­akad és a követ­kező kérdést teszi fel a tanító néni­nek: — Tanító néni! Miért van a kis­malacnak sok far­ka? — Nem értem, miért kérdezed ezt! — csodálko­zott a tanító néni. — Itt olvastam a címben — és szótagolva elkezd olvasni: — A-kis­ma-lac-és-a-far­ka-sokl részek. 54. Becsületébe tipor. 57 Ból-ből — német. nyelven. 58. j Szervái — a teriiszspk>rtban. 61 Babafej. 62. Magába foglal. 64. • Közlekedési eszközök. 68. Mozi- • gásában gátolva van. 67. Pari na ! volt valamikor. 68. Túlzó — köz- használatú, idegen szóval. FÜGGŐLEGES: 1. Szívnivaló. 2. 1 Lehet paprikáscsirke is. 3. Vízi tündér. 4. Méhlakás. 5. Vigyáz rj., 6. Édes ital, sok cukorral, alko-,1 hollal. ízesítő anyagokkal. .7. í lenérték. 8. Orosz súlymérték. Homérosz hőskölteménye, Trója • ostromáról. 10. Lovasszázad, n.j Dunántúli megye. 14. Gyapot. 19 Görög törzs volt. 23. Amire meg j kell tanítani a csibészt. 25. Mind- ; egy merre!!! 27. Mezőgazda-sági ! terület. 28. Szárnyaló szárnva.s 30. Kardoskodik. 31. Gyermeke 32. Leszármazott utód. 34. Folya­dékot tisztít. 36. S. Y. N. 38. Tartó. 39. Masina. 43. Italok itala. 44. Gyümölcsöt termő növény. 45 Függeszkedik. 48. Orvosi kezelés-, re szorul. 49. A- második legna­gyobb olasz folyó. '51. t Japán ki­kötőváros. 53. Borotvaecset már­ka. 54. Félig maláta. 55. Lángolva 56. Perekben szerepel. 59. Vasút­állomás a váci vonalon. 60. a kalória legeleje. 63. Igekötő. 65 T. T. Beküldendő a Jókai-idézet meg­fejtése 1959. május 20-ig. A he­lyes megfejtők között értéke® könyveket sorsolunk ki. Az 1959. április 18-i számunkban közölt Voltaire mondás helye® megfejtése,: ,,A férfiak minden okossága sem ér fel a nő egyet­len érzésével.’» Könyvet nyertek: Kliegl Béla Nagykőrös, ládagyár. _ Tóth Ist­vánná, Szigethalom. Dobó István u. 10. _ Gyarmati Károly. Tán.íó- szecső. __ Arvay .Imréné. . Vecsés. Apaffy-u. 42. — Ifj, Horváth Elek Pomáz, Újtelep. _ Kiszely Rezső. 1 A lsógöd. Kossuth Lajos u. 18 _ Sógor Gyula. Budapest. XI.. Fe­hérvári út 130. _ Tárnok József. V ác. Gépipari Technikum — j| Vrskovetz Józsefné. Szentendre, ti Költői Anna u. 8. __ Hubert TI- S , . bor, Maglód. Árpád vezér u. 5?^Sokszínű, nyomott imprimé­A könyveket postán küldjük el. ^ bői készült alkalmi ruha. ! VÍZSZINTES: ElUetnllrát, _ $ orvostudományban égetőszerül 5 használják. 12. Elősegíti az egy- 5 üntetü vélemények kialakítását ' 13 Szégyenkezve. 15. Névelős ló- ' szín. 16. Bőrből, vagy ércből ké­szült ez a fejvédő. 17. Minden dialógus kezdete? 18. Pimasz szemtelen. 20. Vaskos. 21. A Iád« , feneke! 22. Székesegyház. 24. íj Csak. csupán _ németül. 25. B. " S. H, 26. Szegény _ németül. 29. Ki kell tölteni a kérdőíven. 31. Csak a meleget szereti. 33. Pénzt költ. 35. Visszabír!!! 38.. Bánkó­dik. 37. Norma szélek. 40. Esővíz idején ilyen a falu. 41. Szarvas- fajta. 42. Kenőanyag. 44. Lószőr- pctlő. 45. Sással, náddal, káká­val benőtt víz. 46. Ügyészi be­avatkozás. 47. Velő-vég. 48. Tu­risztikai segédeszköz. 50. Tehát _ így mondják Becsben. 52. Malom­rítva és szeméből megindultak a könnyek. Azt hittük, persze, hogy velünk együtt ő is Hó­fehérke vagy Tünáérilonka sorsát siratja, akiről éppen a mese szólt. Azt Csak jóval később tud­tam meg, hogy a saját gyere­két szerette bennünk és azt a mérhetetlen szeretetet árasz­totta ránk, amely messze sza­kított egyetlen fia számára gyűlt össze szívében. A története szürke, az ak­kori időkben és ebben a tej- ben-vajban úszó Kánaánnak híresztelt országban minden­napi história volt. A Kánaán mérhetetlen bőségéből nekik talán még koldus-alamizsna sem jutott, még morzsa sem a dús nábobok lakomáinak asztaláról. Az ura, gyármarta munkásember, egy szép napon feladta a reménytelen küzdel­met. Elhatározta, hogy átvi­torlázik az Üjvilágba szeren­csét próbálni. Hiszen akkor­tájt — o század legelején — százezrével indultak el ezen az úton a koldusmagyarok. A levegő tele volt csábító, fan­tasztikus mesékkel és a ki- vándorlási ügynökök színes ígéretei felgyújtották a nyo­mortanyák népének fantáziá­ját. Eleinte úgy volt, hogy Julis néni is vele megy. de közvetle­nül az indulás előtt súlyosan megbetegedett, így csak a kis­fiát vitte magával. És úgy volt, hogy néhány hónap múl­va majd küldi a hajójegyet a párjának, aki akkorra bizo­nyosan felépül betegségéből. Az pedig, hogy odaikinn. a dol- lárrengetea kellős közepén esetleg nem lesz miből meg­váltani azt a hajójegyet, még álmában sem jutott volna eszébe senkinek. Pedig ez történt. Eleinte sűrűn jöttek a levelek a ten­gerentúlról, tele bizakodással, reménységgel és gyönyörű ígéretekkel. Aztán ritkulni kezdtek a levelek és halvá­nyodni kezdett bennük a re­ménység is. s/Julis„néni lassan fölépült, súlyos betegségéből, de itt állt ebben a hazai idegen- ségben egy szál maga, minden segítség, támasz nélkül. A nincstelenség arra kényszerí­tette, szolgálatot keressen magának. Rászakadt a szomo­rú cselédsors. Szívesen vál­lalta. mert még mindig bízóit abban, hogy egyszer csak meg­jön a hajójegy. így került hozzánk. És így maradt nálunk végtelenül hosszú évekig. Csöndes, szómra rú asszony volt. Nem nevetett, nem is mosolygott soha. tu> nótázni sem hallottuk, ve­dig a cselédek igencsak nóta­szóba temették komisz sorsu­kat. Azt hiszem, &n voltam <* kedvence. Sokszor sovány te­nyere lkőzé fogta arcomat és úgy nézett rám, hosszan, szót­lanul. Néha Jóskának, Józsi­kámnak szólított. Ilyenkor lehunyta szemét és nehéz só­hajtás szakadt föl a melléből. A fiát hívták Jóskának, a fiát. akit mérhetetlen messzeségék választottak el tőle, országok és óceánok. — Éppen ekkorka volt, ami­kor elvitte az apja... — sut­togta. — Meséljen róla, róla me­séljen — kérleltük, mert Jós­káról tudta a legszebb mesé­ket. Jóska volt a legdaliásabb királyfi, a legbátrabb vitéz. Jósikáért versenyeztek Tün­dérország legszebb hercegkis­asszonyai. Julis néni a becsületesség, a megbízhatóság mintaképe volt. Dicsekedett is vele édesanyám, amikor egy-egy délután össze­gyűlt az ebédlőben a doktor- né, a jegyzöné. a patikusné. hogy a foszlós kuglóf majsza- lása és az illatos haboskávé szürcsölése közben megvitas­sák a kis. fnlu és a nagy világ dolgait, és kiteregessék örök cselédgondjaikat. — Én sohasem zárok be semmit, nyitva vannak a szekrények, nyitva a kamra — büszkélkedett édesanyám —, soha sem vész el semmi. Egy gombostű sem. A napokban elejtettem egy tízfiUérest az udvaron, amikor kifizettem a hozott zöldséget „fester Kris- tyánnak”. Hiába kerestük, nyomtalanul eltűnt. Ma reg­gel sugárzó arccal futott fel az udvarból Julis néni és dia­dalmasan mutatta a tízfillé­rest. Megtalálta a fal tövé­ben, egy tégladarab mögött. Pedig én már meg is feled­keztem volna. — Jó neked — mondták kó­rusban, irigykedve az asszo­nyok —, ha nekünk is lenne egy Julis nénink.... .. . Soha nem vett magának semmit. Régi, kopott ruháit viselte és azok is lassan le­szakadoztak róla. Édesanyám­tól is csak vonakodva fogadta el a ruhaajándékokat. — Mit csinál a bérével? — kérdezték olykor tőle. Akadozva, hebegve olyas­félét mondott, hogy gyűjtö­geti a keresetét, hátha össze tud gyűjteni annyit, ameny- nyíért megveheti a hajóje­gyet és mehet a fia, az ura után. Kevéske volt a bére, de azért már régen összegyűjt- hette volna belőle a jegy árát. — hangzik el gyakran a felhívás. A kölcsönkérő azonban rendszerint nem számol a kölcsönkérés következményeivel. Ezért ajánljuk a kölcsönkérők szíves figyelmébe Jókai Mór ta­nulságos megállapítását. Lásd a vizsz. 1 és függ. 12 sorokat. nyakkendőjét. Ha sápadt, fek­tessük le vízszintesen és pol­coljuk fel a lábát egy székkel. Ha vörös az arca, a fejét pol­coljuk magasabbra. Az arcát többször törülgessük hideg­vizes ruhával, szagoltassunk vele egy-egy pillanatra erős szagú folyadékot, kölnivizet, szalmiákszeszt, ecetet. Nyom­kodjuk ütemesen tenyérrel a szívtájékot. Ha valaki erősen megüti a fejét, fektessük le feltámasz­tott felsőtesttel és tegyünk a fejére hidegvizes borogatást. Erősen vérző seb esetén hívjunk segítséget. Kisebb, gyengén vérző sebet magunk is elláthatunk. A seb környé­két tisztítsuk meg steril géz­zel vagy tiszta fehér ruhával és kenjük be jóddal. Azonban arra ügyeljünk, hogy magába a sebbe jód ne kerüljön. Ez­után tegyünk gézt vagy tiszta vásznat a sebre és arra vat­tát. A vattának sosem szabad közvetlenül a sebbe kerülnie. Ha kicsi á seb. tanasszuk le ragtapasszal. Nagyobb sérülés4 is gézzel vagy tiszta ruhával kössünk át. Égési sebet ne kenjünk semmivel, bont unk rá tiszta ruhát és várjuk meg az or­vost. Ha valaki rosszul lesz, ájul- dozik, ültessük le, veregessük az arcát, bírjuk rá, hogy só­hajtson mélyeket. Ha ez sem használ, álljunk eléje, kulcsol­juk két kezünket a tarkójára, nyomjuk le a fejét és kiált­sunk rá, hogy igyekezzen fe­jét visszanyomni. Fontos, hogy gyorsan és nyugodtan cselekedjünk, ne veszítsük el a fejünket, a sé­rülttel beszéljünk nyugodtan és barátságosan. A mentők, tűzoltók telefon­számát jegyezzük fel magunk­nak, ugyanígy írjuk fel a leg­közelebbi rendelő vagy orvos címét. Mifidérr családba« degyen mentődoboz.c.«iólri záró^, por­mentes, tiszta dobozban min­dig legyen kéznél steril géz, steril vatta, ragtapasz, para- finolaj, jód. szalmiákszesz, kis olló, orvosi szénpor. MIBEN HASONLÍT? A könnyen hivő ember és az ajtó? (Mindkettőt becsapják.) Egy sonkászsemle és egy kisbaba? (Mindkettő ennivaló.) A házasság és az utazás? (Mindkettőt jegyváltás előzi meg.) A tízforintos és a katonai őrség? (Mindkettőt felváltják.) 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ Első segélynyújtás amíg az orvos megérkezik Ha súlyos szerencsétlenség, sebesülés, égés történik, azonnal szaladjunk segítsé­gért. Kisebb sérüléseket, bal­eseteket azonban otthon is első segélyben részesíthetünk addig, míg az orvos megérke­zik. Ha eszméletét veszti va­laki, nyissuk ki az ablakot, bontsuk -ki a beteg ruháját,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents