Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-30 / 125. szám

1859. MÁJUS 30. SZOMBAT "&Ciriap 3 EZ A MAGYAR KULTÚRA N' amelyekre hetekkel előbb már félretették a pénzt. álunk az emberek — a tanítók, a kétkezi mun­kások. a földművesek, a gyár­vezetők, mérnökök — szinfe mindenki többet és még töb­bet akar tudni. Nagykőrösön a könyvtárban tanúja voltam, amikor egy ősz hajú, testes paraszt nénike könyvet kért. méghozzá Hugo Viktortól (igaz, nem ügo-nak, hanem hugo-nak ejtette a szerző ne­vét), mert — ahogyan mon­dotta — olvasta A nyomorul- tak-at, nagyon tetszett, és most igen-igen kíváncsi, mi­lyen volt az a régi világ ..; És az új, jövő világa milyen lesz? Hát hogyne szeretnék tudni azt is! Talán éppen ezért olyan nagy, olyan sú­lyos a ma élő, a mának író szerzők felelőssége. Fel tud­ják-e úgy tárni a jelent, meg tudják-e úgy mutatni a jövőt, távcsövet tartva az olvasók szeme elé, hogy jobb, dere­kabb, gazdagabb emberekké legyenek? Manapság érdemes dalol- niok a költőknek, tervezniök' a tudósoknak, gondolkozniok. az. íróknak, érdemes lehozni a földre a csillagok harmóniá­ját: Hódmezővásárhelyen és mindenütt megtudják azt az emberek, mert vesznek köny­vet és mindig több könyvet vesznek. Ez a magyar kultúra — ma. Vagy legalábbis a magyar kultúra egyik része, nem is kis része. Hogy hányad része, az má elsősorban az íróktól, függ. Egyre inkább hiszem, hogy az ünnepi könyvhét volta­képpen — hőmérő. Egyfelől jelzi az olvasási lázat (egész­séges láz ez), másfelől az iro­dalmi éjét hőfokát mutatja meg. Vajon mit mutat egy hét múlva, a könyvhét végeztével ez a hőmérő? Az olvasottsá­got illetően nem lehetnek ag­godalmaink. A művekre vo­natkozóan is biztató a kép. A világ haladó irodalma gaz­dag áradásban tódul be hoz­zánk, a hazai irodalom is fel­lendülőben van. Fellendülő­ben, de nem az égbolt legte­tején. ra arra gondolok, hogy Móricz Zsigmond akko­riban, 1923-ban panaszosan kiáltott ugyan, de nem vesz­tette kedvét (utána született műveinek hosszú listája a bi­zonyság erre), arra is gondol­nom kell, hogy az olvasási láz hőmérője, az idei könyv ünnepe, milyen nagyszerű, csodálatos művek írására ser­kenthetné íróinkat! Garami László Ha rány: rprá(fa ( Indul az exportszállítmány) A Szövetkezetek Pest me­gyei , Értékesítő Központjának egyik legaktívabb tagszövetke­zete a Csepel-szigetesúcsi Va- szil Kolarov Termelőszövetke­zet. amelyet az elmúlt év őszén alakított 18 bolgárkertész. Az­óta a termelőszövetkezet jelen­tős eredményeket ért el; meg­növekedett a földterülete és megnőtt a taglétszáma is. A kertészetből nagy mennyiség­ben kerülnek ki a különböző zöldségfélék, döntő többség­ben primőráruk. Nemcsak a közeli Csepelre szállítják eze­ket. hanem jelentős tételeket küldenek külföldre is,, elsősor­ban Prágába. Képriportunk az első karalábészállítmány elő­készítését és útinak indítását örökíti meg. A termelőszövetkezet 179 kát. hold öntözéses kertészetében 62 holdon terem legjelentősebb exportcikkük, a korai ka­ralábé. A tagok a megfelelő nagyságot elért töveket felsze­dik, hogy összeállítsák az első szállítmányt. Ezerszáz végző mérnököt 2200 munkahely, 200 új közgazdászt 450 állás vár A jövő tanévben 7200 elsőéves hallgató kezdi meg egyetemi tanulmányait Az ország összes felsőoktatá­si intézményeiben az idén vég­ző hallgatóik száma megköze­líti a 4500-at. Az egyetemet, fő­iskolát., akadémiát véigzett fia­talokat népgazdaságunk leg­különbözőbb területein várják a munkahelyek. A műszaki egyetemekről több mint 1100 fiatal mérnök kerül ki ebben az évben. A bejelentett mun­kahelyek száma meghaladja a 2200-at. Az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetem ál­talános mérnöki karán az idén — az előző évekhez képest — kisebb mértékben tapasztalták, hogy fővárosi álláshoz ra­gaszkodnak az új mérnökök, Különösen a szakérettségisek törekednek arra, hogy visszake­rüljenek volt munkahelyükre, illetve azokba a megyékbe, ahonnan az egyetemre jöttek. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi' Egyetemet, eb­ben az esztendőben csaknem 200 fiatal közgazdász hagyja el. Részükre több mint 450 mun­kahely áll rendelkezésre; kö­rülbelül eigyiharmaduk Buda­pesten, a többi vidéken. A tudományegyetemekről ki­kerülő tanárok közül csak ke­vesen helyezkedhetnek el a fő­városban, elsősorban a vidéki általános és középiskolákban van szükség pedagógusokra. Május 29-én, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Épüle­tében mongol—magyar posta­ügyi egyezményt írt alá Dan- dinzsov mongol közlekedési és postaügyí 'miniszter, valamint Kossá István közlekedés- és postaügyi. miniszter; Dandinzsov, a mongol köz­lekedési küldöttség vezétője Kossá István meghívására eg.V hetet töltött hazánkban. Meg­tekintette a vasút és a posta intézményeit, a Ganz—MÁ- VAG 'diesel-részlegét, a televí­ziót, az úttörővasutat, a Fe­rencvárosi-pályaudvart. A? egyezmény aláírása után Kos­sá István ebédet adott a mon­gol miniszter és a mongol de­legáció tiszteletére. Délután a mongol, nagykövet rendezett fogadást. Női kabátszövet danulonból Szakembereink, a tudomá­nyos kutatók munkássága '-aljább jelénlfe állomáshoz ér­kezett. A Magyar, Posztógyár­ban a hazai gyártmányú da- nulon szintétikus anyag fel­használásának kísérlete ered­ményre vezetett. „Indus” né­ven női kabátszövetet gyárta­nak belőle. Eddig 6860 métert adtak át a kereskedelemnek fehér, zöld, ezüstszürke, vilá­gos és sötétkék színben. Beállt a hatalmas, pótkocsis, csukott teherautó a termelő­szövetkezet udvarára. Gyors kezek mossák a ládákba ra­kott karalábét, hogy megszabadítsák a főidtől, portól. ’ A gépkocsi rövid idő alatt megtelik a termelőszövetkezet árujával és kigördül a műútra, hogy — a kisebb pihenők­től eltekintve — egyenesen Prágába robogjon. (Tenkely Miklós felv.) Nagy András házassága jobban megértse a továbbia­kat. Mert ugyan nősülhettem volna korábban is — szokás most húsz-huszon'két éves fej­jel házasodni —, de megta­nultam még a szűk eszten­dőkben, hogy semmit sem kell elhamarkodni. A házasságot sem. Erkölcsi és anyagi alap kell ahhoz, hogy sikerüljön — Tehát pénz nélkül... — Dehogy — vág közbe —, nem arról van szó, hogy csakis pénzzel lehet boldoggá lenni. De arról igenis, hogy az em­bernek biztosítania kell a család jövőjét. — Nem értem. — Majd mindjárt megérti. Én — annak ellenére, hogy éppen elég munkám volt — beiratkoztam 1952-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakára. Mert nemcsak tanulni szeretek, mert nemcsak a házasságot akartam ilyen, tehát a mun­ka szempontjából is biztosí­tani, hanem azt akartam, hogy diploma . .. — Tehát akkor diplomás házasság ... — Ne akadékoskodjon már. mert rögtön nem mondom to­vább — adja nevetve a sértő­döttet. — Tehát azt akanam. hogy diploma is legyen a zse­bemben. mert én megtanultam, hogy jobban élni csak akkor lehet, ha az ember többet tud, többet ér. S éppen ezért elíté­lem azokat, akik az ujjúkat sem mozdítják, de ugyanak­kor méltatlankodnak, hogy ne­kik nem sikerül semmi, mert, így, meg úgy ... — Mi az, hogy így meg úgy? — Az emberek egy része könnyen hajlik arra, hogyha valaki elér valamit, akkor azt mondják rá: persze, van ösz- szeköttetése. Hát ezért is kel­lett a diploma. — Védekezésként a fúrás el­len? — Szörnyű egy ember maga! Védekezésként az el­len, hogy rosszul dolgozzam. Mert szeretem a szakmám. De ez még nem minden. Tudni is kell. Érteni. — Elvégezte az egyetemet? — El. Mégpedig minden ha­lasztás, minden utóvizsga nél­kül. —/ És akkor már lehetett nő­sülni? — Hát lehetett, mert... mert. .. már volt kivel... — Aha! Mert addig ... — Addig is lett volna. De én már húszesztendős fejjel azt hajtogattam magamban, hogy soha, senkivel inkább, csak olyannal, akit nagyon szeretek. — S ezt is elérte. — El. 1957 novemberében engem bízták meg a novem­ber 7-i ünnepség megszervezé­sével ... — Hogy jön ez a házasság­hoz? — Itt kezdődött! Sokat tán­coltunk, x feltűnt nékem, hogy... Elhal Igát, rágyújt, fújja a füstöt, kicsit gúnyosan néz rám, aztán mégis magától folytatja: — Szóval feltűnt, hogy mennyire kedves az a kis­lány, mennyi dologról lehet beszélni vele ... — Ki volt az a kislány? — Fridel Annának hívják, a pénzügyön dolgozott. Addig is láttuk egymást, de vala­hogy elmentünk egymás mel­lett ... Hát így kezdődött. Az­tán együtt jártunk haza a gyárból, elmentünk ide vagy oda, moziba, színházba, s egyik nap cseng a telefon az asztalomon:— Bandi, segíts már, arról van szó, hogy ... Megákadt valamin, aztán kért, hogy segítsek. Segítet­tem. Ez aztán végképp ösz- szehozott bennünket. Közös az érdéklődési területünk, a szá­mok világa... — összetalálkozott a szívek világával!. — Hát igen. Sokat számít az, ha két embernek hasonló az érdeklődési köre. Meg ha együtt dolgozik. Jó dolog az, együtt jönni, menni. ■ Mindketten bemutatták egymást szüleiknek, akiknek tetszettek a fiatalok, s így április 6-án már megvolt az eljegyzés, Anna napikor pedig — a kislány nevenapján — az esküvő. — Könnyen, gyorsan ment. Nem? — De mennyire könnyen! Hallgassa csak meg: há'rom hónapig az esküvő előtt mást sem tettem, mint loholtam jobbra-balra. Albérletben lak­tam addig, de oda nem enged­ték be a feleségem. Végre ta­láltunk olyan albérletet, ahol mindkettőnket befogadtak. — És most? — Most is albérletben la- kurik. Kényelmetlen, mert a fürdőszobában főzünk, dehát az ember sok mindenen túl teszi magát, ha különben nincs más baja. Nálunk pedig nincsen. Semmivel kezdtük, most már egy-két fontosabb dolgunk megvan. A kollégák­tól is igen sok ajándékot kap­tunk. meg vettünk is azóta egyet és mást. Van egy kis félretett pénzünk... de in­kább áthívnám az asszonyt ugyanis otthon is ő a périz- ügyes, én meg csak a terv­osztály ., Pillanatok alatt itt van a csinos asszonyka, s már ő sorolja tovább: — Már van hétezer fo­rintunk félretéve. Lakásba gyűjtünk. Négyezerkétszáz forintot keresünk ketten, a lakásért négyszáz forintot fi­zetünk. Eljárunk színházba, moziba, mert az embernek nemcsak szórakozást jelent, hanem lépéstartást is. Jól eszünk, öltözünk. s félre is teszünk.. ■. — Hát akkor semmi baj? — Baj? Hát: a lákáson kí­vül semmi! — És a férj? Mondjon már valami rosszat róla! Ulti.., — Egy lépést nem me­gyünk egymás nélkül sehová, — És a murika? Nem érezte meg a házasságot? '— Dehogynem! — Jobban megy! Nevetünk mind a hárman, S amikor búcsúzom töliíkt akaratlanul is eszembe jut, mennyi sorsot köt össze, s fog szétoldhatatlanul az élet alap­ja: a munka. Mészáros Ottó E ZT A CÍMET Móricz Zsig- mondtól tulajdonítottam el. Sok keserű írása egyik leg- keserűbbike fölé, kanyarította oda a négyszavas mondatot, „Ez a magyar kultúra’’, úgy, mintha négyszavas gyászbeszé­det tartana valami vagy vala­ki fölött, aki lám, meg se szü­letett, máris meghalt. A kultúrát siratja el Móricz.', Az olvasó embert. A könyv­kiadást. És mindezekkel együtt az alkotó írót. „Ha egy regényt kinyomnak háromezer példányban, úgy kell kalkulálniok, hogy Hód­mezővásárhelyen senki sem fog belőle megvenni egyetlen­egy példányt sem... Kisúj­szállásra még a híre sem jut el az új könyveknek. Kabára még az a hír sem, hogy van könyv a világon.” Móricz Zsigmond nem volt borúlátó. A maga korában, a nagy-nagy sötétségben észre­vette a fényt, ha csak egy pis­lákoló mécslángot is, örült ne­ki, tollával, tekintélye súlyá­val felhívta rá a figyelmet, akár szénporos tégla volt az, akár . falusi őstehetség. De 1923-ban, amikor a magyar könyvkiadásról, az olvasott­ságról írt, nem látott semmi biztatót, semmit, ami akár pa­rányi reményt ébreszthetett volna benne. Talán ezért á kétségbeesett panaszszó, ami­vel az alkotókhoz kiált 'a hód­mezővásárhelyi könyvesbolt­ban tett látogatása után: „Nincs hatalom sem földön, sem égen, hogy ti szólhassatok hozzájuk, ti költők, felőlük jajgathattok, mint az erdőben a madár; ti tudósok tervezhet­tek s gondolkozhattok, mint a hód épít a tavak partján; ti írók fejeteken állva kukorékol­hattok vagy a csillagok hármó- niáját hozhatjátok le: Hódme­zővásárhelyen azt senki sem tudja meg, mert Hódmezővá­sárhelyen nem vesznek köny­vet.” EM HINNÉM, ha nem 'A tudnám, hogy ő mindig igazát ff t.’ ' : Mert Vácott, a kötöttárui gyárban járva, megtudtam, hogy egyedül ebben az üzem­ben, a társadalmi könyvbizo­mányos tavaly majd 100 000 forint értékű könyvet adott el. Egy-egy munkás egy év alatt — csak az üzemben — átlago­san 100—100 forintért vásárol irodalmat. Cegléden aZ egyik könyvesboltos nem arról pa­naszkodott már, hogy nem fogy a könyv — dehogy! Ver­te az asztalt, mert a jó művek- j bői alig kap néhány példányt, j amit percek alatt el is kap-' kodnak. És ez nemcsak Vácott és \ nemcsak Cegléden van így. \ Az olvasott embert kereső \ Móricz Zsigmond Boldog em- í ber-ét, elbeszéléseinek gyűjte-j ményes köteteit új és új kiadá- / sokban jelentetik meg, és mind í kevés. Összegyűjtött munkái \ sorában most jelent meg az J Életem regénye ,— 20 000 pél- \ dányban, nem háromezerben \ és valamennyi gazdára talál. \ És hány kötet, hány mű \ kerül piacra és ami több, ta- í nulni-szórakozni vágyó em- \ »berek kezébe hónapról hónap- ; ra, évről évre! És milyen mű- ; vek! 3—4 forintokért, egy-egy í mozijegy áráért, remekmű- í vekhez juthat mindenki, aki \ szereti a betűt, és a , betűbe ^ öltöztetett gondolatokat. Van \ abban valami nagyszerű, ,va- í lami áhítatot ébresztő szent. í dolog, hogy nálunk milliók ^ kenyere lett a könyv, milliók ^ ismerik meg jobban önmagu- ( kát és a világot, ha olvasni- \ valójukban lapozgatva új,; nagyszerű gondolatokra búk- ; kannak. ; Érthető hát, hogy évről év- ! re megüljük a könyv napját, ! ünnepelve az írókat, a sorok- : ba rögzített gondolatokat, és : azokat, akik a könyvek bará- : taivá lettek. Érthető, ha a ! kiadók az ünnepi könyvhétre \ tartogatják a legszebb, legma- ; radandóbb alkotásokat, fényt; adva ezzel is az irodalom i ünnepnapjainak. Az idén is 82 mű jelent meg a könyvhétre, 780 ezer példányban. Mától kezdve, egy héten át az idén is sort állnak majd az emberek a könyvsátrak előtt, és türel­mesen várakoznak, hogy meg­kapják azokat a műveket. : Nem valami bőbeszédű ! ember Nagy András. Ami- \ kor azt mondtam neki, hogy \ a házassága történetét akarom \ megírni, kézzel-lábbal tiltako- ! zott. Hogy nincs abban sem- ! mi különös. Megszerették egy- \ mást, megesküdtek. Ennyi az ! egész. \ De valóban ennyi lenne? ! Nagy András szülei cseled- \ embereik voltak, öt gyerek ; pusztította a kenyeret — ha \ ikerült belőle elég. Mert elő- \ fordult, hogy nem jutott. Ö \ volt a legkisebb, s amikor az ; egyik szeme súlyosan megsé- \ rült, az egész család kétségbe- \ esett: mi lesz ebből a gyere'k- \ bői, se cselédnek, se gyárba < nem veszik fel. S megszüle- ■ tett a döntés, hogy taníttatni \ kellene. De bírja-e a család a \ nagy terhet, amit a taníttatás \ jelent? Polgáriba íratták be, {tanult — és dolgozott. Nyaran- | ként kereste meg a tanköny- í vekre valót. Apja a földosz- \ tűskor tizenöt hold földet ka- j pott. Könnyebb lett András í sorsa is, kereskedelmibe írat- í kozott be, s annak elvégzése £ után a Hitelszövetkezetnél lett % előadó, majd a megyei köz- % pont cégvezetője. Innét került { a Középgépipari Miniszté- í riumba. ahol úgy kezdte, mint £ segédelőadó s úgy jött el, mint csoportvezető. 1957 augusztu­sában került a Törökbálinti • Mechanikai Müvekhez, s az­óta ix itt van. A tervosztályt vezeti. ; — Hát ennyi az életrajzom j ,— mondja mosolyogva. — El f kellett mondanom ahhoz, hogy Monpl-magyar postaügyi egyezményt irtok alá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents