Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-20 / 116. szám
1959. MÁJUS 20. SZERDA "ü/CiHap 3 A SZÁMOK POLITIKÁJA A méhészek vándortanyáján Sokszor tűnődünk azon, mi minden történik napjainkban a dolgozókért. Azért, hogy munkájukat könnyebben, biztonságosabban végezhessék. Hogy újabb és újabb értelmét lássák munkájuknak. De ilyenkor leginkább általános, „megszokott” dolgokra gondolunk: mosógép kölcsönzésre, hogy megkönnyítsük a „második műszakot”. Vaigy új öltöző létesítése jut eszünkbe, új (fürdő építése, sportpálya avatása. Ahogyan a váci Forte-gyárban gondoskodnak a munkásokról,' ilyen esetekről ritkábban beszélünk. Az első percben talán nem is mindenki érzi ezt gondoskodásnak. Ha azonban mélvebben elemezzük, a kétkedőknek is rá kell jön- niök, a törődésnek egyik legszebb megnyilvánulásáról van szó. Különösen azok tudják ezt értékelni, akik valaha tanulni szerettek volna és nem lehetett. Vagy ha tanulhattak, sem törődött azzal senki: hogyan képezi tovább magát. A váci Forte-gyárban? Több mint ötszáz dolgozó van. Munkások, értelmiségiek. És a gyár vezetősége gondolt a holnapjukkal, a gyár fejlődésével. Ott nemcsak jelszó: „Aki nem akar lemaradni, annak szüntelen tanulni kell!”, hanem mindennapi gyakorlat. Pedig nekik elég nehéz a helyzetük, mert a szakmunkás utánpótlás nem ipari tanulók képzésével történik, hanem az iskolát elvégzetteket képezik át. Az ilyen szakmunkásképző tanfolyamon jelenleg is tizenöten tanulnak. Ezenkívül folyik a meósok, a csoportvezetők, a művezetők továbbtanulása is. A tanfolyamokat mindig vizsga követi. Technikumra idén tizenhármán jártak, a következő évre máris hét jelentkező van. A gyárban azonban nemcsak a szakmunkásképzéssel törődnek. Felsőbb szinten is lehetővé tették a továbbtanulást. A minisztérium 'kötelékében Indult számviteli , tanfolyamra öten járnak, két dolgozó pedig a statisztikai tanfolyam hallgatója. Mindezeken kívül nyelvtanulásra is lehetőséget nyújtanak. A felső fokún tizennégyen, az alsó tagozaton huszonötén tanulnak. Elég lenne csupán ennyi adatot közölni, hiszen már ezekből is kitűnik, hogy milyen gondot fordítanak ebben a gyárban a vezetők a dolgozók fejlődésére. De ezeken a számokon kívül még vannak beszédesebbek. Ha 1950-ig visz- szatekintünk, megláthatjuk, hogy a gyárvezetők fáradozása nem volt hiábavaló. Azóta negyvenhármán végezték el a technikumot, huszonnégyen az egyetemet és 75 dolgozó gimnáziumi érettségit tett. A vállalat szakmunkásai, valamint műszaki vezetői az átlagnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. A vállalt fejlődésnek megfelelően biztosították a műszaki vezetők utánpótlását. A gyárban sok a kiemelt munkáskáder is. Ha ezt a statisztikát vizsgáljuk, akkor is kedvező képet kapunk, mert például a húsz munkásból lelt osztályvezető közül tizennyolc érettségizett, egy része pedig megszerezte a mérnöki diplomát is. Ketten voltak csak. akik négy osztályt végeztek, de az idén ezek is kérték felvételüket a technikumba. A tizenhét üzemvezető közül egy jelenleg végzi a technikumot, a többiek egyéb szaktanfolyamra járnak. Hasonló a helyzet a politikai oktatás megszervezésénél is. A párttagságnak mintegy 75—80 százaléka részt vesz szervezett pártoktatásban, s a pártonkí- vüliek közül is szép számmal kapcsolódtak be a politikai oktatásba. A dolgozóknak mintegy hat százaléka csak az, amely nem hajlandó sem szakmai, sem politikai oktatásra járni, de ezek is részt vesznek a gyár rendezvényein, ismeretterjesztő előadásain. Csupán néhány olyan kétlaki munkásról beszélhetünk, akik .minden szabadidejüket földjük megművelésével töltik, s még szabadságra sem utaznak üdülőhelyre. Nem szeretnénk most ezzel az egy példával azt bizonyítani, hogy minden gyárunkban ilyen gonddal, szeretettel törődnek a dolgozók továbbtanulásával, életszínvonaluk emelésével. Ahol megértették, hogy az életszínvonal emelése szorosan összefügg a műveltség, a szaktudás állandó fokozásával: Vannak még olyan vállalataink, üzemeink, gyá* raink, ahol fel sem mérték statisztikailag sem, ki milyen képzettséggel rendelkezik, nemhogy még arra ösztönözték volna a munkásokat, hogy tanuljanak. A Váci Kötöttárugyár például kétszer annyi dolgozót foglalkoztat, mint a Fortegyár, a szakmunkások utánpótlását mégsem biztosították. Mindössze tizenegy ipari tanulójuk van. Szakmai továbbképző tanfolyamot nem is indítottak az üzemben. MűKábító, mézillattól terhes a levegő Újszilváson, a Fácr nos-erdö százholdas, hófehér díszben pompázó akácerdejc ben. A futó zápor nyomakán' itt-ott még esőcseppek hullanak a fák leveleiről, de a meleget árasztó napsugár csalogatására milliónyi szorgos méhecske átható zümmögéssel folytatja munkáját. Mézet gyűjtenek az akác fürtös, illatos virágaiból. A Fácános-erdő ezekben a napokban a vándorméhészek paradicsoma. A csendes nyár eleji éjszakákat teherautók zaja verte fel. ugyanis a méheket csak éjjel lehet szállítani, vagy szaknyelven szólva, vándorol- tatni. Pest, Szolnok és Békés megyéből, valamint a fővárosból a méhészeti szakcsoportok mintegy kilencven tagja költözött ide nyolc-tíz napra, csaknem ezer méhcsaláddal. A méhészek legtöbbje kivette szabadságának egy részét erre az időre, s május 25-ig Újszilváson tanyáznak. A kaptárokat lerakták a Szabó Lajos erdész kijelölte helyeken, s csendes izgalommal várják, hogyan látnak munkához a méhek. Méhészekkel beszélgetek, s járom velük az illatozó erdőt. Egy szikár, napbarnított arcú kovács, Filó László magyarázza lelkesen a méhészélet szépségeit és a várható kilátásokat. — Az idő kitűnő, az erdőt szaki és adminisztratív dolgozóikról készítettek kimutatást: kinek milyen végzettsége van, a munkásoknál azonban nem mérték fel. hol kellene a szakmai továbbképzésben segíteni. Ugyancsak kevés energiát fordítottak a politikai tanulás megszervezésére is. A gyáron belül csupán időszerű kérdések tanfolyama indult, s még a vezető beosztású műszakiak közül is sokan távolmaradnak a tanulástól. A Kötöttárugyár példáját csak azért említettem meg, hogy szembeállítsam a két váci gyárat, ahol a lehetőségek mindkét gyár számára ugyanazok. s mégis az egyik milyen lelkiismeretesen, felelőssége tudatában gondoskodik a dolgozók tanulásáról, míg a másik helyen teljesen megfeledkeztek róla. Cikkem jóformán csupa statisztikai adatból áll, mégis úgy érzem, szükséges mindezt papírra vetni, hiszen népgazdaságunk fejlődése előbb-utóbb minden vezetőtől megköveteli, hogy szakmailag képzett, politikailag művelt kádereket neveljen. A Forte-gyár példája bizonyítja: megvan arra a lehetőség, hogy mind a régebbi, mind a fiatalabb szakmunkások tudását bővítsük és felkeltsük a művelődés, a tanulás iránt azok érdeklődését is, akiknek különben eszükbe sem jutna. Bárány Imre, a Dunakeszi Járműjavító párttitkára Mihelyt a vándortanyára érkeznek a méhészek, megnézik nem szenvedtek-e kárt a családok: nem érte fagykár és sikerült az átteleltetés is — mondja Filó elvtárs. — Egy csoportban vagyunk itt, nekem 42, György Józsefnek 20, Csányi Istvánnak 15 és Nyári Jánosnak 35 család méhe van. Ismerkedünk, barátkozunk egymással és izgulunk, sikerül-e á vándoroltatás, — Egy-egy család általáGyörgy József. — Harmadik napja vagyok itt és csaknem tíz kilóval gyarapodtak kaptáraim. — A hét végén, ha ilyen marad az idő, megkezdjük a pergefésf — teszi hozzá Filó László. — Legalább kilenc-tíz mázsa Megoldódik a vízgond Érden Tavaly vízgazdálkodási társulás jött létve Érdligeten. Összeállóit a lakosság és egy rendkívül bővizű forrás fel- használásával törpevízművet építettek. Ehhez a munkához természetesen állami hitelt is igénybe vettek és a vízvezetéket szintén megépítették. Magában Érd községben ugyancsak van egy törpevízmű. amit azonban nem túl bő forrás táplál és így csak elhatárolt kis területet képes ellátni vízzel. A két vízmüvet még az idén összekötik és ezáltal mód nyílik a községen belül is a vízvezeték- hálózat fejlesztésére. Tekintettel arra, hogy több bő forrás áll rendelkezésre, elhatározták, egy-két éven belül fokozatosan tovább, egészen Parkvárosig építik ki a vízvezetéket, és töbib töripevíz- művet is létesítenek. Érd község vízellátása tehát néhány éven belül kielégítő lesz, villanyvilágításának fejlesztése azonban nehezebb probléma. Ahhoz, hogy az egész 5800 katasztrális hold beépített terület villanyvilágítást kapjon, még további 25 kilométer villanyhálózatot kell megépíteni. Ilyen nagyszabású munkára azonban a község egyedül nem vállalkozhat. Mindenesetre Érd is igyekszik fejleszteni villanyhálózatát, tavaly például 3500 méter hosszú új vezetéket, építettek, amelynek költségeit fele részben a községfejlesztési alap, fele részben pedig az érdekelt háztulajdonosok vállalták. Idén hasonló feltételek mellett újabb 3500 méteres vezetékkel bővítik a villany- hálózatot. Elégedetten vizsgálja Filó László a méztől súlyos kereteket. Gazdag pergetésre van kilátás ban 30—40 kilogramm mézet gyűjt az akácvirágzás ideje alatt — közli véleményét akácmézre számítok; A méz átadására szerződést kötöttünk mindannyian. Az árakIV//////////////////// Itt UCtytyök Cf VÁ&áhbcWi.'. ... minden nagyon szép, minden nagyon jó ... hangzik napjában sokszor a rádió hullámain az üzenet. S tényleg: minden nagyon szép ezen a vásáron. Hogy rögtön a szépséggel kezdjük: Sirály ... Sirály ... Sirály ... a gyönyörű szovjet luxuskocsi a vásár szenzációja. Valóban csodálatos masina. Az ember azt sem tudja, honnét csodálja, elölről, hátulról, oldalról? S nem érdektelenek a megjegyzések sem, amit a tengernyi csodáló elejt. Nagyon szép ... hihetetlen ... el sem férne az útjainkon... s így tdVább. S ha mór a gépkocsiknál tartunk, hadd mondjam el, hogy nagy sikere van a járműkiállításnak, s az Ikarus-család újszülöttjének is, a minden igényt kielégítő új autóbusztípusnak. De sokan nézik a nyugati cégek kocsijait is k A Sirály mellett ellesett beszélgetés: — Miért nincs kiírva az ára? — Éz nem eladói — Jól van. de akkor is kiírhatnák az árát! — Ne morogj már. Tán ha kinn lenne az ára. megvennéd? — Azt nem, de azé/• az ára* tudhatom... Megkezdődött az üzletkötés. Külföldi üzletemberek a vibrátortól kezdve a Gránit edénygyár készítményeiig már sok cikket lekötöttek. A komoly üzleteken túl, „maszek” üzletkötések is létrejönnek. Egy ilyennek voltam tanúja. Tíz év körüli kisfiú az egyik osztrák autóban megpillantott egy gyu- fásdobozt. Fellángolt benne a címkegyűjtő szenvedély, bekopogott a kocsi ablakán, s kéz- zcl-lábbal magyarázta, mit szeretne megkapni. Odaadták neki, de hát ajándékként csak nem fogadja el: nyújtotta a kezében levő léggömböt csereként. A kocsiban csak bólogattak, hogy nem ... nem ... De hát nemzeti büszkeség is van a világon; odakötötte a gyerek a léggömböt a kocsi antennájára .. * * A Szivárvány Áruház pavilonja körül állandóan hatalmas a tömeg. Itt árusítják azokat az apróbb fogyasztási cikkeket, amelyeket a külföldi kiállítók pavilonjában már megcsodálhatott a közönség. S hogy mekkora sikere van ennek a vásárnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy állandóan sorba kell állni, főként annak, aki szovjet vagy kínai cikket akar megvenni * Lengyel barátaink heliknp- terjének óriási sikere van. Rohan a tömeg, mert most száll fel, rohan, mert most fog le- szállni. S rohan, mert most szállnak ki belőle, illetve most szállnak be. Ha feldördül a jellegzetes motorhang, a fél vásár közönsége rphan. De a pilótának van humorérzéke. Lejött a géppel alacsonyra, lebegni kezdett, a tömeg összefutott, hogy: no, most... a pilóta pedig mintha leszállna, lejjebb hozta a gépet, s hirtelen felrántva eltűnt a magasban. Mintha csak pesti autóbusz lenne... Itt csíptem el az alábbi beszélgetést: — Mégsem az igazi! Nem viszik fel az embert! — Ha repülni akarsz, menj a MALÉV-géppel. — De én megfizetném .,. még ennyit se lehet... S én azon gondolkodám, hogyha a helikopter felvinne fizető utasokat, vajon mi lenne a következő kívánság? Ürraké ta? •k Az Orion pavilonjában mindenki a Munkácsy televízió iránt érdeklődik. Mindenki azt akar venni. A pár hónapja még sztárnak számító típusokra rá sem néznek... Ja kérem, múló dolog a népszerűség ... k Milyen jó dolog, hogy kiteszik az árucikkekre, mikor kerül forgalomba. Sok bosszúságtól menti meg ezzel az ipar és a kereskedelem a vásárlókat. Sőt, örömet is okoznak. Mert mellettem így sóhajtott fel egy férj: — Na végre, ez csak I960- ban kerül forgalomba ... Divatbemutató Is van a vásáron. Mindig nagy közönséggel. De egy dolog érthetetlen előttem: míg minden alkalommal a nők vannak nagy többségben, amikor a fürdőruhák bemutatójára kerül a sor, any- nyi férfit látni, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Vajon miért is? ★ Ha sűrűn lenne nálunk ilyen vásár, akkor a Ki mit gyűjt? klubban nyithatnának olyan szakosztályt, hogy; prospektus- gyűjtők. Mert a legtöbb vásárlátogató hóna alatt kilónyi prospektus lapul. Van ott csehszlovák tangóharmonika reklámfüzetétől kezdve kínai szerszámgépéig mindenféle és fajta. Tízféle nyelv, százféle áru ... hát számít valamit? A fontos az, hogy szépek, színesek, jó lesz a gyereknek otthon játszani... S hogy komoly dolog ez, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy két srác a szemem előtt cserélt: az egyik adott egy kínai plakátot, a másik adott érte három Jáwa-motort... persze csak papíron... k Hogy mit meg nem néznek az emberek! Született pestiek álldogáltak jó negyedórát a halászladik mellett. Olyan szakértő szemmel nézték végig, mintha legalábbis valamelyik halászszövetkezet vezetői lettek volna. Még az árát is megkérdezték. S amikor mindent tudtak, továbbálltak. hogy: megnézzék a síneken futó hatalmas darut... Mert itt nincs olyasmi, amit „nem érdemes megnézni’’... * Sok a borkimérés a vásárban. Hiszen jó a magyar bor. aki nem issza, még az is dicséri. De vajon kell-e ennyi borkóstoló? Ahol ráadásul annyit isznak egyesek, hogy részegek lesznek, s nem éppen épületes látványt nyújtanak.., Nem szólva arról, hogy akadékoskodnak is ... Miért szolgálnak ki részeg embert? k Idős parasztbácsika lépeget ki a kapun. Ott mennek mellette a rokonok, aztán az egyik nem állhatja, megkérdi: — Tetszett, Pista bácsi? — Hát — morfondíroz az öreg — mögtette. Csak hibája is van, mégpedig nagy! Összecsodálkozik a társaság, mi lelte az öreget, mi nem tetszett neki? Az meg megráncigálja a bajuszát. látom már, hogy valami kóiiésság készül, aztán kiböki: — Hát az a baja, hogy egyik pavilonjában se adnak pénzt... csak mindenütt elveszik az embertől... — mottó — gyünk, csupán a műlép árát drágálljuk. Kíváncsi vagyok, szeretik-e a mézet a méhészek; — Nem szeretjük — mondja mosolyogva Nyári János, és a többiek helyeslőén bólogatnak. — Több mint tíz éve méhészkedem, de még egy kanál mézet sem ettem. Legfeljebb egy-egy pohárka pálinkába teszek kis kanálnyit. Megmagyarázni, hogy miért nem szeretjük a mézet* nem tudnám; Lassan sötétedik. A hét végén a méhészek családtagjai is meglátogatják a vándortanyát és segédkeznek a pergetésnél. Mézeskannákat a földművesszövetkezettől kapnak, pergetője minden valamirevaló méhésznek van. S ha vége lesz az akácméz pergetésének, teherautóra rakják a kaptárakat és a Mátrába vándorolnak, a hegyes vidékekre, ahol még csak ezután kezdődik majd a virágzás. Június 10-re el- virágzik az akác. Utána a tarlóvirágokon próbálnak szerencsét, majd az ősszel megkezdik a téli átteleltetés előkészítését. Itt, a vándortanyán még nem gondolnak erre, most a „szüret”, a pergetés foglalkoztatja a méhészeket. Csekő Ágoston
