Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-16 / 88. szám

f«fT »IS f. V /í irla I) 1959. ÁPRILIS 16. CSÜTÖRTÖK Nagyszerű öntevékeny szín­játszó együttest láttunk a mi­nap. a nagykátai járási mű­velődési ház csoportját. Mi tette méltóvá ezt a kis társasá­got a dicsérő jelzőre? Nem el­sősorban szereplésük, hiszen az előadásnak voltak hibái, a színjátszók között is akadt re­mek, közepes és gyengébb (bár több jót számláltunk meg, mint rosszat), a rendezés sem élt mindenütt a Párizsi ven­dég szövegkönyve adta lehe­tőségekkel. Mégis nagyszerű ez az együt­tes egyszerűen azért, mert szívét-lelkét, tehetsége ja­vát, szabadideje egészét ad­ja és adta minden tagja azért, hogy másakat, a leg­eldugottabb falvaik népét is, szórakoztassa. Nagyszerű ez az együttes azért is, mert magjává lehet a nagy­kátai műkedvelő színjátszás új­jáéledésének. És nagyszerű, mert valóban járási csoport, már most, működésének kez­detén nemcsak a nagykátaia- kat vonzotta, hanem akad a gárdában bicskei, farmosi (ta­lán máshonnan való) tag is, aki már jelenleg, vagy majd ké­sőbb. egy-két esztendő múlva saját községében erőssége lesz a helyi színjátszó együttesnek. Mindezt azért soroltuk fel elöljáróban, mert — és erről nem a nagykátai öntevékeny színjátszók tehetnek — hal­lottunk olyan hangokat, hogy „Nagyszerű gárda ez, jobban játszanak, mint a faluszínház!” Éppen a szentmárt onkátai kultúrház udvarán magasztal­ta így egy néni az együttes né­hány tagját, akik kissé kétked­ve ugyan, de azért nagy öröm­mel fogadták a megkülön­böztetett elismerést. Mert a dicséret nagyon őszintén hangzott — őszinte is volt. Miről van szó? Arról az egyszerű elvről. evagy talán nem is elvről, hanem gyakor­latról, hogy mindenkinek a maga gyereke a legszebb, legsikerültebb. És Anatole France a modern irodalom ki- ■Cl emelkedőén éles logikájú s legtisztább stílusú íróegyé­nisége, Anatole France 115 év­vel ezelőtt, 1844. április 16-án, született. Kapcsolata a könyvekkel már szinte születésekor kez­dődik. Apja könyvkereskedő, szülőháza ablaka a Szajna- parti antikváriusok asztalaira nyílik. 15 éves korában nagy­atyja kiadatja egyik iskolai dolgozatát. Tanulmányai vé­geztével lektor lesz egy köz­ismert könyvkiadónál, majd könyvtáros és szerkesztő. Megismerkedik a parnasszis­tákkal, a francia költészet forrongó ifjúival, s maga is verseket ír Leconte de Lisle és Verlaine modorában, de hamarosan szakít a verssel a próza kedvéért. Talán a tá- gabb, szabadabb formát ke­reste szárnyaló gondolatai ki­fejezésére. S valóban, már első prózai írásai sokkal erő­teljesebb, eredetibb hangot szólaltatnak meg, mint leg­jobb versei. A Bonnard Syl­vester vétke akadémiai ki­tüntetést nyer, s főhősében, a könyvek városában élő öreg tudósban egy műveiben még többször visszatérő jellemet rajzol néhány önmagáról min­tázott vonással. A Thais-ban a görög filozó­fia ember- és szépségkultu­szával küzd a korai keresz­ténység aszkétikus életszemlé­lete ellen. Jellegzetes France-i alkotá­sok a Coignard abbét megszó­laltató művei (A Lúdláb ki­rálynő, Coignard abbé véle­ményei, Nyársforgató Jakab meséi). A szellemes bölcs, a gondolatszabadság és élvezet apostola, véleménye keserű és éles bírálat a tömegnyomorra és butaságra épült társada­lomról. Egyenes folytatásai ezek a francia irodalom Ra­belais—Voltaira-féle szkepti­kus vonalának. A Vörös liliommal jut el az író saját kora társadalmának merész bírálatáig. A Harma­dik Köztársaság ún. „tehetet­lenségi korát" éli, kifelé el­szigetelt, befelé ipari és pénz­ügyi megrázkódtatások közt hányódik. A Panama-botrány az egész társadalmat felka­varta, kormányok váltják egy­mást, amelyek elsőrendű fel­adatuknak a szocializmus elő­retörésének megfékezését tart­ják. A felelet erre a szocializ­mus erősödése és anarchista merényletsorozatok. Ezt a po­litikát és ezt a társadalmat állítja France átfogó keret­ként Therese grófné kettős szerelmi históriája köré. A szerelmi történet biztosítja a mű egységes szerkezetét, lé­lektani összhangiát. és alkal­mad ad az írónak egyrészt sajátos írói módszerei — tö­mörített arcképek, egy-egy motívum felvetése más-más helyzetben, fesztelen, de még hanyaggá nem lazított elmél­kedések — alkalmazására, másrészt kora részletes kriti­kai bemutatására. A lázadás vágya egyre vilá­elsősorban a szülők, rokonok, jó ismerősök és a község lo­kálpatriótái azok, akik nem fukarkodnak az elismerő számi, a hirtelen össze­hasonlítással, ha fiukról, uncfkaöccswkről. sógorukról vagy éppen szomszédjukról kell véleményt mondaniok. Őszinte telhát ez a vélemény, a szeretet mindent megszépítő szemléletéből fakad, csak ép­pen — nem valós, hogy a mű­kedvelők „jobban játszanak, mint a faluszínház színészéi, és olyan tehetséges a legmellé­kesebb öntevékeny szereplő is, hogyha színpadra lépne, hát már holnap főszerepet oszta­nának rá!” Csoda-e, ha az ilyen összeve­tés. a szuperlativuszokkal va­ló hajigálódzás — rendszeresen ismétlődve — megkavar né­hány. gyenge itélőké-pességű öntevékeny színjátszót?! Az a műkedvelő vesse reá­juk az első követ, akinek a mellkasát legalább tíz centi­vel nem szélesítené ki az- ef- | féle méltatás! ^ Mert minden rendben van ff addig, amíg csak dicsérik az ^öntevékeny együttest. Akár a ff, nagykátait, akár másikat. Ez ff a legszebb fizetsége a színját­szóiknak: tessék, amit csinál- ff nak, ismerjék el munkálka- ff dósuk hasznosságát, értékét. ff De ff f nagy kár lenne, ha különbö­ff zö összehasonlítások követ- ff kezményeként öntevékeny együtteseink megjeledkezné- ff nek eredeti feladataikról, ^ célkitűzéseikről (amelyek kö- ff zel sem teljesen azonosak a ff hivatásos együttesek céljai- | val és feladataival), egész- ff ségtelen versengésbe kezde- ff nőnek, sztárkultuszt alaikí- ff tanának ki a közösségi mun- ff ika helyett, f ff végül a sok dicshimnusz má- ff moréból keserű csalódások so- 4/ ra józanítaná ki őket. ^ Félreértésbe essék: a nagy- ff kátai együttes tagjai szeré- ff nyék, ismerik erejüket, képes- ^ Régeiket, nem vágynak szín- ff művészeti babérokra. Ők — ff helyesen — nem ünnepelt sztá- ff rok, „csak” egyszerű kulturá­- -Cfrilm, Színház., Jrúdalüm J ALVAJARO BONIFÁC főj címmel rövidesen új Femandel-filmen derülhet a magyar mozilátogató közönség. A filmben a népszerű francia ko­mikus detektívet játszik. V/S/S/S//SSSSSSSSS/S//SfS//S//SSS//fSSS//fS///S/f* Győri D. Balázs: 1 KUKAC Lomhán araszolgat, a föld megszürkül a teste nyomán. Még szemeit sem látod, csak Kis kupacok mutogatják, hol halad el, hol rágja a földet. Benne az életet is. Tegnap humusz volt a falatja, a trágva ad néki ma eledelt. Lomhán araszolgat, a föld megmozdul utána remegve. Undorodik a nappali fénytől, rejtik a görnyedt földkupacok. Tőled is fél, és kikerülne, mert ha meglátod, el taposod. Elena gyötrelmes vívódását, boldogtalan életét mesteri kéz­zel festi az író, s közben szinte észrevétlenül teremti meg a kisregény igaz drámai konflik­tusát az új tanító, a szépfiú, de üres lelkű Hanganu belépé­sével. A nagy boldogtalanság, amely eddig Elena szívében lakott, lassan oszladozni kezd. Hanganuban, ha nem is nagy szerelmét, az igazi férfit látja, de szabadítóját, aki kivezethe­ti az iskolaudvar kerítésén túl­ra — az emberek közé. Ám az író jól látja, hogy ab­ból a társadalomból, amelyben Elena él, nincs szabadulás. Hanganu csak szóval kínálja számára a szabadságot, de küzdeni csupán azért küzd, hogy a nőt megkaphassa. Mi­után célját elérte, mind keve­sebbet beszél az elutazásról, közcs jövőjükről. Elena az epedve várt szaba­dulás helyett csak hitvesi tisz­taságát veszítette el, és amikor lidöbben az őt ért máso lik n agy megaláztatásra, meg mindig van ereje arra, hogy két. gyermekével együtt újrt kezdje az életét. Hitetlen ereje abból táplálkozik, hogy az a bűnös társadalom, am.?'y idáig juttatta őt, már az utolsó najjait éli, s szinte kézzé.fog­ható közelségbe került a nagy vii radat. Szép és igaz mű Munl?anu könyve. Nem leírt szavai, de a hősök tettei vádolják a ko*t Hősei akár jók, akár rosszak — élő emberek. Érdekes, vonzó és egyben tanulságos olvasmány ez a könyv és csak köszönet illeti az Európa Kiadót, hogy meg­ismertette vele a magyar ol­vasóközönséget. — P — Meg zajlott a Duna, amikor né­hány héttel ezelőtt felavatták a megye száznegyvenötödik kultúrotthonát Szi­getmonostoron, s most a komp oldalá­hoz csobbanó habokat bearanyozó nap­sugár már nyarat Ígér. Az új "kultúrott­hon azóta a jólsikerült rendezvények egész sorát tudja már maga mögött. Játszott színpadán a Déryné Színház és a Pest megyei Petőfi Színpad együtte­se, szombat esti, vasárnapi táncmulat­ságok. televíziós adások, felnőtt, ifjú- szági és gyermek színjátszó csoportok és a tánccsoport próbái és bemutatói egyre inkább beszoktatták a község la­kosait a kultúrotthonba. amely lassan már szűknek is kezd bizonyulni, s egy­re égetőbb igényként jelentkezik a nagyteremnek közel tíz méterrel való megtoldása. Mindez a község egyik központi prob­lémájává vált, de nemcsak szavakban, hanem tettekben is, amit például bizo­nyít, hogy amikor tűzrendészet! szem­pontból kifogásolták, hogy a kályhák nincsenek körülvéve fémkorláttal, ak­kor szinte azonnal elkészült ez a kor­lát, anélkül, hogy egyetlen óráig is fennakadás következett volna be a kul­túrház elevenen pezsgő életében. És egyaránt részesei ennek az Öregek és a fiatalok, még azok a fiatalok is, akik eddig szombaton délután a leg­vadabb „jampis” öltözékekben mentek be Budapestre, hogy onnan csak vasár­nap délelőtt jöjjenek vissza olyan ál­A sziznegyrenötödik lapotban, amely semmilyen kétséget nem hagyott a szemlélőben afelöl, hogy milyen körülmények között töltötték a közbenső időt. Nos, ezek a fiatalok most otthon maradnak, és sokkal kultúrál- tabb módon szórakoznak, táncolnak és — mértékkel — isznak, mert kinek jut­na eszébe utazgatni akkor, amikor jól érezheti magát „otthon” is. Mert valóban azzá tette a szigetmo­nostori kultúrotthont ez a két, lelkes, agilis ember: a Jászai házaspár. Ezt a munkát a szeretetnek, a közmegbecsü­lésnek lépten-nyomon tapasztalható tanújelei közepette végzik, s ezek mel­lett a szakmai részeredmények mellett érezhető, hogy a községnek eddig rit­kán tapasztalható összefogása jött létre. Ezt mutatta az az előadás is, ame­lyet a megyei színjátszó seregszemlére mutattak be — ezúttal ötödször játszva Gárdonyi Géza: Fehér Anna című szín­darabját. Nagyon helyesen választott a csoport, amikor a hosszú szünet után meginduló színjátszómunkát közön­ségvonzó darabbal kezdte meg, s a helyes választást jólsikerült előadás követte. Most már csak arra kell vi­gyázni, hogy a csoport következő be­mutatójának kiválasztása és eljátszása is olyan jól sikerüljön, mint az indulás. Az első megállapítás, amit az elő­adás alapján dicséretként el kell mon­dani, hogy az epizód- és mellékszerep­lők ugyanolyan lelkesedéssel és mű­vészi ambícióval láttak hozzá alakítá­saik kidolgozásához, mint a főbb sze­repek eljátszol, s ez olyan egységes elő­adást eredményezett, amelyben min­denki a helyén volt, s ezt kevés szín- játszócsopórt előadásáról lehet elmon­dani. A rendező és a szereplők együt­tesen törekedtek a darab betyár-ro­mantikáját és érzelmi-drámai helyze­teit tisztán eljátszani, s ez — igen ke­vés kivétellel — sikerült is. A szereplők alakításainak elemzésére, de még csak neveik felsorolására is ke­vés a hely, illesse a dicséret magát az együttest, s hadd emeljem ki a főbb szereplők mellett a mértéktartásukban kitűnő, cigányokat alakító színjátszó­kat. A jelmezek és maszkok, továbbá a kellékek összeválogatása alapos gon­dosságot mutat, a díszletek alaprajzuk­ban helyesek, de színpadképben még nem utaltak eléggé a helyszínre, ennek oka azonban anyagiakra vezethető visz- sza. A csoport előadását a 1árási bemu_ tató alkalmából április 18-án, Duna- bogdányban játssza újra, bizonyára ott is hasonló, megérdemelt sikerrel. Földeák Róbert Dicsérni kell - de csak módjával * lis munkásak akarnak marad- f ni. önművelőik és népműve- ff lök. Szórakozva szórakozta- f tök. És így van ezzel a do- ff loggal műkedvelő együtte- ff seink túlnyomó többsége. ^ De még a mitológia Odys- ^ seusa is az árbochoz kötöztette ff magát, hogy ne szédüljön meg ff a szirének énekétől. Vajon az ff említett és ahhoz hasonló dí- ff cséretek, magasztalások, kár- ff téfcony összehasonlítások ha- ff tása nem vezet-e oda. hogy ha ff nem is az egész öntevékeny ff színjátszó mozgalmat, de egyes ^ csoportokat vagy színjátszó- ff kát rossz irányba vigyen? ff Vajon hol az árboc, amely- ff hez odakötözhetnénk az együt- ^ tesek hajójának kormányo- ff sait, hogy el ne térítsék a rá- ff juk bízott embereket a jó ff irányból? á V Egyetlen ilyen árboc van: az ^ alapos művészeti elemzés, a 4/ kendőzés nélkül való bírálat, | az együttes belső fegyelme és f jó vitaszelleme. ff És ahol még nem eléggé | érett a tagság arra, hogy ele- > mezzen, bírálja a saját munká- ^ ját, megvitassa az alakítások ff jó és rossz oldalait? Ott bi- ff zony fenyeget a veszély, ha ff nem ma, akkor holnap, ha ff nem holnap, akkor holnap- ff után. Attól függően, hogy mi- ^ lyen áradatban zúdítják a ^ színjátszókra a dicsérő jelzők ff seregét és mikor vetik össze a ^ szerény öntevékeny előadást ff és szereplőit esetleg éppen a | Nemzeti Színház parádés be- ff mutatójával és művészeivel. f, f> Dicsérni kell — rászolgál ff minden öntevékeny színjét- ff szó, mindenki, a!ki szabad- | idejét, pihenőnapját, estéit ff és nemegyszer éjszakáját is £ a népművelésnek, pontosab- ff ban a nép műveléséneik szén- \\ telt De csalk módjával: nem ff fukarkodva a valóban meg- f, levő erények méltatásával, ^ nem elhallgatva a hibákat, ff de legfőképpen nem magasz- f, talva a nemlétező erénye- ff két. f ff Ha igaz volt valaha a mon- ff dás, ebben az esetben százszor f, igaz: a jóból is megárt a sok! ff Garami László í _________________ i Modern Könyvtár köz- /i kedvelt sorozata újabb kis remekművel gazdagodott: a legifjabb román írónemze­dék egyik tehetséges tagjának, : Francisc Munteanu A pacsirta című kisregényével. A mű a második világháborút megelőző i esztendőkben és a háború [éveiben játszódik. Hőse Elena, [ egy szegény özvegyasszony ! leánya, akire szemet vet az is­kola új igazgatója, az élete de­lén túljutott Valeriu Benoaga. A leány — akinek taníttatását is az igazgató vállalja — hiá­ba tiltakozik e groteszk házas­ság ellen, amelyről jól tudja, [ soha nem hoz számára boldog- [ ságot, nem tehet semmit elle- \ ne. Valeriu megvásárolja a \ szegény asszonytól leányát, és [ Elenának már nem lehet más ! választása. j Vajon csak egy kiragadott, : szinte véletlen számba menő i esetet példáz művében az író? : Nem. Rövidlélegzetű írásában I a kapitalista Románia társa- : dalmának moráljáról rántja le \ a leplet, arról a társadalom- í ról, amelyben a legfőbb hata- \ lom a pénz, amelyért nem csu- ! pán a szerelem, de az emberek \ élete is megvásárolható, talán : csak egyetlen dolog nem: a \ boldogság. Elena sem lehet \ boldog soha Valeriu mellett, ; hiába a pénz, a szép otthon, s \ a családját minden kedvesség- \ get elhalmozó férfi. Százszorta • jobb lett volna egy rozzant ! kunyhóban, éhezve, fázva, kö- I römszakadtáig dolgozva, de \ igaz, mélységes szerelemmel. í Becsületessége hosszú ideig \ nem engedi, hogy változtasson \ boldogtalan életén. Hogy tani- j tó lehetett, Valeriunak köszön- I heti, s ha igaz szeretettel és \ szerelemmel nem is, de hála- ; val tartozik neki. FRANCISC MUNTEANU: A PACSIRTA V. gosabban támad fel a Jelen- f kori történetben. Céltudatos, ff tényeken alapuló vádirat ez 0 ^ burzsoá köztársasági rendszer ff ellen, hősében már él a szó- ff cializmus eljövetelébe vetett ff bizalom. Anatole France ek- $ kor már túllép irodalmi sze- 'f repén. Zola és Jaurés oldalán ff harcol Dreyfusért, szónoki be- ff szédei társadalmi problémák* ff kai foglalkoznak, gondosan ff stilizált, gúnnyal átszőtt, frá- $ zismentes fogalmazásban. A? ff Humanité-nak, megjelenése ff óta, állandó munkatársa. Min- ff den erejével segíti az 1905-ös ff forradalom után az orosz nép ff megsegítésének ügyét. Gorkij ff elítélése ellen az elsők között ff tiltakozik. ff y Hosszabb utazást tesz Dél- ff Amerikában és Észak-Afriká- 4 ban, majd 1913-ban Orosz- ff országba is ellátogat, Gorkij- ff jal rendszeres levelezést foly- ff tat. A világháború kitörésekor ff éles hangon tiltakozik a nagy- 4 ipar érdekeit szolgáló véron- 4 tás ellen, 1917-ben pedig lel- 4 késén üdvözli a Nagy Októ- ff béri Szocialista Forradalmat. ^ Aktív politikai szereplése ff műveiben is érezteti hatását. ^ A Pingvinek szigete a francia ff történelem szatirikus ábrázó- ^ lása. Az istenek szomjaznak ff pedig a kortárs szemszögéből ff mutatja be az 1793-as fórra- ff dalmi év jelentős eseményeit, ff Szókimondása a Pártütő an- ff gyalokban éri el csúcspontját, ff Az emberek és angyalok fan- ff tasztikus együttese segítségé- ff vei ostorozza a hazugságon és ff áruláson alapuló égi és földi 4/ rendet, amelynek megváltoz- ff tatása az angyaloktól sem $ várható. E műve nyomán ke- ff rül egyházi indexre Anatole £ France valamennyi munkája, ff A haladás melletti és a há- ff ború elleni bátor kiállása ff miatt sok támadás éri. Ezek $ elől könyvei közé vonul visz- ff sza. Utolsó műveiben ifjúkora ff emlékeit örökíti meg. (Péter- ff ke, Virágzó élet.) 1924-ben, 80 ff éves korában hal meg, France-ot, az írót — bár ff gyakran félreismerték, s csak ^ a szelíd, az antik szépségért ff rajongó humanistát látták ff benne — elismerték kortársai, ff A Francia Akadémia tagjává ff választotta. 1921-ben pedig ff irodalmi Nobel-díijal tüntet- ff ték ki. Az utolsó klasszikus ff néven emlegették őt az egy- ff korúak, mi a mai kor újszerű ff humanistáját látjuk benne, £ aki éleslátóvá teszi olvasóit és ff meagyűlölteti velük a búr- ff zsoá rendszer kegyetlenségét ff és hazugságát, s megszeretteti ^ az embert és az élet szépsé- ff geit. Eleinte a szegények és ff megalázottak méltóságát védi, | később felismeri a proletariá- ff tus erejében a béke egyetlen, ff igazi biztosítékát. Szkeptíciz- | musa nem közönyösség n vi- ff lóg ügyei iránt, ellenkezőleg, ff fegyver a haladásért vívott ff harcában. Gorkij azt írta róla: „Egy j antik filozófus lelke lakott % benne.” Dr. Fenyvesi Margit 4

Next

/
Thumbnails
Contents