Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

1959. Április 7. kedd Adrian HUMÁNUS TIGRISVADÁSZAT A Szovjetunióban nem öl­nek többé tigrist, sőt meg sem sebzik, hanem a Popov- féle különleges golyók segít­ségével ejtik fogságba. A go­lyók valóságos kis injekciós­tűk, amelyek egy perc alatt az izomzat teljes elernyedé­sét okozó diplocint tartalmaz­nak. A diplocirmal „kezelt” tigrist a vadász nyugodtan megközelítheti és ketrecbe zárhatja. Amikor búcsúztak az 1957-es évtől, már megérlelődött ben­nük a gondolat: brigádot ala­kítanak. Szóltak is Fónagy Bélának, a Diósdi Csapágy gyár KIS Z-t itkárának: — Úgy gondoljuk, ha össze­dolgozunk, többre megyünk. Hadd alakítsunk brigádot. Az új év első munkanapján már hivatalosan is munkához látott a gyár első KISZ export­brigádja: Inglis Mihály, a bri­gádvezető, Szoldi Jenő, Lipcsik Péter, Pónya János, Ludányi A természetbarátok felszabadulási emlékünnepsége a Vöröskő sziklánál A Magyar Természetbarát Szövetség vasárnap rendezi» meg hagyományos felszabadu­lási emlóktúráját a Leányfalu —Tahi feletti Vöröskő sziklá­hoz. Délben 1 órakor mintegy 10 000-es tömeg gyűlt össze a Vöröskő sziklánál. Az ünnep­séget Székely Miklós, a Ma­gyar Természetbarát Szövet­ség főtitkára nyitotta meg, majd a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Erős József, az MTBSZ elnökhe­lyettese mondott ünnepi be­szédet. Az ünnepi műsor keretében a Budapesti Keksz- és Ostya- gyár természetjáróinak ének­kara mozgalmi dalokat adott elő, majd a politikai, társa­dalmi és természetjáró szer­vezetek tagjai ünnepélyesen megkoszorúzták az emlékmű­vet. Ezután a már szosnbatoäi este megrendezett tájékozó­dási csapatverseny győztesei­nek és helyezettjeinek osztot­ták ki a díjakat. 250 turista­szakosztály küzdelmében az összetett versenyt a MAFC csapata nyerte 60 ponttal, a Bp. Szpartakusz (50 pont) és a BVSC (40,5 pont) előtt. Virágállvány: géppisztolyokból Bíróság elé kerül a gyilkos ellenforradalmár Lukács és Taldgás István. Kos­suth nevét vették fel. — Na fiúk, most aztán igyekezzünk, mert nem szabad szégyent val­lanunk — bíztatta őket a bri­gádvezető. Nem maradtak sokáig társta- kmul. Mások is életrevalónak találták a kezdeményezést és sorra alakították a brigádokat. Ma már 19 ilyen kisebb-na- gyobb munkaközösség végzj szervezetten a munkáját. Ahogy az már lenni szokott,' a második brigád megalakulá­sával egyidőben versengés kéz- dödött a gyárban. Figyelték egymás eredményeit és az már természetes, hogy egyik sem akarta lejjebb adni a másiknál. Egy idő után szervezett kere­teket kellett adni a verseny­nek. Szabályokat kellett alkot­ni, amelyekhez valamennyien igazodhattak. Alkottak is. Irányelvül szabták, hogy egyik versenyző brigádban sem fordulhat elő, hogy valaki a brigádtagok közül 98 százalék alatt teljesít. A brigádoknak különösen keli ügyelniük a munka minőségére — hangzik a második feltétel. A harmadik szerint a szerszámokkal is ta­karékoskodni kell. Az a brigád a jobb, amelyik a Legjobban kihasználja a munkához hasz­nálatos szerszámok élettarta­mát. Mindehhez hozzájön még, hogy a munkafegyelem tekin­tetében is példamutatóan kell nelytállniok a brigádoknak. A már említett Kossuth-bri- gád tagjai önként vállaltak egy ötödik feltételt is, amely szerint segítenek egy. egy olyan dolgozót, aki még gyakorlatlan a szakmában, hogy gyorsabban és minél job­ban elsajátíthassa a munka- fogásokat. — No és hogyan állt helyt a Kössuth-brigád az elmúlt év folyamán? — kérdeztük. — A negyedéves értékelé­sek szerint kétszer szerezte meg az első helyet a brigád -— kaptuk a választ. Érdekes sorravenni feltéte­lenként is teljesítésüket. Jó munkájukat bizonyítja, hogy 100—105 százalék között mo­zog átlagos teljesítményük. Ez nem egyesek kiemelkedő munkájából adódik, hanem kollektív teljesítmény, mert senki sem dolgozik száz szá­zalék alatt a brigád tagjai kö­zül. Jólesik hallani, amit mun­kájuk minőségéről mond a KISZ-titkár: — Minimális selejtjük van. A Gödöllői Kisállattenyésztés! Kutató Intézet baromfi­tenyésztési telepén néhány nap múlva átadják rendelteté­sének az új keltetőállomást. 1960-tól hetente 20—25 ezer nemesített csibét adnak a tsz-ek és gazdaságok részére > továbbtenyésztésre. r~ István f 700 jelenleg éA Az idén két, egyenként 2000 férőhelyes baromfinevelő telepet építettek az intézetben. Az új telepekre 2000 ma- gyarsarga, jól fejlett jércét szállítanak át tenyésztésre. ♦9— ♦ ♦♦ A mostani száz férőhelyes telepek helyét néhány év múlva a teljesen automatizált és gépesített, több ezer férőhelyes baromfinevelő telepek veszik át. Gödöllőn és az ország legtöbb tsz-ében. (Csekő felv.) ban. Látni akarnak. Mindent látni, semmit nem mulasztani. Pedig sokan közülük már nem először látják a hagyomá­nyos díszszemlét. S mégis, Minden esztendőben maradan­dó élményt jelent A katonákat egv kicsit sajnálják. Hogy „mennyit kel­tett szegényeknek gyakorolni”. S mindenki irigyli őket. Hogy milyen szépek, hogy milyen egyszerre mozdul kéz és láb, még a szuronyok hegyén is egyszerre villan a napsugár. A gyerekek. Talán ők a legiri- gyebbek. Ott ugrálnák a tanko­kon, s a szemle kezdetére vá­rakozó harcosok csak arra vigyáznak, nehogy összekenjék az ünneplőt a csemeték. Mert akkor verés lesz az ünnep vé­ge. Kilenc felé már embererdő a tér. A rendfenntartó munkás- őrök alig győzik az útbaigazí­tást. Hogy kinek hol a helye. A tömegben az időt kérdezge­tik. S hunyorognák a naptól. Mert az is dísz-fényt ont ma. Fürdik benne a tér, s amikor a dísz-zászlóaljak felsorakoz­nak, végigtáncol a tükörfé­nyesre tisztított fegyvereken. Távcsövek kerülnek elő a tö­megben, ismerős arcokat ke­resnek a katonák között. Nagy taps fogadja a térre érkező munkásőröket. Nagyon népszerű lett ez a „nem hiva­talos fegyvernem”, ahogy mel­lettem megjegyezte az egyik tréfás kedvű bácsi. Mert a hadsereg egy kicsit „hivatalos” intézmény is. De a munkás­őrök, akik munka után vállal­ják a kiképzés fáradalmait, még közelebb állnak az embe­rek szívéhez. Mert az önkéntes többletvállalásnak kellő tiszte­lete van. Nagy derültséget kelt, ami­kor a rendezők a fákon csü­csülő gyerekeket igyekeznek lecsalogatni. — Csak azért, nehogy leessenek — magya­rázzák, s az egyik még egy léggömböt s felkínál az egyik facsúcson üldögélő csemeté­nek, aki tényleg elég hajme­resztő pózban trónol odafenn. S kirobban a kacagás, amikor a gyerek lekiabál: engedje csak fel a bácsi, majd elka­pom. Fenn is marad, nem jön le semmi pénzért, onnét nézte végig a szemlét. Percnyi pontossággal érke­zik a honvédelmi miniszter. S az ezernyi harcos, tiszt egy­szerre végzett mozdulatai — a fogadás jobbról, a tisztelegj — elégedett szisszenést váltanak ki a nézőkben. S ennek az egységes cselekvésnek szimbo­likus jelentősége is van. Mert Így forr össze akarat és cse­lekvés, így forr össze ezernyi férfikéz hatalmas, acélos ököl­lé, a nép hadseregévé, amely lesújt arra, aki a népre támad. Sortűz remegteti a levegőt. A gyerekek hunyorognak, s a felnőttek szíve egy kicsit ösz- szeszorul. Tizennégy esztende­je utoljára dördültek a fegy­verek. Záróakkordként egy nép felszabadulásához. S a magyar himnusz elhangzása után a szovjet himnusz alatt mindenki azokra gondol, akik 1945-ben, s 1956-ban vérükkel, életük feláldozásával biztosí­tották, hogy ebben az ország­ban a nép legyen az úr. A felvonulás után ked­ves csoport verődött össze az egyik tribün körül. Szovjet tisztek és magyar munkások. Kézzel-lábbal folyt a „beszél­getés”, de megértették egy­mást. Mert ha a nyelv nem is, de az érzések közösek. Két szabad nép fiainak érzései. A kék tavaszi égen lök- hajtásos repülők suhannak, s hangjuk csak késve ér a fü­lekhez. S most nem számít a könnycsalogató nap, min­denki az eget kémleli. Mert ezek a suhanó gépek olyanok, mint a felszabadult nép sorsa. Szabadon szárnyalnak, repül­nek. előre. Mint a nép. amely tizennégy esztendeje elindult, s azóta is előre, mindig előre tart. A jobb holnap felé. a szocializmus felé! Tapsorkán fogadja a dísz- menetet verő zászlóaljakat. Melyik kapja a legnagyobb tapsot? Nehéz lenne eldön­teni. Olyan egyformán dübö­rög a tapsvihar. Talán a ha­tárőrök szép szál legényei? Vagy a hadihajósok? Csak a szemlebizottság tudja eldön­teni. Nem könnyű a dolguk. S a motoros alakulatok. Reszket a föld, amikor a her­nyótalpas vontatók kúsznak végig a betonon. Égnek me­redő ágyúcsövek, s vigyázzba merevedett kezelőszemélyzet. Impozáns kép. Ember és gép egységes fegyelme. Mert a vontatók orra hajszálnyira „belőtt”, ahogy ezt katonai szaknyelven mondják. Mintha vonalzóval húzták■ volna. Mindenki a tankokat várja a legjobban. S ezek a dübörgő acélszörnyek nagy tapsot is kapnak. Igaz, hogy odabenn nem hallják, de talán érzik... érzik odabenn a fiatal harcosok, hogy sikerük van. Hogy ff* szenek. Hogy büszkék rájuk A fiaikra. Vége a szemlének. oe csak lassan mozdulnak az emberek. Nem sietős. Mea’ hátha jön még valami... Es jön is, nagy riadalmat és de­rültséget keltve. A Köztiszta­sági Vállalat modern öntöző- kocsijai. s pillanatok alatt be­fellegzett a pornak. Figyel­messég volt. Dicséret érte. Friss pára tölti be a terét. Mint zápor után a friss le­vegő. Tavaszi illat. Igen. Ta­vasz. A tizenötödik szabad, boldog, vidám tavasz ... M. O. röatMuzL ünnep y Ha a megtűrt selejtet vesszük alapul, jóval az alatt van- ff nak. f. y No, és a szerszámtakarékos- í ság? ff Előkerülnek * hivatalos pa- í pírok, gyors számolás követ- ^ kezik és máris halljuk az ^ eredményt: ^ — Tavaly, az egész évben f, 45 ezer 600 forint értékű szer- ff számot takarítottak meg. y A teljesítmény, a munka ff minősége és ez az utóbbi í eredmény gondos munkára vall. Ezt nem lehet másképp ff csinálni, csak szorgalmas, fe- 'f gyelmezett munkával. A Kos- f, suth-brigád tagjai ilyen tekin- ff tetben is f. f, példamutatók. Késés, igazolatlan mulasztás. ff fegyelmezetlenség ismeretlen ^ fogalommá vált náluk. A iel- ff szavuk: í y — A munkaidő minden ^ percét hasznosan kell kihasz- ff nálni A gyakorlatlan dolgozók se- ^ gítésével sem vallottak szé- ^ gyent. Két ilyen dolgozóval, ff foglalkoztak az elmúlt évben, ff Mindketten 80—100 százalék ff között teljesítenek már. Lehetett volna-e a jó ^ munkának szebb elismerése, ^ mint amilyenben a Kossuth- ^ brigád tagjai részesültek fel- ^ szabadulásunk 14. évfordulója ^ I alkalmával? A brigád való- ^ mennyit tagját kitüntették és ^ megjutalmazták. Inglis Mi- ^ hály, a brigád vezetője kiváló ^ dolgozó jelvényt és 800 forint j pénzjutalmat, Taligás István ^ kiváló dolgozó jelvényt és 700 j forintot, Szoldi Jenő, Lipcsik ^ Péter és Pónya János a gyár- j ban alapított oklevelet és f 300—300 forint jutalmat ff kaptak. | Ludányi Lukács jelenleg ff katona. Az ő oklevelét és ff pénzjutalmát parancsnoká- | I nak küldték el. hogy adják ff át neki. Ludányi Lukácsot^ i most is brigádtagnak tartják ff •a többiek és katonai szolgá- ff lata idején is osztoznak vele £ sikereikbe*. Az elismerés í még jobban összekovácsolta ^ a brigád tagjait és további jó ff eredmények elérésére bűz- ^ dítja őket. Eddig sem mindig ^ ők voltak az elsők és ezután ff sem mindig ők lesznek. Má- ^ sok is igyekeznek. De ez nem ff gyengíti, ellenkezőleg, fokozza ff szorgalmukat. A mások síké- ^ reinek éppen úgy tudnak £ örülni, mint a sajátjuknak. | — farkas — '' Nagyüzemi baromfitenyésztés EGY A TIZENKILENC KÖZÜL Február 15-én az esti órák­ban a Pest megyei Rendőr- kapitánysághoz jelentés érke­zett: Solymár község határá­ban, a Szarvashegyen földbe­ásott holttestet találtak. A nyomozás azonnal meg­kezdődött. Egyetlen támpont . volt csupán, amelyen elindul­hattak: a holttest ruhája zse­bében egy gumibélyegzőt ta­láltak, „Edéi János’1 felirattal. A bravúros nyomozás eredményeként két hét leforgása alatt a tettes kézrekerült. így vallott Gombos László —Budapest, I., Mészáros u. 18. szám alatti lakos —, a gyil­kos. — 1954-től kezdve a gumi­ipari ktsz-ben együtt dolgoz­tam Edéi Jánossal, azóta is­merem őt. Az ellenforradalom idején az I. kerületi forradal­mi ifjúsági bizottságban tevé­kenykedtem. Tartottam a kö­vetkezményektől, s ezért disz- szidálni akartam. A felesége­met és más személyeket — _ tetemes összegek ellenében át ií Is segítettem a határon, de én ^ még vártam. Majd később í Edéi Jánossal megegyeztünk, 5 hogy közösen szökünk Nyu- £ gatra. 1958 augusztusára tér- 5 veztük a határátlépést. í / Arra biztattam Edéit, hogy > erre az időre gyűjtsön j pénzt, adja el ingóságait, / én majd gondoskodom a í többiről. — így is történt. Edéi kiló- ^ pett a munkahelyéről, én pe- ^ dig fizetés nélküli szabadságot ^ kértem augusztus 11—23-ig. } Közben meggondoltam a dől- £ got. Mást terveltem ki: Edéit ; elteszem láb alól. én pedig itt- ^ hon maradok. í A megbeszélés szerint $ augusztus 18-án délután talál- ; koztunk. Ezt megelőzően ki- $ mentem a helyszínre és kává- ; lasztottam azt a helyet, ahol i a tettet végrehajtom. Egy ' ásót is elhelyeztem a közel- $ ben. 18-án este együtt men- j tünk ki Solymár határába a / szarvashegyi Rózsika-forrás- í hoz, oda, ahová évek óta nya- J ranként családommal klrán- ; dúlni szoktunk. Magammal / vittem egy pisztolyt is. — H.’.szadikén öltem meg £ Edéit. Egymás mellett alud- £ tunk a szabadban, elsőnek ér : ébredtem. Ekkor közelről fejen-, majd szí- ; venlőttem őt. Még ezután j is mozgott. Ezért az ásó- ­val több Ízben fejbecsap- ; tam és utána elföldel- j tem. í Elszedtem tőle a pénzt— kö- ; rülbelül tízezer forintot —, a j karóráját és egyéb értékeit.' Utána hazamentem, s a kö­vetkező napokban az így szer­zett pénzt barátaimmal közö­sen elmulattuk. Eddig a vallomás, amely­ben a gyilkos szenvtelenül, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, ad számot borzalmas, tettéről, S mind emellett, még cinikus is. Az ügyész kérdésére — hogy az ellenforradalom óta rejtegetett hét géppisz­tolyt a több mint félezer töl­ténnyel együtt miért nem szolsáltátta be — Gombos így felelt­— Kérem, én a géppiszto­lyokból virágállványt akartam készíteni. — És a töltények? — Azokat is fel lehet hasz­nálni díszítésre — válaszolta pimaszul. Gombos László rablással párosult gyilkosság elkövetése, valamint egyéb bűncselekmé­nyei miatt rövidesen a bíróság elé kerül. y\\\\\v\\\\\\\\v\^^^^ Ragyogó, szikrázó tavaszi napsütés. Zászlólobogás, ten­gernyi ember. Ennyit vesz ész­re a felületes szemlélő az áp­rilis 4-i díszszemlén. De meny­nyivel több van ennél! Benn, a díszelgő egységek harcosainak, tisztjeinek, s a nézők ezreinek szivében. Egészen véletlenül aiuidtam össze Szekeres János­áéval. a .könnyűipar kiváló dol­gozójával. Ott szorongott a többi ezer és ezer ember kö­zött, ősz haját összekócolta a szél. s amikor arról kérdeztem, hogy nem fárad-e el, hiszen még csak fél kilenc, s csak tíz­kor kezdődik a szemle, nevet­ve válaszolta: — Dehogy fáradok... a fér­jem is itt van... illetve itt lesz... a veteránok között... ők nyitják meg a felvonu­lást ... A veteránok. Tapsorkán fo­gadta őket. S a szemek sar- í kában harmatos csillogás. [ Nagyszerűek voltak. Pedig [már nem könnyen mozdultak ; a lábuk egyszerre Az ősz fe- \ jek is szokatlanok díszszem- i lén. S a régi, tizenkilencet j zászlók! Kopott, nyűtt. sokat \ látott a selymük. De mennyire ■ friss mennyire élő az e.m- [ lék, amit felidéznek. [ A tér már nyolc felé bené- \ pesül. Az ízléses, de szerény : dekoráció mindennél jobban [ érezteti, hogy nem külsőségek- i ben. hanem belül, érzésekben i ünnepel a nemzet. Mert ez az ; igazi ünnep Az élelmesebbek [ — türelmetlenebbek — már ■ ott szoronganak az első sor-

Next

/
Thumbnails
Contents