Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

1959. Április 7. kedd

Adrian

HUMÁNUS

TIGRISVADÁSZAT

A Szovjetunióban nem ölnek többé tigrist, sőt meg sem sebzik, hanem a Popov- féle különleges golyók segítségével ejtik fogságba. A golyók valóságos kis injekcióstűk, amelyek egy perc alatt az izomzat teljes elernyedését okozó diplocint tartalmaznak. A diplocirmal „kezelt” tigrist a vadász nyugodtan megközelítheti és ketrecbe zárhatja.

Amikor búcsúztak az 1957-es évtől, már megérlelődött bennük a gondolat: brigádot alakítanak. Szóltak is Fónagy Bélának, a Diósdi Csapágy gyár KIS Z-t itkárának:

— Úgy gondoljuk, ha összedolgozunk, többre megyünk. Hadd alakítsunk brigádot.

Az új év első munkanapján már hivatalosan is munkához látott a gyár első KISZ exportbrigádja: Inglis Mihály, a brigádvezető, Szoldi Jenő, Lipcsik Péter, Pónya János, Ludányi

A természetbarátok felszabadulási emlékünnepsége a Vöröskő sziklánál

A Magyar Természetbarát Szövetség vasárnap rendezi» meg hagyományos felszabadulási emlóktúráját a Leányfalu —Tahi feletti Vöröskő sziklához.

Délben 1 órakor mintegy 10 000-es tömeg gyűlt össze a Vöröskő sziklánál. Az ünnepséget Székely Miklós, a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára nyitotta meg, majd a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Erős József, az MTBSZ elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet.

Az ünnepi műsor keretében

a Budapesti Keksz- és Ostya- gyár természetjáróinak énekkara mozgalmi dalokat adott elő, majd a politikai, társadalmi és természetjáró szervezetek tagjai ünnepélyesen megkoszorúzták az emlékművet.

Ezután a már szosnbatoäi este megrendezett tájékozódási csapatverseny győzteseinek és helyezettjeinek osztották ki a díjakat. 250 turistaszakosztály küzdelmében az összetett versenyt a MAFC csapata nyerte 60 ponttal, a Bp. Szpartakusz (50 pont) és a BVSC (40,5 pont) előtt.

Virágállvány: géppisztolyokból

Bíróság elé kerül a gyilkos ellenforradalmár

Lukács és Taldgás István. Kossuth nevét vették fel.

— Na fiúk,

most aztán igyekezzünk,

mert nem szabad szégyent vallanunk — bíztatta őket a brigádvezető.

Nem maradtak sokáig társta- kmul. Mások is életrevalónak találták a kezdeményezést és sorra alakították a brigádokat. Ma már 19 ilyen kisebb-na- gyobb munkaközösség végzj szervezetten a munkáját.

Ahogy az már lenni szokott,' a második brigád megalakulásával egyidőben versengés kéz- dödött a gyárban. Figyelték egymás eredményeit és az már természetes, hogy egyik sem akarta lejjebb adni a másiknál.

Egy idő után szervezett kereteket kellett adni a versenynek. Szabályokat kellett alkotni, amelyekhez valamennyien igazodhattak. Alkottak is.

Irányelvül szabták, hogy egyik versenyző brigádban sem fordulhat elő, hogy valaki a brigádtagok közül 98 százalék alatt teljesít. A brigádoknak különösen keli ügyelniük a munka minőségére — hangzik a második feltétel. A harmadik szerint a szerszámokkal is takarékoskodni kell. Az a brigád a jobb, amelyik a Legjobban kihasználja a munkához használatos szerszámok élettartamát. Mindehhez hozzájön még, hogy a munkafegyelem tekintetében is példamutatóan kell nelytállniok a brigádoknak.

A már említett Kossuth-bri- gád tagjai önként vállaltak

egy ötödik feltételt

is, amely szerint segítenek egy. egy olyan dolgozót, aki még gyakorlatlan a szakmában, hogy gyorsabban és minél jobban elsajátíthassa a munka- fogásokat.

— No és hogyan állt helyt a Kössuth-brigád az elmúlt év folyamán? — kérdeztük.

— A negyedéves értékelések szerint kétszer szerezte meg az első helyet a brigád -— kaptuk a választ.

Érdekes sorravenni feltételenként is teljesítésüket. Jó munkájukat bizonyítja, hogy 100—105 százalék között mozog átlagos teljesítményük. Ez nem egyesek kiemelkedő munkájából adódik, hanem kollektív teljesítmény, mert senki sem dolgozik száz százalék alatt a brigád tagjai közül.

Jólesik hallani, amit munkájuk minőségéről mond a KISZ-titkár:

— Minimális selejtjük van.

A Gödöllői Kisállattenyésztés! Kutató Intézet baromfitenyésztési telepén néhány nap múlva átadják rendeltetésének az új keltetőállomást. 1960-tól hetente 20—25 ezer nemesített csibét adnak a tsz-ek és gazdaságok részére > továbbtenyésztésre.

r~

István f 700

jelenleg

éA

Az idén két, egyenként 2000 férőhelyes baromfinevelő telepet építettek az intézetben. Az új telepekre 2000 ma- gyarsarga, jól fejlett jércét szállítanak át tenyésztésre.

♦9—

♦ ♦♦

A mostani száz férőhelyes telepek helyét néhány év múlva a teljesen automatizált és gépesített, több ezer férőhelyes baromfinevelő telepek veszik át. Gödöllőn és az ország legtöbb tsz-ében.

(Csekő felv.)

ban. Látni akarnak. Mindent látni, semmit nem mulasztani. Pedig sokan közülük már nem először látják a hagyományos díszszemlét. S mégis, Minden esztendőben maradandó élményt jelent

A katonákat egv kicsit sajnálják. Hogy „mennyit keltett szegényeknek gyakorolni”. S mindenki irigyli őket. Hogy milyen szépek, hogy milyen egyszerre mozdul kéz és láb, még a szuronyok hegyén is egyszerre villan a napsugár. A gyerekek. Talán ők a legiri- gyebbek. Ott ugrálnák a tankokon, s a szemle kezdetére várakozó harcosok csak arra vigyáznak, nehogy összekenjék az ünneplőt a csemeték. Mert akkor verés lesz az ünnep vége.

Kilenc felé már embererdő a tér. A rendfenntartó munkás- őrök alig győzik az útbaigazítást. Hogy kinek hol a helye. A tömegben az időt kérdezgetik. S hunyorognák a naptól. Mert az is dísz-fényt ont ma. Fürdik benne a tér, s amikor a dísz-zászlóaljak felsorakoznak, végigtáncol a tükörfényesre tisztított fegyvereken. Távcsövek kerülnek elő a tömegben, ismerős arcokat keresnek a katonák között.

Nagy taps fogadja a térre érkező munkásőröket. Nagyon népszerű lett ez a „nem hivatalos fegyvernem”, ahogy mellettem megjegyezte az egyik tréfás kedvű bácsi. Mert a hadsereg egy kicsit „hivatalos” intézmény is. De a munkásőrök, akik munka után vállalják a kiképzés fáradalmait, még közelebb állnak az emberek szívéhez. Mert az önkéntes többletvállalásnak kellő tisztelete van.

Nagy derültséget kelt, amikor a rendezők a fákon csücsülő gyerekeket igyekeznek lecsalogatni. — Csak azért, nehogy leessenek — magyarázzák, s az egyik még egy léggömböt s felkínál az egyik facsúcson üldögélő csemetének, aki tényleg elég hajmeresztő pózban trónol odafenn. S kirobban a kacagás, amikor a gyerek lekiabál: engedje csak fel a bácsi, majd elkapom. Fenn is marad, nem jön le semmi pénzért, onnét nézte végig a szemlét.

Percnyi pontossággal érkezik a honvédelmi miniszter. S az ezernyi harcos, tiszt egyszerre végzett mozdulatai — a fogadás jobbról, a tisztelegj — elégedett szisszenést váltanak ki a nézőkben. S ennek az egységes cselekvésnek szimbolikus jelentősége is van. Mert Így forr össze akarat és cselekvés, így forr össze ezernyi férfikéz hatalmas, acélos ököllé, a nép hadseregévé, amely lesújt arra, aki a népre támad.

Sortűz remegteti a levegőt. A gyerekek hunyorognak, s a felnőttek szíve egy kicsit ösz- szeszorul. Tizennégy esztendeje utoljára dördültek a fegyverek. Záróakkordként egy nép felszabadulásához. S a magyar himnusz elhangzása után a szovjet himnusz alatt mindenki azokra gondol, akik 1945-ben, s 1956-ban vérükkel, életük feláldozásával biztosították, hogy ebben az országban a nép legyen az úr.

A felvonulás után kedves csoport verődött össze az egyik tribün körül. Szovjet tisztek és magyar munkások. Kézzel-lábbal folyt a „beszélgetés”, de megértették egymást. Mert ha a nyelv nem is, de az érzések közösek. Két szabad nép fiainak érzései.

A kék tavaszi égen lök- hajtásos repülők suhannak, s hangjuk csak késve ér a fülekhez. S most nem számít a könnycsalogató nap, mindenki az eget kémleli. Mert ezek a suhanó gépek olyanok, mint a felszabadult nép sorsa. Szabadon szárnyalnak, repülnek. előre. Mint a nép. amely tizennégy esztendeje elindult, s azóta is előre, mindig előre tart. A jobb holnap felé. a szocializmus felé!

Tapsorkán fogadja a dísz- menetet verő zászlóaljakat.

Melyik kapja a legnagyobb tapsot? Nehéz lenne eldönteni. Olyan egyformán dübörög a tapsvihar. Talán a határőrök szép szál legényei? Vagy a hadihajósok? Csak a szemlebizottság tudja eldönteni. Nem könnyű a dolguk.

S a motoros alakulatok. Reszket a föld, amikor a hernyótalpas vontatók kúsznak végig a betonon. Égnek meredő ágyúcsövek, s vigyázzba merevedett kezelőszemélyzet. Impozáns kép. Ember és gép egységes fegyelme. Mert a vontatók orra hajszálnyira „belőtt”, ahogy ezt katonai szaknyelven mondják. Mintha vonalzóval húzták■ volna.

Mindenki a tankokat várja a legjobban. S ezek a dübörgő acélszörnyek nagy tapsot is kapnak. Igaz, hogy odabenn nem hallják, de talán érzik... érzik odabenn a fiatal harcosok, hogy sikerük van. Hogy ff* szenek. Hogy büszkék rájuk A fiaikra.

Vége a szemlének. oe

csak lassan mozdulnak az emberek. Nem sietős. Mea’ hátha jön még valami... Es jön is, nagy riadalmat és derültséget keltve. A Köztisztasági Vállalat modern öntöző- kocsijai. s pillanatok alatt befellegzett a pornak. Figyelmesség volt. Dicséret érte.

Friss pára tölti be a terét. Mint zápor után a friss levegő. Tavaszi illat. Igen. Tavasz. A tizenötödik szabad, boldog, vidám tavasz ...

M. O.

röatMuzL ünnep

y

Ha a megtűrt selejtet vesszük alapul, jóval az alatt van- ff nak. f.

y

No, és a szerszámtakarékos- í ság? ff

Előkerülnek * hivatalos pa- í pírok, gyors számolás követ- ^ kezik és máris halljuk az ^ eredményt: ^

— Tavaly, az egész évben f, 45 ezer 600 forint értékű szer- ff számot takarítottak meg.

y

A teljesítmény, a munka ff minősége és ez az utóbbi í eredmény gondos munkára vall. Ezt nem lehet másképp ff

csinálni, csak szorgalmas, fe- 'f gyelmezett munkával. A Kos- f, suth-brigád tagjai ilyen tekin- ff tetben is f.

f,

példamutatók.

Késés, igazolatlan mulasztás. ff fegyelmezetlenség ismeretlen ^ fogalommá vált náluk. A iel- ff szavuk: í

y

— A munkaidő minden ^ percét hasznosan kell kihasz- ff nálni

A gyakorlatlan dolgozók se- ^

gítésével sem vallottak szé- ^ gyent. Két ilyen dolgozóval, ff foglalkoztak az elmúlt évben, ff Mindketten 80—100 százalék ff között teljesítenek már.

Lehetett volna-e a jó ^ munkának szebb elismerése, ^ mint amilyenben a Kossuth- ^ brigád tagjai részesültek fel- ^ szabadulásunk 14. évfordulója ^ I alkalmával? A brigád való- ^ mennyit tagját kitüntették és ^ megjutalmazták. Inglis Mi- ^ hály, a brigád vezetője kiváló ^ dolgozó jelvényt és 800 forint j pénzjutalmat, Taligás István ^ kiváló dolgozó jelvényt és 700 j forintot, Szoldi Jenő, Lipcsik ^ Péter és Pónya János a gyár- j ban alapított oklevelet és f 300—300 forint jutalmat ff kaptak. |

Ludányi Lukács jelenleg ff katona. Az ő oklevelét és ff pénzjutalmát parancsnoká- | I nak küldték el. hogy adják ff át neki. Ludányi Lukácsot^ i most is brigádtagnak tartják ff •a többiek és katonai szolgá- ff lata idején is osztoznak vele £ sikereikbe*.

Az elismerés

í

még jobban összekovácsolta ^ a brigád tagjait és további jó ff eredmények elérésére bűz- ^ dítja őket. Eddig sem mindig ^ ők voltak az elsők és ezután ff sem mindig ők lesznek. Má- ^ sok is igyekeznek. De ez nem ff gyengíti, ellenkezőleg, fokozza ff szorgalmukat. A mások síké- ^ reinek éppen úgy tudnak £ örülni, mint a sajátjuknak. |

— farkas — ''

Nagyüzemi baromfitenyésztés

EGY A TIZENKILENC KÖZÜL

Február 15-én az esti órákban a Pest megyei Rendőr- kapitánysághoz jelentés érkezett: Solymár község határában, a Szarvashegyen földbeásott holttestet találtak.

A nyomozás azonnal megkezdődött. Egyetlen támpont . volt csupán, amelyen elindulhattak: a holttest ruhája zsebében egy gumibélyegzőt találtak, „Edéi János’1 felirattal.

A bravúros nyomozás eredményeként két hét leforgása alatt a tettes kézrekerült.

így vallott Gombos László —Budapest, I., Mészáros u. 18. szám alatti lakos —, a gyilkos.

— 1954-től kezdve a gumiipari ktsz-ben együtt dolgoztam Edéi Jánossal, azóta ismerem őt. Az ellenforradalom idején az I. kerületi forradalmi ifjúsági bizottságban tevékenykedtem. Tartottam a következményektől, s ezért disz- szidálni akartam. A feleségemet és más személyeket — _ tetemes összegek ellenében át ií Is segítettem a határon, de én ^ még vártam. Majd később í Edéi Jánossal megegyeztünk, 5 hogy közösen szökünk Nyu- £ gatra. 1958 augusztusára tér- 5 veztük a határátlépést. í

/

Arra biztattam Edéit, hogy >

erre az időre gyűjtsön j

pénzt, adja el ingóságait, /

én majd gondoskodom a í

többiről.

— így is történt. Edéi kiló- ^

pett a munkahelyéről, én pe- ^ dig fizetés nélküli szabadságot ^ kértem augusztus 11—23-ig. } Közben meggondoltam a dől- £ got. Mást terveltem ki: Edéit ; elteszem láb alól. én pedig itt- ^ hon maradok. í

A megbeszélés szerint $ augusztus 18-án délután talál- ; koztunk. Ezt megelőzően ki- $ mentem a helyszínre és kává- ; lasztottam azt a helyet, ahol i a tettet végrehajtom. Egy ' ásót is elhelyeztem a közel- $ ben. 18-án este együtt men- j tünk ki Solymár határába a / szarvashegyi Rózsika-forrás- í hoz, oda, ahová évek óta nya- J ranként családommal klrán- ; dúlni szoktunk. Magammal / vittem egy pisztolyt is.

— H.’.szadikén öltem meg £ Edéit. Egymás mellett alud- £ tunk a szabadban, elsőnek ér : ébredtem. Ekkor

közelről fejen-, majd szí- ;

venlőttem őt. Még ezután j

is mozgott. Ezért az ásó- val több Ízben fejbecsap- ;

tam és utána elföldel- j

tem. í

Elszedtem tőle a pénzt— kö- ; rülbelül tízezer forintot —, a j karóráját és egyéb értékeit.'

Utána hazamentem, s a következő napokban az így szerzett pénzt barátaimmal közösen elmulattuk.

Eddig a vallomás, amelyben a gyilkos szenvtelenül, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, ad számot borzalmas, tettéről, S mind emellett, még cinikus is. Az ügyész kérdésére — hogy az ellenforradalom óta rejtegetett hét géppisztolyt a több mint félezer tölténnyel együtt miért nem szolsáltátta be — Gombos így felelt— Kérem, én a géppisztolyokból virágállványt

akartam készíteni.

— És a töltények?

— Azokat is fel lehet használni díszítésre — válaszolta pimaszul.

Gombos László rablással párosult gyilkosság elkövetése, valamint egyéb bűncselekményei miatt rövidesen a bíróság elé kerül.

y\\\\\v\\\\\\\\v\^^^^

Ragyogó, szikrázó tavaszi napsütés. Zászlólobogás, tengernyi ember. Ennyit vesz észre a felületes szemlélő az április 4-i díszszemlén. De menynyivel több van ennél! Benn, a díszelgő egységek harcosainak, tisztjeinek, s a nézők ezreinek szivében. Egészen véletlenül aiuidtam össze Szekeres Jánosáéval. a .könnyűipar kiváló dolgozójával. Ott szorongott a többi ezer és ezer ember között, ősz haját összekócolta a szél. s amikor arról kérdeztem, hogy nem fárad-e el, hiszen még csak fél kilenc, s csak tízkor kezdődik a szemle, nevetve válaszolta:

— Dehogy fáradok... a férjem is itt van... illetve itt lesz... a veteránok között... ők nyitják meg a felvonulást ...

A veteránok. Tapsorkán fogadta őket. S a szemek sar- í kában harmatos csillogás.

[ Nagyszerűek voltak. Pedig [már nem könnyen mozdultak ; a lábuk egyszerre Az ősz fe- \ jek is szokatlanok díszszem- i lén. S a régi, tizenkilencet j zászlók! Kopott, nyűtt. sokat \ látott a selymük. De mennyire

■ friss mennyire élő az e.m- [ lék, amit felidéznek.

[ A tér már nyolc felé bené- \ pesül. Az ízléses, de szerény : dekoráció mindennél jobban [ érezteti, hogy nem külsőségek- i ben. hanem belül, érzésekben i ünnepel a nemzet. Mert ez az ; igazi ünnep Az élelmesebbek [ — türelmetlenebbek — már

■ ott szoronganak az első sor-