Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

1959. Április 3. péntek

prrr

MEG»'

Tágabb ho

Az elmúlt hetekben megvizsgáltuk már a ráckevei és a váci gimnázium érettségiző diákjainak továbbtanulási terveit. Ezúttal a nagykőrösi Arany János gimnáziumba látogattunk el. Itt a három negyedik osztályban hetvennyolcán érettségiznek majd az elkövetkező hónapokban, és közülük negyvennégy diák választotta a továbbtanulást. Héten máris beadták felvételi kérésüket az óvónő- illetve tanítóképzőbe.

Harmincöt diák egyetemen vagy főiskolán, kettő pedig katonatiszti iskolán szeretné tovább folytatni tanulmányait.

Ezúttal csak a harmincöt egyetemi, illetve főiskolai jelentkező terveivel foglalkozunk. elsősorban azért, mert itt, Nagykőrösön is hasonló jelenségekkel találkoztunk, mint Vácott és Ráckevén. A tovább tanulni szándékozó diákok túlságosan szűk perspektívát látnak csak maguk előtt.

A harmincöt diák közül tizenhárom pedagógusnak készük öt orvos szeretne lenni, öt pedig vegyész.

Az agráregyetemre mindössze csak ketten jelentkeztek, elektromérnöknek és gépészmérnöknek pedig csak egy-egy diák.

És egyetlen jelentkező sem akadt, aki bánya-, erdő-,'erősáramú-, építész- vagy éppen kultúrmérnök szeretne lenni.

Ügy gondoljúík, érdemes megvizsgálni, mi az oka ennek a jelenségnek. A diák a hibás vagy a szülői ház? Esetleg a pedagógusok helyes fel- világosító munkája hiányzik?

Kezdjük talán ez utóbbival. Zilahi Lajos, a gimnázium igazgatója személyesen is be széit az egyetemre, főiskolára készülő diákokkal, godt szívvel elmondhatjuk mindent megtett annak érdé- j; kében, hogy kiszélesítse a 1j diákok látókörét. Eredményt £ ia ért el, ha nem is olyat, 1j amilyet szeretett volna. Buc- 1j kó András például — akinek 1j az édesapja terme lő szőve tke- 1j zeti dolgozó — az ő javasba- 1j tára jelentkezett az agrár- 1j egyetemre. És elmondhatnánk 1j még néhány hasonló példát. 1j Többet azonban ő és a tana- 1j

rok sem tehettek. 1,

y

A hiba gyökere inkább oda- 1j haza, a szülői házban talál- í ható.

Nem egy helyen még ma is az édesanya vagy az édesapa tervezi meg gyermeke jövőjét — a maga elképzelése szerint. S ez a baj,

A szülői elképzelések ugyan- 'j is a legtöbb helyen abból az el- 1, gondolásból fakadnak, hogy a 1j gyerek jövendő hivatása máj- '' dán minél nagyobb anyagi jö- ; vedelmet biztosítson. S ez í az elképzelés majdnem min-; dig azzal párosul, hogy tiszta.! S aránylag könnyű állást kap- ‘

Nagy sikerrel mutatták be — mint megírtuk — a Budapest Varieté új műsorát, amelyben a ncvettetés legkiválóbb mesterei vonulnak fel, és szereznek három derűs órát a könnyű műfaj kedvelőinek. Képünk a műsor egyik legsikerültebb bohózatának, a Barátom a tábornok-nak egyik jelenetét mutatja be. Szereplői: Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Komái Mariann és Tabányi Mihály kitűnő zenekara.

S

záll az ének tömören,

egyöntetűen, betölti a kultúrotthon minden ze- gét-zugá t, némelyik csintalan dallamfoszlány még az ablakon is kimerészkedik, megállásra és fülelésre kényszerítve a késői járókelőket.

A vecsési énekkar próbál. Somogyi Lajos karnagy avatott kezekkel vezényli a kis csoportot, folyamok erőteljes zúgásává ötvözve össze az egyéni hangok egyenkénti csermelycsobogását. Olyan egyöntetűen mozdulnak az ajkak, any- nyira egy időben resdülnek a hangszálak, hogy akaratlanul is az egység mindenható. bűvös hatalmának a csoLírai gondolatok egy énekkari próbán

dálalába merülök.

S ha feltesz- szük a kérdést hogy vajon miért énekelnek ezek a teleszívű munkásemberek, a választ ebben az egységérzetben, a közös szépet-adás örömének felemelő nagyszerűségében kell keresnünk. Ok

ugyanis nem nagyon tudják meghatározni, hogy miért dalolnak, hogy miért áldozzák fel a nehéz napi munka után hetente kétszer még az estéjüket is.

A hatvankilenc éves Tóth Pista 'ácsi csak enu- ■vjit mond:

— Szerelek énekelni, ennyi az egész. Az éneklés az életem. Amíg élek. énekelni fogok.

Természetes, hogy ennyi az egész. Mégis, az a csillogó szempár, s az a telis- teli szív, amely nemcsak Tóth Pista bácsinak, de minden társának sajátja, többet hagy belesejtetni ebbe a szűkszavú válaszba, mint amennyi a szavak puszta értelme.

Többről van szó, nemcsak a: ének szereteté- ről. A magyar ember valóban szeret énekelni, ki a mezőn, ki a munkapad mellett dalolgat, de szép számmal vannak olyanok is. akik estérként a kocsmaasztal mellett

hódolnak éneklő szenvedélyüknek. A dalolási- vágyat tehát nemcsak az énekkarban lehet kielégíteni.

Mi hát az az erő, amely ilyen szép számban összehozza itt az embereket? Szereplési viszke- tegség, föltűnési vágy? Danes Jó- zsefné például azért járna át Monorról a próbákra, azért rabolna el népes családjától hetente két estét mert egész egyszerűen tündökölni akar? Nem. hiszen éppen az énekkari szereplés nem ad alkalmat az egyélű feltűnésre”, /

■'éző előtt a~ énekkar rém öreg és fiatal, rokonés ellenszenves, csinos és kevésbé csinos arcok összessége, hanem fogalom, amelyben a részelemeket a közös produkció egységesíti.

Szeretnek énekelni. A tizenhatéves Hracho- vina Ottilia éppoly lelkesedéssel, mint az ötven- egynéhány éves Iiatlaczky Ferenc, és így sorolhatnám el valamennyit. Szeretik a dalt, de nemcsak az éneket, hanem azokat is, akiknek énekelnek, szeretnek örömet szerezni embertársaiknak. S az ' ■edményeknek is őrösért örülnek A töméntelen •serleg, zászló éemlékplakett,

amely számos diadalútjukat do- kumentálja, nem egy-egy énekkari tag külön szerzeménye, hanem valamennyiek közös kincse.

Elnézem őket munka közben, s ez a csöndes szemlélődés soknál többet mond nekem róluk, mint a legaprólékosabb interjú. Éneküket hallgatva vágyom. hogy velük együtt én is apró kőkocka legyek a jövőbe ágazó, tágas utakban. Mert példájuk erre tanít engem.

.. .Még hazafelé, a pesti buszon is sokáig visszhangzik fülemben jelmondatuk: „Barátságra szólít rengő dalunk, küzdeni egymásért — ez a. '•e1 szavunk!”,

Baranyi Ferenc

milliói alakítják a történelmet.

Sokat írtam a könyvről, ahelyett, hogy a filmet elemeztem volna. De ami áll Karikás tizenkilences elbeszéléseire, áll részben az elbeszélések nyomán készült filmre is. Darvas József, a forgatókönyv írója és Makk Károly rendező megőrizték filmjükben Karikás Frigyes nemes pátoszát, könnyes derűjét, és e formai (de nem kis fontosságú) elemeken túl: filmszerű eszközökkel, kevés szóval — sok képpel, meg tudják mutatni a tömegek ébredését, a szervezettség erejét,- azt a nagyszerű — még bukásában is nagyszerű — kort, amelyet csupa nagybetűvel így kéne írnunk: MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG.

Az Igaz népi hős — sokkal inkább, mint a régebbi, a | személyi kultusz jegyeit ma- I gán viselő A harag napja cí- : mű filmben — itt áll elé- jbünk, Bihari József örökké i emlékezetes Korbély Jáno- i sában. Hogyan nő, hogyan | magasodik előttünk film- i kockáról filmkockára az egv~ iszerű cselédemberből lett vö- Iröskatona! Ingadozásaiban is i mennyire határozott, meny- |nyire céltudatos — és menynyire emberi. Ö már nem a ; félelem és gáncs nélkül való ; ..kommunista, lovag”, nem. ! Éppen hibáit, gyengeségeit, Ifélelmeit legyőzve lesz hőssé, Nagyszerű parancsnokká, aki I az összeomlás sötét éisza- I kájában is a felszabadulás hajnalát látja derengeni.

De éppen ez a nagyszerű alakítás sodorja a jelentéktelenség homályába a voltaképpeni címszereplőt, a Karikás Frigyest életre keltő Benkő Gyulát. Azzal, hogy a filmíró hű maradt Karikáshoz — hűtlenné lett hozzá. A szerény író — szerény hős marad a filmen is. Pedig ami az elbeszélések egyik- másikában a gáncsoskodók szemében talántán öndícsá- retnek tűnhetett vagy szerénytelenség volna, itt, a filmen hiányzik. Karikást nem rakták helyére, Korbély

A dandárkomisszár (Benkő Gyula) és az anarchista Nagy Jóska (Szirtes Ádám) párharca.

magasra nőtt alakja mellett elenyészik így a dandárkomisszár személye, eltörpül a munkáshős.

És — ki tudja miért — a film nemcsak hogy nem gazdagítja, de tovább szürkíti Karikás alakját. Ott, ahol az elbeszélésben ő maga mondja ki a döntő szót a dezertálófélben levő legénységnek: „Sorakozó!” — a filmben Korbély János vezényel; a komisszár csak afféle szégyenlős tacskó, máskor tehetetlenül szemlélődő statiszta mellette, mint például a zárójelenetnél, ahol a jövendő képét Korbély festi a haldokló Nagy Jóska ho- mályosuló szemei elé, és nem a vérbeli agitátor, a komiszszár elvtárs. Karikás csak bólogat és legfeljebb egy-egy halavány „igen”-nel támogatja öreg harcostársát.

És ha már Nagy Jóskáról esett szó: remekmívű anarchista legényt fői-mái Szirtes Ádám. Markáns, fékez- hetetlen, és habár jót akar, mégis ellentétbe kerül a fegyelmezett vörösparancsnokokkal. És itt érdemes megállni egy szóra. Karikás megírja, a film ábrázolja, hogy az ösztönös forradalmár, a fegyelmet nem tűrő fiú szembe kerül a reguláris vöröshadsereggel. Karikás azt is ábrázolja, hogy Nagy Jóska szenvedélyesen gyűlölte a burzsujt és szerette a proletárt, a nincstelen parasztot, a népet. Mégis — ez egyértelműen kiderül az elbeszélésből — Nagy Jóska ártott. Éppen ezért érthetetlen, miért kerekít a film a fináléban a haldokló Nagy Jóska feje fölé glóriát, miért sejteti azt, hogy a fé'-anar- tíhista csaoat szétoszlatára, a vezetők elfogatása csakis a felsőbb hadvezetésbe befurakodott ellenség műve volt.

Nem hiba nélkül való tehát A 39-es dandár, de olyan biztató kezded, amelyre, mint alapra, tovább lehet ékíteni, és amely az eddig méltatlanul agyonhallgatott, vasv énoen torzan ábrázolt hősi korszak nagyszerűségét rST-,- -- ^-oló új filmek alkotásán! lelkesít.

Garami László

Amikor _ talán egy esztendeje — először olvastam el Karikás Frigyes „A járatos ember” címmel jegyzett no- velláskötelét, azzal a gondo- ; lattal tettem le a könyvet, i hogy ezt még egyszer kézbe i kell vennem. Azóta nem egy- ; szer, de sokszor előszedtem a I sárga borítójú kötetet és bele- i beletorkoskoötam az elbeszé- ! lések valamelyikébe, élvezve : Karikás ízes nyelvezetét, a : történetek sodró izgalmát, ékes ; emberségét és legfőképpen ; azt a tiszta derűt, rendithe- ; tetlen optimista jövőbelátást, ; amely még a legtragikusabb i helyzetet ábrázoló írás sötét- 5 jét is bevilágítja.

$ Az Osztály győzni fog! — f mondja ki minden egyes el- í beszélésben a szerző —, a ^munkásosztály győzni fog, ha í rövidebb-hosszabb visszavo- í nulásra kényszerítik is. í A film a kötet anyagának {csak egy részét dolgozza fel !— érthetően, hiszen az írások (közel két évtizedet raknak ki í elbeszélés-mozaikokból —, a (Tanácsköztársaság idejének (hősi pátoszát, a magyar vö- J röskatonák bátor küzdelmét ; példázókat.

! Karikás éppen ezekben a í rövid, hite derűjével átszőtt ; történetekben fest történel- ; met. Önmaga szerepét szeré- ; nyen szürkítve (sajnos, ezzel ; a munkás-politikai komisszár \ alak ját is, a valóságtól el- ; térően. szürkére mázolja), ! szemünk előtt magasítja ! fel az egykori cseléd ; Korbély Jánost vöröspa- \ rancsnoikká, változtatja a ! megalkuvó szocdem. kőtnűve- ; seket harcosokká, és minden ; frázis, szólam, citátum nélkül ; elmondja: ime, valóban a tö- í megek, az emberek ezrei és

A 39-ES DANDAR

merkedik meg olyan fogalmakkal. mint az emberseg, a közösség érdeke, ott érti meg, hogy egymagában semmit nem ér az ember, csak akkor, ha mögötte áll a közösség mindenen átsegítő ereje.

Dubov nagyon ért a fiatalokhoz. Regényének minden sora bizonyítja ezt. Olyan hű tükrét adja a kamaszléiek alakulásának, hogy az ember akaratlanul is ráismer: tényleg, igen... igen, így volt... velem is így volt..;

Ljoska a regény végére révbe ér. De csak azért, mert szocialista társadalomban él, csak azért, mert a közösség gondja az, hogy az árva fiúkból ne csavargók, hanem emberek legyenek.

A Móra Ferenc Könyvkiadó választása szerencsés volt. Sok ilyen könyv kellene, amely szórakoztat, amely élvezetes olvasmány, s amely — feledhetetlen tanulság.

— m —

lwwwwvwwxwwwwwxwwWWWWWVM

0

" rvendetesee megszaporodtak azok a könyvek, me- i lyek az ifjú nemzedékhez ; szólnak, emellett nem is akár- \ hogyan, hanem a művész él- | vezetes, könnyed stílusában, i s ugyanakkor igen tanulságo- j san. igen jelentős nevelő ha- ; tással.

! Dubov könyve élvezetes ol- ; vasmány. Magam is egyvég- < tében olvastam el, mert Ljos- j ka sorsa, életének alakulása ; nemcsak azért izgalmas, mert j tele van cselekménnyel, ha- ! nem azért is, mert művészi, ; hiteles rajza egy formálódó, | alakuló fiatal életnek, ame- j lyet ezer felől érnek bshatá- J sok, s amely ezernyi összetevő £ eredményeként végül acéllá, £ igaz emberré kovácsolódiik. 1f Ljoska megszökik a gonosz 1j rokonoktól, akik anyja ha- £ lála után, a vagyon reményé- 1j ben magukhoz vették. Meg- 1j szöki-k és csavargó lesz belőle, 1j majd egy otthoniba kerül, s £ ott, sok más gyerek között í lép az új élet útjára, ott isN. DLBOV:

AZ ÁRVA FIÚ

| Épül a szabadtéri játékok |

5 színpada és nézőtere Szegeden \

\ f

^ A szegedi Dóm téren, amely (j § az ország legegységesebb, esz- 1j § tétikai és akusztikai szempont- 1j ^ ból leghatásosabb tere — nagy 1j ^ ütemben folynak az előkészü- ^ ^ letek a szabadtéri játékok fel- ^ i újításához. 1

% A műszaki létesítmények uj- ^ ^ szerűsége külön is kiemelkedő fj $ jelentőséget ad a művészeti ^ ^ színvonal mellett az 1959. jú- fj $ lius 25-től augusztus 16-ig meg- ^ § rendezésre kerülő szabadtéri íj ^ játékoknak. íj

\ A 600 négyzetméteres szín- ^ ^ pad számára 50 fényvető be- ^ ^rendezés biztosítja a korszerű J ^ szabadtéri színjátszás megvilá- J ^ gítási követelményeit. A 250 { ^ négyzetméteres háttért alkotó \ | vetítő vászon, újszerű vetített \ ^díszletek alkalmazására ad le-^ ^ hetőséget. S

^ A soronként emelkedő 6000! § ülőhelyes nézőtér alatt kerül- J ^ nék a hangcszlepok elhelye- : § zésre. A többcsatornás stereo- í ^ rendszerű hangközvetítő be- í ^ rendezés teszi lehetővé, hogy a j § szereplő mozgását a hang egy-: ^ idejűleg követi. !

Igaz, szép dolog, ha a ^ munkásédesanya gyermeké- ^ bői orvos, a parasztfiúból ^ gyógyszerész vagy tanár lesz. ^ Mégis, sokkal reálisabb lenne ^ a kép, ha §

az egyetemet végzett pa- ^ rasztfiú, hazatérve, szülő- ^ faluja agrármérnöke vagy ^ éppen állatorvosa lenne, ^ vagy az erőműnél dolgo- ^ zó édesapa fiából az erő- ^ mű mérnöke.

De így? Ősszel, a felvételi | vizsgák után jó néhány diák $ csalódottan veszi tudomásul, ^ hogy az idén már nem kerül- § hét be az egyetemre. Talán $ jövőre... És megkezdődik * ^ kapkodás: mit csináljak a kő- ^ vetkező őszig? |

Mindez elkerülhető lenne, | ha jobban megosztana az egyes $ egyetemi fakultások között a ^ jelentkezők aránya. Ezt bizc- ^ nyitják az elmúlt évi tapasz- § tálatok, ezért is .-jelentkeztek $ most kilencen újra a tavaly ^ érettségizettek közül. Többek s között a kitűnő rendű Gábo* £ Anna, a tavalyi Arany Jáno* 1j osztály legjobb tanulója, aki £ ennek ellenére sem kerülhetett ^ be az elmúlt őszön az orvos; 1, egyetemre. ^

Még néhány nap hátra van | a jelentkezések lezárásáig. ^ Nem sok idő, de arra talán ele- 1j gendő, hogy a tovább tanuló ^ diákok még egyszer megfon 1j tolják: jól választottak-e. S | ez nemcsak a nagykőrösi ^ gimnazistákra vonatkozik, ha- í nem a megye valamennyi most ^ érettségiző középiskolás diák- ^ jára is. ;

Frukner Pál ;

jón majd a fiatal. Mert ugyebár a nagy erőművek, bányák vagy építkezések — különösen a mélyépítkezések — nem könnyű, nem is olyan tiszta munkahelyek, mint például a tanári katedra, az orvosi rendelő, a gyógyszertár vagy éppen a laboratórium. S e cél érdekében már esztendők óta beszélnek gyermekükkel, próbálják a maguk elképzelése szerint megterveztetni velük jövőjüket.

Csak helyeselni tudjuk a szülőknek azt a törekvését, hogy nem egyik napról a másikra, hanem akár hosszú esztendőkön át tudatosan nevelik gyermeküket arra, hogy az életben megállják a helyüket. A baj csak ott kezdődik, hogy ez a nevelés nem elé'g megfontolt, s gyakran figyelmen kívül hagyja az élet kö vetelményeit. Azt. hogy

amíg az orvosi, tanári vagy az elektromérnöki karon a jelentkezők száma sokszorosan meghaladja az igényeket, addig más egyetemi fakultásokon gyakran kevés a jelentkező.

Pedig egyre több nehézipari vegyészmérnökre, erősáramú elektromérnökre, bányamérnökre vagy agrármérnökre van szükség. S éppen e pályákra nem hívják fel a szülők gyermekeik figyelmét.

Ami pedig még különösebb: ezeknek a szülőknek a legnagyobb része munkás és paraszt. A harmincöt jelentkező között ugyanis tizenkettő a paraszt- és hat a munkásszái’- mazású diák, a négy értelmiségi közül három pedig peda- gögusszülők gyermeke.

Nem gyerekjáték