Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

1959. Április 3. péntek prrr MEG»' Tágabb ho Az elmúlt hetekben megvizs­gáltuk már a ráckevei és a váci gimnázium érettségiző diákjainak továbbtanulási ter­veit. Ezúttal a nagykőrösi Arany János gimnáziumba lá­togattunk el. Itt a három ne­gyedik osztályban hetvennyol­cán érettségiznek majd az el­következő hónapokban, és kö­zülük negyvennégy diák vá­lasztotta a továbbtanulást. Hé­ten máris beadták felvételi kérésüket az óvónő- illetve ta­nítóképzőbe. Harmincöt diák egyetemen vagy főiskolán, kettő pe­dig katonatiszti iskolán szeretné tovább folytat­ni tanulmányait. Ezúttal csak a harmincöt egyetemi, illetve főiskolai je­lentkező terveivel foglalko­zunk. elsősorban azért, mert itt, Nagykőrösön is hasonló jelenségekkel találkoztunk, mint Vácott és Ráckevén. A tovább tanulni szándékozó diá­kok túlságosan szűk perspek­tívát látnak csak maguk előtt. A harmincöt diák közül ti­zenhárom pedagógusnak ké­szük öt orvos szeretne lenni, öt pedig vegyész. Az agráregyetemre mind­össze csak ketten jelent­keztek, elektromérnöknek és gépészmérnöknek pedig csak egy-egy diák. És egyetlen jelentkező sem akadt, aki bánya-, erdő-,'erős­áramú-, építész- vagy éppen kultúrmérnök szeretne lenni. Ügy gondoljúík, érdemes megvizsgálni, mi az oka en­nek a jelenségnek. A diák a hibás vagy a szülői ház? Eset­leg a pedagógusok helyes fel- világosító munkája hiányzik? Kezdjük talán ez utóbbival. Zilahi Lajos, a gimnázium igazgatója személyesen is be széit az egyetemre, főisko­lára készülő diákokkal, godt szívvel elmondhatjuk mindent megtett annak érdé- j; kében, hogy kiszélesítse a 1j diákok látókörét. Eredményt £ ia ért el, ha nem is olyat, 1j amilyet szeretett volna. Buc- 1j kó András például — akinek 1j az édesapja terme lő szőve tke- 1j zeti dolgozó — az ő javasba- 1j tára jelentkezett az agrár- 1j egyetemre. És elmondhatnánk 1j még néhány hasonló példát. 1j Többet azonban ő és a tana- 1j rok sem tehettek. 1, y A hiba gyökere inkább oda- 1j haza, a szülői házban talál- í ható. Nem egy helyen még ma is az édesanya vagy az édesapa tervezi meg gyer­meke jövőjét — a maga el­képzelése szerint. S ez a baj, A szülői elképzelések ugyan- 'j is a legtöbb helyen abból az el- 1, gondolásból fakadnak, hogy a 1j gyerek jövendő hivatása máj- '' dán minél nagyobb anyagi jö- ; vedelmet biztosítson. S ez í az elképzelés majdnem min-; dig azzal párosul, hogy tiszta.! S aránylag könnyű állást kap- ‘ Nagy sikerrel mutatták be — mint megírtuk — a Budapest Varieté új műsorát, amelyben a ncvettetés legkiválóbb mesterei vonulnak fel, és szereznek három derűs órát a könnyű műfaj kedvelőinek. Képünk a műsor egyik legsike­rültebb bohózatának, a Barátom a tábornok-nak egyik je­lenetét mutatja be. Szereplői: Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Komái Mariann és Tabányi Mihály kitűnő zenekara. S záll az ének tömören, egyöntetűen, be­tölti a kultúrott­hon minden ze- gét-zugá t, néme­lyik csintalan dal­lamfoszlány még az ablakon is ki­merészkedik, meg­állásra és fü­lelésre kénysze­rítve a késői já­rókelőket. A vecsési ének­kar próbál. So­mogyi Lajos karnagy avatott kezekkel vezény­li a kis csopor­tot, folyamok erő­teljes zúgásává ötvözve össze az egyéni hangok egyenkénti cser­melycsobogását. Olyan egyönte­tűen mozdulnak az ajkak, any- nyira egy idő­ben resdülnek a hangszálak, hogy akaratlanul is az egység minden­ható. bűvös ha­talmának a cso­Lírai gondolatok egy énekkari próbán dálalába merü­lök. S ha feltesz- szük a kérdést hogy vajon miért énekelnek ezek a teleszívű mun­kásemberek, a választ ebben az egységérzet­ben, a közös szépet-adás örö­mének feleme­lő nagyszerűsé­gében kell ke­resnünk. Ok ugyanis nem na­gyon tudják meg­határozni, hogy miért dalolnak, hogy miért ál­dozzák fel a ne­héz napi munka után hetente két­szer még az es­téjüket is. A hatvankilenc éves Tóth Pista 'ácsi csak enu- ■vjit mond: — Szerelek éne­kelni, ennyi az egész. Az ének­lés az életem. Amíg élek. éne­kelni fogok. Természetes, hogy ennyi az egész. Mégis, az a csillogó szem­pár, s az a telis- teli szív, amely nemcsak Tóth Pis­ta bácsinak, de minden társának sajátja, többet hagy belesejtetni ebbe a szűkszavú válaszba, mint amennyi a sza­vak puszta értel­me. Többről van szó, nemcsak a: ének szereteté- ről. A magyar ember valóban szeret énekelni, ki a mezőn, ki a munkapad mel­lett dalolgat, de szép számmal vannak olyanok is. akik estér­ként a kocsma­asztal mellett hódolnak ének­lő szenvedélyük­nek. A dalolási- vágyat tehát nemcsak az ének­karban lehet ki­elégíteni. Mi hát az az erő, amely ilyen szép számban összehozza itt az embereket? Sze­replési viszke- tegség, föltűnési vágy? Danes Jó- zsefné például azért járna át Monorról a pró­bákra, azért ra­bolna el népes családjától heten­te két estét mert egész egy­szerűen tündö­kölni akar? Nem. hiszen éppen az énekkari szerep­lés nem ad al­kalmat az egyélű feltűnésre”, / ■'éző előtt a~ énekkar rém öreg és fiatal, rokon­és ellenszenves, csinos és kevés­bé csinos arcok összessége, ha­nem fogalom, amelyben a rész­elemeket a közös produkció egysé­gesíti. Szeretnek éne­kelni. A tizen­hatéves Hracho- vina Ottilia épp­oly lelkesedéssel, mint az ötven- egynéhány éves Iiatlaczky Ferenc, és így sorolhat­nám el vala­mennyit. Szere­tik a dalt, de nemcsak az éne­ket, hanem azo­kat is, akiknek énekelnek, sze­retnek örömet szerezni ember­társaiknak. S az ' ■edményeknek is őrösért örülnek A töméntelen •serleg, zászló é­emlékplakett, amely számos diadalútjukat do- kumentálja, nem egy-egy énekkari tag külön szer­zeménye, hanem valamennyiek kö­zös kincse. Elnézem őket munka közben, s ez a csöndes szem­lélődés soknál többet mond ne­kem róluk, mint a legaprólékosabb interjú. Énekü­ket hallgatva vá­gyom. hogy velük együtt én is ap­ró kőkocka le­gyek a jövőbe ágazó, tágas utak­ban. Mert példá­juk erre tanít engem. .. .Még haza­felé, a pesti buszon is so­káig visszhang­zik fülemben jel­mondatuk: „Ba­rátságra szólít rengő dalunk, küzdeni egy­másért — ez a. '•e1 szavunk!”, Baranyi Ferenc milliói alakítják a történel­met. Sokat írtam a könyvről, ahelyett, hogy a filmet ele­meztem volna. De ami áll Karikás tizenkilences elbeszé­léseire, áll részben az elbe­szélések nyomán készült filmre is. Darvas József, a forgatókönyv írója és Makk Károly rendező megőrizték filmjükben Karikás Frigyes nemes pátoszát, könnyes de­rűjét, és e formai (de nem kis fontosságú) elemeken túl: filmszerű eszközökkel, kevés szóval — sok képpel, meg tudják mutatni a tömegek ébredését, a szervezettség erejét,- azt a nagyszerű — még bukásában is nagyszerű — kort, amelyet csupa nagy­betűvel így kéne írnunk: MAGYAR TANÁCSKÖZ­TÁRSASÁG. Az Igaz népi hős — sokkal inkább, mint a régebbi, a | személyi kultusz jegyeit ma- I gán viselő A harag napja cí- : mű filmben — itt áll elé- jbünk, Bihari József örökké i emlékezetes Korbély Jáno- i sában. Hogyan nő, hogyan | magasodik előttünk film- i kockáról filmkockára az egv~ iszerű cselédemberből lett vö- Iröskatona! Ingadozásaiban is i mennyire határozott, meny- |nyire céltudatos — és meny­nyire emberi. Ö már nem a ; félelem és gáncs nélkül való ; ..kommunista, lovag”, nem. ! Éppen hibáit, gyengeségeit, Ifélelmeit legyőzve lesz hőssé, Nagyszerű parancsnokká, aki I az összeomlás sötét éisza- I kájában is a felszabadulás hajnalát látja derengeni. De éppen ez a nagyszerű alakítás sodorja a jelenték­telenség homályába a volta­képpeni címszereplőt, a Ka­rikás Frigyest életre keltő Benkő Gyulát. Azzal, hogy a filmíró hű maradt Karikás­hoz — hűtlenné lett hozzá. A szerény író — szerény hős marad a filmen is. Pedig ami az elbeszélések egyik- másikában a gáncsoskodók szemében talántán öndícsá- retnek tűnhetett vagy sze­rénytelenség volna, itt, a filmen hiányzik. Karikást nem rakták helyére, Korbély A dandárkomisszár (Benkő Gyula) és az anarchista Nagy Jóska (Szirtes Ádám) párharca. magasra nőtt alakja mellett elenyészik így a dandárko­misszár személye, eltörpül a munkáshős. És — ki tudja miért — a film nemcsak hogy nem gaz­dagítja, de tovább szürkíti Karikás alakját. Ott, ahol az elbeszélésben ő maga mondja ki a döntő szót a dezertáló­félben levő legénységnek: „Sorakozó!” — a filmben Korbély János vezényel; a komisszár csak afféle szé­gyenlős tacskó, máskor te­hetetlenül szemlélődő sta­tiszta mellette, mint pél­dául a zárójelenetnél, ahol a jövendő képét Korbély festi a haldokló Nagy Jóska ho- mályosuló szemei elé, és nem a vérbeli agitátor, a komisz­szár elvtárs. Karikás csak bólogat és legfeljebb egy-egy halavány „igen”-nel támogat­ja öreg harcostársát. És ha már Nagy Jóskáról esett szó: remekmívű anar­chista legényt fői-mái Szir­tes Ádám. Markáns, fékez- hetetlen, és habár jót akar, mégis ellentétbe kerül a fegyelmezett vörösparancs­nokokkal. És itt érdemes megállni egy szóra. Karikás megírja, a film ábrázolja, hogy az ösztönös forradal­már, a fegyelmet nem tűrő fiú szembe kerül a reguláris vöröshadsereggel. Karikás azt is ábrázolja, hogy Nagy Jóska szenvedélyesen gyű­lölte a burzsujt és szerette a proletárt, a nincstelen pa­rasztot, a népet. Mégis — ez egyértelműen kiderül az el­beszélésből — Nagy Jóska ár­tott. Éppen ezért érthetetlen, miért kerekít a film a finá­léban a haldokló Nagy Jós­ka feje fölé glóriát, miért sejteti azt, hogy a fé'-anar- tíhista csaoat szétoszlatára, a vezetők elfogatása csakis a felsőbb hadvezetésbe befura­kodott ellenség műve volt. Nem hiba nélkül való te­hát A 39-es dandár, de olyan biztató kezded, amelyre, mint alapra, tovább lehet ékíteni, és amely az eddig méltatlanul agyonhallgatott, vasv énoen torzan ábrázolt hősi korszak nagyszerűségét rST-,- -- ^-oló új filmek alkotásán! lelkesít. Garami László Amikor _ talán egy esz­tendeje — először olvastam el Karikás Frigyes „A járatos ember” címmel jegyzett no- velláskötelét, azzal a gondo- ; lattal tettem le a könyvet, i hogy ezt még egyszer kézbe i kell vennem. Azóta nem egy- ; szer, de sokszor előszedtem a I sárga borítójú kötetet és bele- i beletorkoskoötam az elbeszé- ! lések valamelyikébe, élvezve : Karikás ízes nyelvezetét, a : történetek sodró izgalmát, ékes ; emberségét és legfőképpen ; azt a tiszta derűt, rendithe- ; tetlen optimista jövőbelátást, ; amely még a legtragikusabb i helyzetet ábrázoló írás sötét- 5 jét is bevilágítja. $ Az Osztály győzni fog! — f mondja ki minden egyes el- í beszélésben a szerző —, a ^munkásosztály győzni fog, ha í rövidebb-hosszabb visszavo- í nulásra kényszerítik is. í A film a kötet anyagának {csak egy részét dolgozza fel !— érthetően, hiszen az írások (közel két évtizedet raknak ki í elbeszélés-mozaikokból —, a (Tanácsköztársaság idejének (hősi pátoszát, a magyar vö- J röskatonák bátor küzdelmét ; példázókat. ! Karikás éppen ezekben a í rövid, hite derűjével átszőtt ; történetekben fest történel- ; met. Önmaga szerepét szeré- ; nyen szürkítve (sajnos, ezzel ; a munkás-politikai komisszár \ alak ját is, a valóságtól el- ; térően. szürkére mázolja), ! szemünk előtt magasítja ! fel az egykori cseléd ; Korbély Jánost vöröspa- \ rancsnoikká, változtatja a ! megalkuvó szocdem. kőtnűve- ; seket harcosokká, és minden ; frázis, szólam, citátum nélkül ; elmondja: ime, valóban a tö- í megek, az emberek ezrei és A 39-ES DANDAR merkedik meg olyan fogal­makkal. mint az emberseg, a közösség érdeke, ott érti meg, hogy egymagában semmit nem ér az ember, csak akkor, ha mögötte áll a közösség min­denen átsegítő ereje. Dubov nagyon ért a fia­talokhoz. Regényének min­den sora bizonyítja ezt. Olyan hű tükrét adja a kamaszléiek alakulásának, hogy az em­ber akaratlanul is ráismer: tényleg, igen... igen, így volt... velem is így volt..; Ljoska a regény végére révbe ér. De csak azért, mert szocialista társadalomban él, csak azért, mert a közösség gondja az, hogy az árva fiúk­ból ne csavargók, hanem em­berek legyenek. A Móra Ferenc Könyvkiadó választása szerencsés volt. Sok ilyen könyv kellene, amely szórakoztat, amely élvezetes olvasmány, s amely — feled­hetetlen tanulság. — m — lwwwwvwwxwwwwwxwwWWWWWVM 0 " rvendetesee megszaporod­tak azok a könyvek, me- i lyek az ifjú nemzedékhez ; szólnak, emellett nem is akár- \ hogyan, hanem a művész él- | vezetes, könnyed stílusában, i s ugyanakkor igen tanulságo- j san. igen jelentős nevelő ha- ; tással. ! Dubov könyve élvezetes ol- ; vasmány. Magam is egyvég- < tében olvastam el, mert Ljos- j ka sorsa, életének alakulása ; nemcsak azért izgalmas, mert j tele van cselekménnyel, ha- ! nem azért is, mert művészi, ; hiteles rajza egy formálódó, | alakuló fiatal életnek, ame- j lyet ezer felől érnek bshatá- J sok, s amely ezernyi összetevő £ eredményeként végül acéllá, £ igaz emberré kovácsolódiik. 1f Ljoska megszökik a gonosz 1j rokonoktól, akik anyja ha- £ lála után, a vagyon reményé- 1j ben magukhoz vették. Meg- 1j szöki-k és csavargó lesz belőle, 1j majd egy otthoniba kerül, s £ ott, sok más gyerek között í lép az új élet útjára, ott is­N. DLBOV: AZ ÁRVA FIÚ | Épül a szabadtéri játékok | 5 színpada és nézőtere Szegeden \ \ f ^ A szegedi Dóm téren, amely (j § az ország legegységesebb, esz- 1j § tétikai és akusztikai szempont- 1j ^ ból leghatásosabb tere — nagy 1j ^ ütemben folynak az előkészü- ^ ^ letek a szabadtéri játékok fel- ^ i újításához. 1 % A műszaki létesítmények uj- ^ ^ szerűsége külön is kiemelkedő fj $ jelentőséget ad a művészeti ^ ^ színvonal mellett az 1959. jú- fj $ lius 25-től augusztus 16-ig meg- ^ § rendezésre kerülő szabadtéri íj ^ játékoknak. íj \ A 600 négyzetméteres szín- ^ ^ pad számára 50 fényvető be- ^ ^rendezés biztosítja a korszerű J ^ szabadtéri színjátszás megvilá- J ^ gítási követelményeit. A 250 { ^ négyzetméteres háttért alkotó \ | vetítő vászon, újszerű vetített \ ^díszletek alkalmazására ad le-^ ^ hetőséget. S ^ A soronként emelkedő 6000! § ülőhelyes nézőtér alatt kerül- J ^ nék a hangcszlepok elhelye- : § zésre. A többcsatornás stereo- í ^ rendszerű hangközvetítő be- í ^ rendezés teszi lehetővé, hogy a j § szereplő mozgását a hang egy-: ^ idejűleg követi. ! Igaz, szép dolog, ha a ^ munkásédesanya gyermeké- ^ bői orvos, a parasztfiúból ^ gyógyszerész vagy tanár lesz. ^ Mégis, sokkal reálisabb lenne ^ a kép, ha § az egyetemet végzett pa- ^ rasztfiú, hazatérve, szülő- ^ faluja agrármérnöke vagy ^ éppen állatorvosa lenne, ^ vagy az erőműnél dolgo- ^ zó édesapa fiából az erő- ^ mű mérnöke. De így? Ősszel, a felvételi | vizsgák után jó néhány diák $ csalódottan veszi tudomásul, ^ hogy az idén már nem kerül- § hét be az egyetemre. Talán $ jövőre... És megkezdődik * ^ kapkodás: mit csináljak a kő- ^ vetkező őszig? | Mindez elkerülhető lenne, | ha jobban megosztana az egyes $ egyetemi fakultások között a ^ jelentkezők aránya. Ezt bizc- ^ nyitják az elmúlt évi tapasz- § tálatok, ezért is .-jelentkeztek $ most kilencen újra a tavaly ^ érettségizettek közül. Többek s között a kitűnő rendű Gábo* £ Anna, a tavalyi Arany Jáno* 1j osztály legjobb tanulója, aki £ ennek ellenére sem kerülhetett ^ be az elmúlt őszön az orvos; 1, egyetemre. ^ Még néhány nap hátra van | a jelentkezések lezárásáig. ^ Nem sok idő, de arra talán ele- 1j gendő, hogy a tovább tanuló ^ diákok még egyszer megfon 1j tolják: jól választottak-e. S | ez nemcsak a nagykőrösi ^ gimnazistákra vonatkozik, ha- í nem a megye valamennyi most ^ érettségiző középiskolás diák- ^ jára is. ; Frukner Pál ; jón majd a fiatal. Mert ugye­bár a nagy erőművek, bá­nyák vagy építkezések — kü­lönösen a mélyépítkezések — nem könnyű, nem is olyan tiszta munkahelyek, mint pél­dául a tanári katedra, az or­vosi rendelő, a gyógyszertár vagy éppen a laboratórium. S e cél érdekében már esztendők óta beszélnek gyermekükkel, próbálják a maguk elképzelé­se szerint megterveztetni velük jövőjüket. Csak helyeselni tudjuk a szülőknek azt a törekvését, hogy nem egyik napról a másikra, hanem akár hosszú esztendőkön át tudatosan ne­velik gyermeküket arra, hogy az életben megállják a helyü­ket. A baj csak ott kezdődik, hogy ez a nevelés nem elé'g megfontolt, s gyakran figyel­men kívül hagyja az élet kö vetelményeit. Azt. hogy amíg az orvosi, tanári vagy az elektromérnöki karon a jelentkezők száma sok­szorosan meghaladja az igényeket, addig más egye­temi fakultásokon gyakran kevés a jelentkező. Pedig egyre több nehézipari vegyészmérnökre, erősáramú elektromérnökre, bányamér­nökre vagy agrármérnökre van szükség. S éppen e pá­lyákra nem hívják fel a szü­lők gyermekeik figyelmét. Ami pedig még különösebb: ezeknek a szülőknek a leg­nagyobb része munkás és pa­raszt. A harmincöt jelentkező között ugyanis tizenkettő a paraszt- és hat a munkásszái’- mazású diák, a négy értelmi­ségi közül három pedig peda- gögusszülők gyermeke. Nem gyerekjáték

Next

/
Thumbnails
Contents