Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
■Minn SEREGSZEMLÉN Kocsis András Kossuth- díjas szobrászművész életnagyságánál nagyobb két szobor kompozíciójával szerepel a VII. magyar képzőművészeti kiállításon. A neves szobrász hosszú évtizedek óta a nyár nagy részét Nagymaroson tölti. A költői szépségű környék körülöleli a dunaparti falut, amelynek „alkotó háza” is bizonyítja a művészek komoly vonzódását. A képzőművészeti aiap gondozásában levő kellemes otthon széles teraszával a szemközt fekvő romantikus Visegrádra tekint. Néhány év óia sok alkatónak nyújt lehetőséget, hogy gond nélkül, néhány hétig csak művészetének élhessen. Kocsis András, a Műcsarnok kiállításán szereplő és Debrecen számára készült románemlékmű tervének fő alakja egyszerű és mégis kifejező megmintázásával bizonyítja a művész kitűnő képességeit. A 6zobor erőteljes és zárt formaKocsis András román-emlékmű tervének női főalakja. képzésű; a nagyvonalúan megfogalmazott drapéria alatt szinte érezni a szép asszonyi test biztos felépítését. Májust szimbolizálja a művész, a rákospalotai Széchenyi lakótelep park-szobrával. Az életteljes fiatal női figura lendületes munka, az alkotónak jó szerkesztési adottságait árulja el. Raszter Károlyt, Munká- esy-díjas grafikusművészünket gyermekkori élményei kötik erős szálakkal Nagymaroshoz és így jóformán évente többször is hazalátogat. A fiatal művész-pedagógus a Képző- művészeti Főiskolán a sokszoDarázs Endre: MODERN MIOCÉN A Nap egy hosszú zsinóron Lámpását a mélybe bocsátja S az udvarunk, ez az ódon, Folyékony unalommal teli tárna Mindenféle meglepetéseket tartogat, Göcsörtös rákokat, barázdás pókokat, Penész-színű őshalakat — Csak a ritka, kis aranyhal: Néhány hét-nyolc éves, fürtös angyal. Ez itt még az őstenger maradványa: Egy kihalásra ítélt társadalom Kukkant ki néha az ablakokon S sosem az utcára Mindig az udvar íele S miként egy ásatag cápa Foghíjas koponyája, ügy világít elő egy tönkrement ügyvéd feje. Nagykereskedő külsejű teknőcök Tekintete csak a tűzfalig ődöing S odalent, mint mélytengerek kékes lidérce, Kávéfőzők fénye lobban a mélybe S mint halódó őslény Elhaló basszusa: Felhördül a Szabad Európa.;; Én, a kétszobás lakás zátonyán Várom e maradvány lassú apadását. Gőz szállong a kútból és néha Csontomig jár át — Még jó, hogy odakint a korunkkal-teli utcák Folyókként rohannak S betemetik az idők finom iszapjával Ezt a kicsiny, maradvány-társadalmat. PRUKNER PÁL: AZ UTOLSÓ ÉJSZAKA VISEGRAD (RöUer Henrik felvétele) I Néhány héttel ezelőtt m. \ tam az Álmatlan éveik című \ új magyar játékfilmet és ki- \ mondhatatlanul örültem, hogy ^ ilyen teljes képét kapom e \ harcokban edződött város, ^ Csepel történetének. A na- pókban mégis úgy éreztem: $ hiányos ez a film. Daru Lati jós őrnagy özvegyével és két § árvájával beszélgettem. Annak 5 az embernek a családjával, aki \ 1956. Október 24-én az életét ^ áldozta fel Csepelért. \ Elmondom. Ügy érzem, kö- $S telességem ... ^ — Kossuth-rádió, Budapest, it Tizenkilenc óra huszonöt § perc. Magyar népzenét köz- § vetítünk ... $ — Zárd le kislányom, ide^ gesít. \ Az Izabella utcai szoba- ^ konyhás lakásban lógó fejjel ^ üldögélt a konyhaasztal mel- § lett a két gyerek: Jutka és {! Kati. Az asszony ott téblábolt \ körülöttük. Már másodszor \ melegítette a vacsorát, de em- ^ bere még mindig ikésett. ^ Jutka a konyhaajtóhoz lé- ?: pett. 'kibámult rajta, talán jön ?! már az apjuk, de a folyosó S üres volt és nép télén. ^ — Mondd, miért vannak íj annyian az utcán? — fordult § hirtelen anyjához. — És miért Asszonya hozzábújt 9 — Féltelek... — Higgyél nekem, Ilonkám. Nem vagyak már gyerek. — Tudom. Tizenkilenc esztendeje élünk együtt. Még soha nem éreztem azt a szorongó érzést, amit ma este. — Mire felébredsz, elmúlik maid... Nehezen aludtak el ezen az éjszakán. Még nem jutottak túl az első álmon, amikor csengettek. Rokonok érkeztek. Feleségének nővére és annak férje volt a késői látogató. — Most azonnal velünk jössz, Lajos — szólt az asz- szony és tolta befelé a szobába, hogy öltözzön hamar. — Ugyan, hová mennénk. Bözsikém? És miért? A férfi válaszolt. — Ostromolják a rádiót, Ledöntötték a Sztálin-szobrot. Lehet, hogy nemsokára jönnek érted is ... Már Ilonka is fenn volt, meg a két gyerek. Csa:k az utolsó szavakat hallották, de az éppen elég ok volt a sírásra. — Velük kell menned, Lajos! — kérte esengön a férjét. Mosolyogva ölelte át a két megrémült asszonyt. — Ugyan, ti csacsik. Nem lesz itt semmi baj! Hiába volt minden. Kérés, könyörgés nem használt. Daru Lajos hajthatatlannak bizonyult. A két rokon csalódottan távozott. Hosszú félórába telt. míg újra elcsendesült a kis lakás. Nem sókáig. Daru Lajos újabb csengetésre ébredt. Kaszta Ferenc százados állt az ajtóban. — Riadó! Irány Csepel! Perc, s már útrakészen búcsúzott szeretteitől. — Nagyon vigyázz a gyerekekre! — csókolta meg síró asszonyát. — Holnap este találkozunk! — Vigyázzon rá, Ferenc, nagyon vigyázzon rá! — kérte az asszony Kaszta századost. Mire a két gyerek felriadtt « kiabálják, hogy az oroszok rosszak? Közben nyílott az ajtó. Ott állt előttük az apjuk. Magas, szép szál ember. Az egyenruha még sudárabbá tette. Állt az ajtóban. Arca gondterheltnek látszott, de csupán egy pillanatra. Amint tekintetével végigsímogatta a három kedves arcot, a szeme már nevetett. A két gyerek szinte repült apja nyakába. Daru Lajos gyengéden ölelte ( át a lányokat, aztán kétszer is megforgatta őket, úgy gyönyörködött bennük. Az asszony csak állt, még mindig szótalan. Tekintetében az öröm még riadtsággal keveredett. Amit az asszonynak hosz- szú félóra alatt sem sikerült elérni, az most pillanatok alatt valósággá vált. A szobában behúnyta aprócska csillagszemét a lámpa és oda- kinn. a konyhában bomlott líci újra a fény. Az asszonyt nem lehetett héhány tréfás szóval kifizetni. Pedig mindent elkövetett, hogy megnyugtassa ■— Rémeket látsz, Ilonkám. Holnap reggelre újra békesség lesz!- — szólt és kedvesen magához húzta. III. RÉSZ rosító grafikai technikákat tanítja. ö maga kitűnő képesítésben részesült, ugyanis a Szovjetunióban a leningrádi Rjepin-Intézetben végezte tanulmányait. Az utóbbi években csaknem minden hazai és külföldön bemutatott grafikai kiállításon sikerrel szerepelt, sőt két egyéni kiállítása is volt: a legutolsó, múlt év novemberében az Ernst- Múzeumban. A művészvilág, a kritika és a tárlatlátogató közönség egyaránt őszinte lelkesedéssel fogadta a művész tematikai és stiláris szempontból is gazdag anyagát. A VII. képzőművészet; kiállításon öt lapból álló, 1919-ih- lette rézkarc-sorozatát állította ki. Raszter Károly grafikái dinamikusan, különböző megfogalmazásban, szuggesztiv erővel jelképezik a Tanácsköztársaság eszméjét. Az egyiken nap felé vágtató paripa, lába alatt a legyőzött figurája hever. A másikon az ismert 1919-es kalapácsos ember plakátja alatt surran el a reakciósok kicsiny csoportja: a száját intrikusan lebiggyesztő keménykalapos férfi ijedt feleségével, mellettük . monoklis, sétapálcás emberke: az ellenség tipikus figurái. A harmadik rézkarc öntudatos, büszke munkást ábrázol, kezében munkaeszköze, mint a győzelem szimbóluma. Intim, kedves jelenetet örökít meg a negyedik grafika: a nagyobb testvér eteti az éhes kicsit, aki talán először lakott jól a Tanácsköztársaság idején. Valamennyi közül az az alkotása a legkifejezőbb, amelyen a kép hátterében menetelő 1 vöröskatonák, átlós irányban pedig a rendkívül kifejező fiatal harcos figurája tölt; be a teret és harsogó, buzdító hangját szinte halijuk ma is. A kiállításon feltűnik Erdős Géza, Munkácsy-díjas festőművész, pomázi lakos értékes munkája is. Szovjetunióbeli útirajzainak bemutatóját csak nemrégiben tartották a Kultúrkapcsolatok Intézetében. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium odaadó tanára már sok esetben mutatkozott be műveivel hazai és külföldi kiállításokon. A Műcsarnokban most Gyári gyűlés 1919-ben című olajfestményével szerepel. A kép bal sarkában hatalmas tömeg hall- s gatja a szónokot. Vörös lobogó- $ kát lenget a szél, megfelelően ^ élénkítve a tompa színekben J tartott embergyűrűt. A két ház $ közötti híd ábrázolása teszi ^ egységesebbé a kompozíciót. A $ s festmény sikeresen 'bizonyítja j Erdős Géza biztos festői érzé-j két, amely oldott színeivel, $ atmoszférikus hatásával is ki-$ fejezi a gyár; gyűlés lelkesj hangulatát. $ llosvai Varga István festő-i művésznek, aki a Csepeli $ Képzőművészeti Szabadiskola § 5 megbecsült művész pedagógusa, Szentendrén van állandó otthona. A nagy seregszemlén két művével szerepel: Piros színek az utcán és Utca cipe- kedővel. Lírai hangulat, opálos fények, pasztell színek domi-í nálása jellemzi vonzó meg-; fogalmazású olajfestményeit.: Munkái nem tükrözik közvet-i lenül a valóság adta élményt, i hanem kifejező vonalakkal, i dekoratív foltokkal, visszatar- i tott színekkel szerkesztett ér- i zelemgazdag alkotások. Pirk János festőművész; régi szentendrei lakos, megi kell emlékeznünk kifejező,; tempera önarcképéről: Festő a; háborús nyomor idején. Szo-i morú reménytelenséget áraszt; a sovány beesett arc, amely-! nek csak panaszos szeme él. A i különböző okkerek váltakozásai a szürkéskék háttérben, bizo-i nyitják a művész erős szín- \ érzékét Balogh László grafikus-: művész, aki szintén szentend- • rei lakos, csak két esztendeje; végezte a Képzőművészeti Fő- j iskolát, de plakátjaival már; néhány kiállításon megérde- ; melt feltűnést keltett s csak-< hamar kiemelkedett a fiatal; grafikusok közül. 1919—1959 plakátja, erőtelje-; sen megkomponált, rohanásra j kész ifjút ábrázol, kezében; zászlóval. A mű meggyőző ere- \ jével, agitációs készségével j hat. A plakát sajátos követel-; ményeihez alkalmazkodik, élő; felkiáltójel, szűkszavú szimbó-j lumokban beszélő, a társadal-; mat érintő eszme igazi kifeje-: zője. Balogh László Forradalmi nemzeti kiállítás című plakátja egy ökölbe szorított munkáskezet ábrázol, szerszámát szorongatva. Ez a munkája is korszerűen fejez; ki mondanivalóját; közérthetőségre való törekvést tapasztalhatunk a fiatal grafikus minden művénél. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Pest megyei művészek, vagy az esztendő egy részét Szentendre és Nagymaros művésztelepein töltő alkotók nagy sikerrel szerepelnek a Műcsarnokban megrendezett VII. magyar képzőművészeti kiállítás seregszemléjén. V. É. bemutatón az Operaház kép- j viseletében megjelent Palló \ Imre és Pless László is. A Nápolyi kalmárok című : Borlói-opera nagy művészi és : sajtósikert aratott. Az ifjú ta- j nár-zeneszerzö jutalmat nyert I művével, amelyet a rádió is : közvetített, majd egy alkalom- : mai Szegeden is bemutatásra i került. Aztán csend követke- : zett. Mintha Borlói Rudolf ab- ! bahagyta volna a komponálást. j Pedig nem így történt. Az el- í múlt két esztendőben igen so- ; kát dolgozott és most a ceglédi ; ünnepi zenei napok keretében j kerül bemutatásra új vígope- \ rája, Az új iskolaigazgató. — Ismét Víz Péter és László, j volt osztálytársaim írták a ; szövegkönyvet — mondja Bor- i lói Rudolf, akivel Cegléden a \ próba szünetében beszélge- : tünk. i Borlói 1947-ben Budapestre \ került. Nem sokai később már j a volt Budai Zeneakadémia ; hallgatója. -Viski-András itt i hallotta egyik kompozícióját \ és Borlói így került be a fő- ; iskola zeneszerző tanszakára. I Később Szabó Ferenc és Szer- \ vánszky Endre tanítványa lett. i Jelenleg a ceglédi kórus kar- : nagya és a Ceglédi Állami Ze- j neiskola tanára. Közben alkot ! és hangszerel. A vasas feszti- : válón mutatják be zongorára j és zenekarra írt új művét, i amelynek ő játssza majd a : zongoraszólamát. Másik terve ; pedig, hogy három felvonásra i bővíti a Nápolyi kalmárok cí- j mű kisoperát. K. N. íj magyar vígopera bemutatója előtt Két évvel ezelőtt a ceglédi zenei napok plakátja érdekes zenei eseményre hívta fel a figyelmet. Magyar opera ősbemutatóját. hirdette. Zeneszerzője Borlói Rudolf, szövegírója pedig Víz Péter volt. Az ősDOBY JÁNOS: TAVASZI ÁRADÁS Oh, kápráztató szín parádé! Napos vasárnap délután séta-folyó hömpölyög végig a nagykörút két oldalán. Ha száz kis ér indul a hegyről s a csobogókon lerohan: a sok lefelé tódulóval minden lépcsőház most olyaiu Hogy susog, hogy zúg, tör előre ez a hatalmas ember-ár! Helyrevaló kis hableányok bőrén táncol a napsugár. S mint mikor nagy halak cikáznak, a szint fodros lesz, tarajos — kékhasú harcsa, sárga márna: siklik a busz, a villamos. A folyó medre mind szélesebb. Sodródom, mint a kődarab. — Hová-hová! — kiáltanám, de félek, egy kamasz kikacag. — Oda, ahol zscndül a fű és javában nyit a gólyahír; ahol méhek lepik a barkát és zászlót bont a fűz s a nyír. Es még — tovább! Győzelmi torba! — azért e nagy soka dalom: megvívta első csatáját a Tavasz: a Forradalom.
