Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-22 / 93. szám

1959. Április zz. szerda '“■eCfrlap Ismerjük meg megyénket DÖMÖSI SZOROS Ahogy hajónk Dömös felé halad tovább, máris a Duna­kanyar legíestőibb szakaszá­ban járunk. Mindkét oldalról meredek hegyoldalak szorítják be a nagy folyamot: .jobbról a j Szent Mihály hegy, a Hegyes- j tető sziklás tömbje, balra fö- | lőttünk az öreg Paphegy és I ■Ágashegy erdőborította gerin- i ce, kettejük közt a tájképi •szépségekben gazdag Lepence völgy nyílik a Dunára. Dömös a Dunazug hegység északi ka­puja a turistáknak. Közvetlen fölötte a Keserűs, még fentebb, mögötte a Dobogókő emelke­dik, haragoszöld, vonzó óriás. Jobbra tőlünk közvetlen közel került a Szent Mihály hegy sziklás oldala, meredeken a Dunába szakadva. Dömös npm nagy falu, de nincs is helye, hogy mezőgaz­daságilag fejlődni tudna. Alig 500 hold a művelhető területe a folyó és a hegyek szegélyez­te keskeny parti sávon. Ennyi földből megélhet 1300 ember, Dömös lakossága? Kérdésünkre a válasz: tűzi­fával, rönkökkel megrakott ko­csisor halad a parton. A dö- mösi parasztember megműve­li kis földjét, aztán fakiterme­léssel foglalkozik az erdőgaz­daságban. Esztergomba, Nagy­marosra is járnak dolgozni, kodott itt, s halálát is Dömö- sön lelte. Az 1077-ben trón rá­lépő I. László katonaság tar­tására kötelezi Dömöst. Ez ál­talában csak erősséggel ren­delkező helyeken volt gyakor­latban, így valószínű, hogy az Árpádvár-hegy tényleg egy ár­pádkori vár emlékét őrzi, vár lehetett a közelben valahol. A faluból négy turistaút ve­zet a hegyekbe. A piros jelzé­sen indulva elhaladunk a pré- postság romjai mellett. Fön­tebb a Téry út sétányszerű, bá jós erdőlugasa teszi kellemes sé utunkat. Telepített kis feny­veseken át beérünk Körtvélyes pusztára, itt volt IV. Béla ide­jében az oklevelek említette nagy prépostsági vagy királyi major, amelynek mérete a fai­nyomok szerint 100—70 méter volt. Innen már nincs messze Lobogókő. A 700 méter ma­gasságból mintha repülőgép­ről néznénk a felejthetetlen, lenyűgözően nagyszerű körk**“ pet... A Rám-szakadékban indul- ! hatunk vissza. Széles kocsiút ! visz le meredeken a szakadék j felső bejáratához. A mind job- j ban szűkülő vízmosásban csak j kőről köre haladhatunk, jobb- j ra is, balra is függőlegesen meredek a sziklafal. Ötször kell 5—7 méter mélybe sza­kadó vízesés falán leereszked­nünk. A lezúduló vizek évről évre változtatják a szakadék képét. Akármilyen nehéz járni a vízeséseket, nincs kényelme­sebb útja a szakadéknak, mert a vízmosás árka mellett olyan meredek a hegyoldal, hogy tel­jességgel járhatatlan. A túra folyton változó és izgalmas szépségei azonban feledtetnek minden fáradtságot. Erős ka­paszkodó után felérünk a Ke­serűs hegy szélesebb gerinc­szakaszára. Ha innen nézünk körül, szemben állunk Dobo­gókővel, végig belátjuk a Sző­ke-forrás völgyének széles, mély ívét, s alattunk egy újabb mély völgy: a Vadalma-völgy, tele sziklaoszlopokkal. A Dobo­gókő alól ide látszik a Szerkö­vek hatalmas sziklafala. To­vább haladva, az erdőn keresz­tül fél óra alatt elérjük a Pré­dikálószék sziklafalát. Valóban olyan, mintha szószék szögéll- ne ki a hegyből. A kilátás? Teljes kép a Dunakanyarról. A Szent Mihály hegy meredek oldala innen olyan, mintha késsel vágták volna körül a hegytömböt. Érdemes volt már csak ezért a kilátásért is vál­lalni a fáradtságot! 641 méter magasságban vagyunk. Az Ipoly torkolatától Kismarosig terjed kilátásunk a folyóra, ha meg délkeletnek fordulunk, Pilisszentlászló falut látjuk, madártávlatból. , Innen most már húsz perc alatt elérjük a Hubertus kuny­hót, ahonnan a kék jelzésen haladva — egy forrást is érintve — visszajutunk Dö- mösrt Iklódy József BORUL AZ EG... Borul az ég, a fényes, villámlik messze, távol, ne menj az úlra, édes, ne menj el, mert mélázol! Ne bízz a véletlenben, maradj karomba zártan! Ázzunk el mind a ketten a csókok záporában! Bokros János Kulturális hírek A ceglédi VI. ünnepi zenei napok keretében csütörtökön este 7 órai kezdettel rendezik meg a ceglédi állami zeneisko­la művésztanárainak hangver­senyét. ■k A Pest megyei Tanács mű­velődési osztálya diafilmeket készíttet a megye nevezetes műemléképületeiről, valamint népművészetéről. CSAK FÉLMUNKA vasutas. Volt itt egy nagy tég­lagyár, volt sok kőbánya, ezek azonban már rég nem működ­nek. Igen érdekes, hogy egy ilyen kis községnek is van, méghozzá igen virágzó terme­lőszövetkezete. Szép gyümöl­csöst telepítettek. A dömösi rév épülete mel­lett egy római őrtorony alap­falait látjuk. Dömös is része volt a nagy római birodalom határvédő rendszerének, a túl­oldalt lakó és nem éppen bé­kés hajlandóságú barbárok el­len.. . A honfoglalás utáni, évek emléke,a Rám-szakadék és; a Lukács-árok felső szakasza közt emelkedő hegy neve, az Ár­pádvár, ami arra mutat, hogy itt — ha nem is vár vagy kas­tély — de vadászlak, kisebb épület állhatott valaha. A hegy tetején az alapfalak nyo­mai ma is láthatók. I. Béla király sokat tartóz­A hét vége ismét alkal­mat nyújtott jó néhány színjátszó csoportnak, hogy bemutassa tudását. Két já­rási fesztiválról érkezett hoz­zánk hír, az egyiken a ceg­lédi, a másikon a szentend­rei járás együttesei léptek fel a bíráló bizottság és a nagyközönség előtt. Nagy közönség... A baj éppen az volt. hogy Abony- ban a fesztivál első napján és Pomázon nagynak egyál­talában nem mondható kö­zönség előtt szerepeltek szín­játszóink. Pomázon — megbízható értesülések szerint — a bí­ráló bizottság tagjai, a járási és megyei vendégek többen voltak, mint a helyi nézők a pilisszántói csoport Esperan- za előadásán. Abonyban pe­dig a nagykőrösi színjátszók nem is szerepeltek — a részvtétenség miatt. Kínálkozik az összehason­lítás: az első járási színját­szó-bemutatón. Pilisvörösvá- rott. az öt óra hosszán át tartó jelenetsorozatot mind­végig zsúfolt ház tapsolta végig. Vajon Pomázon és Abonyban kevésbé érdekelné az embereket a színdarab, mint Pilisvörösvárott? A hibát máshol kell keres­nünk. Pomázon a megyei tanács­tól érkező vendég érdeklő­dött: „Hol lesz az előadás?" „Milyen előadás?” — kér-, dezte vissza néhány oda­valósi. íme a magyarázat; amiről nem tudnak az emberek, az iránt nyilvánvalóan nem is érdeklődnek. És ha Marti- nusz Ferenc kultúrotthon­igazgató késve kapta is meg a fesztivál plakátjait, már jó előre tudott a rendezvény­ről, propagálhatta volna azt más módon. Bizonyára hasonló bajok lehettek az előkészítéssel, a hírveréssel Abonyban is. Rá­adásul — szép kis ráadás — ide a bíráló bizottság néhány tagja, a járási kulturális ve­zetők egy órányi késéssel érkeztek meg. Az amúgy is kisszámú közönség egy része a hosszú várakozás ideje alatt elszivárgott. A tanulság: a járási nép­művelési felügyelőnek — bármilyen elfoglalt le­gyen is — ne csak arra le­gyen gondja, hogy szorgal­mazza a színjátszó együtte­sek részvételét a fesztiválon, ellenőrizze, segítse felkészü­lésüket, hanem — amíg a kultúrotthon-igazgatók meg nem erősödnek — arra is, hogy a benevezett lelkes együttesek lendületét ne bűtse le hideg zuhany gya­nánt a kongó nézőtér. Ellenőrizni a fesztivál ki­szemelt helyének közönség- szervezését! — ez legyen a színjátszó fesztivál jelenlegi állapotában a jelszó, külön­ben mindaz a fáradozás, amelyet a járási felügyelők és más népművelési irányító szervek végeztek — csak félmunka.-QziLtn, Színház.', 3rődalonr { ÉRETTSÉGI UTÁN Új csehszlovák játékfilm j probléma örök és mégis cl új. A prágai ápolónőkép­ző iskola végzett növendékeire vár a nagybetűs ELET, a hi­vatás. így volt ez mindig, így van ez ma is. Ami az új ben­ne, s napjaink egyik égető problémája: a fiatalok közül senki sem akar megválni a fővárostól, amelyet megszeret­tek az elmúlt évek során, s ahová nemcsak a számtalan szórakozási lehetőség, de az udvarlók is kötik a lányokat. Ha nem az ősi Prága jól is­mert képét látnánk megeleve­nedni a film kockáin, nyugodt szívvel hihetnénk, itt, nálunk történik a film cselekménye. A film alkotói — Milos For­man és Ivo Novak — bátor kézzel nyúlnak a kényes és fel­tétlenül megoldásra váró prob­lémához, s ez dicséretükre vá­lik. A film hősei — egy osz­tálynyi leány — megpróbál­nak fellázadni az intézet igaz­gatójának szilárd elhatározása ellen, s mindent elkövetnek, hogy Prágában maradjanak. A csinos Maria Merkova még ön- gyilkosságot is megkísérel — hogy megijessze tanárait. Ám az igazgató ekkor sem változ­tatja meg döntését. Azzal ér­vel, hogy a lányok közül senki sem prágai. Egyetlen kiút van csupán — vélik a lányok —, a gyors házasság. Ha egy-két hé­ten belül férjhez mennek, s fér­jüket Prágához köti munkaheL lyük — akkor maradhatnak, így mond igent az első kérő­nek Maria Merkova, Ota-nak pedig Hana. Hiába ellenzik Óta szülei a meggondolatlan házasságot, mitsem törődnek vele. Akkor döbbennek csak rá elhamarkodott cselekede­tükre, amikor a városban egyetlen kiadó szobát sem ta­lálnak, sőt még a szállodákból is elutasítják őket, mint beje­lentett prágai lakosokat. Eddig érdekes és fordulatos a film cselekménye, ettől kezdve azonban lapossá, von- tatottá válik és a végső meg­oldás is sántít. Bár Otá és Ha­na a film végén elindulnak, hogy vidéken kezdjenek új Maria Merkova szerepét a bájos Jana Brejchová ala­kítja, életet, elhatározásukból azon­ban hiányzik a meggyőződés: inkább a kényszerítő körülmé­nyek késztetik őket erre a lé­pésre, mint meggyőződésük: vidéken is szükség van ápoló­nőre, jó szakemberekre, s ott sem lehet eseménytelenebb, unalmasabb az élet, ha szere­tik és megértik egymást. így ez az érdekesen kezdődő film sematikussá válik, s az írók adósak maradnak az általuk felvetett kérdés válaszával: hol követték el a tanárok a hibát, aminek következtében egyetlen vidéki leány sem haj­landó visszatérni szülővárosá­ba, ahonnan elindult. Sajnos, a rendező sem tudott változtatni a film második ré­szének tempótlanságán. Hiába erőlködnek a szereplők, s tesz­nek meg minden tőlük telhe­tőt — játékuk, szavuk meg­győződés nélküli. Pedig tehet­séges fiatal színészeket gyűj­töttek egybe ehhez a jól induló filmhez. Erről a film első ré­szének remek színészi telje­sítményei tanúskodnak. (prukner) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX kádár Lajos t KOLOMP SZÓL A KÖDBŐL... T*jjra egy maradandó, szép vJ ifjúsági könyvvel gaz­dagodtunk. Kádár Lajos regé­nyében több mint ötven esz­tendővel forgatja vissza az idő kerekét — nem hiába. Egy KÖNYVRENGETEGBEN nyű elfoglaltságát — mellett hogyan jut ideje olvasásra? Felelet helyett nagy-nagy dobozokat nyit fel, bennük jegyzetek, adatok tö­mege. Mert ő nemcsak olvassa — ta­nulmányozza is a könyveket. És rendszerezi őket. Az egyik polcon a Lengyelországban kiadott magyar írók művei. A mási­kon: a nálunk megjelent lengyel for­dításaik. És dossziék. Lengyelbe szakadt ma­gyarok életéről. munkásságáról, dicső­ségéről vagy tragédiájáról. Sok a lengyel vagy lengyel—magyar vonatkozású könjiv. írás dosszié, kép, plakát, brosúra. Érthető. Mint Dom­szky Pál neve is mutatja, lengyel­honból származott ide hozzánk. — Hát... Valamit költők megélhetésre is... (Gábor Viktor felvétele) Amerre nezek: könyv könyv hátán. A szobák falai — szinte természetes i — nem látszanak a roskadásig rakott ; könyvespolcoktól. De könyvek tornyo- : sódnak a konyhaasztalon, a székeken, ; a sublóton, a padlóra terített szőnyeg e- í ken, mindenütt. j Talán még a mennyezetre is került • volna néhány, ha a jó öreg nehézké- \ dési erő közbe nem szólna, és nem j késztetné arra Domszky Pali bácsit, 1 hogy maradjon szeretett köteteivel az \ alsóbb régiókban. ! Könyvek légiója ... ; Egy városi könyvtárnak is becsüle- í téré válna ennyi. Tiz-tizenötezer kötet? S Kinek lenne ideje és türelme meg- \ számlálni valamennyit? 5 De Kemence nem város, még csak ' nem is a nagyobb fajta községek közül ; való. És ez a hatalmas könyvtár nem községi tulajdon, hanem Domszky Pál ! népművelési ügyvezető (magánéletében ( az erdőgazdaság könyvelője) évtizedek óta tartó szorgalmas gyűjtömunkájá- nak eredménye. í Azt hiszem, rossz a jelző. Nem szor- \\: galmas, legalábbis nemcsak az. Inkább í áldozatos munka volt ez. y Mikor kérdem, mennyit költ könyv- % re, csak széttárja a karját, és beleol- £ vasra egy valamikori diák latin kéz- £ írásos emlékkönyvébe (lehet vagy öt- % száz éves) csendesen mondja: í — Hát... Valamit költők a megélhe- | tésre is... % A könyvek szerelmese — talán ezt a melléknevet biggyeszthetném Domszky ^ Pál neve után. De ez a szerelem nem ^ piától. Arra hiába kérek választ, hogy % a napi munka, a könyvtároskodás, a í népművelés irányítása, az is-meretter- | jesztő előadások — és még sorolhat• 2 nám a könyvek szerelmesének sok irá­Jól sikerült a fót Vasárnap a reggeli órákban ] vidám gyermeksereggel népe- I sült, be a fóti művelődési ház. A gyerekek kedvét még a sza- ■ kadó eső sem vette el. Nevet­ve szálltak ki a járás különbö- f ző területeiről érkező autóhu-^ szókból, hogy bemutassák tu- dásukat a KISZ által rende- ^ zett ifjúsági dalostalálkozón, á Elsőként a szép fejlődésről ^ tanúskodó gyermekváros! ^ énekkar mutatta be műsorát. ^ Nagy sikert arattak az Úttörő ^ vagyok című dallal. A Dunáké- g szí I. számú általános iskola ^ énekkarán nyomban érződött, j hogy ízig-vérig muzsikus veze- ^ tőjük, Bánhidi Frigyes. A ze- g beszerzéssel is foglalkozó kar- vezető saját szerzeményű Ifjú- sági dalát igen szépen adták ^ elő. Szép hangzású a fóti álta- lános iskola énekkara is. Nagv ^ érdemük, hogy tisztán, érthp- ^ tőén énekelnek. Sajnos, épDen ^ ez hiányzott leginkább a Duna- £ keszi-Gyártelep III. számú á!-^ talános iskola énekkarából. £ A dalostalálkozó egyik leg- | ‘kedvesebb meglepetése volt a ^ vác-deákvári általános iskola | énekkarának jó szereplése ^ Kellemesen, természetes hang- g vétellel éneklő, jó hangzású í együttes. Még sok szép sikert \ várhatunk tőlük. A váci úttö- ^ rőház népi együttese nagy feladatra vállalkozott. Farkas ^ Ferenc többtéteies Baranyai 5 lakodalmasát énekelték és tán- \ colták — sikerrel. Ugyancsak a / legjobb együttesék közé tartó- \ zott a váci Hámán Kató általa- \ nos iskola százhúsz tagú ének- í kara. Legjobban sikerült szá- \ műk Mozart: Varázsfuvola cí- \ mű, operájának . Csengettyű- í kórusa volt. Az eredményes dalostalálko- j zó után a zsűri a kar vezetők-: kel szakmai megbeszélésre ü.t : össze, mialatt a kórusok tagjai ■ i daloslalálkozó megtekintették a Gyermekvá­rost és barátságot, kötöttek az ott élő fiatalokkal. Ujfalvi István És szorgalmasan levelez szülőhazájá­val. És talán a világ minden részével. Az egyik asztalon, a könyvek hegyé­ben, válaszra váró levelek serege fek­szik. , Nem ildomos beleolvasni más ma­gánlevelezésébe, így csak a kelet- bélyegzőket nézem a borítékokon. Né­metországból, Albániából, Ausztriából, Bulgáriából, Csehszlovákiából és a jó ég tudja még honnan érkezik na­ponta posta Kemencére, Domszky Pál címére. Könyveket, folyóiratokat hoz a postás, baráti leveleket, érdeklődő so­rokat. szakmai véleményeket. És belföldről is. Ahogyan egyik közös ismerősünk mondta: — Ha nálunk valakinek valamilyen szakkönyvre van szüksége, bizton for­dulhat Pali bácsihoz, néhány hétre kölcsön kaphatja. A gyűjtőszenvedély azonban nem áll meg a könyvnél. Az épület egyik szárnyát Pali bácsi lakja, középütt helyezkedik el az erdő- gazdaság irodája, a másik szárny pedig: könyvtár és néprajzi múzeum. A falu népviseleti ruhadarabjait, ré­gi. fából való szerszámokat, faragott bútordarabokat, házieszközöket zsúfolt be Domszky Pál ebbe a szobácskába, még a könyvtárterembe is kiszorult jó egynéhány. — Ha helyiségem lenne! — sóhajt fel. — De az új kultúrházat is úgy ter­vezték, hogy abban nem jut hely ennek a kis múzeumnak ... Pedig ... Pedig megérdemelné mind az anyag, mind a gyűjtője, hogy méltó he­lyen, végre valóban közkinccsé legyen, az emberek okulását szolgálja a nép­rajzi múzeum sók kincse. G. L. olyan korról fest történelmi­leg is hiteles képet a ma ifjú­ságának, amelyet a ma tizen- négy-tizennyolc évesei legfel­jebb ha hallomásból, a nagy­szülők elbeszéléseiből ismer- / nek. Az alföldi szegény-juhá- ^ szók szenvedésekkel teli éle- te elevenedik meg a könyv ^ lapjain. ^ A regény hőse maga az író, ^ aki a puszták emberei között £ élte le gyermekkorát. Keser- vés emlékek kelnek életre avatott tolla nyomán, amelye- 2 két azonban át- meg átsző az g apró gyermekcsínytevések je- ^ lentéktelen sora. E rövidléleg- g zetű. derűs képek azonban á egészen mégsem tudják fel- g oldani a könyv nyomasztó g hangulatát, mert nem tudhat­1 ták akkor sem, ötven évvel g ezelőtt, boldoggá tenni a kis ^ juhászfiú életét. Aki fölött ^ Demokles kardjaként függ a ^ kilátástalan holnap sivársága, j a tél derekán már üres kam- ^ ra képe, aki csak napjában ^ egyszer ehet. de akkor sem ^ jóllakásig — nem tud örülni ^ az életnek. ^ Az író nem tűzött nagyobb ^ célt maga elé, mint csupán ^ felidézni az ötven év előtti ^ szegényparasztok sanyarú ^ életét. Mégis többet mond en- ^ nél: soká nem maradhat már 2 így ez az egyre tarthatatla- £ nabb helyzet. Igaz, egyetlen ^ hőse sem jut el a nyílt láza- ^ dásig. mégis érezzük: ott fe- ^ szül bennük az erő, amely ha ^ ma még nem, de holnap bizo­nyosan szétveti láncait. ^ Nemcsak szép, de hasznos ^ könyv is Kádár Lajos regé- ^ nye. Komoly tanulságul szol- j gál a ma fiataljainak: nézzé- ^ tek, ilyen volt a mi életünk, vessétek össze bátran a ti ^ életetekkel, annak gondta­lanságával, ezernyi örömével gés úgy becsüljétek meg maga- ' tokát,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents