Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-10 / 58. szám

1959. MÁRCIUS 10. KEDD "i&Cirlap 3 Paprikaraktár nylonból Az idén is lesz korán új burgonya — gondoskodnak róla az alsónémedi gazdák Szegeden építették fel ezt a csodálatos alkotmányt, hogy a Paprikafeldolgozó Vállalat félkész termékeit megóvják az időjárás viszontagságaitól. A raktár oldalfalát a nylonhoz hasonló poliamid műanyagból készítették. Az új épület a követelményeknek megfelel, építési költségei viszont lénye­gesen kisebbek, mint hasonló kőből vagy téglából épült rak­tárnak és építéséhez is jóval kevesebb idő kell. Alsónémedi gazdái a csíráz- | tatott burgonya termesztésé- ^ ben megyei viszonylatban is ^előkelő helyen állnak: az idén ^például a község 1800 főnyi ^termelője közül több mint ^ nyolcszázan a szántóterület húsz százalékába vetnek csí- Sjráztatott burgonyát, s ezzel ^ jelentősen hozzájárulnak ah- 8 hoz, hogy a főváros dolgozói 8 már a kora júniusi napokban 8 elegendő újburgonyához jus­sanak. ^ Ezekben a március elejei S napokban bármelyik portára | toppanunk be, mindenütt a I ' vetőburgonya-csíráztatás képe tárul elénk: az istállók, a konyhák, és ahol helyszűke ^ van, még az — egyébként § gondosan rendbentartott — s első szobák is gyümölcsszállító 8 | ládákba rakott vetőburgonyával $ vannak telezsúfolva. Gyak- $ ran megtörténik ilyenkor, ^hogy a lakószobákból a köny­^X'XXXXXXXXXX\XXXW,XXX->XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXX>XX\\XXXXXXXXXXXXXX\XXXXXX'S^ nyen mozdítható bútorok aSZ­mmr / ■ * • SS | r ■ I ssm talok, székek — átmenetileg Tíz ev eredményeiről es a tervekről nyilatkozott az Állami Biztosító Pest megyei igazgatója Tízéves az Állami Biztosí­tó, tíz év munkájáról, ered­ményeiről, az idei tervekről számolt be röviden Hajdú György, az Állami Biztosító Pest megyei igazgatója: — A mi biztosítási rend­szerünk szocialista biztosí­tás — mondotta Hajdú elv­társ. — Célja, hogy a lakos­ságot megkímélje a váratlan szerencsétlenségek anyagi következményeitől és az eset­leges károk megtérítésével enyhítsen gondjain. Tevékenységünket érde­kes, beszédes számokkal is igazolhatjuk. 1958-ben 258 tűzkár elleni biztosításért félmillió forin­tot, 718 esetben jégkárért négymillió forintot, 1171 el­hullott állatért 1 200 000 fo­rintot fizettünk ki károsult termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdáknak. Termé­szetes, hogy jó munkánkat látva, növekszik a lakosság bizalma az Állami Biztosító iránt. Megyénk területén az el­múlt évben több mint 18 ezren kötöttek tűz- és jégbiztosítást épületekre, mezőgazdasági ingatla­nokra, terményekre. — Egyre nagyobb az ér­deklődés az élet- és baleset­biztosítás iránt is, legin­kább a nagyüzemi dolgo­zók körében. 1958-ban több mint 12 ezer új élet- és bal­esetbiztosítást kötöttek. Ebben az évben több újfajta, széleskörű érdeklődésre számot tart­ható, biztosítási formát vezet be az Állami Biz­tosító. Az érdekesebb, új biztosítási formákról Hajdú György elvtárs a következőket mond­ta: — Működési körünket az idén kiterjesztjük a legelte­tési bizottságok legelőre ki­hajtott állatainak és a törzs­könyvezett állatok biztosítá­sára is. Ennek a biztosítási formának a szervezési mun­kái igen jól haladnak és az érdekelt szervek részéről is minden támogatást megka­punk. Nagy örömmel és lel­kesedéssel kapcsolódunk be megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezésébe. Kü­lönböző biztosítási szolgálta­tásainkkal — mint például a tsz-tagok háztáji tűzbiztosí­tása és balesetbiztosítása — segíteni tudjuk a termelőszö­vetkezetek gazdasági megerő­södését — fejezte be nyilat­kozatát Hajdú György igaz­gató. — a padlásra vándorolnak, hogy átadják helyüket a csí- ráztatásra kerülő burgonyá­nak. Nincs ez másképpen Juhász Kálmán 14 holdas gazda por­táján sem. ahová Zwick Lé- nárt községi agronómus tár­saságában a kora délelőtti órákban látogatunk el. A gaz­da — piros arcú, jó erőben levő fiatal ember — éppen a konyhában feltornyozott bur­gonyásládák körül foglalatos­kodik, égő gyufaszállal vilá­gít be az egymás tetejére ra­kott ládák résein, s ellenőrzi a csírázás megindulását. Mert nem úgy van az, hogy egysze­rűen berakják a bui'gonyát a ládákba, s a vetés idejéig fe­léjük sem néznek. Éppen el­lenkezően: naponta vizsgálják, hogy egyenlően indult-e meg a csírázás, kap-e elegendő fényt a vetőmag, s hogy mi­lyen a helyiség hőmérséklete. Ügyelni kell, hogy a fal mel­lett levő burgonyák a söté- tebb helyről világosabbra ke­rüljenek, a hőmérsékletet vi­szont az időjárásnak megfe­lelően kell szabályozni, hogy a csírázás pontosan akkorra fejlődjék ki, mire a burgo­nyát vetni lehel. — Mióta foglalkozik csírás burgonyatermesjtéssel ? — kérdezzük Juhász Kálmántól. — Tulajdonképpen beleszü- lettem — feleli —, mert az apám is foglalkozott vele, s így én már tőle vettem át. Persze — teszi hozzá — én kedvezőbb feltételek mellett dolgozom, mint az apám, mert a csíráztatás céljaira 500 saját ládával rendelkezem. Aztán arról beszél, hogy tizennégy holdjából általában hat holdon minden esztendő­ben csírás burgonyát termel. A vetőmagot az egész falu Szabolcs megye területéről — főleg Pap, Dögé, Gáva és Vencsellő községek termelői­től — szerzi be. Ez a feladat Alsónémedi gazdáinak éven­ként megismétlődő gondot okoz: ugyanis a felvásárlás, a szállítás nem csekély felada­tot jelent. Persze, ma már valamivel könnyebben megy, mert míg régebben a gazdák külön-külön vagy a jobbik esetben ketten-hárman össze- állva szerezték be a vetőma­got, addig ma a felvásárlás gondjának nagy részét a helybeli földművesszövetke­zet magára vállalta. Az idén például a termelők 70 száza­léka már a földművesszöveikemt útján szerezte be vetőburgonya­szükségletét. A gazdák eleinte bizalmat­lanul tekintettek a szövetke­zet kezdeményezésére, amire az okot főleg az adta, hogy a megbízott felvásárló nem minden esetben rendelkezett megfelelő tapasztalattal és szakértelemmel. Az idei ve­tőmagbeszerzést már Kiss Ta­más, a földművesszövetkezet igazgatósági tagja bonyolí­totta le, aki maga is hosszú évek óta foglalkozik csírás burgonyatermesztéssel, s így a termelők teljesen megbíz­nak benne. — A vetőmagfelvásárlás mellett a másik nagy gondot a trá^yabeszerzés okozza — mondja Juhász Kálmán. — Nekem például évenként 160— 200 mázsa istállótrágyára van szükségem, amit elsősorban az egyéni állattartóktól és — ha szerencsém van — a tété- nyi sertéshizlaldától szoktam megvásárolni. Sajnos, itt az utóbbi időben megnehezült a beszerzés, mert a hizlalda ve­zetősége a trágyát elsősorban az arra igényt tartó termelő­szövetkezeteknek juttatja. Juhász Kálmán ezután el­mondja, hogy a burgonya ve­tését — az időjárástól füg­gően — általában március második felében szokták meg­kezdeni. A némedi gazdák igen nagy gonddal készítik elő a talajt, a legtöbben már ősszel szántanak, aztán ta­vasszal még egyszer, mert minél többször szántják meg a földet, annál jobb lesz a termés. A talajt olyan porha- nyósra munkálják el, hogy a vetőburgonya rádobva, egyet­len taposással a földbe kerül­jön, utána tövisboronával el­dolgozzák, majd kelés után kétszer-háromszor kapálják. Júniusban, a szedés idején korai burgonyászsákokkal megrakott szekerek lepik el a község utcáit. A termés elejét a fővárosi piacokra szállítják, nagyobbik része pedig a föld- művesszövetkezet útján exportra kerül. Az elmúlt évben Némediböl 200 vagon korai burgonyát exportáltak külföldre! Sok munkát és nagy szak­értelmet igényel a csírás bur­gonyatermesztés és a némedi gazdák nem is sajnálják tőle a fáradságot, mert tudják, hogy meghozza gyümölcsét: közepes termés esetén például a 25—30 mázsát megad hold­ja, ami 600 forinttal számolva is 18 000—20 000 forint hol- dankénti hozamot jelent, nem számítva azt, hogy ez csak előlegféle, mert a szedés után karfiolt, kelkáposztát meg csemegekukoricát vetnek a burgonya helyébe. Ari Kálmán Vasútállomás — személyzet nélkül Ukrajna egyik vasútvonala mentén 9 olyan állomást talál­hatunk, amelyeken nem dől-« goznak forgalmisták, váltó­kezelők s más vasúti szakem­berek. Az állomások munkáját távirányítással a központi el­lenőrző teremből „vezérlik”. A vasútvonalon automatikus térköz-biztosításokat és jelző- berendezéseket szereltek fel* amelyek gondoskodnak a for­galom veszélytelen lebonyolí­tásáról. Külön műszer jelzi, hogyan tartják be a vonatok az előírt menetidőt. Egy másife telemechanikai berendezés se-, gítségével az ügyeletes disz­pécser feltérképezi az állomást^ s pillanatok alatt pontosan megállapítja, hogy melyik vá­gányon milyen szerelvény áll* Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fenti vasút­vonalon az átmenő forgalom 40 százalékkal emelkedett. 3 5 új húz Kis község Penc, alig van 1500 lakosa. 1945 óta a jut­tatott házhelyeken mégis 35 családi ház épült fel. Ebből hármat OTP-kölcsön segít­ségével emeltek, a többit sa­ját erejükből építették a penciek. Még mindig van negyven házhely, amely be­építésre vár és öten újabb házhelyigényléssel keresték fel a községi tanácsot. TAVASZI VASÁRNAP A FÖLDEKEN Tavasznak is beillő idő volt vasárnap. Igaz, egyik-másik helyen szemerkélt az eső, de ez nem zavarta a tss-ek tagjai^ az egyénileg dolgozó parasztokat. Bármerre jártunk, mindenütt a földeken találtuk a legszorgalmasabbakat. Vasárnap készült képeink «s azt bizonyítják, hogy a megyénk tsz-ei kihasználnak minden munkára alkalmas percet. V/SfSSSS/SSSSSSSSSfS/S/'SSSSSS/SSSSSf/SS/SSS//rSS/SSSSS'/S/Sf//SSS/SSSSSSSSSS/SSS/SSSS/SSSSSSSySSS//-SSSSSSS/SSS//SrSS//SS//SS///YSSSS/SSff/S/S//S///SSSSSSSSSSS/SSSSSS/S/SSSSSSSSSSf/­tán aztán — minthogy vagy közvetlenül a kincstári vagyon­hoz csatolta a meghódított te­rületeket, vagy katonáinak adott belőlük hűbérül egy-egy darabot — Kalászt hűbérbir- tdkként adta oda egy emberé- n élt. A török világ egyetlen em­léke, hogy az egyik dűlőt ma is Tavándülőnek nevezik, az első török hűbérúrról. 1686. június 18-án indul meg Szentendréről Lotharingiai Ká­roly Buda ellen. Gyalogsága Kalászon vonul keresztül. A község már előbb, még a török alatt, jogilag 1662-ben a Vat- tay-család birtolcába került. Övék volt Pomáz, Csobánka is, a Duna balpartján Kőbányától Dunakesziig, egy óriási terület. A vidék azonban puszta, lakat­lan volt: megtizedelte a ma­gyarságot a sok háború vér­adója, de leginkább az, hogy a török szemében rendkívül ér­tékes rabszolgaanyag volt a magyar. Jellemző, hogy amíg egy ökör ára 8—10 arany volt, addig egy magyar rabnőért a budai vásáron 35 aranyat, egy férfiért legalább 50—60 aranyat fizettek. így lett az ország nép- telenné. Magyarországnak Má­tyás király idejében négymillió lakosa volt, Európa lakosságá­nak öt százaléka. A török ki­űzése után Európa lakosságá­nak csak 0,75 százaléka a ma­gyar, alig több mint 1 millió. Az osztrák császár az 1690- es szerbiai vereség után me­nedékjogot ad a szerbeknek, akik Csernojevics Arzén ipeki pátriárka vezetése alatt me­nekülni kényszerültek a szul­tán haragja elől. Mintegy 40 ezer család indult neki az is­meretlennek. Negyven nap alatt értek Budára, majd a Duna vonalán helyezkedtek el, egészen Győrig. Ekkor ke­rültek Kalászra is. De egy­részt mert amúgy sem szeret­ték a sík vidéket, másrészt meg az ősi falu is elpusztult, kezdetleges, félig földbevájt kunyhóikat nem az ősi falu helyén, hanem jóval feljebb, a domboldalon készítették el. A régi dűlőnevek az őslakos­ság kipusztulásával feledésbe mentek, így ők nevezték el a határ részeit, természetesen szerbül, ezek a nevek élnek ma is. 1715-ben még mindössze 22 család lakja Kalászt, ebből 3 magyar, a többi szerb. Húsz év alatt a lakosság megdup­lázódik, ide kerül a környék­ről néhány szlovák család is. Majd a XIX. század forduló­ján megindul a svábok beván­dorlása. 1784-ben 106 ház van a faluban, a lakosság száma 176. A millenniumra el­éri a lakosok száma a kétez­ret. ebből szerb 500, német 1200, magyar 300. \ község határa kicsi, mind­össze 3000 hold. Ha a domb­oldalakat nézzük, mindenütt látjuk a szőlőművelésre valló teraszos kiképzést, de — saj­nos — jórészt szőlő nélkül. Pedig ez a vidék a rómaiak óta híres volt boráról. Azok hozták ide a szőlőt, mégpedig a náluk megszokott, lugasos tormában. A szölőkultúra a római bi­rodalom bukása után sem szűnt meg, az Árpádok alatt például az ország egyik leg­jobb bora volt a Buda vidéki. Mátyás király francia vesz- szőkkel frissíttette fel a szőlő­vidéket. A betelepülő szer- bek is nagy kedvvel láttak neki, hogy megújítsák és to­vábbtelepítsék a szőlőt: 1715- ben még csak húsz egynéhány urna bor terem Kalászon, de 1735-ben már 144, 1752-ben 740, 1771-ben pedig már 1218! Elsősorban a kadarkát szeret­ték. Ezt igazolja a sváb és szerb mondás is: — Alle Samen lob im Ganzen, Doch Kadarken sollst du pflanzen! — Svaku fajtu chvali, A skadarku sadi! Magyarul: — Dicsérd bár az összes fajtát, Telepíts le csak Kadarkát! A múlt század végén aztán a filoxera elvitte mindet. A község földjeinek jóré­szén a legkorszerűbb, öntözé­ses gazdálkodás folyik. Vidá­man zöldellnek a facsemeték, rubintként csillognak a mo­solygó eperszemek, s min­denki megcsodálja a gyerek­tenyér nagyságú kalászi szeg­fűket. Mégis, főleg az iparból él a közben hatezerre szaporodott lakosság ezen a kis határon. A kalászi kőbánya köveiből faragták síremlékeiket a ró­maiak. Több-kevesebb meg­szakítással ma is működik és sok embernek ad kenyeret a kőbánya. De még jelentősebb a községben a textilipar. Káposztasavanyító üzem fahodá lyában állította fel Gyarmati Mihály traktoros, az üllői Március 15 Tsz-ben vasárnap is dolgozott és befejezte a 30 holdas dinnyeföld szántását. mintegy ^ szövőszé- k 60 évvel ezelőtt 38 két az első vállalkozó, de egy év múlva már felépül az új | gyár, 60 szövőszékkel. Fő ké- » !- S szítményei selyem-, damaszt- és lenáruk. A munkaidő 10 óra, az órabér 8 fillér volt. Nyomorúságos bér. De a szö­vőszékek száma hamarosan 360-ra emelkedik. És még 8 jobban megszorítják a mun- 8 kast, még több haszon kell a § gyárosnak. Ezért hozzák be a \ tulajdonosok az embertelen ^ Bedeaux-rendszert. A munkásság válasza a § sztrájk. 1936-ban hat héten át $ sztrájkolnak. De végül is az ^ éhség, a nyomorúság győz. TJj- \ ból megindul a munka. 1944-ben a német el akar ^ hurcolni mindent a gyárból. ^ Számtalan rejtekhely van ^ azonban a telepen, ezeket i ü Szombaton fejezték be 50 hold tavaszi árpájuk vetését az abonyi Uj Világ Tsz tagjai. Nem sajnálták a fáradságot, s vasárnap magtakaróval végigmentek a friss vetésen. mind megtöltik a munkások nyersanyaggal. És a gyár 1945 januárjában, amikor alig kilométerre, Buda alatt még dörögnek az ágyúk, megkezdi a munkát. Azóta már több mint 500 szövőszékkel dolgoznak. Gyár­tanak ágyneműt, asztalterítőt, törülközőt, bútorszövetet, filmnyomott ruhaanyagokat. A gyár készítményeit ismerik Isztambulban csakúgy, mint Stockholmban, Beyrouthban vagy Cape-Townban. A briisz- . szeli világkiállításon is a ka- ^ iászi gyár damaszt asztalterí tőivel letakart várta vendégül a asztaloknál 8 világ min- ^ den tájáról érkezett vendége- ^ két a legnagyobb és legláto- ^ gatottab étterem, a magyar. ^ Mericske Rezső s Cegléden, a Kossuth Tsz-ben 30 holdon vetették el az ét­kezési borsót. Volter Géza traktoros és Dobos István segéd­vezető feláldozta vasárnapját azért, hogy a borsó a földbe kerüljön s mielőbb kikeljen. (Csekő felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents