Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-06 / 55. szám
1959. MÁRCIUS 6. PÉNTEK rtrt HEG hírlap A falusi könyvterjesztés fontos kultúrpolitikai feladat, s csak másodsorban üzlet Érdekes tapasztalatok a váci járásban Az országgyűlés kulturális bizottsága 1958 februárjában határozatot hozott. Ennek értelmében a falvaiban eladott könyvek mennyiségét a hároméves terv végére 1957-hez képest kétszeresére kell emelni. Nem sóikkal ezután a SZÖ- VOSZ igazgatósága a föld- művesszövetkezetek kiemelt feladatává tette a falusi kömyvterj esztés t. A napokban a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat a MESZÖV-vel egyetértésben tanácskozásra hívta össze a váci faluellátó könyvesbolt szövetkezeti és egyéni könyvbizományosait, hogy értékeljék eddigi munkájukat, s orvosolják a hibákat. A megbeszélésen részt vettek a könyvkiadó vállalatok és a Kiadói Főigazgatóság képviselői is. A váci faluellátó könyvesbolt vezetője. Lelkes elvtárs, nagyszerű eredményről számolt be. elgondolkoztató adatokat közölt. A váci járásban 1957 második félévében 15 ezer forint értékű könyvet vásároltak. Ezzel szemben 1958 második félévében — mióta a szövetkezeti faluellátó könyvesbolt vette át az ÁKV-töl a járás könyvterjesztésének nem köny- nyű feladatát — 240 000 forint értékű könyvet adtak el a járás községeiben! óriási a különbség a 15 000 és a 240 000 között forintban is, de még inkább könyvekben, értékes olvásni valóban. Ha jobban megvizsgáljuk az adatokat, érdekes dolgot vehetünk észre. A járás 23 földművesszövetkezeti boltja 27 ezer. forintért adott el könyveket. míg a 38 egyéni könyvbizományos (pedagógusok, háziasszonyok. munkások) 193 ezer forintért. Ezért — bármennyire örvendetes is a fejlődés — el kell marasztalnunk a szövétkezeti boltokat. A szövetkezeti boltosok többségének sokéves gyakorlata van. szakképzett kereskedők. Éppen ezért különösen furcsa, hogy 1958 második félévében 6 hónap alatt egy-egy szövetkezeti bolt átlagosan csak 1170 forint értékű könyvet (zömében kalendáriumot) adott el vásárlóinak. Azt senki nem kívánja tőlük, hogy csak a könyvek árusításával foglalkozzanak. Joggal elvárhatjuk azonban, hogy legalább annyit törődjenek a könyvek értékesítésével, mint bármilyen más árucikkel. Ideje, hogy a földművesszövetkezetek minden vezetője és dolgozója megértse: a falusi könyvterjesztés elsősorban nem üzlet, hanem fontos művelődéspolitikai feladat. Politikánk középpontjában a falu. a mezőgazdaság szocialista átszervezése áll. A mi könyveink jelentős segítséget adnak ennek, az egész ország életére kiható, nagy feladatnak a megvalósításához. Jusson el a könyv minden falusi házba, minden paraszt kezeibe! Jelenleg a váci járás minden lakosa — átlagosan — 3,30 forintot költ könyvre, pontosan egy lottószelvény árát. Nagyon kevés ez, s ebben ludasok a földművesszövetkezeti boltvezetők is. Persze, mint ibindenütt. itt is akadnak kivételek, például az erdőkertes! és fóti boltok dolgozói. Fia valamikor. lágy most van szükség arra, hogy a szövetkezeti boltosok szívvel-léletokel foglalkozzanak a könyvterjesztéssel. Mert a legkisebb faluban is lehet értékes, hasznos olvasni valókat eladni, ezt igazolják az egyéni könyvbizományosok. A 300 lakosú Csörögön Zöldi Anna tanítónő 3 hónap alatt 900 forint értékű könyvet adott el, ezzel szemben a Esténként világosság van megint A budakeszi művelődési otthon hirdetőablakába nemrég csupa nagybetűvel gépelt hirdetményt tettek tó. A kultúrház új igazgatója kérte a lakosságot, hogy minél többen jelentkezzenek az ismét megalakuló színjátszó csoportba. De a vezetőség nem bízta csak a hirdetményre a tagtoborzást. Esténként bekopogtattak a házakba, szólták a fiataloknak, gyertek, teremtsünk újra életet a kultúrházban. Újra... Igen, mert 1954—55- ben még pezsgő élet folyt az otthonban. Aztán pletykáikkal, szóbeszéddel — faluhelyen könnyebben hat az ilyesmi — kezdtek bomlasztani, jött az ellenforradalom, úgyhogy jóformán megszűnt a kultúrház működése. Azóta többször próbálkoztak, hagy élettel töltsék meg, de valahogyan mindig kátyúba jutott az igyekezet Most Makay Sándor szobrászművészt bízták meg a művelődési otthon vezetésével, s úgy látszik, banne megfelelő emberre akadtak, összehozta már a színjátszó csoportot megalakul a tánccsoport, van zenekaruk, televíziójuk, balettoktatás folyik, lehet sakkozná és táncestélyeket is rendeznek. A színjátszó csoport most Nagy Lajos: Uj vendég érkezett című egyfelvonásosát próbálja, amellyel a megyei fesztiválon is indulni fognak. Hetenként kétszer, esténként, a munka után összejönnek és tanulnak fáradhatatlanul. A próbák sokszor az éj szálkába nyúlnak, de senki sem gondol arra, hogy abbahagyja, pedig reggel korán kell felkelniük. A múltkorjában például szombaton délután kértek tőlük műsort vasárnap estére és ők két próbával megcsinálták, A fiatalabbak most csak né- «elődnek, figyelnek. Ök a következő darabban, Csáky Gergely: Ingyenélők című színművében kaptak szerepet. Az idősebbek már rutinos színjátszók, mint Szovóti Ferenc, vagy Eckhardt Györgyné, de hűségesen követik a rendező utasításait. De egy előadásihoz nemcsak szereplő és rendező kell, hanem például kulissza is. Anélkül színdarabot nem tudnak előadni. A kulissza pe dig pénzbe kerül. És honnan kapnak pénzt? Döme István vb-elnök mondja, hogy a tanács 13 000 forintot tud évente a kultúrház céljaira fordítani. Ennek nagy része ugyan tüzelőre kell, de b? a kulisszákat társadalmi munkában készítik el — amint tervezik — akkor csak az önköltséget kell előteremteni ók. Budakeszin a lelkesedés megértő támogatásra talált. Ilyen körülmények pedig kiváló eredményeket ígérnek. Bence Klára 800 lakosú Csornádon a szövetkezeti bolt hat hónap alatt csupán 300 forint értékűt. Az egyéni bizományosok minden elismerést megérdemelnek, mert szabad óráikat áldozzák fel a kultúra, a könyvek terjesztésére. A rendkívül hasznos tanácskozáson csak néhány szövetkezeti boltos jelent meg, míg az egyéni bizományosak majd mindegyike ott volt és részt vett a vitában. Ez is alátámasztja azt a megállapításunkat. hogy a szövetkezeti boltosok zöme lebecsüli a könyvterjesztés fontosságát, azt tehernek, szükséges rossznak tartja. Pedig a könyvek eladása üzleti szempontból sem rossz. Az értékesített könyvek árának tíz százalékát ugyanis az eladó kapja. Talán befejezésül még csak annyit: helyes lenne, ha a megye minden járásában rendeznének a vácihoz hasonló könyvterjesztői tanácskozást. Ez is egy módja annak, hogy még több falusi ember kezébe kerüljön könyv. Csekő Ágoston Jól sikerült jutalomműsor Vácott A váci városi művelődési ház színháztermének mind az ötszáz helye megtelt — mint ahogyan Sáfár György igazgató jelentette — a Zeng az erdő hetedik előadása alkalmával. Különleges előadás volt ez a hetedik. A jegyeket nem árusították se a pénztárnál, se egyebütt, hanem szétküldték a váci üzemekhez, termelő- szövetkezetekhez és intézményekhez. azzal, hogy jutalmazzák meg velük azokat, akik segítettek a termelőszövetkezetek fejlesztésében, akik legtöbbet tettek az új közös gazdaságok megalakítása érdekében, és természetesen azoknak is juttassanak jegyet, akik kiválóan dolgoztak saját munkahelyükön. A művelődési ház más módon, még közvetlenebbül is segíti a termelőszövetkezeti mozgalmat. Színjátszó brigádokat alakítanak és elsősorban az új, de a régi termelőszövetkezeteket is meglátogatják, énekszámokkal, tánccal, jelenetekkel szórakoztatva a tagságot. A színjátszó brigádok előreláthatólag már március végén, április elején megkezdik kőrútjukat a váci járásban. A SZOVJET FILM ÜNNEPE A FÉLKEGYELMŰ PREMIER ELŐTT Matti sofőr bemutatja Puntila urat lezá. Puntila a népelnyomó unalfcodóosztálly vaskos képviselője, akivel soha nem léphet egyezségre egyetlen becsületes ember sem. Megszólal a színpadira szólító csengő. Zenitbe Ferenc, a színész ismét Matti szavaival bú- csúzák, azzal a rövid verssel, amellyel Brecht is pontot tesz színműve Végére! „A bűcsűperc elérkezett, No, Puntila úr. ég veled! Már találkoztam rosszabbat is nálad. Te ember vagy, ha berúgsz, mint az állat. De pajtáskodnunk persze nem szabad. A borgőz elszáll $ egy kérdés marad: Hogy melyikünknél van a hatalom. Nem állhatunk ml közös oldalon. Az ember egy-egy könnyet letörölget, De olaj vízzel sohse egyesülhet. Ha egyszer itt a kellő pillanat. Cselédeid hátatfordítanak, Mert jő urukat végre meglelik, Ha maga ura lesz majd mindegyik!’* Búcsúzunk hát mi is: Viszontlátásra az új Brecht-be- mutató esti előadásén! S minden bizonnyal azután is, még hosszú ideig. (prukner) M in den művészet — így a film is — csak saját létezésének törvényszerűségei szerint lehet igazán nagy. Ezt az alapigazságot nem lehet elfelejteni, amikor a világhírű Dosztojevszkij-regény zseniális átköltéséről, filmváltozatáról beszélünk. Ivan Pir- jev rendező a műfordítás görcsös igyekezete nélkül ragadja meg a trilógia első részének címében (A pénz hatalmában) is kifejezett f»konfliktust: ime az ember, akit az aranyborjú imádata állattá aljasít. Minden eresztékében recseg, ropog, csikorog a cári Oroszország. Korrupt, jellemtelen, csak a látszatot őrző arisztokraták és lakájok, a látszatra is fütyülő kupecek siserahada nyüzsög ebben a társadalomban, de akinek dagad a tárcája, az előtt kitárulnak a szalonok féltve őrzött kapui, azt megsüvegelik akkor is, ha tudnak viselt dolgairól, akkor is. ha az ebül szerzett bankókhoz könny, vér és szenvedés tapad. Miskin herceg, az igazság győzelmében rendületlenül bízó, jóságos és szelidlelkű fiatalember, ebben a világban. ilyen történelmi körülmények között csfik „félkegyelmű” leíiét. Dé legyőzhetetlen ereje jóságában, rom- latlanságában gyökeredzik, így válik filmen is hűséges tolmácsává a költői mondanivalónak. Jurij Jakovljev színészi alakítókészségét dicséri, hogy azonosulni tud ezzel az egyáltalán nem könnyű szereppel, hogy hitelesen valóra tudja váltani a filmen Dosztojevszkij mondanivalójának szándékait. Hiszen egyetlenegy hamis, elhibázott hang vagy mozdulat elegendő volna a figura hitelének elvesztéséhez, mint ahogyan a hasonló témájú francia filmben az elmeháborodottat játszó Gerard Philippe nem is sakkal több handabandázó pojácánál. A valószínűtlenül szép Nasztaszja Filippovna szerepében Julija Boriszova érdemes művészt ismerjük meg. örülünk ennek az ismeretségnek, mert Boriszova nemcsak nagyon szép, hanem legalább ugyanolyan tehetséges is. A játék folyamán csak így válik hihetővé, hogy a férfiak már arcképének megpillantásakor eszüket vesztik. Boriszovának elhisszük azt a sarkigazságot is, hogy a szépségnek — ha tartósan hatni akar — sok mindennel, elsősorban értelemmel kell párosulnia. Értelem és szépség, Nasztaszja egyéniséggé válásának olyan elemei, amelyek magyarázatot adnak a részeges kereskedő: Rogozsin őrjöngő vágyakozására, de ami természetesen nem hozható egy szintre Miskin már-már költészetté finomuló, szinte testetlen szerelmével. A cselekmény a bevezető vonatjeleneten kívül három színhelyen pereg: a Miskinnel rokon Jepancsics tábornok házában, Ivolginéknál (Gánya Ivolgin Jepancsics alkalmazottja) és Nasztaszja Filippovna estélyén. Mindhárom helyen érzelmek és érdekek csapnak össze, s a feszültség az asszonyvásár nagy jelenetében éri el tetőpontját, amikor Rogozsin százezer rubeljét (egy egész vagyont!) Nasztaszja a kandalló lángjai közé veti. Itt aztán lelepleződik az úri társaság, vonító és sópí- tozó kegyelmeseivel együtt. De ez az igazán „pompás mulatság” ok arra, hogy a győztes Rogozsin (Leonyid Parhomenko) ne nagyon bánkódjék a mindössze megpör- kölődött bamkókötegek miatt. Dicséret illeti a nagy filmhez méltó operatőri munkát (Valentyin Pavlov) is. Különösen az interieurök nagyon szépek, egy-egy képsor gyakran a klasszikus orosz festők alkotásaira emlékeztet. A szinkron általában sikerültnek mondható. A félkegyelműnek most csak az első részét mutatják be filmszínházaink. Várakozással és érdeklődéssel várjuk a folytatást. Remete László EGY LEPESSEL KÖZELEBB AZ ELSŐ ASSZONY A HOLDON — Siessünk vissza, mert bezárva hagytam otthon a gyerekeket! Az iroda nagy asztalát csomagok lepik, most érkezhettek, még felbontatlanok. Az igazgató, Bácskai József most tépi le az egyikről a papírburkot, kihúz belőle egy lapot és mutatja: j — Belépési nyilatkozat, a : zenebarátok körébe.. Látja, itt iezt a sort? : És olvassa: ^ — A zenebarátok köre főleg | gyárakban, üzemekben, inféz- ^ menyeikben, termelő&zövetke- | zetekben alakul meg... d Persze, nem magától alakul d meg ... A ceglédi zeneiskola d vezetője se úgy képzeli, hogy d kiküldi a belépési nyilatkoza- ^tot postáin a termelőszövetke- d zetekbe és üzemekbe, hanem... § De ezt nem lehet egy mon- d dattal elbeszélni. Valóságos d haditervet készített a zeneiskola a kettős cél érdekében d (a kettős cél: a munkások és d parasztok hódítsák meg a mu- ^zsiikát és az értékes zene hó- ^dítsa meg a munkásokat és | parasztokat). Az első lépés, ^hogy a zeneiskola növendékeidnek szülei, mintegy ötszázan § zenebarátokká — szervezett § zenebarátokká — legyenek. A d második, hogy a növendékek és a beszervezett szülők saját környékükön, munkahelyükön minden érdeklődővel írassák alá a belépési nyilatkozatot. Bácskai József — még mindig kezében a belépési nyilatkozat — felhívja a figyelmemet egv rovatra: — Nézze csak, ez nagyon- nagyon fontos... Milyen zenei műveket kedvel... Ide beírja majd az új tag, hogy mit szeretne hallaná. Nos, nem Wagner-operát kér majd a termelőszövetkezeti tag, hanem népdalt vagy könnyebb, ismertebb operett- vagy operarészletet. És ha kéri, meg is kapja. De amit adunk, azt megmagyarázzuk. Terveket, elgondolásokat sorol, egyik jobb, életrevalóbb, mint a másik: Minden „új területen”, üzemben, termelőszövetkezetben önálló zenebarátok körét alakítanak. Ezeket majd a zeneiskola patronálja. Megszervezik ezekről a helyekről az operalátogatást, az elsőre már két hét múlva sor kerül. Ha kimennek például egy termelőszövetkezetbe, a zenebarátok körének hangversenyt adni, akkor ezen a hangversenyen a műsor felét azok a zeneiskolai növendékek adják, akiknek szülei, rokonai abban a szövetkezetben dolgoznak. — így még inkább érdekeltté tesszük a közönséget — mondja az igazgató. És még valami, ami egészen új, és minden eddiginél nagyszerűbb: az április 12- től május 3-ig tartó ceglédi ünnepi zenei napok hangversenyei közül hatot egészen emberközelbe visznek. Egyet a Cifrakerti Állami Gazdaságban. egyet-egyet a Vörös Csillag, a Dózsa Népe, a Hunyadi és a Kossuth termelő- szövetkezetben, egyet a ruhaüzemben és a gépjavító vállalatnál rendeznek meg (milyen jó lenne, ha addig elkészülne a Dózsa Népe Termelőszövetkezet kultúrterme)! Bizony, kikívánkozik belőlem az óhaj: — Bár minden kulturális szervünk, minden művelődési házunk ilyen nagy igyekezettel. ilyen jól kidolgozott terv szerint közeledne — ha mindjárt csak egy-egy lépéssel is — az élethez, a művelődni vágyó egyszerű emberekhez! G. L. Ma este, amikor felgördül a Madách Színház vörös bársonyfüggönye, új Brecht-darabbal ismerkedhet a magyar közönség. Címe: Puntila. Brecht 1940-ben, finnországi emigrációja során írta és hiteles képet fest a finn élet egy részéről. A nyilvános főpróba szünetében Zenthe Ferenc öltözőjén ben ülünk, s megkérjük a népszerű művészt — aki a darabban Matti sofőrt alakítja —, hogy mutassa be olvasóinknak Puntila urat. •— Puntila úr földbirtokos. Látszólag kettős figura, mintha két énje lenne. Amikor józan: kegyetlen népnyúzó, cselédei hajósára és kizsákmányolója. De egészen más embernek tűnik, amikor iszik — kezdi a bemutatást Zenthe Ferenc, s hogy hitelesebb legyen a kép, fejébe nyomja sofőrsapkáját, feléli, úgy idézi a brechti szavakat: „Ha berúg, olyan emberséges, hogy kibírhatatlan." Ilyenkor megbocsát a bojkottéit kommunista munkásnak. Szurkaiénak, pénzt osztogat az emberek között és engem, a sofőrt is úgy ölel keblére, mintha édes testvére lennék. Megáll néhány pillanatra a szóval, ment a tükörben észrevette, hogy arcán kissé megkopott a festék. Gyors igazítás a sminken, csak azután folytatja: — Puntila úr kettőssége azonban csaik látszólagos. Valójában a két Puntila csak egy, s ez ellen harcolni kell minden becsületes embernek. Az író a remekbeformálf figurában nagyszerűen bemutatja, hogy mi rejlik Puntila ,, jósága" mögött és kegyetlenül lelep-
