Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-05 / 54. szám

4 "'"iliCirltW 1959. MÁRCIUS 5. CSÜTÖRTÖK PARASZTOK AZ ÜZEMBEN Csömöri termelőszövetkeze­ti tagokat és egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat lá­tott vendégül tegnap a gödöl­lői Ganz Árammérőgyár. Hét, népviseletbe öltözött asszony a Haladás Termelőszövetke­zetből, Bagyánszki Istvánná tsz-elnök és Szabados Pál párttitkár vezetésével, és hat egyéni gazda, köztük a 16 holdas Morva István és a nyolcholdas Kiss Pál járta végig a műhelyeket a vendég­látók kíséretében. Kozma Géza községi tanácselnök is elkísérte a meghívottakat. Valamennyi üzemrészben érdeklődéssel figyelték a gyá­ri dolgozók serény munkáját és hallgatták a felvilágosító magyarázatokat a csömöri gazdák. Hogyne, hisz alig né- hán3ran láttak még üzemet belülről. Nyilvánvaló, hogy tetszett nekik ez. a zsúfoltsága ellenére is rendezett üzem, a hozzájuk elég közelálló mun­ka. Annál inkább érdeklődtek a gyárban folyó termelés iránt, mert közvetlenül végig­nézhették. hogyan készül a .köznyelven villanyóra néven Ismert árammérő, amely ott : „jár” lakásaikban, amelyet • mindennap megnéznek. Nem is hagyták megjegyzés nélkül a látottakat. — Nagyon szép. — Ez igen — hallottuk gyak­ran az elismerő megjegyzése­ket egy-egy ügyes munkamű­velet vagy automata gép lát­tán. Egyik munkapadnál. ahol szemmel szinte nem kö­vethető gyorsasággal készül­tek a parányi csavarok, meg­jegyezte valaki a vendégek közül ■ — Azért a kapálás köny- nyebb, mint ez! Rövidesen választ is hal­lottunk a megjegyzésre egyik gyári dolgozótól: — Ez könnyebb, mint mond­juk a paradicsom exportra való válogatása. Maguk azt jobban tudják: Jót derültek éz emberek a két találó megjegyzésen és kölcsönösen megállapodtak ab­ban, hogy mindkét munka egy­aránt értékes és becsülésre méltó. Miután megnézték az üze­met. meglátogatták a kicsi­nyeket, akik, míg szüleik dol­goznak egy kisebb fajta „pa­lotában" töltik az időt az óvó nénik felügyelete alatt. Néhány perc telt csupán él- a látogatásból, máris a leg­jobb barátság alakult ki a kicsinyek és a felnőttek kö­zött. A nénik és bácsik kér­dezősködtek, a gyerekek ked­vesen felelgettek, verset mondtak, énekeltek. Szinte valamennyien meg akarták mutatni, mit tudnak. Napes­tig el lehetett volna beszél­getni a tiszta, jól öltözött lur­kókkal. Csak jól sikerült fényképek tudnák visszaadni azt a maradandó élményt, ami valamennyi vendég arcán tükröződött e látogatás után. Bizony, alig-alig lehetett el­csalogatni őket a kicsinyek kedves birodalmából. Ebéd után DimajszM And­rás igazgató néhány vezető és gyári dolgozó társaságában beszélgetett el a vendégek­kel élményeikről. Nagyon ér­dekes volt, hogy szinte va­lamennyi gyári tapasztalatot a saját életükhöz kapcsoltak. Valaki például megkérdezte: — Egy ember hány áram­mérőt készít el naponta —• Körülbelül másfelet. — válaszolta az igazgató. — Hogyan Miét az. amikor sok száz alkatrészből készül el egy mérő és sok száz munka­műveletet kell elvégezni, amire az alkatrészek elkészülnek? — A gépek segítsége és a sok-sok ember munkájának összekapcsolása teszi ezt. Ha mindent egy ember csinálna, bizony, sok nap eltelne, mire, egy árammérő elkészülne és az éra is legalább tízszerese lenne — válaszolt az egyik műszaki szakember. Valaki a vendégek közül ta­lálóan jegyezte meg: ' így van ez a mezőgazda­ságban is. Sokan együtt, gépek segítségével sokkal többre me­gyünk, mintha külön-külön tennénk a dolgunkat. így igaz ez. És az is igaz. amit szintén a beszélgetés so­rán mondtak el, hogy komo­lyabban gépesíteni csak nagy­üzemben lehet. Ezt bizonyítja az ipar fejlődése és a mezőgaz­daságé is. Meggyőzően tudnak erről beszélni Petrovics János- mé, Jagyugya Pálná, akik ti­zenegyedik éve tagjai a Hala­dásnak és a 63 éves Szabó La- josné is, alti öt éve dolgozik a szövetkezetben. Hasznos volt ez a látoga­tás, mert nemcsak a jelenlevő termelőszövetkezeti tagok, a meghívott egyéni gazdák is sa­ját szemükkel látták, tapasz­talták a közösen végzett, nagy­üzemi munka előnyeit, amely éppen olyan hasznos a mező- gazdaságban, mint az iparban. Gk is sok elgondolkoztató ta­pasztalattal gazdagodtak ezen a napon. Farkas István Soron kívüli szállítás A Központi Szállítási Ta­nács ülésén megállapították, hogy a MÁV-nak a második negyedévben előreláthatólag kilenc százalékkal több árut és terméket kell szállítania, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Az ülésen kérték a Köz­ponti Szállítási Tanácsot, hogy a most megalakuló ter­melőszövetkezeteknek minél gyorsabban jutassák el a gépeket és a különböző épí­tési anyagokat. A Központi Szállítási Tanács titkára beje­lentette, hogy minden közle­kedési ág soronkívül szállítja a termelőszövetkezetek szá­mára feladott gépeket, a gé pekhez szükséges olajat, ben­zint és egyéb üzemanyagot. A Központi Szállítási Ta­nács ülésén megvizsgálták az üzemek, építkezések és a köz­lekedési vállalatok közötti keretszerződés lehetőségét. Akik a baleset áldozatát cserbenhagyták A megye területén az utób­bi napokban több olyan köz­lekedési baleset történt, ami­kor a balesetet előidéző gép­kocsivezetők. áldozatukat cserbenhagyva, tovább hajtot­ták. Február 15-én 0.35 órakor Nagykőrös határában Nagy Dénes nagykőrösi lakos az állami gazdaság SV—678 rend­számú tehergépkocsijával gyorshajtás miatt egy gyalo­gos személyt halálra gázolt, majd a helyszínről megszökött. A rendőrség az esemény után 9 óra múlva elfogta a tettest. Nagy Dánes-t őrizet­be vették s az ügyészségnek átadták. Február 23-án 18.45 órakor Cegléd belterületén, a Szol­noki és a Batthyány út keresz­teződésénél Hcprik Mihály mezőtúri lakos a gépállomás SB—551-es rendszámú teher­gépkocsijával elgázolta Dá­vid Sándor ceglédi lakost, aki kivilágítana« kerékpár­jával a Szolnoki úton haladt. Hoprik a baleset színhelyé­ről elhajtott, de rövid nyomo­zás után Albertirsán elfog­ták. Bűnvádi eljárást indítot­tak ellene. Mint a napokban hírt ad­tunk róla, március 2-án Üllő határában az FA—462 rend­számú tehergépkocsi belesza­ladt egy személygépkocsiba, amelyet 25 méteren át maga előtt tolt. Ez a gépkocsiveze­tő is cserben hagyta a baleset áldozatát. Budapesten fogták el. Tánczos Sándornak hívják, szolnoki lakos. Az is megál­lapítást nyert, hogy a vezetés közben nagy mennyiségű alko­holt fogyasztott. Tanczoo Sán­dort is őrizeibe vették s a bűnvádi eljárás megindítása végett átadták az ügyészség­nek. Ezek az esetek is tanúsít­ják: számos gépkocsivezető egyáltalában nincs tudatában, hogy a baleset’áldozatának cserbenhagyása milyen nagy­mértékben növeli bűnösségét. A SZOVJET FILM ÜNNEPE AZ ÉN DRÁGA PÁROM natalov szépet, nagyot ala- Jlj lát. Egy szovjet orvost ábrázol, aki nemcsak a hazáért vívott küzdelemben, a fronton bizonyítja be, milyen az igazi szovjet ember, hanem békében, a hétköznapok sűrűjében is hi- hetően mutatja: hogyan keli élni... Visszautasítja a ké­nyelmes, városi állást, nem fo­gadja el a protekció-kínálta lehetőségeket. Szívesen és nem mesterkélt pátosszal vállalja a vidéki élet nehezét, a távoli el­maradott vidék -meghódítását, felemelését. S mindezt szeré­nyen, egyszerűen: mások észre se vegyék, hogy egyáltalán a i'iláqon van. Pedig észreveszik. Azok. akik szintén becsületes, népüket szerető emberek — szeretik őt És haragszanak rá mindazok, akik tudás nél­kül. összeköttetések révén ipar­kodnak boldogulni... Batalovot (Vologyal) mind­végig szeretem a filmben és jellemét, szerelmét még később sem felejtettem el. Ha ennek miértjére keresem a választ, talán -ágy fejezhetem ki: a film alkotói ezt a jellemet nagysze­rűen írták meg és kivaló esz­közökkel ábrázolták. Vele együtt szenvedünk, amikor megtudja, hogy édesapja hősi halált halt Madrid védelménél. Vele gyötrődünk, amikor a fronton szerelmét operálja és a villany hol hunyó, hol erő­södő fénye jelképezi a reményt és a kétséget, vajon sikerül-e megmentenie a lányt. Szinte büszkék vagyunk rá, amikor oly méltóságteljesen utasítja el visszahelyezését a kórházba és választja a messzi idegenben felkínált orvosi állást. Megért­jük akkor is, amikor a restiben szerelmével, va sorázik és csen­des- boldogan hallgatja annak csivitelését, örömkitörését. Rö­viden: Batalov mélyen érző, hús-vér ember, aki észrevétle­nül, de makacsul lopja magát a néző szívébe. Szeretjük az öreg tengerészt is, aki Spanyolországban har­colt és Vologya édesapjának harcostársa volt_ Egyszerű esz­közökkel mutatja a film e* mégis képszerűen, milyen hő­sök élnek a Szovjetunióban. A tengerész búcsúja a hajótól, nyugdíjbavonulása megható, szép jelenet. Mi is nyeljük könnyeinket, amikor a zeneszó mellett ellép a legénység előtt, s men megáll egyik vagy má­sik fiú előtt, megverezjeti a vállukat, vagy mélyen a sze­mükbe néz, kutatja mit rejt jövőjük. A tengerész jelleme, azonban leginkább családja körében bontakozik ki. Leánya igaz jó barátja, jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. És nagyon becsüljük az idős kato­nát, amikor elítéli saját fia tör­telését, ostoba karrier-hajhá- sz.ását. (Tálán csak az színpa­dias kissé, amikor elhagyja fia házát és Vologyánál kér szál­lást.) Nem mondhatjuk el azonban a film valamennyi szerepéről, hogy ennyire mély és emberi lenne. Sokszor csak elnagyol­tan. felületesen formálták meg a figurák jellemét, s ezért nem is szerethetjük őket. A DOZNI Mi jég nyolcéves sem voltam azon a nyáron, amelynek emléke. ha napsütött, erdei tisztáson járok, még mindig elkísér. S bár sak-sok év múlt el azóta, még most is összeszo­rul d szívem a csalódástól, ami akkor ért. Éppen befejeztük az iskola­évet és szüleim már nagyban számolták, milyen jó, ha egy kézzel több lesz a nagy mun­kák idején. Az igaz, hogy csak gyerekkéz, de aratáskor víz- hordásra, libák legeltetésére, tehenek mellé aranyat ér. Szívesen fogadják a módos gazdák a iklottgatyás gyereke­ket a nyári szünetben ilyen- olyan munkára. Valami kis pénz. vagy termény ezért is megjár, be is kalkulálják a nagycsaládosok költségveté­seikbe. így aztán, mikor távoli ro­konunk. Pista bátyám szólt apámnak, hogy „hallod-e, Ja­ni sógor, küldd át hozzám ezt a fiút szeptemberig tehe­net őrizni”, boldogan adtak. Én is mentem örömmel, mert három faluval arrébb laktak, ami számomra akkor a ki­fürkészhetetlen messzeséget jelentette. De mentem azért is, mert Terus ángyó bőkezű asszony hírében állott, számo- latlanul adta a gombócot, szel­te a kenyeret. 711 ás nap kora reggel meg is J'' kezdtem tehénpásztori tisztemet. Pista bátyámmal hajtottam ki a hat jószágot, parasztember szemében ko­moly vagyont. Oktatott is Pista, bátyúm erősen. hogy s mint vigyázzak rájuk, merre mehetnek, merre nem, mire ügyeljek. Aztán mondta: „ha ott, a vágás szélén azt látod, öcskös, hogy csak a fa tete­jét süti már a nap. indulhat­tak hazafele.” S evvel ma­gamra hagyott. Még ma is tudom minden tehén nevét, A Kedves, a Hi­ves, a Zsuzsa, a Bodor és a többi előttem áll, még a szuszogásukat is hallom. Tel­tek a napol: s mi jól megvol­tunk egymással. A Bodorral nem egyszer akadt nézetelté­résem, szeretett elszdkdösni, különösen az uradalmi kuko­ricások felé. De hamar meg­tanulta, hogy az ember gye­rekének is szót kell fogadnia, különösen ha olyan jó gumós galagonyabotja van. mint ne­kem volt. Egy vasárnap reggel történt, hogy már a korai órákban is olyan melegen sütött a nap, szinte rezgeti a levegő. Bódul­tán hallgattam a távoli ha­rangszót, ténferegtem az ir­táson a tehenek nyomában. Ahogy ott bóklásztam, meg akadt a szemem egy világos­kék dóznin. Lehajoltam, felvettem s még a szívverésem is megállt örö­mömben, ahogy ki nyitottam. Teli volt finom, vékonyra vágott, aranysárga dohánnyal s a tetején feküdt egy meg­kezdett csomag cigarettapapír. Még a kezem is remegett, szinte fájt, úgy szorítottam, míg futva hajtottam a jó­szágokat a bokros, enyhet adó erdőszélre. /rttí aztán leültem s mint a zsugori, bámultam várat­lan kincsemet. Forgattam, nézegettem, elolvastam min­den betűjét, pedig nem ér­tettem egy szavát sem, mert valami nagyon idegen nyelven volt írva a neve. Aztán újra kinyitottam, s mint a részeg, szagolgattam fanyar, csípős illatát. Ügy éreztem, császár vagyak. Ilyen szép dobozt még nem láttam senki kezé­ben sem, és ennyi dohányt sem a pajtásoknál. Mert ak­kor mi már nagy dohányosok voltunk. Persze, csak úgy, suttyomban. Különösen féltem én az anyámtól, akinek ke­mény. erős kis keze hamar eljárt, ha valami nem tetszett neki. A dohányzást meg kü­lönösen utálta, apám sem győzte hallgatni, minek szívja azt a pocsék bagót. Letettem a dóznit, lassan letéptem egy uriasan vékony papírt s elkezdtem csavarni a cigarettát. Szép lett, ke­mény, össze is nyálaztam. ahogy dukált. S akkor jött a keserves felfedezés. Hát nincs gyufám egy szál se! S parázs sincs a közelben. Egészen le- forrázódiam, tíz évet adtam volna az életemből egy szál Gyújtásért (akkor még nagy­lelkű voltam), dehát ilyet & vagy kerek zalai erdőben so­ha nem találtam volna. Ügy járt az agyam, mint a gőz­gép, mit is csinálhatnék? Olt volt a fogaim között az izgalmas, tiltott gyümölcs, amely egészen csak az enyém volt, s nem gyújthattam rá semmiképp! Odatartottam ki a napra, hátha csoda törté­nik s lángralobban. De csoda nem történt, csak engem ön­tött el pillanatok alatt a ne­héz verejték a tűző sugarak­tól. Aztán eszembe jutott, hogy a tanító úr egyszer el­mesélte, hogy az ősember úgy gerjesztett iüzet, hogy két fadarabot összedörzsölt. No­sza, kaptam két fadarabot s teljes erőmből dörzsölget- tem. De valahol hiba volt, vagy az ősember volt ügye­sebb mint én, vagy az akko­ri fák gyúlékonyabbak vol­tak, mert nekem csak nem akart lobbot vetni az igyeke­zetem. Ügy kifáradtam a nagy munkában, hogy csak elnyúltam a száraz mohán s úgy szemléltem vágyó szó. niekkel a pléhdóznit. Cj akkor egyszerre távoli ° dobogás ütötte meg fü­lemet. Messze, szinte a lá­tóhatár alján emelkedett a könnyű porfelhő, jelezve, va­lamiféle kocsi közeledik. Mint a nyúl, ugrottam talp­ra, futottam az út szélére, pedig még perceidbe telt, mi­re a kocsi közelebb ért. Uram Isten! Ilyen szerencse! Hisz Sajnos, Vologya visszahúzó­dását nem sikerül a film­nek megmagyaráznia. Még ak­ikor sem, ha tud egy másik férfi reménytelen vonzalmáról. Nem indokolt az sem. hogy amikor •égre egymásra találnak, effye- lül indul a távoli vidékre. Néha vontatott a cselekmény is nem mindig indokolt egy- •gy jelenet. Miért kellett Pál­iéul a film elején több villa- i.ásszerű képben bemutatni a 1 yermek Vologyát, amikor •zek a képek a későbbiekkel lem voltak összefüggésben? Miért kellett oly hosszan, von- atottan ábrázolni a leány vívó- lását: eltitkolja, vagy elárnl- a-e szerelme elő't édesapja, iősi halálát? A szálló madarak ényképezése szép volt a Száll­tak a darvak. vagy a Múló ivek című filmben, de itt már sak ismétlés Ezekről a hibákról azért kell mi, mert sajnáljuk, hogy ezt szép, emberi mondanivalója ilmet néhány kidolgozatlan ellemmel és felesleges képpel negzavarják. S. A. néha egesz nap teremtett lel- ^ két nem láttam, kocsit meg ^ soha. S most, most már ott ^ táncoltak előttem a lovak, § megismertein hajtójukat is, $ a mi községünkben uradalmi $ kocsis volt. $ Na. né, mi van öcskös? Hát ^ te mit keresel erre? ^ — Itt vagyok most Juhász \ Pista bátyámékn&l, tehenet \ őrzők a nyáron. Hanem Pa- § láncz bátya, mondja már, § van-e gyújtója? ^ — Nekem ? — kérdezte az \ ember meglepődve. — Hát, $ vanni van, de minek az ide $ az erdőre? S — Nézze, mutattam leiken- ^ dezve, nézze, már mit talál- ^ tarn! S ezzel közelebb lépve ^ büszkén felmutattam a dór- nit. 5 — Na, add csak! Megnézte, £ kinyitotta, s egy határozott S mozdulattal a hátsó ülésre \ dobta. — Hát ez azé az úré, § akit a minap a vasútról hoz. $ tam. s Ezzel köszönés nélkül meg- rántotta a hajtószíjat, a lo- § vak megugrottak s én ott ma- $ radtam a gomolygó porfel- $ legben. Száraz szemekkel $ csak álltam s hirtelen fel sem | tudtam fogni a nagy veszte- § séget. Aztán mintha meglök- \ tek volna, lehuppantam a $ porba és zokogtam, zokog- \ tam, magam sem tudom med- $ dig. \ A zóta sok év telt el. Sok $ Ai bánat, sok csalódás ért. $ Elhagytak barátok, megcsal- ^ tak szeretők, de annyira ki- \ fosztva magam soha nem ^ éreztem, mint azon a régi va- ^ sárnapon. ^ — Komáromi — * Az EM. Nógrád megyei Áll. Építőipari Vállalat salgótarjáni és váci munkaterületére gyakorlott FESTŐ SZAKMUNKÁSOKAT FELVESZ. Jelentkezni lehet: Salgótarján, Régi-vásártér, a vállalat munkaügyi osztályán és a Váci Fő- épí íésvezetöségen, Élmun­kás utca. Továbbá jelentkezni lehet 1959. április 1 -i beiskolá­zással az alábbi szakmák­ban ipari tanulónak: kőműves, ács. festő. Tanulóidő: 2 év. Jelentkezési határidő: 1959. március 20.

Next

/
Thumbnails
Contents