Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-04 / 53. szám
4 :‘T/Cirlai> 1959. MÁRCIUS 4. SZERDA Gyermekotthon-igazgatók országos tanácskozása A Központi Pedagógus Továbbképző Intézetben a gyermekotthonok és nevelőintézetek igazgatóinak kétnapos országos tanácskozásán megvitatták Veczkó Józsefnek, a Kecskeméti Országos Nevelő Intézet helyettes igazgatójának beszámolóját a gyermek- otthoni közösség kialakításának és fejlődésének problémáiról. A beszámolóból és a felszólalásokból egyaránt kitűnt, hogy gyermek- és nevelőotthonaink többsége a fel- szabadulás óta sokat fejlődött. Gáti Ferenc, a Művelődés- ügyi Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi osztályának helyettes vezetője többek között elmondotta, hogy a nyáron megrendezik a gyermek- és nevelőotthonok növendékeinek országos kulturális és sportversenyét. Ami a hidakon túl van Par nappal ezelőtt már írtunk erről. De az igazságnak csak a felét mondtuk ki. Ki kell mondani a másik felét is. Mert többről van itt szó, mint arról, hogy szabályozzák a Tápiót, Tápiógyörgyén emiatt lebontanak négy hidat, s ott marad a falu egy híddal, ami igencsak megnehezíti a közlekedést. Arról van itt szó, hogy a rosszul értelmezett helyi érdek elfogja a látást a helyi vezetők meg a lakosság egy része elől is. Csak azt látják, hogy lebontottak egy hidat, ami hozzájuk legközelebb esett, öt híd helyett — egy híd. Ennyit látnak a györgyeiek. Kicsi, de zabolátlan folyó ez a Tápió. Olykor annyira megduzzad, hogy elönt mindent, ami csak útjába kerül. Emelkedik a Föld hőmérséklete A Déli-sarkon végzett hőmérséklet-mérések igazolják a tudósok véleményét, amely szerint az egész Földön tartós felmelegedés észlelhető. Kiszámították, hogy a felmelegedés 100 évenként körülbelül 1—2 fok Celsius. Okát még nem sikerült megállapítani, de kétségtelen, hogy például Alaszkában a gleccserek az elmúlt 50 év alatt zsugorodtak, az Északisarkkörön levő jégréteg már csak fele olyan vastag, mint a század elején, s például a Spitzbergákon a kikötők jcgmen- tes időszaka kétszer olyan hosszú, mint 1912-ben volt. Új tanuióintézetek, többféle kedvezmény az építőiparba tanulónak jelentkező fiataloknak A távlati Lakásépítkezés! program célkitűzése az, hogy 15 év alatt minden család önálló lakáshoz jusson. E nagyarányú program végrehajtásának egyik előfeltétele, hogy legyen elegendő munkáskéz az új lakóházak, iskolák és óvodák felépítéséhez. 1965-ig közel 35 ezer új szakmunkást kell kiképeznünk. Sajnos, az építőipari tanulók felvétele az előző években elég sok nehézséget okozott, mert az építőipari szakmára kevesen jelentkeztek. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy sem a fiatalok, sem szüleik nem ismerték eléggé az építőipari szakmák körülményeit. Ma már az építőipari szakmák a legmegbecsültebbek közé tartoznak. Például a kezdő szakmunkások felszabadulásuk utón jóval ezer forint felül keresnek, de vannak olyan fiatalokból álló brigádok is, amelyek keresete a 2000 forintot is eléri. A fiatal szakmunkások keresete egy-két éves gyakorlás után általában 1300— 1400 forintra emelkedik, nem beszélve a béren felüli juttatásokról, amelyek a bérnek közel 50 százalékát teszik ki. Ma már az ipari tanulóképzés is összehasonlíthatatlanul más körülmények között folyik, mint a múltban. A meginduló nagy létszámú tanuló- képzés lebonyolításához például a Munkaügyi Minisztérium több új, korszerű építőipari tanulóintézet felépítését tervezi. A most felvételre jelentkező építőipari tanulók április 2-től két hónapon keresztül 3—3 nap elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. Ez alett az idő alatt megtanulják a szerszámok kezelését és bizonyos elméleti-szakmai alapismereteket. A gyakorlati képzés ekkor még az úgynevezett tanudvaron történik. Júniustól december 2-ig kikerülnek a tanulók az építkezésekre. Itt, akárcsak a tan- udvarokon, kiváló szakemberek foglalkoznak az ipari tanulókkal. A fiatalok decembertől március 15—kg, a téli időszak alatt csak elméleti oktatásban részesülnek. Az építőipari tanulók egész sor kedvezményben részesül nek. Többek között munkaruhát, bakancsot, bakancs- talpalást, a hidegebb időben védőöltözetet kapnak. Tanul mányi idejük alatt tanulmányi eredményeiktől függően a szokásos ipari tanuló ösztöndíjban részesülnek. A vidéki tanulókat otthonokban helyezi.1! el, ahol teljes ellátásukról gondoskodnak. Kik és hol jelentkezhetnek építőipari tanulónak? A kőműves, ács, tetőfedő ér épületburkoló-parkettás szakmákra 15-től 17 éves korú egészséges fiúk jelentkezhetnek. A szakmák tanulmányi ideje két év, jelentkezni lehet Budapesten a 34. számú intézetben (VIII., Üllői út 76. szám alatt). Ezenkívül a 35. számú intézetben (XIII., Huba u. 12.). a 207. számú intézetben (XIII., Angyalföldi út 2.). Ezekben az intézetekben körnűveripari tanulókat képeznek ki. A 36. számú intézetbe (XIV., Várna u B-épület) festő, tetőfedő és ács ipari tanulókat vesznek fel. Ezenkívül a. nagyobb vidék’ városok is, minit például Űzd. Debrecen, Diósgyőr stb. nagyobb építkezései mellett szerveztek építőipari tanulóintézetet. A jeientkezések már megindultak és kielégítően folynak. Az építőipari tanulóintézetek és vállalatok továbbra is tár1 kapukkal várják a 15—17 éves fiatalokat. Tavaszonként általában 2500 hold föld került víz alá Györgyén emiatt. Hatalmas föld- mennyiség. Jelentős kár a földtulajdonosoknak. A Budapesti Vízügyi Igazgatóság mérnökei, szakemberei felmérték: mit kell tenni, hogy ez az állapot megszűnjék, ne érje károsodás minden csapadékos tavasszal a gazdákat. Hét kilométeres szakaszon szabályozzák a folyót, levágják a girbe-gurba kerülőket, egyenes lesz a folyómeder, nem kell már félni a kiöntéstől. De: négy hidat a szabályozás miatt le kell bontani. S erre jött a felhördülés. Mert: a lebontott hidak miatt a községi gulya jókora kerülővel jut csak ki a legelőre, s az út nagy részét Igen forgalmas kövesúton kell megtennie. Mert: a község szántóterületének mintegy 30 százalékát csak kerülővel lehet most elérni. Igaz mind.z? igaz, eddig igazuk van a györgyeieknek. csak ahogy tovább gondolkoznak, abban nincs már igazuk. Mert úgy okoskodnak: ha lebontották a hidakat a szabályozás miatt, akkor építsék is fel. Nekünk semmi közünk hozzá. Hát valóban nincs semmi közük hozzá? A munka eddig mintegy hárommillió forintba került. S még ugyanennyibe fog kerülni a hátralevő rész. Tehát hat millió forint, amit az állam ad, s aminek fejében több, mint kétezer hol' föld mentesül az ártól. Ajándék a falunak? Bizony nem is akármilyen ajándék. De ha lúd, legyen kövér — tartják a györgyeiek —, csapjanak még hozzá legalább két betonhidat, darabját ötszázezer forintért. Egyet a Kis-híd helyén, egyet meg a Garazsá-ta- nyánál. S akkor nem lesz hiba! A Vízügyi Igazgatóság persze kijelentette: erre nekik pénzük nincsen, hiszen ők a mederszabályozásra kapják a keretet, s nem hídépítésre. Kinek van igaza? Mondhatná az ember, hogy valahol középütt lenne az igazság. Ez lenne a legkellemesebb, hiszen akkor egyik fél sem szívná a fogát. De — mint mindig — most sem középütt van az igazság. Hanem a Vízügyi Igazgatóság oldalán. Több, mint hatmilliót kőit az állama. Költsön a falu is. Dicsér tes dolog, ahogy a nelvi vezetők a községfejiesz- tést a szívükön viselik. Ebben az esztendőben az évi, több mint kétszázezer forintos községfejlesztési hozzájárulásból másfél kilométeres villanyhálózatot és másfél kilométer betonjárdát építenek. Meg több apróbb létesítményt is. Hidakra azonban nem jut egy fillér sem! Nem ők bontották, ők nem is épitik! Ezen vitatkozunk a tanácselnökkel, Kun Károllyal, a vízgazdálkodási társulás elnökével, meg Kiss Lászlóval, a legeltetési bizottság elnökével. De nem jutunk sokra. Mondják csak a magúkét, s meg kéil hagyni, nagyon sok dologban igazuk van. Például abban, hogy a szabályozási költségeket arányosabban kellene elosztani a Tápió—Hajta vízgazdálkodási társulás községei között. A részkérdésekben igazuk van, de a következtetésekben nemi A hidak kellenek a falunak. Persze könnyebb követelni, mint azt mondani: emberek, eine szánjuk a községfejlesztést, segítsünk társadalmi munkában is, s altkor meglesz a Garazsi-tanyánél a híd. (Mert u Kis-híd helyén épülőre talán kapnak állami segítséget,) Ha meglesz az állami segítség a Kis-hídhoz, legyen meg a falu összefogása is a Garazsi- tanya hídjához. Mert csák követelni, csak várni a készet, ez a györgyedeknél eddig nem volt szokás. Ne legyen most sem az. M. O. A dányi gobelinkészítők 1952-ben tömörültek szövetkezetbe a dányi gobelinkészítők, akik jelenleg 630 taggal dolgoznak. Aprólékos, remekbe készült munkáik exportra kerülnek. Adapter segítségével a régebbi típusú rádiókkal is vehető az ultrarövidhullámú műsor Az idei új rádiótípusokat — ] lenleg legtökéletesebb rádióadások. I a Telefongyár szakemberei | hasznos berendezést állítottak össze. Az úgynevezett URH adapter a készülékhez csatlakoztatva, alkalmassá teszi a régebbi rádiókat is az ultra- rövidhullámú műsor vételére. de a tavalyiak jelentős részét is —, már ultrarövid hullámsávval is ellátják. Igen sok modern, nagy értékű készülékkel azonban — mivel még nincs ilyen hullámsávja — nem vehetők a hangminőségben jeTóth Annus gombokat hímez Ennek a nagy képnek a kivarrására hárman vállalkoztak. Tóth Istvánná menyével és 16 éves unokájával (Gábor Viktor felvételei) Két bírósági ügy tanulsága Az utóbbi években gyakran találkozhatunk a bírósági akták között olyan ügyekkel, amelyekben a kereskedelmi vállalatok vezetői kérik a feltűnően nagy leltárhiánnyal rendelkező üzletvezetők ellen a büntetőeljárás megindítását. A Vác és Környéke Népbolt Vállalat a múlt évben több boltvezetőjével szemben is kérte az eljárás megindítását. Pezenpacher Ferenc boltvezető ellen így hangzott a vád: 1953 márciusában vette át az ikladi lakótelepen levő 108-as számú bolt vezetését, ahol az első negyedévben 3820 forintos hiánya volt. Majd június 12-től szeptember 10-ig, az átadó leltárig terjedő időszakban. 10 987 forint leltárhiánya keletkezett. Korábban, amikor Püspökhatvanban dolgozott. fél éven belül hatezer forint; az első számú boltban i két hónap alatt 2800 forintos. | maid az ezt követő két hónap ; múlva megtartott leváltólej- i tár alkalmával ismét hatezer j forint hiánya mutatkozott, i Kizárólag leltárhiány miatt i senki ellen sem indítható ; eljárás, csak akkor, ha ! bizonyítható: a hiány sik- > kasztás. lopás, hanyag í árukezelés stb. miatt keletkezett. ! A bíróság Pezenpacher esettében nem talált ilyen bizo- t nyítéfcokat. Ezzel szemben t megállapítást nyert, a leltáro- ! zás elkapkodott volt, azt nem a szabályoknak megfelelően végezték. Például a leltár- egyeztetés megtörtént, de a számlák egyeztetése már nem. A vezető hibáján kívül megromlott árukat sem írták jóvá, az ellenőrnek tudomása volt arról is, hogy a bolt zárai nem megfelelőek. Ennek ellenére — a boltvezető többszöri kérésére — sem intézkedtek. A záraikat csak az átadóleltár megtörténte után cserélték ki, mert az új boltvezető csak ebben az esetben volt hajlandó vállalni a bolt vezetését. Pezenpacher Ferencet a bíróság természetesen felmentette. A másuk, hasonló ügy: Karlovics István 1953 októberében került a vállalat aszódi húsboltjába, mint elárusító. Később vezetőnek nevezték ki. 1955-ben a húsbolt irányítása mellett megbízták a bútorüzlet vezetésével is, — tenként csak kétszer volt húskimérés, így minden nehézség nélkül el tudta látni a két bolt vezetését. Később a húsellátás javult és a bútorüzlet forgalma is emelkedett. Elekor már nehézséget okozott a két bolt vezetésének ellátása, mert beosztottja nem volt. Karlovics Istvánnak 1956. április 13-tól szeptember 20-i,g a bútorüzletben 18145 forint leltárhiánya keletkezett. 1956. november 5-e és 1957. január 29-e közötti időben pedig 7201 forint; majd február 25-től április 24-ig a húsboltban 2259 forint újabb hiánya keletkezett. Karlovics a vád alól így mentette magét: — A bútornál semmiféle adminisztrációt nem ismertem, ezzel kapcsolatban kioktatásban sem részesültem, csak saját erőmből és korábbi tapasztalatomból sajátítottam el némileg a bútorbolt vezetésének módját. Egyébként rs a bolt vezetését nem akartam átvenni, ez ellen tiltakoztam is, s a későbbiek során több ízben kértem leváltásomat. A Gödöllői Járásbíróság Karlovics Istvánt 600 forintos pénzbüntetésre ítélte — ugyanis az eljárás során csupán egyetlen bizonyíték szerepelt: Karlovics 1956-ban egy asztalt, két székkel hitelben adott el, amelynek összegét később megkapta, de azt saját céljaira használta fel. így zajlott le a két bírósági ügy. S most készítsünk mérleget. Rövid idő alatt több mint 40 ezer forint károsodás érte a vállalatot. S ebből az összegből csak 600 forint térült vissza. A bíróság eljárása helyes és törvényes volt. Megfelelő bizonyítékok nélkül senkit sem ítélhetnek el. De: hogyan térül meg az a jelentős veszteség, ami a népgazdaságot érte? Borbély János elvtársat, a Vác és Környéke Népbolt Vállalat igazgatóját kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre: Miért alkalmaznak sorozatos leltárhiányok miatt leváltott és eltávolított személyeket a kereskedelemben? A vállalat miért állít a boltok élére a kereskedelmi szakmában járatlan és megbízhatatlan embereket? Borbély János igazgatót — aki már 10 év óta „népboltos” — nem érték váratlanul a kérdések. — Sajnos, még ma is súlyos gondot jelent /vidéki boltvezetőnek megfelelő embereket találni — mondotta. Hogy miért? Mert 1948-tól 55-ig az országban alig törődtek a kereskedelmi szakemberek utánpótlásával. — És még valamit. Karlovics Istvánt már az első leltárhiány után le akartuk váltani. Hosszú időn át kerestük az utódot. Ismertem Aszódon egy régi és megbízható kereskedő embert, aki jelenleg a villanyszerelő szakmában dolgozik. Elvállalná az egyik bolt vezetését? — kérdeztem. — Hiszen ez magának is jobb lenne, nem kellene mindennap Budapestre bejárnia. — Mennyit fizetnek? — 1700 forintot. — Nézze, én az Ikarusban 2200-at keresek. Kevesebbért nem megyek el. így hát nem sikerült utánpótlást találni, A jelenlegi állapoton hogyan kívánnak változtatni? — A kezdő lépéseket már évekkel ezelőtt megtettük. Mivel a legnagyobb problémát a szakemberhiány jelenti, így minden erőnket az utánpótlás biztosítására összpontosítottuk. Jelenleg 70 fiatal kereskedelmi tanulónk van. Nem sajnáljuk az áldozatot, hiszen ha képzett szakemberekké válnak, ők már biztos kézzel fogják vezetni a boltokat. — Közelebbről nézve pedig: alaposabbá, tökéletesebbé tesszük az ellenőrzési tevékenységet is. Minden tőlünk telhetőt megadunk dolgozóinknak, viszont elvárjuk tőlük, hogy becsületesen, s a legnagyobb türelemmel végezzék ezt az igazán nem könnyű munkát. Az igazgató válaszai a jövőre nézve megnyugtatóak. A mi véleményünk mégis az: amíg az újonnan képzett kereskedelmi szakemberek munkája érezteti hatását, addig eltelik néhány év, s erre a néhány évre is kell találni megoldást. Többek között arra is, hogy a boltvezetők megfelelő körülmények között dolgozhassanak, hiszen a leltárhiány csak így állapítható meg reálisan. S ezt a feladatot kizárólag a vállalat vezetői oldhatják meg, a mai, sok tekintetben nem kielégítő feltételek és lehetőségek közepette is. Dudás János
