Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

*rsr Mt61 WCirlap 1959. MÁRCIUS 29. VASÄRNAP HUMOR... HUMOR... HUMOR... C=v A hajóépítő mérnök otthon Ha lenne ülőkalauz a vonaton n.w t« «• ' " * 'iS*# Igazságszolgáltatás-t/SfSS/fS/tSS/fS//fS/SSSSSSSS/SSfSSSSSfSS*/t/SS*SS/S*. A húsvéti népszokások pogány eredete A húsvéti népszokások eredete ^ a legtávolabbi pogány kor­szakokba nyúlik vissza, az utolsó száz év alatt a rohamos fejlődés a legtöbbet elten« tie, de azért a falvakban még mindig sok él kö­zölök. Természetesen nem ősi for­májukban, hanem egészen meg­szelídült változatban. A húsvéti locsolkodás az ősi vízbevetésnek a változata. A pogány ókorban ilyen­kor. tavaszünnep táján, vízbe-, dobálták, megmártották a nőket. J Ez termékenységva.rázsló művelet ■ volt, később szelídült csak „meg-; öntözésre”. Nagy edényekből, vöd-: rökből öntözték bőven a vizet a: lányokra, néhol vályúba fektették- őket és úgy locsolták meg. A ke-; reszténység elterjedése után is; megmaradt ez a pogány szokás és I a többi húsvéti szokásokhoz kap-; csolódott. Az egyház eleinte her-: colt ellene, mint pogány emlék ellen, de idővel szemet hunyt fö­lötte. Faluhelyen még manapság is megtörténik, hogv húsvét hétfőjén kúthoz csalogatják a lányokat és vödörszámra öntik a v5zet,. lassan­ként azonban megszűnik ez a ve­szedelmes szokás, amely annyi sú­lyos tüdőgyulladásnak volt az okc- zóia. A vödröt a legtöbb heiven már rózsavizes üveg helyettesít*, s ígv loceolkoduak a legények vidám nótaszóval. bokrétásan látogatva végig a lányoshűzakat, A húsvéti Pirostojás ugyancsak pogány eredetű. valószínűleg a tavaszi állatáldozatok maradványa. A kerepelő, amely nagypéntektől rsssssssssssssssssss/ssssssssssssssssss/ssss feltámadásig helyettesíti az elné­mult harangok szavát, valamikor a babonás korokban az ártó szelle­mek elriasztására szolgáló varázs­eszköz volt. A húsvéti nyuszi a kutatók meg­állapítása szerint nem tartozik a magyar népi hagyományok közé, sehol sem találni nyomát. Német­alföldről szivárgott át hozzánk — egy-két évszázaddal ezelőtt. | József Attila: s Tavasz van! Gyönyörű! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázlk Mezei szagokkal a tavaszi-szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás, Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel — A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! TAVASZI ZÁPOR — Lásd be Lujzikám, nekem van igazam, mert zuhog az eső j/fí , / HUMOR... HUMOR... HUMOR... S3 SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSASSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS*. Húsvét előtt és után- Eg£ hölgy fee rest átérjél telefonon.. M > * :i ' ,• A* %. • y ‘ „HÚS VÉT“ A tojásfestő húsvétja A nyelvészek már sokat vitáz- tak azon a sorsdöntő kérdé­sen, hogy miből eredt a magyar „húsvét” elnevezés. Ugyan, akad-e valami édes anyanyelvűnkben, ami fölött derék nyelvészeink ne vitáz- gatnának néhány emberöltőig — döntetlenül? Jó öreg Ballagi Mórunk 1867-ben befejezett nagy művében, A magyar nyelv teljes szótárában azt írja, hogy „a húsvét azért ne­veztetik, hogy aznap vette Krisztus újonnan fel a koporsóból az ő hú­sát, azaz testét”. Más értelmezők úgy vélik, hogy az ünnep neve a nagyböjt végét jelenti, amikor a hívők már húst vehetnek maguk­hoz. Annyi bizonyos, hogy az ün­nep magyar neve különleges, mert egyetlen más nép sem nevezi ha­sonló értelmű szóval. íme néhány példa: Latinul „pascha”-nak neve­zik az üimepet. lehetséges, hogy ez az elnevezés a görög „paSpalé” szóval tart atyafiságot. amelynek „lisztláng” a magyar jelentése. Az is lehet, hogy ez a görög szó pedig a héber páska. (kovásztalan ke­nyér) peszacb szóval rokon. Az oroszok szintén a latin eredetű nevet használják. paszhanak mondják a húsvétot* A latin nyelvcsalád valamennyi tagja szin­tén a latin elnevezést vette át. A spanyol pascua-nak, a francia paques-nek, az olasz pasqa-nak mondja a húsvétot, amelynek né­met neve Ostern, viszont már sem a hússal, sem a kenyérrel vagy a liszttel nincs összefüggésben és nyilván az Ost-ból, a Kelet szóból származott. Hasonlít hozzá erősen az angol Eastern is. A magyar „húsvét” tehát rokontalan szó a hatalmas emberi nyelvcsaládban. V//////////////Z csak egyetlen szakaszból állt. Ez pedig úgy szólt valahogy, hogy az elnöknek eggyel több szavazata vanmint a tagok­nak együttvéve, így tehát ha az elnök valamit indítványo­zott, azt mindjárt jogerős ha­tározatként ki is hirdethette. A végrehajtási utasítás vi­szont kimondta, hogy az el­nök csak akkor tehet indít­ványt, ha előzőleg a rózsa­színű és májbajos kritikus, azaz Bállá Jenő bejelentette, hogy az elnök szólni kíván. Ilyen esetben pedig az elnök­nek okvetlenül indítványozni kelleit valamit, akár érzett hozzá hajlandóságot, akár nem AZ A NEVEZETES hajos- zl nap történetesen vasár­napra esett és az alkotmá- nyozó nemzetgyűlést így szombaton este tartotta meg a „császár és királyi köztár­saság”. Az sem volt különö­sebb baj, hogy az elnök csak alapos késedelemmel érkezett meg a tetthelyre, mert egész héten a csókái határban kuta­kodott a föld mélyében rej­tőzködő gepida, jazig vagy egyéb ősök után. A föltárt sí­rokból egyenesen a Naplóház­ba ment, álián hetes szakál­lal. Az alkotmányos hangulat már elviselhető volt, amint azt az üres üvegek nagy tál­kája is mutatta. Tömörkény í rz IS TAVASZI történet. Au Bár az eset nem kikelet- : j kor, hanem augusztusban, ' ^ mégpedig Lajos napján tör- ^ tént vagy ötven esztendővel .$ ezelőtt. Ize, zamata, levegője ■ ^ azonban a tavasz bolondos- ^ ságával és derűjével van tele. % Tömörkény Istvánról szól, „a , 4f magyar föld és a magyar nép i 4. tisztaszívű költömüvészéröl”, ahogyan Juhász Gyula sző­nyege nevezi a lakóházán ékes­■ % kedd márvány táblán, aki szá- •%mos szép hivatala mellett — If igazgatója volt a Pagodának , 4, nevezett szegedi Kultúrpalo- ‘fiának, főszerkesztője az öreg 4,Naplónak, „amely akkor is [ 4, megjelenne, ha senki sem £ csinálná, mert annyira meg- i 4, szokta már a megjelenést”, t 4f ezenkívül egész sereg nagy- ’ ^ szerű novella alkotója — volt 4 még egy, erről azonban csak 4 a beavatottak tudtak. Elnöke £ volt a szegedi „császári és ki- 4 rályi köztársaságnak”, amely f alkotmányozó üléseit igencsak % valam.elyik alsóvárosi kis- j kocsmában tartotta, de éven- '4 ként egyszer, Kossuth Lajos Ínevenapján a Dugonics téri ^ Naplóházban volt az ülés. ^leginkább azért, mert akkor iyülte a Napló derék kiadója, % Engel Lajos is a maga név- % napját és így ö viselhette a házigazda tisztségét. Hát ebbe íja különös köztársaságba Sze­gyed kapa-kaszakérülő népsége $ tömörült, írók. újságírók, mű- í. vészek. Alkotmánya is volt a '■ köztársaságnak, igaz, hogy Maradandó emlek gonddal rátapogatta az elnök ; borostás képére, majd meg- \ fente a pengét és hozzálátott \ a borotváláshoz. A többiek \ persze majd megszakadtak a : nevetéstől, a komolyságot csak \ ketten őrizték meg: Tömör- \ kény meg Cserzy, ami érthető \ is, hiszen a borotva finom éle $ nagyon könnyen elevenbe sza- ? lad \ ttDMOK ÉPPEN a páciens X *1- ábrázatának felével ké- X szült el, amikor az öreg ha- \ rang elkondította az éjfélt. X Cserzy Mihály kezében meg- X íllt a penge, majd szakszerű X mozdulattal beletörölte a X szalvétába és visszatette a X tokjába. $ — Hát a többivel mi lösz? X — mordult rá Tömörkény —, ^ t másik fél szakállammal. ^ — Sajnálom — nyilatkozott ^ Homok — és tisztölöm az al- X cotmányunkat, de az országos X törvényeket is betartom. Ejfél $ san, beállt a vasárnapi mun- X caszünet, majd hétfőn röggel X folytatom. ^ Minden könyörgés, fenyege- $ és hiábavaló volt. A „bor- ^ sély” visszaült az asztalhoz. ^ smét Homoknak. Tömörkény ^ •Inök úr pedig, az augusztusi ^ 'asárnap sugaras reggelén. X ■mikor föloszlott a lajosnapi ^ ryülekezet. kénytelen volt fél- X zakállal hazaballagni. Sze- § evesére az Oroszlán utcai § lajlék nem esett túlságosan ^ nessze a Naplóháztól. \ Magyar László komoly arccal foglalta el az elnöki trónust és nagy buzga­lommal látott hozzá, hogy mi­nél hamarabb behozza a mu­lasztottakat. Ejfél felé járt- mar az idő, amikor a rózsa­színű kritikus elkiáltotta a végzetes bejelentést: az elnök szólni kíván. ■— Már megint okvetetlen- ködik a májbajos — emelke­dett föl trónusáról Tömör­kény —, de minek utána én ilkotmánytisztölö elnök va­gyok, elnöki jogkörömnél fog- '>a indítványozom, egyben jog- érvényes határozatként ki is hirdetőm, hogy a borbély bo­rotválja mög az elnököt. Ez a borbély Cserzy Mihály volt, aki nem nagyon szerette, ha ebben a kapa-kaszakerülö ársaságban polgári mestersé­gét emlegették, hiszen Homok tévén írt remek tárcáit az ’.gesz országban ismerték és olvasták nagy élvezettel. így iát húzódozott. kifogásokat, tér esett, mondván: szerszáma tincs az elnöki határozat véa- •ehaitásához. A házigazda izonban már hozta a maga mrntváját, g hozzávaló kellé­tekkel. szappannal, habverő állal, fenöszij ial egyetemben, 'lem volt kibúvó. Homok ne- ■ifohászkodott a műveletnek. römörkénv nyakába kötötte a zalvétát. fölverte a tálban a ürű szappanhabot, azt nagy Tömörkény István íél szakálla

Next

/
Thumbnails
Contents