Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

PEST ME C YE I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f'é A Z MS Z M P P E wifl’L MEG Y £ / B I Z 0 T T SÁG A É W’Á m. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM ÁRA 30 FIM.ÉR 1959. MÁRCIUS 22. VASÁRNAP • • . Ünnepélyesen felavatták a magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékművét S zombaton délután a Kerepesi temetőben a Tanácsköz­társaság 40. évfordulója alkalmából ünnepélyesen fel­avatták a magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlék­művét. Az ünnepségen részt vett Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke. Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság pót­tagjai, az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja. Részt vettek az ünnepségen a testvén szocialista országok hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségeinek tag­jai, a külföldi kommunista pártok küldöttei, a magyar és a külföldi munkásmozgalom több száz veterán harcosa. Eljött a főváros üzemeinek, intézményeinek sok ezer dolgozója. A munkásgyászinduló hangjai után leleplezték az emlék­művet, majd Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Kiss Károly elvtárs beszéde A 19-esek vérhullatása, szenvedése nem volt hiábavaló A Pest meg igei Tanács ünnepi ülése A megyei tanács díszülésének e'nöksége Pártja megalakulásának körül­Tisztelt elvtársak! — Egybegyűltünk, hogy fel­avassuk a magyar munkásmoz­galom mártírjainak és nagy halottainak emlékművét. Ma hazánkban a magyar nép mil­liói, valamint a baráti orszá­gok és a nemzetközi munkás­mozgalom küldöttei tiszteleg­nek a Tanácsköztársaság di­csőséges emléke előtt. Emlé­kezünk azokra a hősökre és mártírokra, akik életüket ad­ták a szocialista jövőért itt­hon. a munkásmozgalom meg­teremtésének első évtizedei­ben, a szovjet földön a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom idején és a polgárháború­ban. a Horthy-fasizmus bör­töneiben és sok-sok ország­ban, ahol a munkások jogaiért, jobb életéért folyt a küzdelem a fasizmus ellen. — Ez az emlékmű szimbó­lum — emlékezteti a mai és a jövő nemzedéket. Kő­nél. ércnél maradandób­bat alkotott a magyar munkásosztály: megteremtette forradalmi pártját, mártírjai vérével írta a magyar történelem utolsó év­századának lapjaira a tanulsá­got: a munkásosztály megérett a vezetésre, csak a munkásosz­tály adhat célt és programot a boldogulás útján. — A kommunizmus magva Magyarországon termékeny talajra hullott: a magyar munkásosztály, a magyar nép öntudatos többsége a forradalmi harc útját választotta» Hazánkban négy évtizede sza­kadatlanul folyik a harc a for­radalom és az ellenforrada­lom erői között. A forradalom eszméje összeforrott a ma­gyar nemzeti függetlenség és a béke megvédésével: a kom­munizmus nemzeti ügyünkké vált. — Évtizedek harcai igazol­ják, hogy nálunk elpuszííthaíatkvnul meggyökerezett a kom­munizmus, mert tanítása igaz: a mi évszázados sorskárds- seinkre is tökéletes választ és megoldást adott. Minden­nél jobban bizonyítja a mar­xizmus—lenínizmus forradal­mi tanításának igazát és te­remtő erejét az a tény. hogy kommunista pártunk az el­nyomás legsötétebb éveiben is új tagokkal, új harcosakkal gyarapodott. — Legyen ez az emlékmű örök szimbólum, s emlékez­tessen azokra az ezrekre és tíz­ezrekre is, akiknek neve nem olvasható itt, akiknek nem volt sem címük, sem rangjuk, akik a munkásosztály sorkato­náiként haltak meg. Akár az 1919-es magyar proletárforra- dalom névtelen katonái vol­tak. akár az orcsz polgárhá­ború vagy a spanyol szabad­ságharc önkénteseiként adták életüket az eszméért, az em­ber legmagasabb rangjára emelkedtek: forradalmárok voltak, a jövő hírnökei és meg­teremtői. — A . mai emlékműavatás számvetés is. Mit tanultunk harcos életükből és példájuk­ból? Hogyan sáfárkodtunk a hatalommal? Megértettük-e, s a nemzet közkincsévé tettük-e a forradalmi mozgalom, 1919 és az azóta eltelt évek tanul­ságait? — A felszabadult magyar nép fegyelme, szorgalma szo­rosan összefügg 1919 tapaszta­lataival. Az évtizedes szenve­dés és nélkülözés tanulsága: a magyar munkás megbecsüli azt a lehetőséget, hogy hazá­jában gazdaként élheti életét és formálhatja lehetőségeit. Kiss Károly elvtárs ezután a többi között arról beszélt, hogy a fasizmus sötét éveiben a magyar népnek csak mi, kommunisták mondtuk meg a Szovjetunióról, a forradalom élcsapatáról a tündöklő igaz­ságot. A történelem minket iga­zolt. Mi. kommunisták, becsülettel állunk mártír­jaink sírja előtt; hűek maradtunk a szovjet—ma­gyar barátság sok vihart szenvedett, sok áldozattal megpecsételt eszméjéhez, amely 1917-ben, 1945-ben és 1956-ban egyaránt a szabadság és a nemzetközi proletárszoii- darités egységének próbája volt. — Ma a forradalom győzel­mének korszakában élünk — mondotta a szóitok. — Fiatal­ságunkra új történelmi felada­tok várnak: biztosítani kell hazánkban a szocializmus vég­leges győzelmét. Ennek esz­köze a szocialista ipar terme­lésének gyorsabb fejlesztése, a falu szocialista termelésének megalapozása. Fiatalságunk küzdjön az első sorokban e szent cé­lért; teljesítse szenvedély- lyel és fegyelmezetten a párt határozatait : ezzel járul hozzá a szocializ­mus világméretű győzelmé­hez. E feladat teljesítés-évei kivívja az egész nemzet meg­becsülését és szeretetét, s mél­tó utódává válik a forradal­márok nemzedékének. — Bármilyen hétköznapi tett, amely hozzájárul a szocializmus építéséhez, amely szebbé teszi az egy­szerű emberek életét: mél­tó emlékezés halottainkra, (Folytatás a második oldalon) Az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága és a megyei tanács meghívására idős harcosok gyűltek össze tegnap délelőtt a me,gyei tanács ünnepi ülésére, hogy megünnepeljék a dicső­séges Mágyar Tanácsköztársa­ság 40. évfordulóját. Részt vett az ünnepi ülésen Tausz János elvtárs belkereskedelmi mi­niszter. Az elnökségben helyet foglalt Horváth András elv­társ, a megyei pártbizottság el­ső titkára és Szabó Károly elv­társ, a megyei tanács elnöke. Az ünnepség megkezdése előtt Dajka Balázs elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese ünnepélyesen megnyitotta a Tanácsköztársaság 40. évfor­dulója alkalmából rendezett kiállítást. A kiállított hiteles doku­mentumok megtekintése után a meghívottak Zsa- don Miklós elvtársnak, a Magyar Tanácsköztársaság ceglédi direktóriuma volt elnökének beszédét hall­gatták meg. Zsadon Miklós elvtárs Szabó Károly elvtárs megnyitó szavai után felidézte a magyar prole­tárállam megteremtése előtti helyzetet. Beszélt a Lenin ve­zette orosz proletariátus har­cairól és arról, hogy a világ első proletárhatalma milyen hatással volt a magyar mun­kásmozgalomra. Beszélt a ma­gyar munkások és dolgozó pa­rasztok harcáról, amit hosszú évtizedeken át vívtak a kizsák­mányolok ellen. Ismertette a Tegnap délelőtt a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetke­zetbe látogattak el a Magyar Tanácsköztársaság megalaku­lásának 40. évfordulója alkal­mából hazánkban tartózkodó bolgár és koreai párt- és kor­mányküldöttség tagjai. A ven­dégeket Dögéi Imre földműve­lésügyi miniszter kísérte. A küldöttséget Babinszky Károly elvtárs, a ceglédi vá­rosi pártbizottság első titkára köszöntötte a párt és a tanács nevében, majd Radossza Mik­lós, a termelőszövetkezet él­ményéit és azt a hősies harcot, amely a párt vezetésével folyt azért, hogy Szovjet Oroszország példá­ját követve a magyar munkásosztály is kivívja szabadságát és megteremt­se hatalmát Magyarorszá­gon is. Elmondotta, hogy miután Károlyi, az akkori miniszter- elnök átadta a hatalmat a szo­ciáldemokratáknak, azok a tö­megek támogatása nélkül nem merték vállalni a felelősséget nv ország sorsáért. A bebörtön­zött kommunistákhoz mentek tárgyalni, aminek eredménye­ként 1919. március 21-én — kommunista programmal — létrejött a Magyar Tanácsköz­nöke baráti beszélgetésre in­vitálta őket. Ismertette a szö­vetkezet történetét, eddigi eredményeit, majd pedig vá­laszolt a bolgár és koreai elv-, társak kérdéseire. A házi­gazdák megmutatták a vendé­geknek a termelőszövetkezet állatállományát, amely nagy tetszést aratott. A látogatás Után a termelő­szövetkezet disznótoros ebé­det adott a küldöttség tiszte­letére a ceglédi Kossuth Szálló éttermében. dodött — mondta Zsadon elv- társ. „Nem toldozó-fáldozó mun­kásvédelem, hanem a termelő- eszközök magántulajdonának, a kizsákmányolásnak a meg­szüntetése — ez volt a feladat —idézte a Vörös Újság egykori cikkét. Ismertette a magyar proletárállam nagyszerű vív­mányait. Beszélt az államoiSÍ- tásról, a nagyszerű tettekről, amelyekkel a Magyar Tanács­köztársaság, mindössze 133 na­pos fenállása alatt, beírta ne­vét a világtörténelembe. A dicsőséges napok emléke után fájó volt emlékezni a gyászos eseményekre. — Az imperialisták nem tud­tak belenyugodni a tőkés osz­tály bukásába, a környező or­szágok hadseregeit küldték el­lenünk — mondotta Zsadon elvtárs. De elmondta azt is, hogy a kommunisták hívó sza­vára a magyar munkások és parasztok tízezrei fog­tak fegyvert kivívott sza­badságuk védelmében. Nem rajtuk múlott, hogy a harc elbukott. — De a 19-esek vérhulla­tása, szenvedése nem volt hiábavaló. Megvalósult, él és virágzik a második Magyar Népköztársaság — mondotta az emlékek felidézése után. Beszélt arról, hogy ma már nem magunkra hagyatva, ha­nem a Szovjetunió vezette hatalmas szocialista tábor tag­jaként erősítjük a nép hatal­mát. Beszélt elért eredmé­(Folytaitás a második oldalon) Kommunisták Magyarországi társaság. — Dicsőséges küzdelem kez­A bolgár és a koreai párt- és kormányküldöttség látogatása Cegléden A magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve a Kerepesi temetőben

Next

/
Thumbnails
Contents