Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! WCirlao UJ TERMES <4—5. oldalon.) MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ME GYEI T A N Á C S LAPJA m. ÉVFOLYAM, 68. SZÄM ARA 60 FILLER 1959. MÁRCIUS 21. SZOMBAT néz az égre... Hz országgyűlés ünnepi ülésén törvénybe Iktatta a Magyar Tanács- köztársaság dicső emlékét Az országgyűlés a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából pénteken délután ünnepi ülésre ült össze. Előtte az országgyűlés jogi és igazságügyi bizottsága ülésezett Pongrácz Kálmán elnökletével. A bizottság a Magyar Tanács- köztársaság emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvény- javaslatot egyhangúlag elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Előadóul dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét kérte fel. Három óra előtt néhány perccel megteltek a fényárban úszó ülésterem képviselői padsorai. A földszinti páholyokban a Tanácsköztársaság évfordulójának ünnepségeire hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek tagjai foglaltak helyet. Részt vett az ülésen a Tanácsköztársaság harcainak számos magyar veteránja, s ott voltak az ünnep alkalmából hazánkba érkezett külföldi veterán küldöttségek tagjai is. A karzatokon az üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei foglaltak helyet. Három óra után néhány perccel nagy taps közben léptek az ülésterembe a párt és a kormány vezetői. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a baráti népek párt- és kormányküldöttségeit, a külföldi és magyar veteránokat. Rónai Sándor elnök ezután bejelentette, hogy az ünnepi ülés napirendjén a Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybeiktatásáról szóló javaslat szerepel, amelyet a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke nyújtott be. Ezután átadta a szót dr. Münnich Feren^vék. a Minisztertanács elnökének, a törvényjavaslat előadójának. Dr. Münnich Ferenc elvtárs ünnepi beszéde en liier Ü nnepel a magyar nép és vele az egész haladó emberiség. Negyven évvel ezelőtt, 1919. március 21-én a magyar munkásosztály is hozzálátott, hogy „megostromolja az eget“, betöltse a törvényt, végrehajtsa a , történelem parancsát. Megteremtette a Tanácsköztársaságot, a proletárdiktatúrát és pártja vezetésével — magával ragadva a háborútól elgyötört éhező milliókat — olyan társadalmi rendszer megalkotásához fogott, amely nem ismeri a kizsákmányolást, az elnyomást. Negyven esztendeje már, hogy Szovjet-Oroszország élethalálharcot vívó népe lélegzetvisszafojtva figyelte a híreket, amelyek a kis országból ujjongva szálltaik a példamutató idősebb testvér felé. A világkapitalizmus halálharang, ja kongott, a forradalom vas- lépteit hallották meg a munkások Párizsban, Hamburgiban és Sanghajban. Verejtékezve függesztette rémült szemét Budapestre a New York-i tőzsdés, az amszterdami bankár, a londoni gyáros. Megszületett a második a sorban, a nagy október után, a nagy március. És hiába bukott el 133 nap után az első.magyar kísérlet, a keleti égen ott ragyogott a „csillagok csillaga'’ és Ady látnoki szavai csak világgá dübörögték az emberiség reménységét és meggyőződését. .Sohse hull le a vörös csillag.” A vasravert magyar munkás- osztály pedig tudta, hogy mit vár tőle a történelem: készült és tanult. Hogy reszkettek ellenségei a megvakított Sámsontól, aki odalent a mélyben, a sötét veremben hajtotta a szörnyű malomkereket. Küldtek rá új Delilákat, ragályt és vakhitet, korholták, áldották és fenyegették bíborba öltözött főpapok. Hízelegtek és átkozták. Duruzsoltak a fülébe keresztényszocializmust, nemzeti szocializmust és vizenyős pótlék- tanokat. Hajábamásztak, mint a tetvek, ellepték a testét, mint a rüh és ujjongtak, hogy az övék. Ha aludt, ünnepelték magukat, azt hitték, ártalmatlanná tették. Néha elgyengült, tántorgott, sírt és talán pihent volna. De ha mozdult, szanaszét rohanta^ és megkorbácsolták, hogy észretérjen. Néha letört, aztán kiderült, hogy csak erőt gyűjtött. Vitte a szíve. az esze, a lelkiismerete: a párt. Mártírok vére acélozta jellemét. Sallai, Fürst, Schönherz. Ságvári példája tanította bátorságra, kitartásra. Tanult Marxot és Lenint, szeme éles lett, ökle pöröly. József Attila. Radnóti, Derkovics oktatta a szépre és igazra. H elyén volt amikor a történelem újra szólította. Osztályharcokban vasba öltözött. Negyvenszer fordult az esztendő immár, a Horthy-fa- sizmus 25 börtönévé lidérces emlékké zsugorodik, pillanatnyi megtorpanássá töpörödik és egyre nő az a 133 nap. Szinte egyetlen ív már az egész, a kezdet és a folytatás. Akkor csak rohant egymás felé, karjait kitárva a két vöröshadsereg, de közébük álltak a hegyek, az éhség, a túlerő, a félrevezetett népek. A találkozást el kellett halasztani. 1945-ben Lenin vörös csillagos fiai verték le a börtönlakatot vezettek fel a napfényre. és tanítottak meg járni. És ma velünk ünnepel Moszkva, Prága, Bukarest, Berlin, Varsó, Szófia és Tirana. Velünk hajtja meg a meghatott hála és tisztelet zászlaját Kína, Korea és Vietnam népe. Velünk érez és reménykedik a dolgozó ember Rómában és To-' kióban, a szabad Guineában, Kubában. Ránk gondolnak ma az indiai proletárok. Fogcsikorgatva ébred a tőkés, és kong a halálharang a burzsoA rend felett. Negyven éve indult el a magyar proletár hogy betöltse a törvényt, hogy segítsen megvalósítani azt, amit évezredek óta melengetett szívében a szenvedő. sorsával csatázó Ember. Mesemondók, költők fájdalmasan szép regéje: Aranykor. Boldogság, béke elsüllyedt évei? Az Edénkért nem létezett sehol és soha! Vigaszul vetítették a jövő álmát a távol múltba, mert agyonnyomta őket a mostoha föld, ijesztette őket a baljós ég, mindenüket elvették a hatalmasok. Gyámoltalan és elcsigázott volt a barlang embere. Kereszten fejezte be életét a rabszolga, ha felemelte fejét. Véres könnyeket sírt a jobbágy. Szörnyű gyárak szívták el a munkás erejét. Éhség, háború, tudatlanság, szölgasors, kiszolgáltatottság a természetnek, égnek és babonának. fegyvernek és úrnak. Ezek az emberiség sorskérdései. akár nevet tudott adni szenvedéseinek, akár nem. A ki egyetért azzal, hogy az emberiség szótárából kitöröljék azt a rémes szót: ÉHSÉG, az velünk tart. Aki nem akar mégegyszer háborút, gázhalált és élő-halott fiatalokat, az sorainkban küzd. Aki szereti a szépet és fegyverek rémes hangjai helyett muzsikát akar; meghitt lakásokat, ahol boldog emberek okos szavai mérik az időt, ahol a dúsan terített asztalok mellől barátok vidám ujjongása és gyereknevetés száll szét, az velünk érez. Aki virágos parkokról álmodik, szerelmes, szép fiatalságról és az utakon. az erdőkben, a sporttereken egészséges emberek büszke vetélkedésének örülne, köztünk menetel. Aki atombombáktól sivataggá tett városok helyett, fehérvérűségben haldokló csontvázemberek helyett a sarkvidéket meghódító, őserdőket megfékező, sivatagból kertet varázsoló, a világűrt bebarangoló szárnyas embert álmodik, az táborunk győzelmét állítja. Ami szépség, reménység a földön és az égen, bennünk ölt ma testet. „Az egész világon a munkás- osztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll’’ —■ írta annak idején Lenin a magyar munkásoknak. És Lenin szavai pontosan jellemzik a mai helyzetet is. M i nem azért jöttünk, hogy eltöröljük, hanem azért, hogy teljesítsük a törvényt. Az ember ötágú csillagát kell az égre szegeznünk, azért vagyunk. hogy megoldjuk ezredév magyar sorskérdéseit: A függetlenséget, amit uraink mindig eladtak, amit a szegénynép mindig védett; a gyárat amely már a munkásé, a földet, amelv végre a dolgozó parasztoké, a tudást — amely mindnyájunké — megoltalmazzuk. „Papok, katonák, polgárok után” a munkásosztály lépett a színre, hogy végezzen végre a szörnyekkel. Nem tiszteletreméltó, de terméketlen utópiákkal, okos, ám komolytalan álmodozással hanem gyakorlati humanizmussal; amely könyörtelen az ellenséggel szemben és gyöngéd a baráttal, amely nem a tetőnél alkarja kezdeni a házépítést, hanem a szilárd alapokkal. Amely nem siránkozik és nem ráolvasni akar. hanem fegyvert kovácsol, hogy megvédje a munkáshatalmat. Gyakorlati humanizmus a mienk, amely nem ábrándozik, hanem tervez, mér, számol és dolgozik. Jólétet, békét, tudást és emberséget kíván minden becsületes értelmes ember* A párt azt mondja: ha akarod a célt, vállald az eszközöket is! Modern ipart, virágzó szövetkezeteket, a hároméves terv fő mutatóit valósítsd meg két év alatt! Szilárdítsd a szocialista tábor egységét és véglegesek lesznek a szocializmus eredményei, ki nem csavarhatja többé kezünkből se fehér, se barna, se fekete ellenforradalom! ÍYT egyven év csak szemrebbe- nés a végtelen történelem évmilliói sorában. Négy évtized rengeteg idő. kamaszkorból öregségbe fordulás egy ember életében. A győzelmes Tanácsköztársaság tüzet nem tudták többé széttaposni. Szívükbe mentették a lángot, vérükbe a zászlók vörösét a kommün harcosai és hozták a fekete éveken át, hogy átadják nekünk, vigyük tovább. Ma a negyvenedik évforduló ünnepén meghatva fordulunk feléjük: dicsőség és hála 1919 hőseinek! — Tisztelt országgyűlés! Negyven év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Tanácsköztársaság megalakításának évfordulóját ünnepeljük. A szocializmus az elmúlt negyven év harcaiban világformáló erővé nőtt. A szocializmus előretörésének vagyunk tanúi hazánkban is. Szocialista építőmunkánk meggyorsulása mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a magyar nép hű maradt a szocialista eszmékhez, melyekért már negyven évvel ezelőtt is küzdött. jogos örököse és méltó folytatója volt a magyar nép évszázados forradalmi és szabadság- harcos hagyományainak. A Magyar Tanácsköztársaság 1848 félbemaradt művét nem fejezhette be anélkül, hogy jelentősen tovább ne ment volna 1848 programjánál. — A Kommunisták Magyar- országi Pártja célul tűzte ki a Tanácsköztársaság kikiáltását. mely felszámolja a tőkések és a földbirtokosok hatalmát. végrehajtja a társadalom szocialista átszervezését, szövetséget köt a forradalmi mozgalom élén álló Szovjet-Oroszországgal s a szocialista haza védelmében függetlenségi harcot hirdet az antant imperializmus ellen. A Kommunisták Magyar- országi Pártjának programja rövid idő alatt olyan hatalmas tömegeket nyert meg, hogy 1919. március 21-ének előestéjén maga a burzsoázia is kénytelen volt beismerni, Magyarországon más hatalom nem lehetséges, mint a munkásosztály hatalma. Munkásosztályunk, dolgozó népünk. nemzetünk nagy büszkesége, hogy az Orosz- országi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a világon másodikként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. — A Magyar Tanácsköztársaság nemcsak népünk történelmének legszebb hagyományait folytatta és fejlesztette tovább, hanem része volt a csaknem az egész világot átfogó nagy forradalmi fellendülésnek is, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével vette kezdetét. Korábbi szabadságharcaink és forradalmaink nem utolsósorban azért buktak el, mert-nem találkoztak más népek haladó mozgalmaival. Soha népünk korábbi történelme folyamán nem esett annyira egybe a magyar nép felemelkedésének és az általános emberi haladásnak ügye, mint 1919- ben. — A Magyar Tanácsköztársaság jelentőségét, történelmi szerepét a legjobban azon a hatáson mérhetjük le, amit a magyar osztályharcok alakulá- i sára és — bátran mondhatjuk — a nemzetközi viszonyok fejlődésére gyakorolt. — A proletárforradalom nemzetközi útja győzelmes út. De ezt az utat átmeneti vereségek és visszaesések is kísérik. A kommunisták követték Engels tanácsát, melyet valamikor az 1848-as forradalmak leverése után adott a forradalmi szocializmus harcosainak: „Ha egyszer levertek bennünket, nem tehetünk egyebet, mint megint kezdjük elölről. És az a valószínűleg igen rövid pihenő, amelyet az első felvonás vége és a második felvonás kezdete között kaptunk, szerencsére időt ad nekünk egy nagyon fontos munkára, megvizsgálni az okokat, amelyek elkerülhetetlenné tették mind az utolsó felkelést, mind annak balsikerét." A kommunisták pártja így járt el. Okult és okul a Tanácsköztársaság hibáiból is, de tudja, hogy 1919-nek elsősorban nem hibái voltak, hanem nagy történelmi tettei és éppen e nagy történelmi tettek tanulságait vonta és vonja le. A Tanácsköztársaság történetéből megtanultuk és meg kell tanulnunk ma is, hogy a munkásosztály ereje mindenekelőtt a proletár nemzetköziség ereje. — A Tanácsköztársaság I történetéből megtanultuk, és meg kell tanulnunk ma is, hogy a munkásosztály felszabadításának kulcsa: a kommunista párt vezető szerepe, a párt és a nép ösz- szeíorrottsága. — A Tanácsköztársaság tapasztalataiból tanultuk, hogy ingadozás nélkül, erélyesen kell lecsapni az ellenforradalom erőire, hogy érvényre juttassuk a Gorkij által megfogalmazott igazságot: az ellenséget, ha nem adja meg magát, meg kell semmisíteni. A Tanácsköztársaság volt humanista — felszabadította a munkásosztályt, harcolt a nemzeti függetlenségért! A Tanácsköztársaság volt humanista — szocialista intézkedéseivel, a kulturális forradalom megkezdésével, a társadalom nagy többségét igyekezett hozzájuttatni az élet javaihoz, a kultúra értékeihez! A Tanácsköztársaság volt humanista, amikor elnyomta az ellenforradalom akcióit és megtorolta a proletárdiktatúra ellenségeinek összeesküvéseit! A humanizmus a legnagyobb ügynek, a munkásosztály felszabadításának, a szocializmusnak a védelme — aki ezzel szembeszáll, annak „humanizmusa” a tőkés kizsákmányolást szolgálja. — Az 1956. októberi ellenforradalmi lázadás kísérletet tett rá. hogy a nemzetközi imperializmus segítségével megismételje azt, amit 1919- ben a Horthy-fasizmus tett, a kapitalizmus restaurációját. — De 1956-ban más volt a helyzet az országon belül és döntően megváltoztak az erőviszonyok nemzetközi méretekben a szocializmus javára. Az ellenforradalmi restaurá- ciós kísérlet 1956-ban ezért nem sikerült. — A proletárdiktatúra megdöntésekor hazánkban 1919- ben a Horthy-fasizmus fe- lülkerekedéséhez a Peidl-féle szakszervezeti kormány egyen(Folytatás a 3. oldalon.) A magyar munkásosztály Vöröskatona (Mohácci György műve)
