Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-13 / 37. szám
1959. FEBRUÁR 13. PÉNTEK rest MEGYEI WCirlap A tavaszra készülődnek a Kiskunlacházi Gépállomáson A tél a felkészülés időszaka a gépállomásokon. Ilyenkor kerülnek javításra az erő- és munkagépek, hogy tavasszal, mihelyt meg lehet kezdeni a szántást, vetést, nyomban munkához láthassanak. A Kisikunlacházi Gépállomás szerelőcsarnokában is nagy munkában vannak. Tizenhat szerelő és azok a traktorosok, akiknek gépe éppen sorra kerül', szorgoskodnak. Régi, jól bevált módszer, hogy a traktorosokat is bevonják a gépjavításba, mert kinek érdeke legjobban. hogy lelkiismeretesen javítsák ki a gépeket, mint nekik, akik egész éven át dolgoznak velük. A téli gépjavításra — amint Károlyi János főmérnök elmondja — sokkal jobban felkészültek, mint tavaly. A javításokat lelkiismeretes vizsgálat előzte meg. Amint az orvos megvizsgálja betegeit, ugyanúgy sorra vettek minden gépet. Kivül-belül szemügyre vették a „beteg’1 részeket, s közben kiállították a „kórlapokat“, amit itt, a gépállomáson úgy neveznek, hogy hibafelvételi jegyzőkönyv. Ez több szempontból is előnyös. Egyrészt felfedezték a rejtett hibákat, másrészt felmérték a javításhoz szükséges alkatrészmeny- nyiséget. A vezetőség ily módon idejében megrendelhette — mint ahogy ezt meg is tették — az alkatrészeket, nem úgy, mint tavaly, amikor alkatrészhiány miatt akadozott a gépjavítás. A gépjavítási tervet nagyjából teljesítik a gépállomáson. Azért csak „nagyjából1, mert például a tervezett két kombájn helyett egyet javítottak ki januárban, ugyanakkor a tervezett három pótkocsi helyett tízet hoztak rendibe. A kombájnok javításánál ugyanná nem sürget az idő. de a szállítások zavartalan lebonyolításához szükség van a pótkocsikra; Ilyen átcsoportosítás, úgy gondoljuk, nem veszélyezteti a gépjavítás sikerét, mert nagy segítséget jelent a termelőszövetkezeteknek, amelyek a trágyahordáshoz kérik a gépállomás segítségét. Nagy előnye a gépállomásnak, hogy rendelkezik mindazokkal a gépekkel és szerszámokkal, amelyékkel a hibás alkatrészeket felújíthatják, vagy éppen újakat készíthetnek. Jelentősen csökken ezáltal a javítás költsége, ami egyáltalán nem elhanyagolandó szempont. Még így is előfordul azonban, hogy saját hibájukon kívül nem tudnak kijavítani egy-egy traktort. Két-két Lanz-Bulldog traktorral már az ősszel sem tudtak dolgozni, mert egyiken hiányzik a lendkerék, a kormánydió, a másikhoz pedig csapágyakra és orsóházrá lenne szükség. Az egyik lánctalpas traktor kijavítását az akadályozza, hogy nem tudnak beszerezni sebességváltó házat. Rossz az ellátás a különböző elektromos vezetékekből, de különösen a lakk-kábelből. Vannak tehát olyan gátló körülmények. amelyek nehezí- tok a gépjavítást. A gépállomás vezetői és dolgozói azonban mindent elkövetnek, hogy idejében rendibehozzák a gépeket. A gépjavítás csak egyik része a tavaszra való sikeres felkészülésnek. A terv elkészítése, a brigádok megszervezése és sok más teendő vár még megoldásra. Bucsi Imre elvtárs, a gépállomás igazgatója elmondja, hogy miután elkészültek a termelőszövetkezetek tervei, ösz- szegezik a szövetkezetek igényéit, s ennek alapján készítik el ä gépállomás tervét. A tsz- ek munkaigénye azonban nem köti le a gépállomás kapacitását, ezért gondoskodni kell további munkáikról is. Ez évben — ugyanúgy, mint tavaly — a szabad kapacitást a földművesszövetkezetek szerződik le az egyénileg dolgozó parasztokkal. Az idén azonban másként oldják meg. mint tavaly, amikor is a földműves- szövetkezetek megkérdezése nélkül készítették el a tervet, amelyet aztán azoknak mindenképpen el kellett fogad- niok. Az ilyen módszer nem vezethetett másra, mint a gépállomás és a földművesszövetkezetek közötti viszony megromlására. Az idén a földművesszövetkezetek határozzák meg, mennyi gépi munkára vállalják a szerződéskötést. Amennyiben még ezek után is marad szabad kapacitás, úgy annak lekötéséről a gépállomás vezetői és dolgozói gondoskodnak. Üjszerű lesz az idén — amint erről a gépállomás igazgatója tájékoztatott bennünket —, hogy mind a hat traktoros-brigádnál megszervezik az önálló üzemeltetést. Mit is jelent ez? Azt, hogy mindegyik brigád munkaterületén üzemanyag-tároló telepet létesítenek, s innét történik az üzemanyagellátás. Az előző években ugyanis egy autónak az volt az állandó feladata, hogy az üzemanyagot szállítsa a traktorokhoz. Bárhogyan szervezték is meg az utat, mindig arról panaszkodtak a traktorosok, hogy üzemanyag-hiány miatt kellett áll- niok. Az új rendszer megvalósításához azonban a községi tanácsok segítsége is szükséges. Azt kérik a gépállomás vezetői, hogy segítsenek helyet biztosítani az üzemanyag tárolásához. Beszélt Bucsi elvtárs arról is, hogy a gépállomás körzetéhez tartozó termelőszövetkezetek egyre nagyobb igénynyel lépnek fel a gépállomással szemben, A fokozott igény nem is elsősorban a szántásnál, a vetésnél mutatkozik, hanem olyan munkáknál, mint a műtrágyázás, a kaszálás, betakarítás. Néhány számadattal is érzékelteti, hogy a növekvő igényeket a mostani gépparkkal az idén már nem tudják kielégíteni. Két garnitúra mű- trágyaszórójuk van, ami hat tagnak felel meg. Tavaly egy- egy tag terve 652 hold volt, ami rendkívül sok. A feszített terv ellenére is sikerült 753 holdon a munkát elvégezni, de a nagyfokú Igénybevétel miatt a gépek teljesen tönkrementek. A 3004-es kormányhatározat a minél nagyobb arányú műtrágya használatra serkenti a szövetkezeteket, ugyanakkor a gépállomásnak nincs elegendő műtrágyaszóró gépe. Az elmúlt években két burgonyavető és három burgonyaszedő gépet kaptak. A termelőszövetkezetek azonban általában egyidőben igénylik a gépeket, s így állandóan azon vitáznak, hogy melyik szövetkezetben dolgozzanak velük. Kevés a rendsodró gépük is. Járva-' silózó gépük pedig egyáltalán nincs. Az elmúlt napokban egy brigád vizsgálta meg a gépállomás vezetőségének panaszát, s remélik, hogy gyors intézkedés történik: még idejében kapnak újabb gépeket. Több helyes tervről és elgondolásról is beszélt az igazgató, amelyek mind az idei sikeres tervteljesltést és a munka javítását célozzák. Egyik ilyen elgondolásuk: minél több traktorost meggyőzni arra, hogy termelőszövetkezeti tagok legyenek. Egy másik tervük: a lánctalpas traktorok elkészülte után *— amennyiben az időjárás megengedi — még a télen felszántják azt a 250 holdat, amivel ősszel adósai maradtak a termelőszövetkezeteknek. Szeretnék végre megoldani azt is, hogy a járás északi, helyesebben a főváros közelében levő községekben, mint Szigetszent- márton. Dunaharaszti, Halásztelek, megszüntessék a traktorosok gyakori cserélődését és kialakítsák az állandó traktorosgárdát. Nem tétlenkednek tehát a Kiskunlacházi Gépállomáson. A vezetők és a dolgozók érzik azt a felelősséget, amely reájuk hárul, s ennek megfelelően igyekeznek felkészülni a tavaszi munkákra, de ehhez megfelelő támogatást is kémek. Mihók Sándor 178 tsz csatlakozott eddig az albertirsaiak felhívásához Továbbra is a budai járás vezet a hibridkukorica-vetőmag kihelyezési versenyben Olvasóink előtt ismeretes, hogy néhány héttel ezelőtt közöltük az albertirsai Dimitrov Tsz és a váckisújfalui egyéni gazdák felhívását. A tsz és a község egyéni gazdái javasolták a megye tsz-einek és egyéni gazdáinak, hogy hozzájuk hasonlóan hibridkukorica-vetőmagot vessenek kukorica vetésterületükön. A legújabb adatok szerint az albertirsaiak felhívásához 178 tsz csatlakozott, míg a váckisújfaluiak felhívásához 35 község jelentette be csatlakozását. A két felhívás nagy visszhangra talált megyeszerte. Érthetetlen, hogy egyedül a nagykőrösi gazdagyűlés határozta el: nem értenek egyet a vár- kisújfalui egyéni gazdák felhívásával és továbbra is a régi módon, szokvány vetőmaggal vetik be kukorica területüket. Nagykőrösön még tavaly is működött a paraszt főiskola. Éppen ezért furcsa, hogy egyedül ők nem ismerik el a hibridkukorica előnyeit, nem akarnak azt vetni. A legutóbbi értékelések szerint a hibridkukorica-vetőmagból több mint 40 vagonnal helyeztek ki eddig a megyében. A városok között folyó versenyben továbbra is a szentendreiek vezetnek, 60 százalékos teljesítéssel, míg leggyengébbek a nagykőrösiek, ahol a rendelkezésükre álló hibridkukorica-vetőmagnak mindössze 17 százalékát helyezték ki a tsz-ekhez és egyéni gazdákhoz. Helyes lenne, ha hatásosabb és meggyőzőbb propagandamunkát fejtenének ki a városban, mivel lassan-lassan elérkezik a vetés ideje. A járások között folyó versenyben az elmúlt hét alatt nem sokat változott a helyzet A budai járás változatlanul tartja első helyét. A rendelkezésükre álló vetőmagnak 75 százalékát helyezték ki és rövidesen megkezdik a vetőmag cseréjét, kiosztását. A szentendrei járás 65 százalékkal a második, míg a ceglédi járás 56 százalékos eredményével a harmadik helyet biztosította magának. Elismerésre méltó a váciak hatvan százalékos eredménye is. A többi járás még nem érte el az 50 százalékot sem. A szobi, a gödöllői, a monori és a dabasi járás áll a legrosszabbul: a járásuk részére biztosított vetőmagnak mindössze 25—38 százalékát osztották ki a termelődi között. Néhány nap múlva megyeszerte megkezdődik a hibridkukorica-vetőmag cseréje és kiosztása. A ráckevei és az aszódi járás több községébe pótlólag kellett vetőmagot el- 1 juttatni. Ugyanakkor akadnak községek, ahol még 25 'kilogramm vetőmagot sem igényeltek a gazdák. Alaposabb felvilágosító munkára van szükség, mert érdeke mind a gazdáknak* mind államunknak, hogy a hibridkukorica-vetőmag fel- használásával jelentősen növekedjenek a termésátlagok. Ismerjük meg jobban egymást! Gyakorlatoznak a tűzoltók Ennek a jelszónek a jegyében rendezte meg szerdán este a szentendrei nőtanócs az egyénileg dolgozó és termelőszövetkezeti parasztasszonyok találkozóját. Nem volt ennek a találkozónak semmiféle hivatalos programja: baráti beszélgetésnek, ismerkedésnek szánták, s ezt a szerepet jól be is töltötte. A városi nőtanács elnökének üdvözlő szavai után igen élénk beszélgetés alakult ki az asz- szonyok között. Az egyénileg dolgozó parasztasszonyok sok kérdést intéztek a tsz-asszonyok- hoz. akik elmondották, hogyan élnek a szövetkezetben. Hangsúlyozták például, hogy a szövetkezetben tanulták meg: úgy is lehet élni, hogy nem dolgozik látástól vakulásig a parasztember, s még sincsenek megélhetési, ruházkodási gondjai. Nagy figyelem kísérte annak az idős parasztasszonynak a szavait, aki elmondotta, hogy tíz évi munka után a termelő- szövetkezetből ment nyugdíjba. Havonta 380 forint nyugdíjat és 800 négyszögöl háztáji földet kap. A szociális alapból biztosítják a kenyérgabonaszükségletét. Amikor pedig tüzelőgondjai voltak, a közgyűlés döntése alapján még tűzrevalóról is gondoskodtak számára. Elmondotta azt is, hogy 10 évvel ezelőtt sokáig habozott, mielőtt belépett. Az első egy-két év nem is volt könnyű. De később, amikor megszokta a közöst, s a szövetkezetük is egyre erősebb, egyre gazdagabb lett. boldog volt, hogy ezt a» utat választotta. Különösen örül most, hogy a férje is tsz-nyugdíjas, s kettejük nyugdíjából szépen megélnek, s nem szorulnak a gyermekeikre. Beszélgetés közben a városi nőtanács asszonyai megvendégelték a parasztásszonyokats Viszonzásul az egyéni parasztasszonyok elhatározták, hogy egy közeli alkalommal ők látják vendégül a termelőszövetkezeti asszonyokat. Abban is megegyeztek, hogy rövidesen meglátogatnak egy-két termelőszövetkezetet, hogy közelebbről megismerhessék a sző» vetkezeti asszonyok életét, munkáját. Mélyhűtött zöldpaprika A Mirelité Mélyhűtő Vállalat újabb gyártmánnyal gazdagította termékeinek választékát. Negyedkilós csomagolásban mélyhűtött zöldpaprikát hozott forgalomba. Az ízléses csomagolású zöldpaprikát dobozonként három forint hetven fillérért árusítják a szaküzletek. a családi tragédiáknak ezt a borzalmas példáját. Csak a nyomorúság vetemedik aláva- lóságokra. A nyomor vette el Szabó eszét, amint elvette Molnár Józsefét, a postaszolgáét, aki Szabó Sándor borzalmához mintául szolgált. A nyomorúság adja a tébölyodottnak is a kezébe a bosszú fertelmes eszközét — s hamis úton kutat az a bíró, aki egy ilyen borzalmas cselekedet vizsgálójakor a lelki okok összeírásával nem nyomoz, mégpedig a nyomor széles országútján.“ ß izony a nyomornak elég széles útja volt itt ötven évvel ezelőtt — hisz nemcsak a munkások, de a föld népe is ezt az utat taposta. „Nyolcvanhatmillióval emelték az állami tisztviselők fizetését — adja hírül a lap. — Nem Irigyeljük őket — fűzi hozzá a kommentátor. — De önkéntelenül is elfog bennünket a keserűség annak láttára, hogy éppen csak a munkások az ország legmostohább gyermekei. Persze, az oktalan szülök is annak a gyermeknek tömik be legelőször a száját, aki a leghangosabb, a magyar munkás és földműves pedig szép csendesen tűr és hallgat és húzza az igát.“ Helyenként a sorok között aztán megszólal a nincstelenek, és a kisemmizettek vágya is. Persze, csak halkan, úgy, ahogy a titokban működő cenzúra kezdetben még engedi. „A mai önző, a más megkárosításával érvényesülni akaró egyéni törekvésekkel szemben a termelést is a közérdek szempontjából kell irányítani és a ‘közérdek megtestesítőjének, az államnak legalábbis bele kell szólni abba, hogy a termelés legfőbb elemei az egyének önöscélú kizsákmányolásának ne legyenek áldozatai — írja a november 27- én megjelenő ötödik szám. Ennél tovább nem mehetett a Pest megyei Hírlap, hisz a „destruktív“ hang és a „szocialista felfogás“ miatt már a harmadik szám megjelenése után leváltották szerkesztőit. íz 1910-es Pest megyei Hír- /I lap története ezzel tulajdonképpen véget is ér. A hatodik és hetedik szám ugyan még megjelenik, de ezekben már nyoma sincs a korábbi harcos állásfoglalásnak. Súlyán Pál Eendszeres gyakorlatokon készülnek fel hivatásuk teljesítésére a tűzoltóság egységei. Képünkön 45 méteres gépesített tolólétrán keresztül egy képzelt tűzfészket közelítenek meg Amiről a sárgult ú/ságlapok mesélnek nyárért. Egész nap reggeltől estig fülledi levegőjű, sötét műhelyekben dolgoznak, való- ságos éhbérért és zsarnoki bánásmód mellett. Ezt a tűrhetetlen életet unták meg a párizsi varrólányok.” T jQyanebben a számban. Az U erkölcsös család címmel epébe mártott tollal pellengé- rez ki a tárcaíró egy erkölcstelen úri családot. A lapnak egyébként minden egyes sora kemény bírálat az akkori állapotokkal szemben. „Az Amerikába történő kivándorlás — tája az olvasó tudtára gunyorosan egy pár soros kis hír —, megyénkben ez idő szerint stagnál: a múlt évben ugyanis ,csak“ 92 útlevelet kértek, az idén 101 ember vándorolt ki." A lap szerkesztői a második szám vezércikkében fejtik ki programjukat: „szántszándékkal nem írtunk magunkról az első számban. De hogy mit ikarunk? Tisztességes tollal ezolgálni a közérdeket, az egyszerű embereket, s a nagy nyilvánosságot. Célunk semmi más, mint jó, olcsó és tartalmas lapot adni az igazságos hírszol- jálat alapján És hegy az igazságos hírszolgálat ennél a lapnál tényleg nemcsak üres frázisként hangzik, azt minden egyes cikk, a leül- és belpolitikai eseményekkel kapcsolatos harcos állás- foglalás bizonyítja. Amíg a többi lap az új aranykor beköszöntésének maszlagéval széditgette az olvasót, addig az 1910-es Pest megyéi Hírlap az újpesti cselédlány tragédiáján keresztül, öngyilkos munkásokról szóló riportokban mutatta be a kizsákmányoltak tarthatatlan helyzetét. „Mialatt a grófné perzsaszőnyeggel letakart pompás kere- veten nektárt szürcsölve és ambróziát lehelve évödik azon a korszakos indítványon, amelyet az ő kedves férje, testvére, rokona a népszaporaság érdekében a Köztelken tett, azon közben Szabó Sándor nyomdász apró két gyermekét átnyisszantja borotvával a túlvilágra, ő maga pedig nyakára hurkolt zsinegen himbál az örök igazság fóldfeletti bírája elé.” „A jó mód — folytatja tovább a cikk írója — nem ismeri i gomba módjára szapo- CJ rodó bulvár lapok mellett 1910. november elsején egy egészen új, szokatlan hangú újság látott napvilágot, Pest megyei Hírlap címmel, Balázs Pál szerkesztésében Újpesten. Első pillanatban azt hihetnénk, hogy ez a lap sem volt különb szenzációra vadászó társainál, ha azonban a megmaradt néhány példányt tüzetesen átlapozzuk, nem nehéz megállapítani, hegy valójában a felszabadulás előtti megyei sajtótörténet egyik haladó, harcos újságjáról van szó. A bulvár jellegű szenzációs tudósításokat ez a lap csak első oldalon, csupán álcázásként használja, hogy a belső oldalak társadalomkritikai írásai annál erőteljesebben bírálhassák a monarchia ellentmondásokkal teli bomladozó rendszerét. Már az első szám terjedelmes riportban számol be például a párizsi varrólányok sztrájkjáról: „A beavatatlan szemlélő nem is hinné — írja a véres összetűzés taglalása után a cikkíró —, hogy ezek a csinosan öltözött kedves lányók, akik a déli és esti órákban egymással hangosan csevegve és enyélig ve sietnék hazafelé a nagyváros sima járdáin, mily Ikeserves küzdelmet folytatnak a mindennapi ke-
