Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-12 / 36. szám
irlap 1959. FEBRUAR 13. CSÜTÖRTÖK FÉLÉV UTÁN (1) Megmagyarázom a bizonyítványomat Közel félezer dolgozat fekszik előttem az íróasztalon. Tiz-tizennégy éves gyerekek a bizonyítványosztásról és következményeiről írták, fiúk és leányok, az általános iskolák négy-nyolc osztályos tanulói. Budaörsiek és kistarcsaiak, budakalásziak, pilisiek és biaiak. Ötszáz dolgozat _ ötszáz gyerek véleménye szülőkről, tanárokról, önmagukról, a családról, az iskoláról, a nevelésről és a nem nevelésről. Olykor felületes, olykor szinte a durvaságig őszinte vallomások. ötszázféle írás, helyesírási hibákkal vagy azok nélkül, de valamennyi jellemző vonása: a gyermek szól belőle, a maga egyszerű, sokszor primitív nyelvén, de majd minden esetben igazat. Igazat, mert névtelenül írta dolgozatát, nem keli tehát félnie szülőtől, tanártól a következményekért. Félreértés ne essék, nem plagizálni akarom nagy humoristánk közismert írását, de a most következő igazságok kimondáséihoz keresve is alig találhatnánk kifejezőbb címet. Megmagyarázom a bizonyítványomat. Találó igazság: Karinthy idejében csakúgy, mint ma, a diák minden tőle telhetőt elkövet, hogy odahaza, szülei előtt megmagyarázza a bizonyítvány jegyeit. Egy részük azzal a céllal, hogy kisebbítse a saját felelősségét és így lehetőleg elkerülje a felelősségre vonást és a jól megérdemelt büntetést. Vannak aztán, akik beismerik hibájukat és lustaságukat — mint a dolgozatokból kitűnik, ezek jártak a legjobban a bizonyítványosztás napján, mert szüleik szigorát enyhítette az őszinte, becsületes beismerés. És akadnak, nem kis számba" olyan diákok, akiknek felel"'.-* igében osztoznak a szülők is. De talán nézzük sorjában a magyarázatokat. „Két hármast kaptam. Otthon azzal mentegetőztem, hogy a tanár néni nem jól osztályoz“ — írja egy ötödikes fiú. Véleménye szerint tehát egyedül a tanár a felelős a rossz jegyekért, akj túlzottan szigorú, sőt egyesekkel kivételez. Szerencsére az adott esetben hiábavalónak bizonyult ez az okoskodás. A szülők nem hittek a gyereknek, mert maguk tapasztalták, hogy milyen keveset tanult az utóbbi időben. Vannak azonban szülők — a dolgozatok tanúsága alapján —, akik elfogadták gyermekük ilyen indoklását és nem a gyereket szidták a rossz jegyekért, hanem a tanárt. Súlyos hiba ez még akkor is, ha a vád igaz lenne. Abban az esetben sem a gyerekre tartozik a dolog. Az eredmény pedig: a tanár hosz- ezú időre elveszti tekintélyét a diák előtt. *Vannak nálam sokkal gyengébb tanulók.” „Azt hoztam Jel mentségül, hogy egy kitűnő tanuló sincs az osztály- ban.‘‘ „A hátam mögött ül egy kislány, alki mindig piszkált, Ezért kaptam négyest magaviseletből” — mentegetőznek ilyenformán többen is. Egyik sem elfogadható indok, jól látták ezt a szülők, mert az így okoskodók minden esetben megkapták büntetésüket. De biztosak vagyunk benne, hogy a családokon belül azért megoszlott a vélemény erről. Több dolgozat bizonyítja ezt: „Anyám elfogadta a magyarázkodást, apám megvert Ezek után a gyerek vajon kinek ad igazat? Biztosak vagyunk benne, hogy a merutőan- gyal szerepét játszó édesanyának. S ez figyelmeztet. Figyelmeztet arra, hogy milyen káros következményekkel jár az, ha a gyerek bizonyítványát illetően kétféle véleményen vannak a szülők. Az ilyen gyerek, ha legközelebb megint valami hibát követ el, biztos, hogy anyja védőszárnya alá menekül és lassan elidegenedik apjától, végső fokon pedig meggyűlöli. Okkal: anyjától mindig csak simogatásf, védelmet kap, apjától pedig csak szigort és büntetést. Mi hát a helyes? A szülők véleménye nem lehet kétféle a gyerek előtt, még akkor sem, ha aa dolgozatot, amelynek mélyén egy család tragédiája rejlik, írója nyolcadikos diáklány, aki már az élet kapujában áll, de akit megzavart az otthoni élet. „Édesapám beteges és ezért jelenleg nem dolgozik. Édesanyám amikor hazajön a munkából, fáradt, rosszkedvű és főleg ideges. Ha hozzá szólok, csak rámkiabál, ha valamit nem jól csinálok, pofonokat ígérget. Én elhiszem, hogy kimeríti a munka, de nekem mindez mégis elveszi a kedvem a tanulástól. Édesapám elég gyakran iszik. Nem úgy, hogy berúgjon, csak örökké kötek- szik velem olyankor.” Ha nem is írja, hogy szeretné már maga mögött tudni a családi házat, ez érződik mégis minden sorából. El, csak el innen, valahova, ahol megértenek és szeretnek. A dolgot csak súlyosbítja, hogy tizennégy éves lányról van szó. Ma még gyerek, de holnap már érett nő, ha gondolatban még nem is az: S ez a legrosszabb. Ilyen elkeseredett hangulatban könnyen képes valami butaságra csak azért, hogy megtalálja az otthon nélkülözött megértést és szeretetet. Vannak természetesen elfogadható indokok is. „Egy szobában lakunk heten. Négyen még iskolába járunk.” „Anyukám három hónapig kórházban volt, reám szakadt az egész háztartás.” „Anyám fekvő beteg, nekem kell főzni, mosni, a két kisebb testvéremre vigyázni” Be kell látnunk, ilyen körülmények között valóban nem könnyű a gyerek élete és gyakran a sok házi munkától megfáradtán sem kedve, sem ereje nincs már a tanuláshoz. Mi mégis úgy látjuk, hogy ezeken a bajokon is lehet segíteni. Az emberek összefogásával. Jó lenne például, ha a pedagógusok, a községi nőtanácsok számon tartanák az ilyen családokat, felkeresnék azokat és segítenének addig, míg az édesanya meggyógyul. Vagy az úttörő- csapat. Nem elképzelhetetlen, hogy az ilyen házakhoz hetenként kétszer-háromszor betévedne egy-egy kis csapat fiú és leány, fát vágnának, segítenének a takarításban, míg pajtásuk nyugodtan elvégezné iskolai feladatát. Vagy: a jó tanulók gyakrabban megfordulhatnának az ilyen gyerekeknél, hogy segítsenek a tanulásban. Emberség kérdése csupán. Emberség kérdése. Ezen áll, vagy bukik a gyermek- nevelés. Látszólag egyszerű dolog jónak lenni nemcsak önmagunkhoz, de másokhoz Is. A gyakorlatban mégis oly nehéz. De nem lehetetlen. S ez a legfontosabb. (Folytatjuk) Prukner Pál A HÁROM KÍVÁNSÁG A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN KITŰNŐ ELŐADÁSBAN mutatták be a Csepel Autógyár színjátszói a megyei színjátszó seregszemle keretében Sós György: Három kívánság című, 1945-ben játszódó egy- felvonásos színművét. A darabválasztás is jól sikerült, az egy évvel ezelőtt kiadott „Szabadság, te szülj nekem rendet” című, egyfelvonásosokat és verseket tartalmazó műsorfüzet egyik legjobb drámáját választották ki bemutatójukra. Az előadást azonban sajnálatosan kis létszámú közönség nézte végig, és ez megint csak arra figyelmeztet bennünket, hogy mennyire égető fontosságú a Csepel Autógyár kul- túrotthonának a megépítése, amely központi elhelyezése miatt — a tervek szerint a gyár főkapujával szemben épül — szinte csábítaná a bemenetelre a dolgozókat. A KISZ kultúrterme — ahol ez a bemutató lezajlott —, erre már kedvezőtlen helye miatt sem alkalmas. Mindenképpen kár. hogy ezt a magvas politikai mondanivalójú feszült drámai helyzetekben, hangulatos lírai jelenetekben gazdag egyfelvo- násost ilyen kevesen nézhették végig. PEDIG AZ ELŐADÁS kitűnő volt, s ez elsősorban a rendezőnek, Diós Ágostonnak j az érdeme. Nagyszerűen megteremtette a dráma légkörét és színjátszóit igen jó alakításokhoz segítette. Az egyfelvonásos főszereplőinek (a nyugati határmenti faluban lakó parasztcsalád tagjainak) és Cseke Andrásnak, illetve az ezeket a szerepeket a’akító színjátszóknak legnagyobb erényük: az egyszerű és közvetlen játék. A parasztszobát ábrázoló díszlet megfelelő hangulatot adott, s a kellékezés gondossága is emelte a környezet színességét. Az egyes szerepeket alakító színjátszók megérdemlik, hogy külön is foglalkozzunk velük. Thott Gizi őszinte érzéseket bemutató csupaszív Julikája. Bányász Mária megrázó özvegy Bodzásnéja, Kónya János gyávaságát nagyhanguságával leplező őrmestere a legjobbak. Velük egyenértékűen indítja Cseke András alakját Márton József, de a szerelmi I jelenetek lírájával adósunk marad. Id. Bodzás Mártont hitelesen látssza Diós Ágoston, Maczkó Károly azonban a hadnagy szerepével nem birkózott meg, sok fölösleges külsőség csúszott alakításába. A kisebb szerepeket játszó színjátszókon érződött, hogy kevesebb próbát kaptak mint a főszereplők, s ezért az egyfelvonásos második része — amely egyébként írói- lag is kevesebb lehetőséget nyújt — viszonylag gyengébben sikerült. E HIBA KIJAVÍTÁSA legyen első feladata ennek a lelkes színjátszó együttesnek, amely egyébként Moliére „Dandin György”-ét játssza sorozatosan a ráckevei járásban, s a Tanácsköztársaság évfordulójára újabb egyfelvoná- sossa! készül. Utána Szigligeti —Tabi—Vincze: „Párizsi vendég” című hárotnfelvonásos zenés vígjátékát szeretnék bemutatni — remélhetőleg az eddigiekhez hasonló sikerrel. Földeák Róbert A biblia — mint képesregény Rómában három éven át kéthetenként megjelenő folytatásokban új, rendkívül izgalmasnak ígérkező képesregényt adnak ki: a bibliát. Kétezerkétszáz fényképillusztráció lesz benne, f Salakjait neves színésznők és színészek testesítik meg hiányos öltözékben, de annál vonzóbban. Az első folytatás már megjelent. Az egyházi hatóságok még nem nyilatkoztak róla, de nem valószínű, hogy nagy megelégedéssel fogadják... A vér összetételének matematikai elmélete Alekszandr Csizsevszkij szovjet tudós matematikai képletet dolgozott ki, amely- lyel meghatározható a vér részecskéinek mozgása a véredényekben. Csizsevszkij arra a következtetésre jutott* hogy az egészséges ember vére tulajdonképpen a vörös vérsejtek geometriai rendszeréből áll és minden betegség megbontja ezt a rendszert. Ezzel a felismeréssel lehetővé válik a súlyos megbetegedések korai diagnosztizálása. Könyvújdonság a Tretyakov Képtár gyűjteményéről A Szovjetunióban nagyszabású kötet jelent meg nemrégiben a moszkvai Tretyakov Képtár világhírű gyűjteményének alkotásairól. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gondozásában a magyar—szovjet barátsági hónapra nálunk is közreadják ezt a ritka szépségű képsorozatot. A Szovjetunióban elkészített fényképfelvételekről a Kossuth Nyomdában készítik a Tretyakov Képtárban őrzött 400 legszebb képzőművészeti alkotás másolatát. A kötetet magyar szöveg kíséri CHARLES (18091950 február 12-én ünnepli az egész világ Charles Darwin születésének 150. évfordulóját. Ugyancsak ez év november 24-én van 100 éves évfordulója legfontosabb munkája megjelenésének. E mű címe: A fajok eredete a természetes kiválasztódás útján. A könyvet pár nap alatt szétkapkodták, igen rövid idő alatt majd minden nyelvre lefordították. A mű 1872-ig hat kiadást éri meg. E kiadásokban bírálóinak szóló válaszként elméletét általában és egyes tételeit is mind több és több adattal támasztotta alá és új következtetéseket vont le belőlük, hisz az adatoknak oly nagy mennyisége volt birtokában, hogy azok ma is a tudomány kincsestárát alkotják. Darwin jómódú angol nemesi családból származott ősei közül nem egy kitűnt részben irodalmi, részben természettudományi munkásságával. emellett kitűnő orvosok voltak. Dédapjának Principia Botanica című könyve több kiadást ért meg. Tizenhat éves korában, 1825- ben atyja kívánságára beiratkozott az edinburgi egyetemre, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, a családi hagyományoknak megfelelően. Életrajzírói mind megjegyzik, hogy iskolás és egyetemi hallgató korában nem szeretett tanulni. Két év múlva ott- az orvosi pályát és Cambridge-be ment, ahol egy- tanulmányokat folytatott tanára, Henslow. aki híres botanikus volt, felkeltette a természet iránti érdeklődését nemcsak egyetemi tanul- ideie alatt, hanem kérni ndenben támogatta Ebben az időben Darwin vágya az volt. hogv valamely melegégövi földrészen személyes gyűjtéseket és ^ megfigyeléseket végezhessen ^ Humboldt példájára. Támogatóinak hathatós közbenjárásáéra természetvizsgálója lehetett ^ annak az expedíciónak, amelv é már több évvel előbb megkez- é dett mérnöki felvételeket volt é hivatva befejezni. így vett frászt a fiatal Darwin a Beagle é nevű hajó földikörüli útián. é Földkörüli útjáról 1836. október é2-án tért vissza. 1842—1846 ^között egész sora jelent meg a énagy figyelmet érdemlő geoló- é giai munkáknak és értekezé- éseknek. Földkörüli útjának le- é írása is ez években készült el é és 1845-ben jelent meg Egv ^természetbúvár utazása a viliág körül címmel. Tartalma, é szellemes, élvezetes előadási é módja páratlan. így már első DARWIN 1882) fordításában, 1954-ben másodszor jelent meg. Ma is igen élvezetes olvasmány. A fajok eredete a természeti kiválás útján, vagyis az előnyös vállfajok fennmaradása a létérti küzdelemben címmel 1859-ben megjelent munkájában elméletét a következő pontokban foglalta össze: 1. az egyes egyének elváltozása: 2. a változott jellegek átöröklése és ivadékról ivadékra való fokozódása; 3. a szerves világban uralkodó életverseny, vagyis létért való küzdelem; 4. az ezek folytán lassanként átváltozott és a viszonyokhoz képest alkalmasabb alakok fennmaradása. Bátran mondhatjuk, hogy a múlt században nem ismertünk még egy elméletet, amely ilyen mértékű érdeklődést és változást okozott volna valamely tudományterületen, mint ez. A korabeli magyar irodalom így ír róla: „A természetes kiválás által magyarázhatók meg a világnak mindazon különböző tulajdonságai és tüneményei, melyek az állatok és növények alakjára és szerkezetére vagy azok fejlődésére, földrajzi elterjedésére és geológiai-történelmi viszonyaira vonatkoznak.” Igen jelentős továbbá Az ember származásáról és ivari kiválásáról 1871-ben megjelent munkája, amely nálunk eddig három kiadásban jelent meg Tudományos munkássága elismeréséül a tudományos akadémiák külső tagjuknak választották meg, így a magyar is, 1872-ben. 1882. április 19-én halt meg, 73 éves korában. Életrajzírója. Margó Tivadar így ír róla: „E század egyik legnagyobb természetbúvára, egyike volt a legjobb, legszerényebb, legtisztább jellemű embereknek, egyike a legjobb polgároknak és a legszerencsésebb családatyáknak. Bármily nagy volt az ő tevékenysége és hatása tudományos téren, nem kevésbé magasan állott mint ember, jellemének tisztasága és magasztossága által.” £ megjelenésekor igen nagy fi- — öregem, nem tudom megérteni azokat az embereket, jgyeimet keltett. Magyarulelő- akiknek kisebbségi érzésük van *ször 1913-ban Fülöp Zsigmond Darwin életének r5vid tetősét egy kis epizóddal fejezem be. Egy londoni könyvkiadónak. aki néhány évvel halála előtt, életrajzi adatokat kért tőle autobiográfia megjelentetése céljából, a következő lakonikus választ adta: „Nevem Charles Darwin, születtem 1809-ben. tanultam, körülutaztam a világot, és ismét tanultam, s még mindig tanulok.” Dr. Allodiatoris Irma tudományos kutató apának adott esetben, nincs is mindenben igaza. Ez az égjük. A másik pedig: az anya és az apa egyaránt dicsérjen, de büntessen is. A gyéreik csak így tartható az egyenes úton, mert kénytelen belátni, hogy a hiba alól egyik szülője sem menti fel. „Négy tantárgyból megbuktam. Ne-m tehetek róla, mert nincs könyvem, azért nem tudok tanulni” — írja dolgozatában egy ötödikes diák. Nehéz elképzelni, hogy a tanulmányi év közepén ilyen dolog is előfordulhat De nincs jogunk kételkedni a gyerek szavában, mert miért is írná, ha nem lenne igaz. Mégsem mehetünk el szó nélkül mellette. Az, hogy a diáknak nincs könyve, nemcsak őt terheli. Vajon milyen szülők aaok, akik még azzal sem törődnek, hogy tanköriVve legyen a fiuknak? Olyan keveset keresnek talán? Nehéz elhinni. Egy-egy tankönyv ára mindössze néhány forint. És vajon tud-e a diák tanára a dologról? Ha tud, miért tűrte, vagy miért nem segített? Ha csupán hanyagságról van szó, időben alkalmazott büntetéssel elejét vehette volna a dolognak. Ha pedig a szülők rossz anyagi körülményei miatt történhetett meg, az iskolának kellett volna segíteni. De senki sem állt a fiú mellé, s könnyen lehetséges, hogy talán még ma sincs könyve, amiből tanulhat, S ha már idáig eljutottunk, beszélni kell a legfájóbb kérdésről is. Ezt így fogalmazták meg a gyerekek: „Édesanyám nem törődött velem, soha ki nem kérdezte a leckét.“ „Sem anyám, sem apám soha nem mondatja fel a leckét, még csak meg sem ''kérdezik, mi van feladva.” Hány dolgozatból árad félénk a gyerekek panasza. Közömbös szülők! Hányszor halljuk ezt diáktól, pedagógustól egyaránt. Miért? Miért? — dobol bennünk a kérdés. Elismerjük, hogy fárasztó a napi nyolc órai munka. Én magam is sokszor nehezen ülök le a fiam mellé mesélni, beszélgetni. De nem mutatom a fáradtságot és leülök. Az én fiam. Én adtam neki életet és ezért az én kötelességem, hogy törődjem vele, foglalkozzam apró problémáival — ez a kötelességem. Szülői kötelesség. Mégis hányán megfeledkeznek róla! Nehéz apának lenni — így igaz. De senki sem kényszeritett rá, s ha vállaltuk, vállaltuk vele az apai kötelességeket is Azt, hogy igaz embert nevelünk gyermekünkből. Ha most — iskolás korában — nem irányítjuk gyermekünk életét, hogyan segítünk majd neki a kamasz- korban, amikor már az élet nagy kérdéseire keresd a feleletet? Érdemes ezen elgondolkozni édesanyák és édesapák. Higgyék el, megérd. Ember lesz a gyermekükből! Csak így egyszerűen: ember. S ez minden fáradságot, minden áldozatot. megér. Okulásul hadd mondjunk el : még néhány példát. Egy ötö- \ dikes kislány írja: „Az k/a- ! zat megvallva, nem szeretek : otthon lenni. Az én anyu- j kám, sem apukám nem szók- : ta kikérdezni a leckét. A : testvérem barátnője mindig ott volt és nem tudtam ta- i nulni. Meg a szomszéd kis- i lányt is áthozták hozzánk és arra kellett vigyázni. Sokszor még a leckémre sincs idő. Csak a tanító néninek nem merem megmondani.” Értik, kedves szülők? Egy gyerek, egy tizenegy éves kislány már most nem szeret otthon lenni. S biztosak vagyunk benne, ha sürgősen nem változik meg a család ■ élete, amint teheti, otthagyja otthonát. Vagy egy má- , sik példa: „Folyton a szom- . szódba kell járnom, segíte- • ni. Este kilenckor pedig . édesanyámék már leoltják a . villanyt, mert rádiót hall- . gatnak, s nem tudok tanulni. . De bezzeg, ha hármast viszek ; haza, akkor jól elvernek.” Ez . a kislány ma még négyes , rendű. De vajon meddig , tarthatja ezt az eredményt r ilyen körülmények között? i Hadd idézzünk még egy