Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

4 ™ZÍC M 1959. FEBRUAR U. SZERDA INNEN—ONNAN PÁRIZS Francia katona-papok meg­5 indították az „imakönyv csatá- S ját”. Minden katona 100 fran- § § kért kap egy imaköny vet és o > egy olvasót. § £ Jr FESZTIVÁLT GONDOK 1958-ban $ mígN S Nyugat-Euröpaban 195 § 160 repülőtér működött. ^ 1951-ben a repülőterek 8 csupán 21 volt. * | A február végén megnyíló 5 S háztartási kiállításon bemutat- $ S ják az automata szénadagolót 8 S egyénileg fütök számára. Egy S S zseton ellenében az automata ( 8 7.5 kilós zsákban adagolja a 8 § tüzelőt. LONDON í „Atombálna” a neve az első 8 S atommeghajtásos angol tenger- $ J alattjárónak. amely pontosan $ 8 olyan formájú, mint egy cet- § J hai. $ § NEW YORK k A legmodernebb játék a ba- ^ S bába berakható dobogó baba- $ 8 szív. Az apró elemmel és ősz- 8 S cülátorral hajtott babaszívet a S v ....—'--i- ~-.~-.i- helyezhetik $ _ | 5 Kiderült a titok: a pingvinek 8 % azért képesek tengervizet inni, 8 ^ mert mirigyeik kiszűrik a sót. § MOSZKVA | Kazahsztánban 155 féle nyári 8 8 és téli búzát termesztenek, 8 X hogy kiválasszák az éghajlat- S S nak legjobban megfelelő fajtá- S § kát, 4 | gyerekek maguk % el babájukban. Nemcsak! örömmé1!, gonddal is jár a megyei színj átszó- fesztivál. Az öröm természetes. Megélénkült az élet a szín­játszó-berkekben, lázasan készülnék. próbálnak az együttesek, sok új csoport alakul, mások friss erőkkel, fiatalokkal vagy éppen öre­gekkel gyarapodnak. Öröm, hogy az egyszerű em­berek — munkások, parasz­tok — százai és ezrei kulturá­lódnak, és hogy ezreket és tíz­ezreket tanítanak, szórakoz­tatnak műsorukkal. A seregszemle helyi bemuta­tói már megkezdődtek. Duna­keszin, a Csepel Autógyárban már bemutatták fesztivál­darabjaikat a. színjátszóik, és utánuk következnek a töb­biek — sajnálatos módon nem túlságosan sokan. Ez az egyik gond. Novembertől februárig ki- lencvenegy színjátszó együt­tes. kultúrotthon kért ilyen vagy olyan mű bemutatásá­ra engedélyt a megyei tanács v. b. művelődési osztályától. SZENTENDREI DUNAÁG (Rötzer Henrik felvétele, a szentendrei fényképkiállítás anyagából) PALYAZAT az év legszebb könnyűipari termékének készítésére Verebek a kígyó ellen Johannesburg közelében egy másfél méter hosszú kobra madártojásokat rabolt egy fé­szekből. Körülbelül 60 veréb megtámadta a kígyót és vagy 10 perc alatt meg is ölte. A ma­darak két „katonát1 ‘ vesztettek a hősi küzdelemben. Amz, többet kért, de ennyit kapott. Kilencvenegy csoport játszott, játszik vagy tanul színdarabot, nem is akármi­lyent. Végre valahára megtört a jég, talán minden harmadik­negyedik csoport mai ma­gyar szerző, mai életünket példázó művével lépett, lép vagy lép majd színpadra. Dobozi Szélvihara. Sásdi Nyolc hold földje, Bartha Zsu­zsija, Gergely Márta Űttörő- barátsága, Sós György Pettye­se, Karinthy Ferenc Ezeréve nem tartozik már a fehér hol­ló módjára ritkán látható da­rabok közé. És a klassziku­sok! Csiíky, Kisfaludy, Heltai, Jókai, Móricz, Gárdonyi; és a« magyarok mellett Moliere, Beumarchais, Schiller, Di­ckens, Gogoly, Seribe stb. kép­viseli a színjátszó együttesek műsorában az igazi, fémjelzett világirodalmat. Es e kilencvenegy jól vá­lasztó, igényes együttesből mindössze huszonhárom je­lentkezett a fesztiválra. Más szóval: minden negyedik csoport tartja csak feladatá­nak (azt nem is merjük ír­ni, hogy kötelességének), hogy részt vegyen a Tanácsköztár­saság megünneplésére ren­dezett művészeti mozgalom- ban. Azaz, nem is huszonhárom, hanem huszonnégy. Éppen teg­nap, kedden jelentkezett a hu­szonnegyedik fesztivál-részve­vő a megyei tanácson. A bu­dakeszi művelődési ház Nagy Lajos Új vendég érkezett cí­mű művével szeretne indulni a ..jobb későn, mint soha” ala­pon. És mert a budakeszieken kívül bizonyára sok késve esz­mélő csoport akad a megyében, a művelődési osztály úgy ha­tározott. hogy meghosszabbít­ja — immár másod ízben — a jelentkezési határidőt, és a fesztivál járási é® megyei be­mutatóit elodázza, azaz a se­regszemle május vége táján fe­jeződik majd be. A jelentkezők kicsiny száma azonban csak az egyik gond; és — remélhetőleg — csupán mú­ló probléma. A másaik azonban, amelyik még mindig sók fejtö­rést okoz: a műsorpolitika. Az általános kétp, mint be­vezetőben rajzoltuk, biztató — a kultúrotthonók színjátszó együtteseinél. Vannak azonban esetek, amikor isten tudja honnan előkapart, leporolt, vagy le sem porolt darabokra (nem lehet leírni, hogy műtökre) kémek játszási engedélyt. Csak néhány ilyet mutatóba: a pomózi sportkör a Törvé­nyes csók című „remekdarab­bal”, a márdanosztrai nőta­nács A sárdi ház vagy a Gyi- mesi vadvirág vagy a Felhő- szakadás című selejt-népszín- művel szeretné szórakoztatni közönségét. Vajon miért nincs annyi kulturális és politikai érzéke (ha már tudatos darab­választásról nem beszélhetünk) e társadalmi szervek vezetőjé­nek, hogy megfelelő művet vá­lasszon ki, vagy — ami nem szégyen — segítséget, szakmai A MI KIS CSALÁDUNK tanácsot igényeljen választáshoz? Mondanánk, hogy a Szerzői § Jogvédő Hivatal műsortköl- ^ csönzője is segíthet ebben. ^ Mondhatnánk, de nem mond- ^ juk. Mert kezünkben van egy ^ levél — a Népművelési Inté- ^ zet levélpapírján, a Szerzői ^ Jogvédő Hivatal színházi ősz-^ tályának bélyegzőjével, — $ a melyben az intézet arra kéri ^ a művelődési osztály vezetőjét, ^ hogy.:. Idézünk: S „Dunahogdány színjátszói ^ kölcsönvették az SZJH-tól a ^ Papriikáscsihke című zenés ^ vígjáték zongorakivonatát. ^ Feltehetően a szövegkönyv ^ már régebben birtokukban ^ van, s a mű előadására ké- ^ szülnek. Azért hívom fel az ^ elvtárs figyelmét a fentiekre, ^ hogy amennyiben a mű be- ^ mutatására még nem kértek ^ engedélyt, lépjen, közbe, hogy ^ e silány mű színrevitele érdé- ^ kében felhasznált anyagi és ^ szellemi befektetés minél ke-^ vesebb kárt okozzon.” o Mint említettük: a pecsét a 8 Szerzői Jogvédő Hivatalé. Az £ SZJH rövidítés ugyanezt a szervet jelöld. Visszás a hely­zet, hogy ugyanaz a hivatal, amely bal kezével kiadja a „silány mű” zongorakivonatát, jobb kezével levelet ír, és fi­gyelmezteti az osztályt, mire készülnek a dunabogdányiak. Nem véletlen, hogy ezt a valóban nem tipikus példát ide soroltuk. Célunk ezzel is, hogy meg­mutassuk: a Szerzői Jogvé­dő Hivatal nemcsak hivatal, hanem tanácsadó szerv, leg­alábbis azzá kell lennie. Mert egyszerűbb és jobban járható út lett volna, ha a zonigarakivonatat kérő embert azonnal figyelmeztetlli: a da­rab silány, előadásira nem al­kalmas, holt bizonyos, hogy nem is engedélyezik majd. Valahogyan tovább kellene jutnunk egy lépéssel. A mű­velődési házak igazgatói és színjátszó együtteseinek veze­tői már tanfolyamra járnák, értik a dolgukat, vagy leg­alább igyekeznek, hogy értsék. A sportkörök, a nőtanácsok és egyéb társadalmi és nem tár­sadalmi szervek is létrehoz­nak azonban kulitúrcsoporto- kat, és ez igazán jó dolog. Még akkor is, ha a cél nem elsősor­ban a művés2ietpártolás vagy a művelődés terjesztése, ha­nem a gyerekek nyaraltatása vagy sportfelszerelés vásárlá­sa. Ami azonban rossz: a példák tanúskodnak, hogy sdk esetben hozzá nem értő kézzel választanaik műsort, rendezik meg az előadást. Márpedig egy fércmű inkább kárt okoz, semmint hasznot, legalább is ami a kultúr­politikánkat illeti. Ez a gond is a színjátszó mozgalom kiterebélyesedése idejének, a fesztivál időszaká­nak ä gondja. És talán csak kevéske segítség, gondosabb kádermunka és több törődés (a helyi művelődési házak és tanácsok részéről) kellene ah­hoz, hogy ezeket a gondokat is örömmé változtassuk. Garami László Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink A mi kis csalá­dunk című vidám, szórakoztató német játékfilmet /yy*SSSSSSSSS*/*SSSS*SSSSSSS^SSSSSyS*SSJ,SS*7SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA A moszkvai Nagy Színházban megkezdődtek a Bánk bán színpadi próbái A világhírű moszkvai állami akadémiai Nagy Színház az idén bemutatja Elkel S’erenc operáját, a Bánk bánt. A szín­ház társulata mór hosszabb ideje megkezdte a dalmű be­tanulását A. Melik-Pasajev karmester irányításával. A Nagy Színház Kamara Szín­házában már meg is kezdték a színpadi próbákat B. Pok- fovszkij rendező irányításával? TAKARÉKOSSÁGI TERVEZÉS címmel terjedelmes jelentés foglalja össze a Dunakeszi Konzervgyár takarékossági tervezetét. A jelentés elmond­ja, hogy a vállalatnál már az elmúlt évben megindult „a tervezgetég és a mérlegelés munkája, már akkor is arra törekedtünk, hogy helyes kez­deményezéssel, a dolgozók széles rétegeinek aktivizál*' révén vegyük ki részünkéi eb­ből a mozgalomból”. Mi lett az eredmény? A je­lentés erre is megadja a vá­laszt: „Meg kell mondanunk, hogy a kezdeti eredményeink ellenére az elmúlt év a bi­zonytalan próbálkozások idő­szaka volt. Sok nyitott és vi­tatott kérdés nehezítette a mozgalom megfelelő méretű kibontakozását.” „De — olvashatjuk tovább — új lendületet vett, a takaré­kossági mozgalom az idén, amikor a járási bizottság újabb segítséget nyújtott vál­lalatunknak azzal, hogy a tervezési és mértékelési mun­ka módszeresebbé tételéhez szükséges irányelveket a ren­delkezésünkre bocsátotta. Vál­lalatunknál is megindult az újabb munka az 1959. évi ta­karékossági intézkedési terv elkészítése céljából.” Korántsem szeretnénk a Dunakeszi Konzervgyár taka­rékossági törekvéseit kétség­bevonni, ám az elmúlt év gyenge eredménye és az idei, még ki sem dolgozott tervezet előtt úgy véljük, kissé frázisszerűen hangzik az a két megállapítás, misze­rint „az idén új lendlületet vett a takarékossági moz­galom” és „megindult az újabb munka”. Igaz, nem ismerjük ponto­san azokat a gátló körülmé­nyeket, amelyek korábban ■akadályozták a takarékossági intézkedések szélesebb körű érvényesülését, de jónéhány példát említhetnénk annak bizonyítására, hogy ahol va­lóban komolyan vették a kor­mány takarékossági felhívá­sát, ott nem maradt el az eredmény, s ott nem maradt hátra „nyitott kérdés”, Nem is kell olyan messzire menni, hisz ott Van a másik duna­keszi vállalat, a Járműjavító. Kezdetben ugyan itt sem vet­ték komolyan a takarékossá­gi mozgalmat, inkább csak beszéltek róla, határozatokat szerkesztettek, de amikor cse­lekedtek is, azonnal megmu­tatkozott az eredmény. A Dunakeszi Konzervgyár jelentése azt állítja — s ezt nem is vonjuk kétségbe, ,7hogy a munka első fázisaként a vállalat műszaki vezetői és adminisztratív dolgozói fel­vetettek már néhány gondola­tot a takarékossági terv kidol­gozásához.” Ez mindenesetre dicséretes törekvés, azt sem szabad azonban elfeledni, hogy már február közepén járunk, s mire a példajavas­latok a dolgozók elé kerül­nek, hogy ezeket újabb öt­letekkel gazdagítsák, addig az új idény is megkezdődhet. Takarékosabban gazdálkodni, még ésszerűbben dolgozni pedig ilyenkor is lehet, még a Dunakeszi Konzervgyárban is. Tévedés ne essék, nem el­marasztalni akarjuk a kon­zervgyáriakat, hiszen a je­lentés több jó elképzelést is tartalmaz, csupán figyel­meztetni szeretnénk a taka­rékossági terv vezetőit a múlt év hibáira és az idei eshető­ségekre. Kevesebb tervezés, de ugyanakkor több aktivitás nagyobb eredményekhez ve­zet. Üzemeink nagy része már elkészítette ez évre szóló ta­karékossági tervezetét, nem egy vállalatnál már eredmé­nyek is születtek. A Dunake­szi Konzervgyár sem késett még el, de most már nemcsak tervezni, hanem cselekedniök is kell, hisz a közmondás is azt tartja, hogy okoskodás a tett halála. — sp — Ságra sántít egy kissé. Hogy szülei nem jó szemme\ nézik szereplését? Ez igaz De vajon miért? Erre o félévi bizonyítvány ad magya­rázatot. Bizony nem sok ötös sorakozik benne, de még a né­gyeseknek is híja van. Ez hát az igazság. Így Marika szüleit is meg lehet érteni. Isméi csak azt kell monda­nunk, hogy a színész, de még inkább a „színészjelölt” má­sik alapvető tulajdonsága: a nagy műveltség, a tanulás sza- retete. Egy igazi színész tudá­sa mindig meghaladja az át­lagember tudását, műveltsé­gét. Csak így formálhatja meg hűséggel a különböző alakokat, lehelhet életet az író-megál- modta figurákba. Szerénység és megalapozott sokoldalú általános műveltség nélkül nincs jó művész. Ezt tudomásul kell vennie Mari­kának, s mindazoknak, akik a színészetnek készülnek örök hűséget esküdni. Prukner Pál ma még kissé hadilábon áll, mint ahogy kívüle más igen sok tizenhat éves „színész- jelölt”. Ma még csak az elő­adásról készült legjobb fény­képeket kéri. Holnap már a legjobb szerepet, s holnapután7 Ez az egyik dolog. S látszó­lag ebből következik Marika másik kijelentése: — Ez volt utolsó fellépésem Itt, a budaörsi iskolában. — Hogy miért? Szüleim nem engednek — hangzik a lakóni- kus válasz. — Ugyan miért? Talán rossz helye van itt, az iskolában? Aligha hisszük. Keszthelyi An­dor tanár úgy vigyáz a szerep­lő gyerekekre, mintha sajátja lenne valamennyi, s Marika is az ő gyerekei közé tartozik. Itt nőtt fel, ebben az iskolában. Az iskola irodalmi szakkörében szerette meg az irodalmat és a színjátszást is. Akkor pedig Marika igaz­gondolkozni az idézett monda­ton csakúgy, mint néhány más megjegyzésén: — Már ötödik osztályos ko­romban megállapították, hogy tehetséges vagyok ... — A gimnáziumi színjátszó csoportot ott hagytam, mert kihasználtak: ha volt időm, ha nem, vittek szerepelni... És így tovább. r Úgy érezzük, hogy valóban lehet színész Marikából, ha el­mélyülvén készül erre a hiva­tásra. Csakhogy... A színészet — szolgálat. A színész: sze­rény, odaadó, áldozatos szolgá­ja az írónak s a műnek. Úgy kell tolmácsolnia az író gon­dolatait, hogy a néző ne őt, a színészt lássa a színpadon, ha­nem a színmű hősét. Miért mondjuk ezt? A szí­nész, de még inkább a színész- jelölt alapvető tulajdonsága: a szerénység. S Marika ezzel A színészjelöl Bandi bácsi, én kérem majd a legjobb képeket! — így búcsúzott a napokban volt tanárától, a színjátszó csoport vezetőjétől az igazgatói irodá­ban. Mielőtt az elhangzott monda­tot boncolgatnánk, hogy vá­ljon mit takar, engedjék meg, hogy bemutassam történetem i hősét. Tizenhat esztendős, csi- Inos, temperamentumos ■ diák- l lány, a gimnázium harmadik i osztályos tanulója. Búdaörsi •.lakos, s a helyi színjátszó cso- i port egyik erőssége. Tavaly i Bellát alakította nagy sikerrel i Móricz Zsigmond: Légy jó i mindhalálig című színművé- ! ben. Az elmúlt napokban pe- : dig Trenyov: A gimnazisták j című négy felvonásos színda- ; rabja Olgájának szerepében bi- ; zonyitóttá be tehetségét. \ Az egyszerűség kedvéért ne- j vezzuSk csak Marikának. | Nos, Marika minden vágya, í hogy színész legyen. Merész l célkitűzés, de nem elérhetet- ! len. Éppen ezért érdemes el­Az Iparművészeti Tanács és a Könnyűipari Minisztérium a brüsz- szeli világkiállítás magyar pavilon­jának előkészítésében szerzett ta­pasztalaitok hasznosításával ezután évenként pályázatot hirdet olyan új használati tárgyak, vagy meg­levő cikkek új változatainak ter­vezésére és készítésére, amelyek a művészi és technikai követelmé­nyeknek tökéletesen megfelelnek, ugyanakkor gazdaságosan, nagy sorozatokban gyárthatók. A ver­senyt ezúttal a könnyűipar 1959. évi legszebb termékének készíté­séért hirdetik. A minisztérium ve­zetősége az élüzem címet, a Mi­nisztertanács és a SZOT vándor- zászlójának odaítélésénél figye­lembe vesá majd. hogy a vállala­tok milyen eredménnyel vettek részt ezen a pályázaton. A köny- nyüipar 1959. évi legszebb terméke címmel és oklevéllel díjazott gyártmányokat egy éven át a ki­tüntetés megjelölésével árusítják majd üzleteink. A pályázat két részre, a lak- berendezési tárgyakra és ruházko­dási cikkekre oszlik. A dijakat cikkenként ítélik oda és a pályá­zatra összesen 120 000 forint jutal­mat tűztek ki. Miután a könnyűipar mennyisé­gileg a vásárlók minden igényét ki tudja elégíteni a pályázatnak ez a célja, hogy az áruk választé­kát növeljék, a legigényesebb em­berek ízlését is kielégítsék és ne esak kövessék, hanem irányítsák !s a divat változásait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents