Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
tudetováhp , Na PLO '^iiliiiiniiitiiiiiiiiitiMiiiiiini ............................. u iiiiiiiiiiiiii) A megyei színjátszó fesztivál idejét éljük, és így egyre-másra kapunk hírt öntevékeny csoportok bemutatóiról. Február 27-én például három ceglédi színjátszó együttes lép váll-váll mellett sorompóba, egy műsorban. A három együttes három egyfeivoná- sost mutat be. Az ürömi színjátszók március elsején lépnek színpadra Sásdi Sándor Nyolc hold földjével. •k Nagykörös márciusa ugyancsak a színjátszók bemutatóinak jegyében zajlik majd le. A művelődési ház csoportja 14-éti és 15-én Dobozi Szélviharával szerepel, a pedagógusszakszervezet színjátszói pedig 21-én mutatják be A harag napját. ★ A tápiószecsői színjátszók is a Szélviharral indulnak a fesztiválon. A Dankó Pista bemutatója után teljes erővel hozzálátnak u darab próbálásához. ★ A budai járás együttesei viszont már a járási bemutatóra vetik szemüket. A járási seregszemlét ugyanis március 14-ón rendezik meg, Pilisvörösvá- rott. * Egy kísérteiét, az operettdömping kísérletét támasztotta fel a dömsö- di művelődési ház színjátszó csoportja. Miért, miért nem, az együttes kizárólag operettel járja a környéket és rontja az ízlést, a kisebb csoportok műsorpolitikai elképzeléseit a Mont- martrei ibolya, a Sybill, a Csárdáskirálynő sorozat-előadásaival. Nagyon helyénvaló, hogy a megyei tanács v. b. művelődési osztálya — felfedezve a döm- södi művelődési ház vezetőjének enyhén szólva furcsa akcióját — gátat vet a dömsödi operettárvíznek. Jó érzéssel olvastuk a Film, Színház, Muzsika című lapban azt a néhány elismerő sort, amellyel a Pest megyei Petőfi Színpad előadásait méltatják. A hírt egy sikerült fotóval illusztrálták, bemutatva vele az egész országnak Ágh Évát és Kandói Kiss Jenőt, Seribe A nők harca című színművének két főszereplőjét. •k Szentendre — sokszor megírtuk már — a kiállítások városa. Nos, hogy ne cáfoljon rá a város nevére és rangjára, újabb kiállításnak adott otthont. A Fe- renczy Károly Múzeumban tegnap, szombaton este nyílott meg a Szentendre című lap sajtókiállítása, amelyet nagysikerű sajtóbál követett, * A váci Építők kultúrotthonában 24-én előadássorozat kezdődik a TIT rendezésében. Az előadássorozat címe: öröm és gond a gyermek. Nemrégiben mutatkozott be Kis- tarcsán a község 15 tagú úttörő fúvószenekara. A gyermekzenekar most új szereplésre készül Császár Pál kőműves irányításával. Az együttes lelkes vezetője társadalmi munkában, idejét nem kímélve foglalkozik a kis muzsikusokkal, és ezenfelül még saját hangszereit is kölcsönadta az együttes tagjainak. ■k Érdekes gyűjteményes kötet jelent meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára. Az akkori idők művészetének sajátos műfajáról ad számot a kiadvány, amelynek színes reprodukciói a Tanácsköztársaság plakátjai közül 48-at mutatnak be. A kötet bevezető tanulmányát Pór Bertalan Kossuth- díjas festőművész írta, ★ Csütörtökön este a Színhá’» és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak vizsgaelőadása nyitotta meg az Ódry Árpád Színházat. A főiskola végzett növendékei Heltai Jenő Lumpácius Vaga- bundus című mesejátékét adták elő. Az Ödry Árpád Színház a jövőben a színművészet kísérleti jellegű újdonságait mutatja majd be, és a következő hónapokban itt vendégszerepei több vidéki színház társulata Darázs Endre: HIDEG A KÖNYVTÁR A könyvtáram meglehetősen tágas. Mennyezete nincs, valamint négy fala sincsen, Mert a könyvtáram Minden. |GOMBOS IMRE: AZ E P E R F A A négy szorgalmas 'könyvtári tisztviselő Felváltva hozza, kotorássza elő E temérdek tudás minden titkát S még forgatnom sem kell, Ök maguk lapozzák A másodpercek átvillanó lapjait S alig barátkoztam meg egyikükkel,, Már bólint, azután felkel S a Nyár, az Ősznek, az ősz meg a Télnek adja át helye Amikor már olyan nagyok voltunk, hogy verekedni is ^ tudtunk, csapatostul szágul- ^ hoztunk a mezőkön, a kertek ^ alatt s az utcákon. A mi lár- & mánkat visszhangozták a kőfa- ^ lak, a fák és az egek, s űztük S az időt, hogy jobban szaladjon. | Ebben az időben, szerettünk § azokra az udvarokra járni, ahol nagy eperfák voltak. Nemcsak az eper miatt, bár az is igen jó volt. A kövér, édes, fekete, fehér szemek mézes ízekkel kedveskedtek örökösen éhes szánknak. Az ízek örömét azonban megtetézte a lebegés gyönyöre; földtől elszakadt testtel ringtunk fent a madarak világában, a kis nádfedelű házak tengere felett. Versenyezve kapaszkodtunk fel a legmagasabb gallyakra, s a csúcsokat elneveztük Tátrának, Hargitának, Himalájának, s ha elfoglaltuk őket, himbál- tattuk magunkat a széllel és dicsőségről szavaltunk egymásnak. l (Nagynak, hatalmasnak, íöld felett valónak hittük magunkat ilyenkor, minit Dzsiingisj Iván, vagy mint a kürtös ember, aki a torony tetején lakott, s negyedóránként fúvogatta a kürtjét a világ négy tája irányába. Kiváló nagy eperfa volt Kiss Lajkóék udvarán. Ide sokszoi eljártam, mert Lajkó volt á? én testi-lelki jo komám. Barátja barátom, ellensége ellenségem volt, s megegyeztünk mi szépen, különösen ha fent lebegtünk az eperfa zöldjében Mert ott, csendes eszegetéf közben, nagyon békésen eseti a szó. Még abban is egyetértettünk, hogy az eperfa többet ér a toronynál. Bár ezer vitatkoztunk egy kicsit. — A torony nagyobb — mondta Lajkó. — De csak áll, és nem csiná; semmit, az eperfát meg lengeti a szél — mondtam én. — De a toronyból látni aa egész várost!! — De a toronyból nem látn: a tornyot, az eperfáról mej még az is iátsaiik. Védtem a Lajkóék városszél eperfájának az elsőbbségét, t mivel igazét szóltam, Lajkc sem akad* koskodott tovább Csupán csa t azt nem sikerül végérvényesen eldöntenünk hogy melyikünk apja a na gyobb úr. Mert az ő apja ku bikos volt, az enyém meg vasúti pályám jnkás. Ha utólag meggondolt m, valóban nehé, is ebbe-n dönteni. A vasút pályaműnk is szebben hangzik mint a kubikos, meg hosszabban is. Ez az én javamrí billentette volna az igazságot De ő meg avval volt nagyra hogy az 6 apjának nem párán csői senki, hanem akkor megy munkára, amikor neki tetszik meg oda, ihová ő akar. Vai neki egy s::ép kis talicskája abba beletoszi az ásót, lapátot meg a fényes csákányt, azt tol í» vXXXXXXXXX\X\XXXXXXXXXXXXX> Van itt olvasnivaló épp elég — Ma, Csak a Tél ül mellettem néma, Derűtlen kedvvel s a téma Elég unalmas: nagy, fehér lapok ... írást rajtuk csak pár futó nyúl hagyott S a terem is elég hideg, Nem kocog a kályhához a Tél, mert zsémbes és öreg. Hát hónapokig nem íűtenek. Mennék már, De hideg ujjai Igyekeznek visszatartani — Ilyent még nem látott — csodás ritkaság, Nem láthatott még ilyen csodát: Ezen a délkörön is villog az Északi Fény — Gyönyörű csoda. Tény. Aztán már indulok arrafelé, Ahonnét talán, Egy hegycsúcs sarkán felbukkan a Tavasz, E kis szeplős könyvtáros-leány. Takács Zoltán illusztrációi mögött termett és pillanatnyi tétovázás nélkül elbújt két kad, egy kisebb hordó, meg egy seregnyi l'vm-lom közé. Apró, vézna gyerek volt, olyan helyen is elfért, hol gondolni sem lehetett, hogy valaki meghúzódik. Rossz szakajtó akadt a kezébe, feie fölé igazította és az alól lesett ki a világba. Két tehene zavartalanul habzsolt tovább. A tej pedig... Teremtöm! A tejes sajtár ott maradt a fejőszék mellett, szemközt az ajtóval! Ferkó moccant volna, hogy amíg lehet, mentse a menthetőt, meg önmagát a Mátyásék várható pofo- nai elől, de ekkor idegen arc jelent meg az ajtó fénykeretében. Rohamsisakos, köpenyeges katona, alacsony termetű, széles vállú. Nemezcsizmába bujtatott lábait szétvetette és lövésre szegezett géppisztollyal a kezében, vizsgálódva nézeti körül. — jaj! — sóhajtotta Ferkó inkább befelé, mint hangosan, A katona sisakján hatalmas vörös csillag díszlett és az arca is olyan furcsa volt, szokatlan. Kiugró pofacsontjain megfeszült a bőr, ferdevágású fekete szeme a présház minden pontján végigsiiklott. — Meglát! Jaj, meglát! — rezzent össze rejtekhelyén a gyerek gs hogy legalább ő ne lássa, ha látják, lehunyta a szemét. A katona azonban a tejessajtárt látta meg. Nagyot kiáltott. Mire Ferkó felnézett, már három rohamsisakos állt a tehenek mellett. Egy szőke, nagybajusza, akinek már olyan rendesebb állású szeme volt, ugyanolyan mozdulattal sodorta kétfelé a bajuszát, mint az öreg Mátyás szokta, és géppisztolyát vállára lökve, szájához emelte a sajtárt. Láthatóan nem izgatta őket, hogy a tej nem magától fejődött ide ilyen habzó frissen és nem kutattak az ismeretlen fejő vagy fejőnő után. Porosak, izzadtak voltak, verejtékes homlokuk messzire hirdette a szomjúságot. A gazda tenyere egyszerre döbbenetes elevenséggel bukkant fel Ferkó képzeletében és még mielőtt meggondolta volna, hogy mit tesz, úgy ugrott elő rejtekhelyéről, akár a hörcsög. A hordó nagy zajjal félregurult, a szakajtó pedig egyenesen odaröpült a tejivó orosz lábához. — Nem szabad! — visította Ferkó és hirtelen támadt hősiességében megkapta a szőkebajuszú köpenyét. A három katona sarkonperdült. Géppisztolyuk lövésre készen ugrott a kezükbe, és megtántorodva a nem várt, hirtelen támadástól, a szőke bajuszú egyenesen Ferkó nyakába zúdította a sajtár tartalmát. Egy darabig mindnyájan dermedten álltak, és kerekre nyílt szemmel bámulták a semmiből közibük csöppent gyereket, aki a saját bátorsága ijedelmétől még mindig szorította a kezébe akadt köpeny végét. Haja, arca, ruhája csupa tej. A ferdeszemű katona legugolt, valahogyan egy párnahuzat méretű zsebkendőt halászott elő, és törölgetni kezdte a ja maga előtt és elmegy, azután sok pénzt hoz a családnak, ha hazajön. Az jó is volt, hogy sok pénzt hozott, mert voltak vagy nyolcán. Mesébevaló kis házikóban laktak, s udvarukon nem volt sem virág, sem fa, sem állat* csak a sok gyerek, meg a nagy eperfa. S a gyerekek azon tanyáztak egész nap mint a madarak. Nem zavarta ott őket senki, csak az apjuk szólt néha fel rájuk, ha kilépett a kis ház ajtaján, hogy le ne törjék a gyenge gallyakat. Mert az apjúknak alighanem úgy tartotta a kedve, hogy ne mentien munkába. Egész nyáron otthon ült. Kis sárga ember volt, olyan színű bajusz- szál, mint a csepü. Kis cseréppipát szívott és sokat köpködött meg köhögött. Az anyja is kicsi asszony volt, s mindig kiabált Lajkóékra, kiváltképpen pedig akkor, ha kenyeret kértek tőle. De azért adott nekik úgy estefelé, amikor már szürkülni kezdett a világ, és a gyerekek az utcáról vagy az eperfáról a kis ajtó elé sorakoztak. S Lajkó anyja szelte a kis kenyérdarabkákat, hozzá pindurka kis fehér szalonnákat. Ők meg boldogan szorongatták eperlétől fekete kezükben a vacsorájukat, szétszéledtek vele az udvaron s azon mesterkedtek, hogy ne engedjék eltűnni egy szempillantás alatt a falatnyi szalonnát, mert az nagyon hajlamos lett volna erre. Végighúzgálták a fogsorukon, s nyalták utána a szájukat. Megkenték vele a kenyér egyik oldalát, hogy méig akkor is érezzék a jó sós ízét, amikor már semmi sem volt belőle. A nagyobbak bugylibicskájukkal művésziesen porciózták a madárnak való falatot — még kisebb falatokra. S közben meséltek az álombéli nagy disznóról. amik a gazdagok udvarán híznak, meg a nagy kenyerekről, amiket néhol hétszámra előre kisütnek; aztán meg arról a szalonnácskáról, jó kenyérkéről, ami a kezükben volt. Mert arról is sokat lehetett ám beszélni. A kenyér néha nem sült meg jól, s a tésztán maradt csíkokból szalonnát varázsolt a vágyuk, amikor igazi szalonnát nem adott az anyjuk. Olyankor kenyeret ettek hajával vagy az előző estéről eldugott szalonna- bőrrel. Ha néha hagyma és zöldpaprika is került, mér semmi sem hiányzott a boldogságukhoz. Vidám mesével mosták meg a lábukat, és könnyű álomban folytatták meseéletüket. Másnap pedig játékosan rohantak az eperfának, aki Bizony, ők olyan boldogok voltak, hogy nekik még az evés is csak játék volt. Szalagkötés (Nagypál István festménye) *------------------------------------ - -------------------------------S még mindig megkövültén álló gyerek fejét. Két tarsa pedig i csak nevetett, hangosan, harsogón, egészségesen. Egyikük § talpra állította a feborult sajtárt. Bizony, annak csak az alján ^ búslakodott egy-két deci tej! $ Ez volt az első mozdulat, amit Ferkó megértett. Nem ök \ itták meg, kiömlött! Kiömlött hat liter tej! Nem bánta már, hogy kik között van. Nem ügyelt a ne- ^ vetve vigasztaló idegen szavakra, szeméből lassan megeredt § a könny. Előbb csak néhány kövér csepp, de azután megindult, § csörgedezett. Hüppögve zokogott, és tehetetlenül tűrte, hogy ^ már ketten is simogassák, törülgessék a haját, arcát. Mátyáséknál hat liter tej! Hiszen még a múlt héten is ^ három pengővel fizették literjét a pilóták! A hatszor három ^ pengő csillagászati összegének gondolatára már nem is sírt, § hanerg valósággal bőgött. ^ Végre a nagybajuszú orosz magába nyelte féktelen jóked- | vét, két ujjal megemelte Ferkó arcát, és csapnivalóan rossz, k de azért érthető magyarsággal megszólalt. \ — Vagy te... malinkó szamár! Kinek van az a tej? \ Jó szeme volt. Ferkóból aligha nézhetett ki két tehénnyi $ nagy vagyont. $ — Mátyás bácsié... — szipákolt a gyerek. — Levonja a § béremből. Meg kell fizetni... és biztosan elvernek. \ A „fizetni” szót megértette az orosz. Mindhárman fel- \ álltak, beszéltek a maguk nyelvén, mosolyogtak, aztán a ferde- ^ szemű néhány papírpénzt markolt elő a zsebéből. Odanyúj- < tóttá Feri orra elé, a másik pedig előropogtatott néhány ma- \ gyár szót a bajusza alól. $ — Harasó? Fizetni? — kérdezte és ahogy Ferkó nem nyúlt \ a valószinűtlenül nagy pénz után, fogta és begyűrte a gyerek 5 tejtől áztatott ingébe. § A gyerek még mindig hüppögött és könnyes, tejes arcát \ törölgette maszatosabbra, amikor a három katona már régen \ az úton poroszkált. Emberektől mozgott az egész határ. Kő- \ röskörül a domboldalon, szőlőkben, legelőkön, ameddig csak \ látni lehetett, rohamsisakos, géppisztolyos lovasok ereszked- $ tek le. Az első katonák már elérték a falut. Ferkó kihúzta az ingébe gyömöszölt pénzt. Egyenként si- $ mogatta a térdére és számolta: $ — Tíz pengő ... húsz ... ötven ... nyolcvan — kétszer is $ megolvasta. — Száz pengő! ^ Korán beosztáshoz szokott agyában egymást kergették a $ gondolatok. Ha megadja az öreg Mátyásnak, amint illik, a tej \ árát: akkor is kerül ,kendő az anyjának, meg még az ég tudja \ mi minden! Es mindez egy sajtár tejért, amit tulajdonképpen $ ő lökött ki a nagybajuszú kezéből. > i; Meztelen lábul (jeledupta a tejpocsolyába, és boldogan ne- ^ vetve kettőt toccsantott. Azután nem ügyelve a körülötte $ nyüzsgő lovasokra üres sajtárját lóbálva, vidám füttyszóval ^ indult neki a domboldalnak. Az idegen katonák megbámulták <! az ugrándozó gyereket, látták füttyös hangú jókedvét, rámoso- \ lyogtak, sőt néhányon integettek is feléje.
