Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-20 / 43. szám

rtttft net Cirlap 1959. FEBRUÁR 20. PÉNTEK UJ BELYEGEK Március folyamán a magyar posta két bélyegújdonságot bo­csát ki. Az egyik a Tanácsköz­társaság 40. évfordulójának emlékére 60 filléres és egyfo­rintos értékben jelenik meg. Mindkettőt Berény Róbert fes­tőművész 1919-ben megjelent „Fegyverbe!!" feliratú remek plakátja díszíti. A geofizikai év alkalmából hét értékből álló emléksor je­lenik meg. A 60 filléres bélye­gen a szovjet űrrakéta, a 30 filléresen a sarki fény, a 40 filléresen az antarktiszi megfi- gyélőállomás, az egyforintoson a naptevékenység, az ötforinto­son a földgömb, a mesterséges és az igazi Hold 'képe látható. TÖRTÉNELMI IDŐK TANÚJA Az aszódi járás legtávolabbi pontján fekszik Túra község, közvetlenül Hatvan előtt, a kis Galga folyó széles völgyében. Kevés ofyan községe van me­gyénknek, ahol olyan kultúr- igényes emberek laknának, mint itt. Ök maguk is e'öljár- nak a színjátszásban, a népi táncokban és sok más egyéb kulturális vonatkozásban is. A minap a kis község könyv­tárában Halasi József bácsival találkoztam. Éppen könyvet cseréit és elmondotta, hogy 1958-ban 160 könyvet vitt ki a könyvtárból, ez más szóval annyit jelent, hogy mintegy 5 A CSALÓDÁSOK-at mutatták be a kókai színjátszók A kókai szülői munkaközös­ség és a község pedagógusai február 14-én és 15-én ked­ves műsorral ajándékozták meg Kóka lakosságát. Elját­szották Kisfaludy: Csalódá­sok című háromfelvonásos színművét. Megismertük az előadásból azokat az időket, amikor a legnemesebb érzé­sek áldozatul estek a vagyon utáni hajszának. A ravasz inspektor szerepét Somai István tanár játszotta. Szeren­csétlen sorsú nevelt lányát László Jánosné, a szülői munkaközösség tagja alakí­totta, a gazdag földesurat Bá­náti Béla igazgató vitte szín­padra. az inspektor fia Kato­na Gábor tanító volt. Érde­kes, hogy a gróf szerepét Var­ró Imre földműves vállalta és kitűnően megfelelt fel­adatának. Barik Mihály és felesége, Kertész Tóth János és Tóth Jánosné, Tóth József tanár és Nyéki Ferencné sze­mélyesítették meg a kókai színpadon a többi Kisfaludy* figurát. A darabot Szabó Cz. János igazgatóhelyettes ren­dezte. a díszletet Varró Ist­ván tanár készítette, zongorán kísért Kardos János, volt igazgatónk, Nagykátáról. Dicséretes munkát végez­tek a színjátszók, hiszen egész napi fárasztó munka után áll­tak neki próbálni, és nem kis munka volt betanulni, még hozzá jól betanulni a hosszú, nehéz szerepeket. Különösen azokat illeti dicséret, akik vi­déken dolgoznak, és mégis ha- zasiettek, hogy az előadás si­kerüljön. Az sem közömbös, hogy az előadás jövedelméből televí­ziót szeretnének vásárolni. így gyermekeink és jómagunk is helyben élvezhetnénk a tele­vízió által közvetített főváro­si előadásokat, nagy művé­szeink szereplését, figyelem­mel kísérhetnénk szocialista építéseink eredményét. Éppen ezért — és a közönség kívánságára is — előadásunkat 21-én és 22-én megismétel­jük. amelyre szeretettel vá­runk minden érdeklődőt. S. Z. PIROLIT A Lett SZSZK-ban olyan műanyagot állítottak elő, amely a betont vízhatlanná és sokkal tartósaibbá teszi. Az új anyag neve: Pirolit összetétele: olaj­sav, marónátron, nátriumszili- kát, őrölt kréta és víz. Egy köbméter vízhatlan beton elő­állításához kb. 20 kiló Pirolit szükséges, ami a betonépít­mény felületén 5—30 mi’li"1'* teres rétegben helyezkedj' <­Egy múzeum ^ A nagykőrösi városi múzeum gazdag néprajzi anyaga és szá­mottevő régészeti leletei mel­lett képzőművészeti alkotások­kal, könyv- és folyóiratállo- mámnyal is rendelkezik még. Ennek ellenére a közönség csak a kis teremben levő állan­dó jellegű várostörténeti kiál­lítást tekintheti meg, mert a rendezés és leltározás miatt a nagyteremben ez ideig nem kerülhetett sor más anyag ki­állítására. A nagyterem azonban nemsokára benépesül. Március 21-én itt nyitják meg a tanácsköztársasági kiállítást. Ezen a kiállításon tárgykörök szerint csoportosítva láthatják majd az érdeklődők a Tanács- köztársaság országos és helyi eredményeinek, intézkedései­nek dokumentumait: újságo­kat, plakátokat, nyomtatványo­kat, táviratokat és — ami a legérdekesebbnek ígérkezik — a nagykőrösi direktórium jegy­zőkönyveit. A néprajzi kiállítás terve is elkészült. A csoportosítást dr. Balanyi Béla, a városi múzeum vezető­je a következőképpen képzeli el: bemutatna egy jellegzetes körösi szobát és konyhát, a szövés-fonás eszközeit és mód­ját, a szőlő- és bortermelés anyagát, a szántás-vetés, a pásztorélet, az állattenyésztés dokumentumait. Az anyag a múzeumban készen áll, most már csak az kell, hogy a Mű­velődésügyi Minisztérium mú­zeumi osztálya felülvizsgálja a tervet és biztosítsa hozzá as anyagi fedezetet. Igaz, az osz­tály nem sok jóval biztat, ígs lehetséges, hogy a kiállítás as idén már nem valósul meg És még valami, ami a mi­nisztérium sürgős orvoslására vár: a múzeum épületét 1942 óta nem renoválták alaposan. Főleg a külső tatarozás lenne sürgős, a hiányzó ab­lakok is elcsúfítják a» 1838-ban épült műemlék­nek számító épületet. Dr. Balamyi Béla elkészítette a múzeum , három-, öt-, illetve tízéves fejlesztési tervét, de eddig a tervre még nem ka­pott konkrét választ a főosz­tálytól. Pedig a nagykőrösi városi múzeum megérdemelné a tá­mogatást. Előkészítő tanfolyamok az egyetemi, főiskolai, akadémiai felvételi vizsgák könnyítésére Halasi bácsi válogat a könyvek között ezer oldalnyi betűt olvasott. el. Megnéztem a törzslapját, mi­ket olvasgatott? Néhány cím a sok közül: Parhomenko útja, A honvédő háborúról, Csapa- jev stb. Megkérdeztem tőle, miért ér­deklik annyira éppen ezek a könyvek, amelyek a Szovjet­unió küzdelmes éveit rajzol­ják. Halasi bácsi válaszul élet­rajzát mondotta el: — 1897-ben születtem. Szü­leim szegényparasztok voltak, nem ismertünk mást, csak a nyomort. Alig múltam 18 éves, amikor elvittek az első világ­háborúba katonának, és né­hány hetes kiképzés után az orosz frontra kerültem. Akkor már láttam, hogy a háború né- hányaknak igen jó üzlet, sokan meggazdagodnak a papírba­kancsok árából, amíg a sze­gény magyar bakák ezreinek elfagy a lába ... És folytatja a történetet: Ha- •trsi bácsi fogságba esett, a fog­ságban megismerkedett kom­munistáikkal, akik a háború céltalanságáról, a kizsákmá­nyolás megszüntetéséről, Le­ninről, a szocializmusról be­széltek vele. így érkezett el a februári, majd a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom, amelynek forgatagába ő is be­levetette magát. Jelentkezett a vörösőrségbe és egy magyar századba került. Itt állandóan előadásokat hallgattak, a mun­kásmozgalomról, a proletárfor­radalomról. Az intervenciós há­ború idején különböző alakula­toknál teljesített szolgálatot, és mindig úgy érezte, hogy a ma­gyar proletariátusért is har­col. Küzdött Kolcsák, Gyendkin bandái ellen, váltakozó szeren­csével, de a változatlan bizo­nyosság tudatában, hogy a győ­zelem az ő oldalukon lesz. Másik nagy élménye az volt, hogy 1921-ben részt vett a má­jus elsejei nagy felvonulásban. Látta az örömmámorban úszó moszkvaiakat, a fényt, amibe a fővárost öltöztették, és közvet­len közelről látta Lenint. — Nem lehet azt sohasem el­felejteni! — vallja Halasi bá­csi. A béke beköszöntővel haza­hozta a honvágy. Vissza vá­gyott Túrára, a Galga menti faluba, szerette volna látni szüleit, és hazajött annak elle­nére, hogy a határon mér vár­ták őt és társait is Horthy csendőrei,-A csóti. in le málótá? borban kínozták, faggatták őket, amíg csaik meg nem szö­kött. Többedmagával átjutott Csehszlovákiába és az ottani elvtársak segítségével munkát vállaltak. Majd Csehszlovákiá­ból Romániába kerültek, és on­nan hamis papírokkal jutottal» ismét haza. A könyviári találkozás után kis idővel, most a túrái mű­velődési ház nagytermében is­mét Halasi bácsi mellett ülök. Petőfi-estet rendeztek az itte­niek, és ő túláradó Lelkesedés­sel hallgatja halhatatlan köl tőnk verseit. — Bizony szép dolog — sut­togja — a népek szabadságáért harcolni! És olvasni is szép ezekről a harcokról. Én mindig büszkén emlékszem vissza azokra az évekre, amelyeket orosz földön töltöttem és tud­ja, könnyebb az emlékezés, ha jó könyvek visszaidézik azokat a forró napokat... A zenekar Petőfi megzenésí­tett verseit játssza, és én a sö­tétben némán megszorongatom Halasi bácsi kezét. Markovits József Rendelkezés biztosítja, hogy az egyetemek, főiskoláik és akadémiák nappali tagozatain mind többen tanuljanak mun­kás- és dolgozó paraszt szár­mazású fiatalok, valamint olyan érettségizettek, akik egy vagy több évet a termelő mun­kában töltöttek. Az ilyen fia­taloknak az eddigi tapasztala­tok szerint segítséget kell nyújtani, hogy a felvételi vizs­gákon megállhassák a helyü­ket. A most kiadott rendelet értelmében ezek részére meg­felelő számú jelentkezés ese­tén az egyetemeken, főiskolá­kon, akadémiákon — kivéve a művészeti főiskolákat és a Testnevelési Főiskolát — elő­készítő tanfolyamokat szer­veznek. Az egyetemek köte­lesek olyan jellegű tanfolyamo­kat is szervezni, amelyek más egyetem felvételi vizsgájára (például a budapesti egyete­mekre, a pedagógiai főiskolák­ra vagy vidéki műszaki egyete­mekre) készítenek elő. Az egyetemek nagyobb ipari üze­mekben is indíthatnak felvé­teli vizsgára előkészítő tan­folyamot. A megyei, a me­gyei jogú városi tanácsok mű­velődési osztályai — a megyei KISZ-bizottságokkal egyetér­tésben — tanfolyamokat szer­vezhetnek azokban a városok­ban és ipari központokban is, ahol nincs egyetem (például Sztálin városban, Győrött, Kecskeméten, Békéscsabán stb.). A felvételi vizsgára előké­szítő tanfolyamokat április 6 és június 27 között tartják. A jelentkezési kérelmek be­nyújtásának határideje már­cius 25. Azok, akik a válasz­tott egyetem székhelyén lak­nék, az illetékes dékáni hiva­talban, a többi pályázó a lak­helye szerint illetékes megyei művelődésügyi osztályon — Budapesten a fővárosi tanács oktatási osztályán — írásban adja be kérelmét. Az előkészítő tanfolyamok­ra azok az egy vagy több éve érettségizett fiatalok jelent­kezhetnek, akik 30. életévüket még nem töltötték be. Kéré­süket munkaadójuknak Is iga­zolni kell, azoknak pedig, akik nem állnak munkaviszonyban, írást .keli vinniük volt igazga­tójuktól, abból az iskolából, ahol érettségiztek. A jelent­kezőket a felvételről, illetve a további tennivalókról április 4-ig írásban értesítik. A tan­folyamra a felvéted nem pótol­ja az egyetemi felvételre elő­írt szabályszerű jelentkezést. A részvételi díj azok részé­re. akik több tárgyat tanulnak 150, akik egy tárgyat tanulnak, tanfolyamonként 75 forint Fél évszázad becsületes munkában ötven évi becsületes munka után száz munkatársa búcsúz­tatta a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen Pazur Géza fő­technikust. A feldíszített és ajándékokkal megrakott asz­talok mellett helyet foglaltak az egyetem és a műszaki osz­tály vezetői, Kolbay Károly Kossuth-díjas rektorral élen. Valamennyien az ünne­pelt barátai és tisztelői. „ A. felszólalók Pa­zur elvtárs munkában eltöltött éveit, ámelyek ‘ alatt ' ' mltílWe-. gig hű. maradt nemcsak 8 munkához, de munkatársai­hoz is. A felszabadulás után több segédmunkást nevelt iparossá, akik most szere* tettel emlékeztek meg az idős tanítójukkal együtt töltött évek kedves napjairól. A bensőséges ünnepségen át­adták az ajándékokat, köztük a legkedvesebbet, a Szakma Kiváló D ol gozó j a-k i tűnt elést. A hivatalos ünnepség után vígan koccantak a poharak és a’későesti órákba nyúlt a vi­dám* köszöntés: 1 " ' Csiba József levelező Kartal televíziót vásárolt Tanfolyamok a kultúrházban — Járdaépítés Autóbusz-járatot kap a község Nem szokatlan — bár eddig még elég ritkán fordult elő —, hogy valamelyik község a köz­ségfejlesztési alapból televí­ziós készüléket vásárol. Ép­pen mert ritka eset, említésre méltó tehát, hogy Kartal köz­ség tanácsa, amikor január­ban a községfejlesztési alap felhasználásáról döntött, elha­tározta, a község kultúrháza részére televíziós készüléket szerez be. A határozat alapján az elmúlt héten megvették a készüléket, amely a na­pokban megkezdi műkö­dését. A kultúrházban különben [s mozgalmas az élet. Sok tan­folyamot látogatnak az érdek­lődők. Egyiken a sütés-főzés tudományát, a másikon a sza­bás-varrást sájátíthatják el a hallgatók. Ezenkívül gazda- tanfolyamot is tartanak, ame­lyen hetenként állategészség­ügyi filmeket is bemutatnak) A községi tanács minden tőle telhető támogatást megad a kultúrháznak. Ezer forint értékben könyveket vásárol­tak számára és ugyancsak az idei községfejlesztési alapból ötezer forintos költséggel öltö­zőt építenek a színpadhoz. A sportalap támogatására a tanács háromezer forin­tot fordít. Egyébként is fejlődik a köz­ség, rövidesen folytatják a jár­dák burkolását. Ez idén erre a célra 76 600 forint jut a köz­ségfejlesztési alapból. Ehhez az összeghez a lakosság még 10 ezer forint értékű társa­dalmi munkát tesz hozzá, hogy a tervezett két kilomé­ter hosszú járdaépítés meg­valósulhasson. A kartaliak régi panaszát !s úgy látszik, rövidesen orvo­solja az Autóbuszközlekedési Vállalat. Megígérte, hogy a máso­dik negyedév végén a ré­gen óhajtott és már sok­szor kilátásba helyezett helyi járatot megindítja. Eddig ugyanis Kartalt csak távolsági autóbuszok érintet­ték, nagyon gyakran annyira zsúfoltan, hogy a helybe1 lek fel sem fértek a kocsikra. Mi­után a férfi-lakosság három- negyedrésze a fővárosban vagy Aszódon, Ieladon dolgozik, a munkába indulók hóban-sár- ban biciklin vagv gyalog kénytelenek megenni Aszódig az utat. A kartaliak most azt kérik az A”t.óbus-»i'-*~1*>VoHési Vál1 »lattól, hozza előbbre a i°rminust és indítsa meg a megígért he1vi autóhus-iáratot már a második negyedév ele­jén. márciusban. A doktor bácsi ÖREG DOKTOR bácsi Lut- tor Károly. Csak. Veresegyhá­zon 39 éven át gyógyította a község apraja-nagyját. Most már második éve nyugdíjban van. Hetvenkét éves. Ö, aki az emberek végeláthatatlan sorát gyógyította és saját magánál betegséget nem ismert, érszű­kületet kapott, s amputációt kellett elszenvednie. Bár álla­pota helyhez köti, derűsen vi­seli sorsát Rágyújt jellegzetes fél cigarettájára és csodálko­zik, amikor arra kérem, me­séljen életéről, hiszen nem tör­tént vele semmi különös. — A fehérvári gimnázium el­végzése után a Budapesti Or­vostudományi Egyetemen ta­nultam és 1911-ben lettem or- : vos. Pályámat mint katona- ; orvos kezdtem, s az voltam ! 1919-ig. Ekkor kerültem Vác- ! hartyánba, községi orvosnak. ; Egy évre rá, 1930-ban kerül- \ tem Veresegyházra. Végeztem ! mindenféle orvosi munkát, ! sokszor kisebb műtéteket is § kénytelen voltam csinálni. Se \ szeri, se száma a nehéz szülési — nagy járványokat éltünk át. Az 1919—20-as spa­nyolnátha már itt ért. 1925-ben vérhasjárvány zúdult a falura. Alig volt ház, ahol ne lett volna beteg, negyven volt csak a csecsemőhalottak száma. 1926-ban létrehoztam a. Gyer­mekvédő Ligát, s az ingyenes rendelésre — mert pénze nem volt az embereknek —, szíve­sen elhozták a gyerekeket, s a halálozási statisztika erősen visszaesett. — Még egy nagyobb iár- ványt vészeltünk át, 1932-ben Váchartyánban, Örszentmikló- son és Veresegyházon tifusz- járvány tört ki, hatvan beje­lentett esetem volt egyszerre. Mindenkit beoltottam tífusz el­len. Az egyik parasztcsaládnál a családfő megbetegedett. Rög­tön felajánlottam, hogy — per. sze ingyen — beoltom a csalá­dot. Az asszony nem hagyta. Nem sokkal később ö is meg kapta a betegséget. Akikor már ő könyörgött, hogy a gyereke­ket oltsam be — Sokat kellett küzdenem a tudatlanság és a babonák ellen. Mert bizony sokszor inkább a javasasszonyra, kuruzslóra vagy a „mindentudó1’ bábára hallgattak. Néha azoknak ked­vezett is a véletlen. A javas­asszony spárgával megmérte a fúvódásos gyerek hasát, egy kis hókuszpókusz, masszírozás után megindultak a szelek, s megvolt a hírnév! És utána az egyébként gyógyítható betegek sorát segítették át a másvilág­ra! — Sok bajom volt a forró vérrel is. Hosszú éveken át visszatérő vasárnapi program volt: kedves kártyapartimból állították fel. (mert Károly bácsi szenvedélyes tarokkos), i>agy ágyamból húztak ki a verekedések, bicskázások ál­dozatainak megmentésére. Mert hát az orvosnak sem munka­ideje, sem éjszakája nincsen, ha baj van, mennie kell! ÉS MENT IS Károly bácsi homokfutón, autón, paraszt­szekéren, motorkerékpáron. Lelkiismerete vitte éjjel-nap­pal, rekkenő hőségben, fagy­ban, hófúvásban, őszi esőben. Harminckilenc év alatt 14 má­sik orvos v°1t & községben. El­mentek, salcan meghátráltak: ő maradt. Kedves, megnyug­tató mosolya már önmagában hordta a betegek végeláthatat­lan sorának fél gyógyulását. Azt mondják, a gyógyítás egyik fontos tényezője a biza­lom az orvos iránt. Benne pe­dig bíztak. Vitték a kisundkát hozzá, hiszen a nagyapát is 5 gyógyította meg ... Nyugdíjaztatása után sem szűnt meg végtelen munka­akarása. Csepelén járta az ut­cákat, a környéket, segített a fiatal utódoknak, helyettesí­tette őket, rendelt, ha jöttek hozzá, ment, ha hívták, amíg egészsége engedte. Fazekas Mátyás

Next

/
Thumbnails
Contents