Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-17 / 14. szám
4 '■\1C irlap 1959. JANUÁR 17. SZOMBAT Gazdag emberek között Hu szőne gy n éh á n y gazdag, igen gazdag ember ül a nagykátai járási művelődési ház tanácstermében a nagy asztal körül. Kultúrotthonigazgatók, művészeti vezetők, nagyrészt pedagógusok. Már ebből is kiderül, hogy ezek az emberek nem dúskálnak anyagi javakban, a „gazdag” jelző nem vagyoni helyzetükre, hanem lelkűkre vonatkozik. Gazdag emberek, mert nem kevés munkájuk, hivatali el- ioglaltságuk mellett ők a nagykátai járás községeinek kulturális apostolai — művelődnek maguk is, és nem fukarkodnak a művelődés kincseit két kézzel osztogatni mindenkinek, aki csak igényt tart rá. Mennyi terv, milyen sok jó gondolat, kimeríthetetlen tettvágy hullámzik át egy ilyen kultúrotthon igazgatói értekezleten! Igazi kincsesbánya. Mintegy keresztmetszete a járás kulturális életének, nagyszerű fejlődésének. Érthetetlen, hogy miért nem kért részt ebből az ötletgazdagságból a megyei tanács v. b. közművelődési csoportja, miért nem küldött valakit ide okulni, tapasztalni és egyúttal tanácsot adni az összegyülekezett elvtársiknak, akik a segítséget várják, igénylik, és nem utolsósorban meg is érdemlik az érdeklődést, a segítséget. Bátran leírtjuk: a művelődéspolitika igen kiterjedt területének nem volt olyan tartománya, amelyről a részvevőknek ne lett volna magvas, tartalmas mondanivalójuk. Csak vaktában bökjünk rá egy-egy témakörre! Ismeretterjesztés Remek módszerről számolt be Váraljái Béla, a tápiószent- mártoni művelődési ház igazgatója, tizenkét esztendős tapasztalata alapján. Ezzel kezdte: „nem igaz, hogy a szent- mártoniak nem igénylik az ismeretterjesztést“!. És bizonyított: hetenként, minden hétfőn 250—300 dolgozó paraszt vesz részt a „téli estéken” — így nevezik ismeret- terjesztő előadásaikat —, az elmondottak színesítésére mozgó- és diafilmet vetítenek saját mozigépükkkel, diafilmmel gondoskodnak az iskolósgyer- mekek vasárnap délutáni isko- lánkívüli tanításáról és szórakoztatásáról, az előadókat maguk adják, belépődíjat nem szednek, azt a 2500 forintot, amelyet az ősz óta ismeretterjesztésre fordítottak, más bevételekből fedezik. Hollós elvtárs, a farmosi kultúrház vezetője azt boncolgatta: hogyan lehetne a televíziót az ismeretterjesztés szolgálatába állítani. Szilárd Józsefné, a járási nőtanács titkára arról számolt be, hpgy 18 iskolában kezdték meg a szülők iskolája előadásait, összesen 151 előadást terveztek, hogy 455 asszony és lány iratkozott be a szabásvarrás tanfolyamra, kétszázötvenen a kézimunka-oktatásban vesznek részt, két helyen főzőtanfolyam folyik. És ezeket a tanfolyamokat milyen érdekesen használják fel szélesebb- körű ismeretek átadására! Az asszonyoknak többnyire csak a kezük jár, könnyen elbírnak munkaközben olyan előadást, mint például „Babonaság — bolondság“, de elbeszélgetnek irodalmi, történelmi témákról is, például Mikszáth Kálmán munkásságáról, sőt, még arra Is telik az időből, hogy az ízléses öltözködést megvitassák. Bizony, érdemes lett volna az elhangzottakat feljegyezni, hogy a megye más községeiben is elterjedhessenek ezek a jó módszerek! És érdemes lett volna részt vennie az értekezleten a Petőfi Színpad egyilk vezetőjének is. mert a megye színházáról is szót kerítettek itt. A színházakról A legtöbb panasz a késések miatt hangzott el. Valóban, nemcsak a színpad vezetőinek szavát teszi kétségessé eav-egy előadás kései megtartása vagy elmaradása, hanem elsősorban a művelődési ház igazgatójának hátán csattan az ostor. És bár a színpad nem tehet arról, hogy a TEFU-tól bérelt kocsival bajok vannak, mégis, megoldást kell végre találni saját jármű beszerzésére és üzemeltetésére. A másik panasz: a Petőfi Színpad két együttese nem egyforma erős. A „Majd a papá”-t bemutató részleggel általában megelégedettek a nézők, de a „Nem vagyunk angyalok” szereplői gyengébbek. Ki kellene egyenlíteni a két együttes erőviszonyait, szereplőgárdáját. És még valamit: vasárnap a színpad a nagykátai iskolásoknak is bemutatta a „Majd a papá”-t, pedig a darab — enyhén szólva — nem kimondottan kisiskolásoknak való. Miért szervezett hát az iskolákban a Petőfi Színpad megbízottja, és főként: miért hivatkozott szervezés köziben a megyei tanács tekintélyére?! Nem ismerhetünk olyan pénzügyi szempontot. amely az ilyen — nevelést megzavaró — eseteidet megengedhetővé tenné. A Déryné Színházra is elhangzott a panasz. Elsősorban az, hogy megköveteli — jelentős állami támogatása ellenére — a magas bevételeket, és kisebb művelődési házakba nem jut el; ahol pedig hétköznap nem biztosítanak telt házat, nem' tart előadást. Ez a panasz jogos és orvoslásra vár. A másik panasz azonban — hogy a faluszínház két-három szereplővel mutat be darabokat — indokolatlan, hiszen a mű akkor is mű. ha írója csak néhány szereplőre írta meg darabját. Nem a szereplők száma, hanem maga a mű és az előadás színvonala határozza meg: jó-e egy darab vagy sem. És ennek az elvinek éppen a művelődési házak igazgatói legyenek az első szószólói. Dal, tánc, zene A művelődésügy munkásainak áldozatvállalása, nagy- nagy hivatásszeretete akkor eslliogott igazán, amikor a helyi hagyomány ok ápolásáról esett szó. A tápiószecsői művelődési ház művészeti vezetője szinte lelkendezve sorjázta, mennyi lehetőség kínálkozik a járásban a dalok és táncok gyűjtésére. Tápióságon például a „Nemeses- tánc”-cal hívták táncba a leányokat. Kókán helyi népi játék, a „Cigányfogadó’’ nyomaira bukkant, és várja a folkloristákat a „Jegykendő”, a „Kimuzsikálás”, a „Táncra- hívás” is. Nagy munka, de csodálatosan szép feladat megmenteni ezeket a népi szokásokat, dalokat és táncokat az elfeledéstöl, betanítani az együtteseiknek, és közíkinccsé tenni mindazt, ami szép, maradandó és értékes bennük. Nagyon fontos a felsőbb szervek, a művelődésügy tisztikarának és közkatonádnak figyelmébe kívánkozik az, amit a kórusmozgalom helyzetéről a járás zenei referense mondott el. A nagykátai járásban egyedül Tápiógyörgyén van állandó felnőtt énekkar. Tápiószentmártonban csak alkalmilag, egy-egy ünnepi esemény idejére verődik össze a kórus, azután ismét a tétlenség időszaka következik. Pedig — és itt idézzük Váraljai Bélát — „az énekkar tömegeket mozgat, egyszerre 30 —40 embert, az állandó próbák során kifejleszti a közösségi érzést, és alapvető zenei műveltséget ad.” Daltanításra alkalmas és kész pedagógust kér hát a járás, olyat, mint az a tanítónő volt, aki Kókán megszervezte, kézben tartotta nemcsak a község, de a környék énekkarait is. Különösen szép lehetőségek kínálkoznak az énekkaroknak ebben a hagyományokban, muzsikában és muzikális emberekben gazdag járásban, ahol zeneiskolába is lenne bőven jelentkező, de — mint például Tápiószentmártonban — az igyekezet megbukik az oktató hiánya miatt. Hogy sokat akar a szarka...? Hogy nem lehet mindent egyszerre? Persze, hogy sokat akar, persze, hogy nem lehet mindent egyszerre. De éppen ez a sokat akarás mutatja, hogy gazdag emberek ültek a nagykátai művelődési ház asztala körül. Tennivalójuk, munkájuk több mint rengeteg, ennek ellenére; ha a nappal az éjszakába nyúlik is, többet akarnak adni, gyorsabban műveltté szeretnék tenni a falut, ők már rajzolják a jövő embereinek körvonalait. Nem önmaguk érdekében teszik. Nem a maguk javára férnek segítséget. Garami László Palóc leánytáncot f kezdett csütörtökön tanulni a nagykátai népi tánckör, Puskás Piroska táncoktató, a járási népi táncstúdió vezetőjének irányításával. A tánckör 21 tagja eddig a túrái párnatáncot tanulta. A kör tagjainak továbbképzéséről nemcsak a táncórák során gondoskodnak, hanem felhasználják más. kiváló együttesek műsorát is. hogy a tagokat tanítsák. Ezért utaznak vasárnap együttesen Budapestre, és nézik meg az Állami Népi Együttes új műsorát. (film, Színház, ^r&dal&tn~j~ “* Újjé, a ligetben nagyszerű... Jegyzetek a Jégszinház új műsoráról Tápiószelén szerepel január 25-én a nagykátai művelődési ház tangóharmonika- együtlese. A gyermekegyüttes októberben alakult, jelenleg 26 fiú és lány muzsikál rendszeresen, készülve a tápió- szelei szereplésre és a nagykátai szülői munkaközösség február elsejei műsoros estjére. A harmonikaegyüttesnek a fiatalok zenei képzésén és szórakoztatásán túl elsődleges célja, hogy a környező községekben — így például Tápiószelén is, ahová vendégszereplésre készülnek — elősegítsék a zeneiskolák szervezését. Ezt a célt a művészi színvonalú program is segíti. A kis csoport ugyanis többek között Brahms hatodik magyar táncát, Liszt második rapszódiáját, Jahn orosz fantáziáját tanulja Hogy ne vesszenek feledésbe a szép népi hagyományok... A tápiószecsői művelődési ház vezetői és népi együttesének tagjai olyan kezdeményezésit indítottak el, amelyről valamennyi művészeti együttes és vezetőik példát vehetnek. A tápiószecsőiek ugyanis vasárnap délután négy órára összejövetelt hirdettek a szomszédos községben, Tápióságon. Az összejövetel célja: megmutatni a ságiaknak, mit jelent a népi együttes munkája, művészete, kedvet teremteni arra, hogy a népi együttest Tápióságon, ebben a gazdag hagyományokkal rendelkező községben is megteremtsék. Éppen ezért egy-két idősebb asszonyt is magukkal visznek a szecsőiek, akik annak idején nagy segítségükre voltrak a helyi népdalok és tán' cok felkutatásában és össze gyűjtésében. I Tjárosliget. Vagy csak egy- 1 V szerű pesti tájszólással: 1 lizsé. Kinek ne fűződne valami I kedves, örökké felejthetetlen 1 emléke az öreg ligethez. Egy I meghitt séta kettesben. Egy | mulatságos délután a vurstli- | ban, két kellemesen eltöltött. | pillekönnyű óra a vén Műszin- 1 kör falai között. Bohócok, Iringlispil, sárkányvasút, enyel- I gő szerelmespárok, mindezt 1 csak egyetlen fogalom fedi tö- ! kéletesen: liget. I Nos, ez a régi liget születik 1 újjá most a Jégszínház tükör- | sima, reflektorfényben fürdő | jegén. Nagyszerű előadásban, % színpompás kosztümökben, ki- § tűnő rendezésben. 1 A néző, amikor beül a Jég- 1 színházba, látványos revűt vár | csupán. S többet, sokkal töb- I bet kap ennél. Igazi művészi | élményt: részleteket Aszafjev: j Párizs lángjai című balettjéből, 1 ízelítőt a Nyírfácska-együttes | jól ismert, nagy sikerű műso- I rából, a Magyar virtus című, | külföldön is nagy sikert aratott | táncjátékot, vérpezsdítő orosz | harci táncot és sok-sok egész- l séges, ötletes, szívet-lelket de- ?rítő humort. | Koreográfus és rendező: Sal- | lay Eta — ez áll a színlap te- I tején. Elsősorban őt illeti a di- ! csérét ezért a kitűnő előadássért. Mesteri kézzel ötvözte |össze a balett és a műkorcso- I lyázás művészi elemeit és si- | került ezáltal oly tökéletes har- § mániát elérnie, hogy a néző | már nemcsak a szép mozgás 1 esztétikai örömét, de a művészi !kifejezés keltette érzelmek vál- ítozását is szinte kézzelfogha- | tóan érzékeli. S ez nem ids do- ! log. Különösen, ha figyelembe | vesszük, hogy a Jégszínház ! mégis csak a könnyű műfaj | otthona, § Amit Sallay Eta, a kóteográ- ifus, nagyszerű fcépzetőeröVel ■ | megálmodott, azt a kitűnő mű■ | vészgárda sikeresen váltja lást- 1 ható valósággá. Igaz — jegyezhetné meg akárki —, könnyű dolga volt a rendezőnek. A magyar műkorcsolyázó-sport színe-java tagja a Jégszínháznak. Hogy csak néhány nevet említsünk a népes szereplőgárdából: Nagy Marianne kétszeres Európa-bajnok, Jurek Eszter, főiskolai világbajnok, Vida Gábor főiskolai világbajnok, Botond Györgyi többszörös magyar bajnok, Pedersz Aliz és Tölgyesi Zoltán magyar jégtánc-bajnokok. Ha semmi mással, csupán a felsorolt versenyzők kiváló tudásával számolunk, akkor is biztos a siker. Nagy Marianne ezúttal új partnerrel mutatkozott be: Ku- harowltz Miklóssal. Nyombán hozzátehetjük: sikerrel. Kettősük legszebb jelenetei: a nagyszerű teniszpáros és a Párizs lángjaiból bemutatott részletek. Mindkét szám a jégbalett magasiskolája. De a kiváló korcsolyázónő kiválót nyújt Vida Gáborral is a remek koreográfiájú pávatáncban. A közel háromórás műsor másik kiemelkedő száma Botond Györgyi, Vida Gábor és Jelfy Gyula temperamentumos apacstánca. A fiatal és tehetséges Jurek Eszter úgyis, mint korcsolyaművész, úgyis, mint színész kitűnőre vizsgázik. Dm az együttes valamennyi szóló* táncosa méltó partnere a lei* nevesebbeknek. A művészi szólócáncok mellett a tánckar is megállja a helyét. A lányok nemcsak remek korcsolyázók, de fölöttébb csinosak is, s úgy hisszük, ez sem utolsó szempont, hiszen ha a szépség művészettel párosul —> biztos a siker. S a lányok szépségét még csak fokozzák a szép kosztümök, amelyek Márk Tivadar Kossuth-díjas tervei alapján készültek. Az előadás egyetlen gyenge pontja a lapos és semmitmondó összekötő szöveg. Ezen azonban még utólag is lehetne segíteni. (prukner) ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK A vecsési vezetékesrádió-tulaj- donosok nevében kérte a Pest megyei Hírlap szerkesztőségét közbenjárásra Szalontai Attila. Közös panaszuk, hogy készülékük éppen- cs-ak suttog, vagy esetleg meg is némul. Néha napok telnek el s hiába lesik szavát. A levelet elküldtük a Budapesti Vidéki Postaigazgatósághoz. A helyszíni tlzsgálat corán megállapították, hogy a panasz jogos volt, amit a környéken lakók mind megerősítettek. A h:lba két okból állott elő: többen kontárkodtak s A Magyar Nők Országos Tanácsának felhívása a képzőművésznőkhöz A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Műcsarnok a nemzetközi nőnap alkalmából kiállítást rendez a magyar képzőmű vésznők és iparművésznők alkotásaiból. A kiállí- tást március 7-én nyitják meg az Ernst Múzeumban. A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Műcsarnok felhívással fordul a képző- és iparművésznőkhöz, hogy műveikkel vegyenek részt a kiállításon. Személyenként három festményt, szobrot, grafikát vagy hat iparművészeti alkotást lehet beküldeni. A műveket február 12-én és 13-án reggel fél 9 órától délután 4 óráig lehet átadni az Emst Múzeumban. Felvilágosítást ad Frank János műtörténész, Műcsarnok (429—334). OLDALKOCSI PROBLÉMA szabályellenesen fejhallgatót kapcsoltak a tápvonalra. Egy másik helyen pedig a padláson áthaladó vezetéket a patkányok megrágták, s a hiba helyét a vonalfelvigyázó karbantartó csak hosszas keresés után tudta megállapítani. A vizsgálat során a hibák elhárítása megtörtént, s a jelenlegi műsorszolgáltatással az előfizetők elégedettek. Még decemberben történt, hogy egy érdi útunk alkalmával a környékbeli lakosok kérték a 12-es Népbolt nyilvatartásának szabályozását. A boltvezető munkaideje fél négykor lejárt s ekkor természetesen bezárt. A korai zárás annál is hátrányosabb volt a környék lakosságának mert a meglehetősen kieső területen ez a bolt az egyetlen, ahol fűszerárút, kenyeret vásárolhatnak. Az üzlet a Nyugat-Pest megyei Népbolt Vállalathoz tartozik. A panaszt oda továbbítottuk s rövidesen közölték, a problémát átmenetileg úgy oldják meg, hogy reggel másfél órával később nyitnak. így az üzlet a délutáni órákban amikor nagyobb a forgalom, tovább állhat a vásárlók rendelkezésére. Sajnos, az egésznapi nyitvatartási nem biztosíthatják, mert a kis forgalom ezt nem teszi lehetővé. Berényi József monori hagymatermelő termeltetési szerződésének felülvizsgálatát kérte. Szeretné tudni, hogy a neki fizetett 160 forintos mázsánkénti árban a szerződésben biztosított 10 százalékos felár benne van-e? Felvilágosítást kértünk a Szövetkezetek Pest megyei Központjától s annak alapján a következőket mondhatjuk: A szerződés szövegében ez a mondat szerepel: „Átvételi ár, a földművesszövetkezet által kialakított szabadfelvásárlási ár. plusz 10 százalék szerződéses felár.” Abban az időpontban a szabad- felvásárlású vöröshagymáért 1.45 forintot fizetett a földművesszövetkezet. Ez a szerződésben biztosított 10 százalékkal együtt kereken 160 forintot tett ki mázsánként, amely összeget levélírónk meg is kapott. így panasza nem "jogos. A következő levelet szintén sokak megbízásából küldték. A ceg- lédberceli Ságvári Endre úti lakosok kérik, vezessék be hozzájuk is a nagyon várt villanyvilágítást. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta meg kérésüket s a következőket közölte a levélíró Fieder Jánossal. A hálózatbővítési kérelmet a Ceglédi Járási Tanácshoz kell majd benyújtaniuk. Amennyiben a hálózatbővítést a szűk lehetőségre való tekintettel állami fedezet terhére elvégezni nem lehetne, úgy lehetőség van arra, hogy a munkálatokat vagy a község- fejlesztési alap terhére (községi tanácsiilési határozat alapján), vagy a kérelmezők saját költségére elvégeztessék. Fenti esetekben a DÁV a kivitelezést nem vállalhatja, azzal valamely más állami vagy tanácsi vállalatot kell megbíznia a községi tanács vb-nek. „Panaszommal már több hivatalos szervhez fordultam, de egy bizonyos rendeletre való hivatkozással mindenhonnan elutasítottak” — kezdi levelét Gyarmati Lászlóné pusztavacsi levelezőnk. Újlengyel községben van három és fél hold szántója. Itt nincs mezőőr. de a község másik felében, ahol semmi ingatlana nincs. van. Saját maga nem is itt. hanem Pusztavaos községben lakik. Mégis, a mezőőri,, díjat újlengyeli földje után is fizetnie kell. Ezt sérelmesnek tartja, hisz azt a részt mezőőr nem is őrzi. Más választ mi sem adhatunk, mint azt. amit már a községi tanácsnál is közöltek. A fennálló rendelkezések szerint a mezőőri járulékot az ország területén bárhol használt mezőgazdasági ingatlan után a lakóhelyen kell fizetni. Igaz, hogy olvasónk Pusztavacs községben lakik, de földjének egy része Újlengyel határában terül el. Újlengyelben alkalmaznak község! mezőőrt s ezért a határban elterülő valamennyi földtulajdonosnak egyaránt arányosan elosztva kell a terheket vállalnia. Végül pedig nézzük meg. miképp intézte el a megyei tanács egészségügyi osztálya Décsei Lajos monori nyugdíjas panaszát. Décsei Lajos a múlt év áprilisában fogorvoshoz ment. hogy új fogsort csináltasson A felső fogsor hamarosan elkészült, maid novemberben megkapta az alsót. is. Ekkor érte a meglenetés. Amilyen jól sikerült a felső, olyan rossz lett az alsó. Nagyon elkeseredett, öt hónapig várt. míg elkészült, s most mégis használhatatlan, enni sem tud. Személyesen vizsgálták meg a kérdéses fogsort s megállapították, hogy az valóban használhatatlan. Ezért utasították a monori fog- szakorvost, hogy részére a legrövidebb időn belül új, kifogástalan protézist készítsen. — Ma hagyd itthon az oldalkocsit, fürödni szeretnék
