Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

1959. JANUAR 11. VASÁRNAP 7 Ml TÖRTÉNT A HÉTEN ? | Mikújmamsríkáutalása-Függetlenségi tüntetések Leopoldville-ben jjyashingtcm, Leopoldville és Havanna... Ez a három város ’’ került az elmúlt héten a nemzetközi érdeklődés homlok­terébe. Az amerikai fővárosban Mikojan elvtárs, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese találkozott Dulles amerikai külügyminiszterrel és Nixon alelnőkkel, » jelenleg körutat tesz az országban. Belga-Kongó fővárosában. Leopoldville-ben a munkanélküli négerek mintegy ötvenezer főnyi csoportja tiintetett a függetlenség mellett. Havannában megalakult az új kubai kormány, amelyet eddig több ország kormánya ismert el hivatalosan. Még egy város tűnt fel ismét az ünnepek utáni diplomá­ciai pihenő után a külpolitika horizontján: Genf, ahol a Nemzetek Palotájában folytatódott a három hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — meg- bízottainak „atomkonferenciája”. Az amerikaiak az új évet azzal kezdték, hogy ismét mesterséges akadályoklcal igyekez­nek megnehezíteni az értekezlet előrehaladását, noha a három hatalom küldöttségei korábban már megegyeztek a nukleáris kísérletek betiltásét deklarálandó egyezmény első négy cikke­lyében. Hasznos utazás Mikojan egyesült államok­beli látogatása — noha a szovjet államférfi nemhiva­talos minőségben, Menysikov washingtoni szovjet nagykö­vet vendégeként tölti szabad­ságának egy részét Ameriká­ban — óriási érdeklődést vál­tott ki a legszélesebb ameri­kai körökben. Egyes ameri­kai lapok Mikojan látogatását kapcsolatba hozzák a szovjet űrrakéta fellövésének idő­pontjával, amely szerintük méltó „bevezetés’' volt eh­hez az utazáshoz. Az ameri­kai üzleti körök igen nagy al­kalmat látnak ebben az uta­zásban arra nézve, hogy a két ország között megélénkül­jenek a kereskedelmi kap­csolatok, amelyek azután együtt járnak majd a kulturá­lis kapcsolatok kiszélesítésé­vel, s végeredményben hozzá­járulnak a feszültség csök­kenéséhez, szerte a világban. Amerikai megfigyelők jelen­tősnejulartjáls., ...azt a tényt, h ogy Mikojant Eisenhower el­nök ts fogdája majd, s megbe­szélést folytat vele a két or­szág kapcsolatait, illetve a vi­lághelyzetet érintő problé­mákról. Általában elmond­hatjuk, hogy az amerikai po­litikai körök is kedvezően kommentálják a szovjet ál­lamférfi amerikai utazását. A lapok nem minden célzás nél­kül megállapítják: az ameri­kai külügyminisztérium több száz tisztviselője szorongott a kapu előtt, hogy legalább lát­hassák Mikojant, aki kelle­mes benyomást tett minden amerikaira. Hangoztatják, hogy Mikojan megbeszélései egyengetik az utat egy magas- szintű szovjet—amerikai ta­lálkozó, vagy egy csúcstalál­kozó előtt. Az amerikai külügyminisz­térium természetesen első­sorban a berlini kérdést igyekszik kapcsolatba hozni Mikojan utazásával, azonban meg kellett győződniök, hogy a Szovjetunió álláspontja eb­ben a kérdésben szilárd. Mikojan elvtárs amerikai útjáról elmondhatjuk, hogy az már eddig is jelentősen hozzájárüVí 'őKhoz, hogy....az a merikaiak közelebbről is megismerjék a Szovjetunió békeóhaját, tárgyalási kész­ségét a vitás problémák el­rendezése érdekében. Belga-Kongó függetlenséget követel Az elmúlt esztendőkben, amikor Afrikában egész sor gyarmati terület lett függet­len országgá, a belga gyarma­tosítók Brüsszelben azzal büszkélkedtek, hogy az „ő Kongójuk mintagyarmat”, ahol megelégedett négerek élnek, s eszükben sincs meg­szabadulni a „jóságos, segí­tő’’ belga gyarmati hivatalok­tól... Igaz, 1957-ben is vol­tak zavargások Belga-Kongó­ban, a négerek felborították vagy kétszáz belga gyarmati tisztviselő személygépkocsl- jait! — de a szinte hermetiku­san elszigetelt Belga-Kongó a függetlenségét kivívó Ghana, Szudán, Guinea és a harcoló Kamerun mellett egy „csen­des ország” képét mutatta. A felszín alatt azonban iz- zott a parázs, s a belgák (és az amerilcaiak, minthogy a kongói uránium majdnem 90 százalékát az USÁ-ba szállít­ják), nagyon vigyáztak, hogy a parázs lángra ne lobbanjon. Igyekeztek látszatengedmé­nyeket adni, s a bérek Belga- Kongóban valóban valamivel magasabbak, mint más afrikai országokban. A belga hatósá­gok most készítették elő Kon­gó autonómiáját, amiről a közeljövőben tárgyalt volna a brüsszeli parlament. Mind­ezek azonban csak kis enged­mények, mert a 13 millió kon­góinak egyetlen politikai pár­tot, vagy szervezetet sem en­gedélyeztek. Csak egy kultu­rális szervezetük működhetett, az úgynevezett Abako-mozga- lom, amely azonban az utóbbi időkben mind nyíltabban a nemzeti függetlenségért küz­dő erők központja lett. Az Abako-mozgalom akart nagygyűlést rendezni Leopold- villében az elmúlt vasárnap, de a rendőrség ezt megtiltotta. A tömeg, tiltakozásként, elin­dult a városháza felé, s az egyik bennszülött-negyedben mintegy 50 ezer munkanélküli néger csatlakozott hozzájuk. A hatalmas tömeg „Függet- lenségetr’. „Ki a belgákkal!” feliratú táblákat vitt magá­val, s velük szemben a rend­őrség is tehetetlen volt. A bennszülött rendőrség már amúgy is megbízhatatlannak bizonyult a gyarmatosítók sze­mében, mert 1957-ben átáll­tak a tüntetők mellé... így azután belga katonaságot ve­zényeltek a tüntetők ellen, tan­kokkal és gépfegyverekkel tör­tek a védtelen négerekre, s közülük több mint 175-öt meg­öltek, több százat pedig súlyo­san megsebesítettek. A négyszázezer lakosú Leo­poldville-ben és néhány más városban ostromállapotot hir­dettek ki. több száz négert, köztük az Abako-mozgalom el­nökét is letartóztatták. A tün­tetések azonban tovább foly­tatódtak, s Brüsszelben nagy aggodalom uralkodik a kor­mány és a nagy monopóliumok vezető köreiben. A Belgium területénél nyolcvanszorta (!) nagyobb és 13 milliós lakossá­gú Belga-Kongó ugyanis Bel­gium gyarmatosítóinak kin­csesbányája, amelyből óriási profitot húznak. Az utóbbi időben egyre növekedett az Egyesült Államok gazdasági befolyása is — különösen az uránérc kitermelésében! — s ezért érthető, hogy Washing­tonban is aggodalommal kísé­rik a leopoldvillei eseménye­ket, amelyek esetleg már a kö­zeljövőben megkondíthatják a lélekharangot a gyarmatosítóik kongói uralma fölött. Kubában helyreállt a rend Kubában, miután a felke­lők és a nép győzött Batista diktatúrája felett, Urrutia ideiglenes köztársasági elnök megalakította az új kormányt, amelyben Fidel Castro ugyan nem kapott tárcát, de a fel­kelők vezére lett a hadsereg főfelügyelője, mint az elnök személyes megbízottja. Meg­kezdődött a rendőrség és a katonaság tisztjeinek felül­vizsgálása, s ' eddig mintegy nyolcszáz letartóztatás történt. Azokat vetették börtönbe, akik Batistáí mindvégig kiszolgál­ták és kegyetlenkedéseket kö­vettek el. A rend alapjában helyreállt, megindult a közlekedés és megjelennek a lapok is. 1952 óta most jelent meg először le­gálisan a Hoy című kommu­nista napilap, amely a Kubai Népi Szocialista Párt lapja. A kommunisták és a szakszer­vezetek harcba hívják a mun­kásokat és parasztokat a dikta­túra teljes felszámolásáért, a demokratikus jogok védelmé­ben és a földosztásért. Eddig számos latin-amerikai ország közöttük Venezuela és Argentína —, valamint az Egyesült Államok és Francia- ország is elismerte az új ku­bai rendszert. Ügy látszik, az Egyesült Államok talktikát vál­toztatott, s reméli, hogy az új kubai kormány nem nyúl hoz­zá az amerikai monopóliumok jogaihoz. Ugyanakkor azonban egyes jelek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az ameri­kaiak belülről próbálnak be­folyást szerezni az új rend­szer bizonyos köreiben, hogy Kubában ne következzenek be alapvető változások. Minden­esetre a kubai népnek — Ba­tista elűzése után — most azért kell küzdenie, hogy a Fidel Castro által vezetett mozgalom beváltsa ígéreteit: végrehajtsa a földreformot és biztosítsa a demokratikus sza­badságjogokat. Sebes Tibor Havannából érkezett kép: az újságárus Batista bukásának szenzációját kiáltja a havannai utcán Újra megjelenik a kubai kommunista párt lapja Újra megjelent Havanában a Hoy című lap. a Kubai Népi Szocialista Párt (kommun :sts párt) lapja. Mint ismeretes. 1952-ben. Batista reakciós államcsínye idején a lapot betiltották, szerkesztőségét pe­dig feldúlták. A forradalmi kormány szó­vivője kijelentette, hogy a Kubai Kommunista Párt tör­vényes politikai pártként mű­ködhet. A Batista-rendszer ál­tal betiltott Kubai Kommunis­ta Párt taglétszámát 8—10 ezerre becsülik. A SZOVJETUiVÍO JAVASOLJAz Két hónapon belül tartsanak értekezletet a német békeszerződés megkötésére Szombaton délben Moszkvá­ban a nyugati hatalmak diplo­máciai képviselőinek átnyúj­tották a szovjet kormány leg­újabb jegyzékét a német béke- szerződés kérdéséről. A jegy­zék, valamint a hozzácsatolt szerződéstervezet teljes szöve­gét Moszkvában az esti órák­ban még nem hozták nyilvá­nosságra. A jelenlegi szovjet javaslat lényege: a lehető leg­gyorsabban rendezzék a német békeszerződés kérdését. A szovjet javaslat szerint az elkövetkező két hónapon belül Prágában vagy Varsó­ban üljenek össze a fasiszta Németország ellen vívott há­borúban részt vett államok képviselői a békeszerződés el­készítése végett. A tanács­kozásban vegyenek részt a két Németország képviselői, vagy. amennyiben a megje­lölt batáridőn belül létrejön­ne a német egység előkészíté­sét rendező össz-német kon­ferencia — úgy ennek a szerv­nek a képviselői. A szovjet jegyzék hangsú­lyozza: tarthatatlan állapot, hogy csaknem 15 évvel a há­ború befejezése után Német­ország helyzetét még nem sza­bályozza békeszerződés. A szovjet javaslat lényeges meg­állapítása, hogy Németország — akár az egységes Németor­szág, akár pedig a jelenleg fennálló két német állam — szuverén ország. A békeszerződés Németor­szág szuverenitásának megszi­lárdulását segítené elő és — mint a szovjet jegyzék hang­súlyozza — hozzájárulna Né­metország egyesítéséhez is. Az egyetlen korlátozás, amely Németországot érin­tené, a hadseregre vonat­kozik. Az egységes Németország vagy a jelenleg létező két nő­met állam fenntarthat ugyan hadse­reget, ennek összetételét és létszámát azonban a bé­keszerződés korlátozza, s egyben megtiltja, hogy bármelyik Németország atomfegyverekkel rendel­kezzék. A szovjet kormánynak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához intézett jegyzéke egyúttal vá­laszt ad az említett kormá­nyoknak azokra a jegyzékeire, amelyeket a berlini kérdésben a szovjet kormányhoz intéztek, s a szovjet jegyzék újólag ki­fejezi azt a törekvést, hogy a berlini kérdést az érdekelt ál­lamok tárgyalásai útján ren­dezzék. Jól értesült helyről szárma­zó közlések szerint a mintegy öt oldal terjedelmű jegyzék­hez részletes szerződésterveze­tet is mellékeltek, amely több mint 30 oldal terjedelmű. Eisenhower kongresszusi üzenetéről VANG PING-NAN, a Kínai Népköztársaság és Jacob Beam, az Ametikai Egyesült Államok varsói nagykövete két és fél órát tárgyalt Varsóban. A két nagykövet legközelebbi talál­kozóját február 13-ra tűzték ki. JAMES E. MURRAY de­mokrata szenátor törvényja­vaslatot terjesztett be a szená­tusban arról, hogy Hawai le­gyen az Amerikai Egyesült Ál­lamok 50. tagállama. Több mint 50 szenátor támogatja a javaslatot. ANDRE PRUDHOMME fran­cia meteorológus a dél-sarki francia megfigyciőállomáson nyomtalanul eltűnt a szokat­lan erejű szélviharban. Való­színű, hogy elvesztette egyen­súlyát a szélben és a tenger jeges hullámaiban lelte halá­lát, TITO jugoszláv elnök két­napos nemhivatalos burmai látogatása után a Galeb iskola­hajó fedélzetén elutazott Ran- gúnból. Utjának következő ál­lomása India lesz. A MEGLEPETÉSSZERÜ TÁ­MADÁS megakadályozásáról tárgyaló genfi értekezlet rész­vevői elkészítették jelentésüket az eddig végzett munkáról. HIROHITO japán császár vil­lásreggelin látta vendégül a jelenleg Japánban tartózkodó osztrák kancellárt. Kisi japán miniszterelnök átnyújtotta az osztrák kancellárnak a „Fel­kelő Nap” I. osztályú érdem­rendet, PAUL ROBESON, az ismert amerikai énekes ellátogatott a moszkvai Lihacsov autógyár munkásaihoz. A gyár munká­sai melegen ünnepelték. A gyár vezetősége a ZIL—111 luxus­gépkocsi modelljét ajándékozta Paul Robesonnak. Eisenhower elnök az Egyesült Államok kongresszusa két há­zának együttes ülésén elmon­dotta hagyományos üzenetét az „Unió állapotáról". Az üze­net a kormány munkaprog­ramját, az Egyesült Államok belső és külső helyzetének ér­tékelését tartalmazza. Az elnök üzenetének jelen­tős részében foglalkozott az Egyesült Államok fegyverkezé­si programjával. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „nagy sikereket ért el a bal­lisztikus lövedékek fejleszté­sében”, ugyanakkor azonban beismerte, hogy „a Szovjetunió egyes legújabb eredményei ezen a téren ragyogóak". Az amerikai főváros politic kai megfigyelői egyöntetűen megállapítják, hogy Eisenho­wer elnöknek „az Unió helyze­téről” szóló ez évi üzenete leg­gyengébb volt eddigi politikai pályafutása alatt. A jelentés nem tartalmaz semmi újat és mindenekelőtt rávilágít a me­részség és a határozottság hiá­nyára, ahogyan ezt Lyndon Johnson demokrata szenátor a kongresszus megnyitásakor megállapította. Eisenhowernek az a megálla­pítása, „ha nem haladunk elő­re, lemaradunk”, általánosság­ban ugyan igaz, de az is meg­állapítható, hogy üzenete sem­miféle haladást nem mutat, és hogy az elnöknek jelenleg va­lószínűleg nincs sokkal több terve, mint az, hogy új bizott­ságot nevezzen ki a jövőbeni amerikai potenciál felülvizs­gálására. Egy spanyol falu tragédiája Spanyolország északnyugati részében az árvíz elöntötte Ri- valdelago falut. Magában a faluban minden ház elpusztult, és a Tera folyó még a hidat Is elsodorta. Mentőosztagok, tűzoltóik, katonák és a vörös- kereszt alkalmazottai siettek az életben maradottak meg­mentésére. Eddig száz lakost, főként favágókat sikerült meg­menteni. akik a gátszakadás idejében nem tartózkodtak a faluban, vagy pedig még ide­jekorán el tudtak menekülni. A mentésbe . repülőgépeket is be akartak kapcsolni de ez nem sikerült, mert sűrű eső­felhők megakadályozzák, hogy repülőgépek vagy helikopterek megközelítsék a falut. A spanyol hírügynökség je­lentése szerint az elöntött fa­luban a halálos áldozatok szá­ma 150 fölé emelkedett. Egyházi vezetők az atomfegyvereit hatékony nemzetközi ellenőrzéséért Nyborgban a 21 kelet- és nyugat-európai országból ösz- szegyűlt 120 protestáns egy­házi vezető felszólította az európai egyházakat, fáradoz­zanak az atomfegyvereik haté­kony nemzetközi ellenőrzésé­nek megteremtésén. A záróülésről kiadott nyi­latkozat kifejti, szükséges az ellenőrzés ahhoz, hogy Európa és az egész világ lakossága megmeneküljön az atomhábo­rú veszélyétől. Európának a népek közötti baráti együtt­működés alapjául kell szolgál­nia, nem törhet az élet meg­semmisítésére. Jelentés szerint a nyilatkoza­tot Káldi magyar református püspök készítette elő. Bonn rakétát akar gyártani Bonnban „komolyan tanul­mányozzák" a rakétagyártás tervét. Az NSZK, Franciaor­szág és Olaszország most ar­ról tárgyal, hogy együttesen gyártanának amerikai „Hook“ típusú, atomtöltettel is el­látható rakétákat. EGY „IDŐSZERŰ“ KACSA Az amerikai AP-ügynökség jelentése■ szerint a dél-afrikai Capetownban megjelenő Land- stem című hetilap január 7-i száma azt állítja, hogy 'külön- tudósítója Londonból távbeszé­lőn nyilatkozatot kapott A. 1 A. Blagonravov akadémikus­tól. Az akadémikus állítólag rendkívül meglepő új adato- j kát közölt vele arról, hogy a \ Szovjetunió milyen további terveket kovácsol a világűr meghódítására. A lap azt állí­totta, hogy Blagonravov aka­démikus a londoni tudósítónak kijelentette: ez év júliusában a Szovjetunió területéről boly­góközi űrhajót bocsátanak fel a Marsra és a Vénuszra, szeptemberben vedig ugyanoda feljuttatnak egy bizonyos „Iván lgorszkij” nevű, 30 éves, nőtlen, 90 kilogramm súlyú, 185 centiméter magas szovjet polgárt. lgorszkij jelenleg kü­lönleges edzésben vesz részt, hogy „erősítse tüdejét”. A lap Blagonravov akadémikus szájába adja azt a kijelentést, hogy ennek az útnak célja: „Űj- Oroszország megteremtése a Vénuszon és a Marson”, hogy ezzel „tüntetőén kinyilvánít­sák Oroszország hatalmát", A TASZSZ tudósítója közöl­te Blagonravov akadémikus­sal a Landstem című lap cik­kének tartalmát, s felkérte őt, mondjon véleményt ezekről az állításokról. A dél-afrikai lap cikke eny­hén ironikus megjegyzések késztette az akadémikust. — Az az érzésem, hogy a dél-afrikai újságírónak nem éppen gyenge a fantáziája, de azért egy kis fejlődés még ráférne. Az ő helyében én nem nőtlen embert küldenék fel a bolygóközi űrhajón ha­nem egy házaspárt, hadd gya­rapodjanak és sdkasod’anak ott az „Űj Oroszország" javá­ra. A TASZSZ tudósítója vé­gül megkérdezte az akadémi­kust. ismeri-e a Landstem cí­mű hetilapot? Blagonravov ki­jelentette: — Most hallok először róla. Engem csupán az lep meg, hogy tekintélyes nyugati tá­jékoztató irodák terjesztsk az efféle fantasztikus koholmá­nyokat.

Next

/
Thumbnails
Contents