Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

M». JANUÁR 7. SZERDA PÍSf /»ifi. ilfCirltW JANUAR 8-AN ZÁRUL A PROBA-NEPSZAMLALAS Gépekkel dolgozzák fel a több mint kétmillió választ Mint ismeretes, a Központi Statisztikai Hivatal január 1-i kezdettel 32 községben és 5 városban próba-népszámlá­lást tartott. A számlálóbiztosok mintegy százezer embert ke­restek fel a kérdőívekkel — mezőgazdasági és iparvidéke­ken, munkásnegyede ktoen és értelmiségiek láfeta környé­kekéin. — A próba-népszámlálás lényegében az 19C0-as, egész országul kiterjedő népszámlálás főpróbája — mondották a Központi Star tisztikai Hivatalban. Célunk elsősorban az volt, hogy az adatgyűjtés legcélszerűbb, legpontosabb, legkönnyebbe» feldolgozható módszereit kí­sérletezzük ki. — Az egyik ilyen kísérletet p kérdőívekkel folytattuk. A megkérdezettek egy részének úgynevezett lajstromos, más részének egyéni kérdőívet ad­tunk, A kérdések mindkettőn ugyanazok voltak, de a lajst­romos íven egyszerre egy öt­tagú család adhatott vala­mennyire feleletet. így egy vagy két lajstromos íven akár egy tíztagú család, háztartás adatait is összegyűjthettük, — A próba-népszámlálá* egyszersmind alkalmat adott arra is, hogy a r ívek kitöltésének kétféle — önkitöltéses és kikérde­zéses — módszerét próbál­juk ki a gyakorlatban A kikérdezéses módszer ter­mészetesen valamivel las­sabb, mint az önkitöltéses, hi­szen itt a számlálóbiztosok­nak maguknak kell az adato­kat, a válaszokat a kérdőívek­re beímiok. — A próba-népszámlálás — csakúgy, mint a jövő évi or­szágos népszámlálás —- 8 na­pig tart. tehát a kérdőívek összegyűjtése január 8-án fe jeződik be. Ezután néhány napot igénybe vesz a kérdőívek felülvizsgálása, kiegészíté­se, majd sor kerül az úgy­nevezett pótlásra. A pótlás azt jelenti, hogy a kérdésekre adott válaszokat számokkal helyettesítjük, s így a feleleteket gépek dol­gozhatják fel. Ez a munka február második felében kez­dődik meg. íiőgápsiillyesitös íróasztalok A Makói Asztalos Kisipari j Szövetkezet olyan íróasztalok i gyártását kezdte meg, ame- : lyeknek fiókjai önműködően i záródnak, az asztal lapjára he- i lyezett írógép pedig használat i után különleges billenőszerke- I zet segítségével az asztal bel­sejébe süllyeszthető, s köny- nyűszerrel kiemelhető. Az új- i szerű íróasztalból egyelőre szá- , zat készítenek, több mint há- j romszázezer forint értékben, i ÚJDONSÁG A MEGÉRTÉS ÚTJÁN Hol Van már az az idő, amikor egymás után írtuk a cikkeket azokról az elvtársakról, akik azt hangoztatták: „elegen va­gyunk mi néhányan is a párt­ban, nincs szükségünk új párt­tagokra“. „Nem t szorulunk a pártonkívüliek segítségére’1. Mindent egyedül, maguk akar­tak végrehajtani. S ahogy ve­tettek, úgy is arattak. Míg ők bizalmatlanul tekingettek azokra, akik pártonkívüliekkel is jóbarátságban voltak, s nem bíztak a pártonkívüli dolgo­zókban, addig a pártonkívü­liek is gyanakodva nézték eze­ket az elvtársakat. Félrehúzód­tak és csak annyit mondtak: „Mi helyeseljük a párt általá­nos politikáját, de itt a köz­ségben nem értünk egyet a módszerekkel.. Ma már az elzárkózásra, visszahúzódásra, a pártszerve­zetek elszigetelődésére mint múló gyermekbetegségekre gondolunk.. Gátolták ugyan, hogy még előbb kialakuljon a helyi politika, közel kerüljenek egymáshoz a dolgozók, de va­jfíeésffihhut ttolymatatott9 hogy többet keressen Letartóztatták a csaló, árdrágító kisiparost Ottava Rudolf műszerész kisiparos a Csepel Autógyár egyik mérnökének ajánlatára és műszaki segítségével vál­lalta az addig importált Z— 4226 típusszámú, Zetor-trak- torban használt izzítógyertya gyártását. A vállalkozás nem­zetgazdasági szempontból is hasznosnak Ígérkezett. Az iz­zítógyertya hazai gyártása ugyanis jelentős devizaforint megtakarítást jelentett. A Földművelésügyi Miniszté­rium Anyagellátási Vállala­ta elsőként rendelt 1956 de­cemberében Ottava kisipa­katrészeket bérmunkában ké­szítteti el. A magas hasznot úgy biztosította, hogy az ár­vetésben a bérmunkát elta­gadta — mivel a bérmunkák után rezsiköltséget és hasz­not a kisiparos nem számít­hat fel —, s felszámította jog­talanul a rezsiköltséget. Ottava Rudolf kisiparos ügyében az ügyészség elké­szítette a vádiratot, amelyben árdrágítás, valamint a társa­dalmi tulajdonban ismételten nagy kárt okozó csalás bűn­tettével vádolják. lójában nem válhattak tartós, gyógyíthatatlan fekélyekké. A kommunisták többsége mindent elkövetett, hogy kö­zel kerüljön a dolgozók külön­böző rétegeihez. Ehhez először az kellett, hogy saját pártszer­vezeteiket megerősítsék. Első­sorban olyan elvtársakkal, akik jártasak a falusi politi­kában, jól ismerik a. helyi vi­szonyokat. A képzetlen, elma­radottabb elvtársak helyébe magasabb felkészültségű kom­munistákra bízzák a vezetést, A szentendrei járásban például öt község választott új titkárt, két községben több vezetőségi tagot cseréltek ki. A ráckevei járásban kilenc, a gödöllői já­rásban négy helyen volt sze­mélycsere. Közöttük nem egy olyan, üzemből kikerült mun­kás, aki érettségizett vagy egyetemet végzett. A képzet­tebb elvtársiak segítségével meg tudták szilárdítani a párt- szervezetek tekintélyét s azok jobban helyt álltak ezután^ a feladatok elvégzésénél. A pártszervezetek kidolgozták a párt falusi munkáról szóló határozatai alapján munkater­veiket, figyelembe véve közsé­gük sajátos viszonyait. Ebben sok segítséget adtak a járási pártbizottságok is. Munkájukat a lelkiismeretesség, alaposság jellemezte. Egy-egy alapszer­vezet tevékenységét nem „álta­lánosságban”, hanem .valami­lyen fontosabb feladat elvégzé­sének tükrében vizsgálták meg. Különösen helyes kezdeménye­zés volt a falufelelősök beállí­tása, akik idejük nagyobb ré­szét az alapszervezetek vezető­ségeinek tanításával töltik. A belső szervezeti megerősö­dés eredményezte azután, hogy a pártszervezetek közelebb ke­rültek a dolgozókhoz. A párt és egyéb társadalmi szervek rendezvényeit sok olyan dol­gozó is látogatja, akik azelőtt semmilyen politikai megmoz­dulásban nem vettek részt, A | novemberi választási győzelem | ismételten megmutatta,, meny- 1 nyíre együttéreznek a párton- f kívüliek is a párt politikája- | val, helyeslik intézkedéseit. 1 A jó politizálás eredménye f az is. hogy a falu értelmisége | szemmel láthatóan közelebb | került a párthoz. A megyei párt-végrehajtó- | bizottság a falu politikai hely- | zetét vizsgálva, megelégedéssel | vette számba ezeket az ered- I menyeket. Megállapította, hogy 1 a Központi Bizottság falusi I munka megjavításáról szóló | 1958 áprilisi, valamint a me- 1 gyei pártbizottság 1957 de-1 cemberi határozatának lénye-1 gét megértették az elvtársak, 1 Nemcsak különböző értekezle- | teken, bizottsági üléseken tár- | gyalták meg a határozatokat, \ hanem munkájuk szerves ré- 1 szét jelentette a határozatok | végrehajtása. ; A továbbiakban azt várjuk a 1 falusi alapszervezetektől és a | járási pártbizottságoktól, hogy | az eddig elhanyagolt hasznos 1 módszereket, amelyekre a ha- § . tárogatok is utalnak — például 1 a földhözjuttatottak összehívd- 1 sät, a különböző rétegek felé i való sokrétű politikai munkát | következetesebben alkalmaz-1 zák. Törődjenek rendszereseb-1 ben a KISZ-szervezetekkel | hogy még több fiatal találja | meg az utat a kommunista if­júsághoz. Ne csupán a szemináriu­mokra korlátozódjon az ideoló­giai harc. hanem a kommunis­ták munkájuk közben, szerve­zett és spontán formában ter­jesszék a marxizmus—leniniz- must. Ne engedjék, hogy az el­lenséges ideológia bármilyen kicsiny tért is hódíthasson ma­gának. Ne riadjanak vissza a vitáktól, sőt bátorítsák a jó­szándékú vitézókat, hogy a vi­ták tüzében megmagyarázhas­sák a párt politikáját. Mészáros Mária és Kurdi Istvánné a tréningruha minta­darabjait készíti Kovács Jenöné és Nagy Erzsébet technikusok a különböző fazonok kalkulációit végzik és egyben a sorozatgyártását készítik elő :*vK-irjjy'' lé .Vi‘ ;. - (Gábor Viktor felvételei) A ceglédi Kossuth Múzeum tanulmányt adott ki a kékfes­tés történetéről. Ennek a ma már kihalófélben levő, jel­legzetes népi kézműiparnak ma is van még néhány mű­helye a város környékén — a kiadvány ismerteti ezeknek a munkáját is. A tanulmány ér­tékes része a nemzetközi bib­liográfia, amely közli a kék- festésről eddig magyarul és idegen nyelveken megjelent munkák adatait. rosok Exportratermeltető Iro- i dáján keresztül történt. Ottava, miután megkapta | az izzító , mintapéldányát,| kettéfűrészelte azt és arról | készítette el az egyes alkat-1 részek rajzait és maga állí-| tóttá össze az árkalkulációt is, \ megjelölve a darabonkénti 801 forintos irányárát. A kisiparos saját műhelyé-1 ben, családtagjai segítségével | készítette el a prototípusokat, | majd az első 500 darabot, f amelyet 1957 májusában szál* | lított le a megrendelőnek. | Csak ezután készítette el a I végleges árvetést — az ak-| kor már érvényben levő 27. f 1958. (V. 18.) korm rend. fi-1 gyeimen kívül hagyásával —, | amikor is darabonként 94,161 forintot állapított meg terme-1 lói árként, jóval többet, mint | arra alap lett volna. Az 1957. május 30-án be-| nyújtott árvetésben a ..köz- \ vetlen termelői munkabér” | rovatban 39,33 forintot jelölt 1 meg, időben kifejezett rész-§ létezés nélkül, hogy ne derül- \ Jön fény az árdrágításra. így \ az általa legyártott és leszállí-1 tott izzítógyertyákat a KETII «zen a termelői áron számláz-1 (a — nem véve tekintetbe a | «zabálytalan kalkulációt —, § amihez hozzáadta saját költ- 1 cégeit, s a forgalmi adó össze- | gét — ami időközben meg-1 változott —, de a termelői ár | változatlanul 94,16 forint ma-1 radt. Ottava az első 500 darab le- | gyártása után jött rá, hogy | nagyobb kereseti lehetőség-1 hez juthat, ha a több munka- | időt igénylő izzítógyertya-al-1 GALAMBASZOK Egyidoben— lehetett még az ősz elején — mindennap jól szórakoztak a Cegléd—Bu­dapest aközött utazók. Bér­ceién vagy Irsán — mikor hol — megjelent két srác és mindig ugyanabba a szakaszba szállt. Elölről a harmadik széles ablakú kocsiba. Az egyik rezes hajú volt és szep­lős az istenadta, mintha bí­bic költötte volna. Pipaszár lábait térdben összedörzsölte és a jobb lábaszárán mindig lógott a hosszú szárú zokni. A inásiik gyerek — talán tizen­négy esztendős lehetett — alacsonyabb volt társánál és vastagabb is. Fekete söré­nye a szemébe lógott és néha ideges fejrándítással igazgat­ta helyére az okvétetlenkedő fürtöket. Mongölos arca volt és apró, villogó szeme. Ha beszélt, mind a két fogsorát kimutatta. Irigylésre méltó, hófehér fogai voltak. Mind a ketten kiskabátban utaztak, felgyűrt gallérral és végig begombolkozva. Az alacsonyabb egyre az ajtót leste. — Kalauz. Mire a másik. — A'kkor ma kilyukasztják. — Ki — mondta amaz és előkotorta nadrágja zsebéből a két jegyet. Mindig kosarakkal utaztak. Két nagyfülű. sárga kosárral. A tetejüket szorosan lekötöt­ték szürkére használt vá­szonkendővel. Aztán Vecsés előtt kinyitot­ták az ablakot. Körülményesen leemelték a kosarakat a polcról és ki­bontották a vászontakarót. Az alacsonyabb röpített. Egyenként szedte ki a ga­lambokat. ' Szép tollazatú, szürke és acélkék beütésű pos­tagalambok voltak, összefog­ta a szárnyaikat és kidobta az ablakon valamennyit. A szep­lős a kosarat tartotta és biz­tatta galambász társát. — Siess, mert jön! A Icalauzra gondolt és gyak­ran pislantott oldalt, nincs-e egyenruhás a közelben. Miikor mindezzel végeztek, becsukták az ablakot. Elren­dezték a kosarakat és Lőrin- cen leszálltak. Ennyi volt az örömük és boldogok voltak, hoau a galambok a robogó vonatból is hazatalálnak. 'r így történt ez a minap is. amikor a két srác betelepe­dett a kocsiba. Körülöttük csupa kofa, meg csarnokba igyekvő öregasszony szorongott. Fölöttük kosarak, némelyik még az ölében is kosarat tartott. Ide került a két fiú kosara is a gálám bókkal. — Már megint itt vannak — mondta az egyik terebélyes né­ni és megigazította kendőjét. — Hát aztán — nevetett mellette egy overálos férfi. — Szabad utazni. Ok is utazhat­nak. így to~ — De röpítenek vább a másik. — Az sem árt senkinek. — Nem... csak ... szóval, nem való vonatra. Közben a l<alauz kezelte a jegyeket, a vonat elhagyta Ír- sát és már valahol a monori váltókon csattogtak a kerekek. A fiúk készülődtek. Először a szeplős tájékozó­dott, merre van a kalauz. Az bizony ott állt az átjáró ajtó­nál és beszélgetett. Vártak. A kalauz csak nem ment. Már közeledett Vecsés, látszottak a falu szélső házai. A kalauz még mindig ott tárgyalt. Mi legyen? — Na! — intett a vasutas felé a szeplős. — Röpítünk? — Hát?! — Akkor siess ... Félszemüket a kalauzon fe­lejtették, a másik is keveset látott. Lekapták a kosarat a polcról és oldották a spárgát Aztán zsupsz... — Hess ... hess ... hess ... Hanem a galambok ugyancsak megnőttek. Meg­sárgultak és ami a legkülönö­sebb volt, nem akartak szárny rákapni. Nézi a két gyerek, s mögöttük már az egész szakasz: azok bizony nem galambok. Rántanivaló csirkék, összekötött lábak­kal. Röpül a tollúk és hen- gergöznek a vasút mentén. — Na, elrepültek a csir­kék? — harsog az overálos. — Milyen csirkék? — riad a néni a szóra és egyszerre talpon van. Nézi a kosarát, ott feszül a szeplős kezében és üres, csak a szalmanyaláb lóg ki belőle árván, amit reggel belenyo­mott, a csirkék alá. — Kiöntöttetek? A gyerekek hallgatnak. Könnyebb most agyonütni őket, mint szóra bírni. Az overálos felel helyettük. — Látja, megtanították re­pülni a csirkéit. — Dehát ez rettenetes, oda a három pár csirkém ... ki­dobtak két százasomat... Ki fizeti ezt meg nekem... agyonütlek benneteket.., gazemberek ... A srácok hallgatnak. Jobb is, mert a zsivajra kö­zeledik a kalauz. — Mi történt? Mi baj van7 A néni széttárja a karját, úgy magyaráz, fenyeget és sikoltoz. — Képzelje, ezek a gyaláza­tosak kiöntötték a csirkéi­met. Kiröpítették, mert min­dig röpítenek, mert meg­mondtam én már korábban hogy ennek nem lesz jó vége és az overálosra vetette viL lámló pillantását. — Ezek voltak? — kérdi a kalauz és a két fiúra mutat — Ezek. Aztán a kalauz a kosárral bajmolódott. Felvette, letette, méregette és végül kibökte. — Mennyi volt benne* — Három pár... — sopán­kodott a néni, — Mind a hár­mat kiröpítették ezek az isten­telenek ... kétszáz forintom oda... — Szóval három pár ismételte a. kalauz. — Annyi, ha mondom — bi­zonygatta tovább a néni. — itt, ezek is látták — körbemuta­tott az utasokra. — Hát akkor kérek negyven forintot. A terebélyes asszony Össze­zsugorodott felére. — Műi... mit mondott? — Kérek negyven forintot — és a kalauz már a ceruzát for­gatta. —■ Minek az? — Hát tudhatná, hogy a vo­naton csak egy pár élő barom­fit lehet szállítani, ez meg há­rom volt. Itt vannak az utasok, bizonyíthatják — és utánozta a kofa korábbi mozdulatát. A nénit a gutaütés kerül­gette, csak forgolódott, csak keresgélt, de sehogyan sem. tudta előkotorni a negyven fo­rintot. Várta, hátha valami csoda megmenti... legalább ettől. De a csoda csak nem akart bekövetkezni. Egyszer csak megfordul, hogy a kalauz is hátrál egy lépést. — Hát a galambok? Azokat lehet szállítani a vasúton? A kalauz van most dilemmá­ban. Erre válaszolni kell. A te­kintélye, a helyzet követeli. Végül is így vágja ki magát. — Az más ... azok posta­galambok voltak. Márpedig a posta meg a vasút olyan, mint az ikrek... Érti? Nos, kérek negyven forintot. Gáldonyi Béla Megkezdték a perionszálas gyermek tréningruha, sorozat- i gyártását a Váci Kötöttárugyárban. Ez a fajta tréningruha ■ nemcsak tetszetősebb a réginél, de sokkal erősebb is. Illetéke­sek szérint a gyermekek legfeljebb kinövik majd, elnyűni \ lehetetlenség lesz. Ebben a negyedévben 34 ezer darab kerül \ forgalomba. anuimány és nemzetközi bibliográfia jelent meg a kék festésről

Next

/
Thumbnails
Contents