Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-27 / 22. szám
1939. JANUAR 27. Kfütt) ®cClrfop s Kétszáz méteren 300 ezer forint megtakarítás A tavalyinál csaknem nyolc forinttal olcsóbban termelnek egy tonna szenet a pilisi bányászok A másik munkahelyen sem fogja már a csákány a kemény szénfalat. Robbantani kell itt is. Pár perc és máris működik a fúrógép, hogy helyet csináljon a tölteteknek A bányamérő munkája elválaszthatatlan a bányászok munkájától. Nélküle bizony zavarok keletkeznének a hosszú főid alatti folyosók labirintusában. Képünkön Tóth József méréseket végez Helyére kerül a robbantó töltet. Jól lefojtják, hogy sok szenet mozgasson meg Hó borítja a pilisi hegyeket. A havas fenyők meg-meg- borzonganak a fagyos szél sü- völtésére. Ünnepélyes csend ül a téli tájon. Csak a bányavonatok kürtje hasít bele időnként a Pilis-hegység csendes téli pihenődébe. Hosszú, szénnel teli csillekígyók gördülnek ki a Jóreménység táróból az osztályozó felé.: Az irodában lassan kattognak a számológépek. Az éjszakát munkáival töltött emberek álmosan írják a kimutatásokat. Már szívesen indulnának haza, de a mérleg nem várhat. A bányászközösség és a felsőbb hatóság is tisztán akarja látni a tavalyi év eredményeit. A főkönyvelő még összeszedi maradék erejét és tájékoztat: — Egy tized százalékkal teljesítettük túl tavalyi tervünket. Előreláthatólag négy és fél nap nyereségrészesedést fizethetünk. Ez örvendetes, de tudjuk, hogy a Pilisi Szénbánya Vállalatnál a költségek csökkentésén van a hangsúly. Nyomban meg is kérdezzük az erre vonatkozó adatot: — Az éves tervhez képest 7 forint 76 fillér megtakarítást értünk el tonnánként. Szép eredmény, de mit szólnak hozzá a „leszállás” előtt rövid haditanácsot ülő aknászok? Vasbányai János bányamester, Veres Tibor, az Északi. Mátrai Károly, a Déli, Révai Zoltán, a Delta l. és Gábeli Ferenc, a Delta II. aknásza, szívesen válaszolnak: — Az új kötélpálya elkészültével megoldódott az isza- polási probléma, sikerült elkerülni a sok bajt okozó bánya- tüzeket. — Több fejtést tudtunk telepíteni. — Javult az ürescsille-ellá- tás. habár ennek érdekében még van mit tennü — Tervszerűbb a feltárás, nincs ide-oda kapkodás. — Az is sokat segít, hogy a terv sem olyan feszített, mint régebben. Mindez és egy sor más intézkedés is hozzájárult az önköltség csökkentéséhez. De ne feledjük el az embereket, akik végrehajtották a helyesen megszabott feladatokat és szorgalmas munkával túlteljesítették a tervben megszabott önköltségi szint csökkentést. Persze, valamennyinket felsorolni nincs elég hely. De álljon itt példaként néhány brigád és csapat a legjobbak közül. A Delta I. aknában dolgozik a Pállagi Nándor Kot- suth-díjas vájár vezette KISZ- brigád. Nem messze tőlük, a negyveníkettes munkahelyen vetélkedik velük Bürger Antal KISZ-brigádja. Sokat tett a. két ifjúsági brigád a szén minőségének javításáért. Ebben a mezőben dolgozik Mar* lók János csapata is, amelynek minden tagja kiváló dolgozó. Követésre méltó az Északi mezőben Weigert Lajos brigádia is. amelynek minden nemstíkára egyhavi fizetésének megfelelő jutalmat és „Kiváló dolgozó” jelvényt kap a termelési értekezlet döntése alapján. A 83-as csapatot a három Araszhegyi-testvér vezeti. A csapat tagjainak félhavi fizetésnek megfelelő jutáimat szavazott meg a termelési értekezlet, jó munkájukért. Sokat lehetne még írni róluk, a legjobbakról, de a töb« biekről is, akik elhatározták, hogy nem állnak meg az elért eredményeknél, tovább csökkentik a pilisi szén önköltségét. De látogassuk meg őket lenn a bányában, munkahelyükön. Örökítsen meg néhány mozzanatot föld alatti életükből fényképezőgépünk. Nem könnyű munka ez — mondja Krefli János a vasgyűrűk szerelése közben —, mert ha nem jól húzzuk meg a csavarokat, a hatalmas nyomás még az erős vasat is összenyomja — Vigyázz! Tűz! — vezényel a fedezékben a lőmester és megforgatja az induktort. Óriási dörrenés rázza meg a bányát. Lőporfüst terjeng a vágatban. Máris megkezdődhet a szénrakás. Az Északi mezőben használták először az elektromos robbantást. Ennek nyomán ’ a többi munkahelyen is bevezetik alkalmazását. Ez is számít valamit az önköltség alakulásánál — Az egész családunk bányász — mondja Araszhegyi Lajos, a már említett három bányásztestvér egyike (balról), egy lélegzetvételnyi szünetben, — Apám, szegény, már meghalt. Most mi hárman folytatjuk helyette a munkát A faácsofatokat általában két-háromhavonként kell kicserélni a bányában. Nem keH bányásznak lenni, hogy megállapíthassuk, a vasgyűrfis, úgynevezett TH-biztosítás biztonságosabb és tartósabb is a faácsolatnál. Az Északi mezőben öt éve biztosítottak így egy szakaszt és még ma is jó állapotban van. Rövid számítás és kiderül, hogy egy folyóméter Th-gyűrűvel való biztosítása, ha ötéves élettartamot veszünk alapul, 1500 fórinttal kerül kevesebbe, mint a faácsolat. Tehát megéri. Jelenleg 200 méteres szakaszt biztosítanak így, amelynek révén 300 ezer forintot takarítanak meg. Ezért kezdtek hozzá a TH-gyűrfis biztosítás kiterjesztéséhez. Jelentős mennyiségű importfát takarítanak meg ezáltal. Képünkön Mares Ignác, a fenntartási csapat vezetője és Krefli János TH-gyűrűket szerelnek Mire befejeződik a fúrás, a bányatelefon hívására Span- berger Péter lőmester itt is megjelenik és előkészíti az újabb robbantást Említést tettünk a bányatüzek káros hatásáról. Jártunk- ban-keltünkben bekukkantottunk a 114-es feltörésbe, amelyet 1952-ben iszapoltak le egy bányatűz miatt. Azóta szünetelt itt a munka. Horváth József, miután már megszűnt a tűzveszély, kibontja a feltörést, hogy innen is kitermelhessék a szenet Vége a műszaknak. A „népes” kigördül a napfényre a vidám bányászokkal. Bármennyire megszokták is már a bányászok a föld alatti munkát, valahányszor kiérnek a szabadba a kisvonattal, megkönnyebbülten Iélegzenek fel; ismét eredményesen birkóztak meg a sziklahegy roppant erejével. Ugye, ezek a kocsik nem hasonlítanak a régi fagerendás „népes” kocsikhoz? Mondják is a bányászok, hogy amióta ezekben az aluminiumkocsikban járnak le és fel, nem hűlnek meg annyian, mint régen. Ennek is köszönhető, hogy most már alig akad hiányzó Szöveg: Farkas István Foto: Gábor Viktor \
