Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-24 / 20. szám

v"^Círlap

1959. JANUÁR U. SZOMBAT

Első országos kongresszusára készül a vöröskereszt

Új alapszabály szerint dolgozik majd a 80 éves intézmény

Sokan nem tudják még ma sem, hogy az egészségügyi kultúra és felvilágosítás szolgálatában milyen nagy jelentőségű munkát végez a vöröskereszt. A nőtanáccsal, az ifjúsági és szakszervezetekkel egyetértésben előadásokat, filmvetítéseket szervez. Gondoskodik a kisanyák iskolájától, a se- gélymyújtó tanfolyamokról, kibontakoztatta a véradó-mozgalmat. ami annyit jelent, hogy szerte

az országban mintegy 55 ezer állandó, nyilvántartott donor (véradó) áll rendelkezésre.

Nincs mód arra, hogy e rövid lélegzetű írásban kifejtsük: számos kórházi beteg életének megmentése szempontjából mi a jelentősége a vérátömlesztés azonnali lehetőségének. De talán még a leglaiku- sabb laikus is megsejt valamit, ha a vöröskeresztes szervezetekben megpillantja a Gellérthegy magasságú levéltömegeket. Hálálkodó leveleket, amelyeknek írói nagyon gyakran már a „túlsó part’-tal kacérkodtak. Mindezen túlmenően a vért a gyógyszergyártásban is alkalmazzák, miután felhasználásával 15 különféle orvosság készül.

Eredményesen foglalkozik az intézmény szociális patro- názs-munkával is.

Régen is volt patronázs, de milyen?! Karácsony táján

Horthyné. a megyékben pedig a főispánok feleségei, az egyházközségi karitász széplelkű hölgyei gyakorolták a kegyes alamizsnálkodást. Egy-két szem szaloncukor jutott a ron- gyosülepű gyermekeknek, tót- három pengő a Róbert bácsi konyhájára járó. munkanélküli felnőttnek.

A vöröskereszt patronázs- mozgalmát alapelveiben, szellemében. módszereiben egy egész világ választja el ettől a gyakorlattól.

Lényege: a helyi szervek szociális felelősei útján, a csökkent munkaképessé- gűekre vonatkozó hatósági rendelkezés végrehajtásának biztosítása.

Ezért a tanácsokkal együtt, de természetesen tanácsi irányítás alatti foglalkoztatókat hoz létre. A gyárakban és a kisipari termelőszövetkezetekben nyilvántartja az ún. „könnyű“ munkahelyeket. Foglalkozik a családi környezetben veszélyeztetett kiskorúakkal. Ebbe a munkába bevonja a járások gyermekvédelmi felügyelőit, s a megyeszékhelyeken alakított 8—10 főnyi szociális szakbizottságokat. Általános törekvés, hogy a gyermekvédelem még a büntetésüket letöltött fiatalok esetében se legyen rendőri ügy.

Jórészt vörös keresztes tevékenység a munkásszállások egészségügye és a

foglalkozás a szociális otthonok öregeivel.

Ez utóbbi egyrészt a kedvező tapasztalatokat hozó munka- terápia széleskörű népszerűsítésével. másrészt pedig tartalmas szórakoztatással: műsoros délutánok szervezésével és filmvetítéssel történik.

Társadalmilag nagyon jelentős és fontos a mama-akció, ami az államilag gondozott kicsinyek heti meglátogatását jelenti, s már Pest megyében is több örökbefogadásra vezetett. Ilyen értelemben hivatkozunk például az Országos Mérésügyi Hivatal vöröskereszteseire. akik a Cinkotai Építőipari Technikumban elhelyezett gyermekek patrónusai.

Nemzetközi kapcsolatai révén sikerrel bonyolítja le az ellenforradalom idején külföldre csábított fiatalok hazahozatalát is. A szervezet tagja a vörös'keresztes és vörösfélhold társaságok 83 nemzeti társaságot tömörítő ligájának.

Mindezt előre (kellett'bocsátani, hogy a — valószínűleg — májusban tartandó kongresz- szus előtt a közönség, a közvélemény városban, falun és tanyán egyaránt felmérhesse e nagyon fontos intézményünk jelentőségét. A vöröskeresztel jelenleg kooptált vezetőség irányítja. Mintegy 5000 helyi szervezetben, hozzávetőlegesen 260 000 tag tömörül, de ez a szám a tagtoborzás következtében növekvő irányzatot mutat.

A kongresszust vezetőség- és küldöttválasztó gyűlések, majd megyei küldött- választó értekezletek és járási konferenciák előzik meg.

Körülbelül 220 küldött és külföldről is sok meghívott vesz majd részt a kétnapos kongresszuson. amelynek napirendjén a végzett munka értékelését követően a továbbá működést meghatározó, új alapszabálytervezet elfogadása és az új vezetőség demokratikus megválasztása szerepel.

Remete László

A NŐK HARCA

A Pest megyei Petőfi Színpad új bemutatójáról

S

)k humor, magasraszított feszültség, jó adag szerelem — talán ebből a három alkotóelemből vegyítette össze Seribe, a XIX. század kedvelt francia színpadi szerzője jóSHiiiiUHinhiiiiiitHiiiiifitmniiuintiifiiiiiitiUHMuiiiiiiiKiiiiiiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiimiMiimmiiiiniiiimiiiHituHtt

A NÉP NEVELŐI

„Nincs nagyobb gyönyörűség, mint nézni, hogyan vonul t !0 nép hat óra előtt öt perccel a kultúrházbaN — egy peda- | | gógus kiáltott fel így a jómúltkorjóban, névszerint Vár- f | allyai Béla, a tápiószentmartoni művelődési ház igazgatója. í

És hány pedagógus vélekedik ugyanígy! Olyanok, akik I | nem főhivatásúkként foglalkoznak a szószerinti értelemben 1 ! vett népműveléssel, hanem csak „félkézzel”, de teljes szív-l ivei művelhetik falujuk, községük felnőtt lakosságát, hiszen | | a nap nagy részében a nebulókkal vesződnek. Tanítanak, I | nevelnék, óravázlatot készítenek és ők maguk is tanulnak. I | Megmaradó kis idejüket azután a kultúr otthonnak, az \ | énekkarnak vagy éppen a színjátszó csoportnak adják. 1 | Előadásokat tartanak a gyermeknevelésről, az űrrakétáról, 1 | ha kell, az egészségvédelemről. Nagy-nagy türelemmel § | csepegtetik a deresedé koponyákba a földrajzot, számtant, I | fizikát, pótolandó legalább részben azt, amit ezek az értei- 1 | mes paraszti emberek a múlt bűnei miatt elmulasztottak. 1 | A nép nevelőivé — és nemcsak a gyermekek tanítóivá í I — váltak és válnak így pedagógusaink. Nem egy és nem \ | kettő közülük. Százak és százak adják tudásuk legjavát, I | tapasztalatuk minden kincsét a gyermekeknek és felnőt- I | teknek. És mindezt olyan természetesnek, magátólértető- I | dőnek tartják, mint egy matematikai axiómát. „Ugyan ki jj | vigye a faluban a kultúrát, ha nem a pedagógus?” — kér- i | dezte egy értekezleten Somai István kákái tanító. És ez a \ | kérdés — voltaképpen nem kérdés, hanem ténymegállapi- 1 | tás. A pedagógus — akár van hivatalos megbízólevele, I | akár nincs — a falu vagy község népművelési ügyvezetője, f

Pedig ez a megtisztelő cím és feladat amilyen hálás, | | ugyanolyan háládatlan is. Mert nem anyagi előnyökért I | vállalja a tanár és tanító a fárasztó munkát. Hivatalos I | megbízás esetében havi 200—300 forint a tiszteletdi), gya- I | korta még ennyi sem. De ez lenne a legkevesebb. Hadd I | idézzük ennek bizonyítására az előbb említett Somai István 1 ,| még egy mondatát: „A különböző szervek rendezvényei I | gyakran ütköznék. És ilyenkor nem egymást, hanem a kul- \ | túrotthon-igazgatót, a pedagógust hibáztatják. A mi hátun- \ | kon csattan mindig az ostor.” Olyan hely is akad. mint 1 | például Tápiószecső, ahol a KISZ-szervezet Jcissé túlbuzgó | | vezetői ki szeretnék sajátítani a művelődési házat. A járási 1 | tanácsnak természetesen az az álláspontja, hogy a kultúr- 1 | otthon mindenkié, a fiataloké éppenúgy, mint az idősebb 1 | generációé. Megtalálhatja ez is, az is szórakozását, kultu-! ® ralis felemelkedésének lehetőségeit benne. De elgondol- | ható, hogy a szívét-lelkét a művelődésügyért feláldozó pe- \ I dagógus-kultúrotthon-igazgatót elkedvetleníti az újra és I 1 újra megismétlődő „rohamozási’. Ugyanakkor azonban el \ \ kell mondanunk azt is, hogy elejét lehet venni az ilyen \ | „elszakadási törekvéseknek”, ha a KISZ-szervezet és álta- \ | Iában a tömegszervezetek képviselőjét bevonják a művelő- \ | dési ház ügyeinek intézésébe, ha egészséges arányokat \ | teremtenek programjukban, egyaránt foglaP<oztatva a Ha- \ | tatokat és öregeket.

De egészséges arányokat kellene teremteni másutt is. \ | Az imént szó esett arról, hogy száz és száz nevelő tartja \ | ma már feladatának a nép művelését. Nem mondhatjuk { | azonban, hogy valamennyi pedagógusunk így vélekedik. \ | Csak egyetlen példát: a pilisvörösvári tehetséges, lelkes \ | német nemzetiségű népi együttessel egyetlen pedagógus \ |foglalkozik, tanítja a dalosokat, harmonikát húz, ott dol-\ | gotik, ahol szükség van reá. Pedig nem 6 az egyetlen ne- \ | velő a községben. Sőt, német szakos tanárok is akadnak \ | szépszámmal Pilisvörösvárott, akikre nagy szükség lenne, \ | hogy az együttes tagjait anyanyelvűk helyes használatára \ | tanítsák. Hát miért nem állnak ezek « nevelők is a műve- \ | lődasügy munkásainak sorába?

| Azzal kezdtük: „Nincs nagyobb gyönyörűség, mint \ | nézni, hooyan vonul a nép hat óra előtt öt perccel a kul- j | túrházba”. És így fejezzük be: milyen szép is lenne, ha ; | minden egyes pedagógusunk érethetné ,ezt a gyönyörűsé- \ | get — munkája legízesebb gyümölcseként.

Garami László

diiittiiiuiiiiutiiiiiimitmiiiiiiiitimimiiiiiiiiiuiiiiHiiiiiHiwiiiimiiiiiiiiii'HiiuimtiiiiiiiiiHiiuiimtiiiitttitmifiiiiiHiitHtiiiiiti

Autreval grófnő megszemélyesítője: Ágh Éva.

ízű, élvezetes italát, amelyet a Petőfi Színpad az elkövetkező hetekben visz szerteszét a megyébe. E három alkotóelemnek szerencsés keveréke bizonyára „ízlik” majd a fogyasztóknak, azaz a nézőnek, aki — ha nem is kap maradandó erkölcsi tanulságot — elmondhatja, hogy jól szórakozott, kellemes két és fél órát töltött el.

A darab meséje ugyanis eléggé igénytelen. Autreval grófné — az élnivágyó fiatal özvegy — elrejti kastélyában forradalmár ismerősét, az ifjú Henrit. Az inasnak álcázott fiatalember és a grófné vendége, Leonie között szerelem szövődik, és a két szerelmes asszony — mert a grófnét is megperzseli a láng — együttesen Kiűzd az ifjú megmentéséért, és ez a harc — természetesen — győzelemmel végződik. A két nő kijátssza Mont- richard báró, rendőrfőnök éberségét, megmenti Henrit, és Leonie — az abszolút győztes — megszerzi a fiú szerelmét is.

Seribe, a színpad nagy ismerője, bonyolult helyzeteket teremt, néha mesterkélt módon is, ügyes zsonglőr, remek típusokat alkot a meseszövés bája nála szerencsésen egyesül a hősök árnyalt megformálásával.

Autreval grófnét, a bátor, szellemes, furfangos özvegyet erőteljes vonásokkal rajzolja a szerző, és ezt a nagyszerű karaktert nem halványítja, sőt izmosítja, hogy ugyanakkor vívódó szerelmes is. Ágh Éva, a Petőfi Színpad művésznője talán ezt az utóbbi tulajdonságot viszi a néző elé markánsan, de ez csak sokrétűbbé teszi a darab főhősét. A mértéktartó, de mindvégig egységes alakítás mellett kissé elhalványul a másik harcoló nő, Leonie. A fiatal, tapasztalatlan leányt már Seribe gyengébbre mintázta, mint Autrevalnét, Kormos Ilona azonban tovább lágyította a szerepet azzal, hogy túlontúl naivnak ábrázolta Leoniet. A tapasztalatlan leány helyett így kissé butus, nagyon is szeleverdi teremtéssel találkozik a néző. Henri (Boray Gergely), az álruhába öltözött üldözött hős inkább hajlékony, ravasz férfi, mint szabadsághös, ez egyrészt a helyzetből, másrészt szerepéből fakad, de a rendező és az alakító művész keményebb vonalakkal ábrázolhatta volna Henri másik oldalát.

Érdekes, emlékezetes és rendkívül mulatságos Grig- non Gusztáv szerepe. A velejéig gyáva emberke — Autreval grófné imádója és engedelmes eszköze — Lendvay Gyula megformálásában kel életre. Remek, vidám perceket hoz ez az alakítás, mert ' Grignon olyan férfi, aki bátor, ha a kurázsira szükség nincs, de az egérlyukba tg belebújna, ha igazi veszély fenyeget. Seribe nagyvonalúságát bizonyítja, hogy ezt magával Grignonnal mondatja el, hosszú monológ alkalmával. És éppen itt kereshetjük ennek az alakításnak a hibáját. Mert minden mulatságossága ellenére is az előadás államügyésze egysíkú, csak gyáva, és sohasem bátor. Pedig ő — legalábbis akkor, amikor a közönséggel beszélgetve, kidüllesztett melléi bátorságáról fecseg — elhiszi önmagáról, hogy szembeszáll- na a vésszel. Ilyen felfogásban a figurát még nevetségesebbé lehetne tenni, mert mint fekete mellett a fehér, a bátorság hangoztatása mellett a tettekben megnyilvánuló félsz adná az igazi anyámasszony katonáját. I Kondói Kiss Jenő rendőrfőnöke már nagyobb gonddal mintázott, sokoldalúan elemzett alak. Nem egyértelműen ellenszenves, bukásában is megőrzi méltóságát, és ezzel hűséges marad a szerep a szerzőhöz, hiszen Seribe feltehetően azért kanyarította ilyenre ezt a portrét,. mert kora korlátái miatt tovább nem mehetett. Helytelen lett volna tehát a mai kor szélléPULZUSMÉRŐ ÓRA

A svájci „Doxa“ gyár új pulzusmérő órát hozott forgalomba. A készülék gombnyomásra működik és a beteg pulzusának 20 ütését számolja le. Az orvos ezután a készüléknél azonnal leolvashatja a percenkénti pulzusszámot.

VILÁGPOLITIKÁI TÜKÖR 1958

A jövő héten mutatják be a legújabb magyar kisfilmet

Vüágpoiitiíkaá tükör 1958 címmel a Budapest Filmstúdió híradó szerkesztőségében érdekes kisfilm készült el. Az új alkotás az elmúlt év jelentős nemzetközi eseményeit idézi. Készítői külföldi híradókból. riportfilmekből válogatták ki a legjellegzetesebb epizódokat. A Világpolitikai

tükör bemutatja az afrikai népek szabadságmozgalmának új állomásait, az ENSZ közgyűlését, a stockholmi békekongresszust, sjképekben fejezik ki: hogyan törekedett 1958-ban a Szovjetunió új és új kezdeményezéseikkel a béke megőrzésére, a leszerelés megvalósítására. A kisfilmet a jövő héten tűzik műsorra.

Kormos Ilona, Leonie alakítója, a két nő harcában a győztes.

méhez közelítve „modernizálni” a figurát.

És végezetül a rendezőről, Földeák Róbertról néhány szót. Az előadás jólpergö üteme (kivéve a kissé vontatott első felvonást), a Scribe-i humor pompás csillogása, a kiélezett helyzetek frappáns megoldásai mind-mind az ő kezemunkáját dicsérik. Alaposabb szerepelemzés ugyan —%iint az eddig elmondottakból kiderül — csak hasznára vált volna az előadásnak, de az így is jónak mondható, és ha jósok lennénk, sikert jövendölnénk a lelkes, igazán művészi élményt nyújtó kis együttesnek.

ÚJ ÉNEKKAR SZÜLETETT

A hír, hogy három sikertelen kísérlet után megalakult az énekkar Bián, előbb érkezett, mielőtt megismerkedtünk.1 Első találkozásunkkor mégsem tűnt idegennek. Pontosan ilyennek képzeltem el: magas, derék ember, sötét, mélytűzű szemekkel.

— Varga István — mutatkozott be. Kényelmesen letelepedett az egyik székre, s elmondta az énekkar születésének történetét.

— A sportkör vetette fel először a gondolatot, még az elmúlt nyáron. Aztán a Hazafias Népfront felkarolta a kezdeményezést. Végül november egyik vasárnapján hárman végigjárták a falut és felkeresték a régi énekeseket. Az ő nevüket írja ki, övék az érdem: iíj. Hundzsa Ferenc rendőrtiszté, Tóth Gyula üzemőré, és Füleki József szerszámkészítőé. Mindhárman régj dalosok. A dal és a nóta már olyan nekik, mint a víz és a levegő; nem tudnak sokáig meglenni nélküle... Hát így történt.

Ha szerényen, látszólag a háttérben mozog Varga István, mégiscsak ő az új énekkar szíve-lelke. Vérbeli pedagógus. Akár az apja volt, vagy a felesége. De pedagógus a bátyja, sőt annak a felesége is. Egész pedagógus dinasztia. És az volt Varga István feleségének dédapja is: vándortanító. S ha a jelekből következtetni lehet, szintúgy tanító lesz valamelyik Varga-gyerek a három közül. Vagy talán éppen mind a három. Nem csodálkoznánk rajta. Mint ahogy azon sem csodálkozunk, hogy Varga István karnagy „civilben": fizika- matematika tanár.

A biai énekkar több évti.

zedre visszanyúló története szorosan kapcsolódik a Vargacsalád életéhez. A huszas évek elején, amikor első ízben megalakult Bián a kórus, Varga István édesapja volt a vezető. A Biai Dalkör, ahogyan akkor nevezték, a falu kulturális életének központjává vált. Sőt, több volt ennél: a falu egyszerű embereinek — katolikusoknak, reformátusoknak, ateistáknak — összekapcsolója. Egyszer a katolikus, máskor a református templomban énekeltek, vagy éppen lakodalmakon, mulatságokon. Mikor hová kérték őket. Szerette is az énekkart az egész falu, s mindenki a magáénak érezte.

De nem sokáig. A falu vezetői kétfelé szakították, s külön katolikus, külön református énekkart hoztak létre. Ez, mint várható volt, nem jó vért szült. Először csak az énekkarok között kezdődött meg a civako- dás, aztán az egyes emberek

között folytatódott. így váltak a dalosok tegnapi barátokból ellenségekké.

Az áldatlan helyzet ellensúlyozására alakult a harmincas években az iparos énekkar. Ez azonban csak még inkább elmérgesítette a helyzetet. Hiszen a közmondás szerint sem fér meg két dudás egy csárdában, hát még három! Végül is a háború vihara sodorta el mindhárom meggyengült énekkart.

A felszabadulás után többször kísérleteztek az énekkar újjáalakításával, de a régi viszálykodás mérge még sokáig kísértett, amit csak tetőzött egyesek tudálékossága vagy éppen rosszindulatú intrikája. Ezért nem veit könnyű dolga Varga Istvánnak és három társának.

Fáradozásuk mégsem volt hiábavaló. Erről így vall Varga István:

— Mintegy húszán jöttek el az első hívásra. Valamennyien régi dalosok: az eljövendő énekkar magva. Ezen az első összejövetelen döntöttük el, hogyan dolgozzunk. Legfőbb célkitűzésünk, hogy újra összehozzuk az embereket. Ezért is vettük fel az első biai énekkar nsvét: Biai Dalkör. Hadd lássa mindenki: azt az énekkart akarjuk újjáteremteni,

amelyet egykor az egész falu magáénak vallott.

Nem hinné az ember, menyakadályon keresztül jut el egy olyan egyszerű terv a megvalósításig, mint egy falusi énekkar alakítása. De mégis csak sikerült. S ez a legfonto- sabbj

— Megválasztottuk már a kórus vezetőségét. Elnöke: Bo- kodi Lajos, mesterségét nézve: üvegesmester. Tiszteletbeli elnöke pedig Orbán Ferenc, a biai Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola igazgatója, akitől már eddig igen jelentős segítséget kaptunk.

Húsz ember azonban csak húsz. Nem elég a községet reprezentáló énekkarhoz. Szilveszterkor családias, baráti estre hívták hát össze a régi énekeseket, valamint számos fiatalt. Utána újabb toborzó- körutat szerveztek. S az eredmény?

Az első próbán negyvenhetén voltak. Neuwach: Régi dalocská-ját tanulták. Kodály-népdalcsokor lesz a következő. Aztán mozgalmi dalok, majd Kodály: Felszállott a páva című műve. Már kitűzték a bemutatkozás időpontját március végére. S ha az addigra kitűzött tervet sikerül valósággá váltani, járási dalosnapot rendeznek május első napjaiban.

Búcsúzóul csak annyit: Sok sikert! MegérdemTk.

Prukner Pál