Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

1959. JANUÄR 21. SZERDA rr.si UtCYfl 'üfCirlap S Könyvtárosok tanácsköztársasági emlékversenye A Szolnok megyei Verseghy- könyvtár nemrégiben tanácsköz­társaság! emlékversenyt kezdemé­nyezett. Felhívásából országos mozgalom bontakozott ki. Számos megyei és városi könyvtár kap­csolódott a vetélkedésbe, amely­nek feltételei: írók, olvasók talál­kozóinak rendezése, könyvismer­tetők a Tanácsköztársaságról és a kommunista munkásmozgalom ki- maaasaó alakjairól szóló művekről, kiállítások az 1919-es proletárállam Jhelyi dokumentumaiból. A Műve­lődésügyi Minisztérium a március 21-én záruló tanácsköztársasági emlékverseny legjobbjait meg­jutalmazza. A megyei könyvtárak vetélkedése első helyezettjének 5000 forintot adományoz — a ter­vezetten kívül — a könyvállomány gazdagítására. SZAMBA-HERCEGNŐ A (Észrevételek egy szatirikus kisregényről) Klet a Jfltirson ? Dr. William Sintons, a Lo- well-dbszervatórium kutatója az amerikai csillagászati tár­saság ülésén kijelentette: a Mars-bolygóról kiinduló hul­lámok hosszának tanulmányo­zása azt bizonyítja, hogy a Marson növényzet és szerves anyagok is vannak. A 200 hüvelyk átmérőjű te­leszkópon keresztül végzett vizsgálatok megerősítették az asztrofizikai megfigyeléseket. A Vidám Könyvek-sorozat kötetei rendkívül népszerűek. És elsősorban nem annak kö­szönhetik népszerűségüket, mert áruk háronunégy forint, hanem annak, hogy az olvasók szeretik a vidámságot, a Vi­dám Könyvek pedig a világiro­dalom humorának bővizű for­rásából merítenek, amellett a nagy magyar nevettetek rene­szánszát is megteremtették, hi­szen olcsó áron mindenki szá­mára hozzáférhetővé tették Karinthy Frigyes, Tersánszky J. Jenő, Rideg Sándor és a többiek humorban, vidámság­ban bővelkedő elbeszéléseit regényeit, szatíráit. A Szamba-hercegnő — Ur- bán Ernő kisregénye — is har­mincháromezer példányban fo­rog az olvasók kezén. És ha egy-egy kötetre három-három olvasót számolunk, akkor ke­rek számban százezer ember forgatja ennek a kisregénynek lapjait Éppen a nagy olvasottság és a mai magyar szatirairodalom helyzete kötelezi a kritikust arra, hogy ne néihánv sablonos jelzővel, hanem elemző módon nyúljon Gondolatok — farsang előtt Ä özeledik Karnevál hercege. Sokan várják már érkezé­sét. Elsősorban a fiatalok, de az idősebb nemzedék is. A far­sang mindig kellemes, gond­űző órákat jelent. Már akinek. Nekem például nem, s azt is megmondom nyomban, hogy miért. Van egy ötéves fiam, aki ép­pen tegnap este jelentette be, hogy azt üzeni az óvó néni: nagyszabású jelmezes farsan­gi bál lesz az amodában. Ai. óvó némi már ki is osztotta, kinek milyen jelmezt kell be­szereznie. ö rikkancs lesz. Szükséges tehát egy olyan ru­ha, amelyre különféle újság- címeket és képeket nyomtak. Továbbá egy micisapka, egy táska és néhány újság. Egy­szóval testvérek között is egy százas. Tavaly még mosolyogtunk a feleségemmel az óvodai jel­mezes bálon. Mi mást is le­hetett volna tenni a négy-öt­éves csöppségek bájos, esetlen mozdulatai láttán. Igaz, ak­kor huszár volt a fiam. Egy harmincasból megúsztvík a kölcsönzőt. Rikkancsruha azon­ban nincs a kölcsönzőben. Venni kell a kívánt mintás anyagot. Utána megvarratni. És akinek nincs száz forint­ja erre? Akkor ne menjen el a gye­rek a bálba? Vagy ha elmegy, akkor csak az ünneplő ruháját vegye fel? De vajon mit szól­nak majd hozzá a többiek? Jól ismerem a gyerekek nyelvét. Éles és kegyetlen. Biztos va­gyok benne, hogy a fiam sírva jönne haza a bálból. És sírna legalább egy álló hétig, amíg társai a báli élményeket mesé­lik egymásnak. Akkor már inkább vesszen a száz forint. Pedig Tomy- nadrágot akartam venni raj­ta, amelynek hasznát látja hónapokon át. A báli ruhát utána fájó szívvel a sarokba dobhatjuk, a többi használha­tatlan lom közé. Legfeljebb egy fényképen örökíthetjük meg. hoz, azzal az igényességgel, amelyet Urbán Ernő írói rangja joggal megkövetel. A kisregény voltaképpen nem egészen új. Rövidebb. nyolcoldalas szatíra formájá­ban már olvasó elé került Fin­tor címmel, és akkor tetszett is. A karcolat legfőbb erénye a tömörség volt. ezt a klasz- szikus tömörséget és zárt egy­séget hígította fel a szerző amikor újra írta a témát, ki­bővítette, nem kevesebbre mint hét ívre, 215 oldalra!!! A mondanivaló azonban nem- sza­porodott, nemhogy arányosan, de abszolút értelemben sem. A kisregény — akárcsak az elbe­szélés — egy tedd ide, tedd oda emberke törtető feleségé­nek machinációit és bukását rajzolja meg, olyannyira az unalomig felvizezve, hogy ön­kéntelenül Petőfi nagy szati­rikus elbeszélő költeménye. A helység kalapácsa jut eszünk- t>e, amit a költő a térj engős­sé g, a szócifrázás gúnyjául írt. De Urbán Ernő nem egy bi­zonyos alkotói stílust tesz ne­vetségessé szatirikus regényé­ben, hanem saját hangját adja. Szamba-hercegnő- j szellemeskedik — és nem szel- I lemes —, mert csak így. m éktelen körülírások, felesleges szózsonglőrködések élesztőié­vel sikerült a nyolcoldalas ere­deti elbeszélést hét ív terje­delműre k éleszteni©. De még ez lenne a kisebbik baj. A nagyobb hiba: Urbán hősei nem a társadalomban élnek, hanem valami különle­ges lombikban. Az író kire­keszt közelükből, környezetük­ből rnindent-mindent, ami be­csületes, szép és igaz a népi demokráciában. A Hulladék­gyűjtő Vállalat néhány figu­rája és a presszótü ndér-dizőz - pillangó körül szövődő történet zárt társadalmat ábrázol, a törtetők, svjhákok, deklasszál- taik világát, amelybe az egész- 215 oldalon át egyetlen egy­szer sem szól bele a becsülete­sek, az országépítők, a kom­munisták szava. Nem mindenáron való „poei- tívhős-keresglálés” ez, hiszen a szocialista szakirodalom klasz- szikusnak mondható Szovjet- milliomos-ában vagy Tizenkét szék-ében se szerepeltet Ili és Petrov ilyet, de ábrázolja a szélhámosokat körülvevő anyagi világot. Osztap Bender, Ippolit Matvejevics és Fjodor atya (a Tizenkét szék főhősei) bukását nem valami mester­kélt véletlen (mint a Szamba­hercegnőben a pálmaág helyett a négy ember-cipelte hatal­mas díszpálmafa), hanem a becsületesek társadalma okoz­vább? Volt néhány csárdás és egy keringő is. Szerencsére a gyerekeket nem zavarta a sokféle vad, értelmetlen ritmus. Ugrándoz­tak, bolondoztak kedvükre, mint máskor. Olykor még ösz- sze is verekedtek. De az általános iskolásak már megértik, hogy mi az a mambó vagy a rock and roll. És megpróbálják majd utánoz­ni, amit a felnőttektől láttáik. Emlékszem, tizenhat éves voltam, amikor anyám elen­gedett az első bálba. Ma is bennem él az első bál minden nagyszerű élménye. De mi­lyen érzésekkel indul majd az én fiam bálba — tizenhat éves korában? Legfeljebb legyint egyet: megint egy bál. Talán a tizedik, vagy éppen a hu­szonötödik lesz az. Amikor valójában el kellene kezdeni a bálozást, addigra megunja már és örömöt sem talál benne. Ha pedig így áll a dolog, mi szükség van az óvodai, általá­nos iskolai bálokra? Talán koravén embereket akarunk nevelni a gyerekeinkből? Nem hiszem, hogy egyetlen józan gondolkodású szülő, vagy pe­dagógus ezt akarná. A tanító sem szereti, ha úgy érkezik egy kis elsőosztá­lyos az iskolába, hogy már ír és olvas. Nos, én se szeretném, ha fiam idő előtt megtanulná a bálozás ábécéjét. Prukner Pál emberek — lökik, taszítják a megsemmisülésbe az Osztap Bender-i koncesszió szélhámo­sait, ők együttesen adják a po­zitív hőst. amely Urbán Ernő regényéből akár ilyen, akár olyan formában, de hiányzik. És ez a hiány kelti azt az érzést az olvasóban, hogy ezek a pozitív, építő emberek, a mindennap hősei — teljesség­gel hiányoznak. Hiányoznak, különben hogyan tűrhetnék mindazt, amit ez a néhány ember — kezdve a Hulladék- gyűjtő Vállalat szereleméhes, állami pénzt tékozló igazgató­jától a volt horthysta katona­tiszt sofőrig — az orruk előtt művelni mert?! Egy párbeszédet kell itt idéznünk Urbán egyik régebbi művéből, a Párviadal-ból. Munkások és egy kofa vívják ezt a párharcot, amelynek be­fejező asszójiát adjuk: „Kofa: Sze’ maguk is szid­ták, hibáztatták a rendszert! Szekér: Mink szidhatjuk, a bajait is lajstromba szed­hetjük. Mer a miénik. Mert jobbítni szeretnénk..." Tudjuk, Urbán is ezt sze­retné, javítani, lenyesegetni rendszerünk vadhajtásait. De ez egyszer kívülről és felülről bírált, gúnyolódott. Ha ezt be­lülről teszi, közelebb a való vi­lághoz, az emberekhez, akkor talán a Szamba-hercegnő se hagyna keserű szájízt a szocia­lizmusért hevülő olvasóban, és nem keltene elégtételt abban, aki a kofa módjára szeret ké- jelegni a mi építésünk nehéz­ségei fölött. Garami László ígéret: szép szó... A biai iskola átalakítási tatarozási munkálatait 1958. szeptember elsejéig kel­lett volna befejeznie a Buda­pesti Épületkarbantartó Vál­lalatnak. Erre szerződésben vállaltak kötelezettséget, ugyanakkor jó előre felvet­ték az építkezéshez szükséges 300 ezer forintot. Mindez rendben is lenne, ha szeptem­ber elsején átadták volna rendeltetésének a blai iskola tornatermét, fizikai előadó­termét, és a gyakorlati okta­tás műhelyét. Sajnos, mindez a mai na­pig sem történt meg. Decem­berben azt ígérték, hogy 1959. január 5-e és 7-e között folytatják tovább a munkát, de ez is csak ígéret maradt. A tornaterem üveg, padló, villany nélkül használhatat­lan.] De vajon még meddig? Mit szól mindehhez az Épületkarbantartó Vállalat felettes szerve? A biai iskola azért kapta ezt a 300 ezer forintot, hogy a hasznát vegye. Így azonban a gyerekek jelen pillanatban is csak az udvaron vagy az osztályokban tornázhatnak, a tornateremben azonban nem. És ugyanez a helyzet a mű­hellyel is. Az iskolában ősz­szel kezdődött a politechni­kai oktatás, de műhelygya­korlatokat hely hiányában mindezideig nem tudtak vé­gezni. Várjuk az illetékesek vá­laszát, és főleg a megkezdett építkezések mielőbbi befeje­zését. Ötszáz-hatszáz egyetemi hallgató külföldi termelési gyakorlaton A Kulturális Kapcsolatok Intézetében kapott tájékozta­tás szerint ebben az évben először a kulturális egyez­mények alapján bonyolítjuk le az egyetemi hallgatók cse­re termelési gyakorlatát. Az egyezmények idei munkater­vei előreláthatólag 500—600 magyar egyetemistának ad­nak lehetőséget, hogy kötele­ző termelési gyakorlatát kül­földön végezze. Ugyanennyi külföldi diák jön majd ha­zánkba termelési gyakorlatra. Az érdekelt országok okta­tásügyi miniszterei szakdol­gozatok írására pályázatot hirdetnek a csereakcióban részvevő hallgatók részére. A legjobb dolgozatok készítőit két hét jutalomüdülésben lát­za. Gondoljunk csak a vaszjuki sportkör sakkozóira, a Szer­számgép című lap kollektívá­jára vagy az elrejtett kincsből épített klub portására. Ezek — a csak pillanatokra felbukkanó Mi lesz a kirakatban ? A megye szövetkezeti könyvesboltjai már a február 18-án kezdődő magyar—szovjet barátsági hónapra érkezett új könyveket rakják a polcokra. Ráckevén a könyvesbolt két dolgozója as újonnan kapott könyvekből a kirakatba alkalmasakat válogatja ki (Gsekő felv.) ják vendégül abban az or­szágban. amelyről írtak. A baráti országokkal fenn­álló kulturális egyezmények alapján — mind több terület­ről — továbbra is lehetőség nyílik fiatal oktatási szak­emberek ösztöndíjas csere- tanulmányútjára. Az eddigi gyakorlathoz hasonlóan mód kínálkozik arra is, hogy a fel­ső- és közoktatási vonalon dolgozó szakemberek rövi­debb jellegű tanulmányutak formájában, kutatómunkát, anyaggyűjtést végezzenek, különféle szervezeti kérdé­sekkel ismerkedjenek. Meg­hívások alapján elküldjük képviselőinket különféle kongresszusokra, konferen­ciákra, s ugyanakkor mi Is fogadunk külföldieket a ha­zánkban sorra kerülő nem­zetközi jelentőségű tanácsko­zásokon. Lehetőség nyílik arra is,- hogy a magyar és külföldi egyetemek, intézmények köz­vetlen levelezési kapcsolatot létesítsenek, s felkérjenek egy-egy közismert szakért­őért előadásra, konzultációra. Hány újságolvasó van a világon? A Földet benépesítő két­milliárd ember közül igen ke­vesen olvasnak újságot: min­den ezer ember közül csupán 94. Naponta körülbelül 223 millió példányban jelennek meg világszerte az újságok. Európában 2237 napilapot ad­nak ki, napi 127 465 000 pél­dányban. Szalmából — selyem A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság könnyűipari minisztériumának központi kutató intézete műselymet ál* lít elő szalmából, öt-hat kiló szalmából 15 méter műselyem­szövet állítható elő. vifiiitiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiuiMiiuiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiMiiiiitiinii Munkában n Forradalom Nyomolvaséi Egy járási úttörőtitkár naplójából 1958. október 14: De az emberben ezektől füg­getlenül is felvetődik a gon­dolat: helyes-e az, hogy gyer- mekeink már az óvodában el­kezdik a bálozást? A megyei tanácstól nyert értesüléseim alapján a megye maM valamennyi óvodájában rendeznek bált az idei farsan­gon. Báláznák majd az isko­lások is. Pilisen külön masz­kabál lesz az alsós és külön a felsős általános iskolai tanulok számára. Es folytathatnánk a sort. Táncolnak is. Hogy mire? Íme néhány közkedvelt tánc­szám fiam tavalyi óvodás­báljából: Mambó Italiano, Je­zabel, Séta az esőben. Rock lett a divat... Soroljam to­! Ma kapták meg úttörőcsa- I patáink a Forradalom Nyomol- 1 vasój Parancsnokság 1. sz. le- ! veiét: 1 . 1959-ben népünk törté­I nelmének egyik legdicsőbb ese- I menyére, a Magyar Tanács­ig köztársaság 40. évfordulójára | emlékezik minden hazáját sze- I rető, becsületes magyar em- [ bér. I Úttörők! Forradalom Nyom- ! olvasói! | Ne legyen egyetlen város, fa- | lu, távoli kis tanya sem, ahol I a vörös nyakkendői úttörők | lelkes csapata ne indulna el- ! szánt küzdelemre a feledés el- § len e dicső harcok emlékének I felkutatására. E harcok szem- 1 tanúi, részesei ott élnek, még I közöttetek!... Keressétek az 1 egykorú harcok részeseit, | szemtanúit és vessétek papírra, 1 amit meghitt beszélgetések I közben elmondanák!.. ,u 1 Azt hiszem, a kutatómunka | nyomán néhány hónap múlva 1 majd az összegyűjtött anyag­ból útjára indulhat a „Hősök Könyve". A forradalom monori nyom­olvasóinak nagy napja. Dél­után 3 órakor megszólalt a kürt s 320 úttörő tisztelgett a behozott csapatzászlónak. A meghívott veteránok már ott várták a pajtásokat a községi tanács nagytermében. Id. Magócsi Károly bácsi — a párt első monori titkára — elmondotta, hogyan alakult meg Monoron. 1919-ben a mun­kástanács. Ismertette harcos, de szép életük történetét. Kajlj Imre, mint az egykori iskolatanács tagja, visszaemlé­kezett arra, hogyan hajtották végre a községben az iskolák államosítását. Demeter János volt vöröskatona elbeszélte harci élményeit, amelyeket mint magyar hadifogoly, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom harcaiban, itthon pe­dig a salgótarjáni és tiszai har­cokban szerzett. Számos kérdésre kellett vá- laszolniok a veteránoknak. Megható jelenettel fejeződött be a találkozó. A Forradalom Nyomolvasói tiszteletbeli úttö­rőkké fogadták a Tanácsköz­társaság veteránjait, akik már 1919-ben „úttörők" voltak. Út­törői a boldog, békés élet meg­teremtésének. 1959.. január 8: A gyömrői úttörőház kister­mében Vrablovszky Zoltánnal, a Rákóczi Ferenc úttörőcsapat vezetőjével csapatuk életéről, munkájáról beszélgettem. Zo­lit nagyon rég — úttörő kora óta — ismerem. Beszélgeté­sünk közvetlen, barát; volt. Szó került a Forradalom Nyom­olvasóinak kutatómunkájáról is. Elmondta, hogy csapatük birtokába jutott a volt szolga­bírónak egy 1942-ben készült jelentése — illetve annak hite­les kópiája. Ebben a dokumen­tumban — amely egy „fekete­listának’* is tekinthető — fel­sorolta azokat a „megbízhatat­lan’*, „gyanús” személyeket, akik a Népszava újságot já­ratták. Ezek között több idős ember is volt, akik feltehetőleg tájékoztatást tudnak adni a Tanácsköztársaság idejéről. Ezen a nyomon indultak eL Az őrsök között kiosztották a listán talált neveket, és az úttörők elindultak beszélgetni, adatokat gyűjteni. Amikor az eredmény után érdeklődtem, Zoli kissé szűkszavúbb lett. „Értékes továbbj nyomokra bukkantunk!’* — mondta. Szombaton adják le a pajtá­sok az anyagot. Ezek közül a legjobbakat, legértékesebbeket vezetik rá a Hősök Könyve lapjaira. A dátumot elfeledtem felje­gyezni. Pedig az 1079 sz. Kö­rösi Csorna Sándor úttörőcsa­pat Sirály őrse piros ceruzá­val jegyezte be őrsi naplójába azt a napot, amelyen Kruppka Jakab (a csapat szervező testü­letének tagja), a Tanácsköztár­saság gyömrői direktóriumá­nak elnöke meglátogatta az őrsöt. A „sirályok*’ ceruzái fürgén mozogtak kis gazdáik kezében. Az ott jegyzett sorok legsikerültebbjei már a Hősök Könyve lapjain állítanak mél­tó emléket a kedves, öreg Kruppka bácsinak. 1959. január 16: „Vecsés úttörői is kutatják a forradalom nyomait-’ — mond­ja Cserháti Edit csapatvezető, ök is találkozót rendeztek a Forradalom Nyomolvasói és az idős elvtársak között. Az itt nyert adatok birtokában több más idős elvtársat kerestek fel és beszélgettek a Tanácsköz­társaság alatti Vecsésről. Sike­rült megtalálniok azt az em­bert, aki a párt megalakításá­ban részt vett Vecsésen. A munkásotthonban megvan még az a zászló is, amely alatt a dicső napokban, vonultak az elvtársak. A Hősök Könyve lapjaira kerül Steinmetz kapi­tány neve is, és a város pere­mén álló Steinmetz-emlékmű fényképe. Emlékeztetve azokra a névtelen hősökre is, akik minit a Vörös Hadsereg kato­nái, életüket áldozták a szabad­ságért, mai békés életünkért. Értékes, szép munka, amit most úttörőink végeznek. Úgy érzem: ezek a pajtások — akik egyetlenegy nyomot sem hagy­nak észrevétlenül, ami népünk forradalmi harcaira emlékez­tet — méltán megérdemlik a Forradalom Nyomolvasói címet. Blaskó Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents