Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-19 / 299. szám

V 1958. DECEMBER 19. PÉNTEK w t:c tzßCirlap 3 Még két napig várnak a nyertesre Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár tárgysors- játékának számos értékes nye­reményét osztották ki a sze­rencsés szelvénytulajdonosok között. A főnyereményért azonban mind ez ideig nem jelentkezett senki, s a határidő december 20-án lejár. Az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár irodavezetőségének közlése szerint a 11. sorozat­számú. 05 879. számú szelvény tulajdonosa még két napig je­lentkezhet a Zetor traktorért vagy az oldalkocsis Pannónia motorkerékpárért és zenegé­pért. A megyei íőmezőgazdászok értekezlete Csütörtökön a Földművelés- ügyi Minisztériumban megbe­szélésre gyűltek össze a me­gyék főmezőgazdászai. Az ér­tekezlet részvevőit dr. Soós Gábor, a növénytermelési fő- igazgatóság vezetője tájékoz­tatta a mezőgazdaság helyzeté­ről, az 1957—58-as gazdasági év eredményeiről, a tavaszi felkészülés, illetve az új gaz­dasági év feladatairól, TÉLI ESTÉK GYOMRON Kis „mesterek" műhelyében Erre az esztendőre véget ért a parasztember megújuló nagy csatája a főiddel a kenyérért, az életért. Eljött a házitörüli tenni­valók, a javítgatások, barkácsolások ideje. Mert a dolgos ember télen sem tétlenkedik. Ellátja a jószágot, rendbelrozza a fészer- tetőt, kijavítja a foghíjas kerítést, s előkészíti szerszámait — fegy­vereit — a tavaszi új csatákra. Régen ennyivel ki is telt a parasztember napja. A korai sötétség rendszerint már ágyban találta. A változatosságot leg­feljebb egy-egv lagzi, keresztelő, vagy farsangi bál jelentette. Ami a természet rendjét illeti, az nem változott. Decem­berre ma is véget ér a mezei munka, s a nappalok sem hosszab­bak, mint tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt. Az emberek változtak meg falun is — főként a fiatalabbak. napja történt például, Szeptemberben a fóti Gyermekvárosban is megJíezdőáört § a politechnikai óktatás. A gyermekek szívesen időznek a jól hogy a 1 felszerelt lakatosasztalos- és varrómúhelyekben. Rövidesen rimiiiiiummiimmutiiiiiiiHiiii Gyömrő sosem szarni- tott amolyan „isten Ihátamögötti“ falucs­kának, ma meg éppen nem az. Huszonhét kilométernyi­re a fővárostól, tízezer lakosával egyike azoknak a községeknek, amelyek a legtöbb bejáró munkást adják a budapesti üzemeknek. Szép, egyenes utcái, takaros házai, üzletsorai inkább pe­remvároshoz teszik hasonlóvá. Itt, ebben a fejlődő nagyköz­ségben kerestünk választ arra a kérdésre: vam-e változás, milyenek ma a téli esték fa­lun? Dan-kó Gézánét, a kultúrott­hon igazgatónőjét kértük meg, szegődjön kísérőnknek felderí­tő útünkön. S egyúttal mind­Nagykőrös bíróságot kap Meggyorsul a jogszolgáltatás A Minisztertanács rendelke­zése szerint 1959. január 1-től Nagykőrösön ismét fel kell ál­lítani a bíróságot, amelynek il­letékessége Nagykőrös és Ko- csér területére terjed ki. Régi kérése ez már a nagykor ősiek­nek és a kocsériaknak, hi­szen a legcsekélyebb jogviták­ban is Ceglédre kellett utaz- niok és ezáltal rengeteg .idő­veszteség érte őket, nem be­szélve arról, hogy a munkaki­esés, útiköltség, tanúik napi­díja mind-mind külön jelentős összeget vett igénybe. A Ceglédi Járásibíróság ez ideig aa- 1 ■ ország » legnagyobb járásbírósága volt. A sok ügy magával hozta azt is, hogy az ügyek tárgyalása kissé el­húzódott, az ítélkezés idősze­rűsége nem mindig tudott ér­vényre jutni. Télen, ross» időben sokszor kellett elha­lasztani az ügyeket azért, mer* az ügyfelek és a tanúk as időjárásra, utazási nehézségek­re hivatkozva nem tudtak megjelenni. Ezek a problémák lassították az ítélkezést, d» sok bosszúságot okoztak az ügyfeleknek is. A nagykőrösi -bíróság felál­lításával az ügyek jelentős ré­sze ezentúl az ügyfelek lakó­helyéhez közel és gyorsabb időben kerül tárgyalásra Ezzel természetesen javulni fog Cegléd és a járás közsé­geinek jogszolgáltatása is, hi­szen a Ceglédi Járásbíróság ezentúl kevesebb ügyet fos tárgyalni. Meddig hivatkoznak még a tudatlanságra? ■ A megye piacain az utóbbi időkben rendkívül megnöveke­dett a magánosok által fel­hozott szalonna, zsír és sok esetben a nyershús árusítása. Az árufelhozatal növekedése magában nem elítélendő do­log. Kormányunknak is az a törekvése, hogy növekedjen az árubőség, hiszen ennek egye­nes következménye az árak csökkenése s ami ezzel együtt­jár, ily módon is növekszik a bérből és a fizetésből élő mun­kásság és egyéb néprétegek életszínvonala. Igen, helyén­való dolog ez, csakhogy köz­ben a rendeletek betartásáról sem szabad megfeledkezni. A felsorolt áruk felhozatalának ilyen nagyarányú növekedése azonban szorosan összefügg — egyeseknél tudatlanságból, má­soknál spekulációból — egy fontos rendelet kijátszásával. Miről is van szó? Államunk nem korlátozza a magáncélra történő sertésvá­gások számát. Mindenki annyi sertést vág, amennyit akar — magán célra. Nem tiltja ren­delet azt sem, hogy a termelő- szövetkezetek, tszcs-k, szak­csoportok. egyéni termelők és magán sertésvágók füstölt húst, füstölt vagy sózott sza­lonnát, továbbá zsírt hozzanak forgalomba. Ezt biztosítja az 1957—40. számú törvényerejű rendelet is. A rendelet .a to­vábbiakban arról is beszél, hogy csak olyan füstölt húst, füstölt szalonnát, sózott sza­lonnát és zsírt hozhatnak for­galomba a piacon, amelyekről igazolható, hogy élő és vágott állapotban állatorvos megvizs­gálta. Egy másik rendelet (a 41—1958. PM) szorosan kap­csolódik ehhez, amely arról intézkedik, hogy a piacra vitt szalonna és füstölt hús után kilónként 12, a zsír után pe­dig 8 forint forgalmi adót kell "eróni. Ha már a rendeletek ismer­tetésénél tartunk, okoljuk meg azt is, hogy miért szükséges ezek betartása? Az állatorvosi vizsgálat a lakosság érdeké­ben történik. Kormányzatunk azt akarja biztosítani, hogy a dolgozók asztalára csak meg­bízható helyről származó, or­vosilag vizsgált hús kerüljön. Azért nem engedélyezik a ma­gánosok részéről a nyershús és a különböző töltelékek értéke­sítését, mert orvosegészsóg- ügyi szempontból nehezen el­lenőrizhető. A pénzügyminiszter rende­leté elsősorban a spekuláció elterjedését gátolja. A hús iránt megnövekedett keresletet a spekulánsok igyekeznek ki­használni. Ez megmutatkozik abban is, hogy a megye több községében tapasztalták az el­lenőrzések során, hogy szép számmal akadnak „vállalkozó szellemű” egyének, akik való­ságos hússzéket nyitottak. Ezek még sertéseket is vásárolnak, levágják s a húst „ismerőseik­nek” kimérik. A piaci ellenőrzések során kiderült, hogy a jóhiszemű termelők nem ismerték a cikk­ben foglalt rendeleteket, s ezért csak ritka esetben indí­tottak eljárást ellenük. (Egyéb­ként a kihágást elkövetőket ezer forint pénzbírsággal lehet sújtani.) Az „ítéletnapig” azon­ban nem lehet a tudatlanság­ra, a rendeleiek nem ismeré­sére hivatkozni. A helyi szer­veknek a közeljövőben köte­lességük lesz a lakosság foko­zottabb tájékoztatása és az említett rendeletek betartása. Ezután tehát magát okolja az, akiről egy-egy ellenőrzés során kitudódik, hogy nem tartotta be a törvényt és eljárnak el- lene. M. S. nyugdíjasok kérték a község | még egy műhely kezdi meg működését: a fodrászműhely. Az vo7í>tr>it- nrit Tif>!riir put = /iiAhhi írjxnoVhon számolunk be a Gycmekváros „műhelu­járt azt is megkérdeztük: mi­lyen tervei vannak a kultúr- otthomiak a hosszú téli esték hasznosítására? Dankóné sorolja a terveket: decembertől kezdődően filoaó- fiai előadássorozatot rendez­nek a községbeli értelmiségiek számára. Előadónak Jenei Jenő elvtársat, a párifőiskola taná­rát kérték fel. Ugyancsak de­cemberben kezdődik az egész­ségügyi előadássorozat, ame­lyet főként a fiatalság számá­ra terveznek. Januári terveik­ben a könyvankétok állnak el­ső helyen. A gondolatot a já­rási népkönyvtár kötetei iránti érdeklődés adta. Úgy gondol­ták, hogy az irodalomszakos tanárok bevonásával vitaeste­ken beszélik meg néhány érde­kes könyv tartalmát. Ezek tehát a tervek. Hasznu­kat, értéküket az szabja majd meg, hogy mennyit teljesíte­nek belőlük. De addig is? Mit csinálnak most a gyömrőiek, ha munkájuk végeztével szó­rakozni, művelődni szeretné­nek1' I A válasz meglepő: attól ■--------------— függ, hogy ki h ol lakik: a ,,faluban‘'-e, vagy a telepen? Mert más érdekli a falubelit és más a telepi em­bert. Falunak ugyanis a köz­ség régebbi, parasztlakta részét nevezik a gyömrőiek, telepnek pedig az új települést, amely­ben főként értelmiségiek, be­járó munkások és alkalmazot­tak laknak. A „faluban“ a legszembetű­nőbb a változás, a múlt és a jelen, a haladás é3 a maradi- ság közötti ellentét. A „falu­ban” még élnek olyan idősebb parasztemberek, akik leéltek egy emberöltőt a főváros szom­szédságában anélkül, hogy egyszer is megfordultak volna Budapesten. Nos, ezek azok, akiket semmi áron nem .lehet !_ sötétedés után kimozdítani ha­zulról. S ugyancsak ők azok, akiknek a fiai — a 30—45 évesek — már féllábbal a je­lenben élnek. Hogy miéit fél- lábbal? Huszonnégyen járnak közü­lük az ezüstkalászosgazda-tan- foiyamra. Esténként pedig szép számmal jönnek össze az italbolt gazdaköri helyiségnek kinevezett nagytermében, ahol egy-két pohár bor mellett be­szélgetnek, politizálnak. Vasár­naponként még táncmulatsá­got is rendeznek maguknak, sót, szívesen megnézik a ter­melőszövetkezet vagy a gép­állomás kultúrműsorát. Hanem a kultúrotthonba nem járnak. Azt mondják, messze van, meg a színházjegy is drága. Azért a pénzért in­kább kétszer moziba mennek A község vezetői szerint ez csak féligazság. A teljes igaz­ság az, hogy bizonyos válaszfal emelkedik a „falu“, meg a te­lep között. Válaszfal, amelyet még mindig a múltba vissza­húzó erők tartanait fenn, s amelynek kötőanyaga az ide­genkedés. Másutt is megmutatkozik ez az idegenkedés. (Néhány hő­vezetőit: adjanak nekik egy 1 alábbi lcépekben helyiséget, ahol délutánonként | titkairól”: összejöhetnek egy kicsit be-1 szálgetni, szórakozni. Dankóné | örömmel fogadta a kérést: kár-1 tyát, sakkot, társasjátékot vá- 1 sárolt, s bc»?űttette a kultúrott-1 hon klubszobáját. Első alka-1 lommal össze is jöttek vagy f harmincán. Aztán, hogy mi | történt, mi nem, senki sem 1 tudja, de idővel „lemorzsolód-1 tak”. Mindössze két bácsika | jár azóta is hűségesen a klub- | ba. Pedig kettesben még a pi-1 paszó sem esik olyan jól, mint- I ha többen vannak... | Valami baj van tehát itt is, | s tenni kellene róla, (hogy ne § így legyen. Hiszen már a gon- | dolat is szép: a kultúrotthonba | szoktatni a dolgos évtizedeik-1 ben olyan keveset pihent őre-1 geket. | Hol van hát mégis a vál-1----------------------­- tozás? Nos, = a zt az ifjúság képviseli, — a | „telepről“ és a „faluból“ egy-§ aránt. Nincs olyan este, hogy § a KISZ-szétkiház ablakaiból vi-1 lágosság ne áradna az utcára. 1 Nem is lehelne másképp, hi- = szén olyan gazdag, érdekes élet 1 folyik itt, hogy más községbeli I fiatalok is példát vehetnének j£ róla! íme, egy heti program: hét-1 főn német nyelvtanfolyam van, 1 kedden a leánykor tartja fez-! szejöveteleit, Ilyenkor folyik a | sütés-főzés, kézirnumkázás. 1 Szerdán az időszerű politikai | kérdések tanfolyamát hallgat-1 ják meg az érdeklődők. (S1 ilyen egyre több van!) Pénteki az orosz nyelvtanfolyam és a| szellemi olimpia napja. Ez az| utóbbi különösen népszerű. | Abból áll, hogy a jelentkezők-1 nek különböző művészeti és 1 tudományos kérdésekre kell I megfelektíök. Akinek sikerül,! jutalmat kap. A hét többi nap-1 jain nincs kötött program, i Mindenki azzal szórakozik, I amihez kedve van: ping-pon-f gozhat, sakkozhat, olvashat, | táncolhat. S a gyomrai fiats»-? lók — akik két kezük munka-§ jával hozták rendbe székház»»-1 kát — úgy járnak ide, mint | második otthonukba. Itt van tehát a változás. S1 nem kétséges, hogy ezek a fa-1 lusi fiatalok, akik szinte gye-1 rekíejjel tanulták meg a kö-| zös munka, a közös szórakozási szépségét, a téli esték haszna-1 sítását, öreg korukban sem | fognak bezárkózni. | Nyíri Éva 1 Itt készülnek az asztali lámpák talpai — no meg a jövő lakatosmesterei A kislányok is kitesznek magukért: ügyesen áll a kezükbe» a Ui-cérna Ezekből az ormótlan gerendákból Idővel még bútor is lehet! Egyelőre alacsonyabb a követelmény: vizsga­munkának a lekvárkavaró kanál is megteszi (Dr. Faragó László felvételei) r:<ii«ttiHiiiiiHui(iiiiiiiiiiin»immnniniuiiiintuiimiiiinitmKmimimmimiHiiit«nimntiinmniiiiinnmmiinumHinnmiinmn Szombaton kezdődik a nagy karácsonyi halvásár Nem lesz hiány, fennakadás, zsúfoltság — mondják a Halászati Trösztnél Régi-régi hagyománya van hazánkban a karácsonyi hal- vásároknak. Sokáig kellemet­len mellókzöngéje volt azon­ban e hagyományok gyakorla­tának, hogy a közönség félna­pokat állt sort a halért, s ha egyáltalán jutott, vitte, amit kapott: választék nem volt. Az idén — hosszú idő után először — másként lesz. Ponty, harcsa, süllő — Van halunk bőven, jut mindenkinek az ünnepi asz­talra — mondja tájékoztatásul a Földművelésügyi Miniszté­riumiban Oconomo György, a Halászati Tröszt helyettes ve­zetője. — A lehalászások a Új szakcsoport alakult Kocséron és Dánszentmiklóson (Tudósítónktól.) A napokban szölőgyökerez- tető szakcsoport alakult Kocsé­ron. A szakcsoportnak öt tagja, van és 18 holdon gazdálkod­nak. Már megkötötték a szer­ződést a Szőlőoltvány Értéke­sítő Vállalattal a jövő évi olt­ványokra. Ugyancsak a napokban a'a- kult meg a dánszentmiklósi gyümölcstermelő szakcsoport. Alakulásakor még csak hét tagja volt, jelenleg pedig — aiiig néhány nap múltán — mái’ 12 taglal gazdálkodik. A szak­csoportnak 16 hold betelepített gyümölcsöse van, amelyet ko­rábban a növényvédő állomás használt. Elnöknek Kolek Ist­vánt választották meg. 96 éves korban új fogai nőnek Az Egyesült Államokban levő Buffalo városka orvosait erősen foglalkoztatja a 96 esz­tendős L. Bugbee esete. Az aggastyánnak új haja nőtt tar koponyáján, sőt évek óta fo­gatlan szájában ltót jókora egészséges fog is kibújt, hét véigére országszerte befe­jeződnek. A választék ugyan­csak jobb minden eddiginél: a pontyon kívül hozunk fel har­csát is, fogast, süllőt is, amel­lett gondoskodunk arról, hogy ki-ki akkorát vehessen, amek­korára éppen gusztusa van; válogathat egy kilóstól a há­rom és fél kilósig. Az utolsó három év alatt kétszeresére nőtt a magyar vi­zek „haltermése”, s ezzel a fel- szabadulás előtti termést is magasan túlszárnyalta. Ami a főváros ellátását illeti, ha­sonlóan nagy az előrehaladás. Míg például a második világ­háború előtti Budapestre ka­rácsony küszöbéin 800—1000 mázsa halat hoztak fel, a ta­valyi felhozatal már elérte a a 4000 mázsát, s az idén 4500 mázsa felhozatalára készül­tek. Sokat javított a helyze­ten. hogy a korai fagyok után most szerencsés, jó fogásuk volt a balatoni halászoknak, s mintegy 150 mázsára való friss fogast, süllőt küldtek a fővárosnak. Hat tele halasbárka Noha csak szombat reggel kezdődik a fővárosban a hal­vásár. de már minden készen áll, hogy hiány, fennakadás, zsúfoltság sehol ne legyen. A Halértékesítő Vállalat hat ha­talmas — összesen kétezer má­zsa terhelésű — halas uszálya ott várakozik a Szabadsághíd pesti hídfőjénél, tele ficán­koló, friss hallal. A kőbányai, ferencvárosi és kelenföldi ra­kodóra egymás után futnak be a halszállító vagonsorok, ezenkívül a szombatra virradó éjszaka már rakodnak a te­hergépkocsik is a tatai hal­gazdaságban, hogy szükség szerint pótolják a készleteket, Jnt hal a vidéknek is Az elmúlt évekhez képest az idei „terítés“ sokkal szélesebb lesz. Nemcsak a szaküzletek és piaci árudák, hanem a hús­boltok is árusítják az élő ha­lat. Csupán Budapesten pél­dául 500 helyen vásárolhat a közönség. A fővárosi lakosság igényé­nek teljes kielégítése mellett jut hal a vidéknek is. Az ün­nepek előtti napokban 15 na­gyobb városban és ipari köz­pontban rendeznek nagyszabá­sú halvásárt, a kisebb helyek­re pedig kosarakban indítják útnak a hagyományos kará­csonyi csemegét. Cs. J. FELHÍVÁS! A Budapesti ÜVÉRT Nagykereskedelmi Vál­lalat értesíti vevőit, hogy Budapesten 1958, decem­ber 28-tól 1959. január 7-ig az árukiszállítás leltározás miatt szünetel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents