Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-03 / 285. szám
1958. DECEMBER 3. SZERDA ^/Cirlap 3 Még több,még jobb lehetett véka Hiányosságok, amelyek a túrái Galga menti Tsz nagyobb arányú fejlődését akadályozták A zárszámadás nagy jelentőségű minden termelőszövetkezet életében. Nem csupán azt jelenti, hogy szétosztják a tagság között a jövedelmet, hanem felmérik: hogyan dolgoztak egész évben. Teljesítették-e termelési tervüket, s ha nem, mi volt a hátráltató, mit kell kijavítani, megváltoztatni a jövőre vonatkozólag. A túrái Galga menti Tsz zárszámadó közgyűlése a napokban azért sikerült jól, mert az elnök, Nagy István nem igyekezett mindenáron csak az eredményeket fitogtatni, hanem reálisan, okosan a tagság elé tárta a szövetkezet valódi helyzetét. Nem zártak rosszul: 42 forint egy-egy munkaegység értéke, amellett, hogy sokat beruháztak az idén, s elkezdték egy százférőhelyes tehénistálló megépítését. Körülbelül 70 ezer forinttal nőtt az idén a fel nem osztható szövetkezeti vagyon, s a tavalyihoz viszonyítva 724 ezer forinttal nőtt a tagság készpénz- beni részesedése. Ez utóbbit a következők tették lehetővé: 1. A tsz egy hold földre eső árutermesztési mutatója 1930 forint, a 3004-es rendeletben előírt 1500 forinttal szemben. Ezért elengedtek részükre 60 ezer forint állami hitelt. (Ez kétforintos növekedést jelentett munkaegységenként.) 2. Holdanként 150 kiló műtrágyát használtak fel földjeikre. így — amellett, hogy növekedett a termésátlaguk — még 48 ezer forint kedvezményt is kaptak. 3. A gépállomási, géphasználati mutatókat szintén túlhaladták, s ezért is kedvezményben részesültek. Együttesen így körülbelül 130—140 ezer forintot takarítottak meg. De — mint a tsz vezetősége megállapította — az eredmények nagyobbak is lehettek volna, ha nem hátrál tatja néhány körülmény a munkát. Ilyen hátráltató momentum volt az aszály. Ötezer vadlibát lőttek a Hortobágyon Több hete tart már a Hortobágyon az őszi vadlibózás. A nagy pusztát napról napra hazai és külföldi vadászok keresik fel, s bár a mostani időjárás nem kedvez a vadászatnak, az eddigi becslések szerint mintegy ötezer vadlibát ejtettek el. Hajdú megye más területein az élőnyúl-befogásra készülnek. Az idei télen 7000 mezei nyulat fognak élve a Hajdúságban, főleg Hajdúböszörmény, Püspökladány, Hajdúnánás, Hajduhadház, Bihar- kereszíes, • Berettyóújfalu, Sá- ránd és Derecske határában. A vadászok már mindenütt előkészítették 1200—1300 méter hosszú kerítőhálójukat. Ennek következtében nem tudták elérni a tervezett gabona-terméseredményeket. Búzából és árpából 300 mázsa volt a terméskiesés. Hátrálta- tólag hatott a terméseredményekre az aszály mellett az a tény is, hogy földjeiket csak nyolcévenként tudják egyszer megtrágyázni. Bár műtrágyát bőven használtak, ez nem pótolja a szervestrágyát. Pedig, hogy mi a különbség a jói gondozott és sovány földek között, azt jól látták ők maguk is. Hiszen voltak olyan tábláik, ahol holdanként 18— 19 mázsa őszi árpa termett az átlagos 14,5 mázsával szemben, s volt olyan cukorrépatábla, amelyről 150 mázsát szedtek fel, amíg a mellette fekvő, ugyanolyan minőségű, de régen trágyázott föld 70— 80 mázsa répát adott. Jól látják, hogy e hiányosság kiküszöbölésének egyetlen módja van: minél több állatot tartani. Ezért is kezdték el a százférőhelyes istálló építését, s jövőre már 86 tehenet kötnek bele. Ugyanakkor alkalmaznak egy szakképzett állattenyésztőt. Gyenge pontja volt a termelőszövetkezetnek a munka- szervezés. Átlagosan 290 munkaegység jut egy-egy tagra, ha a teljesített 41 ezer egységet arányosan elosztják a taglétszámmal. Persze, a valóságban másképp mutat ez, mint papiroson. Tizenhárom főnek zsupán 1—80-ig terjedő egysége van. Másoknak meg 400—500. Voltak, akik éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap is dolgoztak, csakhogy elvégezzék a közös munkát másokat meg elsősorban a saját háztáji gazdaságuk érdekelt. Hogy ez így történhetett, a lelkiismereti kérdésen kívül közrejátszott az is, hogy a több mint 150 fős tsz-ben mindössze egy brigád volt. Ahelyett, hogy munkacsapatokba osztották volna be a tagokat, a hozzáértő emberek felügyeletére bízva vezetésüket. így; az egyetlen brigádvezető nem tudta, nem is tudhatta kellően ellenőrizni a munkát, s ez szintén terméskiesést okozott. Felosztották ugyan parcellákra a kapásokat, s megműveléséért felelőssé tették* aki megkapta, de azt már nem ellenőrizték, hogyan és mikor végezte el például a kapálást. Fiatal menyasszony Szőlőtelepítés Tápiószelén Soós Tibor üzemegység-vezető irányításával gyökereztető iskolára alkalmas szőíővesszőkct szednek a gazdaság ügyeskezű asszonyai Tanácskozásra készülnek a megye legjobb kukoricatermelői Oklevelet kapnak a kukoricatermesztési verseny győztesei Csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel a Pest megyei Tanács nagytermében kukorica- termesztési ankétot rendez a megyei tanács növénytermelési csoportja. Az ankéton mintegy 200 termelő vesz részt, termelőszövetkezeti tagok cs egyéni gazdák. Megjelennek a kutatóintézetek képviselői, a martonvásári 5-ös és az óvári 5-ös hibridkukoricák kitenyésztői és kutatói'is. Á Vitában felmerülő kérdésekre az Agráregyetem, a Vetőmagminősítő Intézet és a Földművelésügyi Minisztérium szakemberei adnak- majd választ. Az ankét során értékelik az 1958. évi megyei kukoricatermesztési versenyben részt vett tsz-ek és egyéni termelők munkáját. A versenyben legjobb eredményt elért tsz-ek és egyéni termelők részére 41 oklevelet oszt ki Prezenszki Gábor, a megyei tanács fömezőgazdásza. A különböző aranykorona értékű földeken termelt kukoricájukért kategória győztesek lettek: a nagykátai Március 15 Tsz, ahol az Mv 5-ös hibrid- kukoricából holdanként 40 mázsás termést értek el. Az áporkai Vörös Csillag Tsz és a cég- | lédi Zrínyi Tsz óvári 5-ös hib- | ridkukorieából termelt holdan- | ként 35, illetve 30 mázsát. Az 1 albertirsai Dimitrov Tsz és a I ceglédi Bem József Tsz Mv p 5-ös hibridkukoricából egy-egy | holdon 32, illetve 31 mázsás § átlagtermést terített be. A versenyben részt vett 153 I egyéni termelő is szép ered- \ ményt ért el. Közülük a leg- 1 jobbak, mint ICrizsán István I váckisujfalui, Papp János biai 1 termelők oklevél díjazásban ! részesülnek. fűtőtí, meleg teremben Sebők Mária, Bnzás Julianna és társaik naponta 20 köteg (2000 darab) vesszőt készítenek elő ültetésre (Csekő) jtiiiDitiitmiii.tmmsiM i<miu;ii!iiiitiiiimuitNttifiiiiiiiiiiiiiiiiifiii!iiiitiiiiiHtiiiiitiiiiiiiiiiiiiHiiitiiitiuiiiiiiiiiiiuiiiiii)iiiiitiHI Fejlődik a földművesszövetkezeti cukrászdák hálózata Néhány nappal ezelőtt zárult Cegléden a megye legjobb cukrászainak versenye, amely a földművesszövetkezeteknek hozott sikert, mert öt díj közül hármat, köztük az első kettőt, a szövetkezeti cukrászok nyerték el. A verseny és a versenyen elért sikerek kapcsán érdemes visszapillantani a szövetkezeti cukrászipar fejlődésére. Néhány évvel ezelőtt még egyetlen szövetkezeti cukrászda sem működött a megyében. Megelégedtünk azzal, ha a vegyesboltban, esetleg később a szövetkezeti kisáruházon keresztül a legfontosabb cikkekkel elláthattuk a falu lakosságát. Ebben az időben viszonylag kevés gondot fordítottunk az egyes kereskedelmi egységek csinosságára, ritkábban került szóba a falusi kereskedelem kulturáltságának fokozása, s csupán a szükségletek, a mindennapi fogyasztási cikkek biztosítására szorítkoztunk. Ez még a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején volt. Azóta a földművesszövetkezeti mozgalom nagyot fejlődött, kiterebélyesedett, egyre több területen biztosítja a falu lakosságának zavartalan ellátását. A termelési feladatok mellett nagy gondot fordítunk a kgreskedelmi hálózat és a vendéglátóipari hálózat állandó bővítésére, a meglévő egységek csinosítására és a kultúráltság fokozására. így került sor többek között az italboltok egy részének kisvendéglővé való átalakítására és így került sor a cukrászdák megnyitására. 1951-ben Nagy- kátán nyílt meg az első szövetkezeti cukrászda, s rövidesen tízre emelkedett számuk. Ma pedig a gépesített fagy- laltozókkal együtt 45 szövetkezeti cukrászda áll Pest megyében a falusi lakosság rendelkezésére. Ezek az egységek nagy népszerűségnek örvendenek, mert ízléses berendezésükkel otthonos légkört teremtenek, s készítményeik kifogástalanok. Különösen nagy népszerűségnek örvendenek azokban a községekben a szövetkezeti cukrászdák, ahol A gyomrai kiszesek szívélyes hangulatú baráti találkozón látták vendégül a községben élő 1919-es veteránokat. Az idős kommunisták egy- egy csésze tea mellett számoltak be a fiataloknálc a dicsőséges napokról, az üldöztetés nehéz éveiről és illegális tevékenységükről. — 1919-ben, a bukás titán lecsuktak, húszban a váci fagy- házban kerékbetörtek, s 1921- ben megszöktem Horthyék börtönéből — emlékezett viszaza Krupka Jakab, az első proletárdiktatúra egyik gyöm- rői vezetője. — Mint üldözött, fél Európát bejártam, s mindenütt a kommunista eszme vezérelt, 1938-ban amnesztiát kaptam, úgy jöttem haza. Valóságos pokol lett ezután az életem. Dolgozni nem engedtek, éjjez-nappaz zaklattak. A feleségem kereste a kenyeret, én vezettem a háztartást. Nehéz volt az életem, de egy pillanatra sem adtam fel a reményt ... — Robot, ital, elnyomatás, ez volt a mi fiatalságunk. A „kultúrát" csak füstös kurta- kocsmákban szívhattuk magunkba — mondotta gyermekkoráról id. Jenei Ákos. — öszA kiket nem tudtak megtörni Gyömrői veteránok az üldöztetés éveiről sze sem lehet hasonlítani a mi akkori életünket a ti szabad világotokkal. Péterfi József, az 1918-as lánchidi csata egyik szemtanúja elmondotta, hogyan lőtték az urak csendőrei a védtelen munkástüntetőket. Személyes élményei alapján felelevenítette az őszirózsás forradalom felejthetetlen epizódjait, majd a Tanácsköztársaságról és a horthyzmus kegyetlenkedéseiről beszélt. Pirk Károly eredeti Okmányt mutatott a fiataloknak, amelyben a járás főszolgabírója arról ad titkos jelentést a „mél- tóságos" alispán úrnak, hogy Gyomron és a járás többi községében kik olvassák és kik terjesztik a Népszavát. A listán 26 név szerepel, pontosan megjelölve az illető lakását és politikai beállítottságát. A névsor elején Pirk Károly. — Hát ilyen volt a mi életünk a Horthy-idők alatt — Cörf ki a keserűség az idős harcosból. — Amikor reggel munkába mentünk, még akkor is kérdőre vontak a kakastollas pribékek: hol jártunk? Hová megyünk? Egy perc nyugtunk se volt, egy pillanatra se vették le rólunk a szemüket. Benkes István, a Nagy Októberi Forradalom egykori vöröskatonája az orosz forradalmárok harcairól mesélt — 1921-ben esett ki a fegyver a kezemből, a fehérek elleni harcban. Amikor hazajöttem, azonnal bekapcsolódtam a mozgalomba. Az Epres-erdőben találkoztam elvtársaimmal. Ramsics János mint kubikos került az illegális mozgalomba. — 1929-ben buktam le először, agyba-föbe vertek, s amikor kiszabadultam, még a lakásomból is elzavarták. Tizenöt évig rejtegettem a fegyverem. amit aztán egyik barátom 1944-ben juttatott el a pesti ellenállókhoz. A fiatalabbak, mint például Klics Gyuláné tanácselnök és Prekler Dászlóné is elmesélték, milyen nehéz életük volt a azelőtt hasonló vendéglátó egységet nem üzemeltettek, mint például Tápiógyörgyén, Tápiószentmártonban és Tá- piószecsőn. Van már olyan járás a megyében, amelyben a nagyobb községek szövetkezetei szinte kivétel nélkül üzemeltetnek cukrászdát. A hálózat természetesen megyeszer- te állandóan tovább bővül. A közeljövőben például Sóskú- ton és Túrán szándékoznak a szövetkezeti vezetők cukrászdát létesíteni. A szövetkezeti cukrászdák nagy fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években a készítmények minősége szempontjából is. Ma már a kiváló szakemberek népes gárdája dolgozik a szövetkezeti cukrászdákban. Ezt bizonyítja a ceglédi verseny három elismerést jelentő díja és a szövetkezeti cukrászdák állandóan növekedő forgalma is. Van olyan cukrászdánk, amely hetenként 200—300 tortára kap megrendelést. Jelenleg olyan szakemberek állnak rendelkezésünkre, mint Zsámbékon Görög Béla, Aszódon Sós Antal, Nagykőrösön Bálint Lajos, Dömsö- dön Zarubaj Béla. Kiskun- lacházán Danits János, Tápiógyörgyén Pataki János. Célunk, hogy ezek mellett a kiváló szakemberok mellett ifjú cukrásznemzedéket neveljünk fel, akik átvéve az idősebbek tudását. tapasztalatát, a jövőben tovább öregbítik majd a szövetkezeti cukrászipar eddigi hírét és becsületét. Kreisz Lajos a MÉSZÖV vendéglátóipari osztályának vezetője. Horthy-rendszerben. Ádámka János párttitkár, egykori lelencéletéről és g nincstelenek kiszolgáltatott helyzetéről beszélt. — Simon Mihály, az akkori főjegyző azt válaszolta, amikor az asszonyok keveselték a hadisegélyt, hogy „akinek kevés, meHjen el legelni!" Sok-sok élmény, küzdelem és keserűség hangzott el ezen a találkozón, s egyben sok figyelmeztetés is: hogyan és miért kell még jobban vigyázni a proletárok hatalmára, gyűlölni az úri világot. Már éjfélbs nyúlt az idő, amikor az idős harcosok fiatalos hév- vel magyarázták, mennyire más, mennyire gondtalanabb a mai fiatalság élete. Radványi Barna KlSZ-tilkár mondott végül köszönetét a veteránoknak, s a fiatal tanácstagok nevében ígéretet tett arra, hogy a község egyik terének, amely még ma is a népnyúzó Simon Mihály nevét viseli, új elnevezést adnak. Ugyanakkor azt is megígérte, hogy a régi vasas-bálok felelevenítéseként az idős veteránok védnöksége alatt hagyományos munkásbált rendez majd a KISZ-szervezet. (Súlyán) megrakott társasáig szállt fel I szombat reggel a szobi vonat-1' ra. Ebben még nincs semmisc különös, inkább a „cuccok“ |s tartalmában, rendeltetésében. §5 ■— Fótiak vagyunk, esküvő-1 j re megyünk Sződre — mondta | Takács Sándorné, a leendő if-1 jú asszony nagynénje. — Ba-| romfit, süteményt, tortát vi-\ szünk magunkkal, meg ruhát = is, hiszen nem utazhatunk, ün-1 neplőben. | De még más is volt a cső-1 magokban. Ezt abból állapttot-1 tűk meg, hogy a társaság pe-5 ronon álló férfitagjai be-bejöt-1 tele a kocsiba, s húztak egyet ai csatosból. — A leendő ifjú asszony, a § szödi Juhász Erzsébet tizenhat | éves, Párák József, a vőlegény | felsőgödi — mondta még Ta- = kácsné. Harminc „házat“ vár-1 nak a lakodalomba. A vagy-§ mama már csütörtökön lements segédkezni a disznóvágásban. | a dagasztásban. Emlékezetes f nagy lagzi lesz. — Maga mikor esküszik — 1 kérdeztük — Bazsik Erzsikét, 1 aki először nem alcart válaszol-1 ni. majd „patópálosan“ így I szólj: | — Ej, ráérünk arra még!.. | — reitle? — 1 tesen, időben elvégezte a rábízott munkát, a másik mej tessék-lássékból húzgálta végi; a kapát a répasorok között, de azt is majdnem csak akkor amikor már szedni lehetet volna. Pedig a hanyagok a; egész tsz-t megkárosították hiszen osztozkodáskor minden kinek a közös termés alapjár mértek. A tsz vezetősége javasolta: jövőre hozzanak létre alapos átfogó munkaszervezetet, szi lárdítsák meg a munkafegyel met, a munkaegységet pecii; ne csak a végzett munka, ha nem az általa elért termés mennyiség alapján írják a ta gok javára. Ezáltal véglege sen meg lehetne szüntetni hogy bárki érdemtelenül jőve delemhez jusson. A beterjesztett javaslatot ; Galga menti Tsz tagsága el fogadta. A jövő évi zárszám adás majd megmutatja, ho gyan törekedtek megvalósító sara. Szebelkó Erzsébet
