Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-09 / 290. szám

1958. DECEMBER 9. KEDD PW.Ml MEG ZfCirlup ESSZEL IS, NEMCSAK KEZZEL Beszélgetés egy kitüntetett újítóéul Ott ült az utolsó sorok egyi­kének szélén az újítók II. or­szágos tanácskozásán az EFE- DOSZ székházának színházter­mében. Szerényen hallgatta a beszámolót és a felszólaláso­kat a kiváló dolgozók, újítók, tudósok 1900 küldötte között. Néha-néha írt valamit füze­tébe. Aztán amikor a kitünte­tések átadására került a sor, figyelte a neveket. Valameny- nyi név után lelkesen ütötte össze a tenyerét. Már vagy húszán mentek ki az elnöki asztalhoz, hogy átvegyék a kiváló munka jutalmát, ami­kor saját nevét hallotta n hangszórókból: — Méhes Lajos, a Szentend­rei Kocsigyár dolgozója, Mun­ka Érdemérem kitüntetésben részesült. Mélyen elpirult. Lassan fel- emelkedett és elindult a szín­pad felé. Neki is tapsoltak Visszaérve helyére, egyszerre három-négy szomszéd kéz» nyúlt feléje. Gratuláltak ne­ki. — Hát erre nem számítottam■ — mondotta. A tanácskozás végén talál­koztunk ismét. Nem volt ne­héz rátalálni a tömegben. Mo­solygós arca, hetyke bajusza már messziről szembetűnik. Elmesélte, hogy 1926-ban szabadult fel a kocsigyártó szakmában. Azóta dolgozik ötvenkét éves. A kérdésre, hogy milyen munkát dícsér ez a nagy ki­tüntetés, szinte magától érte­tődően válaszolta­— 1950 óta dolgozom a Szentendrei Kocsigyárban. Ak­kor még 135 óra alatt csi­náltunk meg egy kocsit. Azóta újító társaimmal együtt el­értük, hogy 43 óra alatt tudunk egy kocsit megcsinálni , Ez igen! Kevesebb, mint egyharmadára csökkentették ä gyártási időt! — És mennyivel járult ho>- 2á ehhez a szép eredményhez? ;— kérdeztem. — 52 újításom van már Mind be is vezették. Ezt is a világ legtermészete­sebb hangján válaszolta. —» No és mennyi ésszerűsí­tést javasolt már? — faggat­tam tovább. — Számát sem tudom — kaptam a választ. — De azt talán számontartja. hogy mennyi jutalmat kapott már újításaiért összesen? Mosolyogva válaszolt: — Téved, mert ezt sem tar­tom számon. Annyit tudok, hogy összes újítási díjam túl van már a tízezren. Nem hagytam magam. Va­lamit mégis pontosan szá­mon kell tartania valamennyi újítónak. Előrukkoltam hát a kérdéssel: — Melyik újítását tartja a legjobbnak? Jól számítottam. Élénken válaszol, mint az anya, akit édes gyermekéről kérdeznek. — A patentkerék küllőjének gépi megmunkálását. Kézzel 28 perc alatt csináltunk meg egy küllőt. A géppel, amit ki- fundáltam, hármat egy perc alatt. Nem tudtam palástolni el­ragadtatásomat. — Ilyen munkáért megérde­melt® a jutalmat és a kitünte­tést. Ismét olyán pír jelent meg arcán, mint amikor meghal­lotta nevét a kitüntetések al­kalmával. Zavartan válaszol­ta: — Higgye el, nem a pénz, meg a kitüntetés vezet a mun­kában. Persze, az is jólesik. Annyi az egész, hogy ésszel is dolgozom. Nem is tudnék másképp. Ésszel is, nemcsak kézzel. Ez az! Ez a felszabadult munlkás- émber egyik legfontosabb jel­lemvonása. És ez sokuknál — mint Méhes Lajosnál is — olyan természetessé vált, mint­hogy mindennap megjelenjék a munkában. De hát nem volt mindig így. Méhes Lajos sem volt Üjító ré­gen. Mi tette azzá? Erre már ketten próbálnak feleletet adni, Melich János­sal, a gyár újítási felelősével, aki közben csatlakozott hoz­zánk. Ilyenformán próbáltak ma­gyarázatot adni: ­— Nálunk a dolgozók 50— 60 százaléka újító. Körülbelül százan többszörös újítók. Ve­zetőink segítenek bennünket. Bármikor bátran bemehetünk hozzájuk. A műszakiak is mellettünk vannak. Ha vala­mi nem sikerül elsőre, nem nevetnek ki bennünket. Segí­tenek kijavítani a hibát. Ezért születhetett az idén 150—160 újítás, amelyből csupán 15 vár még bevezetésre. Ez hát a titka a jó eredmé­nyeknek. Mint egy család tag­jai, úgy segítik egymást mun­kások, műszakiak és vezetők. De hát mi hozta őket ennyire közel egymáshoz? Az, hogy övék a gyár. Szép, télies marad az idő: szerdán átmeneti enyhülés kezdődik, havazás várható Hétfőn erős időjárási ellen­tét alakult ki az ország nyugati és keleti fele között: a Dunán­túlon sütött a nap, megenyhült, a keleti megyékben borús, kö­dös volt az idő, s 3—5 fokkal fagypont alatt maradt a hő­mérő higanyszála. A Meteorológiai Intézet I központi előrejelző osztályán : kapott tájékoztatás szerint a i brit-szigetek térségéből most i újabb enyhe, óceáni légtöme- I gek indultak Kelet-Európa fe- j lé. Az átmenetinek ígérkező j enyhülés valószínűleg szerdán; Kétszer kettő... az négy \ érkezik hazánkba. Hatására a jelenlegi 8—10 fokos éjszakai fagyok néhány fokot mérsék­lődnek, az enyhülést előrelát­hatólag kiterjedt havazás kí­séri. A hatalom. Érzik, hogy saját érdekükben is cselekszenek, ha nemcsak egyszerűen eleget tesznek kötelezettségüknek, ha­nem állandóan jobb megoldá­saikon törik a fejüket a szebb holnapért. És ha az egyes ember megakad, segít neki a közösség. Ahogy elmesélték, erre szolgál náluk az újítókor, ahol összejönnek, könyveket, folyó­iratokat olvasnak, beszélget­nek, vitatkoznak, dolgoznak és ha kell. segítenek egymáson! Egyet sérelmeznek csupán. Erről így beszéltek: — Nagy kár, hogy elvették régi helyiségünket. Most a kul­túrteremben jövünk össze né­ha, de nem nagyon lehet be­fűteni és ez akadályozza a munkát. Reméljük* az üzerp vezetni; erre is találnak majd megol­dást, hisz eddig is bebizonyí­tották, hogy igyekeznek min­dent megtenni az újítómozga- lom sikere érdekében. — Mit tartanak a tanácsko­zás legfontosabb eredményé­nek? — kérdeztem búcsúzás­képpen. — Azt, hogy felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az újító­mozgalmat ténylegesen moz­galommá kell fejleszteni és fel kell hagyni a sok helyen még meglevő merevséggel, nem­törődömséggel. No, meg a bá­torítást, amit ikaptunk és a nagyobb megbecsülést. Farkas István Megjelent a Mezőgazdasági Lexikon Egy régen várt, s nagyon hiányzó munka jelent meg a karácsonyi könyvpiacon, a vaskos, két kötetre terjedő Mezőgazdasági Lexikon, amely kellő számban kapható a föld­művesszövetkezeti könyves­boltokban és a bizományosok­nál. A Mezőgazdasági Lexikon felöleli a mezőgazdasággal kap­csolatos kérdések egészét, s nélkülözhetetlen a mezőgazda­ságban dolgozó szakemberek részére. A 400 forintos könyv négy havi részletre is megren­delhető. A FÖLDMÜVESSZÖVET KEZET1 BOLTOK karácsonyi ajándékcsomag összeállítását vállalják. Több községben a bolt előtt levelesládát helyez­nek el, ahol a megrendelők bedobhatják a nevükkel ellá­tott árulistát. A levelesládában talált megrendeléseket a föld­művesszövetkezetek folyama­tosan teljesítik. MEGALAKULT az inárcsi takarékszövetkezet, -s ezzel húszra emelkedett Pest megyé­ben a takarékszövetkezetek száma. Megkezdte Győr—Sopron megyei vendégszereplését a tököli délszláv népi együttes Vasárnap este Horvátkimlén megkezdte négynapos Győr- Sopron megyei vendégszerep­lését a tököli délszláv együt­tes. Műsorukat, melyben népi táncok, énekek és két jelenet szerepel, nagy tetszéssel fo­gadták a horvátkimleiek. Meg­jelent az előadáson Ognyeno- vics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára, ország­gyűlési képviselő is. Beszélt a szövetség terveiről, kulturális téren eddig elért eredményei­ről Este az iskolában magya­rok és délszlávok közös ün­nepséget tartottak, majd a kedves vendégeket egyes csa­ládok meghívták. A tököli dél­szláv együttes a közeli napok­ban még Bezenyén, Képházán és Undon tart előadást Gyón* Sopron megyében. Varrni tanulnak a (ápióbicstoi asszonyok A tápióbicskei nőtanács és szövetkezeti nőbizottság közös szervezésében szabó-varró tan­folyam indult december első napjaiban. A kezdeményezés helyességét és népszerűségét mutatja, hogy a tanfolyamra 40 asszony és lány jelentkezett. A tanulni vágyó asszonyok he­tenként kétszer jönnek össze esténként, s négy hónap alatt megtanulják - a szabás és var­rás művészetét. A tápióbicskei asszonyok ter­vei között szerepel még egy tanfolyam, amelyet a KISZ- szervezettel közösen szándé­koznak megvalósítani. A terv az. hogy ne csak szabni és varrni tanítsák meg a nőket, hanem jól főzni is. Ezért rö­videsen megszervezik a főző­tanfolyamot Gépkölcsönzéssel segíti a földmüvesszövetkezet a parasztság terme!« A földművesszövetkezetek feladatuknál fogva igyekeznek Mintás falvédőket készít a falusi lakások részére a Budakalászi Textilgyár A falusi lakásokban Igen kedvelt, figurális mintájú fal­védők gyártásával évek óta csak a magánkisipar foglalko zott. Most megkezdték ezek­nek a keresett textíliáknak a készítését a Budakalászi Tex­tilgyárban is. Az iparművé­szek által tervezett, ízléses mintákat viscosával kevert lenvászonra nyomják. Ebben az évben még ötezer, jövőre negyedévenként húszezer fal védő kerül a Budakalászi Tex- tilgyárból főképpen a falusi üzletekbe. VERMELIK A RÉPÁT a legnagyobb segítséget adni az egyénileg termelő paraszt­ság munkájához, hogy ezzel is magasabbak legyenek a ter­mésátlagok. s könnyebb legyed a mezőgazdasági munka. Pest megyében a földműves­szövetkezetek kezelésében 700 darab mezőgazdasági kisgép van, amelyet rendszeresen ad­nak ki rövidebb időre a gaz­dáknak. A 700 darab gép kö­zött van 33 lókapa, 139 magas nyomású permetező, 8 kerti traktor, 76 vetőgép, 11 szecs­kavágó, 26 szőlőprés s egyéb gépek és felszerelések. A gépkölcsönzés mellett sok millió forint értékű gépet el is adtak a földművesszövet­kezetek. 1956-ban például kö­zel nyolc és félmillió forint értékben vásárolt a Pest me­gyei parasztság mezőgazdasági kisgépet. Ez a szám 1957-ben tíz és negyedmillió forintra emelkedett-. Negyven vagon dugványrépát vermeinek el Kőröstetétle- ncn, a Szolnoki Cukorgyár üzemegységében. A vastag szalma- és földréteg megvédi a répát a fagytól (Csekő) Újfajta sajtok készülnek A Rópcelaki Sajtgyórban új­fajta sajtok gyártását kezdik meg. A Róna elnevezésű öm­lesztett ementháli dobozsajt. húszdekás és félkilós csomago­lásban kerül az üzletekbe. Gyártanak ezenkívül tejszínes, kömény- és zellerízű sajtot jx ( ifi eedétzetemetéU elthonálmn WWW­— állapítja meg Molnár Gyuri, I a Vácdukai Nevelőotthon kis; lakója, egyelőre még a szá- í mológép segítségével * Tisza-kastély vén falai fi csodálkozva néznek le a nyolcvan kisgyermekre. Szo­katlan még nekik a nyüzsgés, az elevenség, a sok éves néma­ság után. Valaha ugyan pezs- gös, cigányzenés dáridók foly­tak itt, de az már régen volt: még a Tisza-grófok idejében. Hatan „tengődtek” a sok szobás, emeletes kastélyban a grófék; négy felnőtt, meg két gyerek. Vgy látszik, még így is szűk lehetett nekik, amint azt a melléképületek, vadász­lakok bizonyítják. Az egyik­ben a fiatal grófné rendezett be magának műtermet. Itt festegette kevés művészi ér­zékkel, ám grófi címeres szig­nóval ellátott képeit. A hegyoldalban apró há­zacska lapul. Vadásziaknak hívták hivatalosan, de minden nagykovácsi lakos tudta, mi­re „vadásztak” itt az urak és a Pestről kihozott, sűrjen vál­takozó hölgyikék. Beszélik, hogy a vadászlak tetején levő fürdőmedencébe puttonyok­ban hordta fel a cselédség a vizet. Nem azért, mintha a lipiczai ménes, vagy az an- gorafarm bevételéből nem tellett volna vízvezetékre, ha­nem hát így romantikusabb volt: a gróf űr és vendégei a jobbágykorba képzelhették magukat... Ennek az idillnek, meg a dáridóknak vetettek véget azok a vörös csillagos kato­nák, aikük az életet, a szabad­ságot hozták a falu népének, s a áfra mulatságok alkonyát a gróf úréknak. ' Tizenhárom esztendő telt el azóta. Tisza grófék eltűntek, kastélyukat a nép vette birto­kába. Volt ez a kastély azóta sokminden. Ha úgy hozta a szükség pártiskola, ha meg másképp, üdülő. Néhány hó­nappal ezelőtt végleges gaz­dákra lelt, nyolcvan kisgyer­mek személyében. A neve is megváltozott. Nem Tisza-kas­tély immár, hanem az Orszá­gos Erdészeti Főigazgatóság Nevelő Otthona. Rövidebben: a világ első erdész gyermekotthona. •k jxLjosarcú, szőke kislány ií Halbaksz Editke. Édes­apja Pörbölyön erdész. Hár­man vannak testvérek; a báty­ja már nagyobb, a kishúga pe­dig szintén itt van. Editke Bajára járt iskolába. Aki nem tudja, hol van Pör- böly, illetve a hosszúági er­dőgazdaság, annak ez a tény nem mond sokat. Editkéék az erdőben laknak; a pörbölyi vasútállomástól 5 kilométerre. Ide gyalogolt, vagy — jó idő­ben — kerékpározott be Edit­ke öt esztendőn keresztül mindennap, hogy vonatra szállva, 11 kilométert utazzon a bajai iskoláig. Tanítás után ugyanezt az utat tette meg visszafelé, öt órakor kelt, hogy 8-ra iskolában lehessen. Haj­nali szürkületben már úton volt: esőben, hóviharban ban­dukolt, vagy kerékpározott, keresztül az erdőn, egyedül... A kerékpározástól meggyen­gült a szíve. Sokszor olyan rosszul lett, mire hazaért, hogy édesanyja ágybafektette. Ilyenkor a tanulás persze el­maradt ... Hasonló volt a sorsa az ötö­dikes Nyögéri Lalinak, de a többi 78 gyermeknek is. Lali 14 kilométert gyalogolt napon­ta a padragi erdőből az isko­láig és vissza. Hiába kelt fel fél ötkor, legtöbbször mégis el­késett. Telente másfél hétig is otthon maradt — igazgatói en­gedéllyel —, amikor nagy hi­deg vagy hófúvás volt. A sok mulasztás, az örökös fáradt­ság persze erősen nyomot ha­gyott a bizonyítványában- rpég a hármas átlagot sem tudta soha elérni.., ■k Q-abolcsi József igazgat ó­O helyettes a gyermekek­ről, s az intézet fejlesztési ter­veiről beszél. — Mindenképpen bővíteni kell majd az otthont, hiszen hely hiányában csaknem ugyanannyi gyereket kellett elutasítanunk, mint ahányat felvettünk. Azt, hogy milyen szükség volt erre az otthonra, máris sok tény bizonyítja. Itt vannak például a tanulmányi eredmények. Nem azt mon­dom, hogy egyszeriben rózsás lett a helyzet, de szinte kivé­tel nélkül minden gyermek­nél mutatkozik némi javulás. Huszonkét százalékuk már dicséretet is kapott! Az sem közömbös számunkra, hogy végre jut idejük játékra, s pi­henésre. — A gyermekek 14 éves ko­rukig maradnak az otthonban. Az a tény, hogy ez erdész­gyermekotthon, természetesen nem jelenti azt, hogy min­den gyermeknek erdésznek kell lennie. Az általános isko­la elvégzése után a gyermekek szabadon választhatnak pá­lyát. Azonban: mivel az er­dészcsalád gyermeke korán megismeri, megszereti az er­dőt, az állatokat, a természe­tet, s apja hivatása nem ide­gen neki. úgy véljük, elsősor­ban belőlük kell kinevelnünk az erdész-utánpótlást. Ennek a nevelésnek, ráhatásnak már most meg kell kezdődnie, s mi meg is kezdtük. A gyermekek erdész-egyenruhát kaptak; a kastélyhoz tartozó 16 holdas parkot — amelyben minden nemes fafajta megtalálható — az ő segítségükkel akarjuk rendbehozni. Sőt, vasárnan ültetett el minden gyermek egy-egy facsemetét, amelyet ő fog gondozni. A fán kis táb- lácsJca jelzi ültetője nevét. Ilyen fát minden gyermek ül­tet majd, aki az otthonba jön. Ily módon a sok-sok fácska olyan lesz majd, mint egy em- lékköny: erdész-emlékkönyv... F idám lárma jelzi odakint, hogy megjöttek a gyer­mekek az iskolából. Most so­rakoznak ebédhez. A felszol­gálók hozzák a párolgó ételt, s a szőke, barna buksi fejek a tányérok fölé hajolnak. Pil­lanatok alatt elfogy a finom, tejfeles bableves, s jön a gyermekek öröme: a habos­cukros máglyarakás. Weisz néni — akit a messzi, Miskolc környéki hegyek egyik _ üdülőjéből „csábított” ide főszakácsnak Kiss János gondnok —, ma ismét reme­kelt. Az a máglyarakás olyan finom volt, hogy sürgősen el kértem a receptjét... ★ * tanulószobából monoton -fi duruzsolás hallatszik: ta­nulnak a gyermekek. A szom­szédos szobában Szabolcsi igazgató bácsi már a követke­ző tanulmányi kirándulás terveit készíti. János bácsi — az ezerszemű és ezerkezv gondnok — Pityu, az ajándék­ba kapott őzike új lakóhelyét vizsgálja: elég kényelmes-e’ Jövőre állatóvoda is lesz itt. rókákkal, muflonokkal, az er­dész-apukák megígért aján­dékaival. A főbejáratnál valami ár­nyék mozog. Nicsak, egy Tisza azért még akad az egykori Ti- sza-kastélyban. Füttyentésre még lábhoz is fekszik. Ez a Tisza ugyanis nem gróf, hanem farkaskutya: a gyerme­kek hűséges játszótársa... Nyiri Éva

Next

/
Thumbnails
Contents