Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

A MŰVÉSZ IS TÉVEDHET Éppen aznap „szedték szét” kiállítását, amikor összeakad- tunk a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum irodájában. Fejünk fölött, az emeleti ter­mekben sorra leemelték képeit a falról, óvatosan egymásra rakták őket, csoportosítva aszerint, hogy hova kerülnek. Az egyik haza, a másik a régi tulajdonoshoz, aki csak a tárlat idejére kölcsönözte ki; a harmadik új gazdához, aki itt látta meg először, és sze­rette meg. Meglátni és megszeretni... Ügylátszik, nemcsak asz- szonyt. képet is lehet. Különösen ilyen képet! Óno­di Béla ecsetje nem festéket — életet, lelket rak a vászonra. Hangulatot és varázst. Sajnálom, hogy elkéstem: a kiállítást már méltatta az új' ság, más írta a kritikát, nem én. De a művész most nem azok­ról a művekről beszél, amelyek odafenn várják az elszállítást, hanem azokról, amelyeket már sohasem láthat a szem. Igen, a háború ... — A Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi Képtár a Kiscelli kastélyba mentette a bombázások elől többek kö­zött az én legszebb képeimet is. És a Kiscelli kastély éppen az a szárnya égett ki, ahol... És a Carlton Hotel 1 Nem volt szobája, amiben ne lógott volna egy-két képem, És az étterembe Pándv La­jossal festettem freskókat Minden megsemmisült. *. Háború ... Mennyi drágaságot elpuOTíí- tott! Épületeket, pótolhatatlan műkincseket, és embereket, akiket már a béke sem támasz* fel soha. És még valamit _ onódi Béla szerint — a művészet sz* retetét. Idéz egy beszélgetésből: — ;.. És ismerősöm azt mondta: elpusztult a házam, vele egész életem munkájának eredménye, bútorok, könyvek, ruhák, szőnyegek. És most megint olyan nyugtalan a vi­lághelyzet. Valami feszül a levegőben, idegesség, hideghá­ború ... Én most már csak a mának élek. Bútor: olyan, amilyen; ruha, amit viselni le­het; szőnyeg és kép — ugyan minek? Hogy elpusztítsa * bomba? Idéz, és levonja a tanulsá­got. — Nem kell ma az emberek­nek a művészet. A „mának élés", a rohanó technika elsor­vasztja a piacot, de a művész* Ián látta meg a világot, akkor magát is. pedig még nem volt megszo­Igen, a gépek... kott — különösen nálunk — a Idegenkedik tőlük. Megér- gép. És hét év • Amerikában, tem. ö nem a gépek világának Ó. ott már találkozott vele. de szülöttje. Az új század hajna- milyen volt az a Gép? Olyan, Csángó fonóasszony A művésztelcp kertje •Hntinn! ....................................................................................................mmimmuii...............................................................................................................................................................­TÉVEDÉS­Hosszú hetek óta nem látta Évát. Valami semmiségen kaptak bssze. valami jelentéktelen ap­róságon, valami olyasmin, ami tzót sem érdemelt volna, még­is mondatokra, egyre hango­sabb, egyre türelmetlenebb mondatokra ragadta őket. Csapkodtak ezek a mondatok; összetekergőztek, kinyúlottaJc, pattogtak, mint a száradni te­regetett vászonneműk a szél­ben. Talán éppen ingerlékeny hangulatban voltak ákkoriban, talán feszült bennük valami, aminek ki kellett törnie. Igen, ez történt. Lelkűk már úgy vá­gyakozott erre az elektromos viharra, mint a túlterhelt gyo­mor a megkönnyebbülésre. Kihánytak magukból min­den szennyest. Az apró, jelentéktelen nézet- eltérésen kezdték, azután vá­logatás nélkül hajigálták egy­más fejéhez a vádakat, gyű­lölködve és sziszegve, mint a megháborodottak. Végül elváltak, még mindig háborogva. öklendezve a mér­get és a gyűlöletet. Azóta nem látták egymást. Pedig a fiúban csendesült a harag, elsimult a szenvedély­korbácsolta tajték. Olyanná lett emlékezete, mint a nap­sütötte víztükör, derűs kék. csupa aranyszikra. A kávéházban ts ezt a tükröt bámulta, nem az újsá­got, az újságot a sok hangya­betűvel, politikával, gyilkos­ságokkal, időjárásjelentéssel. Az újság csak pihent a kezé­ben. Ürügy volt az újság és ürügy a pohárban habzó sör, ürügy a cigaretta, amely szí- vatlanul hevert a hamutartó árkában. Ürügy volt minden, hogy ülhessen ebben a csendes kávéházi sarokban, és 'körül­lebegje az a megfoghatatlan, megnyugtató zsongás: a halk beszélgetés, a lábcsoszogás, a poharak csengésének szét- bonthatatlan szimfóniája. Megnyugtatta, elzsongította a kávéház, jobban, mint a muzsika. Mert ezideig mu­zsikát hallgatott, ha Évára akart gondolni, és akkor is, ha menekülni akart a lány képé­től. A Varázsfuvolát tette fel a lemezjátszóra, ha emlékezni akart az első találkozásra. — Itt megtisztul a lélek — harsogta Sarastro. a fiú pedig úgy érezte, hogy a nagy hang- versenyteremben ül. mellette Éva. fekete ruhában, fekete kalapban enymá^hoz simulnak csendesen, elragadtatva, nem látják, csupán érzik egymást. — És nem vagy ember, hogy ha itt nem árad rajtad át a hit, nem áárad aa hűt át! — énekli Sarastro, azután min­denki, mindenki tapsol, csak ők nem, mert ők egymást né­zik, most már nézik egymást, nem látnák, nem hallanak semmit, elveszett számúikra a világ, és ők is elvesztek a világ számára. És a kilencedik szimfóniát tette fel a lemezjátszóra, ha nem akart emlékezni, ha ki akarta űzni a minden más gondolatot és érzést elsor­vasztó vágyat. Hagyta, hogy körüldübörögjék a hangok, hogy elöntse a méltóságteljes dallamok áradata, hogy felol­dódjék bennük, eggyé legyen velük. De a kávéházat jobbnak ta­lálta. Nem keltett olyan mély érzelmeket, mint a muzsika, alkalmat adott a csendes, tét­len mélázásra. Nem vette észre, hogy irigy szemek lesik a fakeretbe szorított olvasation újságot, hogy megfogyatkozik a sörhab. hogy torok kaparó füstöt áraszt a cigaretta. Csak ült magábaroskadva és emlékezett. Gyakorta ődöngött arrafe­lé, ahol Éva lakott az ösz- szeveszés óta. Kora reggel még néma volt a ház, a lány szobájának lebocsátott redő­nye útját állta a kíváncsi pil­lantásoknak. Csak a madarák voltak ébren ilyenkor, ezeket csitítgatta a fiú: — Csák csendesen! Halkan! Fel na ébresszétek! Vagy késő este megleste a lámpaoltást. Nem látta Évát, csak elsöté­tedett hirtelen az ablak négy­szöge. azután zörögve leszaladt a redőny, és a fiú előlépett az ablakkal szemben álló geszte­nyefa vastag törzse mögül, és jó éjszakát kívánt: — Isten veled, Kicsim! Ál­modj szépeket! Ezekre emlékezett a kávé­házban, a hajnali és éjszakai köszöntésekre, az emeleti ab­lakra. a sárga redőnyre, a han­goskodó madarakra és csen­des gesztenyefára. Ezekre emlékezett, amikor a kávéház forgóajtaján belibbent a lány. Belépett, egyenesen feléje tartott és mosolygott, igen, mosolygott úgy, ahogyan ré­gen, még az összeveszés előtt senki másra, csak reá mosoly­gott. Kihullott kezéből az újság. A fakeret koppant a márvány­padlón, nem hallotta, nem nyúlt utána. Fel akart állni, hogy úgy köszöntse a lányt, ahogyan csak királynőt lehet és szabad üdvözölni. Nem bír­ta a lába. Ülve maradt és re­megő szájjal készült mondani: drága, drága kicsim... Egy pillanat múlt el csupán, mióta meglendült a forgóajtó. A lány még néhányat lépett, szemében csillogva fénylett az öröm, sugarak vilióztak ebben a szempárban, csakhogy ezek a sugarak nem a habjavesztett sör és csonkig égett cigaretta mellett várakozó fiúra sütöt­tek, hanem egy asztallal to­pább. Éva észre sem vette őt. Nem vette észre őt, a hajna­li csivitelő madaraikat, a vén gesztenyefát, a zörgő redőnyt; nem hallotta meg a reggeli kö­szöntést, az esti búcsúszót. Letelepedett a másik asztal­hoz, a másik fiú mellé. — Ugye nem késtem sokat? — Megkaphatom az újságot? Ennyit hallott még, aztán reszkető kézzel tócsát öntött a sörösüvegből a kávéházi asz­tal lapjára, nagynehezen új cigarettára gyújtott, két kézzel feltámogatta magát a székből és ’kifelé indult az imént rnég olyan kedves, barátságos, meg­nyugtató kávéházból. Csat- a nivcér szólt utána: — Fizetni, kérem! Fizetni! Garami László amelyik falja az embert. Meg­rágja, leeszi róla a húst, a zsírt, és csak a csontot-bör* köpi vissza. Nevetve meséli, hogy egy családi összejövetelen egyik barátja szenzációként hordott körbe egy patent dugóhúzót1 ..Idenézzetek, mégis van gé*> Onódiéknál!“ Gép... Igaz lenne ? mí, maiak csak a mának élünk, riadói­vá a holnaptól, és a technika adta lehetőségekben találnánk meg azt, amit eleink a művé­szetben leltek? A művész is tévedhet. Azt hiszem, Onódi Béla is melléfogott. Sőt, tudom, hogy így van. ö maga szolgáltatja a bi­zonyságot. Először a művészet berke1- böl. Domanovszkit dicséri. Hogy „Doma" felfedezi a mában, az újban is a művészi lehetőségeket. — Láttam tőle Sztálinváros- ban egy homlokzatfreskót... Aztán elmond még valamit: — Magam se hittem volna, hogy kiállításom 22 000 forin­tos eredménnyel zárul. Huszonkétezer forint... Szép pénz... De nem ez a leg­fontosabb. Hanem az, hogy ezért a huszonkétezerért — képeket vásároltak. Igaz, nem a Képzőművészeti Alap által megállapított áron, hanem olcsóbban, de vásárol­tak. A ma emberei — sok ezren — jöttek el, hogy gyönyörköd­jenek a kiállítás képremekei­ben (a mester erre is nagyon büszke), és nem egy ilyen lá­togató után azzal csukták be az ajtót, hogy kitették egy- egy képre a táblát: „Eladva”. A Nemzeti Galéria, a Nép* művelési Minisztérium, a me­gyei tanács — természetes, hogy'vásárolt. De a Képzőművészeti Alap már továbbadásra vett képet Onódi Bélától. És a magánosok is vásárol­tak. ezek az igazán mai em­berek. Kik? Orvos, gyárigazgató, mérnök és mások. Olyanok, akik egyben le tudjál* tenni a pénzt, és akik­nek már van szemük a szép­hez. A kisebb pénzűek majd az Alaptól vásárolhatnak — rész­letre. Vásárolhatnak — és vásá­rolnak is. Onódi Bélától és másoktól. Mert lehet, hogy egy-két ember, száz-kétszáz, esetleg f ezer-kétezer azt tartja: „Nem | érdemes. Csak a mának kell i élni.” De a többség, a képet i vásárolók, a színházba járók, a | hangversenyhallgatók. a I könyvtárak és könyvesboltok í állandó látogatói nem így gon- I dolkodnak. § Ök bíznak a hozzájuk ha- i sonló sok milliók egymásnak = vetett erejében, í Mint ahogyan a mester is i bízik benne — különben miért i álmodná vászonra remekmí- I vű képeit? FILMHÍRADÓ A KOPPENHÁGAI Grand Teatre bemutatta a Kétségbe­ejtő fiatalság című angol fil­met. A film a liverpooli kikö­tőben dúló ifjúsági bűnözést mutatja be. FRANCIA—SZOVJET ko­produkciós film készül „Húsz­ezer mérföld a földön” cím­mel. A film kísérőzenéjét Sosz- takovícs szerezte. CHAPLIN valószínűleg film­re viszi a „Valóság és árnyék” című sikeres Broadway-dara- bot. Ez lenne az első olyan film. amelynek forgatókönyvét nem ő maga írta. ROBESPIERRE életéről és forradalmi tevékenységéről ké­szít filmet Vittorio de Sica és Gioachino Forzano. Forgatá­sát a jövő év tavaszán kezdik meg. NAPLÓ Híres vendégeket kap szombaton, 13-án Dabas köz­ség. Előrelátható­lag ugyanis ezen a napon rendezi meg a Hazafias Népfront és a Pest megyei Moziüzemi Vállalat azt a filmankétot, amelyen részt vesz az Édes Anna cí­mű film főszerep­lője, Törőcsik Mari, valamint a házmestert alakító Barsi Béla. Kívü­lük még a film operatőrje, Szé- csényi Ferenc is megjelenik az Édes Anna ankét- ján. ★ A csehszlovák hétre készül a váci városi mű­velődési ház. Ma, vasárnap kiállítás nyílik a Csehszlo­vák Köztársaság negyvenéves fej­lődését bemutató anyaggal. Kilen­cedikén. kedden este hét órakor csehszlovák est lesz a kultúrott- honban. Megjele­nik a Csehszlovák Kultúra és a cseh­szlovák nagykö­vetség képviselője is. Az ünnepi megnyitót vidám műsor követi, amelyet filmbe­mutató zár be. A Dalol a préri cí­mű Trnka bábfil­met és a Sparta- kiád című sport- filmet, vetítik le a., közönségnek. * És hogy a váci művelődési háznál maradjunk: 13-án és 14-én (szomba­ton és vasárnap) est-e fél nyolckor színpadra lép a kultúrotthon Szocialista Kultú­ráért kitüntetéssel jutalmazott szín­játszó csoportja, és bemutatja Farkas Ferenc „Zeng az erdő’’ című művét. A daljáték 23 sze­replője nagy buz­galommal készül a bemutatóra, és az igyekezetei minden bizonnyal siker is koronázza ★ Egy egész járás pedagógusai adtak találkozót egymás­nak tegnap Duna- haraszti község­ben. A ráckevei járás nevelői pe­dagógiai kérdések­ről hallgattak elő­adást, és cseréltek véleményt, meg­vizsgálva: milyen feladatokat tűznek elébük a művelő­déspolitikai tézi­sek. ★ Visegrádon fil­met forgatott a Budapest Film­stúdió. Szerda éj­jel kezdték, szom­baton éjjel fejez­ték be az éjszakai felvételeket, ame­lyek C&urka Ist­ván „Gebék és pa­ripák” című 600— 800 méteres rövid játékfilmjéhez ké­szültek. A viseg­rádi táj szépségei ígézték meg a gyártókat, akik -k.ap.v-a- ...kaptak- - a remek kóphatáso-. > kát nyújtó hegy­oldal adta lehető­ségek után. A mu­latságos lóvásárról szóló kisfilm fő­szereplői: Kis Ma­nyi, Bánliidy László, Rajz Já­nos és Szirtes Ádám. ★ Operaelőadás lesz Nagykőrösön. Szerdán a szegedi Nemzeti Színház operatársulata lá­togat el Kossuth városába, és elő­adja a Trubadúrt. A nem minden­napos művészi ese­mény iránt nagy az érdeklődés. ■k De nem ez Nagykőrös egyet­len zenei esemé­nye decemberben. Szombaton dalos­esttel ünnepelte a konzervgyár énekkara fennál­lásának tizedik évfordulóját. A Kinizsi székházá­ban adott hang­versenyen kétszer lépett színpadra az együttes, és előadta többek kö­zött Lassus A haj­nal szárnyas hír­nökét, Stogarenko Bolsevik gyárát. Bárdos János bá­csiját, Kiss István karnagy vezetésé­vel, aki ugyancsak most számlálja karvezetői mun­kásságának tize­dik évét. Az ipa- r«sénekkar Ko­dály Jelige című művével, Palestri­na Egy márvány- szoborhoz című szerzeményével és Liszt Ünnepi da­lával lépett fel. A hangversenyen közreműködött a konzervgyár ze­nekara is. imiiiiiiiiMiuiHiuiiimiimitiiiiuuiiiiiii MULASZTÁS i ‘ ' ■ I Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig! Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik, mikor számban csupán még jövendő íz zamatja édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!... Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék. Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még! (Ez,t hoztam mentségemre, mikor kölyök-koromban oly nagyon ügyefogyott, mondhatni mulya voltam, s csók és ölelés nélkül szaladni hagytalak. Ö, nálam ostobább lény nem volt a nap alatt!) Baranyi Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents