Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

1958. DECEMBER 7. VASÁRNAP «f? Bit v/f irlai) 3 Megérdemelt győzelem Fennállása óta először ke­rült fel az élüzem jelvény az Ikladi Ipari Műszergyár ka­pujára. Az eredményre jog­gal büszkék az üzem dolgozói, hiszen az elmúlt esztendőkben gyárunk neve nem az élen ha­ladók listáján szerepelt. Sőt, tavaly messze elmaradt a töb­biektől a száz forint bérre eső érték termelésében. Magyarán szólva: a népgazdasággal szembeni adósság nem csök­kent, hanem tovább növeke­dett. Az is igaz, hogy ebben a lemaradásban külső okok is közrejátszottak, de hogy a gyárban sem oldották meg fel­adataikat kifogástalanul, azt éppen az idei jó eredmények bizonyítják. December else­jén a gyár vezetősége nagyon fontos adatot hozott nyilvá­nosságra: Hivatalosan beje­lentette a dolgozóknak, hogy üzemük az 1958-as tervet határidő előtt teljesítette. Tetézendő az erkölcsi diadalt, azt is hírül adta, hogy a gaz­dasági mutatók akkori állása alapján a dolgozók 17 napi nyereségvisszatérítésre szá­míthatnak. És ez a gyár éle­tében azért is nagy esemény, mert a munkások és a mű­szaki értelmiségiek a saját pél­dájukon mérhették le, hogy elsősorban rajtuk múlott a si­ker. Az eredmények elérésében nagy része van a műszergyári párt-alapszervezetnek. Ez volt az első esztendő, amikor a gyár vezetősége ilyen erős tá­maszára talált a pártban és éppígy: ez volt az első év, hogy a kommunisták nem csupán regisztrálói, hanem ösztönzői és kovácsai voltak a munkasikereknek. Abban az értelemben is, hogy a párt­tagok szíwel-lélekkel dolgoz­tak az éves terv teljesítésén és abban az értelemben is, hogy jól töltötték be a terme­lés pórtellenőrzésének sokol­dalú feladatát. Ni$,cs egyetlen nap, amikor Toldi József párttitkár vagy a pártvezetőseg valamelyik tagja ne tanácskozna Pápista László igazgatóval és más műszaki, gazdasági vezetővel. Pápista elvtárs ezeket a meg­beszéléseket nem tekinti az egyszemélyi vezetés csorbítá­sának, ellenkezőleg: igényli, rendszeresen kezdeményezi. Régi gyakorlat az üzemben, hogy a pártveze­tőség kéthetenként egy-egy üzemrész vezetőjét, egy-egy osztályvezetőt beszámoltat munkájáról, illetve a párton- kivüli vezető állású dolgozók­kal szívélyes hangú eszmecse­rét folytat területük munka­problémáiról. A pártszervezet figyelme azonban nemcsak a vezetők munkájára terjed ki. Ráirá­nyul az üzem szinte vala­mennyi dolgozójára és első­sorban azokra a kommunis­tákra, akiknek helytállásában hiba mutatkozik. Tavasszal például a Mező Imre üzem egyik dolgozóját kommunis­tához méltatlan magatartása miatt kellett felelősségre von­ni. A szóbanforgó elvtárs munkája sem volt olyan, ami­lyen képességéből kitellett. A pártszervezet kemény, hatá­rozott fellépése, idejében tör­tént beavatkozása meghozta az eredményt. Ma ugyanez a párttag a magatartásban, párt­munkában, a termelő munká­ban is élen jár. Látszólag nem termelési probléma, hogy milyen az üzemi pártszervezet viszo­nya a pártonkívüliekhez, kü­lönösképpen a pártonkívüli műszakiakhoz. Pedig ez nem egyszerűen tömegkapcsolati kérdés, hanem lyik vezető beosztású párton­kívüli t, mire az érintett mű­szaki megbántva érezte ma­gát „mellőztetésért". S hogy mit jelent ez a biza­lom a pártonkívüliek munká­jában, arra két példát emlí­tek meg. Az év második felében a pártszervezet kezdeményezé­sére a szerszámüzem dolgo­zói vállalták, hogy saját ere­jükből felszerszámozzák az új lemezjátszó-gyártó * részleget. A feladat végrehajtásához a gyárnak rendkívül nagy ér­deke fűződött. Anyagi és terv­teljesítési tekintetben egy­aránt A vállalás jó eredményt hozott, amiben példamutatóan helyt­álltak a pártonkívüli dolgozók is. Ugyancsak ebben az évben a technológiai osztály azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki a mosógépek tömeggyártá­sához szükséges csökkentett súlyú motorok technológiáját.. Ennél az előre nem látható, kényes munkánál nagyon jól­esett a műszaki vezetőknek a pártszervezet segítőszándékú érdeklődése, kinyilvánított bi­zalma. Zádori László, a tech­nológia vezetője így summáz­ta erről véleményét: — A törődés és a munkánk iránti bizalom nélkül nem ér­tünk volna el ilyen ered­ményt. Valamit még el kell mon­dani. Az élüzem cím és a 17 napi nyereségrészesedés ki­harcolása nemcsak a kommu­nisták érdeme. De hogy a gyár erőinek összefogása, a terme­lés hozzáértő pártellenőrzé­se, s maguknak az egyes párt­tagoknak példás termelő munkája nélkül nem tartaná­nak itt — azt az Ikladi Ipari Műszergyárban ma már min­denki elismeri. (andrás) A kiváló dolgozók, újítók és feltalálók II. országos tanácskozása Az erős hideg és a nagy ködök miatt több vonat késik Nagyobb gondot fordítanak az állomások fűtésére A váratlanul beköszöntött tél országszerte nehezíti a közlekedést. A nagy hidegben nehézkesebb a mozdonyokon a gőzfejlesztés, s a ködök miatt csak lassabban közle­kedhetnek a vonatok. Míg egy-két héttel ezelőtt az ösz- szes vonatnak csupán körül­belül 5 százaléka késett, ad­dig az elmúlt 24 órában már a vonatoknak 8,8 százaléka, A MÁV vezetői egyébként uta­sítást adtak a vonatok sze mélyzetének, hogy inkább a menetrendtől térjenek el, de a legmesszebbmenőkig tartsák meg a biztonsági intézkedése­ket. Panaszok érkeztek az or­szág különböző részeiből hogy az állomásépületeket nem mindenütt fűtik megfele­lően. A MÁV vezérigazgatósá­ga ebben az ügyben utasítást adott, a várótermekben min­denütt az időjárásnak megfe lelő melegnek kell lennie. A vonatok fűtése, miként az előre látható volt, néhol aka­dozik, különösen a hosszó szerelvényeknél. Éppen ezért foglalkoznak azzal a gondo­lattal, hogy a hosszú szerel­vényű vonatokat megosztják. (Folytatás az 1. oldalról.) adatokat a következőkben fog­lalta össze: A termelési tanácskozások és üzemi tanácsok által adott le­hetőségeket az eddiginél foko­zottabban használjuk fel arra, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeivel megbeszéljük az előttünk álló feladatokat. A szocialista versenyt a technika fejlesztésének szolgálatába kell állítani Különös gondot kell fordítani az újítótevékenységre, a taka­rékossági módszerekre, a ta­pasztalatcserére és a munka­módszerátadásra. Minden esz­közzel gondoskodjunk arról, hogy a dolgozók javaslatait mindig megválaszolják, illetve megvalósítsák. Az élenjáró dolgozók eredményeinek, kez­deményezéseinek terjesztése érdekében gondoskodni kell a legszélesebb nyilvánosságról. A munkásoknak és a mű­szakiaknak meg kell adni a megérdemelt erkölcsi és anyagi megbecsülést. Átfogó programot kell kidol­gozni a szakmai képzés, a műszaki gyakorlat megjavítá­sára, az új technika meg­ismertetésére. Az előadó ezután külpoliti­kai kérdésekről szólt. Apró Antal elvtárs felszólalása A tanácskozáson felszólalt Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnök- helyettese. Üdvözölte a tanács­kozás részvevőit, majd többek között a következőket mon­dotta: — A tanácskozás részvevői­nek nagy száma és a vita han­gulata, politikai színvonala ugyanarról tanúskodik, amit az éppen 10 éves magyar újító mozgalom statisztikai szám­adatai hirdetnek: valóságos tömegmozgalom­má, százezrek, sőt úgy Még egy tál finom sütemény választani a vevőknek kerül a pultra. Legyen miből a monori cukrászdában mondhatni, milliók moz­galmává vált a szabaddá lett hazában az újító kez­deményezés. — A dolgozók tíz év alatt 2 650 000 újítási javaslatot nyújtottak be, ezeknek körül­belül a felét fogadták el, s a tíz év alatt bevezetett újítások 7.5 milliárd forint megtakarí­tással gazdagították népünket. Az újító.- ez idő alatt 475 mil­lió forint díjazásban részesül­tek — mondotta, majd így folytatta: — Nagy, igen értékes ered­mény ez, s az anyagiakon kí­vül jelentős a politikai értéke. Annak bizonysága ez, hogy a munkásosztály tagjai érzik fe­lelősségüket, az ország vezeté­sében, a szocialista építőmun- kában: az újítási javaslatok 60 százalékát munkások nyújtot­ták be! Mint életünk bármely terű- lete, az újítómozgalom fejlő­dése is azt tükrözi, hogy népünk bizalommal követi pártunkat és kormányun­kat. Magáénak vallja helyesnek bi zonyult politikáját, s kész ál* dozatosan, lelkesen munkál­kodni annak megvalósításán. Mit' javasolunk dolgozó né­pünknek? Termeljünk többet, és főként jobbat és olcsóbban, hogy többet, jobbat és olcsób­ban lehessen vásárolni. Az újí­tók — a technika mesterei —< arí példázzák, erre serkente­nek dicséretes munkájukkal. A hibákról szólva, hang­súlyozta Apró elvtárs: — Sok helyen félnek a fele­lősségvállalástól. A párt és a kormány nevében felhívom a munkásokat és a műszaki dol­gozókat, a kommunistákat és a pártonkívülieket, új és régi értelmiségieket: kezdeményezzenek bátran, legyenek merészek, vállal­ják nyugodtan a felelőssé­get. A párt és a kormány bízrk bennük és mindenben megérti* segíti, támogatja munkájukat, megérti azt is, hogy az új ke­resése kozkázattal jár, Beszélt a gazdasági vezetők felelősségéről az újítómozga- tommal kapcsolatban. Kérte az üzemi pártbizottságokat és a műszakiakat, hogy segítsék az újítók munkáját, majd a szo­cialista munkaverseny leg­jobbjainak, az újítók, a fel­találók és a kiváló dolgozók éltetésével fejezte be felszóla­lását Apró Antal elvtárs. Két év alatt 600 000 gyümölcsfával gyarapodott a Kiskunság Az elmúlt két évben kere­ken 600 000 gyümölcsfát ültet­tek el a Duna—Tisza közén az állami gazdaság, a termelő- szövetkezetek és az egyéni ter­melők. Csak az idei őszön több mint 150 000 gyümölcsfát tele­pítettek és csak a Kecskemét környéki barackosokban újabb 57 000 barackfa került állandó helyére. A barackfák száma je­lenleg meghaladja a félmilliót. A két év telepítése jelentős előrehaladás a Duna—Tisza közi gyümölcstermelő kultúra rekonstrukciójában: ez idő alatt 2500 holddal növekedett a gyümölcsösök területe. .......................................................................................................................................«•» I »A salgótarjáni bánya­\ munliásoik kezdeményezésére l megindult országos bányász- \ mozgalmat a bürokráciának si- I került ismét leszerelni... A pilisvörösvári bányaigaz- ! gatóság még részben sem volt \ hajlandó teljesíteni a követelé- \ seket... A pilisvörösvári mun- \ kősók a bérharc megkez- \ dése mellett foglaltak állást... \ A hetekig tartó izolált harcból \ Budapestre vonulással akartaik i kilépni... Fizetett vezérektől ; függetlenül indultak 2000-en \ Budapestnek, munkások, asz- \ szonyok és gyermekek” — ír- \ ta az Uj Március, 1928. decem- I béri számában. Hogy is történt? Erre akartak választ kapni \ a pilisi szénbánya fiatal dol- \ gozói és ipari tanulói is. Ezért | beszélgetésre hívták meg azo- \ kát a nyugdíjas és még dolgozó j bányászokat, akik részt vettek a sztrájkban és a tüntető fel- i vonulásban, ; A tanulságos beszéigetés [során kibontakozott a tegnap I bányászainak nyomorúságos \ élete. I — Akkor még ismeretlen | volt a bányász számára a sa- 1 ját ház és a kombinált bútor — j kezdte emlékezését Tóth Ist- Iván elvtárs, a 60 éves öreg cÁ Mizoeiiök bányász, aki a sztrájk egyik szervezője volt. Elmondta, hogy egy kecske­lábú asztal és egy vaságy ké­pezte a bányász összes lakás, berendezését, úgy, hogy egész holmiját magával vihette, ha az uraiknak nem tetszett és el­bocsátották. A gyerekek me­zítláb, rongyos ruhában jártak. Saját családjáról is beszélt. Elmondta, hogy meghalt a fe­lesége és három apró gyereke maradt félárván. Ráadásul a sztrájk leszerelése után őt is elbocsátották. Feketelistára ke­rült. Ez azt jelentette, hogy bárhová ment munka után, nem vették fel. Bányásztársai segítségének köszönheti, hogy nem halt éhen, gyermekeivel együtt! — Hát ez ellen a sanyarú élet ellen fordultunk, amikor sztrájkba léptünk. Szabadulni akartunk tőle — örökre. Az akkori elnyomó rendszerrel pe­dig csak ilyen eszközzel lehe­tett szembeszá’lni — mondotta. 1928. november 20-án kezdődött a sztráj>k és kilenc hétig tartott. 1928. december lényegbevágó tényező. § Ha a pártszervezet a legeseké- | lyebb megkülönböztetést al- § kalmazna a műszakiakkal | szemben, ha a kommunisták | aktív érdeklődése és a veze- | tők munkájáról nyilvánított | véleménye nem tükrözné a p teljes bizalmat a pártonkívü- | liek iránt, úgy a gyár nem | forrhatott volna össze ilyen | kollektívává, mint amilyen | napjainkban. Megtörtént pél- | dául, hogy a pártvezetőség egy § alkalommal éppen nem vonta | be a tanácskozásba valame- * „Először az Agi-telepnél állták utunkat a kakastollasok'’ 10-én. látva, hogy a sztrájk ad­dig nem hozott eredményt, in­dultak el az emlékezetes tün­tetésre. — Először az Ági-telepnél állták utunkat a kakastollasok — mesélte tovább Tóth elv­társ —, de nem bírtak velünk. A fegyvertelen bányászok meghátrálásra késztették a csendőröket. Ürömig jutottak, ahol már egész regiment csendőr és rendőr állta el út­jukat. A népnyúzók azonban saját fegyvereikben sem bíztak. Ezért, amint az Uj Március már idézett cikke írja: „A csendőr- és rendőrcsapatokkal egyidőben jelent meg Andrej- ka főkapitányhelyettes és Esz­tergályos János, a bányaszö­vetség szociáldemokrata párt által kiküldött kormánybizto­sa, aki Andrejka fegyvereseit ,ideológiailag’ támogatta.” Rávették a felvonulókat, hogy ne menjenek a Parla­ment elé, hanem válasszanak küldöttséget, amely majd tol­mácsolja a követeléseket. Akkor még nem tudták, hogy ez a tüntetés leszerelését je­lentette. Pár emberrel már könnyen boldogultak. ígérge­tésekkel leszerelték a nagy­szerűen indult harcot. A bá­nyászok ennek ellenére nem adták fel a küzdelmet. Pedig a sztrájk alatt még nehezebb lett az életük. — De nem voltunk egyedül. Nemcsak erkölcsileg, anyagi­lag is támogattak bennünket másutt dolgozó bányásztár­saink. a helybeli parasztok, egyszóval mindenki, aki csak tehette — fűzte tovább az em­lékezés fonalát Tóth elvtárs. — 'Bizony, házról házra jár­va szedtük össze a felajánlott élelmet — helyeselt a nyugdí­jas Peller György bácsi. — Az asszonyok is kitettek magukért — folytatta a 75 éves Farkas József, aki Tóth elvtárs elbocsátása után bi­zalmi tett a bányában. — Nemcsak a tüntetésen vonul­tak az első sorokban, a csend­őrök állandó nyomozása el­lenére ellátták élelemmel, en­nivalóval az erdőben tartóz­kodó vezetőket. Ha csend­őrökkel találkoztak, úgy tet­tek, mintha gallyat szedni mentek volna ki.- Hogyan éltek abban az időben a fiatalok? — érdeklő­dött az egyik ifi. Parádi György válaszolt ne­ki: — Tizenkét éves voltam a sztrájk idején. Idősebbnek kellett kiadnom magam, hogy felvegyenek a bányába, mert az a pár krajcár is nagyon kellett. Mezítláb jártam dol­gozni. A munkásszálláson lak­tam, de azt össze se lehetne hasonlítani a mostanival. Gajdár Mihály az ipari ta­nulókhoz szólva tanoncéveit elevenítette fel. — Abban az időben az inas egy esztendeig csak mosoga­tott — mondotta — és ha fel­szabadult, ki volt téve annak, hogy — mint én is —, nem tudott a szakmában elhelyez­kedni. Ma meg kényelmes mun­kásszállásuk, az ipari tanulók­nak kényelmes otthonuk, jó tanulási lehetőségük, televí­ziójuk van. Ha kedvük tartja, szórakozhatnak, művelődhet­nek a szentiváni és a vörös- vári kultúrházakban. — Na látjátok — szólt oda fiainak Szilágyi János — azért hoztalak el benneteket ma­gammal, hogy itt sokaktól halljátok, amit nekem talán nem is akartátok elhinni ott­hon. Tanulhattok belőle Igen, tanulhatnak. Tanulhatunk tőlük valameny- nyien. Megtanulhatjuk ezek­től az emberektől becsülni szabad, megváltozott életün­ket. Meg kell tanulnunk tő­lük azt is, hogyan kell meg­védeni ezt az életet, hogy soha többé meg ne ismétlődhessék az átkos múlt, amely rabszol­gának tekintette a munkást. Farkas István „Az első sorokban vonultak az asszonyok"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents