Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-04 / 286. szám

4

írlíip

1958. DECEMBER 4. CSÜTÖRTÖK

A 300 éves kovácsnemzetség ma élő mesterénél

Látogatás ,,A szakma kiváló kisiparosá"-nál

Tahitótfalu

utcáit járva rendkívül érdekes helyi sajátságot fedezhet fel az ember: csaknem minden második ház előtt régiveretű, pompás vaskerítés húzódik. Némelyik rácsozaton széleskelyhű tulipánok díszlenek, többet a lovag kort idéző karcsú Bourbon-lilio- mok ékesítenek. De bőven akad népi hímzésekre emlékeztető magyaros motívum is. Ezek a remekbekészült kovácsolt kerítések mind a tahi- tótfalui Benedek-nemzetség kovácsainak a mesteri munkáját dicsérik.

Közel háromszáz esztendeje mar, hogy a Benedekek első kovácsőse. Somogyi István tahitótfaluban megtelepedett. Kovácsműhelye a mai Kossuth Lajos utca 45. szám alatti műhely helyén állott, itt kezdett az ötvözött vasajtók, díszveretű kapuk és kerítések kovácsolásához.

Az 1717-ből származó tótfalui urbárium már úgy említi a derék, és tehetséges mestert, mint a környék igen nagyrabecsült és híres kovácsát. Jövedelme — amint a sárgult feljegyzések tanúsítják, annyi volt; „mint két helyes gazdának”. Ez az összeg szép kis summára rúgott akkoriban, hisz egy-egy „helyes gazdának” legalább 40 hold földje volt.

Somogyi István fia, aki nem tudni mi okból vette fel a Benedek vezetéknevet, szintén a kovácsmesterséget választotta. s amíg a mesterlevelet meg nem szerezte, a szomszédos országok híres kovácsműhelyeit járta sorra. így öröklődött aztán a kovácsmesterség apáról fiúra a Benedek-nemzetség leszármazottai között. Az egykori híres kovács unokájának a fia. Benedek István abban a házban dolgozik, ahol nagyapáinak a műhelye állott.

Az alacsony kovácsműhely lényegében nem sokat változott. Benedek István ma is abban a

háborúk idején, 1812-ben vásárolt egyik őse. Az üllő se sokkal fiatalabb, sőt, egy-két rozsdás menetvágó egyenesen Rákóczi idejéből származik.

— A többi régi szerszám fönt van a padláson — mondja a halkszavú, izmos mester, s sorra mutogatja a ház érdekességeit: régi munkadarabokat, szerszámokat, nagyapja és apja mestermunkáit, idősebb Benedek István sem volt hűtlen a családi tradíciókhoz. Jó munkájáért három ízben kapott aranyérmet, munkái híres kiállításokra is eljutottak. Amikor 1937-ben váratlanul meghalt, a fia vette át a műhelyt, s azóta csak emelkedett

Az újjávarázsolt Karácsonyi-kapu is a mester szaktudását dicséri

a család hírneve. Körül kell nézni a faluban, s alig akad utca vagy középület, amelyen va.gy amelyben legalább vala- *mi ne dicsérné Benedek István kezemunkáját. Szinte művészi tudásról tanúskodik a 70 nap alatt elkészült szoborkerítés, a templomkapu, és az Állami Gyógyszerészotthon monumentális kovácsoltvas kaem lék ezik vissza Benedek István. — Nem hitték, hogy meg tudom csinálni. Igaz, nem volt gyerekjáték a 63 mázsánvl kapuval dolgozni.

\ díSÍCS kapuit gS kerítések mellett Benedek István egyéb munkákat is csinált, legtöbbször egyedül. Például 1941-től 1944-ig 78 új kocsit készített egymaga. Ma is egyedül dolgozik; S a nehéz és fáradságos munka után a falu közügyeivel is rendszeresen foglalkozik. Ő a legeltetési bizottság elnöke, dolgozik a Hazafias Népfrontban, s közben a helyi KlOSZ-csoportot is isíápolja. Az országban először ő vetette fel és valósította meg az öntözéses legelő gondolatát, a falu Duna melletti legelőjén. Lelkiismeretes és kifogástalan munkásságáért most kapta meg „A szakma kiváló kisiparosa’* című oklevelet.

A kiváló mester még jóformán fiatal ember, alig 43 éves. Szeretne még sok-sek kerítést csinálni, és fiát. aki szintén kovács akar lenni, olyan szakemberré nevelni, hogy a híres kovácsnemzedéknek csak emelhesse a hírnevét.

Súlyán Pál

80 ifjúsági szövetkezet §

A KISZ és a SZŐ VOSZ \

együttes határozata alapján i két hónappal ezelőtt jöttek | létre az első falusi ifjúsági 1 szövetkezetek. A fiatalok nagy | érdeklődést mutatnak az új i szövetkezeti forma iránt. Ed- § dig 80 falusi ifjúsági szövetke- | zet alakult. A helyi adottsá- I gokat kihangsúlyozva egye-1 bek között cukorrépa, kukori- 1 ca, burgonya, valamint gyógy- § növény termesztésre, szőlő- és 1 gyümölcstermelésre alakultak § szövetkezetek. Az állattenyész- | tésre szövetkezett fiatalok § nyulat tenyésztenek, méhész- | kednek, valamint közös ga- 1 lambtenyészetet rendeznek be. I

Hatvanötmillió forint | belvízvédelemre

Az állami gazdaságok or- | szágszerte elkészítették bel-1 vízrendezési tervüket, amely- 1 ben több évre előre kidolgoz- 1 ták, hogyan kívánják terüle- § teiket mentesíteni a belvizek-§ tői. A terv végrehajtása már 1 1959-ben megkezdődik, ami- 1 kor 65 millió forintot fordí- | tanak e munkákra. Együtt-1 működve az érintett termelő- | szövetkezetekkel és egyénileg I gazdálkodókkal — számos he- 1 lyen a vízügyi társulatok tag- § jaként — 378 000 holdat men- \ tesítenek a belvíztől. |

Jelenet Chaplin, Egy király New Yorkban című nagysikerű filmjéből

MtHflKlIflIIHIIIIimilllllllllllllllllllllIflIllllltiKiiiiliiitiilimi

Eug^n Jebeleanu:

Válogatott versek

Megkezdték a KST-betétek ] visszafizetését

Sok ezer dolgozó gyűjti j egész éven át pénzét szerte j az országban a kölcsönös se- i gítő takarékpénztárakban, fő- j képpen azért, hogy karácsony- ! kor ne legyen gondjuk az i ajándékokra. Éppen ezért a j dolgozók házibankjainak nagy i részében az év utolsó hónap- ! jában tartják a záró közgyű- j lést. Számos helyen már meg j is kezdték a KST-betétek visz- j szafizetését. A KST-k tagjai \ havonta egymillió forintot ta- i karítottak meg és ezt az ősz- i szeget most kamatával kapják vissza. December közepéig valamennyi, ebben az évben záró kölcsönös segítő takarékpénztár visszafizeti tagjainak a befizetett összeget.

Jebeleanu nemcsak a román irodalomnak, hanem az egyetemes irodalomnak is kiemelkedő alakja. Hatása nemcsak a román irodalomban, hanem a testvérnépek, de a többi európai nemzet irodalmában is érezhető. Nem ismeretlen a magyar közönség előtt sem, hiszen két nagyobb lélegzetű költeménye — nevezhetnénk inkább elbeszélő költeménynek is ezeket —. a Balcescu és a Sahia falujában, meleg fogadtatásra talált pár évvel ezelőtt a magyar irodalombarátok körében.

Jebeleanu harcos költő. Lázit ja, s szóra készteti mtoden, ami az igazsággal, s a társadalmi előrehaladással szemben áll, legyen az a múltban a népnyúzó úr vagy ma a haladással értetlenül szembenálló vaskalapos bürokrata. Harminc esztendő gazdag terméséből

született meg ez a szerencsés válogatás, amely a két említett elbeszélő költemény mellett kisebb verseinek legjobbjait is tartalmazza. Elöljáróban említem meg, hogy a kisebb költemények fordítója* Szemlér Ferenc szerencsés munkát végzett, sikerült mindenütt megtalálnia a nyelvi nehézségek áthidalását, s ez mondható el a másik két fordítóról. az elbeszélő költemények fordítóiról is, Majtényt Erikről és Bajor Andorról.

Szenvedély és művészet szerencsés ötvözete: ez a legjellemzőbb tulajdonsága Jebeleanu költészetének. Nincs olyan verse, amelyben ne sütne át az igazát érző költő szenvedélyessége, de nem is csak a szenvedélyesség, hanem annak tudata, hogy lesz ez másként is. Lázadás című versében többek között így ír;

Készül az új kerítés

púja. Korábban ez a kapu, pontosabban a szétrozsdásodott váza Budán, a Vérmező mellett állt, több mint 500 év óta, Benedek István az ócskavasként eladott roncsokat teljesen újjávarázsolta, s most már a Karácsonyi kapu eredeti formájában hirdeti az 500 év előtti és egyben a mai kovácsmesterség dícséretét.

— Ez volt talán eddig életem legkomolyabb munkája —

Negyvenegy könyv jelenik meg Tanácsköztársaság évfordulójára

Szégyen emészt, amért tűrtem idáig,

S mért egyre tűr a haza is még.

Minden zsineg hurokká válik.

Gazsági gyilkol és rakja ránk bilincsét.

... Testvérek! Vér-özönre látok.

Bús, elkínzott arcunkra nézek.

Éhség?... Hagyjuk a bút s az átkot... Oldalunkon már a holnap Moccannak a hal-forma kések...

A Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójára méltóképpen felkészülnek könyvkiadóink is. A tervek szerint 41 különböző kiadvány jelenik meg a jubileumra. Találunk köztük tudományos műveket, dokumentumgyűjteményeket és szépirodalmi alkotásokat egyaránt.

A Kossuth Kiadó — a Hadtörténelmi Intézettel közösen megjelenteti a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege című kiadványt. Földes Péter Stromfeld Aurélról szóló életrajz-regényét. Napvilágot lát Gárdos Miklós: Két ősz között című munkája, amelyben a magyar történelem 1918 októbere és 1919 októbere közötti szakaszát dolgozza fel. Ugyancsak a Kossuth Kiadó bocsátja közre a Vörös

Pest megye című összeállítást, amelyben a Pest megyi Pártbizottság munkatársai gyűjtötték össze a megye történetét a Tanácsköztársaság idején. Gondot fordítottak a tervek összeállításánál arra, hogy Ifjúságunk is minél teljesebben megismerje a Tanácsköztársaság hősi időszakát. A Móra Kiadónál megjelenik Kelen Jolánnak. a Tanácsköztársaság gyermek-szociális ügyosztálya egykori vezetőjének. A Tanácsköztársaság a gyermekekért című visszaemlékezése, Gergely Márta: Koratavasz című 1919-ben játszódó leányregénye. Földes Péter a magyar Vörös Hadsereg honvédő harcait dolgozta fel Mennyei páncélvonat című regényében,

I 1932-ben írta ezt a versét, fs gondoljunk csak vissza: | akadt-e valaki a magyar köl- i tészetben József Attilán kívül,

: aki ennyire bátran, ennyire i nyíltan kimondta: forradalom I kell ide! Jebeleanu azon- ! ban vígasztal is. Olyan Urai, I humánus hangon szól a szegéi \ nyékhez, az élet megpróbálta- I tottjaihoz, hogy az ember érzi: [ így csak az beszélhet, aki egy \ a néppel, aki érzi, a maga sor- s sán is érzi, hogy mit jelent a

burzsoá rend, mit jelentenek a hatalom urainak tettei.

S hogy emelkedik fokról fokra költészetének heve. amikor látja: itt kopogtat népe ajtaján a várva várt felszabadulás, itt a régen várt lehetőség arra, hogy a maga sorsát, a maga életét intézze, rendezze a nép! S méltó emléket állít azoknak, akik elhozták ezt a szabadságot, akik népe előtt megnyitották az utat. A győző című versében így ír az ismeretlen szovjet katonáról:

Orcáin leng az árnyak röpke foltja,

De fénylő kendőt vet reá a dér.

Hadd födje be, ki pusztulás s vér Között a város láncait megoldta.

A föld fölé szép arcuk kimagaslik S a tenger mint egy óriás szem néz szét, Látni fövénynél sűrűbb hadcsapatjuk! Zászlóik lángját a vértjük hűvös ércét.

Első vagy másodosztály?

Benedek István ma is azzal a hűtővájúval dolgozik, amely még Napoleon idejében készült

M

* int ahogy külföldön, a mi vasútainkon is két kocsi- í osztály van. A magasabb vi- I teldíjú (ami sokáig a büszke f „párnás” nevet viselte — így I is szoktuk meg —, újabban I pedig „első osztály” névre | hallgat) arra való, hogy aki [kényelmesen, még kifogástala- 1 nabb tisztaságban, melegben. I jó világítás mellett, puha „pár- fnák” közt kíván utazni, az fi- ! zessen többet és utazzon kedve | szerint.

| A közlekedési szakemberek [a múltkor ugyan valami olyas- |mit meséltek, hogy világszerte | irányzat az egységes kocsiosz- ftály, de hogy mikor valósítják [meg, az kétséges. Mindenesetére addig, amíg meg nem való- I sítják, továbbra is a magasabb 1 kocsiosztályon utazom, válla- llom a pénzbeli áldozatot, hogy | utazás közben élvezzem a vá- = zolt előnyöket.

Hogy ez nem mindig sikerül zavartalanul, arról szeretnék most szólni. A Budapestről kiinduló szárnyvonalon utazom (Veresegyház—Vác) és napról napra bosszankodom útitársaimmal egyetemben az „előnyök” miatt.

Ezeket a sorokat a 31214. számú első osztályú kocsiban írom. A világítás megfelelő, de farkasordító hideg van. Oda- kinn nulla alá zsugorodott a higanyszál, idebenn odafagy a kezem a fűtőtesthez. Az ablakon nem lehet kilátni, any- nyira piszkos. A plüss-ülések- ből száll a por, a padló tele szeméttel. És ez nemcsak ebben a kocsiban van így. Van, ahol jó a fűtés, néha túl jó, valósággal ingyen gőzfürdő, de ott rossz a világítás.

A világítás! Ez külön fejezet! Gázvilágítás lyukas harisnyával villanyvilágítás kimerülő telepekkel, ha meg dinamós (öntöltős), nem elég a sebesség.

Rendszerint indulás előtt vé- gigrazziázzuk a szerelvényt és beleülünk abba a fapados (bocsánat: második osztályú) kocsiba, ahol van fűtés is, világítás is (a többi körülményről nem is beszélünk). Ezt a módszert azonban más is felfedezte, és így hamarosan zsúfolásig megtelik a kocsi, ügy látszik, senki sem szeret hidegben és sötétben utazni.

„— Ember, küzdj és bízva bízzál!” .;. e szavakkal végződik Az ember tragédiája. Évek óta sarkall az isteni szózat: megváltom a magasabb kocsiosztályú jegyet, küzdve a családi költségvetéssel és bízom benne, hogy egyszer a MÁV mégis csak beváltja,,ígéretét a kulturáltabb utazással kapcsolatban — osztálykülönbsés nélkül.. s

F. M.

I S a felszabadulás után miß | ostorcsapásait azokra osztja, | akik útjába állnak a haladás- ! nak, addig nagy-nagy szeretetni tel fordul azok felé, akik az új | életet építik, akik új világot | teremtenek, az egyszerű, két- ! kézi dolgozók felé.

[ S szóra készteti a békeharc | egyszerű katonája, a budaipesti. újonnan épült híd, s | ezernyi más jele a változó, | előrehaladó világnak, annak a [[világnak. amelynek alapját a |múlt sok-sok szenvedése, meg- foróbáltatása teszi szilárddá. | -endlehetetlenné.

| Régi adóssága volt a magyar 1 könyvkiadásnak Jebeleanu | verseinek megjelentetése. S ha |csak válogatást is kaptunk, de |már ez is ízelítőt ad a költő | életművéből, s remélhetőleg az | elkövetkezendő időkben még | jobban megismerhetjük test- |vérnépünk legnagyobb élő köl- |tőjének munkásságát.

Mészáros Ottó

«