Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-30 / 306. szám

1958. DECEMBER 30. REDD fitxve» \iC ! ríap Hat napi nyereségrészesedés, új gyártmányok, jelentős összeg szociális beruházásokra a Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál A Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat — mint a nevéből is kitűnik — zömmel javításokkal foglalkozik. El­romlott talajnyesőket, sztali-' nyeceket, dömpereket és kü­lönféle, útépítéshez használt speciális gépeket hoznak itt ismét használható állapotba. A javítások mellett főleg beton­keverő és aszfaltelőkeszítő gé­peket, olaj- és uránbányászati felszereléshez szükséges al­katrészeket is készítenek. Tavaly kezdték meg a szakmai körökben is nagy elismerést szerzett magyar tervezésű talajgyalu soro­zatgyártását. Hat év alatt nagyon sokat fejlődött ez a vállalat. 1952- ben például az egy főre eső termelési érték a jelenleginek csak egynegyede volt. Nép­gazdaságunk annak idején 34 millió forint beruházástól hoz­ta létre a gépjavító vállalatot, azóta a beruházás összegén kí­vül 21 millió forintot fizetett vissza államunknak ez a vál­lalat. Mindez persze annak kö­szönhető, hogy kialakult egy jó szakképzettséggel rendelke­ző törzsgárda. Ma már az egyes munkafo­lyamatokat a dolgozók szerve­zettebben végzik. Azelőtt pél­dául kotrógépeket, sztalinye- ceket nem is láttak az üzem­ben, most szalagrendszerben javítják ezeket a gépeket. A napokban ellátogattunk a gépjavító vállalathoz, hogy megtudjuk, milyen eredmény- nyel zárják az évet, lesz-e nye­reségrészesedés és milyen kilá­tásaik vannak az új esztendő­re? Minden egyes műhelyben, ahol megfordultunk, szorgos munkásokkal találkoztunk. — Meg kell nyomnunk a gombot — mondták többen —, hisz az elkövetkező néhány naptó! még sok függ. — Valóban — erősítette meg Osgyáni József főkönyvelő is *—. mert ha a hátra levő idő­vel jól gazdálkodunk, még növekedhet a többletnyereség. — Hányadok napnál tarta­nak? — tettük fel az újabb kérdést, amire a főkönyvelők ilyenkor bizony még nem szí­vesen válaszolnak. — Tavaly hatnapi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak dolgozóink, hogy az idén mennyi lesz. még nem tudjuk pontosan megmondani. A vállalati többletnyereség alakulását jelentékenyen be­folyásolja az év közben vég­rehajtott árcsökkentés, de na­gyon sok függ a decemberi készáru tervek teljesítésétől is. Idáig úgy néz ki, hogy m hatnapi nyereségrészesedés az idén is meglesz, A vállalat egyébként nem áll rosszul a tervteljesítéssel; a háromnegyed év átlaga 104,3 százalék volt. Ha a soron levő javításokat december 31-ig si­kerül elvégezniük, a negyedik negyedév eredménye csak emelheti az átlagot. A vállalat vezetőivel, meg a dolgozókkal folytatott beszél­getésből kiderült, hogy a régi panaszt még mindig nem orvo­solták. Ugyanis a Közlekedés- építési Gépjavító Vállalat ép­pen a termelési folyamatok korszerűsítése miatt ahhoz a kamaszkorban levő ifjúhoz ha­sonlít. aki már kinőtte gyerek­ruháját. A* szerelőcsarnokok szőkék, hiányoznak a szociális berendezések. így a munká­sok elég mostoha körülmények között dolgoznak. Nincs ele­gendő raktárhelyiség, kellene egy daru is. A legínségesebb helyzet talán a szociális léte­sítmények terén mutatkozik: nincs megfelelő öltöző, a kony­ha annyira rossz állapotban van, hogy az ellenőrző szer­vek már több ízben le akarták állítani benne a főzést. Szük­ség lenne fürdőre és orvosi rendelőre is. A közeljövőben, amint Kere­pesi Lénárd főkönyvelő he­lyettes elmondotta, végre megoldódik az évek úta húzó­dó probléma. Ugyanis a párt­ós szakszervezeti bizottság közbenjárására a vállalat ígé­retet kapott, hogy az új kazánház felépíté­séhez. valamint a szociá­lis beruházásokra tízmillió forint beruházási hitelt adnak a vállalatnak. Ebből az összegből korszerű öltözőt, fürdőt és étkezőhelyi­séget fognak építeni. Még mindig megoldatlan a vállalat másik nagy problémá­ja: a szakmunkás-hiány. Év­ről évre visszatérő jelenség ez, s különösen a forgácsoló szak­emberekből mutatkozik ko­moly hiány. Osgyáni elvtárs elmondotta, hogy jelenleg 40 szakmunkásra lenne szükség, de sajnos, a ceglédiek inkább Pestre, vagy még ettől távo­labbi munkahelyre járnak dol­gozni. Nagyon sok esetben, mint a fenti példa is bizonyítja, éppen a dolgozóikon múlik, hogy ilyen paradox helyzet alakulhat ki; Ceglédről Dunakeszire jár­nak dolgozni a vasmunká­sok — ugyanakkor a ceg­lédi üzemekből hiányoz­nak a megfelelő szakem­berek. Pedig a gépjavító vállalat is megfizetné ugyanazt a mun­kabért, amelyet a pesti üze­mek biztosítanak. Ezen a té­ren komoly felvilágosításra van még szükség, hogy a naponta 6—8 órát utazgató munkások megértsék, végered­ményben a saját érdekükrő1 van szó. A ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat komoly fej­lesztés előtt áll. Jövőre több új cikk gyár­tását vezetik be. Ugyanis a budapesti Utigépja- vító Vállalat megszűnik, s az itt gyártott útigépeket ezen­túl Cegléden készítik. S. P. Gép áll az ember helyére Ma avatják a Pest megyei Kőbánya Vállalat gépesített polgárdi bányáját Ma avatják a Pest megyei Kőbánya Vállalat polgárdi gé­pesített mészkőbányáját. Sztá- linvárosba szállítják innen az úgynevezett kohókövet. A ré­gi, kézi fejtésű bánya nem tudta már kielégíteni az egyre növekvő szükségletet. Ez év májusában kezdték el a gépesítést. Egymillió 300 ezer forin­tos költséggel mostanáig modern, a legkor­szerűbb követelményeknek megfelelő kőbányát „varázsol­tak” a régi. elavult módsze­rekkel termelő bánya helyén. A derekas munka után jól­eső érzés visszaemlékezni a történtekre, jól esik feleleve­níteni a nehéz munkával el­töltött hétköznapokat. Hogyan is történt? Erről beszélget­tünk az avatás előtt Kara- bélyos Kálmán építészmér­Év végi lottó-mérleg Csaknem három és félmillió nyertes, több mint kétezázhetvenötmillió forint nyeremény A napokban tartották aí idei utolsó lottó-sorsolást, amely után a Sportfogadási és Metszik az almafákat A Hátai Állami Gazdaság 80 holdas bőven termő almás­kertjében gondos kezek vizsgálják át a fákat és a jövő évi még jobb termés érdekében eltávolítják róluk a fölös gallyakat Lottó Igazgatóság elkészített», a lottó ez évi statisztikáját. A negyedév híján kétes»- tendős lottójáték igen néi> szerű hazánkban. Ezt mutat­ja például, hogy ebben az év ben az 52 lottó-sorsoláson 151 167 853 szelvény vett részt Ez alatt az idő alatt csaknem három és félmillió lottózóra mosolygott a szerencse, ösz- szesen 275 715 352 forint, ki- sebb-nagyobb nyeremény for­májában. Igen érdekes, hogy ötös ta­lálatot csak egyetlen fogadó árt el. s azt is éppen az utolsó, 52. játékhéten. Nyereménye — 987 039,75 forint — 22 000 fo­rinttal haladja meg az eddig kifizetett legnagyobb nyere­ményt. A találatok további megoszlása a következő: né­gyes találatot 1510 fogadó, hármas találatot 122 271 játé­kos, kettes találatot pedig 3 360 629 lottózó ért el. A számsorsoláson kívül ed­dig 11 tárgymyeremény-húzást rendeztek, amelyeken négy­ezer értékes tárgyat sorsoltak ki. Huszonnégyen jutottak otthonhoz — 19-en öröklakást, 5-en pedig családi házat nyer­tek. nőkkel, az építkezés vezetőjé­vel. — Azelőtt a kőfal alatt kéz­zel rakták csillékbe a követ — emlékezett vissza a gépesítést megelőző időkre. — Ez egy­magában is nagyon megerőlte­tő munka. Hát ha hozzávesz- szük még, hogy nyáron a mész­kőfalról visszaverődő erős fény és a szinte kibírhatatlan hőség is kínozta az embereket A jövő nyári nap már hiá­ba keresi tüzes szemével az embereket a forró szik­lafal tövében. Csak gépeket talál majd. Két rakodót, egy diesel-motorosat a felső, egy villany meghaj­tásút pedig az alsó szinten. A keskeny sínkígyókat is hiába keresi, amelyeken annak ide­jén sok-sok csille követ toltak már el a csillések. Erre sincs már szükség. A rakodógépektől dömperek viszik a követ a ré­gi alagút előtt felépített zá­róba. Milyen egyszerűen hangzik az építésvezető felsorolása: — A zúzóig dömper, onnan szállítószalag viszi a követ a tárolóba. Innen a csúszdákon át a kisvasúti csillékbe en­gedik, majd a telepre viszik, ahol automatikus borítók ürí­tik ki a csilléket. Innen is­mét szállítószalag viszi a kö­vet az osztályozóba, majd a vagonokba. Egy részét az útépítéshez, másik részét a kohókhoz szállítja a vonat. Aztán hozzátette: — Az embernek csak az a dolga, hogy figyelje cs ellenőrizze a gépek műkö­dését és karbantartsa a gé­peket. Ugye, milyen egyszerű? És milyen természetes mindez! Adunk egy vállalatnak egy­millió 300 ezer forintot, hogy kímélje meg az embert a ne­héz munkától. Nem tíz év alatt, hanem pár hónap táv­latában. És egyre több mil­liót és százezreket juttatunk erre a célra. Ma már nem kell kiírni a jelszót: „legfőbb érték az ember“. Érzik ezt a munkások. Érezték és érzik ezt ennek a bányának a dol­gozói is. Ezért adták pótlás­ként lelkesedésüket a közel másfélmillió mellé! Vezetők és dolgozók egy­mást segítve terveztek és munkálkodtak a tervek ki­vitelezésén. Polák Imre igazgató. Szabó Elek főmérnök, a műszaki, a műszaki-fejlesztési és az anyagosztály . dolgozói. Hor­váth István üzemvezető. Be- dő Menyhért és Szabó Sán­dor művezetők sohasem néz­ték az órájukat, ha valamilyen akadály elhárítását kellett megoldani. — Mert nehézség bőven adó­dott — mondta Karabélyos építésvezető. — Harminc mé­teres szakadék felett kellett felszerelnünk a zúzót. Sok gondot okozott a súlyos alkat­részek helyreemelése. De hát közös igyekezettel mindent meg lehet oldani. Be­bizonyították ezt a Csuti- és az Olajos-brigád tagjai. Szekeres József. Burai Elemér. Sza- kolczai János kőműves, Zi- man Lajos ács, meg a töb­biek. mind, valamennyien. Munkájuk nyomén már két hónapja dolgozik a bánya fel­ső szintjén a diesel-kotró. Elő­ször a meddőt távolították el vele, de egy hónapja követ fejt. Bár még nem sok ta­pasztalattal rendelkeznék, de máris 600—700 tonna követ fejtenek vele naponta. Harminc ember helyett dolgozik ez a gép. Ezelőtt emberi erővel mindössze 250 fonna követ tudtak bá­nyászni egy nap alatt. Megérdemelten ünnepelnek ma ennek a bányának a dol­gozói. Az ünnep után aztán újult erővel látnak munká­hoz, hogy a gépek segítségével naponta ezer tonna kohókövet adhassanak a sztálinvárosá ko­hászoknak. — farkas — \ leromlott talajokon is bevált a táplánszentkereszti vöröshere Három évvel ezelőtt a Vas megyei táplánszentkereszti fá'jtákísérléti állomáson fagy­álló vöröshere fajtát neme­sítettek. Az új fajta az őrsé­gi tájegység leromlott talajain, ott, ahol ezelőtt nem éltek meg a herefélék, igen szépen díszük. Az idén több állami gazdaság tovább szaporította a fajtát és annyi magot fogtak, hogy jövőre 2000 holdon egyé­nileg dolgozó parasztok is ter­meszthetnek táplánszent­kereszti vörösherét. .Vfiii«iif(i(«iiill rtlttlllll I lllllf lllllllll Ilii ttMII IIIII IIIMIllIIII III IIII tttl If timtlllll I tlt lllll Itlllif tllll KltlllllllMlllll Ilii II11 lltlltllillfllll 11II III Itllllllllllltlll tll tlllllinitlllllf I11III-I%lltlltltllll It I tllllllttlllll llltllll llllllll Ilii f lllllllllillilf lllillll IIIIIIIIIIIIKIIIIIIII Iliim Iliim »II HUI III HUI Ilii II illlIKIllllt illllllllllll lllll tlllllIMIIIIIIIIIIIMlltllilllllIlllil'IIIIH Guinea a szabadságot választotta EGY SZEMTANÉ FELJEGYZÉSEIBŐL I Robert Lambotte, az Huma- ! nité tudósítója írja: I Dakartól Párizsig egy csend- 1 őr és családja voltak egyetlen iutitársaim a nagy Constella- ! tion-gépen. „Ez az egész his- | tőrül egy-két hónapig tart 1 csak — vélte a csendőr — | aztán visszajövünk és újra te- I kintélyt szerzünk a francia 1 törvénynek.” | Amikor felszálltunk Conak- I ryban, még Diallo Telli gui- 1 neai diplomata és két afrikai I házaspár is az utasok közt Ivóit, de ők Dakarban kiszáll- ! tak. A légijárat forgalma 1 igen visszaesett november vé- |ge óta, amikor a repülőgépek I zsúfoltak voltak a francia | kormány felhívására Gui- ineától távozó francia alkal- f mazottakkaL tisztviselőkkel. I A franciák közül azonban so­il kan ott maradtak, hiszen | munkájuk korábbi lehetősége 1 nem szűnt meg. | Ami a jövőt illeti, a gui- fneaiak legelőbb is magukra | számítanak és nem esnek két- |ségbe a rájuk váró nehézsé- § gek miatt, pedig nem lesz I könnyű átformálni egy ország 1 'gazdaságát és szerkezetét, | amelyet a gyarmatosítók a ! legkevésbé sem készítettek elő | új állami életre. \ 97 százalék titka 1 A guineai szavazás ered- ! ményét illetően forradalmat | szoktak emlegetni. Pedig ha | forradalmi változás történt, lúgy ennek okai jóval előbbre nyúlnak vissza. A szeptember 28-i népszavazás 97 százalék­ban a francia alkotmány el­len esett szavazatai alapját még az a döntés vetette meg, melyet a korábbi guineai kor­mányzat mellett szervezett ta­nácskozó testület hozott. Se- kou Touré és tanácsbeli tár­sai akkor elhatározták, hogy a falvak és kantonok (járá­sok) hagyományos főnökeit le­váltják (ezeket a gyarmati ha­tóságok nevezték ki) és he­lyükbe a nép által választott tanácsokat állítanak. Ez való­ságos forradalom volt Fekeíe- Afrika számára. Elképzelhető, mit is jelen­tett ez a reform, ha meggon­doljuk, hogy ezek a főnökök valóságos kiskirályok voltak. A községtől fizetség nélkül ki­sajátított földjeiken saját be­látásuk szerint dolgoztatták ■alattvalóikat, s közben a gui­neai parasztnak alig volt ideje önmaga számára. Ám ki­hez mehetett panaszra? Mind­ez jóval a népszavazás előtt egy csapásra megváltozott. A guineai paraszt láthatta, mint tűnnek hirtelen a semmibe közvetlen kizsákmányolói és mint lesz ő maga ismét urává idejének, munkaerejének és földjének. A szavazás nap­ján hogyne bízott volna hát abbém a pártban,' amely ezt a nagy változást létrehozta? Amint egy kis körutat tet­tem az országban, meglepett a földeken való élénkség. Ke­zükben a „dabá ’-val min­denütt parasztok hajladoztak, járművek mozogtak. Diallo Abdurrahman földművelés- ügyi miniszter elmondta, hogy a főnökök eltávolítása óta a termelés 25 százalékkal nőtt meg, de még inkább emelkedik majd a legközeleb­bi hónapokban. Kétféle megfizethetetlen munka Egy újságcikkben olvastam, hogy a guineaiak sorsa nem változott meg, mert még mindig létezik a kényszer­munka. A cikkíró szerint mindegy, hogy egy főnök pa­rancsára bottal terelnek ösz- sze 500 parasztot ingyenes útépítésre, vagy pedig főnök es bot nélkül ugyan, de ugyan­az az 500 paraszt ma is ingyen dolgozik útépítésen. Csakhogy a parasztok ma ön­maguknak építik az utat. Dial­lo Abdurrahman az önkéntes munka tucatnyi példáját em­lítette: a parasztok ma nem á főnök birtokához vagy a gyarmatosító exportőrök ja­vára építik az utakat, hanem a maguk falvait kapcsolják be a főútvonalak hálózatába. De miért ingyenesen? Mert a guineai kormány nem ígér­hetett csillagokat az égről. Képviselői az erdős vidék bel­sejében tanulmányozták a való helyzetet. Az oktatásügyi megbízottak eljöttek a kis falvakba, ahol a parasztoknak ugyan alig van mit enniök, de azért azzal is törődnek mér, hogy gyerme­keik olvasni tanuljanak. „Ta­nulni akartok, de nekünk nincs pénzünk iskolát építeni — mondták a kormány emberei —, építsetek hát magatok és mi tanítókat, meg felszerelést küldünk.” A falusiak erre hoz­záláttak társadalmi munkával nagy szalmatetős kunyhók épí­téséhez, iskola céljára. Hasonló­képp patikát is építettek. Az elnök, Sekou Touré ki­jelentette: az állam pénzügyi nehézségei folytán tisztviselőit arra volt kénytelen felhívni, hogy néhány hónapig fele fize­tésért dolgozzanak. Láttam ilyen tisztviselőket: készséggel dolgoznak. Tucatnyi levelet olvastam Afrika más vidékeiről: szakemberek ajánl­ják fel bennük szolgálataikat, hogy ezzel is segítsék a füg­getlen Guineát. Naponta tér­nek vissza hazájukba gui­neaiak az Elefántcsontpartról, Szudántól és más országokból. Guineában nem rendeztek nagy ünnepségeket a függet­lenség elnyerése alkalmával. Amíg a kormány a magavál­lalta egy év alatt az első pénz­ügyi beszámolót elő nem ter­jeszti, nem is rendeznek effé­lét Vállaltuk a függetlenséget, minden következményével együtt! — mondják és ez a pu­ritán, de reális szemlélet egyik fő alapja leendő sikereiknek. Kicsoda Sekou Touré? Guinea új kormányfőjéről már sokat írtak. Találgatva, miért épp Guinea szavazott a francia gyarmatok közül a füg­getlenségre. azt állították, hogy Sekou Touré „kemény marxis­ta”, hogy kommunista minisz­terek veszik körül. Ezt legin­kább Kelta Fodeba belügy­miniszterre vonatkoztatták, azon az alapon, hogy ismert néger táncegyüttesével a népi demokratikus országokat is meglátogatta. (Elfelejtik per­sze, hogy Amerikáit sem hagyta ki.) Sekou Tourévai hosszas be­szélgetést folytattam, amely­nek során ő nem késett a maga és pártja álláspontját kifej­teni. Touré, a volt postai alkal­mazott, a harcos szakszervezeti vezető ma is a Fekete-Afrikai Általános Munkásszövetség guineai vezetője, egyben pedig mi niszterelnök, h a d ü gy- és kül­ügyminiszter. Nem titkolja, hogy részt vett a népi demok­ráciákban tartott egyes kong­resszusokon, amelyeken az af­rikai szakszervezeteket kép­viselte. Sekou Touré egyszerű em­ber. Gyakran láttam, amint tárgyalásra jött látogatóit meg­hívta magához egy tál rizsből és halból álló egyszerű ebéd­jére. A gyarmatosítók persze szemére vetik, mánt miniszter- társainak is, hogy elvetették a gyarmati rendszer javított ki­adását és hogy országuk meg­szervezésére a tőkés államok játékszaibálvaitól eltérő terve­ket készítenek. Conakrytól elutaetom előtt meglátogattam egy barátomat a tengerparton álló régi kór­házban. Az épülettel szemben van az egészségügyi miniszté­rium: délben ide jön át dn Arcard, a kórház egyik főor­vosa, hogy miniszteri hivatalát ellássa. Ez a kép ragadott meg utoljára abban a Guineában, amelynek lakói néhány hete már a maguk életét építik. Fordította: G. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents