Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

4

""^íirlav

1958. DECEMBER 24. SZERDA

Olyan a tsz, amilyenné a tagok teszik

Megváltozott az egyéniek véleménye a szövetkezeti gazdálkodásról

Felsőnyáregyházán

A zárszámadási közgyűlést már az új kultúr- otthonban tartották a szövetkezet tagjai

alá is. A mulasztás meg is látszik a terméseredményeken Búzából nyolc, rozsból ugyancsak nyolc mázsás termést tudtak csak betakarítani, pedig az Ady Endre Tsz tagsága ugyancsak

parasztok, s csak kedvezően ny ilatkozha! nak.

A hibák kijavítása mellett ama is volt erejük, hegy rendbehozzák a szövetkezet házalóját, s

azért is megmutatjuk.

Egy év telt el a szövetkezet megalakulása óta, s a tagság valóban nem vallott szégyent. Az egv esztendő alatt lassan megváltozott a falu lakosságának véleménye is a szövetkezeti gazdálkodásról. Vida György egyéni paraszt például

megtett mindent

tavasszal a hibák kijavítására.

Még nagyobb erőfeszítéseket kellett tenniiök az állatállomány feljavítása érdekében. Huszonnyolc szarvasmarhát és tizennyolc anyadisznót vettek át a felszámolt szövetkezettől. Nem túlozunk, ha azt mondépítkezzenek.

Csupán a cserép hiányzik a szövetkezet tízférőhelyes korszerű sertésfiaztatójáról

A napokban fejezték be annak az épületnek átépítését, amelyben az iroda és a kultúrterem van. Pár napon belül elkészül a tízférőthelyes korszerű ser- tésfiaztató. Ugyancsak a napodban gyulladt ki először a villany a szövetkezet tanyaközpontjában. Az állam is segítséget nyújtott az építkezésekhez, de a tagság is jelentős pénzösszeget ruházott be a létesítmények megvalósításához

Ilyen előzmények után igazán elismerésre méltó, hogy egy-egy munkaegységre 33,60 forint értékű termény és készpénz jutott a tagoknak. S ami ugyancsak nem lebecsülendő. ebből 23,60 forint a készpénz! Különösen a fiatalok örülnek ennek, akikből — s ez jól példázza, hegy a szövetkezet gazdálkodása felfelé ível — egyre többet találni a szövetkezetiben. Ebben az évben például hé; fiiatal lépett be, s jól is érzik magukat itt.

Egy esztendő nem hosszú idő, s különösen kevés ahhoz, hogy egy gazdaságilag leromlott szövetkezet gazdaságát rendibehozzák. Még inkább kevés ahhoz, hogy megváltoztassák egy község lakosságának véleményét. A felsőnyáregy- házi Ady Endre Termelőszövetkezet tagjainak azonban sikerült ezt elémiök: kivívták maguknak az egyénileg dolgozó parasztok elismerését.

Szöveg: Mihók Sándor

Kép: Csekő Ágoston

Milyen lesz a falu iparcikkellátása 1959-ben?

A SZÖVOSZ-nál nyert tájékoztatás szerint a földműves- szövetkezeti boltok 1959-ben

mintegy hat százalékkal több iparcikkel állnak majd a falusi vásárlók rendelkezésére.

A forgalomnövekedést a választék bővítésével kívánják elérni. E célból az ipar és a kereskedelem között igen szoros együttműködést valósítanak meg. Az ipar több cikk termelésénél rátér a kis szériák gyártására, azon elgondolásból, hogy a kis szériás gyártás a divat és a kereslet alakulásával könnyen átállítható.

Növelik az igen kedvelt szintetikus anyagok körét és mennyiségét.

A jövő évtől a kiskereskedelem is közvetlen kapcsolatba kerül az iparral, s ez lehetővé teszi majd — a szövetkezeti kereskedelem vonatkozásában —, a falusi lakosság igényeinek teljesebb kielégítését. Az üzemek modellbemutatóikat nem a fővárosban, hanem a megyei központokban rendezik meg a jövőben, A szövetkezeti kereskedelem legjobb szakemberei ezeken a bemutatókon válogatják ki, illetve rendelik meg a helyileg legkelendőbb árukat.

A kereskedelem bősége’ készletekkel rendelkezik. Nem lesz hiány pamut-, ballon-, női gyapjúszövet és selyem méterárukban.

Az 1959-es évben megszűnik a műselyem áruk Ihiányjellegv A szintetikus , szálból készített zokniból a készletek megnégyszereződnek, ugyanakkor a pa mutáruból is sz eddigieknél lé nyegesen többet gyártanak.

Teljes mértékben megszűnik a hiány az 1—5 számú gyermekharisnyákbóU

Felsőkonfekció áruból, mmn a választék, mind a minősé,, tekintetében minden követel ményt ki tudnak majd elégíteni a szövetkezeti boltok. , Zavartalan lesz a cipőellátás. Lakástextilből viszont még mindig némi hiánnyal kell számolni.

A sodronyszeg gyártásába újabb gyárak és ktsz-ek kap csolódtak be, így ebből az igen keresett cikkből is lényegesen többel rendelkeznek majd a. üzletek. Nem lesz hiány a kü lönféle fafúrókban, reszelek ben, fűrészlapokban. Több kró mozott és nikkelezett kivitelű tűzhely kerül forgalomba.

Televíziós készüléket, rádiót, motorkerékpárt, kerékpárt, mosógépet minden mennyiségben a helyi földművesszövetkezeti boltokban vásárolhatnak meg a falvak lakók

Villanytűzhelyből, fürdőkádból és a villamossági szerelési anyagok közül bergmann-cső- ből még némi hiány lesz. Javul a falu bútorellátása is Konyhabútorból már a teljes igényt ki tudják elégíteni.

Tökéletesedik az új évben a földművesszövetkezeti

boltrendszer. Növekszik az önkiszolgáló és önkiválasz- tó boltok száma.

A járási székhelyeken és a nagyobb mezővárosokban az 1958. évinél lényegesen több divat- és árubemutatót rendeznek. Igen sok helyen korszerűsítik az üzletek belső berendezését és külsőleg is szépülnek az üzletek — kialakítják a szövetkezeti szaküzletek 1 és áruházak egységes portálját.

NYOLCSZÁZ KÖTET

Belép az abo- nyi könyvtárba egy tagbaszakadt

parasztember: csizmában, sárosán, búbra tolt sapkában és egyenesen a pulthoz tart.

— Méhészeti szakkönyv van?

— Van, Sándor.

— ... mert mé- hészikedni akarok — mondja tovább és hozzáteszi: — Majd bejövök érte, csak legyen meg... átugrok Ide a szomszédba.

Három kis iskolást is félretol, mire kive- rekszi magát az ajtóhoz. Mert manapság a

könyvtár pultjához is nehéz odajutni, de onnan se könnyű kimenni a látogatónak.

Csak szombaton 151 kötet könyvet kölcsönöztek ki, vasárnap sem sokkal kevesebbet, pedig

Csák „félnapos üzem” volt. Főként gyerekek jönnek. Szünidő van és ilyenkor többet olvasnak s ez átterjed az öregekre i$. Gyák- rabban rányitják mostanában az ajtót a könyvtárosra.

Na, de hiába nyitnák, ha nem lenne miből kielégíteni a kívánságukat. Ki szákkönyvet keres, ki valami olvasmányosat, hogy derüljön rajta, akkor is, amikor olvassa, meg utána i.s. Aztán keletje van a mesekönyvnek __ s valam

ennyiből egyre növekszik a

könyvtár állománya.

Abban a kis szobában, amelyet

olvasóteremnek nevezték ki, most könyvek uralják az asztalokat. A napokban vásárolták és nkevesebb,

nyolcszáz

mint kötet,

Már egymagában is egy kis könyv* tár. Hanem ha

hozzávesszük, hogy a községi könyvtár „régi” állománya négyezerszáz kötet, akkor az abonyi könyvbarátok már elégedettek lehetnek.

A pénzt a községi és a megyei tanács adta. Mind a kettő tíz-tízezer forintot. Ezenkívül a megyei könyvtártól kaptak kétezer forintot... 18 ezerért már megvásárolták a legújabb köteleket.

Még négyezer forint vár elvásár- lásra.

Ezért is kapnak csaiknem kétszáz kötetet és akkor már minden negyedik abonyi lakosra jut egy könyv a községi könyvtárban.

G. B.

A KIMSZ megalakulásának negyvenedik évfordulójára készülnek a magyar fiatalok

A magyar fiatalok — munkás, paraszt és értelmiségi ifjak és leányok — országszerte készülnek a KIMSZ megalakulása 40. évfordulójának megünneplésére.

A Pest megyei KlSZ-szer- vezetek tagjai december utolsó napjaiban felkeresik és köszöntik azokat a megyében élő idős kommunista harcosokat, akik annak idején reszt vettek a KIMSZ munkájában. Ugyancsak december végén minden alapszervezet ünnepi

taggyűlést, műsoros ifjúsági estet rendez, amelyre meghívják a munkásmozgalom veteránjait is.

Karácsonyi újdonság: a zöldpaprika

A Zala megyei borsfái Haladás Termelőszövetkezet bá- zakerettyei üvegházaiban beérett a cecei és a kosszarvú paprika. A karácsonyi ünnepekre mintegy 6000 darabot szállítanak a fővárosi csemegeüzletekbe.

Nehéz örökséget vett át a felsőnyáiregyházi Ady Endre Tsz tagsága elődjétől, a Petőfi Tsz-tőL Az 1954-fcen alaku't szövetkezeket ugyanis tavaly novemberben rossz gazdálkodása, s a tagság tűrhetetlen hanyagsága és viselkedése miatt feloszlatták. Pár hétre rá, december 6-én 13 taggal alakult meg az Ady Endre Tsz olyan parasztokból és földnél- küliekiből, akik eddig még nem voltak szövetkezeti'tagok.

Felsőnyáregyházán, ezen a 750 lakosú településen a kívülállók a szövetkezeti gazdálkodásról az elmúlt években a Petőfi Tsz „szereplése’* alapján mondtak véleményt. S ha rosz- szat mondtak róla, úgy ennek nem ők, hanem az előző tsz tagsága volt az oka. Ezek után nem csoda, ha nem nagy jövőt jósoltak az újonnan alakult szövetkezetnek sem. A szövetkezet taigjai azonban már a megalakulásnál fogad- fcoetafc:

jók, hogy a szarvasmarhákat szinte úgy kellett emelgetni, annyira elgyengülteik a rossz takarmányozás miatt. A koca- állomány is rossz kondícióban volt. A szorgalmas, hozzáértő rounika azonban meghozta eredményét. Mert ma már bárki megnézheti a szövetkezet állatait. Meg is nézik az egyén'

ma már ezt mondja: „Figyelemmel kísérem a szövetlcezet munkáját, s nem tudok rá rosz- szat mondani. Szorgalmas a tagság, rendben vannak földjeik, s szépen fejlődik az állat- állomány."

Az Ady Endre Tsz tagságá- naik nemcsak a kedvezőtlen- előítélettel kellett megbirkóznia, ennél lényeigesen nagyobb^ nehézséget jelentett az, hogy! helyre kellett hozmok minid- j azokat a gazdasági hibákat, j amelyeket az előző szövetko-j zet vezetősége és tagsága elkö- i vetett. A gabonaféléket ugyanis tavaly ősszel még a Petőfi Tsz tagsága vetette el, búzából például a szükséges 100—110 kiló vetőmag helyett csak a felét. Rosszul készítették elő a talajt a többi őszi gabonáié!»

Az ember szótlanul kanalazta a ciberét. Vastag, csomós szemöldöke alól komoran bá- I múlt maga elé. A két nagyob- j bik gyerek tágranyílt szemmel ; figyelte a kánál útját a tá- ; nyártól apjuk szájáig meg visz- \ sza. A kicsi még aludt, a ko- | sárban.

I Az asszony az ajtóból visszal szólt:

| — Délután elvihetnéd a gye! rekéket anyámhoz, és jöhetnél I segíteni. A Darányi méltósá- | gosékhoz, ahun a zárat csvnál- 1 tad a múltkor. Ágyneműt mo- | sok, két napig, oszt olyan mén- 1 kű nagy dunnájuk van, hogy 1 nem bírom kicsavarni.

| Sípos Gyula nem válaszolt. | Az asszony várt egy darabig, 1 aztán vállat vont és kiment. | Sietnie kellett, hogy hat órára | odaérjen a Szemere utcába.

| Újpestről — gyalog.

II.

| A keményítővel bajlódott | éppen, amikor megjött az ura. I Már az arcáról látta, hogy jó | hírt hoz. Várta, hogy megszó- ! laljon, de az némán vetkőzni l'kezdett. Először a viharkabát- | jói vette le, majd mellérakta a | foltos könyökű zakót is. Fel- ! tűrte az ingujját, s odaállt a | teknő mellé. Az asszony so- ! vány karjával az üstre muta- 1 tott:

1 — Azokat mán lehet csavarI ni. De vigyázz, el ne szakítsd. | A férfi munkához látott. | Karjában megfeszültek a csoA villanyszerelő a vezeték építésén dolgozik

más inaik. Mikor a dunnákkal végzett, megszólalt:

— Hétfőn beállók.

Az asszony felegyenesedett. Kiázott, lucskos kezével tétován simította hátra a szemébe hullt hajfürtöt. A gőzfüggö- nyön keresztül hitetlenkedve bámult férjére. Az ember folytatta:

— Hatunkat vettek fel, pedig vótunk vagy százan. A Hoffher és Schrantzhoz. Aszonta a portás, hogy kell az ember, mert másképp nem tudják leszállítani év végére a megrendelést.

Az asszonyra pillantott, s kényszeredetten hozzátette:

— Szilveszterig ... De aszonta a portás, aki megbecsüli magát, utána is maradhat. Sok a munka. Kell a segédmunkás.

— Segédmunkás? Azt hittem, a szakmádba ... Mit fizetnek?

— Tizenöt pengőt. Egy hétre.

Mint aki mentegetőzik, hadarva hozzátette:

— Az is pénz. Pláne mo-t, karácsony előtt. Legalább ennivaló lesz a háznál. Másra úgysem telik.

— Meg egy kis karácsony-' fára. A gyerekeknek. Egy gallyra legalább — szólt közbe az asszony. — Majd veszek rá egy pár szem szaloncukrot, meg diót. Te! — mondta hirtelen ötlettel — elkérjem neked

azt a cipőt a méltóságostól? Megmondanám, hogy inkább holnap ne adjon kosztot,

— Azt nem lehet. Enni muszáj. így is olyan sovány vagy> mint egy kölyökmacSka.

— Dehát ilyen cipőbe nem mehetsz dógozni. Mit szólnának?

Cinkosan összenevettek s az ember csavarni kezdte a mél- tóságos úr hosszú alsóját

<•óságok rácsimpaszkodtak i tyálcára, s megpróbálták gu- joltában felborítani.

— Nyughassatok mán — zsörtölődött vidáman az any iuk —, apátok nemsokára meg■ jyün, oszt még tűz sincs, nemhogy ebéd!

Mintha csak megrestellu volna magát a vizes fa, lángra kapott...

A hideg tűzhelyen kocsonyásra fagyott a paprikáskrumpli. A szobában már félhomály volt. Éppen ötöt kongattak a közeli toronyban, amikor valaki megkocogtatta a pinceablakot.

Siposné sírástól dagadt arccal ment ajtót nyitni. A küszöbön kopottruhás idegen állt.

— Maga Siposné? — kérdezte. Aztán, választ se várva:

— Az urától gyüttem.

— Hol van az uram?! — kiáltani akart, de Csák rekedt suttogás tört elő a torkán.

— Odabenn megmondom — intett a bizonytalan sötétség felé az idegen.

Nem kéne beengedni... Azt se tudom, kicsoda — gondolta az asszony, de lábai gépiesen vitték lefelé a csorba pincegrádicson. A gyerekek az ágyon játszottak. Az idegen láttára torkukon akadt a kaVasárnap reggelre nagy hó esett. A füstös, kopott újpesti házakra bojtos fehér sapkát borított a tél. A fák úgy álltak, fehér ruhájukban, mint megannyi kitárt karú, cserben hagyott menyasszony.

Siposné a sparhert előtt guggolt. Kivörösödött arccal fújta a csípős füstöt árasztó vizes fát.

— A fene ezt a havat! — mérgelődött — biztosan betemette a kéményt. Nincs egy csepp huzatja se.

— Édesanyám, hadd menjünk csúszkálni — rimánko- dott a legnagyobb gyerek.

— Akkéne még a cipőtöknek, éppen! — legyintett mérgesen az anyjuk. — Örüljetek, hogy éltek. Másnak úgyse örülhettek — tette hozzá morogva s hirtelen támadt gyöngédséggel megsímogatta a kócos gyerekfejeket. Az apcaj, s szanaszét az ágyon megmerevedtek, mint egy élő* kép.

— Hol van az uram?! — kérdezte másodszor is Siposné, Ügy érezte, hogy valami belülről szétfeszíti.

— Elvitték. A gyűjtőbe. Én is ott vótam, de kettőnket kiengedtek. Négyet benntartottak. Az egyik pedig vérzett is.

— Gyula?! — ezt már si- koltotta. A gyerekek is sírva fakadtak.

— Nem ő. Egy másik. Amék verekedett.

— És az uram?

— Pekhes vöt. Pont akkor ért oda, amikor a rendőrök lezárták a környéket. Valami röpcédulát találtak, oszt verekedés is vöt. Oszt híjába mondta az ura, hogy ő nem látott semmit, összefogták a többivel. Aszonták, hogy ismerik mán az ilyet. Az ilyen rongyost. Az mind felforgató. Meg hogy majd odabe ráér gondolkozni, hogy mit látott,‘mit nem ... Oszt amikor éngem kiengedtek, szólt, hogy gyüjjek el magához ... Megmondani... Úgyis födik vagyunk... Hát csak ezért... Jóéccakát...

Vakon botorkált a lépcsőkön felfelé, amikor kiáltást hallott:

— Várjon! A cédula.

Visszafordult.

— Cédula? Az nem vöt.. t Csak üzenet.,.

— Itt van a cédula. Hogy beállhat... Hónap reggel.., A Hoffher és Schrantzhoz. , Legalább maga ... Ügyis födik ...

Nyiri Éva