Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mirigy /I trljcs jiiró heti rádióműsor (5. oldalon) MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA M E G Y E l- T A N Á C S LAPJA II. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM ARA 50 FILLER 1938. DECEMBER 24. SZERDA TEREMTSÜK MEG A MA MÚZEUMAIT! (G. L.) Ilyenkor, télelő ide­jén indulnak kutatóútra a niúzeuLógusck. A gazdáik no­vember—decemberre már leta- karííottak a földekről mindent, az őszi szántás pedig napfény­re hozza azokat a törött csere­peiket, csontmaradványokat, ame'yeket a föld talán már év­századok vagy évezredek óta rejt magában. Római korsók, kelta karpe récék, ősi szerszá­mok kerülnek ilyenkor elő, gazdagítva múzeumaink anyagiát, okosítva azt, aki ku- tatja-keresi a régmúlt tanulsá­gait. Az iskolások is nem egy he­lyen kutatják falujuk történel­mi múltját. A szakkörök most, a negyvenedik évforduló alkal­mával, például a Tanácsköztár­saság dokumentumait fürké­szik, régi újságokat böngész­nek, veteránok emlékeit jegy­zik fel, kiállításokat készítenek elő igen nagy lelkesedéssel, mert ez a munka érdekes, megmozgatja fantáziájukat és látják hasznát is. Jó dolog ez, megismerni, fel­tárni egy-egy község vagy vá­ros történetét, jó hogy készü­lődnek nagynevű tudósaink ar­ra, hogy a megye monográfiá­ját elkészítsék. De egy dolog kiesik mind a hivatásos kutatóik, mind a pe­dagógusok é9 a kutató diákok látóköréből — talán éppen azért, mert túlontúl is szem előtt van: a jelen értékes és 'már-már veszendőbe menő do­kumentumainak összegyűjtése és megóvása a pusztulástól. Ugyan miféle értékek men­nek veszendőbe? — kérdez­hetné bárki, és érvelhetne, csak nem akarjuk múzeumiba rakni a római szarkofág mel­lé a huszadik század alumí­nium lóbasát?! Hát azt éppen nem. Van elég, más, ami viszont valóban múzeumba kívánkozik. Mert egyet nem szabad elfe­lejteni: a ma legfeljebb 24 óra elteltével tegnappá vénül és a tegnap tegnapelőtté. Mint a pillanat, eltelt a fel- szabadulás óta 14 esztendő és vajon hová tűntek a felszaba­dulás dokumentumai? A szov­jet harcos fényképe, aki elő­ször lépett a falu vagy város határába: a fegyver, amellyel a magyar partizánok segítet­ték a szovjet hadsereget; az első vörös zászló, amit kitűz­tek a községháza padláslyuká­ba — mind-miind értékes doku­mentum már ma is, és még ér­tékesebb lenne ötven vagy száz. esztendő múlva, ha — meg­lenne. De hosszú a sor: a cövek, amellyel az újgazdák földjeit jelölték (voltaképpen a nagy­birtokrendszer koporsószöge), az első termelőszövetkezet alapítólevele, a lebontott nyo­mortanyák fotográfiái, az álla­mosított üzem első levélpapír­ja vajon nem múzeumba kí­vánkozik-e, vajon nem éppen olyan kutatási lehetősége ezeknek az emlékeknek. a fel­kutatása, mint az ezer eszten­dővel ezelőtt eltemetett légio­nárius csontjainak kiásása? Meg kell menteni ezeket as értékeket a pusztulástól! Es nemcsak azért, hogy a jö­vendő nemzedékek okuljanak belőle, mint mi az ich/tiosaurus csontvázát szemlélve tesszük, hanem azért is, hogy a most felnövekvő generáció — amely már nem élte azokat a küzdel­meket, amelyeket mi — felku­tatásuk, összegyűjtésük, rend­szerezésük közepette tanulja meg mindazt, amit egyébként csak az iskola.sk őny vek bői tud­hatna meg, de nem ilyen él­ményszerű elevenséggel. Határtalan nevelési lehetősé­gek rejteznének abban, ha minden falusi általános iskola mellett megteremtenők a ma múzeumait. Egészséges lokál­patriotizmus, igazi hazaszere­tet, a harcos esztendők tisztele­te, a ma világának megisingré- se elképzelhető-e könny tQ/en járható úton? És a KISZ-szervezetek, út­törőcsapatok találhatnak-e iz­galmasabb, szebb célt, niiht ezt? Az ilyesfajta gyűjtőmunká­hoz különösebb anyagi eszkö­zök sem kellenek. Nem kell külön szoba, nem kell segéd­eszköz^ nem kell pénz, és nem kell béralap. Egy-egy szek­rény mindenütt akad, abban pedig elfér az egész falu közel­múltjának története — leg­alábbis egyelőre. Azután pe­dig ... Azután pedig a felsőbb támogatás sem késik majd, hi­szen mind az állami, mind a pártszervek szívesen támogat­nak minden nemes, hasznos kezdeményezést. Nos, a Tanácsköztársaság anyagának gyűjtése közben már lehetne kutatná a közeleb­bi múlt múzeumanyaga utón. Csak rajtunk múlik, hogy a huszadik század negyvenes-öt­venes éveinek emlékanyagát ne a jövő századok kutatóinak kelljen kiásnánk a földből, ha­nem azt mi — a magunk oku­lására és a jövő számára is — már a jelenben megóvjuk az elpusztulástól. A cukrászdák is felkészültek Sok finom süteményt készítenek a háziasszonyok a kará­csonyi ünnepekre. Vannak azonban, akik a cukrászdák készítményeit szeretik. Nagykátán Dómján Ferenc szövet­kezeti cukrász felkészült a várható nagy forgalomra és frissen készített tortákkal várja a vásárlókat (Csekő felv.) Műszál-bútorszövetek készülnek a Pomázi Posztógyárban Műszál-bútorszövetek gyár­tását kezdték meg a Pomázi Posztógyárban. Az eddigieknél tartósabb, kopásállóbb, új faj­ta bútorszövetek hét különbö­ző színben, stilizált mintákkal j készülnek. A magyar ipar I új gyártmányából már nyugat- | európai és ázsiai országok is j rendeltek. Szovjet írók és újságírók találkozása a magyar sajtó dolgozóival A hazánkban tartózkodó szovjet író, műfordító és új­ságíró csoport kedden a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének székházában ba­ráti összejövetelen találkozott a magyar sajtó dolgozóival. A baráti beszélgetésen részt vett Gyáros László, a kormány Tá­jékoztatási Hivatalának elnö­ke, Naményi Géza, a Tájékoz­tatási Hivatal elnökhelyettese, Befejeződött a koreai orvosok hathónapos magyarországi tanulmányútja Siklósi Norbert, a MUOSZ fő- 1 titkára. A baráti találkozó szí- f vélyes légkörben zajlott le. I ÚJ ÓVODA ÉPÜL ABONYBAN A művelődési állandó bi- i zottság hétfőn tartott ülést jj Abonyban és elhatározta, hogy | 1959-ben új óvodát építenek. | Az anyagot a nem műemlék-1 jellegű kastélyból nyerik, az | építkezést társadalmi munká- | ban végzik el. Úgy tervezik, f hogy a jövő év szeptemberé-! ben már megnyitják az új | óvodát. i Rizling, ezerjó[ kadarka A karácsony előtti napokban percnyi pihenő nélkül dol­goznak a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság budakalászi borpalackozó üzemében. Naponta 1200 palack kiváló minőségű zamatos rizlinget, ezerjót, tiszakürti kadarkát és Mór vidéki ezerjót töltenek üvegekbe. Kurtz Lőrincné, Karleusa Miklósné és Kéri Istvánná gyakorlott Júliusban az Egészségügyi Mindsztérium. meghívására a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból három sebész, egy-egy belgyógyász, gyermek- gyógyász és fogorvos érkezett hathónapos magyarországi ta­nulmányútra. A koreai fjak- orvosok szakmájuk szerint ké­pestek tovább magukat a kü­lönböző egészségügyi intéze­tekben. A tanulmányút befe­jeztével kedden délután a ko­reai orvosok az Egészségügyi Minisztériumban baráti talál­kozón vettek részt magyar kol­légáikkal. Az összejövetelen megjelent dr. DoleschaU Fri­gyes. egészségügyi miniszter és a minisztérium számos vezető munkatársa. Ezenkívül elhatározták, hogy 1 az új gimnázium emblémát i kap homlokzatára, a műve-f lödési házból pedig elkerül az f italbolt. mozdulatokkal címkézik a frissen töltött palackokat. Siet­nek, hogy még idejében az üzletekbe kerüljenek a borok, s karácsony estéjén a díszesen megterített asztalok mellett Budakalaszon palackozott finom borral koccinthassanak, s kívánhassanak egymásnak kellemes ünnepeket az emberek miiiiHniitimitt A kormány rendelete a nyugdíjakról A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala közli: Az 1954-ben kiadott nyug­díjtörvény igen kedvező válto­zást eredményezett az öreg és rokkant dolgozók nyugdíjellá­tásában. Viszonylag rövid, tíz­éves szolgálati idővel rendel­kező 55 éves nők és 60 éves férfiak fizetésük 50 százaléká­Aláírták az 1959. évi magyar—jugoszláv kereskedelmi megállapodást Belgrádiban folytatott tár­gyalások eredményeképpen kedden aláírták az 1959. évre szóló magyar—jugoszláv áru- csereforgaimi egyezmény jegy­zőkönyvét. A jegyzőkönyv árulistái az 1958. évi áruszállításokhoz vi­szonyítva mintegy 15—20 szá­zalékos forgalomnövekedést irányoznak elő. Magyarország a többi között gépeket és be­rendezéseket, vegyipari cikke­ket, hengerelt árut és közfo­gyasztási cikkeket szállít Jugo­szláviának, ahonnan fát és pa­pírt, vegyi cikkeket, tehervago­nokat, színesfémtermékeket és egyéb árucikket importál. A tárgyalásokon elhatároz­ták, hogy 1959 közepén meg­beszéléseket kezdenek a kát ország hosszúlejáratú árucsere- forgalmi egyezményének lehe­tőségéről. A megállapodást magyar részről Karádi Gyula, a kül­kereskedelmi miniszter első helyettese, jugoszláv részről pedig Vujica Gajinovics, a szö­vetségi külkereskedelmi bizott­ság elnökhelyettese írta alá. Elkészült az utrechti normet közi vásár magyar kiállításának terve A tavalyi utrechti vásár je­lentős eredményekkel: egy­millió holland forinton felüli üzletkötéssel zárult a magyar külkereskedelem számára. Ezért úgy döntöttek, hogy nyolc vállalatunk ismét részi vesz a márciusban rendezendő tavaszi utrechti vásáron. A vásárt két szakaszra osztották: a fogyasztási és technikai cikkek bemutatójára. A ma­gyar külkereskedelem a fo- gyaszási cikkek vásárán jele­nik meg; bemutatunk köz­használati cikkeket, különböző textilárukat, rádiókészüléke­ket, lakberendezési tárgyakat, stílbútorokat, szőnyegeket, he­rendi porcelánokat és számos népművészeti tárgyat. A kiál­lítás elrendezésének tervei már elkészültek és most válo­gatják ki, milyen tárgyakat küldjenek Utrechtbe. Láthat majd a vásár közönsége ma­gyar gyártmányú cipőket, bun­dákat, hanglemezeket és ma­gyar kiadású könyveket is. Bi­zonyára nagy érdeklődést kelt népi iparművészeink munká­jának közvetlen bemutatása is. Egy matyó asszony a látogatók előtt „írja”, rajzolja és hímezi m-jd a térítőkét. nak megfelelő lörzsnyugdíjat kaptak. Ehhez járult a felsza­badulás óta munkában töltött minden év után az 1 százalé­kos nyugdíj kiegészítés. Nem volt elég nagy különbség azon­ban a hosszabb szolgálati idő­vel rendelkezők és azok nyug­díja között, akik csak 10 évig álltak munkaviszonyban. Bár az 1954-es törvény a ko­rábban nyugdíjazottak ellátá­sát emelte, nyugdíjuk ezzel az emeléssel együtt is elmarad az újonnan megállapított nyugdíjak átlagától. A régi és a hosszú szolgálat­tal rendelkező nyugdíjasok ügyének rendezése már 1956 nyarán napirendre került. Vég­rehajtását azonban megakadá­lyozta a súlyos anyagi károkat okozó ellenforradalom. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a munkásosztály élet- és munkakörülményeit meg­vizsgálva úgy határozott, hogy a nyugdíjkérdés rendezése egyike a sürgősen megoldandó feladatoknak és azt 1959 első felében mag kell valósítani. A következetesen végrehajtott helyes gazdaságpolitika, a dol­gozók jó munkája tette lehe­tővé, hogy e határozat 1959 január elsejével megvalósul. A Minisztertanács által be­nyújtott törvényerejű rendele­tet a dolgozók társadalombiz­tosítási nyugdíjáról a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa 1958. december 22-i ülésén jóvá­hagyta. Az új nyugdíjtörvény csök­kenti az 1954 előtti és az új nyugdíjak közötti aránytalan­ságot. Ennek megfelelően fel­emeli a nem dolgozó régi Országosan első a társadalmi munkában az abonyi Kinizsi Pál Gimnázium Hétfőn délelőtt ünnepélyes keretek között kö-ölték az abonyi Kinizsi Pál Gimnázium­mal, hogy országosan első he­lyezést ért el az iskolák kö­zötti társadalmi munka ver­senyben és ezért elnyerte a párt és a Művelődésügyi Mi­nisztérium vándorzászlaját, valamint 1500 forint jutalmat kapott. Az abonyi gimnázium­ban 3280 forint értékű társa­dalmi munka jut egy főre. nyugdíjasok nyugdíját 25 szá­zalékkal (legalább 500 forintra és legfeljebb 800 forintig). Ez az emelés egyben a régebbi szolgálati idő elismerését is je­lenti. A munkaviszonyban álló régi nyugdíjasok nyugdíját (akik nyugdíjpótlékban nem részesülnek), munkaviszonyuk megszüntetése után pótlékkal egészítik ki és az így emelt nyugdíjhoz kapják a 25 száza­lékos emelést. Az 1954 előtti jogszabályok alapján özvegyi nyugdíjban részesülők nyugdíját is 25 szá­zalékkal emeli fel az új tör­vény, legalább 250 és legfel­jebb 400 forintig. Az özvegyek nyugdíját abban az esetben is emelik, ha jelenleg dolgoznak. Az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján megállapított 500 fo­rintot elérő nyugdíjaknál az 1929—1945. év között munká­ban töltött és igazolt szolgá­lati idő arányában pótlékot ál­lapítanak meg, legfeljebb 800 forintig. Az 1954-es törvény alapján megállapított özvegyi nyug­díjakat 10 százalékkal emelilk fel, legfeljebb 400 forintig. Az új törvény felemeli az ár­vaság: nyugdíj minimumát. Félárvák az eddigi havi 100 fo­rint 'helyett legalább 175 forint, teljes árvák 150 forint helyett legalább 250 forint árvaellátás­ban részesülnek. A régi, úgynevezett OMBI mezőgazdasági járadékosok el­látását havi 80 forinttal, asz özvegyekét havi 75 forinttal emeli az új törvény. A mező- gazdasági járadékos eddig nem kapott házastársi pótlékot. Az új törvény szerint havonta 50 forint házastársi pótlékot kap majd. Az eddigi havi 18 forint he­lyett 100 forint házastársi pót­lék illeti meg azokat a nyug­díjasokat, akiknek a házastársi pótlékkal együtt nyugdíja nem haladja meg a 850 forintot. Az ezután megállapításra kerülő nyugdíjakra is vonatkozik «* rendelkezés. Az új nyugdíjtörvény igaz­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents