Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-23 / 302. szám

1958. DECEMBER 23. KEDD tÜsí‘ WCirlap Az országos kukoricatermesztési tanácskozás felhívása a termelőkhöz (Folytatás az 1. oldalról) vasolják a kukoricatermelők­nek, hogy a talaj nedvességé­től és hőmérsékletétől füg­gően 8—10 centiméter mélyen vessenek és ennél sekélyebb vetést csak az erősen kötött ta­lajokon végezzenek. A kukorica ápolásánál foko­zott gondot kell fordítani a kukoricavetések gyomtalanítá­sára és a kukoricaterméseket csökkentő kártevők és kóroko­zók elleni védekezésre. A kukorica kapálásánál meg kell szüntetni a ter­méseredményeket csök­kentő mélykapálást. Ezért a kukorica 3—4 leveles .-toráig az első kapálást legfel­jebb a vetés mélységéig, a to­vábbi kapálásokat pedig seké­lyen legfeljebb hat centiméter mélyen kell, illetve helyes vé­gezni. _ . A tanácskozás részvevői ja­vasolják az ország kukorica- lermesztőinek, hogy a kukori- cászár időbeli betakarításával és legkésőbb május elejéig tör­ténő felhasználásával indítsa­nak általános védekezést a ku­koricamoly kártevése ellen. Fokozni kell a kukorica-üszög elleni védekezést is. Az állattenyésztés fejleszté­se, az állati termékhozamo_k fokozása és a termelési költsé­gek csökkentése érdekében a tanácskozás javasolja az oi- szág valamennyi állami gazda­ságának és termelőszövetkeze­tének, hogy már 1959-ben szarvasmar­ha számosállatonként leg­alább öt köbméter silónak megfelelő silókukoricát termeljenek. A silókukorica termésátla- gok. növelése érdekében az áL- lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek minél nagyobb területen vezessék be a hazai viszonyaink között bevált szov­jet rendszerű négyzetes siloku- koricatermesztést. Az országos kukoricáiét'- ^ mesztési tanácskozás részvevői felkérik az állami gazdaságok és gépállomások vezetőit, hogy a használatukban levő TVD 6-os négyzetbevetőgépeket 1959. február 28-ig alakítsák át áttelepítésű rendszerűre, hogy a négyzetes vetéseket mi­nél gazdaságosabban végez­hessék el. A gépállomások vezetői és szakemberei adjanak se­gítséget a termelőszövetke­zeteknek a silókukorica négyzetes vetéséhez, gépi ápolásához és betakarítá­sához. Az országos kukoricater­mesztési tanácskozás kéréssel fordul a gépipar vezetőihez, az ipari munkásokhoz, hogy 1959- ben olyan silókukorica-betaka- rító gépeket bocsássanak az állami gazdaságok, gépállomá­sok rendelkezésére, hogy már 1959 őszén a teljes silóvetéste­rület betakarítását gépesíthes­sék. A tanácskozás részvevői fel­kérik a mezőgazdasági tudo­mány képviselőit, hogy töre­kedjenek új hibridkukorica- fajták előállítására és tegyék lehetővé, hogy az ország min­den tája nagy hozamú hibrid- kukorica vetőmaggal rendel­kezzen. A tanácskozás kéri a kukoricanemesitőket, hogy mi­nél gyorsabban nemesítsenek ki nagy termőképességű, korai hibridkukoricákat. Az országos kukoricater- mesztési tanácskozás annak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy ha az ország minden kukoricatermelője a jelenleg ismert és a viszonyaink kö­zött általánosan bevezethető, alapvető és korszerű kukorica­termesztési módszereket széles körben alkalmazza, akkor a kukorica termésátlago­kat rövid idő alatt 30—10 százalékkal növelni lehet. Javasolják az ország vala­mennyi kukoricatermelőjének, hogy 1959-ben indítsanak ver­senyt a holdanként! 30 má­zsás csöveskukorica és a 300 mázsás silókukorica termésát­lag elérése érdekében. Még mindig nincs hír az angol léggömbutasokról Az AP hétfő reggeli jelenté­se szerint még mindig semmi hír aiTól a négy angolról — köztük egy nőről —, aki lég­gömbbel próbálja átrepülni az Atlanti-óceánt. A vállalkozó szellemű léggömbutasok pén­tek óta nem adtak hírt ma­gukról, jóllehet az európai és az észak-afrikai rádióamatő­rök és több megfigyelőállomős szinte állandó készenlétben várja a léggömbrádió jelzéseit. A léggömböt legutóbb hét nappal ezelőtt látta egy német vitorlás legénysége mintegy 250 mérföldre a Kanári-szige­tektől délre. A léggömb de­cember 12-én indult él a Ka­nári-szigetekről, hogy a lég­áramlatok segítségével meg­tegye a nyugat-indiai Barba­dosi s terjedő 3000 mérföldé* légiutat.. __________ S zorgalmas aggastyán Egy Gevender nevű dél­afrikai, akinek csaknem két­ezer leszármazottja van, nem mindennapi munkabírással ej­ti bámulatba a környezetét: 105 éves korában napi nyolc órán keresztül végez mezei munkát. Magyar operaénekesek utazlak Albániába Kétnetes vendégszereplésre az Albán Népköztársaságba utaztak Páka Jolán és Mátrai Ferenc, az Állami Operaház tagjai, valamint Naeter Emma zongoraművésznő. December 31-én tíznapos vendégszerep­lésre ugyancsak Albániába mennek Rácz Boriska és Róna Viktor, az Operaház balett­művészei. Megnyílt a IV. Pest megyei képzőművészeti kiállítás Amikor Vörös Gyula, a me­gyei tanács művelődési osztá­lyának vezetője megszólalt, mindenki levette fejéről a sapkát, kalapot. Mintha a nehéz körülmé­nyek. között dolgozó ■ megyei képzőművészeknek adták vol­na meg ezzel is a tiszteletet A kiállítás megnyílt. Hatvankét kép, nyolc szo­bor, kisplasztika — összesen hetven műben gyönyörköd­hettek vasárnap délelőtt a tár­lat megnyitóján részvevők. Harmincegy művész ihletett alkotásának otthona lett így január 18-ig a Szentendrei Fe- renczy Károly Múzeum. „Szinte mindegyik kiállító művész szebb, kvalitásosabb alkotással szerepel, mint a legutóbbi alkalommal” — mondotta Vörös Gyula elv­társ, és ezzel a mondattal ér­Csendes beszélgetés a kiállítás sarkában (Juhász Jenő festőművész, Vörös Gyula, a megyei tanács v. b. művelő­dési osztályának vezetője, Bornemisza Géza festőművész és Balogh Lajos, a képzőművészeti referens) A jövő év március 31-ig érvényesek a közszolgálati MAY-igazolványok A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy az 1958-ra érvénye­sített közszolgálati fekete színű, arcképes igazolványok, beleértve a h ad i rok kartta k arc­képes igazolványát és ötszöri utazásra érvényes igazolványát is, 1959. március 31-én 24 óráig használhatók fel. Az arcképes igazolványoknak 1959. évre való érvényesítése 1959. február 1-én kezdődik és március 31-i.g tart. Az érvé­nyesítésre vonatkozó hivatalos rendelet január első napjaiban jelenik meg. Szamosi Soós Vilmos: Nagymama (gipsz) tékelte, j elelmezte is a kiállí­tást. És még egy mondat a meg­nyitóból : „Ez a bemutató is élénken példázza, hogy megszűnőben van a provincionalista kis- szerűség fenyegetése; a vidéki művészek a fővárosban mun­kálkodókkal egyenrangúakká válnak — éspedig műveik alapján.” Valóban. És nemcsak azért, mert olyan közmegbecsült, országos (sőt határainkon túl is ismert) nevű művészek ál­lítottak itt ki, mint Bor­nemisza Géza, Deli Antal, Ilosvay Varga István, Pirk Já­nos, hanem azért, mert a fia­talok is jó szemmel, biztos kézzel dolgoznak, Ismerői mind az anyagnak, mind a művészi megoldások útvesz­tőinek. A hiba, amit a megnyitót követő megbeszélésen szóvá tettek, az, hogy a mesterség­beli tudás nem párosult a té­ma sokrétűségével, a mai élet, általában a tematikus, figu­rális alkotások megszületésé­vel. A képek között mindössze négy olyan akadt, afroi az em­ber, a mindeneket alkotó em­ber is helyet kapott. Deli Antal: Kislány könyv­vel, Kladács Alajos: Önarc­kép, Pirk János: Kukorica- fosztás és Somodi László: Va­sárnap délután. Ez minden. A többi: csendélet, tájkép, han­gulat. Hatvankét alkotás közül — mindössze négy. A vitában beszéltek a művé­szek az okokról is. Modell- hiány, műteremhiány, idő­hiány stb. A közönség elé azonban mégis csak a kész nem a naturális „Traktor a mezőn”-t kérik számon az irá­nyító szervek és a tárlatláto­gatók, hanem azokat a való­ban elmélyült alkotásokat, amelyek nem direkt, vulgá­ris módon, hanem lényegében, belső valóságában ábrázolják a mát. Fényképezni mindenki tud, művészien fényképezni már kevesebben. De a legtökélete­sebb színes foto sem kelhet versenyre azzal a műalkotás­sal, amely belelát a jelenségek mélyébe, és megvilágítja mint a röntgensugár a belső össze­függéseket, a jelenségeket mozgató indulatokat. Ez a festőművészek dolga. És ha a művészeknek igé­nyeik vannak — legyenek is —, mint modell, műterem, több kiállítás, több vásárlás, fővárosi érdeklődés stb., szám­ba kell venniök azokat az igényeket is, amelyeket a tár­sadalom és a társadalmat kép­viselő párt és állam támaszt. A IV. Pest megyei képzőmű­vészeti kiállítás azonban a témabeli aránytalanság elle­nére is biztató. Biztató, mert akik ennyire ismerik eszkö­zeiket, akiknek ilyen fölé­szegény, akkor minden, óka megvan a rongyosságra, hi­szen az ostrom alatt azok a szegény franciák még a pat­kányhúst is megették. Útjára engedte. Gondolta, jobb, ha minél hamarabb sza­badul tőle. Vergődjenek vele sorompó mögött a magyar kol­légák. Néhány lépésnyire volt a határ. A határkő után a föld már Magyarország. Úgy ros­kadt rá, mintha minden erő elillant volna testéből. Budapest ujjongva fogadta. A híre megelőzte: együtt har­colt a zsarnokság ellen a másik magyar hőssel, az óbudai Frankel Leóval, a párizsi Commune egyik mi­niszterével. Mind a ketten di­csőséget szereztek Kossuth népének a magyar szabadság­harc szellemében. Győrök Leónak, a tegnap még ismeretlen, világcsavargó diáknak, hirtelen ezer barátja támadt. Kézről kézre adták, állást szereztek neki a vasút­építő belga társaságnál, mér­nöki állást, amelyben becsü­lettel megállta a helyét. Las­sanként magához tért, meg­erősödött, Már újból kezébe vett,) az ecsetet és birkózni kezdett leghatalmasabb téma­élményével. a tengerrel, amint lebegnek fölötte a ködök és finoman kirajzolódnak belő­lük a bresti árbocok. Az új magyar főváros láza­san fejlődött. Egyre-másra- alakultak a vállalatok, aranyat termett minden ötlet, minden gondolat. A gyorsan izmoso­dó polnársáa már a művészet- pártolás fényűzését is meg­engedhette macának. Kép kel­lett az úi szalonokba, eredeti kén olajfestmény. E ovmás után nyíltak meg a kiállítá­sok és a tárlatokon feltűnt a hős communard. Győrök Leó neve is. leginkább hangulatos tennerképet- alatt. Élt, lihegett ezeken a képeken a tenger, kergették egymást a tarajos | hullámok és hátukon poéti- | kusan imbolygóit a sötét hajó, 1 az Aube. | T ele volt erővel, tettvágy- r; gyal. Beiratkozott ez | egyetemre és nyelvtanári 'ké- f pesítést szerzett. Amikor a § belga vasútépítő társaság | csődbe került, a tehetséges, | fiatal mérnökön kapva ka-1 patt a gyorsan fejlődő ‘ma- | gyár vasút és mérnökké ne- | vezte ki. Nem sókáig volt a \ MÁV mérnöke. A megmagya- § rosodott budapesti főreáltano- | da nyelvtanári állásra írt ki | pályázatot. Megpályázta és \ elnyerte az állást. Ettől kezd- | ve tanévről tanévre ott tanít- | gáttá angolra, franciára, né-1 ■metre a nebulókat. De nyá-1 ron menekült régi és örök I szerelméhez, a tengerhez, ahol ' nincsenek határok, nincsenek 5 korlátok, ahol végtelenre tá-1 gui a szemhatár. Könnyű | vitorlásbárkát szerzett és az- 1 zal csavarogta be minden nyá- ‘ ron az Adriát. Örökké a ten- 1 ger színtitkait fürkészte és az | ellesett titkaikat ihletett ecset- I jével örökítette meg vásznain. I Ősszel aztán gazdag zsák-1 mánnyal tért haza Budapest- 1 re. | Festett és tanított. De éj- f szakánként, amikor a téli \ köd elborította a budai hegye- i két. a párizsi barikádokról ál- 1 modozott. Ott állt a Mont- 1 martre tálánál, vagy Issy bús- | tyáit védte a sötét reakció 1 pribékjei ellen. A szabadság visszatérését | várta. Hitte, hogy meghozza \ a haldokló század. Az utolsó | évig várt. 1899 decemberé- I ben egy ködös, vigasztalan | téli éjszakán elfogyott, a tü- | reime. Főbelőtte magát. Vann talán akkor talált rá | as Aube fedélzetéről egil alté- ? vedt és elkéself nvstkagályó. | Magyar László I Somodi László: Vasárnap délután (tempera) művek kerülnek, és csupán technikai okokra azért nem lehet visszavezetni a mai életet tükröző képek hiányát. Régi nóta ez már. De egy­kor másképpen hangzott, és másképpen szól ma. Ma már nyes a mesterségbeli tudásuk, így, felkészülten, teljes fegy­verzetben előbb vagy utóbb hozzá mernek, állni a mai té­mákhoz. Azért mégis... Előbb lenne jobb, mint utóbb. A Belügyminisztérium Országos Rcndorfökapitányságának közleménye, c lejárt személyi igazolványok kicseréléséről A BM Országos Rendőrfő­kapitányság felhívja az ország lakosságát, hogy az 1/1954. (I. 9.) BM. számú rendelet 10 pa­ragrafusa (1) bekezdésének a) pontja értelmében a rendőr- hatóságok 1959. január 2-tői folyamatosan kicserélik azokat a személyi igazolványokat, amelyeknek érvényességi ideje 1959. évben lejár. A személyi igazolványok ki­cserélését községenként, lakó­körzetenként, munkahelyen­ként meghatározott helyen és időpontban az állandó lakhely szerint illetékes járási, városi, városi kerületi rendőrkapi­tányságok végzik. Azok az állampolgárok, akik- nek munkahelye állandó lakó­helyüktől 100 kilométeres tá­volságon túl van és ott ideig­lenes lakosként be vannak je­lentve, személyi igazolványai­kat az ideiglenes lakóhely sze­rint illetékes járási, városi, vá­rosi kerületi rendőrkapitány­ságok is kicserélik. Budapes­ten csak azoknak az ideiglenes lakosoknak cserélik ki a sze mélyi igazolványát, akike* munkahelyeiken e célból elő­jegyzésbe vesznek. A személyi igazolvány kicse­rélése végett a személyi iga­zolványok tulajdonosának sze­mélyesen keil megjelenni. A járóképtelen betegek, ha gyó­gyulásuk előreláthatólag egy éven belül nem várható, sze­mélyi igazolványukat meg­hatalmazással ellátott, 'egköze lebbi hozzátartozójuk útján kötelesek beszolgáltatni az H letékes rendőrkapitányságnak A járóképtelenséget SZTK. vagy tisztiorvosi igazolássá- kell igazolni. A végrehajtás részleteiről r helyi rendőrhatóságok hirdet­mény útján tájékoztatják a lakosságot. Az Országos Rendőrfőkapi­tányság felhívja a lakosságot, hogy a torlódások elkerülése végett a helyi rendőrhatóságok rendelkezéseit és az általuk megjelölt határidőt maradék­talanul tartsák meg. Belüirvmimsztérimu Országos Rendőrfőkapitányság sárrá dagasztották a Mont­martre porában. El volt 'ké­szülve ő is a halálra. A tö­meggyilkosoktól nem kért és nem várt kegyelmet. Szép vojt a gondolat, hogy vére elvegyül a francia bajtársai vérével. Talán azért kegyel­meztek meg neki, mert tud­ták, hogy magyar diák és Bis­marck valamikor rokonszen­vezett a Habsburgok ellen küz­dő magyarokkal. Vagy azt tudták meg, hogy művész, hogy festő ... Mindegy. Élet­ben hagyták, megúszta ezt a tömeggyilkos négy hónapot is. Bajtársait százával gyilkol­ta meg körülötte a sötét hajó mélyén az éhség, a nyomorú­ság. Ez talán még szörnyűbb a ferálták falánál is, Pere La- chaise temetőjében. Már fölszakadt a leöd. A fák őszi lombján meg-megcsillant a hajnali napsugár. Még nép- telen volt a park. A földre vastag aranyszőnyeget borí­tott az ősz. Az égen sirályok patyolat szárnya villant. A tenger felől hajókürtök mély hangját hozta a szél. — Csupa szépség, csupa szín — lelkendezett.. — Mégis gyö­nyörűség az élet. •k jralt! Wer da?! — vágott Jtl felé az úton az osztrák csendőr hangja. — Akkor itthon vagyok — sóhajtott a vándor és erőtle­nül roskadt az őrbódé mel­lett a padra. Festett ruhája zsebéből előkotorta írásait és mutatta a csendőrnek. A he­gyeket már hó borította, de­resek voltak a fák is és a vi­zek borozni kezdtek az éjsza­kai fagyoktól. A csendőr fon­toskodva betűzte a * nyűtt papírokat. Nagynehezen ki­olvasta belőlük, hogy ez az ágrólszakadt csavargó ma­gyar diák. aki Londonban. Párizsban tanulta a festőmű­vészetet. Ha Párizsból jött geli szürkület előtt. Átázott rongyai, csontvázzá aszott tes­te könnyen elárulná. Valami tanyát kérés a közelben, ahol néhány napig megbújhat és rendbeszedheti {kissé magát. Erőt gyűjthet, hiszen még olyan nagy út áll előtte. Haza kell jutnia, Magyarországra. Haza! Fogalma sem volt, hogyan teszi meg a roppant utat. Francia földön^ egy percig sem lehet biztonságban. Itt minden forradalmár, min­den franktirőr üldözött vad és szabad prédája a reakció­nak. Tombol a véres bosszú. Magában Párizsban közel hét­ezer communardot végeztek ki minden bírói ítélet nélkül. Öt kétszer is halálra ítélték. Maga sem tudja, miért eny­hítették mégis deportálásra az ítéletet. Volt bűne éppen elég. Mint a Sorbonne és az Ecole des Beaux-Arts idegen, magyar hallgatója, önként ajánlotta fel szolgálatát a pá­rizsi direktóriumnak, amikor Thiersék eladták Bismarck­nak Franciaországot, vállal­ták az ötmilliárd frankos ha­disarcot és lemondtak El­zászról, Lotharingiáról, Metz váráról csak azért, hogy visz- szaállítsák a Bourbonok vagy az Orleansi-ház trónját és megfosszák a francia népet a nagy forradalom minden vívmányától. Önként, lelke­sedésből lett franktirőr és mint tenaerészlskolát is vég­zett mérnök, boldogan vállalta törzskapitányi kinevezését. Védte Párizs kulcsát, amíg le­hetett, aztán Issyt, végül az utolsó fellegvárt, a Mont- martre-ot. mint legfőbb és utolsó parancsnok. Valóság­nál az utolsó lövedékin. Aztán látta. hogyan végeznek a Thiers. Mrtc-Mohon és a dia­dalittas voroszok pribékjei a ..fed,éráitok falánál” a ha- láltm.epve+ö hősök százaival és ezreivel. A gyáva gyilkosok csizmái forró, piros vérüket

Next

/
Thumbnails
Contents