Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-21 / 301. szám
Egy gödöllői szántóvető (Diófapác) Fák (Rézmetszet) KULTURÁLIS VILÁGHÍR ADÓ | A hazánkban tartózkodó I szovjet író- és újságíró-csoport 1 tagjai találkoztak az Eötvös | Loránd Tudományegyetem | bölcsészeti karónak magyar— I szovjet baráti köre tagjaival. | A találkozón szó esett a mar ! gyár írók műveinek szovjet- I unióbeli kiadósáról is. N. K. | Csukovszkdj elmondotta, hogy | az utóbbi években Petőfi Sán- I dór műveinek gyűjteményes I orosz nyelvű kiadása, Magyar | művészeti antológia és Vö- I rösmarty Mihály versei jelent 1 meg. A legutóbbi időkben Jó- I zsef Attila versei láttak nap- I világot, és ezt néhány hónap | múlva egy Arany János köl- ! teményeiből összeállított kötet 1 követi. N. K. Csukovszkij Pe- ! tőfit és Vörösmartyt, a kül- 1 döttség másik két tagja, Le- I vik és Tumarkina pedig Pe- 1 tőfit, illetőleg IÜés Bélát | fordította orosz nyelvre. A 1 prózai művek fordításáról Túli markina beszélt. Mikszáth, | Tömörkény, Jókai és Moll ricz könyvei igen népszerűek | a Szovjetunióban, a mai írók | közül pedig Illés Béla, Gergely 1 Sándor és Tbury Zsuzsa művei | jelentek meg oroszul. Tumarol kina jelenleg Mikszáth Szent | Péter esernyője című művét | és Karinthy Frigyes váloga- 1 tott humoreszkjeit fordítja. 1 ★ I Megérkezett Moszkvába és I már a kiállítási csarnokban | van a szocialista országok I nagyszabású nemzetközi káp- I zöműveszeti tárlatára küldött I magyar gyűjtemény. 350 mű S képviseli hazánkat a szocia- | lista realista képzőművészet I nagyszabású seregszemléjén. | A szocialista biennálé decern- i bér 25-én nyiluk, de már meg- 1 jelent a magyar gyűjtemény 1 katalógusa 10 ezer példányban, 1 ezenkívül napvilágot lát az 1 egész tárlatot bemutató kiad- 1 vány is. A magyar képzömü- I vészetet többek között Med- I gyessy Ferenc, Kerényi Jenő, | Somogyi József, MMcus Sán- I dór, Ferenczy Béni, Kiss Ist- ! ván, Kisfaludy-Stróbl Zsig- | mond. Pór Bertalan. Szönyi I István, Márffy Ödön, Czóbel | Béla. Ék Sándor, Bernáth | Aurél képviseli. A New York Times legutóbbi két számában terjedelmes cikkeket közöl az amerikai művészetről. A cikkek szerzői hangsúlyozzák: az Egyesült Államokban a kormány nem támogatja a művészetet. Nincsenek színiházak és színtársulatok, amelyeknek anyagi alapjuk lenne. Braker, az egyik szerző, rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban nincs olyan opera, mint amilyen péWíul a Scala, vagy olyan balettcsoport, amilyen a Moszkvai Nagyszínházé, amelyeket országuk támogat. Nincs központi intézmény sem, amely az egész színházi tevékenységet irányítaná. Ennek következtében a művészek kiszolgáltatottak a magánszemélyek szeszélyének és önkényének. Taubman. a másik cikk szerzője, összeveti a szov- jetuniőbeli és az Egyesült Államokban tapasztalt állapotokat. „A Szovjetunió vívmányaival összehasonlítva, a művészet területén itt, az Egyesült Államokiban. alig vánszorgumk". ★ A budapesti román népművészeti kiállítással egy időben nyílt meg Bukarestben a magyar népművészeti tárgyak bemutatója. A Bukarestből érkező hírek arról számolnak be, hogy nagy sikert arattak a magyar iparművészet remekei. ★ A Le Monde című párizsi napilap 29 éves törvényszéki tudósítója, Bertrand Poirot- Delpech kapta az Interallié irodalmi dijat „A nagy mamlasz" című regényéért. ★ A stockholmi Nemzeti Múzeum jóvoltából ismét Európába 'került Zurbaran (1598— 1664) „Veronika kendője“ című gyönyörű festménye. Lajos Fü- löp f rancia király a múlt században vásárolta meg a képet egy angol gyűjtőtől és a Louvre spanyol képtárában helyezte el. III. Napoleon az itt őrzött műtárgyakat a trónfosztott király „személyes tulajdonának" minősítette, s a Louvre több képét, közöttiUc Zurbaron festményét is, Lajos Fülöp Londonba szökött családjának ajándékozná. Á festmény azután több kézen keresztül a-z Egyesült Államokba jutott, ahonnan most a svéd állam megvásárolta. ★ A francia rádió körkérdésben megszavaztatta hallgatóit, hogy melyik száz irodalmi művet tartják a lagkiválóbbnak a francia irodalomban. A megszavazott műveket sorozatban fogják kiadni. A választás igazolta a klasszikus értékelést. Első helyen áll Stendhal: „Vörös és fekete" című regénye, ezt, követi Flaubert „Madame Bovary"-ja, Voltaire „Can- dide”-ja és La Fontaine meséi. GYŐRI D. BALÁZS VERSEI \ KARÁCSONY ELŐTT = r I Csíp a hideg, s még pislog a hold oly bágyadozó sugara, | 1 harsog a jégen a dér a tükörbefagyott pocsolyák tetején, | | és kékszínű csöpp, csudagyöngy az üvegre tapadt puha | pára. 1 I Gesztenyeágon alszik az este, és fellegek árnya sötétül, f 1 ezüstszínű, könnyű lepel borítja a tájat, s a csöndbe | felsír az éhes szürke és fürge sirályhad. I Baktat az ember, a hóna alatt fenyőfaköteggel, érzem, már a Karácsony lépett át a szívem küszöbén. | iiHHitiutmimmtimiitimiiwiiiimmmiiiHHifMtmtMininimtr HÉTFŐ Az utcasarkon árnyék fordul, párát dajkál a kirakat, | egy villamos a megállón túl nyikorgat fáradt hangokat. Üzletek előtt kannák várnak, | sült kenyér bőre párolog, búcsúzik tőlünk a vasárnap, a percmutató tántorog, Üfr s mellünkre térdepel a reggel. Karikás szemünk szegletén ásítást birizgáló kedvvel nyújtózik el a lámpafény. így hív a hétfő. Indulónak cipőnk zenéjét hallani, két kémény mögött serdülő nap, decembervégi, hajnali. 1 FAVÁGÓK KÖZT j Fordul a szél, s megbillen a köd takarója ölén a gizgaz. Fázik a föld, dideregve süllyed a Celsius nulla alá, és gally nyikorog, mert emberek jönnek lomha, szürke sötéten. Imbolyog árnyuk, és imbolyog egyre a balta, dajkálja fokát széles-ívű válluk. Félve borulnak össze a marcona fák is. Vadludak vé-raja húz el messze, Keletnek. Hajnal születését fütyörészve várja a költő, baltacsapások rejtik szívében a ritmust, fűrész zaja érleli benne a verset. StiiiiHimmimmiinmmiiiniimHiimiiiimtimimitmimMimintiimimiiiliiiiimnHiiiMiiHllt.iHlltniitltliimiilmimMllimui Üdülés pénz nélkül Rövidesen bemutatásra kerül az Üdülés pénz nélkül című mulatságos olasz játékfilm, amelynek egyik jelenetét mutatjuk be olvasóinknak Ezerkilencszázőtvenegyben | alakult Szentendrén a könyv- § tár egy csöppnyi szuterón he- ! lyiségbem. Összesen négyszáz 1 könyvvel. 1 Hét esztendő telit azót a el. Az | egykori eldugott, négyszáz kö- 1 tetes könyvtár azóta járási I könyvtárrá nőtt. Tizenhárom 1 községi könyvtár tartozik hoz- ! zá. És a város. Szentendre. A 1 statisztikai adatok is másként | alakultaik. Ma ötezer könyve | és hétszázhaitvomhét állandó oJ- ! vasója van. Csak ebben az esz- I tendűben harmincezer könyv | cserélt itt gazdát. I Tóth Ferenc mesélte el 1 mindezt, a járási könyvtár ve- ! zetője. 1 A változás, az egészséges | fejlődés tehát lemérhető. De 1 nem csupán itt, a városban. I Talán még inkább odakinn, a 1 községekben. Ezért is határoz- 1 tűk el, hogy meglátogatjuk a 1 járás néhány községi könyvtá- 1 rák Úgy lesz igazi a kép. Dunabogdány | Urhegyi Ferenc könyvtáros 1 éppen tanít. Foglalkozása: ta- I nár. Néhány percre zavarjuk | csupán. Nyilvánvalóan a diá- 1 kok örömére. | — A könyvtár készletére | nem panaszkodhatunk. Nyolc- I száz könyvünk van, amely a 1 kétezemyolcszáz lelkes község | számára jelen pillanat ban ele- ! gendő. A könyvtár látogatott- isága is kedvező. Kilencven- :: száz könyv cserél gazdát egy = hót alatt. í Ez a pozitívum.. Van azért I hiba is. Nem a könyvtáros réKönyvtári őrjárat széről. Urhegyi Ferenc lelkiismeretesen végzi feladatát. A helyi tanácsnak kellene nagyobb gondot fordítania a könyvtárra, mint a népművelés egyik fontos fellegvárára. Éspedig: — Egy éve vezetem a könyvtárat, de fűtve még sohasem volt ezalatt — panaszkodik a könyvtáros. — Elképzelhető, hogy milyen kellemes lehet télen a fűtetlen könyvtárteremben. Nemcsak nekem, de a látogatóknak is. Ez valóban igaz. A tanács ugyan megtette már az első lépést, kályha már van. De ez még kevés. Se cső, se fűtőanyag. Éneikül pedig a kályha mit sem ér. Itt a tél. A jó könyv az egyik leghasznosabb időtöltés ilyenkor falun. Ilyenkor lendül fel mindig. a könyvtárak forgalma. Segíteni kell tehát. Azonnal. A másik panasz: kevés a könyvtárosi tiszteletdíj. A kétszáz forintot sem éri el egy hónap alatt. Pedig a felelősség nagy. Nyolcszáz könyvre vigyázni, cserélni hetemként kétszer, s a látogatási órák után rendezni a visszahozott könyveket: időt kívánó munka. Valamivel több díjazást, érdemelne. Tahitótfalu — Háromezerötszáz lakos és mindössze háromszáznyolcvan könyv. Kevés. Ezek is nagyrészt régi, agyonra olvasott kötetek. Tavaly harmincat kaptunk, az idén hatvanöt. Ez az egyik. De máris folytatja a következővel: — Nincs könyvtárhelyiség. Az egyik tanteremben áll a két könyvtárszekrény. Azokat is most kaptuk, a napokban A tanács csináltatta. Ezek az anyagi természetű nehézségek. De bajok vannak a könyvtáros munkájával is. Mindössze százhúsz az állandó olvasók száma. Ebből is nyolc- van-kilencven a gyerek. A felnőttek talán nem szeretnek olvasni? Nem így áll a dolog. A hiba ott kezdődik, hogy Budai Erzsébet csak kiadó és átvevő De nem szervező és nem propagandista. Nem is lehet. Maga is régen olvasott már könyvet. Az újakat nem ismeri. így pedig nem tud mit ajánlani az olvasóknak, pedig ez a könyvtáros feladatköréihez tartozik, nem csupán az adminisztráció. Ezen kell változtatni elsősorban. Aliikor majd jönnek a felnőttek is. Szige tmonoslor Budai Erzsébet könyvtáros. Hárman ülünk az irodában. Szintén pedagógus. Nyomban a Mészáros Imre tanácselnök és gondokkal kezdi. Szabó Klára tanítónő, a könyvtár vezetője. Hibával itt egyel sem találkozunk. Annál inkább eredményekkel. Mészáros Imre: — Szívügyünk a könyvtár. Elvünk: művelt emberekkel könnyebb a dolgunk. Ezért nem sajnáljuk azt a kétezer forintot sem, amit a községfejlesztésből a könyvtárra fordítottunk. Nyolcvannégy könyvet vásároltunk belőle. Igaz, bogy jövőre szűkebb lesz a keret, de öt-hatszáz forintot így is adhatunk. 1960-ban azonban újra kétezer forintot fordítunk majd a könyvtár fejlesztésére. A könyvtáros még kiegészíti: — Most kaptunk új könyvtárhelyiséget, az átépített kul- túrotthonban. Belé nyolc asztal és szék is kerül. Nem csupán könyvtár lesz ez, de egyúttal olvasószoba is. Ami pedig a fejlesztést illeti: hetenként kétszer mesedélutásakat rendezünk dia-film vetítéssel egybekötve. Ennek bevételét szintén könyvvásárlásra fordítjuk majd. Három község — három könyvtár. Van. ahol már a jól járható utat járják, van, ahol még csak döcögve halad a munka. De elindult már. S ez nagyrészt a járási könyvtár jó munkájának az érdeme. Várjuk az eddigi eredmények sikeres folytatását. Szükség van rá. A könyvtárak fejlesztése nem egyéni érdek. A társadalom ügye. P. P. Remsey Iván rajzai Csendélet (Diófapác)
