Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-13 / 268. szám
M9T fi 8 fr VE /Cfo'lap 1958. NOVEMBER. 13. CSÜTÖRTÖK EZT LÁTTAM ANGLIÁBAN Elmondta Karvaly Nán dor, a Budakalászi Texlilgyár igazgatója A közelmúltban abban a szerencsében volt részem, hogy a Hungarotex Vállalat küldöttségének tagjaként két hetet tölthettem Angliában. Utunk elsősorban szakmai tanulmányút volt. Szabad időimet azonban igyekeztem felhasználni arra. hogy legalább futó ismeretséget kössek Angliával, s a szigetország népének életével. Szép és érdekes utat tettünk meg: voltunk Londonban. Belfastban, Manchesterben, Liverpoolban. Meglátogattunk számos textilgyárat, nagyáruházát, s a manchesteri textilipari gépkiállítást. Jártunk olyan hipermodern üzemiben f— természetesen amerikai tő- keérdekeltség —. ahol az emberi munkát csaknem teljesen kiküszöbölték; a művezetők fehér overalban dolgozataik, s a földbe épített vákuum-elszívó berendezéssel egyetlen ember naponta 720 gépet tisztogat! De láttunk olyan kikészítő üzemet is, amelyben még a háromszáz :éves kalapácsos mángorlóval dolgoznak — igaz, nagyon szépen — s a tenyérnyi ablakokon alig szűrődik be némi világosság. A látottak arról győztek meg bennünket, hogy helyes úton járunk a magyar textilipar korszerűsítésében, és fejlesztésében. Egyben jóleső ^érzéssel állapítottuk meg, hogy ha van is mit tanulnunk a -nagy múltú angol textilipartól, szégyenkezésre nincs okunk. Ami pedig a tanulni valókat illeti, 15 olyan — a takarékossággal és a termelékenységgel kapcsolatos — gépi újítást láttam, amelyeket rövidesen nálunk is alkalmazunk. I i Utazásunk üzleti szempontból is eredményes volt. Csupán a mi gyárunk nagyobb mennyiségű megrendelést kapott úgynevezett beszövött törlőkből. Nagy érdeklődést tapasztaltam egyik új gyártmányunk. a lenből készült bútorszövetek iránt is. Hoztam magammal néhány damaszt- mintát. amelyeket mi még nem gyártunk, de betörhetünk velük az angol piacokra. i Ügy hiszem, ennyi elég is a szakmai kérdésekről. Mert a legnagyobb élményt inkább az angol emberrel való találkozás jelentette. Mint már említettem, amolyan futó talál kozás volt ez. Éppen ezárt nagyképűség lenne, ha most átfogó értékelést akarnék adni Anglia gazdasági életéről, vagy az angol nép életszínvonaláról. Ehelyett szeretnék inkább néhány érdékességet amolyan élmény-mozaikot elmondani. Angol hidegvér Kezdjük talán azzal, amit az angol ember legjellemzőbb tulajdonságának tartanak világszerte; az angol hidegvérrel. Két különös példáját láttam ennek. Az egyik eset a szállodánkban történt. Egy reggel jól öltözött fiatalembert láttam üldögélni a hallban. Jól szituált külső, a szokásos, kissé konzervatív divatú ruha. frissen borotvált arc, s a fején — egy jókora tollpehely. Emberek jöttek-mentek körülötte — vendégek, pincérek, portások és boyok —, de senki sem figyelmeztette az alkalmi „toll-fejdíszre“. Nem gyönyörködhettem sokáig a látványban. üzleti tárgyalásra kellett sietnem. Már 11 ára is elmúlt, amikor visszatértem Az én emberem még mindig előbbi helyén ült, ugyanolyan jól szituáltam s fején minden légáramlatra kacéran meglibbent a tollpehely::: A másik eset a híres Hyde- park'ban történt. A park közepén levő tavon két csónak összeütközött és felborult. Az egyik „vadevezős“ nem tudott úszni. Mér-már fuldöklott, amikor megjelent a színen a várvavárt mentő, hogy partra vontassa — a felborult csónakot. És csak azután húzták ki a fuldoklót. A nem mindennapi látványnak a zsúfolt parkban rajtam kívül egyetlen bá- mulója sem akadt... Itt jegyzem meg, hogy <— noha az angol nőik általában ápoltak és csinosak — egyetlen férfit sem láttam megfordulni utánuk az utcán. Illetve, aki megfordult, arról is kiderült, hogy külföldi. Az angol ugyanis méltóságán alulinak tart.ia az ilyesmit. A Hyde-parkkal kapcsolatban még egy dolgot hadd mondjak el. köztudomású, miről híres ez a park: ez az a sziget az angol politika óceánjában. ahol mindenki mindenről beszélhet, mindent bírálhat, szabadon szónokolhat. Az egészhez nem kell más, csak egy összecsukható létra — szónoki emelvénynek —, egy szónok, meg hallgatóság. Napjainkban azonban a Hyde-park más, kétesértékű hírnevet szerzett magának: délelőttönként itt alusszák ki az éjszakai csavargás fáradalmait azok a disz- szidens magyarok, akiknek se munkájuk, se lakásuk nincsen. Ilyen pedig sok van Angliában. Csak meg kell nézni az újságokat. Nem mújik el egyetlen nap sem, hogy egykét disszidens-ügy — betörés, rablás, verekedés, közbotránv- okozás — ne szerepelne a lapok hasábjain. Jómagam is találkoztam néhány disszidenssel. Az egyikkel a szállodánkban, a liverpooli Hotel Midland-ban. Itthon a Belkereskedelmi Minisztérium előadója volt. Odakinn szobalány. Heti három font a fizetése. (Egy szövőmunkásé 7—9, egy művezetőé 20, egy igazgatóé 200 font hetenként.) Itthon vásárolt ruháiban jár, ott még nem tudott újat venni. Barátnője — aki még nincs 17 éves — ugyanazért a munkáért csak 2 fontot kap. Beszélgettem velük. Miért mentek ki? Családi okokból — mondták. S hogy boldogulnak? Nehezen. Gyűjtik a fölösleges pennyket — útiköltségre. Búcsúzásnál arra kértek, küldjék nekik Népszabadságot.;. Kálmán Imre és az őrségváltás Tapasztalt utazók mondják, hogy minden világvárosnak megvan a maga különlegessége, első számú látványossága. Párizsnak az Eiffel-torony, Velencének a gondola, stb. Magam kezdő utazó vagyok ugyan, de azt hiszem, joggal állíthatom: London első számú látványossága a zenés őrségváltás. Délelőtt fél 11 van. A korlátok között ott szorong egy sereg ráérő külföldi. Zeneszó hallatszik: jönnek a gárdisták! Válogatott hosszú legények tűnnek fel, fejükön félméteres szőrmekucsma, lecsúszva csaknem a szemükig. Furcsa, kapkodó libalépésekkel szedik a lábukat, amint felsorakoznak a királyi palota udvarán, szemben a régi őrséggel. Vezényszavak pattognak, a gárdisták fegyverfogásokat hajtanak végre. Egy csoport előrelépdel, átvesz valamit a másik csoporttól, aztán operettkatona mozdulatokkal mindenki megfordul, s visszatipeg a helyére. Újabb fegyverfogás, újabb vezényszó. A zenekar egész idő alatt játszik. Ezúttal éppen Kálmán o-perett-egyveleget. Még egy kis ceremónia, aztán hátra arc! s a régi őrség a Lári-fári dallamára peckesen elvonul. Fejükön minden lépésre megrezdül a szőrkucsma .:. Ahány király — annyi palota Nemcsak kezdő, de buzgó utazó is voltam, igyekeztem tehát — szűkös szabadidőmben — felkeresni azokat a történelmi nevezetességű helyeket, melyek az Anglia címszó alatt sorakoznak a Baedekerben. A Buckingham Palace-t, II. Er- zsébét rezidenciáját csak kívül ről láthattam, az őrségváltáskor. De már a nyári palotáját — Windsorban — éppúgj mutogatják, mint egyéb idegenforgalmi érdekességeket Jártunk a Thernze hídján megcsodáltuk a Tower komoi bástyáit, s VIII. Henrik pala. tájéban borzongató kíváncsisággal idéztük a lefejezett ki rálynék emlékét. Bármerre jártunk az országban, mindenütt a legszigorúbb hagyománytisztelettel találkoztunk. Ez a hagyománytisztelet — angolokról lévén szó — természetesen konzervativizmussal párosul. Ez a konzervati vizmus érvényesül a műemlék- védelemtől kezdve a férfidivatig, mindenütt. Utóbbira legjobb példa talán a pénzvilág Annak is a fővárosa, a Bank Slreet, a Bank utca. Noha egyetlen utcáról van szó, nyugodtan nevezhetnénk a fontövezet Mekkájának. Ha valaki azt képzelné, hogy ez az utca a zsibongó élet, a lármás tülekedés, a száguldó forgalom utcája, téved. Talán ez a legcsendesebb utca egész Londonban. Központjában székel a legnagyobb angol pénzintézet, a National Bank. Ismertető jele az erődítménykülső, s kapujában két, hosszirányúit portás. Mindkettő piros frakkban, piros cilinderrel, piros-fehér csíkos nadrágban. ök ketten jelentik a színfoltot a Bank Street-en. Mert mindenki más, aki itt megfordul, szigorú fekete keménykalapot, zsakettnadrágot visel. így írja elő a hagyomány. Mintahogy a tőzsdén csakis frakkban-cilinderben szabad megjelenni. Jaj annak, aki a tradíciók ellen vét! Az biztosan kivívja maga ellen a közfelháborodást. Talán .:. még meg is fordulnának utána az utcán! De ilyen eretnek egy sem akad. Ne csodálkozzanak tehát, ha a Bank Street-en jár- va egy pillanatra olyan érzésünk volt, mintha temetési menetet néznénk végig — néma filmen.., Prisley, a hölgyek kedvence Mozi: viliódzó neon-reklámok, monumentális plakátok, cinerama, panorama, cinemas zkop, plasztikus film; 3' f órás előadások, nagy filmmel, sok kis filmmel, és sok hosszú szünettel. Sztárok, szívdöglesztő pózban és lenge magyarban: cowboyok, kémek, szépségkirálynők, gyilkosok, és végül — vagy elsősorban? — a legnagyobb sztár, a hölgyek kedvence: Elvis Prisley. A rock and roll király. Megnéztem egy Prisley-filmet. Szabályos, semmitmondó arc, arasznyi nadrágfelhajtó, divatos jampecnyakkendő , és egy gitár. Azt pengeti időnként, két vonaglós, meg egy sikoly között. A vonaglás tőle ered; a sikoly a nőzőtéren ülő exaltált hölgyektől. A férfiak higgadtabbak. Legfeljebb a cigarettájuk parázslik fel olykor-olykor. Mert az angol mozikban dohányozni is szabad. Sőt. szabad az 'égő csikket a szőnyegre dcbni: nem gyúlékony. Szabad a szünetben korlátlan mennyiségben vásárolt cukorka és csokoládé papírját eldobálni. Hogy az előadás végére bokáig ér a szemét? Nem számít, az édességárus cég köteles minden előadás után kitakaríttatni a helyiséget. De az előadások végén minden esetben felhangzó himnuszt még bokáig érő szemétben hallgatja végig ? közönség. Szép nők előnyben ! Megfordultam néhány áruházban. Nem mindig vásárlási szándékkal, inkább érdeklődésből. Amikor először mentem be egy londoni nagyáruházba, olyan érzésem volt, mintha szépségverseny döntőjébe csöppentem volna. Bármerre „néztem, szebbnél- szebb elárusítónők mosolyogtak felém. A mosoly természetesen a vevőnek szólt. Első pillanatban úgy érzi az ember, csoda jó dolog olyan he lyen vásárolni. ahol ennyi szép nő kínálja a portékát. Aztán, ha utána néz, rájön hogy egy komoly „szépséghibája” van ennek a sok szépségnek. Mégpedig az, hogy az angol áruházak csak szép nőket alkalmaznak. S amint egy még szebb jelentkező akad. a kevésbé szépet elküldik. Aztán vagy kap munkát másutt, ahol az ő szépsége még megüti a mértéket, vagv sem... Mert ilyen is van Angliában. Bank Street és munkanélküliség (ott jártunkkor is ú.iabb könnyűipari üzemek zárták be kapuikat); olcsó szövetek és magas élelmiszerárak, Shakespeare-kultusz és Elvis Prisley-mánia, cilinder és rágógumi-járvány, angol - hidegvér és szenvedélyes tiltakozó gyűlések az atomhalál ellen. Ezt láttam Angliában ... Lejegyezte: Nyíri Éva , » Színház, QrodaL&niÁ ELŐZETES JELENTES Leonyid Andrejev : A két akasztott Leovyid Andrejev munkássága jelentős helyet foglal el a forradalom előtti orosz irodalom történetében, annak ellenére, hogy igen bonyolult és ellentmondásos utat tett meg. Az 1898—1906 közötti években állt a legközelebb a haladó irodalomhoz és szoros barátság fűzte Gorkijhoz. E korszakban született műveiből reális megvilágításban tárul elénk az élet, világosan tükröződik bennük Andrejev humanizmusa, az elnyomás és kizsákmányolás elleni tiltakozása. rokonszenve a forradalmi mozgalom iránt. De már ekkor is érződik a kettősség világnézetében és alkotásaiban, sőt nem egy írásában káros tendenciák is jelentkeznek: a hitetlenség, az élet passzív szemlélete, beteges érdeklődés az „örök” problémák, elsősorban a halál iránt. Miért következett ez be? Elsősorban azért, mert Andrejev világnézete és írásművészete olyan bonyolult körülmények 235 mázsa szaloncukrot kap a ráckevei járás A Pest megyed FÜSZÉRT Vállalat kiskunlacházi kirendeltsége megkezdte a télapó ünnepi és karácsonyi édességek leszállítását az üzletekbe. A kiskunlacházi fűszer- és csemegeboltokban sorakoznak a szebbnél-szebb csokoládé csizmák, papucsok, télapó-figurák, szaloncukrok. Bőséges lesz az édességella- tás a ráckevei járásban is. A tavalyi 120 mázsa szaloncukorral szemben az idén 235 mázsát szállítanak az üzletekbe. E mellett 2307 doboz karácsonyi függeléket, díszeket és mintegy 4 ezer méter fenyőfát kapnak. [ buru Koa ereszkedett a ha- l tárra. Nyúlós, szürke fátyol {terjengett a kietlen, fekete l földeken. Tíz méteren túl már \ imbolygó árnyakká váltak a [fák, a bokrok, emberek. Me- \ leg szobából nézni az ilyen | időt kellemes szórakozás, | csakhogy sok gazdálkodónak \ilyenkor is a határban kell te- Ivékenykednie. Itt, a ködlepte | határban találtunk rá özv. | Nagy Józsefné megyei tanács- § tag jelöltre is. Kukoricaszárat ! vágott több társával együtt a = a tápiósülyi Dózsa Termelö- I szövetkezet földjén, merthogy 'i maga is tsz-tag. | Nem fiatal asszony már | Nagy Józsefné, vagy ahogy | mindenki hívja: Bözsi néni. 1 Meleg barna szemén sok-sok | esztendő emléke borong. Szép | emlékek és fájóak. Már ami- | lyen maga az élet. Egy mun- | kásélet. Mert Bözsi néni csak 1 a munkának élt. Ez okozott | neki örömet. Meg az, ha se- ! gíthetett valamit embertár- ! sainak. Saját érdekében nem | sokat fáradozott, de annál töb- ! bet a közért. Ezért is ismerik. | szeretik a faluban, főleg az I asszonyok. | Sülyben szívesen sző, fon | az asszonynép még ma is. A | háború utáni inflációs időkiben pedig — amikor a textil- | gyárak se ontották úgy a ru- | haneműeket, mint manapság | —, különösen sokan szőtték -otthon magúknak a vásznat. Rászolgál a bizalomra Nagy Józsefné a mostani párttitkárnővel, Boda Jánosnéval együtt megszervezte a fonalellátást. falán most csekélységnek tűnik ez, de akkor bizony nagyon nagy segítséget jelentett. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a jelölőgyűlésen majd minden asszonynak eszébe jutott a régi segítség. A fiatalabbak meg azt nem felejtették el, mint MNDSZ vezetőségi tag — hogyan segített annak idején Bözsi néni rendbehozni az ifjúsági épületet. Maga malterozott, meszelt, csakhogy minél előbb saját helyiséghez jussanak a fiatalok. Aki nem a mozgalomban találkozott vele, az a mindennapi munkából ismeri, hiszen Tápiósüly elég kis falu ahhoz, hogy mindent tudjanak egymásról az emberek. ■— Szorgalmas, dolgos asz- szony — így nyilatkoznak róla. Mások egyenesen kimondják: — Ilyen asszony kéne sok a Dózsa Tsz-be, mindjárt másképp menne ott a munka. Bözsi nénivel nem egy. Szer találkoznak a falubéli gazdák, amint hajnalban elsőnek baktat a tsz-tanya felé. Szívéhez nőtt néki ez a szövetkezet, mintha saját édes gyermeke lenne. Hiszen jóformán az is. Annak idején férjével együtt az elsők között léptek be a szövetkezetbe. Azóta akadt volna számára más, könnyebb munkalehetőség, de ö csak azt mondja: — Amíg dolgozni tudok, itt maradok. Nem bírok elszakadni innen. És ahogy ragaszkodik a szövetkezethez, úgy ragaszkodik a faluhoz is. Pedig nem ii Silly a szülőföldje. Menyecskének került ide annak idején messze Tolnából. De ezernyi szállal köti ide a küzdelmes élet, s a férje oldalár megharcolt politikai harcok emléke. Emlékszik jól a fel- szabadulás utáni első választásokra. Amikor mások aludn tértek, ő akkor indult férjével gyerekeivel plakátot ragaszta ni. Hány álmatlan éjszaká töltöttek így munkában, telve aggodalommal, vajon, a kommunista párt jelöltjei győznek-e? Milyen lelkesen harcoltak egy-egy jelölt megvá lasztásáért! Soha eszebe sem jutott hogy egyszer az ö neve is ot\ szerepel majd a plakátokon hogy egyszer őt is választani fogják. Méghozzá megyei tanácstagnak. Nem tartott c igényt arra, hogy valaha is meghálálják a falunak, az embereknek tett szolgálatait. De az emberek emlékeznek, s méltó képviselőre bízzák ügyeik intézését. Szebelkó Erzsébet Decemberben kerül bemutatásra a Robin Hood című színes amerikai játékfilm, amelynek most egyik jelenetét mutatjuk be olvasóinknak ember története között formálódott, amelyben realizmus és dekadencia, forradalmi és polgári irodalom, Scsedrin, Csehov, Gorkij eszméi és a burzsoá individualizmus eszméi hadakoztak egymással. Ezért történhetett hogy a humanista Andrejev, aki ellensége a cári önkény- uralomnak és rokonszenvez a munkásmozgalommal, következetes meggyőződés hiányában a dekadensek szemével szemléli az életet, s ez mind erősebben kifejezésre jut elbeszéléseiben is. Az 1907—1910-es években, s tomboló sztolipini reakció időszalcában Andrejev végképp a csüggeteg, dekadens hangulatok hatása alá kerül. Ettől kezdve további sorsa tragikusan alakult. Az első világháború idején magával sodorta a soviniszta hangulatok hulláma. Zavaros, ellentmondásos világnézete nem nyújtott elég támaszt, hogy ellen tudjon állni a dühöngő imperialista propagandának. Végérvényesen elszakadt a néptől, a nép valóságos érdekeitől és az Októberi Forradalom győzelme után emigrált. Súlyos tévedése ellenért munkássága nélkül mégsem alkothattunk teljes képet magunknak a forradalom előtti orosz társadalmi eszmékről, s nem tudnánk teljességgel megrajzolni e kor irodalmi képét, mivel a polgári értelmiség nagy részének hányódása, ingadozása, hangulat- és érzéshullámzása sokoldalúan tükröződik Andrejev alkotásaiban. Ezért adták ki 1956- , ban újra elbeszélés-kötetét a | Szovjetunióban. 1 Andrejev tévedései dacára ! számos művében rendkívül te- íhetségesen hiteles, reális ké- ! pet fest az életről, humánus | érzéseket ébreszt a szenvedő | és szerencsétlen sorsú városi | szegénység, a kizsákmányolt | gyermekek iránt, szenvedő* I lyes tiltakozást az emberi előnyomás ellen. I Az elbeszéléseket olvasva, |az olvasó önkéntelenül arra ! a meggyőződésre jut, hogy | Andrejev tehetségét, realista | elbeszéléseinek érdekességeit, | értékét nem homályosíthatja lel az, hogy kései írásaiban bi- | zonyos miszticizmus, indi- ! vidualizmus, a kételkedés 1 szelleme érvényesül. Andre- | jevet mégis korai realista |elbeszélései jellemzik legjob- | ban, s a most hazánkban meg- | jelent kötete is elsősorban 1 ezeket az elbeszéléseket tar- | talmazza. | A nagy orosz elbeszélő haji talmas tehetsége, alkotó fan- | táziájának gazdagsága, s az, | hogy műveiben Oroszország | egyik legbonyolultabb törté- ! nelmi korszaka tükröződik, | indokolja a mai olvasó érdek- | lődését a nálunk még alig is- | mert iró iránt. (Európa KU 1 adó.) 1 NAGY SIKERT aratott a | velencei filmfesztiválon az | Egy élet című, Maupassant no- ! vellája nyomán készült francia | film. A szereplők: Maria | Schell, Pascalé Petit, Ivan 1 Desny és Antonella Lualdi — | kiválók.
