Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

1958. NOVEMBER 12. SZERDA “hírlap E. I. Rainer: A növények táplálkozása és a trágyázás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1958. 164 oldal, 15 Ft.) A mezőgazdaság fejlesztésének a trágyázás az egvik les hathatósabb eszköze. Hazánkban a műtrágya- fogyasztás az utóbbi években meg­sokszorozódott és a következő években az eddiginél is nagyobb ütemben fog növekedni. Fontos, hogy a rendelkezésre álló egyre több műtrágyát a gazdaságokban a helyi körülményeket minél job­ban tekintetbe véve használják fel. E. I. Ratner, a könyv szerzője, a moszkvai Timirjazev Növényélet­tani Intézet munkatársa összefog­lalja a trágyázás növényélettani és talajtani vonatkozásait. Köny­vét értékessé teszi, hogy a legmo­dernebb _ az izotópok felhaszná­l ásával dolgozó __ módszerek ered­ményeire is kitér, A könyv e kérdéseknek össze­foglalásával azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlatban dolgozó szakemberek számára megtakarítsa sok tudományos közlemény végig- böngészését és lehetővé tegye rö­vid, egyszerű formában a trágyá- 7ástan tudományának és gyakor­latának megismerését. Földvári Ferene „Olazás a Föld középpontjába“ A szverdlovi filmstúdióban fenti címmel fantasztikus tu­dományos filmet forgatnak. Erről a film két rendezője a következőket mondotta: «*- A fantázia szárnyain be akarjjik mutatni, hogyan jut­nak el a szovjet tudósok — át­hatolva a Föld mélyének ti­tokzatos akadályain — a Föld középpontjába. Útjuk során olyan ásványfélékkel is talál­koznak, amilyeneket még a világon sehol sem ismernek, csupán ... e film alkotói. Per­sze, nem képtelen és túl me­részen szárnyaló elképzelé­sekről van szó, hiszen a Szov­jet Tudományos Akadémia novoszibirszki tagozatán már tervet dolgoztak ki a Föld mé­lyének alapos tanulmányozá­sára. NÉHÁNY GONDOLAT ES JAVASLAT n s ö /rf.ví'ffZV'/reísáriási renásavr «lfssi>rr«spséAe* I Egyre több termelő* értéke­■———---------siti terményeit az állami felvásárló szerveken keresztül. Közvetlenül a be­gyűjtési rendszer eltörlése után még gondot okozott, va­jon sikerül-e megtölteni a rak­tárakat a kenyérellátáshoz szükséges gabonamennyiség­gel. Az idén viszont már nyil­vánvaló volt: a termelők min­den különösebb agitáció nél­kül átadják az államnak feles­leges gabonájukat, mert így megtalálják számításukat. Ha­sonló a helyzet a kukorica ér­tékesítésénél. Szarvasmarhájá­ra, sertéseire is szívesen köt szerződést a gazda a felvásárló vállalatokkal. Mind többen termelnek szerződésre cukor­répát a cukorgyáraknak, mert jól jövedelmez. A spárga, eper­és málnatermelők pedig szinte ostromolják a földművesszö­vetkezeteket, mikor kezdik meg végre a szerződések kö­tését. A zöldségféléknél viszont mindezeknek az ellenkezőjét tapasztalhattuk. Idegenkednek a szerződéskötéstől, elsősorban a fővároskörnyéki községek­ben. Márpedig ez Budapest zöldövezete, itt termelik a leg­több zöldfélét. Egy jellemző példa: Kiskunlacházán a föld­művesszövetkezet megbízottal egy időben kezdték meg a cu­korrépa és a zöldségfélék szer­ződéskötését. Eddig az ered­mény 73 hold cukorrépa és másfél hold zöldségféle. Erre a másfél holdra is a tsz-ek szerződtek, ! Persze ez a kicsi szám------------,nem azt jelenti, h ogy a kiskunlacháziak nem is termelnek paprikát, paradicso­mot. Sőt, nagyon is sokat. A földművesszövetkezet mező­gazdászát se hibáztathatjuk, hogy talán ő hanyagolja el munkáját, hiszen majd lejárja a két lábát a szerződéskötés miatt. Dehát a biztatásra csak vállukat vonogatják a gazdák: Százkilenc tanulmány a nagyüzemi gazdálkodás új lehetőségeiről Az állami gazdaságokban a szakemberek továbbképzésé­nek egyik formája, hogy ta­nulmányt írnak a nagyüzemi gazdálkodás egy-egy időszerű kérdéséről, s • tudományosan feldolgozzák a további fej­lődés lehetőségeit. Az idén 109 tanulmány készült el, amelyek közül több országosan is figye­lemre méltó megállapításokat tartalmaz. A szakemberek javaslatokat tettek egyebek között a bala­toni halászat gépesítésére, a tógazdasági pecsenyekacsa ne­velésre, a nagyüzemi faiskolák jobb üzemeltetésére, .megvizs­gálták az ERRA antibiotiku­mot tartalmazó tápszer hatá­sát a tojástermelésre, az erő­sen kötött és szikes talajok művelésének tapasztalatait, a tejhozam emelésének lehető­ségeit, a juhászat jövedel- mezőséáét. a nagyparceUás szójakísérletek első eredmé­nyeit. A legjobb szakdolgozatokat az állami gazdaságok főigaz­gatóságának közreműködésé­vel megkapják az érdekeltek, s így az egyéni tanulás új for­mája egyben, elősegíti az or­szágos tapasztalatcserét is. — Ugyan kérem! A szabad áruért többet kaptam, mint a szerződöttért. Felviszem majd most is magam a piacra. És meg is teszi. Gumikerekes kocsijára felpakol 30 mázsa árut egyszerre, beviszi valame­lyik fővárosi piacra és ott két- szer-háromszor drágábban ad. ja el, mintha a földművesszö­vetkezet vásárolja meg. Ez pe­dig nagy vonzóerő egy gazda számára. Két-három ilyen for­dulóból ki tudja fizetni egész évi adóját. A termelőszövetke­zetek, miután leadták a köte­lező szerződött árut — szabad árujukat hasonló módon érté­kesítik. A Szabadságharcos Tsz-nek például 300 mázsa al­mája volt. A földművesszövet­kezet 3,20-ért veszi az osztályo­zott, szép almát. A tsz saját autóján bevitte Pestre s ott ve­gyesen — apraját-nagyját — eladta kilónként 4 forintjá­val. 80 filléres árdifferenciával 21 ezer forint haszonra tett szert. Miriden termelő arra törek­szik, hogy minél többért adja el terményeit. Mégpedig amíg lényegesen nagyobb árat kap másutt, addig nem megy a földművesszövetkezethez. Ezt viszont végső soron a lakosság sínyli meg, mert a kereskede­lem nem tudja a vásárlókat ol­csó áruval ellátni. Idejében kellene itt segíteni — hason­lattal élve — úgy, hogy a kecs­ke is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. A málna, és szamócaterme­lők maguk járnak a földmű­vesszövetkezethez, mikor kez­dik már a szerződések kötését. A nagy énd6klőd€S>nek sz anya- gi érdekeltségben keresendő a magyarázata. Táborfalván pél­dául, ahol az idén másfél mil­lió forintot fizetett ki szamó- cáért a földművesszövetkezet, kiszámolták maguk a terme­lők, hogy az kapott többet, akinek szerződése volt eper­re. Hasonló a helyzet a cukor­répával. Amíg két kiló cukrot és 6 forintot kapott a gazda egy mázsa répájért, nemigen törekedett termelésére. Most, hogy 3 kiló cukrot és 10 forin­tot kapnak egy mázsáért, a legtöbb gazda maga keresi fel a szerződtetőket, nehogy vélet­lenül kimaradjon. Mármost — a földművesszövetkezet felvá­sárlói szerint is — az lenne a leghelyesebb, ha a zöldségfélék felvásárlásánál szintén megte­remtenék ezt az ösztönző, anyagi érdekeltséget. I Rendkívül megnehezíti a !-------------------földművesszö­v etkezetek felvásárlási tevé­kenységét az a tény, hogy a fővárosi piacokon egymással versenyez a sok állami válla­lat. Felvásárolnak itt például a konzervgyárak, a KÖZÉRT-ek, a Budapesti Szövetkezeti Vál­lalat, a Pest megyei Szövetke­zeti Vállalat, ezenkívül a ma­gánkereskedők és üzemi konyhák. Mivel ilyen nagy a kereslet, felverik az árakat Néhány héttel ezelőtt, amikor a Kiskunlacházi Földműves- szövetkezet 1,40-ért vette át a paprikát, s 40 fillérért a para­dicsomot, akkor az említett vállalatok 3,50-ért, 4 forintért vették meg a piacon a papri­kát, s 1,20-ért a paradicsomot. Az egyik gazda így nyilatko­zott ezután: — Négy forintért adtam el kilóját a paprikámnak. Meg­lehet. többet is adtak volna ér­te, de én már szégyelltem töb­bet kérni. Lám, a becsületes termelő maga is sokallta é%t az össze­get, a vállalatok pedig lelkiis- meretfurdalás nélkül dobálóz­tak az állam pénzével. Mire pedig a 4 forintos paprika az üzletekbe került, legkevesebb 5 forint lett az ára' Az igaz, valamennyit megtakarítanak így ezek a vállalatok, mertjha a főváros piacain vásárolnak csak beviszik raktárukba az árut és nem fuvarozgatják ki­lométereken át. De azért jó volna felülvizsgálni, arányban vannak-e az áruért kiadott összegek a megtakarított fu varköltséggel? Nem lenne-e helyesebb, ha a vállalatok csak vidéken vásárolnának fel, vagy éppen szerződést kötnének va­lamelyik falu termelőivel? Esetleg a földművesszövetkeze­ten keresztül. A zöldségfelvásárlási rend­szer mostanában sorrakerülö átszervezésénél jó volna, ha mindezeket figyelembe vennék majd. Szebelkó Erzsébet Budapesten vendégszerepei jövőre a berlini Brecht Színház Az 1959. évi magyar—né­met kulturális munkaterv új vonása a főiskolát és egyete­met végzett fiatal tanárok cse­réje néhány hónapos tanul­mányútra; hogy szaktudásukat tökéletesítsék, fejlesszék. Ugyancsak új, hogy á Művelő­désügyi Minisztérium, illet­ve az NDK Felső- és Szakok­tatási Államtitkársága pá­lyázatokat hirdet egyetemi és főiskolai hallgatóknak olyan szakdolgozatok készítésére, amelyekben számot adnak a két állam egy-egy különleges szakterületéről, tudományos munkásságukról. Az alsó- és középfokú okta­tást illetően a munkaterv ösz­szeállításakor abban állapod­tunk meg, hogy kölcsönösen cserélünk oktatásügyi dolgo­zókat több hetes tanulmány­útra. Küldötteink a szocia­lista iskola fejlesztését, a politechnikai képzést, a peda­gógusok képzését tanulmá­nyozzák majd. Megállapodtunk abban, hogy a jövő évben vendégszerep­lésre Magyarországra jön a Berliner Ensemble (a berlini Brecht Színház). A tervek sze­rint a Galileit, az Anyát, s A rettegés birodalmát mutatja be. A munkaterv értelmében mindkét fél színházi szakem­bereket küld cserelátogatásra. A könnyűipari üzemek 35 százaléka a tervezettnél jövedelmezőbben gazdálkodott A Könnyűipari Mini&zté- riujíihoz mintegy 200 vállalat tartozik, amelyek közül 170 a tervezettnél takarékosabban dolgozott és az előírtnál 175 millió forinttal több nyeresé­get fizetett be. Ha továbbra is így dolgoznak, a könnyűipari üzemek 85 százalékánál átla­gosan 11 napi bérnek megfe­lelő nyereségvisszatérí tés vár­ható, de ez még növekedhet is a negyedik negyedév jó mun­kájával. A legjobb eredménye­ket a papírfeldolgozó-, a szőr­mekonfekció- és a rövidáru­ipar üzemei mutatják fel, itt a visszatérítés összege előrelát­hatólag meghaladja a húsz napi fizetést. A vállalatok 15 százaléká­nál nem teljesítették a nyere­ségvisszatérítés feltételeit, de többségük közel áll hozzá é* az év hátralevő részében köny- nyen pótolhatja a hiányt, ami azt jelenti: számukra sincs még kizárva, hogy nyereség- visszatérítésihez jutnak, 700 kilométer hosszú távvezeték Megkezdték egy hatalmas új magasfeszültségű villamostáv- vezetók építését, amely az azerbajdzsáni Mingecsaur vá­rosát a Grúziái Szövetségi Köztársaság fővárosával — Tbiliszivel — köti össze. Hosz- sza több mint 700 kilométer. jNégy év munkája egy album lapjain ii Mennyi minden belefér egy fVl képesalbumba. Néhány soros szöveg a képek alatt — egy község négyéves fejlődésé­ről számol be. „Minden terv annyit ér, amennyit abból teljesítenek“ óíí a jelmondat az album első lapján. Mit tett az elmúlt négy év alatt Alsógöd tanácsa, mi­vel gazdagodott, szépült a köz­ség, hogyan változott meg la­kóinak élete, erre felel ez a kis album. Ahol a tervek megszülettek, a tanácsháza fényképei áll az első, oldalon. Megújhodott a tanácsház is. Büszkén hirdeti a felirat: 1958-ban renoválták. Aztán sorra az album lapjain, minden jelentős eseményről, minden új létesítményről egy- egy kép. Meghívó fényképmásolata. A község felszabadulásának 10. évfordulóján. 1954. december 9-én megnyílt a község fejlődé. sét bemutató kiállítás. Képek a kiállításról, látogatók hosz- szú sora kanyarog a község lakóinak képzőművészeti alko­tásait bemutató teremben. Minden kép a község egy egy ünnepi hétköznapját örö­kíti meg. 1955-ben társadalmi munkával négy teniszpályát, sportklubot építettek, meg­épült az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem biológiai kísérle­ti állomása. 1956-ban megvaló­sul a lakosság régi vágya, új gyógyszertárt kap a község, hat vöröskeresztes állomást szerelnek fel. a gyerekek ré­szére kvarclámpát vásárol a tanács. Fejlődik a mezőgazdaság. Gépesítik az Egyesült Terme­lőszövetkezetet, s a jövedelem További emelésére új üveghá­zal építenek. Az album utolsó lapjai az tdei szerzeményéket örökítik meg. Két napközi otthonos óvó- dánok vásárolt házat a tanács, betonjárdák, bekötőutak épül­tek, tatarozták az általános is­kola központi épületét. Rövid összefoglalás zárja le az utolsó oldalt. Az elmúlt négy év alatt a község fej­lődését segítő beruházások ősz- szege 6 400 000 forint, s a la­kosság ez idő alatt adófizetésé­vel mindössze 1 600 000 forintot térített vissza az államnak. Idézzük még egyszer az al­bum első oldalát: „Az Alsógödi Községi Ta­nács a lakosság érdekében igyekezett olyan közséppoliti- kai tervet összeállítani, amely­lyel a község fejlődését szol­gálja... Minden terv annyit ér, amennyit abból teljesítenek.” Az alsógödi tanácstagok tel­jesítették, amit vállaltak. Bi. zonyíték rá a község naponta gazdagodó élete, s ez a gondos munkával készített album. 1957-ben megnyílt a községben a Pest megyei Ruházati Bolt divatáru üzlete gi életet is, nemcsak a nép javára fáradoztak. Pihenniük Is kellett. S ám akkor így pi­hentek: „Sokat emlegetik pesti tár­saságokban azt a ragyogó há­zibált, amelyet Algya Sándor altábornagy, honvédelmi ál­lamtitkár és neje adtak az el­múlt csütörtökön az Egységes Párt intim termeiben ... Sok ruhacsoda került bemuta­tásra .. A részletesen leírt ruhacso­dákat csak azért nem idézem, mert oldalaikat töltene meg. S mindezt a Társaság című lap 1928. január 15-i számában ol­vashatjuk. Az asszonyoknak ruhacsoda, a férfiaknak kitüntetés. Az Est 1928. július 5-i száma or­dító betűkkel adja tudtul: „Máltai lovaggá avatták va­sárnap Klébelsberg, Szcitov- szky minisztereket.” S hogy a máltai lovagok mennyire vol­tak lovagok, az alábbi példa mindennél jobban bizonyítja; „Nagy feltűnést keltett an­nak idején az a középkorba illő eset, amelynek egy zsitvapusz- tai gombaszedő cigány volt az áldozata. Rédey László főer­dész, az erdőn átkocsizva, rá­bukkant a gombaszedö ci­gányra, kocsijához kötötte, majd hazaérve, kötelet téte­tett a nyakába és felakasztás­sal fenyegette. Később lófark­hoz kötötte a cigányt, akit, mikor már elájult, felmosatott és fát vágatott vele. A kapos­vári törvényszék Rédeyt egy hónapi fogházra és nagyobb pénzbüntetésre ítélte. Rédcy kegyelmi kérvényt nyújtott be a törvényszékhez, amelyben kifejtette, hogy egy cigány társadalmilag és politi­kailag semmiféle értékkel nem bír és ezen az alapon kérte, hogy rá is terjesszék ki a leg­utóbb kiadott amnesztia ren­delet hatályát.“ (Az Est. 1928. augusztus 4.) S a humanitás nagyobb di­csőségére: az amnesztiát meg­adták! Lelki ismeret? Volt-e? Em­bertelen emberek szívében van-e lelkiismeret? S ha lob­bant is volna szikrája, ám ezernyi lehetősége volt a pilla­natnyi „gyengeség” megszün­tetésének. Például Lillafüred. A Társaság írja 1930. június 15-én, Pünkösd Lillafüreden cím alatt: „A délutáni uzsonnát az ár­nyékos nagy teraszon fogyaszt­ják, ahol a kirándulók között Windischgráte Lajos herceg és Ebben az épületben nyílt meg a község egyik napközi otthonos óvodája gróf Károlyi László tűnik fel családjukkal, IJIImann György báróck. valamint Pongrácz Jenő grófék és több notabili­tás.“ S a pihenés mellett műve­lődni is kell. Hiszen csak nem lehetnék műveletlenek az or­szág elei? Nem, nem, íme a bizonyság: „Szédítő vagyon villog és mosolyog az Operaházban. A nemzetiszíníí szalaggal és tuli­páncsokrokkal felvirágzott pá­holyok galériája mögött és alatt libegő selymekben ülnek a dámák, aranyveretű broká­tot húznak maguk után az asszonyok és a lányok úgy fes­tenek a fátylak szárnyai kö­zött. mint égbe szálló angya­lok “ íme, a művelődés! íme, a ország elei! S az eseményről tudósító Űj Magyarság 1940. február 2-i számában mindezt megírja, csak éppen azt nem, hogy mit játszottak akkor az Operaházban. De az nem is volt fontos ... Talán igaz sem volt? Saj­nos, igaz volt. S ebből a há­rom szóból a legszebb, amit büszkén ejt ki az ember: a volt! Volt és nem lesz soha többé! M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents