Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

6

'kTCirlap

1958. NOVEMBER 9. VASÁRNAP

Pomázi panaszok

MODERN ÜZEM A BODENLOS

TÜKÖR

A pomázi HÉV-végállomásnál még a tavasszal felállítottak egy bódét, amelyet büfének neveztek el. Bármi másnak hívhatnánk azonban, mert ezt a nevet nem érdemli meg. Olyan hely ez, ahová jó ízlésű ember a lábát nem teszi be.

A másik, még súlyosabb panasz a MÁVAUT kocsimegálló. Tavasszal, ősszel, nagyobb esőzések idején itt egyszerűen nem lehet felszállni. Hatalmas sáros és olajos tócsák mindenütt. Az utasok toporognak az árökparton, amelyre egy ferde kőlapot fektettek átjáró gyanánt. Ügy látszik, akik az állomást építették, elfelejtették, hogy földünk forog és sötét is szokott lenni, mert villanylámpát nem szereltek fel. így aztán, aki este utazik, gyufa- gyújtogatás mellett keresheti meg, melyik az ő kocsija. Jó lenne az is, ha a végállomáson álló buszok ajtaját nem öt perccel az indulás előtt ■nyitnák ki, mert így az utasokat eső, hó veri, míg beszállhatnak. mivel fedett helyiség « várakozók számára nincs.

Nagyon szeretnénk, ha ezt a sokszor felpanaszolt lehetetlen állapotot illetékese^ végre megszüntetnék.

Béres András levelező, Csobánko

Új típusú a tóm reaktorok

A Szovjetunióban új típusú atomreaktorokat készítettek. Nagy érdeklődést keltett Iszaak Kikoin akadémikus reaktora, melyben az atom- üzemanyagot, az uránt egy gázvegyület (hexafluor tartalmú urán) helyettesíti. Ez a vegyület egyben hővezető is. Nincs kizárva, hogy a jövőben ezt az üzemanyagot turbinák és dugattyús motorok meghajtására is fel tudják használni. Az ilyen reaktor rendkívül gazdaságos, mert az atom- üzemanyag kicserélésekor nem kell leállítani az agnegá- tot.

Nem kevésbé érdekesek a gyorsított neutronokkal hajtott reaktorok. Előnyük a csekély térfogat mellett a meglehetősen magas energetikus kapacitás. Az első ilyen kísérleti reaktort 1955 áprilisában helyezték üzembe. Egy év múlva elkészült a második, 1957 derekán pedig a harmadik. Ez év júliusában üzembehelyeztek egy gyorsított neutronokkal hajtott, 5000 kilowatt kapacitású kísérleti reaktort. Segítségével hőtechnikai és fizikai kísérletek folynak, melyeknek eredményeként lehetővé válik ilyen reaktorral felszerelt atomvil- lanytelepek tervezése.

VAS- ES FEMÖNTÖDE HELYÉN

Jegyzetblokkal, fényképezőgéppel egy váci élüzemben

A Bódei*los-fé4e fasufni...

...és az új öntőcsarnok

Ha az öreg Bodenlos vagy akár utódja, Kékesi Rudolf meglátná ma a Váci Könnyűipari Cntöde és Alkatrészgyár üzemét, talán nem is hinné el, hogy ez a modern öntöde az ő volt üzeméből fejlődött ki.

Bizony, ezelőtt tíz egynéhány évvel az alacsony, levegőtlen fasufniban még mosdó, öltöző sem volt, s vödörben mosakodhattak a dolgozók, hogy azután, abban a piszkos ruhában menjenek haza, amiben egész nap dolgoztak. 1948-ig, az államosításig dolgoztak itt a magánüzemben az öntők ilyen embertelen körülmények között, Az államosítás után ipariskolai tanműhely lett az öntödéből, a szociális létesítmények, mosdók, ebédlők az iskolaépületben voltak. 1951-ben vált külön a termelőrészleg, s lett ismét önálló öntöde, azóta épültek meg az ebédlő, a mosdó, az öltöző, az irodák, s most építik át az öntőcsamokot.

A jövő évben kerül sor az utak megépítésére és a csatornázásra. S a 15 éves távlati fejlesztési tervben automata szövőgépgyártó üzem is épül,

Mert termét ->kben is nagyot változott a váci öntöde helyzete. Azelőtt tűzhelyeket, kereskedelmi árut gyártottak, különféle könnyen, elkészíthető, eladható dömpingcikket. Most Itt készítik a textilipari gépek pontos megmunkálást kívánó, bonyolult technológiával készülő alkatrészeit. Van 'az «izemnek egy 91 fős forgácsoló és szerelő részlege, ahol megkezdték a textilipari gépek gyártását.

Most gyűjtik a tapasztalatokat, a munkában válnak gyakorlottá a káderek, s amikor a fejlesztési tervben előírt automata szövőgépgyártó üzem alapkövét lerakják majd, ez a kollektíva meg fog birkózni a feladatokkal, egyre több gép kerül majd a gyárakba.

Sokáig, az elmúlt év közepéig deficites volt ez a vállalat. Negyedévenként 380 000 forint állami támogatást kaptak. S az idei év már nyereséges. Az első félévben a termelékenység a tervhez képest 108,3 százalék volt, s több, mint kétheti nyereségrészesedést tettek félre. A tervben bázis- időszaknak 1958 harmadik negyedét szokták számítani. Nos, ezzel összehasonlítva a létszám 10 százalékkal, a termelékenység 54 százalékkal emelkedett. A selejt 6,3 százalékról 5,4 százalékra csökkent.

A néma számok mögött a mindennapi élet erőfeszítései,

teljesítménye alapján élüzem lett, neon ezzel a módszerrel dolgoztak. Hogyan lehet hát ugyanazzal a gárdával, ugyanazokkal a gépekkel ilyen kiugró eredményt elérni?

Lényegileg nincs itt semmi csoda. Megállapították az anyagnormákat, szigorú anyagkönyvelést vezettek be, s a terveket személyekre bontották le. Ebben az üzemben mindenki tudja, hogy aznap mit kell termelnie.

Eleinte előfordult, hogy az igazgató — aki azelőtt itt dolgozott s mindenkit személy szerint ismer — odament egyik-másik öntőhöz s félreAz egyik helyiségben még ott a sparhert, de üzemben van már a modern főzőüst is

egy lelkes munkásgárda munkahőstettei húzódnak meg. 1956 harmadik negyedévében naponta 4,6 tonna öntvényt termeltek. A tavalyi napi átlag 5,49 tonna, s az idei első félévi 7,44 tonna. S az átlag darabsúly a régi szinten maradt. Ez sokat mond, hiszen öntödékben régi trükk a tonnasúly emelése, nagyobb, súlyosabb darabok gyártásával. A váci üzemben, amelyik az év első felének

A HAGYOMÁNYOK ALKOTÓ TISZTELETE

ben ceruza- és tus- rajzok váltakoznak, amiket kezdettől fogva a városi iskola kiváló tanárai készítettek. Évről évre, nemzedékről nemzedékre szálló hagyomány ez. S hogy fennmaradt, élő, szép valóság ma is, az a kőszegi tanárok érdeme.

S

zerte az országban. kis tanya- központokban és nagy községekben emberek hajolnak esténként könyveik fölé. Járják a határt, beszélgetnek az öregeikkel, szemlélik a már sokszor roskadozó épületeket. Mint a szorgos méhek, gyűjtik csokorba az apró adatokat, megyei levéltárból előkerülő írásokat, hogy azokból állítsák össze a falu régmúltját, történelmét napjainkig.

Az elmúlt hetekben végigjártuk a gödöllői járást. 'Sok faluba elmentünk, beszélgettünk az emberekkel, tanácstagokkal, tanácselnökökkel. S beszélgetés közben majd minden fiókból előkerült egy vékonyabb, vastagabb papír csomó, bizonyítani, adatot állítani belőle.

Ezek a papircsomók Igen értékes anyagot tartalmazták. Nem egyet végig is böngésztünk. Megtudhattuk belőle a falu keletkezésének körülményeit, talajának szerkezetét, végigkísérhettük az első, szinte a mondák idejébe nyúló eseményektől napjainkig: hogy éltek, halták itt az emberek. Végtelenül, regénynél is izgalmasabb olvasni valók ezek a papírlapok. Látni a kis közösség hogy forgolódik a történelem ví- harában, milyen kölcsönhatással vannak egymásra. S szinte kivétel nélkül az

(Kosztolányi regénye, az Édes Anna, filmen)

„A társadalmi rend többet nem engedett meg a művésznek, tehát a zseni megkerülte a hatalom éberségét. Nem támadott, tükröt tartott.” (Móricz Zsig- mond: Hamlet, dán királyfi.)

Sohasem szerettem a regényből írt filmet. Gondolom, más is úgy van ezzel, mint én: önmagában mégegyszer megformálja a regény hőseit, lelki szemével látja őket, megrajzolja mindazt, amit az író szavakkal ábrázol, koponyája belső falára a legtökéletesebb filmezőgép, az agy, vetíti le a történetet.

Azután jön a film: a csalódás.

A hősök másfélék. Akit magas, barna, sasorrú férfinak képzelt, mint középtermetű, szőke, pisze ember jelentkezik a vásznon; hiányoznak a részletek; a regény teljessége után a másfél órába sűrített cselekmény nem elégíti ki.

És az Édes Anna? Kosztolányi, az elefántcsonttoronyba zárkózott, merengő, az Édes Anná-ban, mint műben tette le az asztalra azt, amit egyik 1919-es tanulmányában megállapított: „Magunknak sem mertük bevallani, hogy milyen pöcegödrön épült fel a társadalom, az elnyomásnak, a kiuzsorázásnak, lélekvásárnak milyen trágyáján nyíltak ki a mai vagy tegnapi míveltség aranyvirágai. Leprája az emberi morálnak ... Moslékban fulladozott az egész társadalom.”

Ezt a Tanácsköztársaság idején vetette papírra. Azután jött az első ellenforradalom, Kosztolányi megírta az elnyomás, kiuzsorázás és lélekvásár nagy regényét.

Horthyék elé tartotta a tükröt, azután megijedve a szellemtől, amit a palackból elővarázsolt, visszabújt az elefántcsonttoronyba.

A pszichológizáló regény, a keveset szóló és sokat töprengő emberek mélységesen tragikus története, Vizy méltóságosék otthonának fojtogató levegője vajon milyen filmmé érett Fábry Zoltán és Bacsó Péter átmunkálásában?

Esemény, történés a regényben alig-alig akad. Édes Anna, a kis cselédlány (Törőcsik Mari) elszegődik Vizy méltó- ságos úrék házához. A méltó- ságos asszony nem is bánik vele rosszul, „csak” úgy, mint valami lélektelen géppel: ridegen, szeretetlenül. És a kislány, aki egy csirkére se tudott kést emelni, gyilkossá lesz. Megöli Vizyt és Vizynét.

A nagy dolgok csak keretezik a képet. Elbukik a Tanácsköztársaság, leszámolásra készülnek az urak, látványos, gyönyörű, véres leszámolásra. De ezek a külső zajok csak halkan, foszlányokban szűrödnek át a Vizy-lakás csukott ablakain, puhán omló csipke- függönyein.

Es én az Édes Anná-t mégis a történelmi regények közé sojön, megígéri: cselédlányt

szerez az elárvult konyhába A keresztlányát. A történelmi képek víziószerű gyorsasággal váltják egymást. De minden kép visszatérő ref-1 rénje egyre keményebb hangvételben: „Mi lesz a lánnyal?! Jön vagy nem jön?! Ha nem hát rendőrrel hozzuk ide! E» magárahúzzuk a vizeslepedőt! Maga kommunista !! 1” És mit tehet ez a gyászkommunista? Kényszeríti Annát, És mit tehet fl szelíd Anna7 Elszegődik. Áldozattá lesz.

A biblia legfeszültebb, legtragikusabb jelenete jut eszembe: „Ábrahám, Abra- hám! Vedd a te fiadat, egyetlenedet, Izsákot... és áldozd fel őt!”

A bibliai isten azonban kegyesebb volt, mint Vizyné. Anna helyett nem akadt kos

Másik képsor: betanítják a> új lányt. Gyors képvágások sorozata: Anna mos, főz, takarít, porol, eszik, de bármit tesz, Vizyné hangja láthatatlanul és mégis harsányan, sebeket szakítva ostorozza: „Hol marad, Anna?!” „Mikor végez már, Anna?!” „Siessen, Anna!” „Anna!” „Anna!!” „Anna!!!”

És őrjöngésig fokozódik a ritmus. A bekerített, meghajszolt vad riadozhat így, mint ez a lány.

És ahol megmutatja, hogyan hajszolták gyilkosságba: egy ellesett beszélgetés: ha elmegy, elvitetjü'k a házmestert; a keresztapja megpofozza; a: kisfiú, aki mellett peszt- rálkodott, nem ismer rá, pedig úgy szerette, mint saját anyja; kérője, a kéményseprő megnősült; az ifiúr, akinek ártatlanságát adta, mást csókol; asszonya kezet emel reá... És a nagy lakoma ételszaga konyhájában fényesen kínálja magát a kés... Egy szelet tortát — az első szeletet ebben a házban — akar mesni véle, de közberikolt Vi- zyné hangja... Kát ezt se? Egy szelet tortát se? És a kést másra használja ..,

Ezek a nagyjelenetek

közül a legmaradandóbbak. És a kicsik? Azok is nagyok, hatalmasak. Rákuporodik a hintára, amelyen annyiszor, de annyiszor lengette meg a kis Bandit... A magzatelhajtó szer keltette szörnyű lázálom montázsa... A kihűlt konyha képsora: a trombita, a csirke- koponyák, a karmok, a kés ...

Nem, ezt a filmet nem lehet elmesélni, nem lehet magyarázni. Ez a film önmagát magyarázza, éppen azzal, hogy nem magyaráz.

Nincs felesleges szó, felesleges mozdulat, felesleges kép. A szereplőket nem kell és nem lehet méltatni: nem szereplők, többek annál. Ha a regényben élnek — és élnek —, itt, a filmen halhatatlanokká élték magukat.

Talán Moviszter doktor halványabb, mint a regény humanistája... Talán a csábítás-jelenet groteszkebb.

rolnám.

A filmet még sokkal inkább a történelmi filmek közé.

Mert a film több, mint a regény.

Nemcsak azért, mert jobban, kézzelfoghatóan érzékeltetheti és érzékelteti a nagy történelmet, hanem elsősorban azért, mert a képek tiszta, közérthető nyelvével „beszéli el” a kis cselédlány megváltozását, úgy okolja meg Édes Anna tettét, hogy tudom, érzem: a film hőse másképpen nem is cselekedhetett volna.

Kevés a kimondott szó.

Az egész film: plasztikus, nagyszerű képsorok egymásutánja,

A regény csak halványan rajzolja: miért kellett Annának elszegődnie Vizy ékhez. A film ezer színnel festi. Trap- polnak a darutollasok ... Elhurcolják a kommunistákat... öklök emelkednek ... Munkások véreznek ... Sortüzek dörögnek ...És Vizyék házmestere — aki hatalmaskodott o? előkelő bérház lakói fölött — hogy végzetétől menekülmint kellene .... Talán az első képek utcai harcait nem készítették elég gonddal, eléggé valósághűen...

De ez csak csomókeresés n kákán, szőrszálhasogatás.

Egy barátom, ha azt mondom: jó film, mindig kiigazit: „Nem jő, hanem szép!”

Ez jó és szép film.

Több még ennél is. Egyszerűen csak: Film. Nagy F-fel, amely nemcsak tükröt tart, hanem támad is.

Garami László

Bukarestben bemutatják a Sóbálvány című magyar filmet

November 21-én Bukarestben bemutatják a Karlovy Va- ryban rendezett filmfesztiválon díjat nyert magyar fűmet, a Sóbálványt. A bemutatóra a Román Népköztársaságba utazik «Tőkés Anna, a film egyik főszereplője és Várkonyi Zoltán rendező.

rakatta az előző nap termelt öntvényeket.

«— Nézd — mondta. — Ezt termelted tegnap. Az értéke 30 forint. S kaptál 48 forint fizetést. Mi a véleményed, tartana kosztosnak az anyád, ha 36 forintot adnál haza és 48-at ennél meg naponta? Ugye nem? Hát az állam hogy bírja ezt?

A dolgozók belátták, hogy igaza van. de szerintük nem lehet többet termelni. Az igaz- ■£ gató elvitte őket a Soproni ön- ! tödébe, ahol egy rázógépről I egy műszakban 140 szekrényt | emelnek le.

| — Nálunk ez nem megy —

! mondták a munkások —, más | a munka jellege.

1 — Nem is kívánja ezt senI ki. Sopronban széria van, ná- ! lünk főleg egyedi gyártás. De I napi ötven szekrényt le kell 1 adnia a rázógépnek.

I A dolgozók először a fejüket | csóválták, s ma gépenként 52 I —54 szekrényt készítenek.

*

1 Köznapi, egyszerű dolgok 1 ezek. Csak nehéz utánozni. | Nem ment könnyen a váci ön- ! tödében sem. De nem riadtak | vissza a nehézségektől, meg- ! fogták a munka végét, s most 1 az élüzemcsillag hirdeti, hogy I az állam sem feledkezik meg | a kiváló dolgozókról.

| Most építik a modern, két- | emeletes öntőcsarnokot. A | konyhában még sparhertot is | találunk, de az étel nagy ré- § sze a modern főzőüstben ké- I szül. Napról napra javulnak a | munkakörülmények, s a régi 1 Bodenlos öntöde helyén ma | már egy szocialista nagyüzem | dolgozik, amelyik rövidesen | megkezdi majd a textilipari 1 gépek sorozatgyártását. A | munkásállam erejéről, fejlő- I déséről a tények beszélnek, s | e tények között nem utolsó a 1 Könnyűipari Öntöde és Alkat- ! részgyár példája.

1 Faludi — foto: Wormser

utolsó oldalon a falu pedagógusainak, nevét találjuk, akik nagy fáradsággal, de nagy ügyszeretettel állították össze a község ,Jkis történelmét".

S

ok helyen még ennél is tovább léptek. Nemcsak írásba foglalták adataikat, de szemléltetően tárták mindenki ele — falumúzeumot rendezve. Komoly érték egy-egy ilyen kis múzeum. Talán legtöbbször nem is a benne látható tárgyak miatt hanem az erő miatt amely belőlük sugárzik. Hogy mennyin erősítik a közösség tagjait, a gyerekek haza- és szülőföld- szeretetét, ezek a pái szobából álló szerény kis gyűjtemények, as tudja legjobban, ak eltölt közöttük egy csendes délutánt, : hallgatja a látogatói beszédét, nézi a gyerekek arcát.

A kőszegi szőlőkönyv és társai a hagyományok alkott tiszteletére tanítanál bennünket.

K. M.

J zt mondják, Ang- ss liában őrzik legszilárdabban a múlt emlékeit. Hatalmas erő rejlik a múltban, leszűrve tanulságait, azokat a tanulságokat, amelyek mindig előre mutatnak. Persze, ez a múltimádat visszatartó erő is lehet, mint ahogy ott ténylegesen nem egy jelenségnél fennáll.

De nemcsak a ködös Albionnák, nekünk. is vannak kuriózumaink, amelyek érdekesek, meglepőek és — hasznosak! Ilyen a kőszegi múzeumban található dokumentum a helyi szőlőkultúra múltjáról. 1740-től szőlős- könyvet vezetnek a városban. Minden év április 24-én, György napján, természetes nagyságban lerajzolták a szőlőhajtásokat, hogy ebből a termés mennyiségére és minőségére következtessenek. Ide vezették be feljegyzéseiket a bortermésről, időjárásról, természeti csapásokról stb. A vaskos, ódon könyv-