Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-07 / 263. szám
1958. NOVEMBER 7. PÉNTEK r fc*á>í fíEGYÉti i^Cirlap Krúdy Gyula: Tíz napig vakáció Krúdy Gyula tollát is megihlették a lenini forradalom hírei. A Magyarország 1917. december 8-i számában „Tíz napig vakáció” címmel tett a maga módján hitvallást. :. Valami olyan történt Velőink — írta akikor —. boldog élőkkel, ami nagyon sokáig nem fog ismétlődni a világon. Az emberiség kiválasztottjai vagyunk, mert megadatott olyan események tanúinak lennünk, amelyek évszázadokig foglalkoztatják majd az utánunk jövő elméket.;. Ezer- esztendős, oxigénné, vérsejtté Válott gondolat szárnycsapása nézhető a földgömb atmoszférájában A szeretet útján kell tovább menni az embereknek. Pestre beköltözött a decemberi köd, setét a város nappal is. arcok, hangok eltéliesed- nek. mint a szabadban az állatok meze... Valami csodálatos karácsony közeleg, amilyent eddig nem láttak Pesten az emberek.. # Valami jön a dermesztő éjszakában, a füstös 'háztetők felett, az átláthatatlan ködben.,. Egy különös látomány emelkedik fel a pesti horizontra, amelyet már látnak odakünn az eddig baljóslattal teli mezőkön a fáradt katonák. Régente tüzes istennyilák, forgószemű csillagok, arany feszületek jelentek meg az égboltozaton, hogy nagy események közelednek az Ember történetében. Most fecs- kefarkú repülőgépek suhannak tova a felhőkön és millió számra dobálják le a csatamezőkre a tíznapos fegyvernyugvást bejelentő cédulákat. A keringő lepkét elfogja a katona és a szíve fölé helyezi.” Öiz, films CjfiiUd, plms Az októberi forradalom visszhangja magyar írók és költők írásaiban 41 évvel ezelőtt A Lenin lobogója alatt harcoló orosz munkások, parasztok, katonák diadalmas forradalmának híre végigviharzott az egész világon és visszhangot 'keltett mindenütt. Magyarországon még javában tombolt a háborús uszítás, a Habsburgok és a Hohenzollerek véres parancsuralma még az orosz forradalmat is saját győzelmeként igyekezett elkönyvelni kérkedő hadijelentéseiben, még garázdálkodott a háborús terror és cenzúra, de azért az oroszországi események hatása lépten-nyomon megnyilatkozott már itt is, és már nem is mindig csak a sorok között. Talán legelőször és legérzékel- hetőbben a költők, az írók lelkén át. Azóta 41 év telt el, de a sárguló újságlapok betűrengetegében — a cenzúra fehér foltjai között — könnyen fellelhetők ezek a vakmerő hitvallások, és nem csökkenő erővel sugározzák át forróságukait a mába is. cusmuiiittiiiinMMiHfniiiiiiifiiiiiiiinMiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiMMiitMiiiiifitiiiiiimiiinmxiiiNiiiiriiiifniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiintiiiiimiitttiiiiiitiiiiiiiiimMMiiiyMiifiiiitmtttfSHimiiinr Móra Ferenc: Az orosz tenger Móra Ferenc azokban az években az ország egyik legtekintélyesebb lapjának, a nagy múltú Szegedi Naplónak volt a főszerkesztője. Az öreg Napló 1917. november 10-án, tehát három nappal a forradalom után. már vezércikkel ünnepli a diadalmas forradalmat. A vezércikket Móra Ferenc írta. Néhány részlet a ma is elevenen Ható írásból: „Az orosz hadsereg elfogadta az új forradalmi kormány programját, fegyverszünetet és békét követel. A háború s a világtörténelem elérkezett ez elhatározással új fejezetéhez, ahol végre mezítelenül jelennek meg a küzdők szándékai, nem pedig a szólamok álöltözetében, kifestve, s a bölcsesség parókájával fejükön.-... Ám az első szó, ami ide hallik a munkások és katonák forradalmából, már új hang, friss reményeket keltő, s bátor várakozásokat ébresztő. Ez a hang már nem tesz különbséget a hadbanállók nemzetisége között, csak az az ellenség, aki háborúra uszít, akár angol gyáros, akár német junker, s mindenki barát, aki összefog a békéért. ...Az Erfurti Kiáltvány óta nem hangzott el ennyi magasztos, ennyi megrendítő erő, mint most abban a kiáltványban, melyben az új forradalom első szervezete szól a néphez. Álljanak meg a gyárak, hogy ne lehessen téli háború ?— ez a kívánság többé nem a kiirtandó lázadás uszító harci szava, de kormányprogram, vagy ami ennél is több, orosz program. ...»Repül a nehéz kő: s ki tudja, hol áll meg?« Az események logikátlansága ránevelt bennünket arra, hogy szédítő események előtt sem legyünk vakok, s a hallásunkat ne tompítsák el a világot dübörgető változások sem. A hitünk virága, amiből a véröntözés sem tudott gyümölcsöt érlelni, kinyílik újra, s várja az orosz felhők áldását. Az orosz proletártömeg megmozdult, s ennek a tömegnek ellene tud-e állni a hazug érdeknek, gyűlölködő uszításoknak homoktöltése? Az orosz tenger megmozdult.” Karinthy Frigyes: Békeuszítók, háborús apostolok Karinthy Frigyes vitriolba mártott tollal kommentálja azt a riadalmat, amelyet az orosz forradalom hírei a nyugati háborús politikusok körében keltettek. A többi között ezeket írta: „Bonnar Law feláll, és nyugalomra inti az alsóházat. Örömmel közölheti és közli is az egész művelt világgal, hogy nincs semmi ok aggodalomra, a már-már elfajult orosz forradalom visszatért medrébe, a szélső munkáspárt békeizgatásai nem érték el céljukat, közülük a háborúpárti mérsékeltek felfogása győzött, és kerül kifejezésre a kormányzatban. A mérsékeltek! Ti késő unokák, kik e napok nyelvét tanuljátok régi papirokon — ti ókor kisér- tetei, kik visszatértek közénk, hogy lássátok, mi lett unokátokból, Szent Gibbon-majom, ősapám és ti, távoli csillagok, ahonnan figyelnek ránk _ hadd ordítsak f elétek, térben és időben, a szélrózsa minden irányába, hogy azt megértsétek és elhiggyétek: a mérsékeltek! Európa népei, tisztelt Ház, vagy hogy nevezzelek, kérlek alássan _ most már mondd meg egészen őszintén, én bolondultam meg. vagy te? A háborús- párti mérsékeltek felfogása győzött Oroszországban, a rend és Kosztolányi Dezső: Kedves cenzor MNHiNtWIimMUMMtUmilHtlfUIMIli:' Tóth Árpédr * * Az új isten Üj isten szól hozzátok emberek! Nem templomok setét hajóin úszó tömjén között ragyog fel tüz-szeme, Bámult szentképek arany keretéből. Nem oltárok gyertyái közt fehérük = Aiabástrom közönnyel hallgatag. Hívők csókjától koptatott szobor, i Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát untán szürcsölő Egek lakója! | Nem! Üj isten ez! Üj isten szól hozzátok emberek! Nem ég szülötte Ö! Nem mennyben él, Nagymessze tőlünk, titkos ismeretlen, | Ki arca elé vonta az eget, Mint egy hűvös, nagy kékselyera palástot, Nemi 0, de nem is föld bálványa ö, Mint ama Mammon, aki ült hízott Gőggel rajtunk s szájától millióm filösdi ésáp kígyózott szerteszét | S a szürcsölő, szívó karok befonták ! , A szüzek testét s feltörték finom 1 Velőért a költő zengő agyát S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva Átkúsztak a robotos termek odván I S felitták mind a könnyet és az átkot S a lomba Rémben mind aranyra vált ez Es üj éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak S a rothadó nagy testre már kiültek Félelmes és aranyló hullafoltok... Most új isten szól nektek, emberekl A véres földnek vére szülte öt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérszínű, nagy mezítelen alakká, KI országlépö-tágra tárja lábát S földet rengésre tépő hangja zeng | Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: § „lm eljöttem! Eljött a Vörös Isten!’* £s megy s dörgö léptére messze reszket A sárga Szajna s medréből kicsap, Jerikós visszhangot ver vén Westminster S az Óceán zöld üvegén vörösen Előre rczg ezermérföldes árnya S átfogja a Fehér Ház vak falát.., Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szíved-hajtó. élő, drága nedv, | A diadalmas vörös lüktetés 1 A mi bús vérünktől is gazdagult S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerényen s mégis segítve simul: A kicsiny, árva, magyar jaj-patak A messzezengő nagy moszkvai árba, Mely most tisztára mossa a világot: Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Eegyen szavad teremtés új igéje, Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk, Mit elrontott sok régi, úri isten, Te istenek közt új és proletár, Formáld boldoggá pörölyös kezeddel, _ Emelj minket roppant tenyereidre És a magad képére gyúrj át minket! muiimmwinnHiitmnmiiiiMiwMHiiiMumraiiimiiHimimiii Ady Endre: Elégedetlen ifjú panasza Hadköteles évszázadunk elején Párizs, Peking .. s London vagy Róma? Be unalmas város ez a Föld, Egyazon város és falu: semmi. Már menni Sehova se érdemes* Valami más. Valami nagy riadal vóna. Ki bírja még e szürkeséget. Ki hazugokat tündököl? Már jöjj, ököl: Boruljon föl e nem-jó Élet S jöjjön a Halál, e nagy orvos, S a Halál után ébredések. Borzalmak, S jöjjön valami más. Oh, forradalmak, miért késtek? Vér, vér, vér. Be meg fog szédülni' az Ember, Ha vérben jól megmosdik egyszer S be megjavul. Oh, jöjj, trombitás angyaloddal. Föltámadás, Oh, jöjj. milliónyi hadaddal S ifjítsd meg ezt az unalmas Golyóbist, Jöjjön a megváltó fegyver. Amen, nyugalom helyreállt; a gyermekes, szilaj szélsőség rajongóit, akik halálmegvető dühével békét, békét követelnek _ nyugalomra intik az érett, megfontolt öregek, a mérsékeltek, a Rend és Fegyelem jó atyja, a háborút viselő kormány. És megnyugvással, formás levélben közli, hogy hála istennek, sikerült helyreállítani a rendet, a felbomlott egyensúlyt, melyet már- már összeomlással fenyegettek ezek a vademberek, ezek az anarchisták, ezek a — vérszopó békeuszítók.;. Kinek magyarázzam, hogy mondjam el, milyen nyelven, vagy milyen hangszeren fuvolázzam vagy zongorázzam el. hogy mit kell ma mérsékelt alatt érteni: Európában? Kedves asztal, amin írok, mélyen tisztelt tinta, főtisztelendő papír úr, mérsékelt alatt értendő az olyan ember, aki őhajtja, hogy a világot ne rázzák fel. ne zavarják össze, hogy az ágyúk szép nyugodtan és rendesen kilőjék magukból a golyót, hogy a» emberek annak rendje és módja szerint verjék be egymás fejét, szúrják keresztül egymás beleit, szakítsák be egymás koponyáját, gyújtsák fel egymás házát, kaparják ki egymás szemét, fojtsák meg egymást, és ne hallgassanak lel- keUen és lelkiismeretlen uszitók- ra. akik mindenféle gonosz és embertelen szörnyűséget hirdetnek, tudniillik békét kívánnak. Ha pedig azt kérdezitek, hogy mit kell érteni ma Európában lazító és uszító alatt, azt is megmondom. Azt a vadállatot kell érteni, azt a romboló destruktív elemét a bölcs államrendnek, aki megrázza a társadalom fundamentumát, és fel akarja lázítani a né- oet. aki, egyszóval, azt akarja, hogy az emberek menjenek haza a házukba, üljenek le, ebédeljenek meg, ebéd után menjenek ki a földekre, szántsanak és arassanak. Európa — ébredj!’! Juhász Gyula: Magyar nyár 1918 Juhász Gyula szegedi magányában szintén érzékenyen reagált az orosz forradalomra. Mint publicista is, mint költő is.:-. A szegedi Délmagyar- ország. Jövendő című vezércikkét közli, amelyben ítéletet mond a nyugati háborús ál-* lamférf iák szemérmetlen kétarcúságáról. Az angol államférfiak csak odahaza liberálisak# de amikor arról van szó, hogy liberális elveiket gyarmataik kormányzásában is érvényesítsék, cinikusan jelentik iki, hogy a liberalizmus nem exportcikk: A nagyhatalmi machiavellizmusnak egy másik sarkalatos tétele az, hogy viszont a forradalom nem importcikk. A forradalom nagyon szép, nagy és dicső dolog, ha a szomszéd házát gyújtja fel# de a mienk lokalizálva van. „Ez a kettős morál, írja a publicista Juhász — amely a maga számára mentül több jogot és kiváltságot követel, amely: mások elnyomásából és letöréséből akarja a saját szabadságát megalapozni, ez az imperialista és kapitalista morál most mond szörnyű csődöt ebben az európai egyetemes dé- bacle-ban, amely mintha Marx előre bejelentett összeomláselméletének nem várt és nem sejtett nagyságú megvalósulása volna. Az orosz forradalom titáni füzénél a maguk kicsinyes és komolytalan, máról- holnapra tengődő világpolitikájának kotyvalékót. akarják megfőzni, a különböző ellenséges államok diplomatái és politikusai ... Az európai külpolitika börzéin most a forradalomra spekulálnak. Az orosz forradalomra, és a többire, amely lesz, de mindenesetre lehetséges.:. A nagy idők, amelyekről zavaros mámorral, a háború elején beszéltünk, igazi ábrázatukat majd csak most mutatják meg valójában# és boldog leszen az, aki új Simeonja volt az Ember igazi győzelmének, nevezzék akár Liebknechtnek. Romain Rol- landnak, Bemard Shawnak, vagy Ady Endrének az illetőt, és aki diadalmaskodni fog, bár régen virágok nyílnak is szívéből, mint Petőfinek, Tolsztojnak és Jaurésnek!” Verse pedig, amelyben már a közeledő magyar forradalom dübörög: Magyar nyár 1918 Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar .nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan. Selyem felhői sáppacit türkisz égnek Bolyongó vágyak mély füzében égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma És fellángol e táj, e néma, .lomha? Ha megútálva száz here pimaszt már Vihart aratva zendül a magyar nyár? A nap vörösen összekongat a földdel A lenini forradalom visszhangja dübörög Kassák Lajos 1918 március című versében. Néhány szemelvény belőle: Félre a prédikátorok arany szájával s a humanitás rózsaszínű tenyerével, A lázadás vastrombitáin most Halleluja, asszony és férfi, lebitangolt és megfertőzött katona. Az idő akaratvörös perceket fiadzott.. i Testvér! Asszony és férfi! Az utolsó vérbőség aktivitásával nincs megállási A fiatalság energiatöbblete ágyúzik velünk. Gyújtsátok föl a bús szemeiteket, kapuzzátok ki az elsza- marosodott füleiteket, s tudjátok meg, hogy semmi sincs fontosabb a ti megkívánt életeteknél s ha úgy kell, fordítsátok érte fejtetőre a világot, heréljétek ki a bankokat és fojtsátok meg a munka utálatos tiszteletét. Ember, Reggel reggeledik. A nap vörösen összekongot a földdel. | Pásztor Árpád: LENIN (Megjelent az Az Est 1917. december 25-i szántában) Ej krisztus jött. De oly köze] ma még. Hogy fel setn éri ez a nemzedék. S nem súgja szent érzések nercein: Lenin! Lenin! Ember ö is, megcsúfolt, szenvedő, | Kivert, száműzött örök magvető. Felnőtt milliók omló könnyein .., | Lenin! Lenin! Torka itta a nyomor italát, Ajka dalolta a szolgák dalát, Szíve vérzett, gyötrő reményein Lenin! Lenin! 5 3 S mikor az átok már az égig ért S bitangjába szüretelték a vért, Szólt: ne legyen több vér s’fekete szín ... Lenin! Lenin! 1 A vizekből, a légből, föld alól, Ahol csak gyilkos fegyver szava szól, Jertek, megkínzott, bús testvéreim ... = Lenin! Lenin! A császároknak dörgőn állj-t kiált. Elparancsolja a bitor halált, | Tárt karral várt viharok vészein: | Lenin! Lenin! S meglátta'egymást minden szenvedő. Szülő, gyermek, testvér és szerető. Végig suhant a népek szivein: Lenin! Lenin! Termő lombbá lettek a fegyverek. Testvérekké lettek az emberek, Karácsony volt épp, a föld téréin... Lenin! Lenin! áiiHiiiimimftiiuiuiuiliniitllHiiiiiiutiiiiiiiiimiiiitiiiiiiiuHiiiiitHMimitmuiimiiimiuMiiiiiHiiiiiiinHiiiiiiiimiHiitHiiiitimi.i száz vezércikkemet, száz egyéb cikkemet, nem egy versemet és elbeszélésemet is. Később, sovány hegekben, ezeket orosz, francia, anfjol írók nevében adtam ki úgy, ' hogy" a helyszínét orosz, francia és angol földre tettem. Akkor minden szabad volt, hiszen csak a romlott orosz, francia és angol állapotokat jellemeztem, tilosnak tartottad azonban, hogy a cár személyét — a háború elején — bírálgassam... Látod, mégse igen segíthettél rajta. Most azonban a tetteidből levonom a következtetést és látom, hogy szemedben csak a nép volt az ellenség, akár orosz volt az istenadta, akár magyar.? Mindvégig gúnyoshangú levelét így fejezte be: „Mondd — őszintén —, engedélyeznéd ezt a cikkemet ?’■ ; A magyar írók és költők forradalmi orkeszterében meg- i csendült a hal>k és finom Kosz- \ tolányi Dezső hangja , is. A Pesti NttjjTd * Itóbeti számában, amikor már fizikailag is érzékelhető volt a forradalmi hangulat, Budapesten és az ország egész területén nyílt levelet írt a fenti címmel: „Engedd meg, hogy csak így nevezzelek — kezdi levelét —, mert — láthatatlanul bár — ismerjük egymást, hiszen négy és fél év óta naponta találkoztunk a szellemiékben. Búcsút akarok venni tőled és bizony kicsit el is érzékenyülök. Te voltál leghívebb olvasóm. Az írásaim — úgy gondolom — nagyon tetszhettek neked, mert mert mindig magadnál tartottad, nem is engedted, hogy mások is gyönyörködjenek bennük, Törölted vagy három-
