Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

ffff ílhCY c/Cfrlan 1958. NOVEMBER 1. SZOMBAT Kik és hogyan segíthetnek a családiház-építkezéseknél? A kisiparosok ipargyakorlásáről szóló törvényerejű rendelet értel­mében a családi házak építésénél a szakszerűség biztosítása mellett az építkező rokonai, ismerősei, iparjogosítvány nélkül is közre­működhetnek. Az utóbbi időben ezzel az engedménnyel sokan visz- szaéltek: iparigazolvány nélkül, rendszeres anyagi ellenszolgálta­tásért „segítették” az építtetőt. Az eredmény rendszerint építészeti és esztétikai követelményeknek meg nem felelő épület lett. A visszaélések elhárítása érdeké­ben az Építésügyi Minisztérium a KIOSZ véleményének meghallga­tása után rendeletet adott ki a törvény helyes értelmezéséről. Esze­rint a családiház-építkezéseknél megengedhető, iparigazolvány nél­küli rokoni, ismerősi közreműkö­dés csak esetenkénti, nem rend­szeres, anyagi ellenszolgáltatással nem járó társadalmi munka lehet. Minden más közreműködést jogo­sulatlan iparűzésnek kell tekin­teni és elkövetőjével szemben eszerint kell eljárni. A megkívánt szakszerűséget az építtetőnek építőipari szövetkezet, vagy iparigazolvánnyal rendelkező iakóház kivitelezésére jogosult kis­iparos megbízásával kell biztosí­tania. A kisiparos, vagy szövetke­zet felügyelete mellett az építtető rokonai és ismerősei a kivitelezés­ben közreműködhetnek; Ez az ál­lásfoglalás irányadó arra az esetre is, ha az építtetők egymás kölcsö­nös segítésének elve alapján ön­kéntes építőközösségekben építik egy-, vagy többszintes lakóházai­kat. PUSZTÍT A ROCK AND ROLL Bill Haley amerikai rock and roll énekes és zenekara, miután Nyugat-Berlinben „vendégszere­pelt”, hétfőn Hamburgba érkezett. Első szereplésén _miként Nyugat­B erlinben — a nekivadult huligá­nok itt is pozdorjává törték az Ernst-Merck Halle teljes berende­zését. A rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal kergette szét a huli­gánokat. Több súlyos sebesülés történt. Az anyagi kárt 20 000 már­kára becsülik. Fiatalok egy csoportja szerdán este a stuttgarti kiállítási csarnok­ban Bill Haley nyugat-németországi búcsúelőadásán a nyugatberlini, hálinburgi és esseni botrányok után ismét összetűzött a rendőrséggel. A fiatalok székeket dobáltak, fü­tyültek és ordítoztak, s amikor rendőrök a csarnok elhagyására szólították fel őket, agresszívakká váltak. A rendőrség vízifecskendő- tcI állította helyre a rendet. Véres verekedés ostoba virtuskodásból-j-(J-.iÜH, Színház, c?rot/atfUn-^ * ÉDES ANNA Véres verekedés zajlott le valamelyik este a bugyi fő­utcán. A kiömlő vár pirosra festette az út porát a kocsma előtt. A sok sebesült közül két fiatal férfit kórházba szállítot­tak. Majdnem árván maradt kát kisgyerek, özvegyen egy fiatal feleség, kenyérkereső nélkül egy öreg édesanya, s vőlegény nélkül egy bájos kis menyasszony. Ostoba virtuskodás, régeb­ben elszenvedett sérelem visz- szafizetése, vagy mi más lehe­tett az indító ok a verekedés­re? Úgy beszélik, közrejátszott ez is, az is. De legjobban ta­lán a murci. A pincékben most forrnak a borok, s ilyenkor erősebben forrnak az emberi indulatok is. S ha a fejekben dolgozni kezd a mur­ci. könnyen verekedés lesz a legenyhébb szóváltásból is; Dehát megengedhető-e, hogy egy embert végsőkig ragadja­nak elszabadult indulatai? Megengedhető-e, hogy vér folyjon s kis híján emberéle­s hány szempár úszott értük a féltő könnyek árjában. Meny­nyivel kevesebb verekedés, bicskázás robbanna ki, ha a haragosok egy keveset szeret­— Meghalok én is. ha a fiam meghal — zokog Hébert néni tek aludjanak ki a bor miatt? Erre csak nemmel felelhet az egész társadalom. Meggondo­latlanságból. kivagyiságból mégis de sok álmatlan éjsza­kát okoztak már hozzátarto­zóiknak a heveskedő fiatalok* A vak ember és kutyája Az esőtől felázott úton fehér hajú, öreg vak embert vezet n kutyája. Az apró tócsákat ügyesen kikerültén gazdájával A kutya hátán nagy vöröskeresztes jelvény. Az autóbuszmeg­állónál többen várnák. Az öreg elmondja, hogy még az első világháborúban vesztette el szemevilágát. Most nagyon boldog, mert a Vakok Szövetségétől betanított kutyát kapott, amely minden lépésére vigyáz. Közben megérkezett az autóbusz. A várakozók helyet ad­nak az öregnek. A kalauz azonban a kutyát nem allcarja fel­engedni. Végül mégis felszálltak. Az öregtől 2,70-et, a kutyáért külön 3,60 forintot kért. Közben a vak ember tántorog ide-oda, kutyájába kapaszkodik, mert sem az utasoknak, sem a kalauz­nak nem jutott eszébe, hogy leültessék. . Szeretnénk tudni, miért drágább a vakvezető kutya vitel­díja, mint az emberé. A vaknak a kutya nem luxus, hanem kisérő. Helyes volna, ha ilyen esetben nem ragaszkodnának az eddig alkalmazott merev szabályokhoz. Fenti eset 1958. október 2-án, 15.30 perckor történt a Mo- vorról Vecsésre tartó autóbuszon. Dömök János, levelező — Először engem ütöttek le — állítja Beke Feri • teikre is gondolnának. Ha a verekedést kezdeményező há­rom Kollár-fiú láthatná egy pillanatra Hubert Béla meg­tört, öreg édesanyját, földbe süllyednének a szégyentől, amiért oly nagy bánatot okoz­tak neki. Meglátogattuk Hubert né­nit. akinek Bála fia a vere­kedés egyik sebesültbe, most kórházban fekszik. Az édes­anyának minden gondolata csak a fiánál jár. Kétségbe­esve, zokogva tördeli a kezét: — Ha meghal a fiam. meg­örülök, vagy a vonat elé ve­tem magam, ö volt nekem mindenem. <5 volt az én kenyérkeresőm. Mi lesz énvelem, hogyha meg­hal? — Haragudtak a fiára a Kollár-testvérek? — kérdez­zük. i— Mért haragudtak volna? Hiszen olyan áldott jó gyerek volt az én Béluskám. Nem vé­tett az senkinek. Vajon csak a túlzott anyai szeretet beszél Hubert néniből? Aligha. Jóformán az egész falu egyformán aggódik Hubert Béla, a fiatal traktorosfiú éle­téért. Szerették, becsülték jó munkájáért, komoly, szerény magatartásáért. Hogyan ke­A jövő héten kerül bemutatásra az Édes Anna című új magyar játékfilm. Képünk a film egyik jelenetét ábrázolja. •tmimmittimmniiiiimimitiniiiiitumtiiiniiiniimti 'ATISZT De mégis tétován. Ingadozva botorkál, érzelmi élete is ki­ábrándulások sorozata, az el­képzelt és való világ állandó összecsapása. Jön a nagy változás lehető­sége: az 1905-ös forradalom. Meg lehetne tisztulni, odaáll­ni a szegények, a kisemmizet­tek mellé, segíteni őket, hogy felszabaduljanak, és ő is meg­szabadulna azoktól a gyötrel­mektől, amelyek tépik. Ehhez se ereje, se bátorsága nincs. Ehelyett az ősi, nemesi, úri ösztönök sugallatára, jobb be­látása ellenére, kegyetlen, fej­vesztett veszettséggel veti ma­gát a harcba. S a harcban fel­törekvő osztály. a munkásság, a parasztság igaz ügyével ta­lálja magát szemben. Egy ha­lálraítélt osztály halálraítélt fia szinte örömmel fogadja a halált, amely ott vár reá a ba­rikádok előtt. Ennyi a könyv tartalma, de az író művészien rajzolja meg a kor társadalmát, benne a ví­vódó, a jobb világ után vágyó, de ezt megteremteni, vagy ér­te harcolni nem tudó orosz nemest Kedden estefelé lángok fes­tették vörösre Kóka felett az eget. A falu szélétől kissé tá­volabbi lakótelepen kigyulladt Bojtár János'házának nádfede- les tetőzete. A mezőről éppen hazatérő falubeliek számos fo­gattal siettek a tűzoltószertár­hoz és vágtatva vontatták a tűzhöz a fecskendőket, lajtko- csikat. Mire azonban odaértek, már késő volt, az egész tető 300 agyveleje, 280 gyomra van egy ritka állatnak lehetetlen irigység nélkül olvasni nagy természetbúvá­rok csodálatos munkáit, így Francé, a híres magyar kutató. művét is. Szargasszo-tengeri kutatásairól is ír. Ott látta a Sargassum moszatot: nagy, aranysárga bokrok bólintgat- tak a gyönyörű, szép kék és langyos tenger vizében. Néha haladni sem lehetett csónak­kal e moszatok között. Három napig gyönyörködött itt, a tró­pusi tenger vizén a természet csodáiban. Francé különösen egy állatot emel ki a renge­teg közül, amelyet csak itt, a Szargasszo-tengerben látott, azelőtt, sőt azóta sem, sehol. A nagy élményt így írja le: Sok szifonofóra közeledett, tnint valóságos hajócsapat. Hirtelen félretolta őket vala­milyen, körülbelül méternagy­ságú káprázatos, a szivárvány minden színében szikrázó fé­regalakú lény. Folyton moz­gott és színes sugaraival szinte megvakított, mintha gyémán- tos ékszer csillogna a nap alatt. Soktagú sörtésféreg vott. Egész teste nagy sörték- kel volt beszegve. Ezek azon­ban olyan gyorsan korbácsol­ták a vizet, hogy nem látszott más, mint folytonos sziporká- zás és csillogás a tengervíz­ben. Nem tudtuk megfogni, bár nem haladt gyorsan, de folyton csigaszerűen összegör­bült, aztán megint kiegyenese­dett. Annyit mégis ki tudtunk venni, hogy a féregnek volt feje, nagy piros ormánnyal, amelyet ki tudott nyújtani. Egész testén vörös és kék ko- poltyúbolcrocskák mozogtak. A test talán száz tagból állott, amelyek féreg módjára gön­dörödtek. Mégsem volt tel­jesen ismeretlen ez a tengeri csoda. Fél évvel azelőtt a Tudományos ülés az 1918-as magyar polgári I demokratikus forradalom 40. évfordulója alkalmakéi nelmi Társulat az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom 40. évfordulója alkalmából pénteken tudomá­nyos ülést rendezett. Az ülé­sen megjelent a forradalomban részt vett számos veterán is? Csendes-óceán szigetein mu­tatták nekem az Eunice nevű férget, amelyet ott meg is esz­nek. Menten megismertük, hogy a csodás féreg, mely itt előttünk szivárványtáncot lej tett: ilyenforma állat. Talán ez volt a ritka Eunice gigán- tea, amelyről a hires öreg francia állatbúvár, Cuvier azt írja, hogy Nyugat-lndiá- ban él és a sörtésférgek leg­nagyobbika, van másfél méte­res is. 450 tagból áll és 700 mozgószerve van. Ki is szá­mították, hogy az ilyen nagy tengeri féreg testében 30000 mozgató izom és 280 gyomor van. Ezenkívül 300 idegközpont, amelynek mindegyikét kis agyvelönek is lehet tekinteni. Ez a tény talán egyedül áll az egész állatvilágban és ha valami még felülmúlja ezt, az az, hogy van vagy ezerötszáz különféle sörtésféreg a világ minden tengerében, még az európai partokon Is. lángban állott, a tüzet nem tudták megfékezni, úgy hogy az egész ház porig égett. Bojtár János idős parasztem­ber és családja a tűz keletke­zésekor szintén a mezőn dolgo­zott, csak a tűzoltókkal együtt ért az égő házhoz, amelyből ingóságaikat sem tudták ki­menteni. Bojtár nyomban gyújtoga­tásra gyanakodott, a tűzoltás- i hoz összesereglett falubeliek- | nek pedig feltűnt, hogy a me- | nye, iíj Bojtár Jánosné sehol I sem látható. Néhányan elmen- } tek a fiatalasszony közeli há- { zába, ahol ágyban fekve talál- | tak rá. Azt mondta, beteg. | Amikor azonban a rendőrök I vallatóra fogták, beismerte, | hogy apósa házát ő gyújtotta | fel I Előadta, hogy apósával sokat ! veszekedtek, legutóbb is na } gyón durván bánt vele az öreg [ és efelett! elkeseredésében es I tefelé. amikor tudta, hogy a | házban senki sem tartózkodik I a nádfedelet több helyen leön ; tötte benzinnel és meggyújtot I ta. Beismerő vallomása után ; ifj. Bojtár Jánosnét letartó» í tatták. Meddig tud koplalni az ember ? A kutya 103 napig bírja a ; koplalást, a lazac 105 napig, a I cápa 112 napig, a béka 365 na- i ! a teknősbéka 500—600 na- i ; pig, az óriáskígyó 700 napig, i : a krokodil 710 napig. Az em- j | bér legfeljebb 50—60 napi köp- I ; lalásra képes. A Magvar Tudományos Aka- ! démia Történettudományi In- I tézete, az MSZMP Párttörté- I neti Intézete, a Hadtörténelmi 1 Intézet, az Eötvös Loránd Tu- ; dományegvetem új és leg- í újabbkori magyar történeti ; tanszéke és a Magyar Törté­PUSZTAI : Pásztorok, betyárok, óriási kiterjedésű nádasok, lápok vi­lága tárul fel régi feljegyzések­ből, pákászok, rétet, mezőtjáró emberek emlékezéseiből. Is­meretlen, különös vad világ ez, a maga szilaj romantikájá­val, de a szerző megmutatja a nagy szenvedéseket, a hata­lom önkényeskedését, a primi­tiv, nyomorúságos viszonyokat is. Szűcs Sándor tudós kutató­ja. krónikása az alföldi Sárrét világának. Györffy István ta­nítványa és mint ilyen, Győrf- fy nyomdokain haladt, amikor összegyűjtötte (még ma is gyűjti) az egykori vízvilág ro­mantikáját, népszokásait és a pusztai élet ezernyi színét, ár­nyát. A pusztai, nádi világ hatal­mas kiterjedésű mocsár és a mocsarak közt levő elzárt fal­vak kitűnő búvóhelyei voltak a betyároknak, szegényembe­reknek, akik nem tudták ma­gúkévá tenni az úri törvényt és inkább a Sárrét nádasának SZABADOK biztos rejtekhelyét választót« ták lakhelyül. A pásztorok, a rétet, mezőt járó emberek, pákászok, ha­lászok leszármazottai mondták el Szűcs Sándornak, ennek a különös világnak az életét, vagy olyanok, akik még gye­rekkorukban maguk is élték a pusztai életet, a mocsdrvilág- nak ezt a formáját. Az urakkal, a törvénnyel, a pandúrral szemben hadakozó, a jószágot, az embert nagyon szerető, a babonával birkózó és a maguk is babonás, po­gány életét élő emberek szo­kásairól. életmódjáról ad hírt ebben a könyvében Szüc* Sándor. Az író erénye, hogy mindezt élvezetesen, novella- szerűen mondja el. Nemcsak néprajzi, tudományos igényű mű a Pusztai szabadok — amellyé a hiteles elmondások teszik —, hanem mindegyik történet egy-egy novella is, azzá válik Szűcs Sándor me­sélő kedve, novellaszerkesztő készsége folytán. (Magvető Kiadó.) Gall Sándor iiiiimitiiiimniuiiiiiiiimH I Szergejev-Censzkij: A GÁRE Jó szolgálatot tett az Európa \ Könyvkiadó, hogy megjelen- \ tette a ma is élő, 90 éves, ki- i váló orosz író A gárdatiszt ci- i mű regényét. A történet a ré- : gi cári Oroszországban játszó­dik. Az olvasó megismeri Ba­ba jevet, a gárdatisztet minden vívódásával, emberi gyengéi­vel és erényeivel. Az író hő­sén keresztül mutatja be az akkori nemesi világot. Kiváló lélekelemzéssel, társadalmi bí­rálattal érzékelteti: ez a világ megérett a pusztulásra, a ne­mesi osztály már nem képes változtatni rajta. A társada­lomban érik valami, ami el­hozza a dolgozóknak az igazi feléiét. A munkások egyre in­kább öntudatosodnak és már készülődnek a nagy leszámo­lásra. Mindezt látja Babajev, a gárdatiszt is, aki á régi ne­mesi család utolsó sarjaként értelmetlenül ténfereg ebben a vajúdó, változó világban. Homályos vágyak taszítják a szép, az igazságos, a tiszta élet felé, sejtelmesen érzi, hogy mindenben változnia, mindenen változtatnia kell. Szűcs Sándor: veredett mégis a verekedés­be? Beke Ferenc, a gépállo­más vontatósa így mondja az esetet: — Szombaton este bemen­tünk barátaimmal — köztük Hubert Bélával —t a kocsmá­ba. meginni valamit. Ahogy kifelé jöttünk, ránk támadtak Kollárék, szó nélkül ütni kezd ­tek bennünket. Elsőnek en­gem ütöttek le. Peirsze, n mieink se hagyták magukat, az egyik Kollárt, Ferit, lói elintézték! így került Kollár Ferenc is kórházba Hubert Bélával együtt. Van alkalma most el­gondolkozni, érdemes volt-e verekedni, a vásárra vinni bőrét. A faluban meglehető­sen haragusznak rá kötekedő természete miatt. Kivéve ta­lán Hubert nénit. Neki nem­csak saját fia, hanem a másik sebesülése is fáj. — Én nem ismerem ezt a Kollárt. — mondja. — Nem is gyűlölöm. Pedig meglehet, ő ütötte le a fiamat. De szívből kívánom, csak éljen, gyógyuljon meg, hiszen felesége, gyereke van. biztosan várják otthon. Biztosan várják otthon. És nem mehet. Súlyos sebek kí­— Tegnap látogattam meg; Bélát, hála istennek, most már i jobban v,i n — örvendezik a j menyasszony. Török Margitka; nozzák. Azt beszélik, válságos ; az állapota. Hát érdemes ilv j ostobán kockára tenni egy fia- j tál életet? Szebelkó Erzsébet Bosszúból felgyújtotta apósa házát

Next

/
Thumbnails
Contents